|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 23:18:47, vasárnap
|
| |
| |
-RÉVÉSZ MÁRIUSZ ÉS MORGAN TSVANGIRAI Két összevert ellenzéki politikus - akiről hallgatnak és akiről nem
http://www.nemenyi.net/reszletes.asp?MainID=28&HirID=18934 &FID=0
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 23:16:50, vasárnap
|
| |
| |
Marosvásárhelyen megemlékeztek a 17 évvel történtekről. Az RMDSZ elnöke szerint akkor dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel akarja kivívni jogait , és nem engedi magát erőszakkal elhallgattatni.
Sokan sejtik, hogy 1990-ben Ceausescu félreállított politikai rendőrsége, a Securitate uszította a magyarság ellen a görgény-völgyi parasztokat, ám ezt sem jogi, sem erkölcsi igazságszolgáltatás nem erősítette meg. A közösségi szolidaritás jeleként az RMDSZ évente nyújt pénzsegélyt a magyar áldozatok özvegyeinek
"Ugyanúgy, ahogy az 1989 előtti múltnak is számos vetületét is most hozzák felszínre, akár a volt titkosszolgálatról legyen szó, akár más dolgokról, ugyanúgy ezt is előbb-utóbb felszínre kell hozni" – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ elnöksége az évfordulón megkoszorúzta Sütő András sírját, aki 1990-ben - a szabad anyanyelv-használatot követelő magyarság vezetőjeként - maga is megszenvedte a pogromot.
Szászrégenből, Náznánfalváról, Radnótról, Libánfalváról, Görgényhodákról és más közeli településekről érkeztek 1990. március 19-én és 20-án a leitatott, felfegyverzett, felhergelt román parasztok Marosvásárhelyre az anyanyelvi oktatásért tüntető magyarok ellen, azzal, hogy a magyarok bántalmazzák a vásárhelyi román gyerekeket. Az összetűzések során, az erőszakban ütötték ki Sütő András Herder-díjas író fél szemét.
A pogrom mérlege: háromszáz sebesült és három halálos áldozat. Csipor Antalt Nagyernyében, Gémes Istvánt Sáromberkén gázolták halálra szándékosan a felfegyverzett román parasztokat szállító teherautók, Kiss Zoltánt pedig Marosvásárhelyen ölte meg ugyancsak egy teherautó, amely belerohant a tömegbe, majd nekiütközött a görög katolikus katedrális lépcsőjének. A magyarellenes pogrom után csak védekező magyarokat és az őket megsegítő marosvásárhelyi cigányokat ítéltek el.
Duna Tv |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 13:09:11, vasárnap
|
| |
| |
A VESZTES
Eddig még én voltam a vesztes.
S vajon a sorsom mindig ez lesz?
Hisz tudtam jól, előre tudtam,
hogy nem lesz hozsánnás, könnyű utam.
Mert aki költő és nem ,,zenész",
annak itt babért nyerni nehéz.
Aki a maga dalát fújja,
nem érinti a siker ujja.
Miért nem dalol megrendelésre?
S miért nem figyel ama kevésre,
kik csalhatatlanul bírálnak,
s a kedvencből fétist csinálnak,
megkoszorúzzák halhatatlan
diccsel és valamennyi lapban
az ő neve forog és fénylik,
s hogy tabu legyen, azt igénylik.
De én eddig csak vesztes voltam,
csak népem kedvére daloltam,
az ő örömét, búját szóltam,
hisz én magam is a nép voltam.
A nép! Az ismeretlen mélység,
a csodatermő ősi szépség.
De eddig én a vesztes!
S vajon, sorsom már mindig ez lesz?...
Nádudvari Nagy János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 12:51:25, vasárnap
|
| |
| |
AZ ERŐSZAK ELLEN
Ami ma még nincs, holnap lehet,
csak várni kell csodás türelemmel.
Lám, mely parányi embrióból
lesz a délceg, diplomás ember.
S milyen parányi magocskából
fejlődik a faóriás is,
így nő a fű a réten, s így lesz
a rügyből bimbó és virág is!
Így nő az emberben is lassan
az ismeretlen másik ember,
közben vívja kegyetlen harcát
száz miérttel, igennel, nemmel,
S maga se tudja mivé lesz még,
csak megy, megy a damaszkuszi úton
és várja, hogy reá is az a
fordulatot hozó fény hulljon.
Mert ami most még nincs, holnap lehet.
De bimbót bontani nem szabad
erőszakkal, mert a bimbó
elcsúful, s rajta seb marad!
Még illatát is elveszti,
s nem lesz oly szép, midőn a nap
hajnali csókja bontja szirmát,
s a derűs tavaszi sugarak...
Nádudvari Nagy János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 10:53:18, vasárnap
|
| |
| |
Érdemes álmodni ezen a földön...
Böjte Csaba levele
Magyar Kurír március 17. 14:02
"Hiszem, hogy érdemes álmodni ezen a földön, mert az emberi szolidaritás,
Isten segítségével
valóra tudja váltani a legszebb álmainkat is."
Testvérek!
Izajás próféta szép sorai csengenek szívemben: "Az utolsó időkben . ekevassá
kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé.
Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést." (Iz
2,4)
Nem alaptalanul jutottak ezek a mindannyiunk szívét örömmel, reménnyel
eltöltő szép sorok az eszembe, mert elkezdődött Szalontán egy laktanya
átalakítása gyermekvédelmi célokra.
A hajdani magyar huszár laktanyát, a román hadsereg használta az elmúlt
évekig.
Hála Istennek, nem kell már a román-magyar határon kaszárnya, így bezárták,
a városi önkormányzat megkapta az ingatlant, és átadta az alapítványunknak.
Csodálatos szimbolikus dolgot látok benne: egy épület együttes, melyben a
fiatalok ölni, gyilkolni tanultak oly sok éven keresztül, most újjá
születik, hogy a szeretet, és a béke otthona legyen.
Igen, a bajbalévő kicsinyeknek otthona lesz, melyben megtanulhatják egymást
tiszta szívvel tisztelni, elfogadni, és szeretni.
Hiszem, hogy Isten országa lassan, szépen épül ezen a földön, és hogy én is
ebben egy kis porszem lehetek örömmel tölti el a szívemet.
Erről a nagyon szép álomról beszéltem néhány nagyon kedves ismerősömnek, és
Istennek hála visszhangot váltott ki bennük a gyermekek néma segélykérése.
Így támogatásukkal elkezdődhetett, a szalontai hajdani huszárlaktanyának az
újjá születése.
Ebben a projektben még az is szép, hogy már most a kezdeteknél amerikai,
japán, olasz, magyar és romániai testvérek összefogásával indul.
És nem csak különféle nemzetiségiek, hanem civilek, egyházi személyek,
állami, városi közigazgatásban dolgozok fognak össze a béke, a szeretet
szigetének megteremtéséért.
Mindez számomra még néhány éve elképzelhetetlen lett volna, utópia, és
lám-lám Isten malmai lassan,
de biztosan őrölnek.
Hiszem, hogy érdemes álmodni ezen a földön, mert az emberi szolidaritás,
Isten segítségével
valóra tudja váltani a legszebb álmainkat is.
Nagyon szeretnélek lépésről lépésre mindenről értesíteni benneteket, mert
nem csak egy kő épületet szeretnék Szalontán, hanem azt is szeretném, hogy a
szíveinkben a remény, a bizalom is felépüljön és kibontakozzon.
A rossz, akármilyen kis győzedelemhez jut, milyen hangos, gátlástalanul
hirdeti elkeserítő, fájdalmas tetteit.
Úgy gondolom, hogy világunk reményre, hitre, bizalomra feljogosító
folyamatait is bátran hirdetnünk kell.
Ezért is egyeztem bele örömmel, hogy a kedves amerikai testvéreink egy szép
angol nyelvű honlapon (http://www.myspace.com/nhnl ) folyamatosan
bemutassák, hogy hogyan születik szeretetből újjá a három épületből álló
együttes, hogy otthon a legyen 60-70 bajban lévő gyermekeknek a hajdani
kaszárnya.
Isten őrködjön önzetlen álmaink fölött, és vigye jó végre mindazt, mit az ő
nevében elkezdtünk.
Szeretettel:
Csaba testvér
|
|
| |
|
4 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 10:24:25, vasárnap
|
| |
| |
Sík Sándor:Áldás
Költemény az Istenről és lélekről
(1921)
I. Kisgyerek
Amikor kicsi voltam,
Amikor ajkam mondani tanulta
Az első szót esetlenül,
És amikor merészke lábam
Először indult lépni botladozva,
És gyermek voltam, meleg homlokú,
Akarattermő és igent kiáltó,
Búgó visszhangja minden messzeségnek:
Akkor jöttél elém.
Hozzám jöttél és jó voltál velem.
Felém nyújtottad lágy, erős kezed
S hívtál öledbe, hogy tipegni merjek,
És járni tanítottál.
És mondtál szót előttem
És türelemmel százszor újra mondtad,
És utánad dadogtam és beszélni tanultam.
És a kezeden nőttem, egyre nőttem.
Atyát ha mondtam, atya voltál
S komolyan, bölcsen, vezető-keményen
Jártál fiad előtt.
Anyát ha mondtam, puha kisgyerek,
Öledbe vettél, simogattál
És nyugtalan szememre
Álomhozó meleg csókot leheltél.
Falánk fiúnak, bőven adtál lágy fehér karajt
És bögreszám meleg kövér tejet,
És mézet adtál nyalakodni sokszor.
Ostorkát fontál és sípot faragtál,
És mindent-mindent megmondtál nekem:
Nem volt előttem kulcstalan fiókod.
És hogyha kértem, adtál titkokat,
És boldogságot belsejükbe látnom.
És engedtél ujjongva játszanom
Színes kövekkel és kagylókkal egy nap,
Máskor Magaddal és a Rejtelemmel.
És enyém voltál mindig, szüntelen,
Egyetlenül, elevenül,
És láttalak és tapintottalak.
II. Fogócska
És tapsikoltam, énekeltem:
Jó nekem! Jó nekem!
Fogócska-játék, fiúcska-játék
Az életem!
Nevetve fut az Úr előlem,
Jaj de jó! Jaj de jó!
Mert én lettem kiszámoláskor
A fogó.
És nevetünk és meg nem állunk
Egy percre sem, percre sem.
Hopp, megfoglak, szaladj előlem,
Édesem!
S gyakran, mikor gyerek-türelmem
Elfogyott:
Hamar megáll, magát megadja,
És újra mindig elfogatja.
És mosolyog, mosolyog.
III. Cseresnyefa
Májusra leperdül a cseresnye virága,
S éretlen zöldben meredez a törzs.
Májusra kifeslik az emberke-palánta,
S kimered fanyaron a nyurga fiú.
Nap méze aranylik dús rét füve selymén;
S báránnyal a farkas cicázik anyásan,
Ahova néz a gyerek:
Ködök komorodnak, titkok dübörögnek,
És semmi, de semmi egymásba nem illik,
Ahova néz a fiú.
Élet anyacsókja piroslik a kisgyerek ajkán,
Karácsonyi csengőcske csilingel kis szája szaván.
Összeharapja kemény ajkát a fiú makacsul,
És hallgatásán ismeretlen kataklizmák morajlanak.
IV. Beszélgetés
Játék után a pázsiton
Egymás mellett csendben leültünk.
Komoly szép nyári alkonyat
Kéklett és hallgatott körültünk.
És láttam jól: a szemeden
Bújó, nagy könnycseppek tolulnak.
És mondtad, hogy már nagy vagyok,
És mondtad, hogy az évek múlnak.
Hogy figyeljek s legyek okos,
Mert komolyan kell már beszélni.
És mondtad, hogy már nem lehet
Sokáig így kettesben élni.
Ám én azt mondtam: De igen,
Én így akarok élni mindég.
S te megcsóváltad a fejed,
És azt mondtad, hogy nem lehet
Megbontani a dolgok rendét.
És mondtad, hogy nem is lehet
Az életem mindig csak játék,
És hogy vár rám sok szép öröm
És vár sok szép szomorúság még.
Hogy el kell mennem messzire,
És magamnak kell oda mennem,
Kell állni tudnom egymagam,
És erősnek, férfinak lennem.
Kell látnom messzi tájakat,
Az Alpeseket és a tengert,
Országokat és népeket,
És kell ismerni sok-sok embert.
Várnak sokan rám, sokfelé,
És kell, hogy őket felkeressem,
És sok mindent mondjak nekik,
És mindüket nagyon szeressem.
Lesznek majd jók és rosszak is.
És engem is sok fog szeretni,
És mégis valamennyinél
Tégedet kell jobban szeretni.
És sok-sok súlyos gondolat
Fog a szívemben megszületni,
És félni tőlük nem szabad:
Gondolni kell mindnyájukat,
És mégis téged nem feledni.
A játékból így lesz komoly,
Így friss valóság minden álmom,
És át a tarka mindenen
Tégedet így kell megtalálnom.
Ezt mondtad s még mondtál sokat,
És fáztak a szavaid bennem.
És mondtam, hogy nem akarom,
Hogy jobb nekem teveled lennem.
Ám te csak mondogattad egyre,
Hogy megnőnek a gyermekek.
De nem mertél szemembe nézni,
És a hangod is remegett.
V. Búcsúzás
Mint anya, hogyha útra készül,
Ha messze-messze útra készül
És mindörökre máshova.
Háló megett, kékgombos ágyban
Alszik a gyermek mosolyogva
És angyalokkal álmodik.
És utazó nehéz köpenyben
Melléje roskad édesanyja
És lázas ujjal simogatja
Fodor fehérke fürteit,
És hangos szíve-dobbanással
Asszú ajakkal megcsókolja
Álomkoszorús homlokát
S magába szívja még utólszor
A szunnyadó gyerek-virág-arc
Melegét, színét, illatát,
Aztán elindul, vissza-arccal,
És a küszöbről visszafordul
S fojtott sikolytól fuldokolva
- Szegény kísértet - elsuhan,
A kisgyerek meg alszik, alszik,
És csillogó, könnyű ajakkal
Kacag álmában boldogan,
És nem tudja, hogy maga van.
Így tűntél el mellőlem akkor,
És így maradtam egymagam.
VI. Az ablakból
De odakint már mosolyogtál
És benéztél az ablakon.
Azt gondoltad: Aludj, virágom,
Eljön úgyis az ébredés!
Fölébredsz és fölülsz az ágyban
És sírni fogsz soká, soká,
És hívni fogsz és megharagszol,
És megrázod a rácsokat.
Dél lesz, és meggyötör az éhség
És este lesz, és félni fogsz,
És a paplant fejedre húzod
És dideregve alszol el,
És három nap és három éjjel
Kiáltozod a nevemet,
És három nap és három éjjel
Csak sírni, sírni, sírni fogsz.
Aztán eljön a negyedik nap,
És fel fogsz kelni éhesen.
Aztán kifutsz a déli napra
És a szemed káprázni fog.
És nem látsz mást a déli napban:
Csak éjszakát és éjszakát,
És nem hallasz, csak némaságot
És siketítő zűrzavart,
És éjjel-nappal egyet érzel:
Az érthetetlen életet.
És akkor megmozdul a véred
És minden izmod megfeszül,
És a kezed ökölbe roppan
És a lelked megtornyosul,
És dobbantasz egy messze-döngőt
És nekiindulsz hirtelen,
Mert vár az út és vár a minden,
És minden út hozzám vezet.
Ezt gondoltad és mosolyogtál,
És elmentél, és éj maradt.
VII. Áldás
És a hegyen még egyszer visszanéztél
És megálltál és magasra emelted
Malasztos dús kezed.
És szólottál: Útravalónak
Szeges ostornak, örök ösztökének
Áldást hagyok neked:
Bélyeget írok nyugtalan szemedre,
Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass,
Amíg a látás hozzámig nem ér.
És törvényt írok szomjazó fülednek
Hogy semmi hanggal meg ne békélj,
Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél.
Futó lábadnak rendelést vetek,
Hogy menjen, menjen szerte-széjjel,
Föld ezer útján nappal-éjjel
Pihenhetetlen szenvedéllyel,
Míg el nem ér hozzám megint.
És két kezedre jelet égetek,
Hogy olthatatlan fájva fájjon
És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon,
Míg engemet ki nem tapint.
És szíveden élő parazsat gyújtok
Gyötrő és győzelmes jelül:
Legyen a lelked minden kinccsel terhes,
De tenmagadra addig rá ne lelhess,
Míg énbelőlem nem lesz újra teljes,
És tengerembe vissza nem merül
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 10:06:23, vasárnap
|
| |
| |
Egy "mai politikai lira":: Siklósi András - Rendőrterror
Siklósi András - Rendőrterror
(2006. okt. 23. fájó emlékére)
A vadállat csak szükségből öl
ti viszont kéjjel gyűlölködve
Vipera könnygáz páncélököl
így jó a nép - félholtra verve
Talpig fegyverben állig pajzsban
rontottatok ránk ti rongy ebek
Hiába rítt a sok ártatlan
mert reccsent a csont s vérzett a seb
(A bűnözők szabadon járnak
Ellenük egy lépést se tesztek
Könnyedén szétlopják hazánkat
míg velünk telnek meg a sittek)
Ávós csőcselék gaz pribékek
zsarnok szolgái korrupt zsaruk
Fajtánk helyett idegent védtek
ezért lelketek pokolra jut
Pöffeszkedtek sátáni gőggel -
inkább fussatok s reszkessetek
Ha a nemzet dühében fölkel
senki se óvhat benneteket
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 09:58:52, vasárnap
|
| |
| |
"... sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni... A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... Nem szabad erőszakosa szeretni. ...Mindig bűn, ha nem érjük be azzal, amit a világ önként ad, amit egy ember magától nyújt, mindig bűn, ha mohó kezekkel hozzányúlunk egy másik ember titkához. A szeretet, az igazi, türelmes. A szeretet végtelen és tud várni."
MÁRAI SÁNDOR: Az Igazi
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 09:35:22, vasárnap
|
| |
| |
Elnök úr! Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreim!
Erdélyi útjának első napján Elnök úr méltán nevezte Fehéregyházát ,,a leghitelesebb helyszínnek", ahol az ott elesett Petőfi Sándor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatai előtt egy magyar államfő fejet hajthat. Erdélyi útjának utolsó állomásán hasonlóképpen hiteles helyszínen köszöntöm az Elnök urat: ,,Erdély kapujában", Nagyváradon.
Száz esztendővel ezelőtt, 1907. március 15-én a Körös-menti Ezredévi Emléktéren avatták fel a szabadságharc vértanújának, Szacsvay Imrének a szobrát. "Nagyvárad polgárai a feledékenységet bűnnek tartják" - olvashatjuk abban a feliratban, amely már 1876-ban hazafiúi kötelességként irányozta elő szobor állítását annak a Szacsvaynak, aki első nagyváradi képviselője volt az első magyar népképviseleti országgyűlésnek, és aki a debreceni országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásával érdemelte ki a hősi halált. "Csak egy tollvonás volt a bűne" - ez áll a monumentális Szacsvay-szobor talapzatán.
Igen, mi is valljuk: bűn a feledékenység. Annak idején harminc esztendőbe telt, amíg a szoborállítás nyűgös terve végre megvalósult. A feledékenység bűne viszont azóta is kárhoztat bennünket. 1920-ban Trianon harangjai még fennen hirdették, hogy: nem felejt a nemzet. Utóbb azonban kollektív amnézia hatalmasodott el az anyaországon - és ez az önvesztő állapot a 2004. december 5-i, fájdalmas népszavazásba torkollott.
Sólyom László elnök úr! Köszönjük, hogy az összmagyarság nemzeti ünnepén eljött hozzánk - Erdélybe és Partiumba -, és szakítván a közösségi feledékenység nemzetrontó hagyományával, világosan értésünkre adja, hogy: "nem vagyunk egyedül". Nemzetstratégiai igényű megnyilatkozásait idézve, mi is öntudattal valljuk, hogy az erdélyi, a határon túlra szakadt magyarság nem holmi jöttment "kisebbség", hanem a magyar nemzet teljes értékű, elidegeníthetetlen része, aki önálló társadalmi létének teljes voltában "kér éltet vagy halált" - amint a Szózat költője mondja.
Egységes, egyetemes nemzettudatunk a Magyar Március Költőjét idézi meg. "Eggyé lett mind a két magyar" - írja ujjongva Petőfi Sándor a Két ország ölelkezése című versében, az Erdéllyel való unió megvalósulásakor. "Lelkem, szállj a Királyhágón által" - emígyen folytatja az Uniót köszöntő költeményét, aminek hallatán, nemes lokálpatriotizmussal, akár a mostani Királyhágómellék mai közös ünneplésére is gondolhatunk...
"Együtt vagyunk, és együtt maradunk" - ez az idézett Petőfi-vers legfőbb következtetése. 1848 "uniós" örökségét folytatva és szélesebb értelemben kiterjesztve, hadd szóljunk azokról a történelmi és politikai választófalakról, amelyek az elmúlt században nemzetünket és nemzetrészeinket megosztották és megnyomorították.
Trianoni határrendszer. Mindmáig fennáll.
A vasfüggöny - Európa félszázados szétszakítottsága. A hidegháború.
Szellemi, ideológiai, etnikai és kulturális választóvonalak - valamennyiünk fájdalmára és gyalázatára.
Mindezekre jönnie kellett 1989 rendszerváltoztató - szinte - vértelen forradalmának, a sopronpusztai határzár átszakításának, a "hallgatás fala" áttörésének, a vasfüggöny leomlásának; jönnie kell "a közbevetett választófalak" (Ef. 2,14) krisztusi értelmű lebontásának, ami egyedül lehet képes az "integrált" Európát - s benne a szétszakadt magyarságot - a kívánatos és valóságos összhangba, egy igazi uniós egységbe rendezni.
Petőfi Sándornál a magyar és a világszabadság egyet és ugyanazt jelentette. Hasonlóképpen, mi is azt gondoljuk, hogy - a választófalak megszüntetésével - Európa, a népek és a magyarság egységesülése egyugyanazon folyamatnak a részei.
A határokon átívelő nemzetegyesítés és a határok nélküli Európa 1989 után elkezdett útján járva, forradalmár és szabadságharcos elődeink tisztánlátásával és bátorságával bontsuk le azokat a falakat, amelyek közöttünk magasodnak és jövőnk útjában állanak!
Rontsuk le a hazugság és a félelem falát!
Zászlóinkat ne övezze kordon!
Emeljük magasra a szabadság zászlaját!
Erdély és Partium "őrtornyainak" sorában Anyaszentegyházunk és Egyetemünk, Városunk és Régiónk legyenek istenes őrhelyei a hitnek és a szabadságnak! Ebben segítsen minket a mindenható Isten, akiről Erdély nagy költője, Áprily Lajos ekképpen vall:
"S mikor völgyünkre tört az áradat,
s már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten." (Menedék)
Nagyvárad, 2007. március 15.
Forrás: http://gondola.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-18 09:04:22, vasárnap
|
| |
| |
Olvasó: leleplező fotók a Mazsihisz álszkinhedjeiről!
2007-03-17. 16:25:38
Tisztelt Szerkesztőség! A Fidesz rendezvényének befejezése után készült a két fotó. Barátaimmal nagyon meglepődtünk azon, hogy miért tart kb. 10 "szkinhed" a Dohány utcai zsinagóga felé. A zsinagógában álldogáló pribékek nem voltak olyan meglepettek, mint mi. Aztán amikor a bent posztoló fiatal rendőrök szinte szó nélkül kinyitották a kaput (amit később az egyik kopasz zárt be lakattal), már minden világos lett számunkra.
A fotózás után a nagydarab, kopasz "szkinhedek" hirtelen gyáva kis nyuszikká váltak, és elbújtak a zsinagóga oszlopai mögé, aztán elővették a fényképezőgépüket, hogy minket is megörökítsenek az utókornak.
Üdv: "Olvasó"
(A fotók a furaila képtárban, az "álságosak" c. albumban láthatók.)
Kuruc.info kommentár: demokráciában a rendőrség most nyomozást indítana és házkutatást tartana a Mazsihisz vezetőinél. Így viszont, hogy együtt alkalmaznak spicliket, semmi sem fog történni. A valóban küzdő magyar hazafiak közt egyébként nagyon kevés szkinhed volt (nem mintha bajunk volna velük), ők mindenféle, zömmel középosztálybeli rétegből jöttek és sokféleképpen öltözködtek. Köszönjük a képeket, és egyúttal mindenkit, hogy ha hasonló "furcsa" jelenséget tapasztal, írja meg szerkesztőségünknek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2007. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
339 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 205
- e Hét: 482
- e Hónap: 9086
- e Év: 45027
|
|
|
Offline
