|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 19:41:49, vasárnap
|
| |
| |
"Alkalmatlan, felesleges és embertelen"
2007. március 4., vasárnap 15:58 InfoRádió / MTI
A vizitdíj azonnali visszavonására szólította fel Molnár Lajos egészségügyi minisztert a Fidesz. Ezt Szijjártó Péter országgyűlési képviselő közölte az Egészségügyi Minisztérium előtt. A szóvivő szerint a vizitdíj alkalmatlan, felesleges és embertelen.
Emlékeztetett rá, hogy az életüket kockáztató tűzoltókat is csak a vizitdíj befizetése után látták el. Ez azonban szerinte nem az orvosok hibája, hiszen ők csak a munkáltatóik és a kormány akaratát hajtották végre.
Azon sem lehetne csodálkozni, ha egy közlekedési balesethez vizitdíj-automatákkal érkeznének a mentőhelikopterek és a sérülteknek előbb be kellene fizetniük a 300 forintot - tette hozzá Szijjártó Péter, aki "a kormányzati pénzbehajtás egyik legfőbb áldozatának" nevezte az egészségügyet.
Hozzátette, hogy a vizitdíj "értelmetlen sarc és a hazugság árának megfizettetése szegény és beteg emberekkel".
Ari Lajos, az Egészségügyi Minisztérium miniszteri biztosa reagálásában hangsúlyozta: korábban is azt mondták, hogy a vizitdíj bevezetése után körülbelül egy hónappal értékelni kell a panaszokat, észrevételeket, és a tapasztalatok alapján kell finomítani, igazítani a jogszabályon.
A tűzoltók esetéről szólva annyit mondott: az az átlagosnál extrémebb, mert közszolgálati tevékenység közben történt, ugyanakkor ezt a tapasztalatot is figyelembe veszik majd a jogszabály finomításakor. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 19:13:36, vasárnap
|
| |
| |
Budapesti Értéktőzsde: zuhanó papírok
A "remegő kezek" hete
2007. március 4. 10:55
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) hivatalos részvényindexe, a BUX az elmúlt héten 1.068,74 ponttal, 4,42 százalékkal alacsonyabban, 23.088,71 ponton zárt pénteken.
A vezető részvények árfolyama kivétel nélkül csökkent a héten. MTI hír.
A másodvonalbeli papírok rosszabbul teljesítettek, mint a nagyok,
a kis és közepes részvények árfolyammozgását tükröző index,
a BUMIX értéke 137,73 ponttal, 4,92 százalékkal 2.663,99 pontra esett.
A részvénypiac heti forgalma 212,1 milliárd forint volt, jelentősen magasabb a megelőző heti 160,1 milliárd forintos forgalomnál.
A hét nagy részében a világ tőkepiacait érintő negatív hatás alól nem tudta kivonni magát a pesti tőzsde sem,
a veszteségek láttán a "remegő kezű" befektetők az eladást választották a tartás helyett.
A Magyar Telekom volt a hét vesztese, árfolyama 7 százalékkal 930 forintra csökkent,
a távközlési papír forgalma 10,98 milliárd forintot ért el, ami az összforgalom 5,18 százaléka.
MTI - fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 18:34:41, vasárnap
|
| |
| |
Az elitvesztés, elitválság csapdájában
(ismeretlen szerző)
Mottó: A huszadik századi hullámzó magyar történelmet fel lehet úgy is fogni, mint a folyamatos, kvázi teljes elitvesztés történetét.
Az elitnek az a dolga, a társadalmi munkamegosztásban vállalt szerepe, hogy a társadalmi piramis csúcsát képezve, tehetsége, rátermettsége, felkészültsége, tapasztalata, hagyományai alapján irányítsa, vezesse a társadalmat. Komplexen, azaz politikai, gazdasági, pénzügyi, kulturális, erkölcsi-etikai stb dimenziókban egyaránt. Elitnek lenni, az egy "szakma", ill az elit nagyon sok "szakma", hivatás halmazából áll össze.
Az elitnek kisugárzása van, magatartási, gondolkodási, viselkedési mintát jelent a társadalom számára. A szerencsés országokban, mint mondjuk Nagy-Britanniában, az elit az egymásra épülő, az egymást követő generációk folytonos és folyamatos láncolatából áll, természetesen egy nélkülözhetetlen egészséges mobilitás mellett. Erejét a tradíció, a felkészültség, a nemzet iránti elkötelezettség adja.
Anélkül, hogy ezt idealizálnánk, nyilvánvaló, hogy az elit ott is az egyéni érdekeiket követő egyedekből áll, de a társadalom, Uram bocsá' a nemzet jelene ill jövője iránti felelősségérzet a reflexeiben mindig tapinthatóan, markánsan jelen van.
Magyarország szinte teljes elitvesztést szenvedett el a huszadik században.
Kezdődött Trianonban, a leszakított országrészekben maradt értékes elittel, folytatódott a nagy világválság okozta kivándorlási hullám elitvesztésével. Hatalmas veszteséget okoztak a zsidó törvények, a holocaust, elég csak arra gondolni, hogy Czeizel Endre szerint a tíz, magát magyarnak valló Nobel díjasunk közül, nagyszülői szinten 72.5% zsidó származású.
A második világháborút lezáró nagyhatalmi egyezséget követő első "rendszerváltozás", a szovjet érdekszférába való besorolásunk, kisöpörte a teljes régi elitet, annak a nemes, jó részét is.
A Rákosi rendszer szisztematikus munkával /"B" listázás, kitelepítés, osztályidegenné nyilvánítás, kulákozás/ felszámolta a "felső elit" alatti középréteget, ráadásul atomizálta társadalmat. Aztán folytatódott ez a folyamat '56 veszteségével és az azt követő folyamatos kiszivárgással. Sokan, nagyon sokan mentek el a jobbak, tehetségesebbek, ambiciózusabbak, a tanultabbak közül. Elsősorban természetesen azok, akik nem tudták elfogadni a szovjet típusú rendszert.
A XX. század közepére eltávozott vagy teljesen visszaszorult az arisztokrácia, a nagypolgárság, majd a középpolgárság és szinte a teljes nem baloldali értelmiség.
A társadalmi gúla teteje csaknem lecsonkolódott. Ebbe az elitvákuumba nyomult bele 1945-48-tól a baloldali, az első tíz- tizenöt évben kifejezetten kommunista elit. Kezdetben maga is kapacitás, káder gondokkal küszködve. De a botcsinálta, képzettség nélküli gyárigazgatókat lassanként az új generációk képzett, tanult hullámai váltották fel, az új elit kitermelte önmagát. Ez így van rendjén, egy egész nemzet nem élhet passzív rezisztenciában, az ország történetében nem lehet fekete lyuk, mégiscsak az a jó, ha a születésüknél fogva tehetségesek kapnak képzést, választódnak ki az elitbe. A kezdeti, kizárólag politikai, megbízhatósági alapon, tehát erősen kontraszelekciósan megindult elitképződésben az1970-es évek végére, a 80-as évek elejére felerősödtek a szakmai, képzettségi szempontok is, hiszen Magyarország mégsem a semmi, hanem Európa közepén fekszik, de karrier csak párt kapcsolatokkal, párt jóváhagyással bontakozhatott, teljesedhetett ki.
Ez az új elit tette a dolgát, vezette az országot, jól-rosszul, de mindenképpen rivális nélkül, abszolút teljhatalommal. Megengedhette magának az abszurd jelszót: "A párt bízik a népben." /Ennek pont fordítva kellett volna működni, normális rendszerekben nem a farok csóválja a kutyát./
Az új, baloldali elit belakta az országot, nagyon mély társadalmi gyökereket eresztett, kiépítette az intézményrendszerét, informális és formális kapcsolat rendszerét, amellyel "megcsinálta, újratermelte magát" és működtette a társadalmat, de mindenekelőtt nagyon gyorsan hozzászokott a rivális nélküli, kényelmes állapothoz.
Lassan elveszett belőle az erkölcsi-etikai zsinórmérték. Maga sem felelt meg, a ráadásul nem is létező, "szocialista embertípus" ideáljának. Valami nagyon elromlott. Nem pótolta semmi a marginalizált egyházak egyszerű jó-rossz típusú válaszait az élet kis és nagy kérdéseire, a magántulajdon tiszteletét, megbecsülését felváltotta a közös tulajdon lanyha kezelése, majd szaporodó eltulajdonítása. Az évezredes érdek motiváció szinte teljes kikapcsolása miatt rombolt a rosszul értelmezett egyenlőség. A munkához úgy álltunk hozzá, hogy más is hozzáférjen. Az emberek tudata, önmagukkal, a társadalommal szembeni felelősségérzete, kötelességérzete erősen roncsolódott. Mindannyian hozzászoktunk ahhoz, hogy bizonyos szavak mást jelentettek, hogy volt egy fonák oldaluk is. Az elit politikai része azt mondta: "Viseld csak a szemellenzőt, ne törődj azzal, hogy a világ ellép mellettünk, mi gondoskodunk a te szükségleteidről. Szerény, de kényelmes életed lesz, ha nem ugrálsz! Tiéd az ország!"
S az elit nem politikai, a világra jobban kilátó része meg csak hallgatott. Cinkosan együttműködött, mert ebben sunyításban, az egynemű politikai hatalom kiszolgálásában megtalálta a maga számításait, nem beszélve arról, hogy eleve maga is "baloldali" gyökerű volt.
Ez a kilúgozódott, homogén, vetélytárs nélküli elit - igaz világpolitikailag determinált erőtérben- a hatalmas külföldi hitelek és a jövő felélése árán a legvidámabb, legélhetőbb barakkot fabrikálta ugyan az országból, de ezzel egyidejűleg a nyolcvanas évtized végére erkölcsi és gazdasági csődbe is juttatta az országot.
A világpolitikai változások szelét érezve, a közelgő összecsuklást látva, azonnal tudatosult a baloldali elitben, hogy számára továbbra is szabad a pálya, hiszen az elkerülhetetlen rendszerváltás ellenére sincs igazi, erős vetélytársa, nincs egy hatalomképes alternatív elit, mert közel ötven év szocializmus után nem is lehetett.
S tudta, ha ügyesen taktikázik, akkor nem is lesz.
A nagyon tiszteletreméltó szellemi potenciáljára, kapcsolat-és intézményrendszerére alapozva nekilátott hát megszervezni magának a rendszerváltást, a hatalom önmaga számára való átmentését abból az alapállásból, hogy a hatalom az ő történelmi jussa. Ő az erősebb és ha jól csinálja, az is marad.
Az ellenzéki kerekasztalnál egyszerre voltak jelen a csenevész alternatív elit tiszteletre méltó s naiv képviselői valamint a baloldal közéjük delegált taposóaknái.
Nem lehet történelmi véletlen, hogy a KDNP kivételével egyetlen történelmi párt sem volt képes lábra kapni, s még a KDNP is alaposan megjárta a maga Canossáját.
A spontán privatizációval, a csődtörvény adta lehetőségekkel, banki kapcsolataival, jó taktikázásával megteremtette a gazdasági hatalmát és megőrizte a média hegemóniáját.
A politikai hatalmat, pontosabban csak a kormányzást 1990-ben ugyan formálisan át kellett adnia a naftalinból előjött néhány tiszteletre méltó másként gondolkodónak, mert egy "rendszerváltó kormányt" mégsem adhat ab start a régi elit. Az újak mögött azonban nem volt, mert nem is lehetett versenyképes szellemi potenciál, hiányzott a társadalmi beágyazottság, a társadalom meggyőzéséhez és átformálásához szükséges kapcsolatrendszer. Nem állt mögöttük más, csak egy hangulat.
Ráadásul erő és bátorság hiányában elszalasztották a közigazgatási, közhatalmi, gazdasági, pénzügyi, és média pozíciók szükséges mértékű átrendezését, bíztak egy nem létező lojalitásban.
Időközben azonban a "baloldal" rendezte sorait. A zászlaján átírta a jelszavakat, mindennek pont az ellenkezője lett érvényes: szocializmus helyett kapitalizmus, állami tulajdon helyett magán, Varsói Szerződés helyett az ősellenség NATO, KGST helyett EU, egyenlőség helyett durván szétnyíló jövedelemolló, régimódi, puritán pártvezetők helyett milliárdosok /akik persze továbbra is a népért vannak.../
S mindeközben elhitették a társadalommal, s annak főleg a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb részével, hogy ők továbbra is egy hiteles, értük élő, baloldali párt. Ez bravúr a javából.
Csak idő kérdése volt, hogy mikor hozza vissza őket a politikai hatalomba a nosztalgia, meg a rendszerváltás után várt életszínvonal javulás, a remélt gyors csoda elmaradása.
Horn 54%-al jött vissza 1994-ben, s simán győzött volna- a Bokros csomag ellenére -1998-ban is, ha nem bízza el magát.
A "baloldal" szervezettsége, koherenciája, a társadalmi kapcsolatrendszere, a társadalomba való beágyazottsága ma is hallatlanul erős. Ide húz az, aki el akarja intézni, intéztetni az ügyeit, aki támogatást keres a boldogulásához. A jobboldal ehhez képest, a társadalmi alapok megteremtésére tett, nem is eredménytelen törekvései ellenére, még mindig "szinte nincs is", továbbra is inkább csak protesthangulat, semmiképpen sem a "baloldalhoz" mérhető szervezettségű, potenciálú erő. Nagyon sok a közel ötven évnyi előny, senki sem ugorhatja át a saját árnyékát./ ráadásul szemmel láthatóan lassan, de biztosan a hátrányára kezd válni az eddigi előnye, hogy t.i. a rosszakaratú beszivárgás kiküszöbölésére zárttá tette a pártpiramis csúcsát/
Ez a "baloldal" azonban elfogadhatatlanul felelőtlen és a hatalmának megtartása érdekében történelmi hibát követett el: békeidőben másodszor vitte csődközelbe, de legalábbis válságba az országot. Az országot a csődtől valószínűleg ezúttal megmentik az uniós tagsággal járó kötöttségek, de családok, emberek millióinak nagyot fog esni az életszínvonala.
A rendszerváltás után mindegyik hatalomban lévő kormány ún. választási költségvetést csinált, de csak a 2002-es baloldali kormány állt neki az abszolút hazug és hamis illúziók, a "Jóléti rendszerváltást!" meg a "Magyarország többet érdemel!" jelszavak hitelből való megvalósításának.
Ráadásként 2006-ban a valóság tudatos elhazudásával tartotta magát hatalomban, s egyre aggasztóbb erőszakos módszereket és eszközöket alkalmaz hatalmának további konzerválásához, és diabolizálja az egyetlen veszélyes ellenfelét. Noha maga teljes ideológia váltást hajtott végre, nem bocsát meg az "átállóknak", közülük pellengérre állítja azokat, akiket korábban ügynökévé, ill kollaborációra kényszerített.
Az ország forrásait és eszközeit elsősorban nem a magasabb rendű nemzeti érdekek, hanem inkább vagy legalábbis túlzó módon az önös pártérdek szerint allokálja.
Szomorú, hogy még a legkiválóbb baloldali értelmiségiek, gondolkodók is hajlamosak felmentést adni a hazugságra, a politikai, vezetési hibákra, a rossz kormányzati teljesítményre, ha egyszer "ez az ára" a másik oldal hatalomtól való távoltartásának.
Tisztességes ez?
Ez a hegemón baloldali szellemi-gazdasági potenciál uralja a társadalmi gúla csúcsát akkor is, ha éppen -mint 1998-2002 között- nincs kormányzati pozícióban.
Egyszerűen megkerülhetetlen. Ennek a véd és dacszövetségnek nagyon egészségtelen az erkölcsi-etikai kisugárzása, társadalom számára való példamutatása. A hazugságból erényt és bátorságot fabrikál, a tisztességtelen ügyletekből vagyont halmoz fel, a grandiózus sikkasztások megtorlatlanul maradnak, "elsikkadnak".
Követelhet-e a baloldal az átlagembertől számla és adómorált, ha a miniszterelnöke az állammal fizettette ki az ingatlanjait, ha a személyes rekreációjához ÁFA trükköt használt, ha adóelkerülés céljából cégeit átmenetileg a luxemburgi adóparadicsomba telepítette ki?
Etikus-e, ha a veszélyt érezve az erkölcsi-politikai megújulás helyett arra törekszik, hogy adott esetben legalább az ellenfelét is magával rántsa?
Csoda-e, ha az emberek fásultan legyintenek?.
Magyarország, a baloldal vezetésével, drasztikusan rontott belső és külső pozícióin és ahogy az autentikus Népszabadság írta még decemberben, amikor még csak a 25-ök uniója létezett: "nem vagyunk az első 24-ben."
Rossz a társadalmi közérzet, széthullóban a nemzeti koherencia, nincs igazi jövőképe az országnak, kárörvendően mosolyognak a szomszédok, s nem értik a nyugati barátaink. Arról, amit láttak és hallottak a TV-ben, azt mondják: "egy normális országban ez nem lehetséges."
Ez elsősorban a tágabb értelemben vett baloldal felelőssége. A baloldali elitnek ideje lenne felelős önvizsgálatot tartani, hogy megfelel-e az elittel szemben támasztott (félve írom: nemes) követelményeknek?....
UI: A jó munkája elismeréseként a miniszterelnök demonstrativen kétheti bérrel jutalmazza a milliárdos vagyonú pénzügyminiszterét, akinek egyébként ez a pénz smafu. Aki segített neki csalni, akinek konvergencia programját az EU -szégyenszemre- háromszor dobta vissza, hamis adatok miatt.
Üzenet a társadalomnak: "Aki nekünk segít trükközni, hazudni, az igazságot elhallgatni, az jutalmat érdemel."
Hova vezet ez? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 16:00:08, vasárnap
|
| |
| |
Lemondani vagy nem mondani le? Gyurcsány összevissza beszél
MNO 2007. március 3. 0:02
Meg sem fordult fejében, hogy lemondjon - mondta az egyik napilapnak adott interjújában Gyurcsány Ferenc. Korábban a kormányfő a balatonőszödi beszédben saját pártja előtt hozta fel lemondásának gondolatát,
majd múlt szombaton az MSZP tisztújító kongresszusán elmondott beszéde végén bejelentette:
ha nem kapja meg pártelnökké választásához a küldöttek szavazatainak háromnegyedét,
akkor a jövőben nem kíván sem pártelnök, sem miniszterelnök lenni.
Gyurcsány Ferenc a Blikk-nek csütörtökön adott interjújában arra az újságírói kérdésre,
hogy megfordult e valaha a fejében, hogy lemond, egyértelműen reagált:
Soha - volt a kormányfői válasz.
Amikor pedig a riporter rákérdezett, hogy Őszöd után sem?
A miniszterelnök azt mondta:
Akkor sem. Kormányozni kell, és az országot együtt tartani - mondta Gyurcsány Ferenc.
Korábban még másképpen vallott minderről.
A tavalyi balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta a miniszterelnök számos esetben beszélt arról,
hogy megfordult a fejében a lemondás gondolata.
,,Velem vagy mással"
Részlet a kormányfő május 25-26-i Balatonőszödön elmondott beszédéből:
,,Nincsen tovább. Nincsen! Velem vagy mással."
,,Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna.
Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni!
Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni".
Eszébe jutott a lemondás gondolata
Az MSZP-frakció zárt ülésén előadott kormányfői szónoklat elemi erejű felháborodást okozott,
az elégedetlenség utcai zavargásokhoz vezetett.
Gyurcsány az őszödi beszéd kiszivárgása után a szeptemberi események alatt az MTV-nek adott interjúban ismertette a Reutersnak adott nyilatkozatát, amelyben elismerte felelősségét és hogy ,,három percre"
eszébe jutott a lemondás gondolata.
Bizalmi szavazást kezdeményezett maga ellen
Októberben a szocialisták számára vesztes önkormányzati választások után először volt bizalmi szavazás a magyar Országgyűlésben, ahol a képviselők Gyurcsány Ferencről és kormányáról szavaztak.
A voksolást maga a miniszterelnök kezdeményezte.
Az Országgyűlés végül 207 igen, 165 nem szavazattal - tartózkodás nélkül
- a kolaíciós partner segítségével kinyilvánította bizalmát a kormány iránt.
Nem kíván sem pártelnök, sem miniszterelnök lenni
Egy héttel ezelőtt, az MSZP tisztújító kongresszusán elmondott beszéde végén bejelentette:
ha nem kapja meg pártelnökké választásához a küldöttek szavazatai háromnegyedét,
akkor a jövőben nem kíván sem pártelnök, sem miniszterelnök lenni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 15:43:24, vasárnap
|
| |
| |
Magyarország ma önemésztő állapotban van
2007. február 28. 21:10
Orbán Viktor nem azt a kérdést tartja a legfontosabbnak, hogy hogyan lehet eljutni az előrehozott választásokig.
A legfontosabb kérdés az, hogy az ország egyértelműen nyilvánítsa ki, hogy mit akar.
Minderről az Echo TV Tabuk nélkül című műsorának különkiadásában beszélt a Fidesz elnöke.
Az alábbiakban a beszélgetés szó szerinti leiratát közöljük.
Obersovszky Péter: Jó estét kívánok, Hölgyeim és Uraim! A
Tabuk nélkül különkiadását látják.
Műsorunk vendége Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke. Jó napot kívánok, Elnök Úr!
Orbán Viktor: Jó napot kívánok!
Obersovszky Péter: Kérdezőtársam pedig Gazsó L. Ferenc, a Magyar Hírlap főszerkesztője.
Gazsó L. Ferenc: Jó estét!
Obersovszky Péter:
Vágjunk bele; kormányváltó hangulat az országban.
Ez volt egy nappal ezelőtt valamennyi on-line és írott sajtóban az egyik fő téma.
Nem sokkal, illetve azzal egy időben szinte, ahogy ön hétvégén a közszolgálati rádió egyik műsorában arról beszélt, hogy az idő előtti választásokat is fontolóra kell venni - vagy szükséges lenne az országban erről gondolkodni -, megjelent a Medián közvélemény-kutató egy kimutatása, amely azt hozta ki, hogy gyakorlatilag a megkérdezettek kétharmada az Gyurcsány-kormányban nem akar gondolkodni.
Hogy mi másban akar gondolkodni, arról megoszlanak a vélemények,
de a Gyurcsány-kormányt nem fogadja el.
Orbán Viktor:
Na, hát önök azt bizonyára tudják, hogy én nem vagyok különösebben nagy véleménnyel az ilyen-olyan-amolyan választásközi felmérésekről.
Nem mondom, hogy ezek nem izgalmas olvasmányok, azt sem mondom, hogy ne lenne benne valami, amiből tanulságokat lehet levonni.
De mindig is ódzkodtam attól, hogy állami vezetők, pártok vezetői, irányítói, tehát mondjuk úgy, hogy a közéletre komolyabb befolyást gyakorló emberek ilyen-olyan felmérések alapján alakítsák a véleményüket, stratégiájukat, meg az általuk vezetett szervezetek irányvonalát.
Én a Mediántól függetlenül jutottam ugyanerre a következtetésre.
Felmérés nélkül.
Én úgy látom, hogy Magyarországon az emberek dühösek, csalódottak, ingerültek, és ezek az érzések két forrásból táplálkoznak.
Először is, mindenki azt mondja, hogy itt nincs demokrácia.
Mindenki mást ért persze demokrácia alatt, de abban mindenki egyetért, hogy ha a demokráciának van köze a népakarathoz - vagyis, hogy az ország haladási irányát mégiscsak a közakarat jelölje ki, ha ez a demokrácia lényege -, akkor Magyarországon ma az nincs.
Mert az, amit a kormány tesz, arra senki nem hatalmazta fel, és ők, akik elszenvedik ezeket a kérdéseket,
bizony nem akarták, hogy az ország ebbe az irányba menjen.
Másodsorban:
talán még elfogadná a magyar közvélemény a demokráciahiányos állapotot is - volt már erre példa talán Európában -, hogyha legalább sikeres lenne.
Ugye, nem demokratikus, nem népakaratra épülő kormányzást a siker tud elfogadtatni az emberekkel.
Az emberek azt látják, hogy...
Obersovszky Péter:
Lásd: Chile.
Tudnék mondani még példát, de ami itt történik, ráadásul sikertelen.
Tehát káosz, zűrzavar, hanyatlás, lecsúszás, a mindennapi élet bizonytalansága.
Így, együtt a kettő sok.
Ilyenkor az emberek mindig azt szokták mondani, hogy: meddig fogjuk ezt még csinálni?
Hát ennek a végére pontot kellene tenni.
Láthatóan, akik felül vannak - tehát a hatalom emberei - nem akarnak változtatni, hát akkor egyetlen megoldás van, új kormány, új program, új emberek.
Ezt hívják új választásnak.
Gazsó L. Ferenc:
Nagyon strapás, egyhelyben járás ez az országban, úgy néz ki.
Mi lehet a kiút, hiszen parlamentáris demokrácia van?
Lehet-e az önök által már felhozott, emlegetett, előre hozott választásokat kikényszeríteni,
kikövetelni, vagy pedig meg kell várni egy következő szavazást?
Orbán Viktor:
Én egyetértek azzal, amit ön helyben járásnak nevez.
Tehát ez a jelenség létezik.
Én inkább tipródásnak mondanám, ez annak az embernek a mozgása, aki tudja, hogy cselekednie kellene,
azt is tudja, hogy nagyjából milyen irányba kellene elindulni, de nem tudja elinduljon-e vagy nem, és emészti magát. Magyarország ma egy ilyen önemésztő állapotban van.
Mindenki érzi, hogy változtatni kellene, látja, hogy a hatalmon lévők nem akarnak változtatni.
A demokratikus változtatási igényekre egész egyszerűen nem reagál a kormányzat, és az emberek itt tipródnak, hogy átlépjék-e a demokrácia kerítését, vagy ne, most akkor demokratikus eszközöket használjuk,
vagy nézzünk újabb eszközök után.
Tehát ez a hangulat, amit ön a kérdésében leír, ez a legélőbb, legvalóságosabb hangulat ma Magyarországon.
S ki milyen választ ad erre?
Ugye, ahány ház, annyi pofon.
Tehát mindenki másképp neveli a gyerekét, mindenkinek mások a nevelési elvei, mindenkinek mások a politikai véleményei is.
Nagyon nehéz ma azt mondani, az ország így vagy úgy akarna eljutni az előrehozott választásokig.
Én is óvatos vagyok ebben a dologban.
Nem véletlen, hogy nem szakítottam be az ajtót ezzel a nyilatkozatommal,
hanem megpróbáltam kivárni, amíg a közvélemény ilyen-olyan szereplői ezzel a kérdéssel foglalkozni kezdenek. És azt látom, hogy ez a vita immáron nemcsak a gondjaik közepette tipródó választópolgárok szintjén jelenik meg, hanem elkezdődött róla egy magasabb szintű gondolkodás, a politikára befolyást gyakorló, de politikai közvetlen szerepet nem vállaló elit magasságában is.
Emlékszem, Szabad György elnök úr előrehozott választásokról beszélt egy konferencián,
Martonyi János erről nyilatkozott, és a Professzorok Batthyány Köre is egy ilyen álláspontot adott ki.
Obersovszky Péter:
Sőt, magyar értelmiségiek egy nyílt levele jelent meg, ugye, akiket nem lehet egyértelműen besorolni a konzervatív táborba, akik nagyon határozottan azt mondták, hogy ők nem akarnak olyan országban élni,
ahol a megfélemlítés a demokratikus választást helyettesíti.
Orbán Viktor:
De én - anélkül, hogy provokálni szeretném a baloldali értelmiségieket -,
én biztos vagyok abban, hogy ott számos olyan hallgató ember van, aki szíve szerint mindennel egyetért,
amit ma az inkább polgári érzelmű tudósok, értelmiségiek, tanácsadók, elemzők mondanak.
Csak egész egyszerűen ma Magyarországon a párthoz kötődő lojalitás, a mundér becsületének védése
olyan elemi erejű elvárás, még az értelmiségiek között is, amely lehetetlenné teszi,
hogy az egykor hatalomkritikus értelmiség a mostani hatalommal szemben őszintén el tudja mondani a véleményét.
Bocsánat, hadd jussak vissza a kérdéshez!
Tehát én most még nem tudom megmondani Önnek azt, hogy hogyan lehet eljutni az előrehozott választásokig,
de nem is ezt tartom a legfontosabb kérdésnek, hanem azt, hogy az ország egyértelműen nyilvánítsa ki,
hogy mit akar.
Mert ha egyetértünk valamiben, akkor sokkal könnyebb megtalálni a megvalósítás módját,
mint hogyha egyébként ezek a vélemények elszórtak maradnak és nem egy közös nagy akarat formáját ...
Gazsó L. Ferenc:
Bocsánat, jól értem azt, hogy akkor itt a népszavazás, az önök által kezdeményezett hétpontos népszavazás lehet az a kérdés, ahol a magyar nemzet akár egységesen kinyilváníthatja az akaratát?
Vagy az egyik kérdés?
Orbán Viktor:
Nézze, én a következőt gondolom erről - először a magam gondját hadd osszam meg Önökkel, és utána válaszolnék a kérdésre -, ugye pontosan azok között a malomkövek között őrlődöm jómagam is, meg őrlődik a polgári tábor is, mint amit Ön felvetett.
Meggyőződésünk, hogy Magyarországon ma már nincsen demokrácia.
Változtatni ugyanakkor mi nem akarunk, csak kizárólag demokratikus eszközökkel,
mert mi a demokráciára esküdtünk fel, az egész rendszerváltáshoz kötődő aktivitásunk mind arról szólt,
hogy demokratikus eszközökkel is képesek vagyunk kikényszeríteni a diktatúrából a demokráciába való átmenetet. Miért kellene most feladni ezt a meggyőződésünket?
Ugyanakkor azt látjuk, hogy az ezt a célt szolgáló eszközök egyre másra csütörtököt mondanak.
Ugyanis egy demokráciában, ahol egy választott többpárti parlament működik, az ilyen természetű politikai válság, az uralkodó elit és a közvélemény között egyre szélesedő szakadék áthidalásának feladata,
az leginkább azokra ró feladatot, azokra hárít felelősséget, akik a kormánytöbbséggel rendelkeznek.
Ugye ma a kormánytöbbség egyszerűen szabhatna új irányt az eseményeknek.
Én nem akarok tanácsokat adni, de nyilvánvaló, hogy válthatnának miniszterelnököt, átalakíthatnák a kormányt,
ha pedig már semmi sem segít, akkor feloszlathatják a parlamentet, és visszaadhatják
- illetve végre odaadhatják az emberek kezébe - a döntés lehetőségét, jogát.
Tehát én azt gondolom, hogy igazából a demokratikus kereteken belüli megoldás mindig a kormánytöbbség kezében van.
Most, ha a Fidesznek az akcióit nézzük, vagy magatartását az elmúlt négy-öt hónapban,
akkor mi egyre másra felkínáltuk azokat a lehetőségeket és pillanatokat, hogy a kormánytöbbség változtasson. Ugye, az önkormányzati választásnál elmondtuk, hogy itt nemcsak polgármesterekről döntöttek,
hanem a kormányról is véleményt mondtak: kedves kormánypárti többség, változtassatok!
Elutasították.
Utána kifejeztük elég egyértelműen a gyűlésekkel a népakaratot.
Azt is elutasították.
Utána volt egy bizalmi szavazási lehetőség, megint lehetett volna változtatni, azt mondták, nem.
Utána felajánlottuk a szakértői kormány lehetőségét, azt is elutasították.
Most már csak egyetlen eszköz maradt.
Én már nem tudok több demokratikus eszközt találni, hogy demokratikus módon érjünk el változást,
és állítsuk helyre magát a demokráciát, mint a népszavazást, ezért én kulcskérdésnek tekintem a népszavazást,
és elgondolhatatlannak tartom - a legrémesebb álmaimban se jöjjön elő ez a képzet
-, hogy egy elbukott népszavazás után a kormány úgy csinál - mint ahogy eddig tett -,
mintha mi sem történt volna.
Tehát, nekem személyes meggyőződésem, hogy a népszavazás alkalmas
- utolsó és egyben alkalmas - eszköz arra, hogy változást érjünk el Magyarországon.
Obersovszky Péter:
Miniszterelnök úr, ugye itt van egy közkeletű félreértés, amikor azt szokták mondani,
hogy egy választást megnyertünk egy demokráciában, akkor az nyugati európai országokban
nem jelenti azt, hogy azt csinálunk, amit mi gondolunk és akarunk.
Orbán Viktor:
Hát ezt Magyarországon sem szabadna, hogy azt jelentse.
Obersovszky Péter:
És nem szabadna, hogy ezt jelentse.
Ugye, én mindig elő szoktam hozni a Margaret Thatcher példáját, akinek amikor nagyon-nagyon komoly társadalmi válságot élt át a szigetország, és őt megválasztották miniszterelnöknek, két minisztere volt a munkáspártból.
Ugyanis azt látta be, hogy a társadalommal kötött szerződés egy demokráciában az, hogy együtt oldunk meg. Ön például, amikor arról beszél az új többség kapcsán - mert az új jelszónak az értelmét még igazán nem nagyon bontottuk ki -, tehát, amikor
Ön az új többség kapcsán új alkukról beszél, új szerződésekről, akkor csak a társadalomra gondol, vagy beleérti ebbe a politikát is?
Tehát, ha azt mondja a szocialista párt, hogy visszahívjuk Gyurcsány Ferencet,
mert nem tudjuk tartani, mert túl nagy a válság ahhoz Magyarországon, és mondjuk meghívunk a Fideszből két minisztert, Önök elfogadnák ezt?
Orbán Viktor:
Kezdjük az elején.
Obersovszky Péter:
Tehát, ha azt mondják, hogy csináljunk egységkormányt, mert nagy a baj?
Orbán Viktor:
Kezdjük az elején a dolgot.
Először is, Magyarország annyiban különbözik akár Margaret Thatcher Angliájától, akár a mai nyugat-európai országoktól, hogy ma nem az történik az országban, amire az emberek felhatalmazást adtak.
Ilyen sehol nincs.
Olyan elő szokott fordulni, hogy a kormány ilyen-olyan hivatkozásokkal, itt-ott-amott módosít azon,
amit a választások előtt ígért vagy vállalt,
de olyan, hogy a választási vállalásával teljesen ellentétes irányba halad, sőt, belevágja a polgárai képébe:
jól átvertünk benneteket, hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, nem is az volt a tervünk,
mint amit mondtunk, de nyertünk, és most azt fogjuk csinálni, ami szerintünk szükséges.
Egy demokráciában soha sem teheti a kormány azt, ami szerinte szükséges.
Csak abban az esetben tehet így, ha az abba az irányba mutat, amely irányt kijelölték számára a
választópolgárok a szavazáskor.
Tehát Magyarországon sokkal súlyosabb a helyzet, mint bármelyik országban.
Ezért én azt mondom, hogy ebben a kormányban nem szabad részt venni, mert ez a kormány illegitim.
Először rendbe kell tenni a múltat.
A spanyolok azt mondják, hogy a dolgok véget akarnak maguknak.
Ennek a dolognak véget kell vetni, tiszta vizet kell önteni a pohárba - mondja a magyar,
és utána lehet elkezdeni gondolkodni a jövőről.
A jövőről való gondolkodás tekintetében semmilyen lehetőséget nem akarok kizárni.
De ma még nem a jövőről való gondolkodás az igazi probléma, ha mi nem tudunk pontot tenni ennek a rossz történetnek a végére, amiről az előbb beszéltem.
Tehát felelősség megállapítása nélkül nem fog menni. Magyarországot tönkretették.
A politika nem egy úri mulatság, hogy az ember kicsit - vagy értelmiségi előélettel a háta mögött,
vagy milliárdos előélettel a háta mögött - úgy gondolja, hogy megmártózik egy kicsit a miniszterelnökségben,
meg a kormányzásban, ha sikerül, sikerül, ha meg nem, akkor hazamegyünk!
Itt emberek millióinak az életéről van szó!
Itt jogszabályokat sértettek meg, embereket csaptak be, kiiktatták a demokrácia ellenőrzési intézményeit, és mindemellett tönkretették az országot!
Egyfelől leépítették a demokráciát.
Kettő: sikertelen országot hoztak létre egy egyébként sikeres Magyarországból.
Hát valakinek ezért viselni kell a felelősséget!
Különösen akkor, ha egyébként ennek pénzben mérhető gazdasági ára is van.
Ezért mondom, hogy az nem megy, hogy az urak kormányozgatnak, egy izgalmas kalandnak tekintve a kormányzást, és utána, ha sikertelenül járnak, akkor azt mondják, hogy hát fizessenek azok,
akik Magyarország egyszerű állampolgárai, de mi a magunk részéről köszönjük, felelősséget
nem vállalunk, a következményeket elhárítjuk, fizetni nem vagyunk hajlandóak.
Tudom, hogy sokan mondták, hogy populista, amit mondok, de nekem meggyőződésem,
hogy Magyarországon az a feladat, hogy először fizessenek a hazugok, utána lehet beszélni megszorításról.
Azt akarom mondani, hogy most nem lehet egyszerűen úgy tenni, mintha mi sem történt volna,
és hirtelen bevonni egy-két fideszest a kormányba, vagy nagykoalícióról beszélgetni.
Le kell zárni azt, ami történt.
Jó esetben 12 évet vettek el a magyarok életéből, mert Magyarország legnagyobb gondja az adósságcsapda.
Ugye 54 százalék volt Magyarországon a nemzeti össztermékhez mért költségvetési hiány 2001-ben, 2002-ben, amikor átadtuk a kormányzást.
De úgy volt 54, hogy 58-cal vettük át, tehát Magyarország a polgári kormány alatt kitört az adósságcsapdából, minden évben egy százalékkal tudtuk csökkenteni a nemzeti össztermékhez mérten az államadósság arányát.
Ebből az 54 százalékból csináltak most 70-et.
És ha ezt engedjük, hogy folytassák, akkor ez még feljebb fog menni.
Tizenhat évet vettek el az életünkből.
Ha 16 év alatt minden évben egy százalékot tudunk lehozni az államadósság mértékéből - egy kiváló kormányzással szerintem nem 16 év alatt tudunk visszajutni az 54 százalékhoz, hanem már talán 12 alatt is,
de ahhoz nagyon jó, kiváló minőségű kormányzásra lesz szükségünk -,
valakinek azt kell mondani az embereknek, hogy 12 évet én vettem el az életetekből.
Obersovszky Péter:
Még a szakértői kormány tartja magát?
Tehát most ebben a pillanatban, amilyen most a helyzet az országban?
Orbán Viktor:
Én már túl vagyok ezen.
Ezt felajánlottuk a szocialistáknak, elhárították, az ország nem szakértői kormányt akar,
az ország helyre akarja állítani a demokráciát, és sikeres kormányt akar.
És ide eljutni nem látok más módot, mint az előrehozott választást.
Hogy az előrehozott választás után mi történjen, hogy inkább pártemberekből álló vagy az ország kiváló koponyáit bevonó kormányzat alakuljon, arról lehet beszélgetni.
Én az utóbbinak vagyok inkább a híve.
Nem olyan a helyzet ma Magyarországon, hogy pártemberekből, hanem sokkal inkább az ország legjobb koponyáiból kell alakítani - persze egyértelmű felelősséget viselő - kormányzatot.
Visszatérve az Ön kérdésére - hiszen a társadalmi konzultációtól indultunk el -
sokat gondolkodtam azon, hogy '98 és 2002 között mi volt jó, és mi volt rossz.
Tehát mi az, amit érdemes átmenteni a jövőbe, az értékes tapasztalatok közé tartozik,
és mi az, amivel már nincs mit kezdenünk 2006-2007-2008 táján.
És az egyik legnagyobb gondot abban látom, hogy 1998. és 2002. között nem tudtunk új csatornákat nyitni a választópolgárokhoz.
Milyen lehetősége van egy mindenkor kormányzó erőnek arra, hogy beszéljen az emberekkel, hogy bevonja őket abba, ami éppen történik?
Magyarországon kialakult az, hogy vannak a politikusi beszédek, a médiaszereplés lehetőségei,
néhány lakossági fórum és kész.
És én már 2002-ben is úgy láttam, hogy ez azért nagyon kevés a modern demokráciában ez az érintkezési felület. Ennyi érintkezési lehetőség - a polgárok ilyen szűk bevonódási lehetősége - az már kevés lesz.
És ugye megpróbáltunk 2002. és 2006. között új csatornákat találni.
Megnéztük, hogy mit csinálnak Nyugat-Európában, hogy a közvetlen demokráciának milyen intézményei működnek, melyek nem.
Mit csinálnak a franciák például.
A Nemzeti Konzultáció alapvetően egy francia ihletettségű gondolat volt, ott láttam erre vonatkozó példát.
Azt kicsit magyarítottuk, és aztán elindítottuk.
Tehát gazdasági konzultációt indítottunk, ami egy angolszász dolog.
Tehát mi megpróbáltuk a választópolgárok és a mindenkori kormányzók közötti érintkezés lehetőségét, és a polgárok bevonását egyszerre elősegítő módszereket kitalálni és elindítani Magyarországon.
És szerintem ezt fenn kell tartani.
Például Franciaországban, amikor a jobboldal kormányon van - mint most is,
Chirac elnök révén -, folyamatosak a nemzeti konzultációs témák.
Megtalálják az internettől kezdve az iskolákon keresztül az összes módot arra
- az összes lehetőséget feltárják azt illetően -, hogy hogyan lehet bevonni az embereket -
atomerőműről szóló vita, környezetvédelmi kérdések -, tehát azokban az ügyekben, amelyek az emberek mindennapi élete számára fontosak.
Obersovszky Péter:
Ez a becsatornázás egyébként csökkentheti a feszültséget.
Orbán Viktor:
Hát szerintem a modern demokráciák egyik legnagyobb problémája az egész európai kultúrkörben az állandó zaklatottság.
Ugye, négyévente vannak választások, ez egy rövid idő, aki elveszíti a választást, nagyon gyakran már készül a következőre.
Túl sok az éles csata, kevés a nyugalmi időszak.
Nagyon nehéz így minőségi munkát végezni.
A bevonódás, a részvétel, a konzultáció az egy nyugodalmasabb, kevésbé háborgó felszínt teremt,
mint a szokásos politikai csatazaj.
Ezért szerintem a nyugodt kormányzás, a kiegyensúlyozott kormányzás irányába is mutat egy szélesebb konzultáció.
Bocsánat, mint ahogy most Magyarországon - elnézést, csak ha már ebbe az irányba terelte a gondolataimat
-, mint ahogy Magyarországon ma nemcsak azért zaklatott a közélet, mert az emberek elégedetlenek a kormányzattal, és a kormány becsapta őket, és így tovább, hanem azért is, mert mindenki, aki úgy érzi, hogy egy ügyben van mondanivalója - mert orvos és egészségügyről van szó, mondjuk mert szakszervezeti vezető, és mondjuk az ápolónők jövőjéről van szó - úgy érzi, hogy nemcsak állampolgárként veszik semmibe, hanem az adott szakmai kérdésben kompetens társadalmi szereplőként is semmibe veszi a kormányzat.
És ez plusz nyugtalanságot eredményez az országban.
Mindenki, aki úgy érzi, hogy neki dolga volna, felelősséget visel az általa képviselt emberekért, meg mondanivalója is volna a szakmában, azt félretolják, mert ha nem tetszik a vélemény,
akkor inkább nem hallgatják meg.
Ez növeli a feszültséget Magyarországon.
A feszültség nem a pártpolitikából jön, hanem részben a frusztráltságból, az emberek frusztráltságból, a sikertelenség, meg a demokrácia hiánya miatt.
Részben pedig a civil szervezetek, érdekvédelmek állandó kormánnyal szembeni megnyilatkozása miatt,
amellyel tiltakoznak az ő semmibe vételük ellen.
Gazsó L. Ferenc:
Elnök Úr, mindaz, amit mond, arról győz meg, hogy valóban új alkukra van szükség.
Új alkukra a társadalmi csoportokkal, új alkukra civil szférával, beleértve a szellemi életnek a legjobbjait is, és gondolom, hogy új alkura, ha van erre még egyáltalán mód, a multinacionális tőkével.
Vajon van mód új alkura a multinacionális tőkével, adott esetben az arányosabb közteherviselés érdekében anélkül, hogy ez az ő profit- és tőkeérdekeiket alapvetően ne sértse?
Obersovszky Péter:
Bocsánat, én ehhez a nagyon fontos kérdéshez hozzáteszem, hogy egyáltalán arra van-e mód, hogy az a hangulat eltűnjön, hogyha az ellenzék ma Magyarországon azt mondja, hogy a neoliberális gazdaságpolitikának lejárt az ideje, akkor Önök demagógok,
ha pedig egy osztrák szociáldemokrata mondja az MSZP kongresszusán, akkor Gyurcsány Ferenc kiáll a pódiumra, és azt mondja, hogy egyetértek a kritikával, valóban lejárt az ideje?
Holott eddig ezt mondta végig.
Orbán Viktor:
Nézze, a magyar miniszterelnök e tekintetben tett megnyilvánulása, az a gátlástalanság bizonyítéka.
Azzal nem is foglalkoznék, mert arra van magyar szó: szemforgatás, gátlástalanság.
Egyik nap ezt mondani, másnap meg a neves vendég nyomására az ellenkezőjét.
Viszont érdekes kérdés mindez a gondolkodó emberek, és az értelmiség szempontjából.
Most anélkül, hogy elkalandoznék: ha azt a kérdést tesszük fel, hogy hogyan juthattunk ideáig,
akkor sokfajta felelősséget tudunk különböző szereplőknek kiporciózni.
Magunkat is beleértve, a szocialista pártot is, a miniszterelnököt, és így tovább.
Van egy szereplő, akit sosem emlegetünk, márpedig az ő közreműködése nélkül
nem lehet egyetlen országban sem kikerülni a demokratikus normákat.
Ez a hatalomkritikus értelmiség.
Ami egyébként a médián keresztül tudja leginkább hallatni a hangját, és miután tekintélyes neve van, súlya van, meg is kapja erre a lehetőséget.
Tehát egy országban a médiához hozzáférő hatalomkritikus értelmiség elnézi a hatalmon lévő bármilyen pártszínezetű államhatalomnak, hogy túllépjen a demokrácia szabályain, kiiktassa az ellenőrzést,
csődbe rántsa az országot, akkor az meg is fogja tenni.
Akkor nem képes egy rossz szándékú vagy elhibázott kormányzati politika a kártételeit végigvinni egy országon, hogyha egyébként a hatalomkritikus értelmiség kellő időben megálljt parancsol.
Én nem akarom túlbecsülni a hatalomkritikus értelmiség szerepét 1988-89-ben, de azt - mint akkori aktív szereplő - bátran mondhatom Önöknek, hogy a médiaképes akkori hatalomkritikus értelmiség
egyértelmű kiállása nélkül a demokrácia mellett sosem lett volna Magyarországon rendszerváltás,
elsinkófálták volna.
Gazsó L. Ferenc:
Csak éppen ez azért azóta megosztott.
Orbán Viktor:
Hát, azóta itt mindenfajta bajai vannak, énnekem nem dolgom, hogy tanácsokat osszak, vagy kioktassam ezt a világot, csak szeretném jelezni, hogy nekik van egy nélkülözhetetlen társadalmi funkciójuk.
Szerintem ez felelősségük is, hogy ezzel éljenek.
Az értelmiségnek van felelőssége a nem értelmiségi többség társadalmi irányában, és ha ők ezt nem gyakorolják, akkor könnyen odajuthat az ország - nem szükségszerűen, de nagyon könnyen oda juthat -, mint ahol most tartunk.
Na most, visszatérve a másik izgalmas kérdésre, ami a multinacionális cégek ügye,
először is tegyünk különbséget az alku meg az alamizsna között.
Mi nem alamizsnát kérünk a multinacionális tőkétől, amikor azt mondjuk, hogy új megegyezésekre volna szükség, nem arról szól, hogy lökjenek valamit.
Eddig kevesebb adót fizettek, most méltóztatnak egy kicsit többet.
Ezt egy gyenge ország teszi.
Nekünk először egy erős Magyarországot kell felépíteni, amely nem alamizsnát kér, hanem alkuhelyzetben van. Most én nem akarom önöknek elmondani, hogy mennyire gyenge állapotban volt a magyar közigazgatás 1998-ban a tekintetben, hogy a magyar állami érdekeket képes legyen képviselni bárkivel szemben, akár magyar nagytőke, akár nemzetközi nagytőke, akár bármilyen más nyomásgyakorlás...
Obersovszky Péter:
Szinte semmilyen pozíció nem volt.
Orbán Viktor:
És hogy mi mindent kellett tenni annak érdekében, hogy 2002-re már azt tudjam mondani, hogy ez az államigazgatás, ez az államhatalom ugyan messze nem hibátlan, de egy erős Magyarországot vezet, és mindenki komolyan veszi, akivel tárgyalunk.
Ezért mindenkivel megállapodást tudunk kötni, meg alkukat, és nem alamizsnát fogadunk el.
Tehát az első dolog, hogy egy erős, érdekeinek érvényesítésére képes Magyarországra van szükség.
Mert csak azt veszik komolyan.
Egyes multinacionális cégeknek a vagyona, a forgalma, a tőkeereje az nagyobb, mint a magyar teljes államháztartás.
Ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket, akkor ott súlyosan kell megjelenni, egy erős szereplőként.
Most ugyanakkor én látok olyan pontokat, ahol nem lenne nehéz megegyezni a multinacionális tőkével.
Ezt azért mondom, mert a 2006-os választás előtt mi egy gazdasági konzultációt lefolytattunk, és több körben tárgyaltunk a multinacionális cégek képviselőivel is.
Tehát a multinacionális cégek elsősorban Magyarországtól világos, kiszámítható stabil környezetet, és hosszú távú biztonságot várnak.
Tehát, ha egy állam azt mondja, hogy én elég erős vagyok ahhoz, hogy a közbiztonság szempontjából, a korrupció szempontjából, a jogszabályok időtállósága szempontjából egy hosszabb távú biztonságos környezetet teremtek a számotokra, azzal máris egy olyan alkutételt tett az asztalra, amiért cserébe sokat kaphat.
Magasabb adót, újabb beruházásokat, új munkahelyeket.
Amiről pedig még meg kell állapodnunk szerintem a multinacionális tőkével, az az, hogy milyen programokat indítunk meg annak érdekében, hogy a magyar kis- és középvállalkozók jobban össze tudjanak kapcsolódni a mai Magyarországon működő nemzetközi tőkével, mert azok ma szigetszerűen működnek.
És erre van nemzetközi tudás.
Tehát itt nem a tudás hiányzik a magyar emberek fejéből, mert vannak nemzetközi példák, meg vannak okos magyar közgazdászok, de nincsenek kormányzati programok, amelyek összekapcsolnák a magyar kis- és középvállalkozókat, mint beszállítókat, az itt termelő vagy innen tovább szállító nagy nemzetközi tőkével. Szerintem ezekben a kérdésekben lehetne új, értelmes alkukat - sőt kellene is - kötni.
Bocsánat, még egy dolog van, amit a nemzetközi tőkének szerintem előbb vagy utóbb tudomásul kell vennie, mondjuk úgy, meg kellene róla állapodnia a leendő erős magyarországi kormányzattal.
Ez pedig az, hogy ...
Obersovszky Péter:
Hát például, hogy nem a harmadik világban vannak.
Orbán Viktor:
Ide akartam kilyukadni.
Obersovszky Péter:
Kellene az európai viselkedés itt is egy kicsit, és azokat a normákat képviselni.
Orbán Viktor:
Nem akarok egyetlen országot sem megváltani, ez nem Kongó, meg nem egy olyan gyarmat,
ahol egyébként tetszésük szerint valamifajta civilizációs felsőbbrendűségi tudattal vezérelve úgy viselkednek,
és azt tesznek, amit akarnak.
Mi szeretnénk, hogyha ők a mi vállalataink lennének.
De ahhoz az kell, hogy ők meg bennünket az ő országuknak is tekintsenek, tehát ez csak kölcsönösségi alapon működik szerintem.
Én úgy látom, hogy van erre esély, ráadásul van egy jelenség, ami majd könnyíti a mi dolgunkat.
Mert úgy látom, hogy a nagy nemzetközi cégek tizenegynéhány év elteltével rájöttek arra, hogy a nagyvállalatok vezetésére, regionális nagyvállalatok helyi vagy regionális szintjeinek az irányítására képes közgazdászok Magyarországon is szoktak kinőni a földből.
Tehát nem feltétlenül kell a nyakunkra ültetni innen, onnan, amonnan vezérigazgatókat, meg elnököket,
mert igenis a magyar vállalatvezetők vannak olyan tehetséges emberek, vagy a Magyarországról
emigrált családok kint sikeressé vált tagjai, akik szívesen jönnek, és egyébként magyarok.
Tudják vezetni a Magyarországon működő nagy nemzetközi cégeket.
Ez is segítheti egyébként, hogy zökkenőmentesebb legyen az együttélésünk a nemzetközi cégekkel.
Obersovszky Péter:
Miniszterelnök Úr, mi most itt folyamatosan megegyezésről, tárgyalásról, alkuról beszélünk.
Igen ám, csakhogy közeledik március 15-e, szerintem ezt akarta kérdezni Feri is a végére, és a helyzet az,
ezzel szemben a valóság, hogy miként azt Ön az évértékelő beszédében elmondta -
egyébként úgy vettem észre először -,
Önből ördögöt csinált a sajtó egy bizonyos része, a Fideszből úgyszintén, és gyakorlatilag
az a vád ismétlődik állandóan a magyar nyilvánosságban, hogy Önök tulajdonképpen polgárháborús hangulatot szítanak az országban.
Orbán Viktor:
Hát igen.
Nézze, az ember nem szokott nyilvános szereplések időszakában, vagy alkalmával a saját maga személyével előhozakodni, mert az emberek nem énrám kíváncsiak, hanem arra kíváncsiak, hogy mi lesz velük.
És arról szokott az ember beszélni, de néha nem tudjuk elkerülni, hogy a politikai boszorkánykonyhák egyik vagy másik titkáról a fátylat ne lebbentsük fel.
Ezt én is megtettem valóban legutóbb, ahogy ön mondta.
Mindannyian tudjuk, hogy a baloldalnak az az eszköze - a legfontosabb harci eszköze -, hogy miután a demokráciát Magyarországon megcsonkította, miután sikertelenségre ítélte saját magát, tehát egyfolytában csúszunk lefelé, egyetlen módon tudja a számára az egyre inkább elkerülhetetlennek látszó vereség mértékét csökkenteni, vagy esetleg elkerülni, ha egyébként az ellenfelet saját magánál rosszabb színben tünteti fel.
Nincs programja, polgárháborút akar, félelmet kelt, nem tudom micsoda, szóval mindenfajta csúnya dolgokat mondanak ilyenkor az ellenzékről, meg annak a vezetőjéről.
Egyébként nem ebben a brutális formában, mint ahogy ezt ma teszi a baloldal.
A régi baloldal, még a Horn-féle baloldal is egyébként ezt tette, csak akkor az egész magyar politika még elegánsabb volt, még máshol voltak az erkölcsi mércék.
De én jól emlékszem, hogy amikor 1989. június 16-án azt mondtam, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni az orosz csapatok kivonásáról, mondjuk
Horn Gyula azt mondta erre, hogy ez, nem azt, hogy hullagyalázás, de valami ilyesmit mondott.
Tehát ott is próbálták azonnal megkeresni azokat a pontokat, hogy ne arról kelljen beszélni,
amit én mondok, ami szerintem igaz, meg valóban érdekli a magyar közvéleményt, hanem meginduljon egy stílusvita, ne az állítást, hanem az embert támadják.
És akkor még ennek volt némi eleganciája, meg voltak korlátok, amit kölcsönösen elfogadtunk,
és nem voltunk hajlandóak átlépni az egymásról való nyilatkozatok, vagy véleménykifejtések időszakában.
A magyar politika sokat süllyedt azóta, ezért ma sokkal brutálisabban zajlik mindez, de mindig is jelen volt.
Na most, nézze, aki fél az erdőben, az ne menjen az erdőbe, vagy fütyörésszen.
Szóval, valami megoldást találjon. Én is így vagyok vele, én látom ezt a problémát,
de ha az ember ezt a feladatot vállalja, emellett a munka mellett tette le a voksát, akkor együtt kell tudni élnie ezekkel az állandó támadásokkal.
Obersovszky Péter:
De hát az emberek is félnek.
Eljutottunk odáig, hogy március 15-én sok embernek azon kell gondolkodnia,
hogy kiengedje-e a családját ünnepelni.
Orbán Viktor:
Így van, na most én azt akarom azonban mondani, hogy még mielőtt még a félelem kérdésére rátérünk,
hogy ezek a fajta eszközök - démonizálása az ellenfélnek, hazug vádakkal illetés, olyan szándék tulajdonítása a politikai ellenfélnek, amely meg sem fordul az ő fejében -, ez nem működik, csak akkor, hogyha egyébként egy elfogadható teljesítményű kormányzás zajlik.
Ha az van, akkor az egy érdekes kérdés.
De ha nincs elfogadható szintű kormányzás, zűrzavar, káosz, egzisztenciális nehézségek vannak,
akkor ez érdekli az embereket, és rögtön kicsorbul ennek a démonizálásra beállított fegyvernek az éle.
Tehát én azt gondolom, hogy ezzel a jövőben sokkal kevesebbet fogunk találkozni.
Ellenben a félelem az egy kicsit több ennél, mint amiről beszéltünk.
Van egy séma, amit a politikusok ismernek - a közvélemény talán kevésbé -,
amely egy háromszögben, egy piramis alakban ábrázolja, hogy az embernek milyen szükségletei vannak,
amelyet a világgal szemben megfogalmaz, és itt a közösségi léttől kezdődően az egzisztenciális biztonságon át a fizikai biztonságig minden megtalálható.
Az általános európai felfogás a mi szakmánkban az, hogy legalul, tehát a legmélyebben,
ezért a legmeghatározóbb erővel a fizikai biztonság iránti vágy jelentkezik az emberben.
Ezért van az oly gyakran - nemcsak Magyarországon, máshol is, különösen a harmadik világ országaiban
-, hogy a hatalmon lévők éppen az embereknek ezt a legalul lévő, legmélyebb, legerősebb ösztönökből fakadó igényét, vagy életösztönét támadják meg, ez pedig a fizikai biztonság.
És ha el tudja hitetni egy kormány, vagy egy ilyen harmadik világbeli erő az ellenfeléről,
hogy valójában ezen a szinten kell félni az ellenzéktől, mert ez a fizikai biztonságot is veszélyezteti már,
akkor jó eséllyel pályázhat arra, hogy mindenfajta kormányzati teljesítménytől függetlenül
a rend iránti vágy miatt odafordulnak az emberek.
Nos, szerintem ez a harmadik világban működik, Európában azért az emberek talán jobban átlátnak a szitán,
mint más.
Azért mégis csak ez az újkori civilizációnak a kontinense, meglehetősen kifinomult értelmiséggel, szakértőkkel, elemzőkkel, és azért sokat látott, tapasztalt választópolgárokkal.
Én nem mondom, hogy a kormányzatnak az az igénye, vagy az a terve, hogy a Fideszt valami félelmetes erőnek mutassa be teljesen hatástalan lenne, biztosan van ennek valamilyen hatása, de szerintem ez nem éri el azt a célt, mint amit szántak neki.
Ezért a Fidesznek nem szabad magyarázkodnia, nem szabad védekeznie ebben az ügyben,
hanem nagyon világosan offenzívába kell átmennie, és azt kell elmondania, amit ő akar.
Tehát nem védekezni kell a támadások ellen, hanem a saját szándékot kell mindig elmondani.
Ami 15-ét illeti, a mi szándékunk világos.
Mi szabad március 15-ét akarunk.
Ne mondja meg senki, hogy hova menjünk, hova ne menjünk.
Ne mondják, hogy mit mondhatunk, mit nem mondhatunk, mit gondoljunk, mint nem gondolhatunk.
Kivel legyünk együtt, meg kivel nem.
Majd mi, magyar választópolgárok ezt el fogjuk dönteni.
Szabad március 15-e...
És csak annyit kérünk a rendőröktől, hogy ne avatkozzanak bele,
tehát ne verjék meg az egyébként jogszerű, békés megemlékezésre összegyűlt embereket,
mert ha ezt nem teszik, akkor mi magunk magyar polgárok tisztességesen, békésen és szépen tudunk együtt ünnepelni.
Szerintem nekünk ezt kell elmondani, és nem védekezni a vádakkal szemben.
Obersovszky Péter:
Miniszterelnök Úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
Orbán Viktor:
Köszönöm, hogy először itt lehettem az Önök televíziójában.
Obersovszky Péter: Viszontlátásra!
fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 15:41:27, vasárnap
|
| |
| |
Ferihegy: se új tulajdonos, se fejlesztés?
NetHírlap
( http://www.nethirlap.hu / )
Ferihegy: se új tulajdonos, se fejlesztés?
A kormány ragaszkodik a Ferihegyi repülőtér fejlesztéséhez, ahogy az a
Budapest Airport
eladásáról kötött eredeti szerződésben szerepel.
Ezzel kérdésessé vált, hogy a német Hochtief holding átveszi-e a reptér
üzemeltetési jogát.
A Pénzügyminisztériumban tartott egyeztetésen a kormány képviselői tudatták
a német vevővel,
hogy csak akkor kerülhet tulajdonába a cég, ha átvállalja a fejlesztési
kötelezettségeket is.
A jelenlegi tulajdonos, a spanyol-brit BAA eddig semmit nem teljesített a
két évvel ezelőtt
ígért fejlesztésekből, és ezért a privatizációs szerződés szerint
sokmilliárdos kártérítést kellene fizetnie.
A Pénzügyminisztériumban tartott egyeztetés után a kormány nem kíván
lazítani a Budapest Airport
eladásáról szóló szerződés feltételein, vagyis a német Hochtief csak úgy
veheti át a céget és a ferihegyi reptér üzemeltetési jogát, ha átvallalja a
spanyol-brit tulajdonban lévő BAA által két éve vállalt fejlesztési
kötelzettségeket is.
Nos, ez az, amit a németek nem akarnak.
A cég eleve sokallotta a 466 milliárdos vételárat, azonban sajtóhírek
szerint az igazi problémát
abban látta, hogy a BAA 2011-ig vállalt mintegy 65 miliárdos fejlesztéséből
az elmúlt két évben semmi nem valósult meg.
A Hochtief éppen ezért szerette volna, ha a magyar kormány enyhít a
feltételeken és csökkenti
a beruházási értéket vagy kitolja a határidőt.
Mivel erre a magyar állam nem hajlandó, kérdéses, hogy a Hochtiv akar-e
tovább tárgyalni
a Budapest Airport tulajdonlásáról.
A Ferihegytől szabadulni igyekvő BAA így nehéz helyzetbe kerül, ugyanis a
privatizációs szerződés szerint a fejlesztések elmaradása miatt sok
milliárdos kártérítést kell fizetnie.
A kötbér mértékéről az ÁPV Zrt.-nél folyamatban lévő ügyre hivatkozva nem
kívántak nyilatkozni,
azonban megtudtuk, hogy a szerződés teljesítését két év után vizsgálja felül
a Kincstári Vagyonigazgatóság,
vagyis a Budapest Airport tulajdonosának még van kilenc hónapja, hogy az
ígért beruházásokat elkezdje.
A ferihegyi fejlesztések jövője mellett egyébként nem tudható a Hochtief
sorsa sem.
A német óriás holding a tulajdonosi átalakulás miatt ugyanis darabokra
hullhat a közeljövőben, így aztán vélhetően hátra sorolódik az a kérdés is,
hogy a német vállalat által a Budapest Airport megvásárlására létrehozandó
projekt társaság tőkeereje egyáltalán megengedi-e a vásárlást.
Ezt ugyanis jelenleg is vizsgálják a Pénzügyminisztériumban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 15:39:28, vasárnap
|
| |
| |
Wass Albert
Emlékezés egy régi márciusra
Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
Sarjadó gyepen az iskola
glédában állt, mint még soha
Valaki a Talpra Magyart szavalta.
Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
Hallgatta a sok parasztgyerek,
oldalt a jegyző, meg a pap
s tisztes, komoly, ősz emberek.
A harangozó tartotta a zászlót,
vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta,
hogy mi is történt
ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról
s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt
valamiért.
A többiek hallgatták némán.
Hitték is, nem is, a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét
s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek
hangosan megszólalt hátul:
"Édesanyám! Mi a szabadság?"
A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott
és azt felelte:
"Amikor hazajönnek a katonák, fiam."
Ó, hóvirágos régi Március...!
Azóta mennyi vér ömlött megint,
s részeg torokkal hányszor ordították
közénk a véres jelszót, hogy "szabadság!"
Voltunk azóta hősök, mi magunk is.
Hősök, pribékek, árulók, gazok,
honmentők és hazátlanok,
voltunk minden, amit csak akartak
a habzó szájú álapostolok.
Négyszer szabadítottak föl azóta
propagandás vad próféciával
és mind a négyszer más zászló alatt!
És mind a négyszer esküdtek reá,
hogy most lettem szabad!
Hát ez a szabadság, emberek?
Szónokló, híres emberek!
Élők s holtak mind ezt akarták...?
S mi lesz, ha majd egy szép napon
megkérdezi egy kisgyerek:
"Édesapám, mi a szabadság...?"
Ó, hóvirágos régi Március...
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen: fiam,
szabadság az, ha majd
hazatérhetünk mindannyian.
(Bajorerdő, 1947) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 15:34:03, vasárnap
|
| |
| |
Sváby után Bárdos is belebukhat az Orbán-interjúba? - videóval
gondola 2007. február 28. 17:57
A TV2-nek nincs nagy szerencséje Orbán Viktorral.
Sváby András szeptember 23-án likvidálta magát a Naplóból rémes
szereplésével,
tegnap este pedig Bárdos András hozta szintén saját magát kényelmetlen
helyzetbe.
Egy riporter legfőbb erénye az éleslátás mellett az emlékezőképesség.
Bárdos András tegnapi interjújában arról tett tanúbizonyságot, hogy egy fél
évvel ezelőtti, saját maga által készített miniszterelnöki interjú (amely
egyébként azért volt különleges, mert azon az éjjelen
senki másnak nem nyilatkozott a Gyurcsány Ferenc) legfontosabb részletét nem
bírta felidézni.
Bárdos az MTV-székháza elleni támadás éjjelén érte utol telefonon a
kormányfőt,
aki akkor élő adásban elismerte: külön is kifejezetten utasítást adott, hogy
a Televíziót meg kell védeni.
"Legutoljára nagyjából háromnegyed órával ezelőtt beszéltem a tábornok
úrral" -
hangsúlyozta akkor Gyurcsány Ferenc.
Bárdos ehhez képest kedd este csak nagyokat nézett, mikor Orbán Viktor
felidézte a történteket.
"Azt mondta, hogy utasításokat adott? Erre nem emlékszem" - védekezett
Bárdos,
mint aki soha életében nem beszélt volna erről a kormányfővel.
Joggal kérdezhető ezek után:
Bárdos András vagy nem mondott igazat tegnap este, vagy egészen egyszerűen
alkalmatlan erre a pályára?
http://www.gondola.hu/cikkek/53092 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 15:26:12, vasárnap
|
| |
| |
MAGOSZ: 230 milliárdnyi agrártámogatást tüntetett el a kormány
2007-03-04. 00:18:31 Kuruc.info
A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke szerint az elmúlt három évben 230 milliárd forint támogatást nem fizettek ki a gazdáknak.
Jakab István egy hódmezővásárhelyi szakmai fórumon azt mondta: ezt az összeget 2004 és 2007 között kellett volna folyósítani.
A MAGOSZ vezetője közölte: azt tapasztalták, hogy az uniós hitelkeretekhez a gazdák tíz százaléka sem jutott hozzá és a pénzt a multinacionális nagyvállalatok kapták.
(MR) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-04 15:16:12, vasárnap
|
| |
| |
A Magyar Honvédség utolsó pillanatai
Nem kellenek Magyarországra katonák, hisz már Károlyi is megmondta! Mi egy olyan nemzet vagyunk, akiknek nem lehet honvédelme. Veszélyes, hogy olyan emberek is lehetnek közöttük, akiknek a hazaszeretete befolyásolhatja a politikai orientációjukat. Árpádsávos, horthyfasiszta és fideszbérenc nép, akik szervezkednek! Föl kell lépni ellenünk minden eszközzel. Elővigyázatosságból le kell szerelni a honvédelmet! Majd megvéd a moszados Lasz György alapította In-Kal, és az általuk importált símaszkos szerb kollégái. Gumilövedékkel, könnygázzal, meg viperával. Önmagunktól.
A 2004-es haderőreform keretében egyetlen harckocsizó zászlóalj maradt, a tatai Hunyadi Mátyás hk. zászlóalj, elvileg 58 db T-72M1 harckocsival. Tegnap megtudtam, hogy március elsejétől törölték őket a hadrendből. Az ország utolsó harckocsizó egységéből mindösszesen 15(!) darab T-72-es marad üzemben. Van ezen kívül még 15 vadászgépünk, és 5-6000 katonánk is. No meg kiválóan képzett víztisztító egységeink. Minek ennél több? Ezzel hatékonyan segítségére lehetünk az USA-nak minden hazug háborújában. Külföldön és idegen érdekeket szolgálnak a "honvédek". Az elnevezés pedig már régen jelentését vesztette. A haza védelme? Ugyan már! Azt mondják, hogy 10.000-es a honvédség létszáma. Ez hazugság. Ennek közel a fele a minisztérium állományában dolgozik, de nem katona.
Egyébként meg tényleg, minek ide a minisztérium? Hiszen úgyis csak "az adófizetők nyakán élősködnek", lévén a stratégiát már rég kidolgozta néhány önmagától eldurranó zseni ott a baloldali pártok berkeiben. Vagy ez valami a nagy pártok között lejátszott téma?
A megmaradt maradék repülőket és tankokat is adja csak el "honvédelmi" miniszter! Megértjük. Hisz nehogy véletlenül elmaradjunk már a világbanknak fizetendő kamatos kamatokkal! A haza védelmére pedig pár keki színű harci Trabant is elég. Vagy majd hozzánk is telepítenek amerikai rakétákat, mert az jobban fizet a klientúrának? Ha ez így van, akkor nem csoda, hogy annyira erőszakos ez a kormány a radartelepítésekkel kapcsolatban, melyből úgyszintén a baloldalhoz közel álló cégek húznak hasznot. Jelszó: radart minden magyar hegyre!
Valakinek az volt az ötlete, hogy ha megtámadnak, akkor illetlen dolgokat kell mutogatni az ellenségnek.
Ettől vagy megijednek és hazarohannak vagy ha jó a humorérzékük, akkor halálra röhögik magukat.
A lényeg, hogy ilyen állapotban alkalmatlanok lesznek az ország elfoglalására. Lassan már csak ebben reménykedhetünk.
Egy levél nyomán: Nibiru 2007.03.02
http://www.nibiru.hu/index.htm
This site tracked by OneStatFree.com. Get your own free site tracker.
web analytics
web site monitoring
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2007. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
350 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 174
- e Hét: 5926
- e Hónap: 9671
- e Év: 163167
|
|
|
Offline
