|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 22:42:49, hétfő
|
| |
| |
Bayer Zsolt:
A törvény kapujában
2007.03.05.
Amikor megalapítottuk a Fideszt, berendelték az ügyészségre az alapítótagok némelyikét. (Istenem, mennyire szeretném egyszer megtudni, vajon ki és milyen alapon döntötte el, hogy kit kell beidézni a "törvény" elé!)
Aztán ott, a "törvény kapujában" egy teljesen megzavarodott ügyész ült, és ostobaságokat dadogott. Ugyanis nem nagyon volt mit mondania, mivel a Magyar Népköztársaság alkotmánya rögzítette, hogy nekünk jogunk van új ifjúsági szervezetet alapítani. Mi pedig úgy tettünk, mintha egy normális országban élnénk, ahol például számít az, ami rögzítve van az alkotmányban. Az ügyész pedig a hatalom embere volt, és egyáltalán nem volt felkészítve arra az esetre, hogy az ő (vagyis a hatalom) színe előtt valakik normális emberként fognak viselkedni, és az alkotmányt fogják citálni.
Ez már régen volt.
Az az ügyész talán nyugdíjba is ment azóta. Vagy még mindig ügyész valahol, és nosztalgiával gondol vissza a daliás időkre, amikor szerelmek születtek, jöttek a kiskertek, és lett Trabant meg Wartburg.
Ha az ügyész még mindig ügyész, szerintem mostanában behívót fog kapni. Mostanában fogja megkapni élete legnagyobb lehetőségét. Ő fogja tárgyalni Orbán Viktor és társai kordonbontási ügyét. Az az ügyész, ha még mindig ügyész, most végre törleszthet. Most végre mint egy "demokrácia" független ügyésze végezheti a dolgát.
Hiszen ezek a veszélyes elemek megsértették a köztársaság törvényeit. Orbán és társai elbontották a kordont! Ez a diktatúra előszobája - fogja mormolni magában a mi ügyészünk (ha még mindig ügyész), ugyanis ő maradéktalanul tudja a leckét. A hatalom embere ő, mindig. A hatalom pedig ugyanaz lett, mint volt akkor. Csak most demokráciának látszik; tudják a mókus is csak görény, csak jobb a sajtója...
Most majd végre revánsot lehet venni "Orbán és társain" a bíróság előtt is. Mert hát, ne tévedjünk, együtt élünk mindazokkal, akiknek egyetlen céljuk, hogy revánsot vegyenek Orbánon és társain. Ez tölti meg tartalommal a nyomorult, beteges életüket. Jó kis ügy lesz ez. Leleplező.
Erre elmegyek, ha addig élek is. Hallani akarom, látni akarom. Ki akarom élvezni minden percét.
S közben más ügyek is zajlanak. Fiatalok, egyetemi hallgatók állnak bíráik előtt, "csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hatóság elleni erőszak vádjával", nyolcéves börtönnel fenyegetve. Fiatalok, egyetemi hallgatók, akik semmit sem csináltak. Gazember rendőrök hazug vallomásai alapján ítélik el őket. Azt a bírói testületet, amelyik felmenti őket, feloszlatják. A gazember hatalom gazember csinovnyikjai. Annyi a változás, hogy Bányász Rezső helyett Demcsák Zsuzsa fogja megmagyarázni.
Az a helyzet, hogy tulajdonképpen most kellene Fideszt alapítanunk. Megint.
(Ez a cikk a vasárnapi Magyar Nemzet Képeslapban jelent meg.) __._,_. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 19:14:55, hétfő
|
| |
| |
Gyurcsány "zsarol", Horn Gyula kritizál
MTI nyomán 2007. február 24. 18:01 gondola
A volt miniszterelnök értetlenségét fejezte ki Gyurcsány 75 százalékos "zsarolása" miatt.
Horn Gyula szerint a miniszterelnök "nagy mestere a politikának", de nem viszi túlzásba a közösségi munkát, kevés közösségi feladatot vállal. "Piszok nagy bajban vagyunk" - mondta az MSZP helyzetéről a kongresszuson a volt miniszterelnök, aki cselekvésre szólította fel a teljes párttagságot. Véleménye szerint a szocialisták nehéz helyzetét nem a kormányzat tevékenysége okozta, hanem a párt elbizonytalanodása.
Horn Gyula hiányolta a nagy lakossági rendezvényeket és akciókat. Szerinte ezeket mielőbb be kell indítania a pártnak, például országjárás formájában, ezzel jobban bevonva az embereket a döntések előkészítésébe. "Nem lehet elfogadni, hogy az emberek nagy része (...) csak azt tapasztalja, hogy minden rosszul megy" - szögezte le a volt kormányfő.
Bírálta azt is, hogy folyamatosan csökken az MSZP népszerűsége. Kell lennie egy határnak, amit nem szabad túllépnünk - közölte.
Értetlenségét fejezte ki a miniszterelnök azon kijelentése miatt, hogy csak akkor lesz pártelnök, ha a küldöttek legalább 75 százaléka rá szavaz. Horn Gyula erre azt mondta: a miniszterelnök eddig is minden támogatást megkapott, olyan pedig sehol nincs, hogy a reformok ekkora támogatást kapjanak. Azt kérte Gyurcsány Ferenctől, hogy fejezzék be a Kádár-rendszerrel kapcsolatos megnyilvánulásokat, mert nem kellenek "újabb frontok".
- Lassan már nincs olyan réteg, amelyikkel ne kerültünk volna szembe - fűzte hozzá indoklásul.
**************
Kádár köpönyege
Friss Róbert - 2007. március 5. NOL
Gyurcsány Ferenc nem alkuszik. Úgy tetszik, végleg kitagadja a Kádár-rendszert, hiába óvta Horn Gyula ("Feri, hagyjátok abba a Kádárral kapcsolatos nyilatkozatokat. Kell újabb front? Nincs elég?"), hiába Lendvai Ildikó ("Feri, nem a Kádár-korszak értékelése a lényeg..."). A Lendvainak szóló nagy kongresszusi taps pedig mintha azt jelezné: reform hevében a miniszterelnök csak megint egy gondolatbombát dobott be a köztudatba, felborzolva a baloldali idegeket. Pedig az újabb front elkerülhetetlen, és a lényeg éppen az: mit kezd a baloldal Kádár Jánossal?
Szellemében kóvályog a politikai elit. Sólyom László köztársasági elnök leegyszerűsítve az érzetet néhány hete azt találta mondani: sem a jobb, sem a bal nem leli az identitását. A gyökereit. Ha tetszik: önnön magát. Az államelnök igazsága: mindkét oldal tévelygésének oka a Kádár homályos-langymeleg köpönyege, amelyből kibújt. Ami a jobboldalt illeti: három évtizednyi megtorló idő elég volt ahhoz, hogy elfeledje a modern konzervatív politikai gondolkodás és filozófia nagyjait. A folyamatosság nagy akaratában csak a bolsizásig, esetleg Gömbösig jut, ott pöfékel a holtvágányon, s még a konzervatív-liberális Bethlen grófot sem ismeri fel elődjeként. Kapirgálja a Horthy-rezsimet, sokra nem jut vele: az nem a fasisztoid-jobboldalisága miatt, hanem regnálása idején is avítt feudalizmusa okán komikus a mai világban. Ami pedig a baloldalt jellemzi, az utóbbi tizenhét év világossá tette: bármennyire hinni akarja is, hogy cefetül modern szociáldemokrata lett, de valójában sem kiköpni, sem megemészteni nem tudja a Kádár-rendszert.
Pedig mégiscsak a baloldal feladata volna, hogy a saját múltjával kezdjen valamit. Hogy ne csak a sötétben fütyörésszen, mert fél, fény éri a múltat, fél a választóinak nagy részétől, amely apadó tábor még mindig nosztalgiában él. Amelyről a Kádár-monográfus Huszár Tibor mondta tömören: nosztalgia a viszonylagos jólét után, amelyet a világbanki hitelek teremtettek meg, s amelynek semmilyen gazdasági megalapozottsága nem volt. S hát, tényleg elég nehéz megmagyarázni millióknak, hogy nem kell szégyenkezniük, amiért élni merészeltek a vörös díszletek árnyékában.
Ami a kitagadást illeti, a szocialista kongresszust nem érhette nagy meglepetés, amikor Gyurcsány Ferenc "sokak átkát" magára vonva, ismét előhozakodott: "muszáj valahogyan viszonyulnunk a magyar baloldal demokratikus és nem demokratikus hagyományaihoz". Tárgyalta ezt már a január végén megjelent tanulmányában is, s úgy látszik hiányérzete nem hogy olvadna, inkább mind nagyobb lesz. Igencsak fejfájós ébredése lehetett a kormányfőnek, amikor rájött: a hagyományos (kádári) baloldali recepttel lehetett ugyan választást nyerni 2002-ben, de a Medgyessy-kormány kétéves osztogató reformhiátusa a csődöt vetítette már előre. Alig volt idő kifarolni belőle.
Kényes a téma, mondja Gyurcsány, de miért is az?
Nem csak a szavazótábor átlagéletkora okán. Hanem mert súlyos rendszereket meghaladni, nem olyan egyszerű. Súlyos volt Hitler 12 éve, amit máig emészt a világ intelligensebb fele. Rákosi diktatúrája kegyetlen volt, alig nyolc évig tartott, abból is két-három év nagyrészt a Nagy Imréé volt, mégis kiváltotta a kelet-európai tömböt megrázó forradalmat. Ám bármennyire kemény diktatúra volt is a Rákosié, a kádári konszolidáció - erőszakkal, háztáji szabadsággal - a többség fejében zárójelbe tette hat év alatt. Rákosit is, Nagy Imrét is. A forradalmat is. Ez is jelzi: Kádár rendszere nagyon súlyos volt, szakadéknyi nyomokat hagyott a magyar társadalmon. Sok okból, de leginkább talán azért, mert 1962 után a legerősebben pragmatista volt a Szovjetunió árnyékában élő szocialista országokban. Ő maga messze gyakorlatiasabb volt, mint minden elnyomó intézkedését "elméletileg megalapozó" kortárs vezetőtársa a blokkban. "Ne a kommunizmusról beszéljenek itt, hanem a dízelesítésről!" - szólt, nála előbbre való volt a kenyér, mint az ideológia.
Hát, ezt a súlyos harmincegynéhány évet szeretné most kiöklendeztetni az immár pártelnök Gyurcsány az MSZP-vel, a tagságával és az országgal. Azt mondja: a jövőre érvényes baloldali stratégiát csak ennek nyomán lehet felvázolni. Futó érvelése volt ez egy politikai beszéd részeként. Ösztökélő, de a szakítás, amiért szinte könyörög, nem politikai aktus kérdése. Hogy mennyire nem, mutatja: Kádárt megtagadta, s választotta helyette Nagy Imrét. De ezzel valójában nem választott mást "csak" egy halálában erkölcsi példaképpé nemesült, ébredő pártbürokratát. Ha Kádárról élesen azt mondja: "a magyar demokrácia hagyományvilágába a legnagyobb jóindulattal sem gyömöszölhető bele", akkor meg kell kérdezni: a demokrácia milyen hagyományvilágába gyömöszölhető bele Nagy Imre? Aki - bármennyire tiszteljük életének utolsó néhány évéért - végül is kívül tette magát ezen a hagyományvilágon. (Már, ha volt valaha ilyen ebben az országban.) Ugyanannak a pártbürokráciának hatalmi szereplői voltak mindketten, a választás köztük ezért lehet politikai aktus, lehet erkölcsi-etikai döntés, de a baloldal identitáskeresésének szempontjából - semmi értelme.
Érzi a veszélyt Horn is, Lendvai is, a tapsoló kongresszus is: ha egyszer megtagadjuk a Kádár-korszakot, akkor messzi vizekre jutunk. Akkor inkább előbb, mint utóbb ki kell mondani: a "szovjet kommunizmus", a "létező szocializmus" kísérletében nem találni semmi folytatni valót. Mert életképtelen volt, mert modernizálását éppen az a pártbürokrata had tette lehetetlenné, amely a saját pozícióját védte körömszakadtáig. Amíg élt a rendszer, milliók hitéből élt, hogy létezhet egy igazságosabb, szociális és szolidáris állam. Amikor már hit sem volt, akkor a világbanki kölcsönökből élt - mert a kétpólusú világ stabilizációja fontosabb volt a Nyugatnak, mint a (tőke) szabadsága. Aztán meg a pragmatizmusából: a háztájiból, a melléküzemágakból. Kemény árat fizetett érte, aki megélte.
Mi ebből a vállalható baloldali örökség? A hit és elkötelezettség az igazságosabb társadalomban - igen. Ám az identitás megfogalmazásához ez roppant kevés. Érzi ezt a pártelnök is, hiszen valamit még csak fel kellene mutatnia. Ezt a valamit - februári tanulmányában - "a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának szellemében a magyarság, illetve a magyar állampolgárok közösségének minden diszkriminációtól mentes boldogulásában" véli megtalálni. Vissza a francia forradalomig. Vissza a forradalmi burzsoáziáig. Vissza a magyar jakobinusokig... Kényszerpálya ez.
De ne kárhoztassuk Gyurcsány Ferencet: hiszen mondja is, nem az ő dolga, hogy visszafejtve a történelmet megtalálja azt a szilárd pontot, amelyen megkapaszkodva újra lehet gondolni a baloldaliság mibenlétét. Nem lesz könnyű dolga annak, aki ezen töri a fejét. Ami a "klasszikusokat" illeti, az "új uralkodó osztály" hetven évig nyughatatlan hivatkozott Marxra, akihez a nómenklatúrának a világon semmi köze nem volt, viszont akinek lejáratása - a századforduló szocdem gondolkodóival együtt - a "szovjet kommunizmussal", a "létező szocializmussal" csaknem végérvényesen sikerült. Lenin még "csak" a maga képére formálta Marxot. Sztálin leölette a lenini bolsevikokat, lepelnek, jelszónak használta ugyan, de végképp szakított Marxszal, diktátori modernizálási kísérletének semmi köze nem volt ahhoz, amire elméletként hivatkozott. Neki sem, örököseinek meg még kevésbé. Mint ahogy a világpolitikai ambíciókon kreált kelet-európai "létező szocializmusnak" sem. Csak "privát" történelmi szerencse (lásd Kádár sokszor hivatkozott emberi vonásai), hogy ez a Marx által "nyers kommunizmus"-nak leírt forma, amely "még politikai természetű, demokratikus vagy despotikus", nálunk éppen kicsit lágyabb volt, mint mondjuk az NDK-ban, vagy Romániában. Ám lényegét tekintve, mind ugyanaz volt: milliók életét-hitét felőrlő, kiúttalan zsákutca.
Kádár vagy Nagy? Ilyen olcsón azért nem adják az identitást. Újra kell gondolni mindent. A jövőből visszanézve az időben, ha kell mindjárt a jakobinusokig, újratárgyalni Marxot, újra a múlt századfordulós szocdem-bolsevik vitákat. S mindenekelőtt elmerülni a globalizmus lehetséges jövőjében, kutatva a kortársak között, bár, ami azt illeti, a választék itt sem nagyon nagy. Blair, Clinton, és...
Túl nagy ez a horizont? Mi történik most? 1998-ban sok előrelátó, gondolkodó baloldali sem sokat nyűglődött azon, hogy a Fidesz kormányra került. Azt gondolhatták: ez a fiatal társaság talán megkezdi a Kádár-köpönyeg sejthető halaszthatatlan felszabdalását. Nem tették, inkább maguk bújtak alá. A most hatalmon lévő
baloldal kényszerű dolga az új köpönyeg kiszabása. Sikerül, vagy nem, majd kiderül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 18:08:25, hétfő
|
| |
| |
Az államnak "uralnia kell" az egészségügyet és az oktatást
MOK (2007.03.05. 11:09)
Magyarországon ma egyetlen reform sem zajlik, csak pénzbehajtás van, ezért
gazdasági és politikai fordulatra van szükség - mondta Orbán Viktor pártja
budapesti konferenciáján.
A Fidesz elnöke határozottan állást foglalt a liberális piacosítással
szemben, és közölte: egyik legfontosabb feladatuk, hogy megakadályozzák a
több-biztosítós modellt.
"Magyarországon ma egyetlen reform sem zajlik, ami zajlik, az kivétel nélkül
mind pénzbehajtás"
- jelentette ki a Fidesz elnöke, aki szerint a szakértők egyetértenek abban,
hogy a valódi reformokhoz rövid távon többletforrásokra van szükség.
A pártelnök az óbudai művelődési központban tartott rendezvényen
hangsúlyozta:
a kormány által reformnak nevezett változtatások valójában nem vezetnek el
jobb életminőséghez,
hanem a "reform fedőneve alatt" lerontják azokat a rendszereket és
szolgáltatásokat,
amelyek nélkül nincs európai szintű életminőség az egészségügy, az oktatás
és a kultúra területén.
Orbán Viktor szerint ezért Magyarországon az életminőség szempontjából a
helyzet változásért kiált,
gazdasági és politikai fordulatra van szükség.
Ennek iránya egy erős Magyarország lehet, amely szabadságot és jólétet
biztosít a polgárai számára
- tette hozzá a politikus, aki szerint a Fidesz 1998-as választási
programjának két pillérében, a szabadságban és jólétben összegezhető az
életminőség.
Kölcsönös felelőségvállalás
A Fidesz elnöke szerint Magyarországon szükség van az elhatalmasodó válság
kezelésére, azonban úgy vélte,
ha a válságkezelőkben nem bíznak az emberek, akkor ez nem lehet sikeres,
mert a polgárok ellenállásába ütközik.
A pártelnök szerint az utóbbi időszakban az egészségügy, az oktatás és a
kultúra területén
"egyfajta liberális axióma" érvényesül, aminek lényege, hogy az állam
rosszul látja el ezeket a funkciókat,
ezért be kell engedni a piaci érdekeket, a profitorientált szférát.
Orbán Viktor ugyanakkor úgy látja, hogy a liberális axiómával szemben a
"kölcsönös felelősségvállalás axiómáját" kell meghirdetni, amely azon
alapul,
hogy az államnak kell meghatározó szerepet vállalnia ezeken a területeken,
mert ha nem teszi, akkor az emberek tekintélyes része nem jut hozzá a
szolgáltatásokhoz.
Elvárjuk az államtól, hogy uralja és jól szervezze meg ezeket a
területeket - jelentette ki a pártelnök,
aki szerint az új axiómát kell képviselni, ha nem akarjuk legalapvetőbb
értékeinket kiszolgáltatni a kapzsiságnak.
Orbán Viktor ennek kapcsán a Fidesz egyik legfontosabb feladatának azt
nevezte a következő időszakban,
hogy megakadályozzák a több-biztosítós rendszer kialakítását,
amely szerinte a szegények rossz minőségű ellátását eredményezné.
Távozzanak a gyerekpornó-miniszterek!
A Fidesz elnöke szólt az utóbbi hetekben nagy vihart kavart,
gyermekpornográfiával kapcsolatos Btk.-módosítási javaslatról, és a
nyilvánosságra került betelepítésről szóló kormányzati anyagról is, és
kijelentette:
nem tiszteletreméltó az a kormány, amely ilyen javaslatokat készít elő.
Orbán Viktor azt mondta: mindenkinek joga van tudni,
kik azok a "közpénzből eltartott miniszterek",
akik igennel szavaztak a kormányülésen a gyermekpornóról szóló javaslatra,
egyúttal el is kell távolítani őket a közéletből.
A pártelnök a korábbi napokban tett nyilatkozataihoz hasonlóan ismét
kijelentette:
"Magyarországon ma az a helyzet - és október 23-án is így állt a dolog -,
hogy az államhatalom a rendőrséget saját állampolgáraira uszította, és a
brutális rendőrségi akciók mögött nyilvánvaló politikai bíztatás húzódott
meg".
Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni ezekben a kérdésekben akkor se, ha
feljelentenek vagy beperelnek
- mondta Orbán, aki ellen előbbi kijelentése miatt Petrétei József
igazságügyi és rendészeti miniszter indított személyiségi jogi pert.
Napi katasztrófák
Illés Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi szakpolitikusa elmondta: a környezet
állapotával nap mint nap szembesülünk. Katasztrófák, árvizek, szélsőséges
időjárás mind a globális klímaváltozás eredménye.
Hozzátette: Magyarországon az így keletkezett károk már most is több
tízmilliárd forintos nagyságrendet jelentenek.
Úgy vélte, a mindenkori magyar miniszterelnök és a kormány lehetősége és
felelőssége is nagyobb,
ők tudnak harcolni a klímaváltozás ellen.
Gyurcsány Ferenc e téren sem csinál semmit, legfeljebb utasítja a
rendőrséget,
hogy tartóztassák le a Greenpeace aktivistáit - mondta, majd a pénteken a
Lánchídon történteket
- ahol a környezetvédő szervezet aktivistáit letartóztatta a rendőrség -
erőfitogtatásnak nevezte.
Selmeczi Gabriella, a Fidesz országgyűlési képviselője egy európai uniós
felmérésre hivatkozva azt mondta: Magyarországon az emberek elégedetlenek az
életminőségükkel.
Az EU felmérése szerint e téren a tagországok sorában az utolsó előttiek
vagyunk.
Hozzátette: ugyanennek a felmérésnek egy másik kérdésére adott válaszból
kiderül:
a magyarok elégedetlenek munkahelyükkel is.
E rangsorsban is az utolsó előtti helyen állunk.
Úgy vélte, Magyarországon egymillió ember ébred szorongva.
Indoklásként azt mondta: ezek az embereknek létbizonytalanságban élnek,
hiszen jelentős részük érzi úgy, hogy bizonytalan a munkahelye.
A rendezvényen részt vett Mádl Dalma, a volt köztársasági elnök felesége,
valamint Pozsgay Imre, akiket a Fidesz elnöke külön is köszöntött.
(MTI, FH)
hirszerzo.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 18:05:56, hétfő
|
| |
| |
A demokrácia pénzügyi csapdája
Lentner Csaba
20 éve annak, hogy Magyarországon a kétszintu bankrendszer megteremtésével, a társaságjogi és a külföldiek magyarországi befektetéseit szavatoló törvények kodifikálásával elkezdődött a piacgazdasági átmenet. A gazdaság pezsgését előidéző törvényi változások azonban nemcsak a tervgazdasági rendszer lebontását, hanem a politikai, társadalmi viszonyok demokratizálódási folyamatát is elindították. Az 1990-es éveken átívelő privatizációs folyamatok, a bankkonszolidációk adófizetők pénzét felemésztő kellemetlen folyamatai végül is lezajlottak. Magyarország sikeresen csatlakozott az új európai politikai, gazdasági és kulturális térhez. Annak ellenére is csatlakozott, hogy gazdaságunkat - ugyanúgy, mint a társadalmunkat - a kétarcúság jellemzi. Mert kétarcú a magyar gazdaság, hiszen egyszerre vannak jelen a látványos fejlődést felmutató nemzetközi nagyvállalatok és az egyre inkább fejlődésképtelenebb, tőkehiányos hazai kis- és középvállalkozások. Társadalmunk is kétarcú, hiszen azok a honfitársaink, akik a nemzetközi nagyvállalatok alkalmazottai, az átlagnál magasabb és kiszámíthatóbb jövedelemforrásra lelnek, míg a kényszervállalkozásoknál, mezőgazdasági üzemeknél dolgozók jövedelmei, és az itt dolgozók életesélyei a hanyatló társadalom vízióját vetítik előre. Ha nemzetgazdasági átlagot számolunk, kijelenthetjük, hogy a magyar nemzetgazdaság két évtizedes fejlődési pályája mégiscsak kedvező. A nemzetközi nagyvállalatok megjelenésével a gazdaság termelési alapjai korszerusödtek, sőt egy dinamikus fejlődési pálya bontakozott ki az üzleti szektorban.
Az államháztartási pénzügyek helyzete azonban korántsem ad derure okot. Jellemző az ikerdeficit, az államadósság növekedése, és mindezek kontrasztjaként az állami tulajdonban lévő szociális és oktatási szektor állami támogatásainak időnkénti megnyirbálása, sőt az utóbbi években a közszektor intézményeinek piaci versenyben való megmérettetési szándéka. Az állami pénzügyeink ezredfordulót követő hektikus rángásai, állandósuló zavarai és a társadalom ijesztő méreteket öltő pauperizálódási folyamatai arra utalnak, hogy a magyar nemzetgazdaság és a társadalom az új típusú európai és világgazdasági erőtérbe nem az Európai Unióhoz "görög, portugál, spanyol, ír módra" integrálódó országok mintájára fog besimulni, hanem egy egészen más pályát, sőt valószínusíthető, hogy mély visszaesésekkel tarkított pályát fog bejárni. A MAGYAR SAJÁTOSSÁGOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK A magyar gazdaság bár a tervutasításos rendszerből talán elsőként lépett a feltörekvő piacgazdaságok sorába, de az állami szektor, az állami befolyás súlya mindmáig jelentős maradt. Vagy talán a vele szembeni elvárások tartották meg mindmáig jelentőségében. Az elvárások bár csökkenő igényuek, hiszen egyre kevesebb pénz jut a közszektorra, a kórházak infrastruktúrájának fejlesztésére, az egyetemek képzési színvonalának emelésére, az államigazgatás reformjára, ám a lakosság részéről az eddig "ingyenesen" kapott közjavak, járandóságok még mindig a tervgazdasági rendszerrel kapcsolatos "módit" erősítik, illetve a soha meg nem valósult gondoskodó, jóléti állam képzetét. Az állam polgárai Magyarországon a jobbára nélkülük lezajló privatizációs folyamatokat és jövedelemelosztási aránytalanságokat megtapasztalva az állami szociális és közszolgáltató rendszerektől várják el a versenyszektorokban átélt frusztrációjuk kompenzálását. Ez az álom, ez a vágy teljes terjedelmében azonban mindmáig kielégítetlen maradt. Sőt, most 2006 őszétől szembesülünk ennek a posztpaternalista mítosznak a totális széthullásával. Mert rövidesen magánbefektetőkhöz kerülnek át a felsőoktatási és az egészségügyi intézmények, az állami és önkormányzati tulajdonban lévő "maradékvagyonnak" pedig a végkiárusítása következik. Mindezek következtében a magyar állam már messze nem tulajdonosként, egyáltalán nem piacszabályozóként, hanem 20 év után az utolsó posztpaternalista szerepeit is feladva és egyúttal elszegényedve Bólogató Jánosként azonosul majd polgáraival az egyre kegyetlenebb piaci versenyben. Ott, ahol a gazdasági, területi és társadalmi zárványok kialakulása tömeges méreteket ölt majd, széjjelrobbantva a 20 évvel ezelőtt megálmodott demokrácia, és annak velejárójaként áhított jóléti társadalom utolsó foszlányait is.
Végül is a demokrácia mítosza lassan, fokozatosan foszlott szét Magyarországon. Az állami érdekérvényesítő képesség, az állam polgárainak védelmi hatásfoka, a belső piacvédelem, a hazai vállalkozások megerősítése mindvégig a közpénzügyek forrásmennyiségétől függött. A legsúlyosabb problémák éppen itt, a költségvetésben alakultak ki az állandósuló költségvetési hiány miatt. A mindenáron történő bevételszerzés okán történtek a kényszerprivatizációs lépések. A letelepedő külföldi befektetők pedig a jelentős mértéku állami adókedvezményeket, sőt az utóbbi években már az állami támogatásokat rendszeresen igénybe véve egy jól prosperáló üzleti szektort teremtettek hazánkban, bár ennek tovagyuruző, költségvetést is dinamizáló hatása mind a mai napig nem jelentkezik.
Paradoxon a helyzet, mert annak ellenére következtek be a tartós többletforrás- bevétel biztosítása nélküli, már-már a szociális jóléti állam szintjét is megütő szociális jövedelemjuttatások, állami támogatás dömpingek, hogy elmaradt a nagy tömegu muködőtőke-befektetések nyereségeinek a magyar költségvetésbe történő tőkearányos beinvesztálása, a nemzetközi nagyvállalatok honosítása, vagyis az anyagi erejükhöz mért megadóztatása. A kilencvenes években, amikor ezeknek a direkt költségvetési forrásteremtési elképzeléseknek még lett volna létjogosultságuk, a Magyarországra irányuló fokozódó tőkebefektetési invázió időszakában, a tőkebefektetéseket szabályozó nyers, extenzív állami pénzügy-politikai eszközöket a minőségi tőkevonzás pénzügy-politikai pályájára célszeru lett volna átállítani, egy kiszámítható állami pénzügyi környezet kilátásba helyezésével, és ennek folyományaként egy fejlett infrastruktúrával, stabil társadalmi háttérrel (a honosítási elmélet lényegét lásd bővebben Lentner, 2005). A külföldi vállalkozások nyereségeiből feltőkésített magyar költségvetés, és az így létrejövő stabil államháztartási pénzügyi környezet eredményezhetett volna egy biztonságosabb államháztartási pénzügyi környezetet, amely jellemző körülmény a XXI. századtól, mint legfőbb minőségi tőkevonzó tényező "szívhatta" volna Magyarországra az igényesebb tőke-összetételu, magasabb technológiai színvonalat reprezentáló befektetéseket. A kormányzatok azonban a többlet állami bevételek elmaradása ellenére fejlesztettek, nominálbéreket és szociális juttatásokat emeltek, a költségvetési hiány és az államadósság felpumpálásával. A többletbevételek előteremtése nélküli többletkiadások következménye, hogy a magyar állami pénzügyek az összeomlás küszöbén állnak. Széchenyi szavaival az "igazságos arány szerinti közteherviselés", a nemzetközi nagyvállalatok anyagi erejükhöz mért megadóztatása elmaradt. Nehezíti az alapprobléma megoldását, hogy a piacgazdasági átmenet 20 éves eufóriájában mindvégig elmaradt a világos, egyértelmu "állami szerepvállalás" definiálása, az állami szerepvállalás kívánatos mértékének meghatározása és a vállalható állami gondoskodás szintjének előrevetítése. A politikai céloknak alárendelt ígéretek a piacgazdasági átmenet egyik legjellemzőbb rendszerspecifikus tényezőjének, az állandósuló, sőt 2002-től növekvő mértéku költségvetési hiánynak a felduzzasztásában teljesedtek ki, míg az államháztartási reformtörekvések jobbára ennek a hiánynak a pánikszeru csökkentéséhez kötődtek. Állami pénzügyeink romlása, a gazdaság szereplői felé történő kedvezőtlen üzenete és a technológiai váltásra, új típusú befektetések vonzására való képtelenség egyenes következménye, hogy a magyar gazdaság növekedési üteme mára már elmarad a régió más országaiétól. A magyar gazdaság folyamatos versenyképességi nyomás alatt áll. Az elmúlt évtizedben az erőteljes exportbővülés az alacsonyról a közepes szakképzettséget igénylő exporttermékekre történő lenyugöző átállás eredménye volt. A világgazdaságban azonban a technológiai váltás folyamatos, és ezzel együtt járóan a versenyképességi nyomás is emelkedik. Intő jel lehetett volna, hogy a magyar exportőrök piaci részesedésének növekedése 2005-ben megállt, és azóta is csak hanyatlik. Az alacsony béru ázsiai gazdaságok nyomást gyakorolnak a technológiai skála alsó és középső szakaszára. A magyar gazdaság azonban erről a "közepes" technológiai szintről nem tud elmozdulni, de a bérversenyt sem tudja eredményesen megvívni. A bérek folyamatos mérséklése elviekben támogathatná a versenyképességet, de nem Magyarországon, mert mint utaltam rá, hazánkban a többlet-bérkiáramlás teljesítményfedezetei még az üzleti szektorban is kétségesek.
A VERSENYKÉPESSÉG ÚJ DIMENZIÓI
Az egyes nemzetgazdaságok versenyképes állapotának meglétéhez a különböző történelmi korokban és földrajzi régiókban más-más feltételek szükségesek. Ha a magyar nemzetgazdaság XXI. század eleji versenyképességi pozícióit vizsgáljuk, egy merész, empirikus jellegu közelítéssel mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság akkor lenne versenyképes piacgazdaság, ha stabilak lennének az államháztartás pénzügyei, a felsőoktatás képzőhelyei korszeru tudást tudnának biztosítani a termelési folyamatokban bekapcsolódó fiatal generációk számára, illetve a munkamegosztási folyamatokban jelen lévő korosztályok egészségi állapota lehetővé tenné a munkaerőpiacon a folyamatos jelenlétet. Sőt, az egészségügyi ellátórendszer akut, sőt prevenciós jellegu gyógykezelései, illetve az "egyetemi outputok" egy bővített, magas technológiai színvonalon történő újratermelési folyamat inputjai lehetnének. Hazánk azonban mindhárom területen hátrányban van. A költségvetési és fizetési mérlegek deficitesek, romlik a felsőoktatás eredményessége és költséghatékonysága. A humántőke-állomány bővített reprodukciójára pedig az egyetemi tudás- és kutatási központok az állandósuló forrásproblémáik miatt, továbbá az egészségügyi ellátórendszer a gyenge hatékonysága következtében egyre kisebb hatásfokkal tud befolyást gyakorolni. A versenyképességünk "tapasztalati úton" történő közelítése felveti az egyes tényezők közötti összhang vizsgálatát is. A "háromtényezős gazdasági versenyképességi modellben" (lásd 1. számú ábra) az egyes tényezők közötti kölcsönhatás nyilvánvaló, mint ahogy az is, hogy a még meglévő posztpaternalista viszonyaink között az államháztartás bonitása, forrásfeltöltöttsége és újraelosztási politikája igen nagymérvu befolyást gyakorol az oktatási és az egészségügyi ellátórendszerünk hatékonyságára, a nemzetgazdaság versenyképességre. A gazdasági versenyképességi tényezők hatásmechanizmusai - a Leibnich-féle dézsa donga elméletet alapul véve - egy összefüggő rendszert alkotnak, úgy, hogy ha egy rendszertényező muködése nem tökéletes, akkor az egész rendszer hatékonysága sérül. Azaz, ha egy dézsában hiányzik egy donga, abból a víz ugyanúgy kiömlik, mintha több donga hiányozna, legfeljebb ez utóbbi esetben a víz időleges megtartásának, tárolásának képessége sem alakul már ki. Külön említendő az abroncs szerepe, vagyis az egyes elemek összetartására hivatott eszköz, amely a gazdasági versenyképesség modelljében az összehangolt fiskális és monetáris politikát jelenti. Magyarországon sajnos "történelmi hagyományai" vannak az egymás mellett elbeszélő monetáris és fiskális politikai intézményeknek, néha közöttük a nyílt szembenállásnak. Az új típusú gazdasági versenyképesség elemei, sőt az egész mechanizmus így alapvetően sérül.
Az új típusú versenyképességi tényezők sorában a tudásalapú gazdaság, az egészséges munkaerő, illetve az "egészséges" társadalombiztosítási ellátórendszer ugyancsak meghatározó alkotó elemek. Alapvető probléma, hogy a Magyarországon korábban már megtelepedett, főként fogyasztási cikkeket gyártó cégek olyan országokba - többnyire Kelet-Európába, Távol- Keletre - távoznak, ahol olcsóbb a szaktudást nem igénylő munkaerő. Vélelmezhető, hogy a multinacionális társaságok közül is egyre több olyan cég távozik, amely csak összeszerelő jellegu munkát végez a magyarországi üzemében, azaz nem függ helyi beszállítóktól és az elsődleges célpiaca sem Magyarország. Termelésüket néhány hét alatt alacsonyabb munkabérköltségu és nagyobb adókedvezményeket - sőt állami támogatásokat - biztosító térségekbe tudják majd telepíteni. Akár a multinacionális vállalatok, akár a kisebb külföldi részvétellel muködő befektetéseknek a magyar gazdaságot "muködtető", dinamizáló hatására azonban továbbra is szükségünk van. Ennek eléréséhez viszont fordulópontra van szükség a magyar tőkevonzás feltételeinek alakításában. A magyar gazdaság túl van az adókedvezményekre építő zöldmezős nagyberuházások időszakán. A minőségi tőkevonzás feltételeinek kialakítására van szükség, ahol a legfőbb tőkevonzó kritérium a stabil, kiszámítható államháztartási pénzügyi környezet és a szakképzett, egészséges munkaerő. Az egyetemi képzés színvonalának és szervezettségének emelésével javíthatóak lennének a tőkevonzási feltételek. A magasabb szellemi tőkehányadot igénylő szolgáltató és ipari vertikumok Magyarországra orientálásának egyik alapfeltétele lenne a képzési színvonal emelése, a tudásalapú gazdaság. A magas szellemi tőkét igénylő iparágak, csúcstechnológiai ágazatok tömeges Magyarországra településének egyik fő gátja azonban a romló oktatási színvonal. A II. Nemzeti Fejlesztési Tervvel 2007-től elkezdődik ugyan a tudásalapú társadalom kialakításának "rohammunkája", de a magyar gazdaság fáziskésése - a világgazdaság fő áramaihoz - e téren is közel 10 évre tehető.
A magyar egyetemi tudásközpontok európai felsőoktatási térbe történő integrációja, versenyképes szaktudással rendelkező szakember-kibocsátási képessége számos ellentmondással terhelt. A 2000. évtől létrejövő integrált egyetemek egy részének menedzsmentje nem piaci alapokon muködik. Szervezeti felépítésük, vezető kiválasztási metódusuk elavult. A képzési profiljuk színvonala érdemben nem igazodik a munkaerőpiac elvárásaihoz. Uralkodó továbbra is az a szemlélet, hogy a muködésükhöz szükséges forrásokat is kizárólagosan az államtól várják. Piaci bevételekre és az ehhez szükséges muködési és szervezeti feltételek megteremtésére nem alkalmasak. A demográfiai hullám, egyes szakmáknál a túlképzés, legfőképpen pedig az új kormány- és konvergenciaprogramok hatására várható az állam által előidézett piaci verseny feltételeinek kialakulása a felsőoktatási rendszerben is. Ennek várható következménye lesz, hogy a periférikus földrajzi és gazdasági térségekben lévő, speciális és színvonalas szakmai ismereteket biztosítani nem képes, gyenge menedzsmentvezetési kultúrával rendelkező felsőoktatási intézmények, főleg azok iménti jellemzőkkel rendelkező szegmensei tömegesen fognak megszunni az elkövetkező években.
A stabil, kiszámítható államháztartási pénzügyi környezet és a korszeru szakképzési rendszer mellett egy-egy ország gazdasági versenyképességét igen nagy mértékben befolyásolja a munkaerő egészségügyi állapota és a társadalombiztosítási rendszerének hatékony muködése. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben létrejött új középosztály viszonylag magas iskolázottsági szinttel és jó jövedelmi pozíciókkal rendelkezik. Ezzel párhuzamosan kialakult egy úgynevezett - az előbbinél nagyságrendekkel magasabb létszámú - roncstársadalom is, amely társadalmi réteg alacsony iskolázottsággal, rossz lakás- és egészségügyi körülmények között él.
A társadalmi zárványokban élőkön túl az egész magyar társadalomra elmondható, hogy az egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint azt az ország gazdasági és társadalmi fejlettsége indokolná. Minden ötödik magyar állampolgár tartósan beteg vagy fogyatékos. A nők és a férfiak átlagosan 57,8, illetve 53,5 esztendőt töltenek el egészségesen, szemben az európai uniós 66, illetve 64,5 évvel. A népegészségügyi állapot és az akut válságban lévő egészségügyi ellátórendszer az ország versenyképességét tartósan aláássa. A jobbára periférikus területeken, társadalmi zárványokban élő, romló egészségügyi állapotú "szabad" munkaerő-állomány társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódásának pedig egyre kisebb az esélye, amit igazol, hogy a társadalombiztosításra, illetve a központi költségvetésre hosszabb távon is mind nagyobb terhek hárulnak, aminek a fedezete hiányzik, sőt az egészségügyi kassza hiánya növekszik.
Az alacsony aktivitási ráta, az elöregedő magyar társadalom és az új típusú (magán) nyugdíjrendszer bevezetésének egyenes következménye lett, hogy az állami társadalombiztosítási rendszer likviditása folyamatosan romlik. A jövedelmileg jobban eleresztett, fiatalabb lakossági rétegek a magánnyugdíj- rendszerbe lépnek, míg az állami rendszerben "maradó" 3,1 millió nyugdíjas (rokkantnyugdíjasokkal együtt) ellátásának folyó fedezetét egyre nagyobb mértékben a központi költségvetésből szükséges pótolni, de az állami nyugdíjbiztosítási alap hiánya ennek ellenére is növekszik. 2001-ben a magánnyugdíj-pénztárakba átlépők járulékkiesésének pótlására a központi költségvetés 81,3 milliárdot biztosított, és további 51,8 milliárd forintot "költségvetési pénzeszközátadás" jogcímen. 2006-ra az állami költségvetés "kisegítése" a négyszeresére emelkedett, ugyanis 211,2 milliárd forint került átutalásra a járulékkiesés kompenzálására, és 187,2 milliárd forint volt a "költségvetési pénzeszközátadás".
Az állami társadalombiztosítási ellátás pénzügyi nehézségeinek egyik legfőbb oka a magyar társadalom elöregedése. Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Európai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint 2050-ig Magyarországon várhatóan nőni fognak - a múltban megvalósított strukturális nyugdíjreformok ellenére is - az életkorral kapcsolatos közkiadások, akár a GDP 7 százalékát is meghaladhatják. A társadalom elöregedésével járó többletközkiadások az államháztartás jelenlegi pénzügyi mechanizmusai alapján finanszírozhatatlanok.
Igazolható ugyanakkor az is, hogy az egészségügyi ellátórendszer nem képes a magyar "munkaerőáru-állomány" egészségügyi állapotát tartósan javítani, hiszen a megbetegedési mutatók a betegforgalom-adatok szerint folyamatosan emelkednek. Magyarországon az egészségügyi kiadások a GDP 7,8 százalékát teszik ki, ami az EU-25 átlagánál (8,62 százalék) alacsonyabb, de elmondható az is, hogy az egészségügyi ellátórendszer átszervezése nélkül az egészséges munkaerő, mint új típusú versenyképességi tényező, a Magyarországon zajló termelési folyamatokhoz a kívánt mértékben, összetételben nem lesz biztosítható.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a gazdasági versenyképességi tényezők sorában a bővített újratermelést biztosító szakképzett és egészséges munkaerőáru- állomány szerepe nem periférikus, sőt egyre inkább felértékelődik. Magyarország a piacgazdasági átmenet elmúlt 20 évében - mint a fejezet elején utaltam rá - elmulasztotta az "1. számú versenyképességi tényezőjének", az államháztartás pénzügyi környezetének a stabilizálását. A nemzetközi nagyvállalatok költségvetést dinamizáló szerepének kialakítása, megszervezése, lényegében a honosítási folyamat elmaradt. Így a rendszerben rendelkezésre álló - egyébként szukös - pénzügyi forrásokat az egészségügyi ellátórendszer és az oktatás színvonalának emelésére, mint "utolsó lehetőségnek" a javítására célszeru fordítani.
AZ ÁLLAMCSÔD KONVERGENCIÁJA
A Nemzetközi Valutaalap és Magyarország közötti megállapodás úgynevezett IV. cikkelye szerinti konzultáció során 2006 júniusában megállapítást nyert, hogy "az állami pénzügyek helyzete - amelyet a hiány sorozatos túlfutása jellemez - aláássa a gazdasági stabilitás és a növekedés kilátásait". Az IMF záródokumentuma ugyanakkor kifejezésre juttatja azt is, hogy "a költségvetés helyzete miatt egy pénzügyi válság kockázatával is számolni kell".
A konvergenciaprogramból egyértelmu, hogy a kormány a restrikción keresztül a költségvetés egyensúlyba hozására törekszik, ám problémákat vethet fel, hogy a megvonások elsődlegesen a szakemberképzést és a munkaerő reprodukcióját biztosító egészségügyi ellátórendszert érintik, így a magyar nemzetgazdaság versenyképességét adó tényezők muködése az eddigi formában nem érvényesülhet tovább.
A másik fő probléma, hogy a kormány intézkedései a költségvetés kiadási és bevételi oldalára egyaránt hatnak. Nemzetközi tapasztalatok igazolják ugyanis, hogy a jelentős fiskális kiigazítás sikeresebb és tartósabb, ha elsősorban kiadáscsökkentésre alapozott. A magyar konszolidációs folyamatban így előfordulhat, hogy a gazdaság fordulatszáma, és ennek következtében a közvetett adók csökkennek, míg a hiány további növekedése nélkül a jelenlegi közkiadási színvonal sem lesz biztosítható. A szociális ágazatok, az egészségügy, az oktatás területén megcélzott állami forráskorlátozások végül is a posztpaternalista magyar állam utolsó bástyáit kívánják felszámolni úgy, hogy a piaci muködést akarják megteremteni ezeken a területeken is. Amennyiben csak forrásmegvonásra kerülne sor, és a piaci elemek pozitív hozadéka nem jelentkezik, úgy kétségtelen, hogy az egészségügyi, az oktatási ágazatok, mint nemzetgazdasági versenyképességi tényezők romlása felgyorsul. Kétséges azonban, hogy az eddig közjavakként igénybevett felsőoktatási szolgáltatások és az egészségügyi ellátások egy piaci struktúrába helyezve igénybe vehetőek lesznek-e a társadalom különböző jövedelem státusú tagjai részére. Mindezek tükrében az is kétséges, hogy az egészségügyi és a felsőoktatási intézmények elapadó állami támogatásait kompenzálni hivatott piaci bevételek egyáltalán keletkeznek-e, illetve az intézmények muködőképességét biztosítják-e.
A közjavakat szolgáltató posztpaternalista intézményeken túl egyáltalán nem feledkezhetünk meg arról, hogy a fiskális konszolidáció a költségvetés stabilitására - mint versenyképességi tényezőre (is) - rövid távon kedvezőtlen hatást fejt ki. 2006-2008 időszakára a belföldi kereslet növekedésének erőteljes lelassulása prognosztizálható. Ez mind a lakossági, mint a közösségi fogyasztást érinti. 70 százalékkal visszaesik a tárgyieszköz-felhalmozás. Felére csökken a gazdasági növekedés üteme. Duplájára emelkedik az infláció. A 2006. évi 68,5 százalékról 2009-re 70,4 százalékra emelkedik az államadósság GDP-arányos értéke a konvergenciaprogram "hivatalos" prognózisai szerint. 2002-ben az államadósság/GDP aránya alig haladta meg az 56 százalékot. A költségvetési konszolidáció középpontjában a hiány csökkentése áll. A "kiigazítás" hatására 2006 utolsó négy hónapjában már másfél százalékkal csökkenne is a hiány. Számszerusítve, a hivatalos GDP-adatból visszaszámolva, ez 360 milliárd forintot vesz ki a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi, területi és gazdasági zárványokban élő családok, hazai vállalkozások és önkormányzatok zsebéből. 2010-ig, a jelenlegi kormány hivatalos mandátumáig, a megszorító intézkedések - a jelenlegi 10,1 százalékos költségvetési hiány/GDP arányról az eredeti menetrend szerint haladva a 3 százalékig - összesen 2500 milliárd forintot tesznek ki. 12 év után megismétlődhet a Bokros Lajos nevével fémjelzett "gazdaságpolitikai korrekció". A költségvetés adóbevételeit gyarapítani, az állami közkiadásokat pedig egyidejuleg ugyanúgy csökkenteni igyekszik a jelenlegi koalíció, mint a három ciklussal korábbi elődje. A Bokros-csomag az önkormányzatok és a családok forrásainak elvonásával, új adók, járulékok bevezetésével a költségvetés helyzetét tartósan nem tudta javítani. Az érdemi változásokhoz a belső, hazai erőforrások állami eszközökkel történő támogatására, a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervre volt szükség. Most, 2006 és 2007 fordulóján ismét kétséges a "Bokros-koncepció" mentén végrehajtott "kiigazítás" végkimenetele. Lényeges tisztázni azt is, hogy a kiigazító intézkedések valódi oka ("lényegi valójában") nem a korábbi évek lakossági és önkormányzati túlköltekezésének visszafogása. Magyarország az új kormány- és konvergenciaprogrammal, az állami szociális kiadások kényszeru leépítésével az elmúlt évek elhibázott és elmulasztott kormányzati intézkedéseit fizeti meg. A fiskális pályáról történő kisiklásnak igen fontos oka ugyanis a magyar költségvetésre nehezedő politikai nyomás. A 2002-es évben a hatalom koncentrációját, megszerzését, majd ezt követően a megtartását lehetővé tevő politikai ígéretek hatására végrehajtott adómérséklő, illetve állami közkiadásokat növelő tételek a magyar költségvetési hiányt tartósan a "mélybe rántották". A konvergenciaprogramban kituzött költségvetési pályához képest 2004-ben a GDP 2 százalékát, 2005-ben pedig a GDP 3 százalékát is elérő elcsúszás mutatkozott. Az okok - mint utaltam rá - olyan politikai ígéretek beváltásában keresendőek, amelyek mind az ígéret, mind a teljesítés tekintetében megalapozatlanok voltak. Magyarországon az elmúlt három évben az adómérséklések hatására a GDP 1,5 százalékával mérséklődtek az adóbevételek, míg az elsődleges folyó költségvetési kiadások a 2000. évi 35 százalékos GDP-arányos szintről 40 százalék fölé emelkedtek. A hiány növekedése alapvetően tehát ezekből a strukturális, politikai természetu okokból ered, vagyis a bevételek és a kiadások dinamikája az elmúlt években megtört. A kialakult helyzet eddigi orvoslásában alkalmazott felszíni kezelések, mint a beruházási kiadások visszafogása vagy a költségvetési körön kívülre történő "kiszervezése" a fiskális kiigazításnak nem alapvető és főleg nem hosszú távon eredményt hozó eszköze. Még célratörőbben fogalmazva, azért vált 2002-től a növekvő mértéku költségvetési hiány nyomasztó, a fejlődést akadályozó tényezővé, mert a kormány gazdaságpolitikája csak a hiány növelésével tudta a politikai ígéreteit teljesíteni, míg a gazdaság valódi, belső erőforrásokat is dinamizáló felpörgetésére és az indokolatlan közkiadások visszafogására képtelen volt. Nem tett lépéseket a tb nyilvántartási rendszer áttekinthetőségének fokozására. A felsőoktatás területén még a mai napig is zajlanak, sőt most indulnak olyan beruházások - költségvetési garancia mellett(!) -, amelyek elavult szervezeti struktúrával, apadó hallgatói létszámmal, periferikus szakmakínálattal, és súlyos pénzügyi válsággal küszködő fejlődésképtelen egyetemek jobbára politikai hátteru megmentésére irányulnak. A 2006 szeptemberétől elindított fiskális kiigazítás pedig a funyíró-elv következtében sújtja azokat az egészségügyi és felsőoktatási intézményeket is, amelyek jól prosperálnak. Politikai pánikhangulatban pénzügyi válságot kezelni kaotikus következményekkel jár. A hirtelen vágásokra, a megszorításokra a lakosság nincsen felkészülve. A pénzintézetek felé történő eladósodása - egyúttal a pénzintézetek kétes kintlévőségeinek növekedése - rohamosan emelkedik. A kormány által generált belső kínálat és kereslet "megszervezésére" (lásd a Széchenyi Terv szakmai logikáját) a jelenlegi kormány alkalmatlan, a nemzetközi nagyvállalatok minőségi csúcstechnológiai színvonalat képviselő beruházásainak Magyarországra vonzásához szükséges stabil államháztartási pénzügyi környezet megteremtésére pedig képtelen. A konvergenciaprogram megvalósulását, a gazdasági versenyképességi tényezők fejlesztését igen nagy mértékben hátráltatja a társadalom bizalmi tőkéjének hiánya. Nem az orvosi hálapénzrendszer vagy a felsőoktatás elavult, néhol feudális viszonyok között muködő képzőhelyeinek megszüntetése ellen tiltakozik a lakosság. Csupán kétségbe vonja a kormányzat képességét, hogy az egészségügyi ellátórendszert és az oktatást körültekintő módon, magasabb minőségi színvonalúra át tudja alakítani.
A TÁRSADALMI VERSENYKÉPESSÉG DIMENZIÓI
A gazdasági viszonyok változása, dinamizmusa előbb-utóbb a társadalmi, politikai felépítmény elemeire is kihat. 1957-ben az Európai Gazdasági Közösség megalkotói a gazdasági összefogástól a politikai, majd később a kulturális viszonyok harmonizációját várták. Az elmúlt negyven évben az egységes európai gazdasági tér létrejöttével (közös monetáris politika, folyamatosan harmonizált adórendszer) párhuzamosan szintén homogenizálódtak a kulturális mechanizmusok, formalizálódott a média, az EU érdekérvényesítő képességét pedig az érdekegyeztetésen alapuló közös politikai fellépés segíti. Az EGK alapításakor fogant spill-over effektus ("pozitív csordulás", "átfolyás"), vagyis a kohéziós motiváltságú gazdasági politika a kulturális és politikai viszonyrendszerben is homogenizált viszonyrendszert igyekszik teremteni.
Ez a "pozitív átfolyás" figyelhető meg Magyarországon is az 1980-as évek végén, amikor a gazdasági rendszer elemeiben a piaci folyamatok felerősödtek, és ennek következtében a szocialista tervgazdasági rendszer addigi filozófiájától lényegesen eltérő társadalmi közhangulat keletkezett, majd 1990-től a politikai berendezkedés alapjai is 180 fokos fordulatot vettek. A társadalom demokratizálódási folyamata, az arra való készség, a demokrácia érvényesülése, az emberek közötti viszonyrendszer, a jogállam intézményeiben való bizalom ugyanúgy egy nemzetgazdaság versenyképességi tényezője, mint a stabil államháztartási pénzügyek, vagy az egészséges, szakképzett munkaerő társadalmi méretekben való biztosítottsága, "rendelkezésre állása". Kiterjesztve így a versenyképesség fogalmát, mondhatjuk, hogy a versenyképességnek hatóterei vannak, és a gazdasági versenyképesség mellett minden országnak van egy társadalmi versenyképességi tényezője is. Ez a társadalmi versenyképesség kifejezésre juttatja, hogy az újratermelési folyamatokban résztvevők, a társadalmi munkamegosztás különböző szintjein lévők mennyire alkotó elemei az értékteremtő folyamatoknak. Hiába lenne a csúcstechnológia, hiába a kiképzett szakemberek, ha egy társadalomban a közbizalom hiánya, a korrupció, a közintézményeknél, a felsőoktatás szervezeti struktúráiban pedig a feudális viszonyok uralkodnának. A gazdasági versenyképesség elemei azonban kihatnak a társadalom versenyképességére is. Az instabil állami pénzügyek, a közszolgáltatásokat biztosító állami egészségügyi és oktatási intézményrendszer pénzhiány miatti kényszer piaci alapokra terelése, a szolgáltatások igénybevételének nehézségei, a közszektor létszámleépítései mind-mind a társadalom tagjainak kiszolgáltatottságát növelik. A közszolgáltatások igénybevételének várható nehézségei, a munkahelyek megszunése a társadalom tagjaiban félelmet keletkeztet. Ebből adódik, hogy a környezetüket alakító politikai döntési mechanizmusokban, választásokban, a demokrácia fejlesztésében és a gazdasági újratermelési folyamatokban nem a tőlük potenciálisan elvárható optimális szinten vesznek részt. Az újratermelési folyamatokhoz a "hozzáadott értéket" egy megfélemlített, egzisztenciájában bizonytalan ember nem tud úgy nyújtani, mint az a fejlett demokráciában élő társa, ahol a demokratikus viszonyokból és a fenntartható gazdasági fejlődésből adódó létbiztonság már évszázadok óta létezik. (A gazdasági és társadalmi versenyképesség modelljét lásd a 2. számú ábrán.) Nyilvánvaló, ha létezik "pozitív, építő átcsordulás", akkor létezik "negatív, romboló átcsordulás" is. Magyarországon 2006 nyarától érezhetőek az új kormány gazdaságpolitikájának termelést, fogyasztást visszafogó és a posztpaternalista állam utolsó építőköveinek számító államigazgatás és humánszektor átmenet nélküli leépítésére irányuló elképzelések. A választásokat követően - a választási ígéretekkel ellentétes előjellel - meghirdetett új gazdaságpolitika félelmet, bizonytalanságot kelt az emberekben. Érezhetően növeli a kiszolgáltatottságukat, nehezíti a megélhetési viszonyaikat. A magyar táradalom tagjai, a közintézményeknél dolgozók, vagy akár a feleződő gazdasági növekedési ütem következtében munkahelyeiket rövidesen elvesztők, vagy akár a megtartók, ebben a gazdasági, társadalmi miliőben építő, innovatív, kezdeményező tagjai nem lesznek a társadalom és a gazdaság megújulásának. Végső soron az állami pénzügyeink 5 éve kialakult instabilitása, 2006 nyarától pedig az eszkalálódása a társadalmi viszonyaink antidemokratizálódását váltja ki. A jogállamiság, többpárti parlamenti demokrácia intézményei és a hozzájuk fuződő bizalmi elemek alapjaiban sérülhetnek. Az 1980-as évek végén elindított demokratizálódási folyamatok a visszájára fordulhatnak, sőt a magyar társadalom új típusú feudalizálódásának veszélye kísért. Az ember, mint erkölcsi lény a munkaerőpiacon, az egészségügyi és oktatási intézmények szolgáltatásainak igénybevételénél teljesen kiszolgáltatottá válik. Az "új világról" kialakuló véleménye negatívvá válik, szellemi mozgástere beszukül. A társadalmi újratermelési folyamatoknak már nem értékalkotó, hanem értékromboló tényezőjévé válik, a gazdasági rendszertől és a politikai felépítménytől egyre jobban elidegenedik.
Államháztartási szinten a legsúlyosabb problémává a GDP növekedési ütemének feleződése, a költségvetési hiány által gerjesztett infláció növekedése, és a bruttó államadósság emelkedése válik. Az újraeladósodás, a kamatfüggőség kialakulása a külső erőforrás vezérelt nemzetgazdaságoknál "tipikusan" a muködésképtelenséghez vezet. 2003 és 2006 között az államadósság utáni kamatfizetési kötelezettség összesen 3447 milliárd forintot tett ki. 2007-re az előirányzott kamatfizetési kötelezettség 1112 milliárd forint, a GDP közel 5 százaléka. Az 1980-as évek végének gazdasági és társadalmi helyzete nagyban hasonlított a maihoz: romló életszínvonal, gazdasági hanyatlás, növekvő államadósság, állami és lakossági adósságspirál kialakulása. Közel két évtizeddel ezelőtt gazdasági, majd politikai rendszerváltozás lett a következmény. Akkor az eladósodás és a kamatfizetési kötelezettség jelentette a legnagyobb központi problémát. Napjaink gazdasági helyzete kísérteties hasonlóságot mutat: romló gazdasági mutatók, növekvő állami és lakossági eladósodás. Társadalmi mozgolódás. A lakosságot és az állami költségvetést terhelő kamatok az égbe szöknek. A kamatok kiszívják a pénzt az állami közkiadások elől, ezzel csökken a posztpaternalista állam gazdasági mozgástere. Kényszerből ezért történik meg a felsőoktatás és az egészségügyi ellátórendszer kiszervezése az állami finanszírozási körből. A húsz évvel ezelőtti folyamatokkal párhuzamot vonva felmerül a kérdés: rendszerváltás vagy kormányváltás előtt állunk? Az 1980-as évek végének gazdasági kilátástalanságaiból előálló új helyzetet azért tartom "pozitív átcsordulásnak", mert a tervgazdasági rendszer tarthatatlanságát egy a piaci alapokra épülő muködőképes rendszer váltotta fel. A piaci elemek újratermelési folyamatokba történő "becsempészése" még az 1990-es választások előtt azonban elemi erővel, visszafordíthatatlanul hozta a felszínre az egypártrendszer megdöntését, a társadalom demokratizálódását. Húsz év elteltével azonban a piaci alapokon muködő gazdasági társaságok több mint 50 százaléka nem az anyagi erejéhez mérten vesz részt a közteherviselésben, a fennmaradó, belföldi tulajdonban lévő gazdasági társaságok pedig jellemzően tőkeszegények, önmagukban nem képesek a nemzetgazdaság egészét dinamizálni. "Ráadásul" a külföldi társaságokat nem sikerült egy stabil pénzügyi környezettel Magyarországhoz kötni, Magyarországon tartósan megtartani. Nagy az elvándorlás, a tőkeexport, a nyereségrepatriálás, a csúcstechnológiai ágazatok Magyarországra telepítése pedig átfogóan nem jellemző. A kormány gazdaságszervező funkciójának elégtelen muködése következtében (és csak áttételesen a költségvetési hiány lefaragása céljából) történik meg az állami közszektor kiemelése az állami finanszírozásból. A kormány intézkedései válsághelyzetben, kényszerből születtek, így a közszektor muködésének piaci alapokra történő átszervezése valójában álpiaci alapokra történő átszervezést jelent, hiszen a lakosság, mint igénybevevői kör piaci szolgáltatásokat igénybevevő "piacképes" jövedelme hiányzik. Ezek a negatív folyamatok, hatásaikban egymást is gyengítve, kiváltják a romboló átcsordulást, azaz a gazdaság tarthatatlansága, kilátástalansága, a szociális juttatást biztosító intézmények muködésének álpiaci alapokra helyezése a társadalom kohéziós erejének csökkenéséhez, a jogállamiság alkonyához vezethet.
HIVATKOZÁSOK
A Nemzetközi Valutaalap delegációjának záró megállapításai.
A IV. cikkely szerinti konzultáció. (2006. június 6.), Budapest, Pénzügyminisztérium.
A Magyar Köztársaság kormányának programja (A sikeres, modern és igazságos Magyarországért - 2006-2010), Miniszterelnöki Hivatal, 2006.
A Magyar Köztársaság konvergenciaprogramjai, Miniszterelnöki Hivatal, 2006.
Jelentés a konvergenciafolyamatokról, Magyar Nemzeti Bank, 2005., 2006.
Lentner Csaba: Rendszerváltás és pénzügypolitika, Akadémiai Könyvkiadó, 2005.
Lentner Csaba (szerkesztő): Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején, Akadémiai Kiadó, 2007.
Zöld Könyv - Magyar Egészségügy, Miniszterelnöki Hivatal, 2006.
Lentner Csaba |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 17:59:00, hétfő
|
| |
| |
A Fidesz felszólította a rendőrséget, hogy ne engedjen teret a provokációnak
2007. március 5., hétfő 16:17
A Fidesz szóvivője felszólította a rendőrséget, hogy március 15-én ne engedélyezzen újabb rendezvényt a főváros és a Fidesz megemlékezése közé.
Szijjártó Péter elmondta: az Erzsébet híd pesti hídfőjének környékén a Kossuth tériek is megemlékezést akarnak tartani, mégpedig a már bejelentett ünnepségek közötti időben. Szerinte a békés és méltó ünnep előfeltétele, hogy a rendőrség ne engedjen teret a nyílt provokációnak.
A Nemzeti Nyomozó Iroda terrorizmus és extrémizmus elleni osztályának vezetője közben megerősítette: vannak olyan információik, amelyek szerint szélsőséges csoportok rendbontást terveznek a nemzeti ünnepen.
MR |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 17:57:47, hétfő
|
| |
| |
Készülnek a rendőrök is március 15-re
Gyurcsány már januárban érdeklődött a felkészültségről
2007. március 5. 8:21 MNO
Folyamatos a tömegoszlatási eszközök beszerzése a rendőrségnél. A felszerelés pótlására, kiegészítésére 2,2 milliárd forintot költhetnek el közbeszerzési eljárás nélkül. Folyik a kiképzés is, már 2600 rendőr áll bevetésre készen.
Az őszi összecsapások során nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőrség felszerelése hiányos. A focistáknál is használt sípcsontvédő is hiányzik a készletből, nem beszélve a törhetetlen pajzsokról, amiből néhányat Ausztriából kellett kölcsönkérni az MTV ostroma után. A Rendészeti Bizottság 2,2 milliárd forintot szavazott meg a rendőrségnek, hogy az amilyen gyorsan csak lehet - közbeszerzési pályázat nélkül -, szerezzen be tömegoszlatási eszközöket.
A Népszava januári értesülései szerint a Főkapitányok Klubja elnevezésű egyeztető fórumon vendég volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Petrétei József igazságügy miniszter. A kormányfő a rendőri felsővezetőktől arra várt választ, a rendőrség mennyire felkészült egy esetleges tavaszi rendbontásra. Utóbbit az ORFK részéről nem erősítették meg, de nem is cáfolták.
A tömegoszlatási eszközök beszerzése folyamatban van. Egyelőre még nem kapták meg a negyven milliméteres gránátvetőket, könnygázgránátokat, négyszáz milliméteres paprika sprayket, por alapú paprika hatóanyagot, az újratölthető palackokat, a csapatszállító mikro- és autóbuszokat, a tehergépkocsikat és az előállító autókat sem - tudtuk meg Németh Lajostól az ORFK szóvivőjétől.
2006 decemberében mintegy ezer darab testvédő felszerelés beszerzésére írt ki nyílt pályázatot az ORFK. Emlékezetes, hogy az ősszel sok rendőr hiányos, vagy nem megfelelő minőségű felszerelés miatt szenvedett komoly sérülést. A Magyar Televízió székházának ostromakor is több tucat védőfelszerelés ment tönkre, ezek pótlására is szolgál a mostani nagy beszerzés. Elsősorban a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (REBISZ) munkatársainak szánják a könyök-, térd-, sípcsont- és mellkasvédőket, de néhány száz darab jut a megyei rendőrkapitányságoknak is.
Az első kormányzati invesztíció mintegy 400 millió forintjából pajzsokat és könnygázt vett a rendőrség. 849 000 forintért 60 egységnyi literes könnygáz szóró spray-t, 485 880 forintért pedig 25 egység paprika spray-t vásárolt csak a Budapesti Rendőr Főkapitányság (BRFK).
Mindemellett négy új csapatszázadot is kiképeztek a BRFK-n, összesen 392 rendőrrel. Az új századok a vidéki járőrökhöz hasonlóan az elmúlt hónapokban begyakorolták az alakzatban mozgást és a tömegoszlatást. Mostanra 28 század (19 megyei, 4 BRFK-s, 5 Rebiszes csapat) bevetésre kész, mintegy 2600 rendőrrel.
(hvg.hu)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 17:57:02, hétfő
|
| |
| |
Külföldi túraajánlatok március 15-ére
2007-03-05 17:12
Kikérte magának a Fidesz frakcióvezetője, hogy a miniszterelnök az antiszemitizmus pártolásával vádolja a Fideszt, és bocsánatkérésre szólította fel Gyurcsány Ferencet. A MAZSIHISZ elnöke - szemben a kormányfő állításával - azt mondja: az antiszemita érzelműek száma nem emelkedett az országban az elmúlt években, s a parlamenti jobboldaltól sem kell tartania a hazai zsidóságnak.
Hétfőn az Országgyűlésben Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője a The Times interjú miatt azt kérte a miniszterelnöktől, hogy nézzen a szemébe és bólintson, ha antiszemitának ítéli őt, vagy mutasson rá a képviselőcsoporton belül, mely politikusokra gondolt, amikor a nyilatkozatot adta. Navracsics visszautasította Gyurcsány Ferenc "vádaskodását", és méltatlannak is ítélte. Mint mondta: a Fidesz történelme során soha nem vállalt közösséget egyetlen diktatórikus rendszerrel sem. Utalt ugyanakkor arra, hogy az MSZP 2005-ös kongresszusán "kódoltan zsidóztak", Zuschlag János és Arató Gergely szocialista politikusok pedig a Terror Háza előtt néhány éve antiszemita poénokat engedtek meg maguknak.
Navracsics Tibor végül arra emlékeztetett: a Szemlőhegyi utcában van egy ház, amely ma a Magyar Köztársaság miniszterelnökének hivatalos rezidenciája (ebben a házban, az úgynevezett Apró-villában él Gyurcsány Ferenc és családja - a szerk.). Ezt a házat először a nyilasok vették el egy zsidó családtól, majd visszakapták, hogy aztán a kommunisták államosítás címén újra elvegyék tőlük. "Bocsánatot kértek az egykor volt zsidó tulajdonostól, vagy az ő leszármazottaitól?" - tette fel a kérdést. "Önök jönnek antiszemitizmussal? Önök vádolnak minket antiszemitizmussal?" - kérdezte végül, majd arra szólította fel a miniszterelnököt: Kérjen bocsánatot!
Válaszában a kormányfő azt mondta: a rajtakapott gyermek indulatai érthetőek, de oktalanok. Leginkább azt kérte számon, hogy a Fidesz nem határolódik el az Árpád-sávos zászlókat lengetőktől. Szerinte a Fidesz soha nem utasította vissza azok támogatását, akik nyíltan antiszemita kijelentéseket tesznek, és "nem mondja most sem a nyíltan zsidózó kisebbségnek, hogy nem kell a támogatásotok".
A Magyarországi Zsidó Hitközség elnöke szerint az antiszemita érzelműek száma nem emelkedett az országban az elmúlt években. Vannak viszont olyan szellemi körök - tette hozzá Feldmájer Péter -, akik pártolják a szélsőséges hangokat. Szerinte ugyanakkor a mostani parlamenti jobboldaltól nem kell tartania a hazai zsidóságnak. - Nincs vitánk abban, hogy a párt vezetői és a tagságuk többsége saját meggyőződésükből is szemben állnak az ilyen ordas nézetekkel, tehát itt nem ez a probléma. A probléma az, hogy a gyakorlatban az emberek előtt ez nem mindig jelenik meg nyilvánosan és egyértelműen - mondta Feldmájer Péter.
Az elnök beszélt azokról a külföldi túraajánlatokról is, amelyeket a Magyarországi Zsidó Hitközség lapja, az Új Élet ajánl olvasóinak március 15-re. A Bécsbe és Révkomáromba invitáló cikk azoknak szól, akik kedvelik a nyugalmat, szeretik a biztonságot, és akiknek elegük van a zsidózásból és a nyilasokból. Feldmájer Péter szerint az írás valóban kifejezi a magyarországi zsidóság lelkiállapotát: az emberek ugyanis szerint úgy érzik, jobb, ha nem mennek ki március 15-én a város utcáira, mert tarthatnak attól, hogy támadások érik őket.
Az aláírás nélküli cikk egyébként hírül adja, hogy annak helyén március 15-e alkalmából eredetileg ivrit fordítású Petőfi-verseket közöltek volna, de a naprakészség más megoldásra kényszerítette az Új Élet szerkesztőségét.
hírTV, MNO
A Mazsihisz lapja külföldi túrákat ajánl március 15-re
Magyar Nemzet 2007. március 5. 5:00
Ha kedveli a nyugalmat, ha szereti a biztonságot, ha elege van a zsidózásból
és a nyilasokból, / Töltse nemzeti ünnepünket külföldön - ezzel a kétsoros
szalagcímmel jelent meg szállodacímeket nagy terjedelemben
közlő írás a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) kétheti
lapjában, az Új Életben.
Az aláíratlan cikk hírül adja: jön március 15-e, amelynek alkalmából
eredetileg ivrit fordítású Petőfi-verseket szerettek volna közölni, de a
"naprakészség más megoldásra kényszerítette" a szerkesztőket.
Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke azt közölte lapunkkal, nem látta,
hatáskör híján nem is láthatta nyomtatás előtt a szóban forgó írást.
Ugyanakkor nem érzi úgy, hogy bírálattal kellene illetnie a főszerkesztőt,
Kardos Pétert.
"Fontos körülmény, hogy a cikk az újság purimi számában jelent meg, s ez az
ünnepünk humorra bátorít - fejtegette Feldmájer. - A cím ugyan
szarkasztikus, de kifejezi a magyarországi zsidóság hangulatát."
Kérdésünkre elmondta, feltétlenül indokoltnak tartja ezt a hangulatot.
Hivatkozott az elmúlt hónapok utcai eseményeire, amelyeken
"ha nem is túl nagy létszámú, de hangos csoportok kifejezetten zsidóellenes
jelszavakat hangoztattak,
s igyekeznek ilyen érzelmeket kelteni".
Közölte, a kordonbontás napján az utcán később összegyűltek közül kigyúrt,
kopasz emberek úgy köszöngettek az arra sétálóknak:
"Zsidómentes Magyarorságot kívánunk!"
Közbevetésünkre, ez alighanem provokáció, Feldmájer úgy reagált,
nem várható el a zsidóktól, hogy jó érzéseket keltsen bennük a szóbeli
erőszak fölerősödése.
"Ha potyog a cserép a tetőről, az ember átmegy a túloldalra" - zárta le a
témát a Mazsihisz-vezető.
Az ügy áthallásos voltát kifogásolta Szabó György, XIII. kerületi fideszes
képviselő, magyar-izraeli kettős állampolgár.
Ezzel arra utalt, hogy a miniszterelnök külföldi lapinterjúja nyíltan
igyekezett antiszemita hírbe hozni a Fideszt.
Mint mondta, egyetlen pártnak sincs joga kisajátítani a zsidóságot, hiszen
ugyanolyan mértékben találhatók a zsidók soraiban jobboldali, polgári
gondolkodásúak, fideszesek, mint baloldaliak, liberálisok.
Érdeklődésünkre, nem gerjeszthet-e félelmet ilyen hitközségi sajtócikk az
érintett közösségben,
az önkormányzati képviselő úgy vélekedett: a fiatalabb nemzedékek körében
nem, de az időseknél sajnos igen.
Elítélte az ilyen jellegű cikkeket, amelyek szerinte az antiszemitizmus
kreálását is szolgálják.
Lapunk annak idején az MTI híradására támaszkodva megírta:
október 6-án a Fidesz nagygyűlése idején több mint száz rendőr állomásozott
a Dohány utcai zsinagóga
előtt és udvarában.
Schön Péter, akkori rendőrségi szóvivő sietett leszögezni: a rendőröknek nem
a zsinagóga védelme a feladatuk.
Joó István |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 17:56:06, hétfő
|
| |
| |
A spanyolok mosolyognak Demcsák Zsuzsa kinevezésén
2007-03-04 16:42:28
A spanyol jobboldali napilap kételkedik az új magyar szóvivőnő kinevezésében, hogy szépsége hatására egyszeriben megnő a kormány támogatottsága.
Az egyik spanyol mérvadó jobboldali napilap is megjegyzéseket fűzött a Gyurcsány-kormány új szóvivőjével kapcsolatos hazai reagálásokhoz. A szerző elismeri ugyan, hogy a volt modell, riporter külseje vonzó, sőt kifejezetten klasszikus szépség, és megemeli kalapját az új szóvivő képességei előtt is, de kétli, hogy a rossz kommunikáció okozta a Gyurcsány-kormány intézkedéi nyomán keletkezett elégedetlenséget. Érdekes, és meghökkentő mozzanat viszont, hogy eközben Orbán Viktor pártjáról, a Fideszről - minden magyarázat nélkül - azt állítja, hogy az euroszkeptikus lenne.
A spanyolok így értelmezik a szóvivőváltás lényegét: Demcsák Zsuzsannának azt kellene megértetnie az országgal, hogy a reformok révén a lakosság az ország érdekében mond le szociális jogairól. Vagyis a kormány logikája szerint Demcsák szépsége, és érvei majd orvosolják ezt a "félreértést", és nőni fog a kormány reformjainak támogatottsága.
ABC - Madrid (Spanyolország)
(mno.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 17:33:42, hétfő
|
| |
| |
A politikai antiszemitizmus és a pogány beszéd
Népszabadság - Munkatársunktól - 2007. március 3.
- Meg kell különböztetni a társadalmi és a politikai antiszemitizmust - nyilatkozta lapunknak Gerő András történész. Előbbit - mondja - nem is nagyon tudjuk mérni, ennek lendülete igen hullámzó. "Politikai antiszemitizmusról akkor beszélhetünk, ha e fogalom nevében valamilyen ideológia formálódik. A tetőpont szerintem akkor volt, amikor 1998-2002-ben a MIÉP a parlamentben frakciót alkotott, és intézményeket is létrehozhatott, például a Pannon Rádiót.
A mai problémát abban látom, hogy a Fidesz nem határolódik el a szélsőjobb antiszemita irányvonalától. Politikusai hétről hétre megjelennek a szélsőjobboldali hetilap címlapján mint interjúalanyok, miközben a lapban durva antiszemita megjegyzések, cikkek és könyvajánló található. Ez a Fidesz szégyene, és teljes mértékben eltér a nyugat-európai konzervatív pártok magatartásától. A Fidesz azt a megoldást választja, hogy bevezeti a holokauszt-emléknapot, de jelenlétével igazol igazolhatatlan nézeteket közlő lapot. Pedig a szélsőjobboldal rendszerváltozás utáni története maga a kudarc. Ennyi év alatt sem sikerült komoly támogatást szerezniük, kiderült, hogy nem kellenek a magyar népnek. Ennek tudható be az őszi zavargásokban betöltött szerepük is. Nagy bajnak tartom, hogy a bukott miniszterelnök, ha látványosan nem nyitja is ki számukra a kaput, de nem is zárja be.
"Antiszemita beszéd létezik Magyarországon - mondja Konrád György író -, annak nyílt és burkolt változatában is. Előbbit jellemzi az a lelátói mondat, hogy: indul a vonat Auschwitzba. Utóbbira az a jellemző, hogy olyan régi nyelvezetet alkalmaz, amelyből, akinek van füle, kihallja az üzenetet. Példa erre, amikor valaki idegenszerűnek nevezi a kormányt, ezzel igyekezvén belül maradni a normális diskurzus határain. Pedig aki már átélt néhány diktatúrát, nem felejti, hogy volt már egy párt, amelyik egyszerre nevezte magát nemzetinek, szocialistának és munkáspártnak. Az antiszemitizmusra fogékony erők lépésről lépésre haladnak előre. Kezdetben szimpátia, utána kézfogás, végül szövetség. A nyilas zászló elismerése pedig nem illik egy magát konzervatívnak nevező párthoz. Elképzelhetetlen, hogy Angela Merkel vagy Jacques Chirac elfogadna bármiféle támogatást antiszemita csoportoktól. Orbán Viktor nyilatkozatai képmutatóak, mert nem határolódik el a sértő, megvető nyelvezettől. Sőt, egyre inkább ezt használja. Ez ellentétes a demokráciához tartozó toleranciával és a kereszténység alapeszméjével. Az antiszemita szövegek pogány beszédek, amelyeket képtelenség mentegetni. Nem lenne antiszemitizmus, amikor a magyar Parlament előtt zsidónak tartott politikusok és újságírók nevét gyűjtögetik? Az illetékeseknek azt javaslom: ideje elgondolkodni." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-05 17:32:53, hétfő
|
| |
| |
Hegedűs: végletes politikai és morális krízis van az országban
2007. március 5., hétfő 6:45 InfóRádió Lapszemle
Legitimációs, politikai, gazdasági és morális krízis van az országban - nyilatkozta Hegedűs Zsuzsa a Magyar Nemzetnek. A szociológus szerint a kormány az antiszemita-kártya kijátszásával visszaél a nácizmus és az antiszemitizmus áldozatainak emlékével.
Az idei év első két hónapjában összességében nem romlott tovább a politikusok megítélése - olvasható a Népszabadságban. A tavalyi hatalmas presztízsvesztés után már ezt a hírt is kedvező fejleményként könyvelheti el a közélet, még akkor is, ha a bizalomnövekedésnek kevés jele van, legfeljebb Gráf József agrárminiszter felzárkózása, illetve Molnár Lajos lemaradása figyelemre méltó - derül ki a Szonda Ipsos 2007 februárjában készített közvélemény-kutatásából.
Egy súlyos válságba került kormány elterelő hadműveletéről van szó az antiszemita-kártya kijátszásával - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Hegedűs Zsuzsa szociológus. Hozzátette: az ilyen manőverek demokratikus jogállamban eleve elfogadhatatlanok, de ennél is sokkal nagyobb baj, hogy visszaélnek a nácizmus és az antiszemitizmus áldozatainak emlékével, mintegy meggyalázva azt. A szociológus hangsúlyozta: a magyar társadalom iszonyúan visszafogottan reagál arra, ami vele történik. Végletes legitimációs, politikai, gazdasági és morális krízis van az országban - véli Hegedűs Zsuzsa.
Soha nem futott még ennyi ajánlat a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett társaságokra, mint mostanában - olvasható a Napi Gazdaságban. Márciusban több papír esetében komoly döntést kell hozniuk a részvényeseknek: az InterEurópa, a Graphisoft és a Bookline után hamarosan a Linemar következik, míg a BorsodChem lezárult ajánlata után a kiszorítás vette kezdetét. Az egyetlen tőzsdei társaság a Bookline, amelyet az ajánlat után nem szeretne kivezetni az új tulajdonos a tőzsdéről, ezzel szemben a Graphisoft - ha tud - biztosan távozik.
A Világgazdaság értesülései szerint még ebben a hónapban a hágai törvényhozás elé kerülhet az a törvényjavaslat, amely teljesen megnyitja a holland munkaerőpiacot a 2004-ben csatlakozott EU-tagok, köztük Magyarország polgárai előtt. A korábbi terveknek megfelelően a teljes liberalizációra már március 1-jétől sor került volna, ez azonban a tavaly októberi választások után elhúzódó kormányalakítás miatt kútba esett. A teljes nyitásig még jogszabályi változtatások is szükségesek: a keleti munkavállalók beengedése előtt Hollandia szigorítani szeretné a minimálbér kikényszerítésére vonatkozó előírásokat.
A portfolio.hu márciusi alapkezelői felmérése szerint az intézményi befektetők úgy látják, hogy hosszabb távon nem kell aggódniuk a magyar részvénybefektetéseik miatt. A kedvenc részvények listája továbbra is nagy szórást mutat: az alapkezelők között látszólag nincs egyetértés az egyedi részvényekben rejlő lehetőségek megítélésében. Mindazonáltal az OTP, a MOL és a Magyar Telekom kedveltnek látszik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2007. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
350 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1232
- e Hét: 4996
- e Hónap: 8741
- e Év: 162237
|
|
|
Offline
