|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 23:38:14, vasárnap
|
| |
| |
KITILTOTT ISTEN MAGYAR MÓDRA
TIBORCA története IV. fejezet, 24. epizód
A lelketlenség évtizedeiről
Az 1990. utáni években azt hittem, hogy ott lehet majd folytatni a lelkiséget, ahol a II. világháború előtt abbamaradt.
Én, legalább is Albert Schweitzer gondolataival felvértezve szerettem volna életemen, családom életén változtatni.
,,...ostobaság arra várni, hogy Isten maga hárítsa el az ember elleni igazságtalanságokat. Hogyan lehet kitartani egy olyan istenkoncepció mellett, amely szerint Isten az igazságosság oldalán avatkozik be az emberiség ügyeibe azok után, ami az utolsó háborúban történt - annak összes gyilkosságai és igazságtalanságai, a koncentrációs táborok után, ahol gázkamrák voltak, a vallási kisebbség üldözése után? A gonosz létezése és győzelme azt jelenti, hogy a rosszért az ember felelős, harcolnia kell ellene, nem pedig ölbe tett kézzel ülni, és várni holmi isteni beavatkozást"...
"Az igazán erkölcsös ember számára minden élet szent, még az is, amely az emberi szempontok szerint nagyon alacsony szinten áll."
,,Nem elég egyszerűen létezni. Nem elég azt mondani: ,,keresek, hogy eltartsam családomat. Jól végzem a munkámat. Jó apa vagyok, jó férj vagyok. Az egyházközségnek jó tagja vagyok."
,,Mindez nagyon jó, de még valamit kell tenni. Mindig keresse annak a lehetőségét, hogy jót cselekedjék. Minden embernek a maga módján kell keresni annak a lehetőségét, hogy még nemesebbé váljék, és megvalósítsa igazi emberi méltóságát. Bizonyos időt a felebarátainak is kell szentelni. Lehet, hogy ez nem sok, de tegyen valamit azokért, akik emberi segítségre szorulnak, valami mást, amiért nem kap semmilyen más fizetést, mint e munka elvégzésének a kiváltságát. Mert ne feledje el azt, hogy nem egyedül él e világon. Hogy felebarátai vannak."
Ezek a szentenciák azonban nagyon is férfiasak, vagyis férfiaknak szólnak. Nő létemre éppen akkor olvastam először, amikor második gyermekem megmaradásáért, egy hónapig feküdtem a kórházban.
Ott fogadtam meg, hogy ha megszületik, ezen eszmények jegyében fogom felnevelni. Amiért bíztam az indirekt nevelés (a mód, ahogy élünk gyermekeink előtt) fontosságában, arra gondoltam, hogy először férjemet fogom megnyerni mindennek.
Őt, sajnos szőröstül-bőröstül bekebelezte a szocialistának nevezett társadalom. Oly annyira, hogy még gondolni sem tudott az ,,egyházközség"-re, meg a ,,felebarátai"-ra!
Az egyházközség, pedig - mentve hívei életét, mint a bölcs Salamon király történetének édesanyja - ,,elengedte" az emberek kezét.
A kommunista hatalom - a ,,gonosz mostoha", mindent magának akaró erőszakosságával - elszakította híveit az egyháztól.
*
Példák hosszú sorát tudnám most itt feleleveníteni.
A sok közül egy-két jellemző esetet elmesélek:
Soha nem felejtem el azoknak az éveknek a rossz hangulatú vasárnapjait! Akkoriban lettem kisiskolás. Pesterzsébeten felépült egy új mozi. Ebben a moziban kötelező(!) volt vasárnap délelőttönként, a 10 órakor kezdődő matinéra elmenni. A mozi bejáratában álltak azok a tanárok, akik járva az iskolákat, meghirdették a matinékat. Ők, azután, ott feljegyezték az érkezőket. Akkoriban vetítették azokat a híradó filmeket, amelyeken olyan kisfiúkat, kisgyerekeket mutogattak, akik azért kaptak Rákosi Mátyástól kitüntetést, mert feljelentették valami miatt a saját anyjukat, apjukat!
Így ültették el a kisgyermekek lelkében a szülőkkel szembeni szembefordulás és gyanakvás csíráit! Az iskolában azután végig nézhettük, ahogy ,,megbüntetik" azokat, akik nem tudtak, vagy nem voltak hajlandók ezekre a matinékra elmenni. Ilyenkor az is kiderült, ha netán valaki éppen templomban volt a szüleivel. Kompetensék gondoskodtak arról, hogy a ,,Szégyentáblán" kint legyen a nevük!
Volt szülő, aki belátta, hogy - ha nem akar a gyerekéből ,,bukott szamarat" csinálni - bizony jobb, ha nem erőlteti a templomos életet! Később, az otthoni hitbéli szokásokat is, mint például az imádkozás - elhagyták. Mert kialakult az a kényszerképzetük, hogy ,,a falnak is füle van"!
Egy másik történetet még gépírónő koromban mesélte el az egyik kollégám. Akiről már tudtam, hogy azért nem lehetett több, mint egy jó lakatos szakmunkás, mert az apjának maszek lakatos műhelye volt a háború előtt és ragaszkodott (volna) hozzá a háború után is!
Kollégám azonban - ,,megtanulva" az új módit - ,,munkás"-ként igyekezett jó ,,szocialista" polgára lenni hazájának. A dolgozók esti technikumában, megszerezve a technikusi képesítést, lemondott a gépészmérnöki vágyairól is. Ösztönös vonzódást érezvén azonban a népi tánchoz, nem kellett sok rábeszélés, hogy tagja legyen a KISZ Központi Bizottsága Népi Táncegyüttesének. Az együttes - egyik legjobb táncosaként, és - táncosaival bejárta az egész világot.
Nem is volt semmi gond, míg bele nem szeretett egy lányba, akinek a szülei ragaszkodtak a templomi esküvőhöz!
A szerelmes technikus és népi táncos, oltár elé kísérte mennyasszonyát. Lett is ebből pártfegyelmi, meg a népi táncegyüttesből való kizárás!
De: napjainkban, a rendszerváltozás nevezetű folyamattal sem szűntek meg a kompetenciájukat megtartott politikai erők képviselői úgy irányítani életünk folyását, hogy még véletlenül se lehessen ,,visszarendeződni" ,,Isten, Haza, Család" hármas-eszményéhez!
A módszerek nagyon ismerősnek tűnnek.
Ezek egyike, amikor a fölsőfokú oktatási intézményekben még a karácsony előtti ,,szentestén" is - rendszeresen(!) folyik a vizsgáztatás!
A másik: minden keresztény, keresztyén ünnepen rendeznek valamilyen nagy ,,...parádét", iskolai ,,bulit" az oktatási intézmények tanulói számára. Ahol aztán a gyerekek bömböltetik a technót, vagy a rapet, vagy ami a divatos diszkókban éppen ,,trendi", miközben mérgezett egerekhez hasonlatosan - ordítozva rohangásznak - a ,,demokrácia" jegyében.
Nehogy azt higgyük ám, hogy a gólya-bálok különbek lettek!
Ma már a fölsőbb évfolyam diákjai szervezik a gólyák számára a - bálnak egyáltalán nem nevezhető - bulikat!
A kompetenciájukat megtartott felvételiztetők vizsgáin átesett diákok: meggyötörten és megszeppenve, de tele reménységgel mennek el a -,,gólyabál"-ra. Ahol aztán rájöhetnek se' alatt arra, hogy nem szánnak más szerepet nekik, mint hogy asszisztálhatnak a fölsőbb évfolyamosok részeges- pótszeres tombolásához.
TIBORCA története IV. fejezet, 25. epizód
A lelketlenség évtizedei után
Talán, ez a sok rossz tapasztalat is magyarázatul szolgálhat arra, hogy - nő létemre - miért ,,ártottam bele" magamat a politikai életbe.
Ezen szomorú tapasztalataimat és a Bokros-csomag nevezetű kormányzati- gazdasági megszigorítások miatti kétségbe-esésemet megírtam Filó Katalin egyetemi tanárnak, az MDF alapító tagjának.
Ettől fogva, minden olyan rendezvényre kaptam meghívót, melyet a Haza és Haladás-, valamint a Lakitelek Alapítvány szervezett.
Évekig éltem a lehetőséggel és elmondhatom, hogy sok, tartalmas előadásnak, programnak lehettem a részese.
Filó Katalin, a Magyar nők első világkonferenciáját, először 1996. okt. 21-ére és 22-ére hívta össze, a Magyarok Világszövetsége székházába. Mint nagycsaládos édesanya, az oktatási szekció ülésein vettem részt. Ezen, a következő nyilatkozatot fogalmaztuk meg:
,,Mi, a Magyar nők világkonferenciája oktatási szekciójának résztvevői: a nemzet szellemi, erkölcsi, fizikai állapotáról, társadalmi- és gazdasági helyzetéről tanácskozva - arra a meggyőződésre jutottunk, hogy csak a földrajzi, nemzedéki, társadalmi különbségek fölött együttműködő magyarság nyerheti el méltó helyét a XXI. század népei között. Nyilvánvalóvá vált, hogy - itt és most: egy nemzet vívja élet-halál harcát; hogy nem volt még az emberiség történelmében olyan korszak, melyben a nőnek annyi szerepnek, társadalmi elvárásnak kellett megfelelnie, mint az elmúlt ötven évben- napjainkig. Soha vissza nem térő alkalom nyílhat arra, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az utódokról való gondoskodás, mint megmaradásunk záloga, a legfontosabb tényező legyen!"
,,Csak", az ezen szekcióban tanácskozók közül, negyvenketten írtuk a nyilatkozatot alá. Felemelő érzés járta át a lelkemet!
Ezzel az érzéssel mentem haza mindkét nap. Otthon aztán, bekapcsoltam a tévét és meglepve tapasztaltam, hogy egyik híradóban sem tettek említést arról a konferenciáról, amelyről azt hittem, hogy majd ,,megváltjuk" a világot!
Ekkor már anya összeszegecselt csípőcsontokkal feküdt az ágyában. Nem is ettől volt olyan szomorú számomra, hogy beteg, hanem attól a szellemi leépültségtől, amiben teltek a mindennapjai!
Hiába próbáltam vele ezekről a - számomra felemelő - történésekről beszélni, mert csak a mindennapi vegetációjával kapcsolatos történések jutottak el a tudatáig.
Lányom még nem heverte ki azt a lelki sérülést, amit a főiskoláról való eltávolítása miatt kapott! Olyan kiábrándult volt, hogy hallani sem akart az én lelkesedésemről semmilyen politikai, kulturális- oktatási szervezkedés kapcsán!
Még évekig az volt az érzésem, egy-egy ilyen rendezvény után - hazaérve Pesterzsébetre - mintha egy másik világba, egy ,,Vörös Zónába" tévedtem volna!
Pedig, csodálatos érzés volt találkozni a világ minden tájáról összesereglett lányokkal, asszonyokkal!
Volt ott a határon túli magyarok lakta területekről, Kanadától Ausztráliáig, Kecskeméttől Pécsig, Soprontól Nyíregyházáig, mindenféle foglalkozású és hitvallású női személy.
Ott hallottam először Jókai Anna írót. A női léthez kapcsolódó sorskérdésekről beszélt olyan szuggesztíven, hogy elsírtam magam.
Ott ismertem meg Sz. Fehér Violát, aki az árvák túlcsorduló szeretet-képességével és szeretet-éhségével - szép versekbe öntve mondja el érzéseit.
Ott ismertem meg Törley Mária szobrászművészt és műveinek egy részét. Szép (női)-szoboralakjai a szeretet-szépség közvetítői. (Ott tudtam meg róla, hogy a híres Törley pezsgő-gyáros dédunokája.)
Ott ismertem meg a Csillagszemű népi- gyermek-táncegyüttes vezetőjét. Az ötgyermekes családanya karcsún-szőkén olyan óvodákról mesélt, ahol a népi tánc hozzá tartozik a kicsinyek mindennapos tevékenységéhez. És, hogy ezzel, még mi mindent sajátítanak el gyermekkorban! Például, megtanulják a fiúk és lányok közti különbséget és azt a viselkedést, ami előkészítője lehet a későbbi egészséges párkapcsolat kialakításában.
Rajtuk kívül még számos, nagyszerű asszonyt ismerhettem meg! Például, egy kecskeméti vendéglátós asszonyt, aki a színpadon, mikrofonba mondhatta vallomását életéről, munkájáról, hazaszeretetéről. Soha nem felejtem el egy mondatát:
,,Úgy kelek fel minden reggel és látok munkához, mintha a haza sorsa múlna rajtam..."
A Magyar Nők Világfórumát még egy-két alkalommal megrendezték, de hogy még a helyi MDF-esek sem voltak kíváncsiak az ott történtekre, azon gondolkoztam, hogy kilépek a helyi szervezetből.
Azután, hogy a lakiteleki ,,Kistelepülések tanítóinak országos találkozója"-ra minden évben kaptam meghívót, letettem erről a szándékomról.
Az ott elhangzottak és tapasztaltak visszaadták azt a hitemet, hogy még élnek e hazában olyan emberek, akik hisznek Istenben, Hazában és a Család megtartó erejében!
Hisznek abban, hogy kitartó munkával okos fiakat, leányokat nevelhetnek önmaguk, családjuk örömére, boldogságára és a haza javára!
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 23:33:07, vasárnap
|
| |
| |
A kitiltott Isten válasza
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"
És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
(Ismeretlen szerző) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 15:01:51, vasárnap
|
| |
| |
A FELNŐTTEK TANULÁSA: a felnőttkori tanulás motivációi
Az ifjúkor befejeztével (23-25 év), amikor biológiailag érett, pszichikai szempontból autonóm, szuverén személyiség, kilépve az életbe - részt tud venni a társadalmi munkamegosztásban: ahol a munkaerejének, szakértelmének olyan ára van, hogy meg tud belőle élni, otthont tud teremteni, családot tud alapítani és minőségi módon (nem emberi torzókat nevel) reprodukálni tudja önmagát, vagyis gondoskodni tud utódai felneveléséről - FELNŐTTnek mondhatja önmagát.
Ezen felnőtt, ha már az alapképzés során megtanult élni- és tanulni tudni, barátságban lenni mindazzal ami az életet szolgálja, vagyis felismerni, kizárni minden pusztító (önpusztító) erőt és szándékot, mert már gyermekkorában kielégíthette egyik legősibb törekvését a megismerési vágyát - természetesnek fogja tekinteni, hogy: a "permanens tanulás a művelődés egészét kifejező életformát jelent, annak az embernek az életmódját, aki folyamatos tájékozottságra, tanulásra törekszik".
Melyek lehetnek a permanens tanulás motívumai?
l./ Lehet az, amely megindítja a motívumokat.
2./ Lehet amelyek a tanulás közben alakulnak ki és működnek.
Azonban a kettő együttes hatását kettéválasztani csak addig lehet, amíg a tanulás meg nem kezdődik, mert addig csak a tanulást elindító érvényesül.
I. A tanulást megelőző indítékcsoportok:
1./ Egzisztenciális indíték csoport: - a létezés, létfeltétel megteremtésére
törekvés (azonban az anyagi léttel összefüggő egzisztencia mellett a
boldogságra, és más, pozitív életérzésre is szükség van).
Ha egzisztenciális feltételként jelentkezik - a tanulás, mint folyamat,
- a tanulás, mint végzettség és
- a tanulás, mint tudás,
akkor, e három szükségletindíték hatására megindul a tanulás.
(A munkanélküliek átképzésénél jelentkezik ez az igény.)
2./ Presztízs, vagy tekintély csoportja:
Ha a tanulás és a tudás tekintélyt ad, megindul a tanulás. A presztízsindíték
esetében, a tudás iránti társadalmi elvárásra indul meg a tanulás.
Megjelennek a közvetlen társadalmi környezetben, a család, a kortársi (baráti
kör), a munkahelyi elvárásokban, a metakommunikációban.
Elismertség, befogadottság kell e presztízshez.
Motívum-vizsgálatok: - az interjú, mélyinterjú kérdéseire adott feleletekből választ kapunk a társadalmi elvárásokra. (Pl.: a 60-as, 70-es években az érettségi megszerzése általános volt. Ezzel szemben a két világháború között
3 % volt az érettségizettek száma.)
Indítékban tehát olyan elvárások is jelentkeznek, melyeknek hangulatuk van.
3./ A "Riesz"-szindróma, mint indítékcsoport: - a tudás, az ismeretek rendszerezésének, mint belső szükségletnek a jelentkezése.
A három indíték együtt is jelentkezhet, akkor van azonban egy domináns csoport és ez az egzisztenciális csoport.
Megjelenhetne azonban külön-külön is - és itt is az egzisztenciális a leggyakoribb.
Lehetséges, hogy két motiváció jelentkezik egy időben...
- Ha az anticipáció (indíték) megvalósul, miközben tanul az illető és
- ha negatív a visszajelzés: abbahagyható a tanulás;
- ha a motívumok pozitívak, akkor folytatódik a tanulás, mert igazolódik az
anticipáció.
II. A tanulás közben jelentkező motívumok
l./ Az érdeklődés valamihez a teljes értelmi- érzelmi- figyelmi odafordulást
jelenti. Érdeklődés nélkül nincs tanulás.
l.l./ A közvetett érdeklődés: a tanulási tevékenység következményeire irányul,
nem arra mit tanul, hanem a tudás (tanulás) minősítésére: - osztályzat,
elismerés, oklevél, "papír", "jogosítvány" megszerzésére. Kinőhet belőle a
közvetlen érdeklődés.
1.2./ A közvetlen érdeklődés: arra a tudásra irányul, amelyet tanulok. Általános
alapja felnőtteknél a tapasztalat. Egybefonódhat a közvetett érdeklődéssel; a
visszajelzések befolyásolhatják a kettő közötti egybemosódást.
2./ Sikerek
A siker a tevékenység pillanatában elképzelt eredmény színvonalát, igény-
nívót jelent. Minden teljesítményre irányuló igényszínvonalban jelen van az
érzelmi teljesítménynívó mindkét formája: - az igényszint és
- a teljesítményszint.
Ha mindkettő fedi egymást, jelentkezik a sikerélmény.
Ha a teljesítménynívó alatta marad a teljesítményszintnek, kudarcélmény
keletkezik.
A sikerek ösztönöznek a teljesítménynövelésre.
A sikerek megismétlődése, a szériasiker is ösztönöz a neuralgikus pontig -
utána már nem ösztönöz.
A szériakudarc is ösztönöz egy darabig, a neuralgikus pontig, utána a nem
teljesült vágyak hajszolása következik. (Kudarc-kerülő típus.)
Az igénynívó emelésével növelni lehet a teljesítmény növekedését a
neuralgikus ponton túl is.
A szériakudarc elkerülése lehetséges a neuralgikus pontjain túl, ha a színvo-
nalat lejjebb szállítjuk.
Közvetlen siker, ha a sikerért tanulok és nem a tudásért.
Közvetett siker - kudarc.
Amiért krízishelyzettel, egzisztencia-harccal járó rendszerváltoztatást kellene elkövetnünk társadalmi szinten - a tömegesen jelentkező egzisztenciális motiváció hatására tanulók, továbbtanulók, átképzésben részt venni kívánók tömeges képzéséhez kellene megteremteni a feltételeket.
A munkaügyi hivatalokban dolgozókat és más, az alapoktatásból "felszabaduló" tanárokat, oktatókat kellene először is átképezni (a közoktatás keretében) a váltáshoz szükséges új ismeretekre, hogy legyen aki segíti, megtanítja az embereket a rendszerváltozáshoz, életforma változáshoz szükséges technikákra, életstratégiákra.
A közgondolkodásban a tanulásról kialakult kontraszelektív képzeteket csak úgy lehet megváltoztatni, ha az önképzéssel szerzett ismereteket elfogadjuk, legitimnek tekintjük, és nem úgy kezeljük, mint devianciát - merthogy "papír" nélkül joga sincs tudni az "önképzett, önművelt" személynek azt, amit a "bizonyítvánnyal" rendelkezőnek nem tudni is joga van...
A kontraszelektív képzetek kikopásával, a tudás társadalmi presztízsének megteremtésével, talán a civil kezdeményezésekre is lehetne számítani, de addig...? Akkor talán majd az lesz a természetes, hogy ha valaki (elég nagy létszámú korcsoportot érint) a felemelt nyugdíjkorhatárig úgy szeretné végigdolgozni a hátralévő éveit, hogy munkaerejét, szaktudását, műveltségét meg akarja és meg is tudja újítani. Ehhez a megújításhoz kell - a közoktatás keretében - az intézményes feltételeket megteremteni, hogy az egyén ezt ne a családja, gyermekei anyagi tönkretételével legyen kénytelen megtenni!
Budapest, 1997. május 8.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 13:14:56, vasárnap
|
| |
| |
VÁLASZ EGY MEGKÉSETT "NEM"-RE
Tisztelt Pokorni Zoltán, országgyűlési képviselő ... úr!
Igazat kell adnom az alábbi nyilatkozatának minden mondatára.
De: miből gondolja, hogy - az Önök szavazóbázisát képviselő, a kommunisták által sorsüldözöttek népes táborához tartozók - ki fogják bírni 2010-ig élve?
És, miből gondolja Ön, hogy a szoc.lib.-ekre szavazókat - akik megszokták a szocializmusnak hazudott rendszerben mindazt, amit most visszahoz ez a politikai elit a hatalomba, majd valamilyen csoda folytán áttér a polgári- nemzeti oldalra és oda fog szavazni - ha még életben lesz addigra???
Miből gondolja, hogy csak a léttel és a "lé"-vel lehet az embereket ellenszocializálni.
Merthogy a szoc.lib szavazókat ez a két dolog motiválta és motiválja???
Ön pedagógus is - és, mint ilyennek tudni illenék, hogy az emberi identitások kialakulásához, vagyis egy-egy attitűdhöz legalább tíz évre van szükség??????
Merthogy az ember nemcsak kétlábon járó vegatítív lényként egyszeri, egyedi és megismételhetetlen individuális lény, hanem pszichikus struktúrájában is az!
Mit tett Ön konkrétan a Fidesz kormányzása idején, mint az egyik olyan tárcáért felelős miniszter azért, hogy minél szélesebb néprétegek (főleg az előző rendszer negatív diszkrimináltjai) hozzájuthassanak azokhoz az ISMERETEKHEZ, mellyel könnyebb lett volna számukra az önök által meghirdetett "VÁLTOZÁS"-ra szavazni.
Ami még ennél is fontosabb, könnyebben tudtak volna az emberek a keresztény-nemzeti-polgári értékrend mentén "VÁLTOZVA", SZOCIALIZÁLÓDNI!!!!!!!!!!
Merthogy egy ember, egy nép szocializáltsága az ÉLETKÉPESSÉGÉT is jelenti.
Mit tesznek önök a nyilatkozataikon kívül, meg a látványos nagygyűléseiken, konferenciákon kívül ezért az ÉLETKÉPESSÉGÉRT?
Várom válaszát!
Tisztelettel: Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 12:41:59, vasárnap
|
| |
| |
Pokorni: Nem a bulvárpolitikára
2007-04-15 01:24:22 elnök
A következő parlamenti választásokon nem Gyurcsány Ferenc lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje - gyanítja Pokorni Zoltán.
A Fidesz alelnöke, a XII. kerület polgármestere szerint pártjának alternatívát kell kínálnia ahelyett, hogy erejét a szocialisták elleni küzdelemre fecsérelné. - Tizenhárom éve tagja a Fidesz-elnökségnek.
Megszokásból, presztízsokokból indul a májusi pártkongresszuson az alelnökségért, vagy mert e körben születnek a döntések?
- Az elmúlt tizenhárom évben sokat változott a Fidesz elnökének szerepe. Bár továbbra is az ő szava a legsúlyosabb, a meghatározó stratégiai döntésekben az elnökség dönt.
- Nem elég csak bírálni - mondta egy lakossági fórumon. Ez az ön alelnöki kampányüzenete?
- Nem célom kampányolni, de szerintem ennek az évnek az a feladata, hogy alternatívát, programot és kormányzóképességet mutassunk fel.
- Mégsem csak a baloldal rágalma, hogy a Fidesznek nincs programja?
- Talán még emlékszünk rá: 2002-ben azok is, akik vetélytársainkra szavaztak, úgy ítélték meg, hogy bár ideológiai kérdésekben nem értenek egyet velünk, egyértelmű céljaink vannak, és képesek vagyunk kormányozni. Az elmúlt öt évben azonban a helyzet megváltozott. A politikusok hitelessége sosem látott módon zuhant, s ez befolyásolta a Fidesz megítélését is. Az emberek többsége elfordul a közélettől, sokan valamilyen ideális, nem létező politikai formát keresnek, nagy húzásokban, akciókban, néhányan forradalmi tettekben bíznak, tehát elutasítják a jelenlegi felállást.
- Vagyis már a Fidesznek sem hisznek az emberek?
- Az általános bizalomvesztés hatása alól mi sem tudjuk kivonni magunkat. Gyurcsány Ferenc hazudott, de ennek ma a teljes politikai elit issza a levét. Először egyébként a politika fordult el az emberektől. Ahelyett, hogy a pártok a hétköznapi problémákra igyekeztek volna megoldást találni, az erőket belterjes csatákra pazarolták. Ezt a politikusok is érzik, ezért próbálják meg az emberektől való eltávolodást bulvárosodással ellensúlyozni. Ez rossz irány, én például nem arra vagyok kíváncsi, milyen karórája van egy miniszternek, hol nyaral, vagy hogyan tud lányt kérni. - A bulvárcsókos leánykérést párttársa, Rogán Antal követte el. - A politika bulvárosodása pártállástól független.
- Tehát a bulvárfideszeseket is elítéli.
- Nem az én feladatom ítélkezni. Ráadásul világos szempont, hogy egy politikus minél szélesebb szavazótábort tudjon megszólítani. De akkor sem vagyok hajlandó elfogadni a gyurcsányi felfogást, amely a politikát a semmi csomagolásává zülleszti. A politikai marketing szükséges eszköz, de ma Magyarországon nem ezt látjuk, hanem marketingpolitikát. Sokszor nincs cél, tartalom, a politika lózungokkal dolgozik, ha kell, a politikusok show-műsorokban bohóckodnak, a programokból legfeljebb ötsoros összefoglalók, az érdemi beszélgetésekből, értelmes vitákból rövid veszekedések lesznek. Míg a vita a másik fél érveiről szól, a veszekedés a másiknak a személyéről.
- Épp önök nem hajlandók vitázni Gyurcsány Ferenccel, így kétségbe vonják politikai létét.
- Az alkalmasságát vonjuk kétségbe, hiszen elvesztette a hitelét. Ez nem állítható helyre néhány bulváros szerepjátszással, de még a milliós fizetésekkel megbízott PR-csapattal sem.
- Tehát biztos a 2010-es Fidesz-győzelemben?
- Ha az MSZP megteszi azt a szívességet, hogy 2010-ben Gyurcsány Ferencet indítja, nem kétséges a kormány bukása. Tartok azonban tőle, nem lesznek ennyire nagyvonalúak. Hogy is volt három éve? Vigye el a balhét a miniszterelnök, a Fidesz bízza el magát az európai parlamenti voksoláson aratott győzelmén, aztán jöhet egy új fiú, akit nem lehet felelőssé tenni a megelőző hibákért. Nyilván most is létezik hasonló forgatókönyv. Nem véletlenül volt a miniszterelnöknek olyan fontos, hogy átvegye az MSZP irányítását. Nagy kérdés, hogy torkán akad-e a gombóc - rövidesen kiderül, hogy milyen anyagból is van gyúrva ez a szocialista párt. Kérdés, hogy leszakadnak-e róla jelentős szavazócsoportok vagy akár politikusok. Ez a kormány csak úgy bukhat meg, ha húsz szocialista képviselő már nem hajlandó nevét adni ehhez a reformnak kikiáltott vagdalkozáshoz.
- Tehát elég, ha a Fidesz hátradől és várja, mikor esik szét az MSZP?
- A szocialisták együvé tartozásának nem a nem létező kormányzati sikerek, a dübörgő gazdaság, a hallatlan személyes népszerűség az abroncsa, hanem a Fidesztől és Orbán Viktortól való beteges rettegés. Szavazótáboruknak is ez ad feloldozást az ellentmondásokra. "Vizitdíj, ágydíj, tandíj, bezáró kórházak, egekbe szökő árak, jól át lettünk verve - na, de az Orbán még ennél is rosszabb lenne."
- Mi a megoldás? Húzódjon háttérbe Orbán Viktor?
- Orbán Viktor az elmúlt tizenöt év legkarizmatikusabb magyar politikusa. A mi közös feladatunk az, hogy bebizonyítsuk: a kormány PR-gépezete által sulykolt torz Orbán-kép manipuláció, és a Fidesz képes jobban kormányozni az országot.
- Ezért kell hát a program.
- Egyrészt, de nem csak ezért. A Fidesz miatt is fontosnak tartom. Rossz, ha nap mint nap csak a másikhoz mérjük magunkat, ha abból áll az életünk, hogy a kormány mond valamit, s mi csak reagálunk rá. Azt szeretném, hogy ne hozzájuk illesszük a munkánkat, hanem az ország gondjait szem előtt tartva határozzuk meg a teendőinket. Az embereknek nem hatalmi politikára, hanem felelős társadalompolitikára van szükségük. Mert sem az ország, sem a politika bajára nincs hirtelen felbukkanó, fényével mindent beragyogó azonnali megoldás.
- Azaz haszontalan a népszavazási kezdeményezés?
- Nem. A népszavazásnak azonban akkor van igazán értelme, ha amellé, hogy mit nem akarunk, oda tudjuk tenni azt is, hogy milyen megoldásokat javaslunk. Csak úgy lehetünk konstruktívak, ha nem emészti fel erőnket a vetélytársaink által ránk kényszerített harc.
- Nem szeret harcolni?
- Nem. De tudomásul veszem, hogy a konfrontáció sokszor elengedhetetlen. Ezért vettem részt én is a pszichiátriai intézet bezárása elleni demonstráción. Természetesen ez önmagában nem elég. Főként hogy a Fidesz éppen az egészségügyben mutathat komoly alternatívát.
- Nem is tétlenkedik: ön jelentette be, hogy a fideszes önkormányzatok nonprofit gazdasági társasággá alakítják egészségügyi intézményeiket. Elirigyelte Mikola István kenyerét?
- A főváros egészségügyi bizottságának tagjaként sajnos közelebbről szemlélem azt a dilettantizmust, amellyel a kormány nekilátott a "reformnak", valódi nevén a pénzbehajtással vegyített ingatlanspekulációnak.
- Harcos, kemény szavak.
- A Hegyvidék az ország legértékesebb ingatlanjaival rendelkezik, így polgármesterként testközelből látom, mi történik valójában. Itt van például a svábhegyi gyermekszanatórium. Az intézménynek nincs adóssága, épületei felújítva állnak, nemcsak a magyar, de még a német nyelvterület orvosait is itt képzik tovább. Csak egy baja van, amiért meg kell szűnnie. Túl értékes telken fekszik.
- Ha ennyire foglalkoztatja az egészségügy, a múlt héten nyilván volt egy jó napja.
- Molnár Lajos távozása esedékes volt, lemondása ugyanakkor nem biztosíték arra, hogy megváltozik az irány, és semmivé lesz a kormány vagdalkozása és cinizmusa. Attól tartok, lesz még elég dolgunk az egészségüggyel. Nem tudjuk megakadályozni, hogy szakmai műhelyeket szétverjenek, eladják az ingatlanokat, a kiszemelt beruházónak azonban a hároméves változtatási tilalommal meg tudjuk üzenni: megveheted a területet, de nem fogsz tudni plázát vagy irodaházat építeni. Talán ez eltántorítja az érdeklődőket. A nonprofittá alakítás is a privatizációs szándékok letörésére szolgál, az ilyen társaságokat ugyanis később sem lehet átmenteni a piaci szférába.
- Nincs is szükség reformra, vagy csak a megvalósítás módjával van gondja?
- Elsősorban nem az ellátórendszereket kell reformálgatni, hiszen nem azok okozzák a pénzhiányt. Sokkal inkább az államadósság. Amíg mi itt beszélgetünk, egy iskola bezárásából megtakarított összeg megy el kamattörlesztésre. Az utóbbi időszakban hatról nyolc százalékra emelkedett az alapkamat - ez az 1200 milliárdos kamatteherből 400 milliárd forint. Ennyi ma a gyurcsányi hazudozás ára. Évente egy négyes metróé. Ha egy kormány hazudik, működtetni tudja ugyan az országot, csak éppen irdatlan költséggel. Ezt most fizetik meg a bezárt gyermekklinika asztmától szenvedő betegei, az elküldött szakképzési oktatók, vagy akik mellett nem újítják fel az utakat, járdákat. Az emberek sokszor persze azt gondolják, hogy az államadósság távoli, megfoghatatlan dolog. Pedig ott van a kátyúban, ott van minden bezárt kórházban, óvodában, orvosi rendelőben, munkahelyi elbocsátásban. Elsősorban tehát az adósságcsapdából kell kikeverednünk, amihez hiteles, átgondolt gazdaságpolitikára van szükség. A Fidesznek az a dolga, hogy erről győzze meg az országot és annak jobb sorsra érdemes lakóit.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 12:34:54, vasárnap
|
| |
| |
Jön az ötszáz forintos vizitdíj?
2007-04-15 01:04:59 elnök
A kormány jövő heti ülésén napirendre tűzik a február közepén bevezetett vizitdíj felülvizsgálatát, illetve az erről rendelkező kormányrendelet módosítását.
Az előterjesztés szerdai megtárgyalásához a kormányfő annak ellenére ragaszkodik, hogy jelenleg nincs kinevezett vezetője az egészségügyi tárcának.
A kormány pénteken benyújtotta az idei költségvetési törvény módosítását, amelyben sok apró részlet között szóba kerül a vizitdíj visszatérítésének kérdése.
A jelenleg hatályos szabályozás szerint ugyanis csak az első húsz esetben kell a betegeknek vizitdíjat fizetni, pontosabban a huszadik orvos-beteg találkozó is díjköteles, ám az már visszaigényelhető a területileg illetékes jegyzőtől. Február 15-én vezették be a vizitdíjat, a szűk két hónap egyes esetekben elegendő volt arra, hogy egyes betegek összegyűjtsék a húsz vizitdíj-nyugtát, így most a jegyzők értetlenül és pénztelenül állnak a feladatuk előtt.
A költségvetési törvény mostani módosításában szerepel egy százmillió forintos tétel, amiből az önkormányzatok igényelhetnek pénzt a vizitdíj visszafizetéshez. Miniszter nincs, de tárgyalnak Mindenttől függetlenül a kormány a jövő héten tárgyal a vizitdíj részleteit szabályozó kormányrendelet módosításáról.
Lapunknak korábban Ari Lajos, a vizitdíj bevezetéséért felelős miniszteri biztos úgy nyilatkozott, hogy jelentős változásokra most nem kell számítni, inkább az anomáliákat gyomlálnák ki a rendszerből. A miniszteri biztos szerint nem kell arra számítani, hogy a kedvezmények és a kedvezményezettek köre érdemben változzon. A február közepétől érvényes szabályozás több kiskaput is nyitott a rendszeren, így ma a tízmillió biztosítottból négymillióan eseti vagy állandó vizitdíj-mentességet élveznek. Még hiányzik a statisztikai mintavétel a hogyan továbbhoz
A kormány jövő heti ülésén még nem szerepelnek a hosszú távú elképzelések, ám az bizonyos, hogy a minisztériumi előkészítő anyagok hosszú távon számolnak a vizitdíjjal, illetve a kórházi napidíjjal, miközben a legnagyobb ellenzéki párt továbbra sem tett le arról, hogy a vizitdíjat népszavazási kérdéssé tegye.
Az Országos Választási Bizottság (OVB) a héten utasította el másodszorra a Fidesz kérdését a kórházi napidíj- és vizitdíj-ügyben, emiatt az ellenzéki párt ismét az Alkotmánybírósághoz fordult. Csökkent-e a betegforgalom? Eközben a minisztériumi szakmai anyagokban a vizitdíj esetleges emelésével kalkulálnak: a Hírszerző információ szerint a költségvetési számítások során a jelenleg 300 forintos vizitdíj 500 forintra való emelését modellezték, egyelőre csak szakmai körökben, vagyis a vizitdíj jövőbeni mértékéről még nem született politikai döntés - hiszen ehhez még a bevezetés tapasztalatai sem állnak rendelkezésre.
A Kórházszövetség adatai szerint márciusban látványosan csökkent a vizitdíj hatására mind a kórházak, mind a szakrendelők forgalma, ám ez csökkenés viszonylagos, ugyanis februárban a téli betegségek, másrészt a vizitdíj miatti "előrehozott" vásárlások, vagyis idő előtti orvoslátogatások miatt megugrott a orvos-beteg találkozók száma.
A múlt havi orvosi jelentések összesítése még nem készült el az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, márpedig a vizitdíj bevezetésének első tapasztalatait csak ezután lehet levonni, így a díj mértékének kérdése ekkor kerülhet napirendre.
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 12:26:47, vasárnap
|
| |
| |
Magyar ősvallás Ádamtól és Szent Istvántól a XXI. Századig
A VI. Magyar Világkongresszusra, Dr. Balogh Sándor, USA
(folytatás 2. r.)
A KÉTFÉLE MESSIÁS-VÁRÁS -- MAGYAR VALLÁS VAGY KERESZTÉNY MAGYARSÁG?
A zsidóság mint kiválasztott nép történelme folyamán a proféták üzenete gyakran kétértelmü volt: egyrészt hangsúlyozták a minden ember megváltására küldendő Messiás eljövetelét, ugyanakkor sok jövendölés Izrael történelmi szerepével foglalkozik. A protestáns hittudós-történész, Reinhold Niebuhr[4] szerint mire Jézus eljött, az izraeliták egy része a Messiásban egy forradalmárt várt, aki megszabadítja Izraelt a római rabságból. Mivel Jézus természetfeletti hatalmával nem állt a forradalmárok élére, mint azt a Passio címü filmben is láttuk, a zsidók vezetői, inkább keresztre feszíttették és a forradalmár Barrabást választották. Ezek a zsidók és leszármazottaik hűek maradtak a Szanhedrin világi megváltót váró hitéhez, és megmaradtak a mai napig zsidónak. Itt meg kell jegyezni, hogy ha minden zsidó megtért volna, nem lett volna akik Jézus keresztrefeszítését követeljék, tehát a megváltás nem történhetett volna meg. Így, mivel a zsidók vezetői egyéni szabad döntésükkel üdvtörténeti feladatot teljesítettek, a zsidóságot mint olyat nem terheli felelősség Jézus haláláért. Azonban ez nem mentesíti a mai zsidóságot a felelősség alól, hogy a kereszténységet jobban megismerjék és történelmi hivatásukat betöltve, kikeresztelkedjenek.
A Jézus utáni zsidóság történelméből látjuk, a nemzeti illetve faji alapra épülő vallásuk elvesztette természetfeletti jellegét, nagyjából átvette a pogány babiloni kultúrát és azt a Talmudban örökítette meg. Az egyéni üdvözülés előmozdítása helyett a zsidó faj ideológiája lett, és a zsidóságból egy magát elkülönítő, a világon szétszórt néppé vált. Míg a zsidó vallás partikuláris, nemzeti és kizáró vallás, a kereszténység egyetemes vallás, Ádám minden leszármazottáé, az egész emberiségé, és Jézus, az Isten Fia, az egész emberiség lelki megváltására alapította. Jézus így küldte apostolait "Menjetek és tanítsatok minden népet" (Mt 28:19). A kereszténység, bár egységét elvesztette, még kétezer év után is él és virul mint egyetemes vallás.
A Jézus természetfeletti küldetésében hívő zsidók lettek az első apostolok és tanítványok, akik a zsidó gyökerekből, a zsidóknak adott próféciák alapján, elfogadták Jézust mint Megváltót és megalapították a kereszténységet. Nem szükséges a részletekre kitérni, de ez fontos disztinkció. Mit látunk és várunk a vallásban, főleg a kereszténységben: természetefeletti tanítást amely az örök életre vezeti a hívő egyént, vagy emberi illetve nemzeti ideológiát, amely a nemzet jólétét hivatott előmozdítani?
Ezt a kettősséget azért kellett hangsúlyozni, mert a mai magyarságnál hasonló kettősséget tapasztalunk a természetfeletti és a nemzeti vallást keresők közt.
El kell döntenünk, melyik úton akarunk járni: nemzeti vallást akarunk mi is, mint a megtévedt zsidók, vagy természetfelettit, amit az Úr Jézus valójában hirdetett. Még ha igaz is lenne, hogy Jézus nem zsidó volt hanem Pártus, küldetésén illetve tanításán faji eredete nem változtat. Egyetemes küldetését és természetfeletti anítását pedig a keresztény tanítás hűen képviseli. Az eredeti tanítás a korai hagyományok segítségével legtökéletesebben a katolikus vallásban maradt fenn. Eszerint Jézus olyan Messiás volt, akinek "országa nem e-világból való," és akinek küldetése Ádám és Éva eredeti bűnét helyrehozni, azért Istent kiengesztelni, és megnyitni az emberiség előtt a természetfeletti világ kapuját.
Jelenleg a magyarság közül is sokan a Jézus megfeszítését követelő zsidókhoz hasonlítanak: a kereszténységben nem egy minden ember üdvözítését szolgáló egyetemes vallást látnak, hanem nemzeti vallást keresnek. Sokan az ősmagyar vallásban is nem Ádám és Éva eredeti bünének természetfeletti következményeitöl való megszabadulást illetve az arra előkészítő Boldogasszony tisztelet vallását látják, hanem egy nemzeti vallást látnak. Ami a legtragikusabb, sokan ellentétet látnak az őskereszténység és a Jézus által alapított keresztény vallás illetve Egyház között.
Akik ma a magyar vallásban nem az egyén, hanem a nemzet üdvözülését keresik, azoknak a magyar vallás nem természetfeletti hit hanem hazafiság kérdése lett. El kell tehát döntenünk: nemzeti vallást keresünk-e ma, a 21. században, avagy elfogadjuk a természetfeletti, az egyének üdvözülését szolgáló 2000 éves kereszténységet és azon belül juttatjuk érvényre nemzeti sajátosságainkat és ősi boldogasszonytiszteletünket. Az első álláspont a nemzetet és a nemzeti érdeket tekinti a legfőbb jónak, az ember egyéni üdvözülését elhanyagolva, míg a második hozzáállás szerint a vallás az egyetemes emberiséget szolgálja, minden ember összefogását hirdeti, és végső célja minden ember természetfeletti üdvözülését előmozdítani, faji vagy nemzeti megkülönböztetés nélkül. A mi hitünk szerint Jézus ezt a küldetést hagyta apostolainak.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 12:24:08, vasárnap
|
| |
| |
Süllyedünk?
Egy korábbi írásomban, arra céloztam, hogy társadalmunk elgyengült. Nem először hazánk története folyamán, de nagyon. Idézek "A politika akkor tehet nagyot, ha mögötte állnak az emberek. Nem az ellenzék gyengült el, hanem a társadalom."
Voltak hozzászólók, akik nem értették, nem akarták megérteni mondanivalóm lényegét. Nem a politikus hibáztatja itt maga helyett a népet, csupán a realitások talajára akartam állni. Ha vágyaink szerint látjuk a világot, könnyen tévedünk. Sok hősies kiállás mellett és ellenére, a II. világháború alatt igencsak gyenge volt a magyar társadalom, még a Kormányozó szavára sem mozdult meg, pedig a szíve mélyén kevés volt köztünk, aki helyeselte Hitler politikáját.
Egyik olvasónk, megértve a mondanivalót, egy hétköznapi történetet juttatott el hozzám. A jelenet egy fogadáson játszódik, ahol mindenkinek az egyik kijelölt asztalnál kell ülnie, de a székek nem névre szólnak. Hősünk, a szövegben B. névre hallgat, férjével téblábol a nekik rendelt asztalnál, mert kettejüknek már csak egy szabad hely van. A rendező (A) rájuk förmed:
A: Mit állnak itt? Menjenek máshova!
B: De itt a mi helyünk.
A: Láthatják hogy itt csak egy hely van, biztos rosszul nézték meg.
B: Jól néztük meg. Ennél az asztalnál ülünk, de eredj C., nézd meg még egyszer. (C. el, és vissza.)
C: Megnéztem, ez a mi asztalunk.
A: Sajnálom. Itt akkor is csak egy hely van. Üljön le valamelyikőjük ide, a másik meg keressen magának másutt helyet!
B: De én a férjemmel akarok ülni.
A: Akkor menjenek másik asztalhoz!
B: Nem! Ragaszkodom a helyemhez.
(Ekkor B ráförmed egy szemmel láthatólag agylágyulásban szenvedő kis öregasszonyra.)
A: Maga! Maga! Maga mit keres itt? Üljön át oda! Ahhoz az asztalhoz! Az a maga helye.
Szinte el sem helyezkedtünk, csoszog vissz a nénike. - Elküldték. Ott másnak a helye van. Ekkor C. megkérdi a megszeppent nénike nevét, ismét előremegy megnézni, hol ül a néni? - Természetesen jó helyen, mire B újabb idős emberre förmed, hogy távozzon azonnal az asztaltól, aki azonban nem mozdul.
Ekkor föláll egy fiatalabb nő.
D: Anyu! Anyu! Azonnal hagyd abba! Miért csinálod ezt? Tudod jól, hogy nem ez az én helyem. Minek akartad, hogy ide üljek, amikor jól tudtad, hogy ez másnak a helye?"
Azt hiszem, - írja olvasónk - ugyanez játszódik le nagyban a társadalomban. A társadalom a hibás, mert gyávák. Lapítanak, félnek kiközösíteni az ilyeneket, aztán lassan (gyávaságból) melléjük állnak, tehát nekik sincs erkölcsi érzékük.
Megtörtént esetről van szó, és a kedves levélíróval ellentétben látok a történetben vigasztaló elemeket is. Főleg, D. tetszik. Ilyen anyja volt, mint B. és mégis megmaradt az alapvető erkölcsi érzéke. Nem ugrott fel ugyan az első pillanatban, amikor átlátta, hogy kevés a hely. De végül szembeszállt anyja önzésével, és ki is mondta az igazat.
D. magatartása reményt ad. Talán nem süllyedünk. Fohászkodjunk, hogy jöjjön el a D-k világa. Hogy a sok D. tovább erősödjék. Nélkülük, a tisztesség légkörét árasztó és annak megfelelően élő emberek nélkül minden csak vergődés. Vergődés, amelynek következményei beláthatatlanok, s vetekednek azzal a szörnyű világgal, amelyről Radnóti írt a mottóban elhelyezett Töredékben 1944-ben.
Teremtsünk jobb kort magunknak, gyermekeinknek, unokáinknak!
Surján László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-15 11:52:18, vasárnap
|
| |
| |
Diktatúraszagú rendőri akció-Moszkvában a világhírű sakkvilágbajnokot és a
Reuters tudósítóját is elhurcolták
2007.04.14. 18:56
Garri Kaszparov volt sakkvilágbajnokot, orosz ellenzéki vezetőt is őrizetbe
vette a rendőrség
a Vlagyimir Putyin elnök elleni, a hatóságok által betiltott moszkvai
tüntetésen.
A rendőrök vele együtt több tucatnyi embert szállítottak el, köztük a
Reuters brit hírügynökség egyik fotóriporterét és két operatőrét.
A számos szervezetet tömörítő Másik Oroszország ellenzéki egységfront
tüntetést szervezett szombatra Moszkvába és Szentpétervárra az ""Egyet nem
értők menete" elnevezéssel - akárcsak előzőleg
Szentpéterváron és másutt -, tiltakozva azon intézkedések ellen, amelyekkel
a szervezet szerint
Putyin korlátozza a demokratikus szabadságjogokat.
A hatóságok azonban betiltották a rendezvényeket.
Litvinovics szerint Kaszparovot másokkal együtt még akkor vették őrizetbe,
amikor a tüntetés
Puskin téri helyszínére tartottak.
A rendőrök vele együtt több tucatnyi embert szállítottak el, köztük a
Reuters brit hírügynökség egyik fotóriporterét és két operatőrét.
Viktor Birjukov, a moszkvai rendőrség szóvivője megerősítette, hogy 30
embert őrizetbe vettek.
Az orosz hírügynökség pedig név nélkül nyilatkozó rendőrségi forrásra
hivatkozva azt erősítette meg,
hogy az előállítottak között van Kaszparov is.
A moszkvai hatóságok hatalmas erőkkel - több mint hatezer rendőrrel -
készültek fel a tüntetésre, s a megmozdulás helyszínének közelében
rohamrendőrök és páncélozott járművek sorakoztak föl.
A rendőrség március 3-án Szentpéterváron szétvert egy Putyin-ellenes
tüntetést.
Az ellenzékiek több száz tagja akkor összetűzött a rendfenntartókkal, s
"Putyin nélküli Oroszországot" kiáltásokkal áttörte a rendőrkordont a
Néva-parti város főútján. Kaszparov - aki részt vett azon a tüntetésen -
akkor azt mondta újságíróknak, hogy a rendőrök 200-300 tüntetőt vittek be.
STOP
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2007. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
225 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 46
- e Hét: 323
- e Hónap: 8927
- e Év: 44868
|
|
|
Offline
