|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 23:21:30, hétfő
|
| |
| |
Lovas István - Sajtófigyelő
2007-04-13. 13:21:58
DIE PRESSE diepresse.at
Míg a magyar jobboldal vad tiltakozóakciókkal fejezte ki már a múlt ősszel nemtetszését Gyurcsány Ferenc balliberális kormányával szemben, addig a baloldal nem tiltakozik az elhatározott drasztikus megtakarítási intézkedések és húsba vágó reformok ellen. Dessewffy Tibor, a magyarországi Demos intézet vezetője szerint ez egyrészt azért van, mert Kádár idején a magyar társadalom nagyobb része hozzászokott ahhoz, hogy mindenfajta ideológiától elforduljon és jóval inkább érdekli az anyagi túlélés és saját jóléte (a vezető osztrák lapban a cikket író Peter Bognar nem kérdezett vissza a kormányközeli szociológustól, hogy éppen e miatt kellene tiltakoznia - a szerk.) Másrészt ,,paradox módon ma a jobboldali radikálisok skandálnak az utcán kapitalista- és globalizmus ellenes jelszavakat. Bognár Dessewffy mellett a szintén kormányközeli Ágh Attila politológust kérdezi, aki ,,hasonlóan" látja a dolgokat: ,,A kommunizmus idejéből származó nehéz örökségre a baloldal nem tud autentikus választ adni, mivel a kommunista uralkodók maguk is 'baloldaliak' voltak". A magyar jobboldal számára viszont az antikommunizmus fontos ideológiai összetartó anyag és ezért démonizálják ezzel Gyurcsányt és a kormányzó szocialistákat. A magyar baloldalnak viszont nincs más választása, mint hogy a Gyurcsány-kabinett megszorítóintézkedéseit és ,,modernizációs politikáját" lenyelje. Ezen kívül még a legmegrögzöttebb baloldaliak is látják, hogy a Gyurcsány-csomagnak ,,nincs alternatívája". A magyar szakszervezetek pedig Dessewffy és Ágh szerint a kilencvenes években megrekedtek fejlődésükben és mára elvesztették jelentőségüket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 22:50:59, hétfő
|
| |
| |
http://www.videobomb.hu/video/trianon_2 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 22:02:41, hétfő
|
| |
| |
A multik zsokéja a nyakunkban
Czakó Gábor - Magyar Nemzet
Tisztelt Nyulak! Egy nagy kísérlet nyulai vagyunk... - így kezdtem majd húsz éve, az első lakiteleki találkozón a beszédemet. A kezdés ma is időszerű, sőt!
Akkor a szocialistának nevezett társadalomkísérlet nyulai voltunk: hogyan bírja az ember, és mi lesz belőle, ha elveszik hitét, közösségeit, tulajdonát, alapvető emberi jogait? 1987 szeptemberének végén, amikor abban a bizonyos sátorban összejöttünk, már ellazultak a kísérletvezetők, a szocialista Mengelék. Hitük, ha volt egyáltalán, már elpárolgott. Ketrecünkre csupán fél szemmel ügyeltek; a másikkal azt lesték, mit lehet megkaparintani a közvagyonból, hogy a várható összeomlás után újra fölülre kerülhessenek. Ez - mint tudjuk - a rendszerváltónak nevezett értelmiség SZDSZ-es csoportjának árulása következtében fényesen sikerült nekik. Ismét a nyakunkon ülnek, és ismét idegen érdekek zsokéiként, és ismét Mengele doktor szellemi útmutatását követik.
A kísérleti téma most a következő: elhúzni a kísérleti Nyulak előtt a demokrácia, a szabadság, a nyugati jólét és hasonlók mézesmadzagját, összeugrasztani őket, majd a kilencvenes évek előtti szolgaságnál rettenetesebb állapotba lökni őket. Ha igen röviden akarjuk összefoglalni, akkor a hazátlanság, a nyomor és a gyűlölet bugyrába. Az Antall-kormány eszköztelenségét és naivitását kihasználva azonnal megkezdték Magyarország felszámolását. Másfél évtized alatt eljutottak oda, hogy az ország vagyonát elherdálták. Magyarország ma a legnincstelenebb állam Európában, s hozzá a legeladósodottabb. Itt a legmagasabb az adó, és itt a legkisebb az adó fejében járó viszontszolgáltatás. Olyan ideológiai baromságokkal oltják a népeket, amelyeknek a hamisságára Ausztriától Japánig minden ország rájött - a nyulak azért nyulak, hogy milliószám elhiggyék: "Az állam a legrosszabb tulajdonos." Naná, ha ők gyakorolják a tulajdonjogokat!
Az olyan -nemzetek, amelyeknek saját kormányuk van, erősítik államukat, hogy meg tudja védeni őket a globalizmus veszélyeitől. "Az öngondoskodás fejlesztése." Az emberiség azért él családban és államban, mert emberekből áll. Az emberek abban különböznek az öngondoskodó áspiskígyóktól, hogy törődnek gyermekeikkel, betegeikkel, öregeikkel, sőt még azokkal is, akik saját hibájukból kerültek bajba. Intézményesen. Ezért adunk össze pénzt (adó), és tartunk fenn belőle hadsereget, erős nemzetgazdaságot, kormányt, iskolát, kórházat, közműveket, tudományt, köztájékoztatást stb. Új urainknak, a multiknak ez természetesen nem érdekük, ezért a magyar hadsereg, mint nemzeti intézmény felszámoltatott: egyetlen feladata, hogy általa belemártódjunk antiterroristának álcázott globális bűnügyekbe. Nemzetgazdaságunk helyén a multik közterheket nem viselő cégei működnek, a közművek már eladva, a kórházak, az iskolák, az egyetemek most verődnek dobra. Tudósaink, orvosaink elköltöznek oda, ahol dolgozhatnak: munkájuk támogatása nálunk a legalacsonyabb az EU-ban. A kormány nem a mi érdekeinket szolgálja, hanem a multik zsokéja a nyakunkban. A köztájékoztatás célja, hogy félrevezessen bennünket saját helyzetünk felől, és gyűlöletet szítson. Nemzeti jelképeink, egyházaink támadása, népünk fasisztázása, elszakított rokonaink gondjainak, sőt létének eltitkolása Rákosi óta folyamatos, sőt egyre dühödtebb - elég utalni a december 5. előtti kormánykampányra. Ilyen, egyébként törvényellenes kormányzati viselkedés példátlan a világtörténelemben. De előzmény nélküli az is, hogy a nyúlketrec lakossága ezt zömmel elfogadta, sót a bűnösöket újra megválasztotta.
Vagyis Mengeléink kísérlete nemcsak az ország anyagi felszámolásában eredményes, hanem a nép lelkének megsemmisítésében is. A bennszülöttek fosztogatóképző nélkül már azt sem merik kimondani, hogy ők magyar nyulak vó'nának: "jó értelemben vagyok magyar" - ilyeneket makognak, gyerekeiket, boltjaikat idegen nevekre keresztelik, a hazafias megnyilvánulásokat kerülik - ismét a világban egyedül.
A liberálisnak és baloldalinak álcázott felszámolóbiztosok szakadatlanul szítják a gyűlöletet. A külhoni magyarok, a vallás és a család ellen, a különböző ideológiákat követők között - és egyáltalán mindenütt. Gyűlöld a másként gondolkodót, más ízlésűt, a melletted dolgozót tekintsd ellenségednek, fúrd, hogy őt rúgják ki, ne tarts vele össze, mert elveszted a kenyered. A maihoz fogható ellenségeskedés nemzetet még nem szabdalt, amióta világ a világ.
Annak a kezében vagyunk, aki a testet és a lelket is képes pokolra vetni. Meg is teszi, ha nem ismerjük fel, és nyulak maradunk: nem kérjük tiszta szívvel az Egyetlennek a segítségét, aki elbír vele. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 20:52:14, hétfő
|
| |
| |
ŐEXCELLENCIÁJA IGOR SZAVOLSZKIJ ÚR Az Orosz Köztársaság budapesti nagykövetének II. rész
2007-04-15. 15:38:50
Tisztelt Nagykövet Úr!
A múlt héten levelemet ott kellett félbeszakítani, amikor elkezdtem az ön egyik kijelentését bírálni. Azt, amellyel tagadta, hogy a Gazprom, az állami földgázóriás állami tulajdonban lenne, illetőleg monopóliumot élvezne.
Ezzel Orbán Viktor azon érvét támadta, amely szerint az önök gondolkodása eltérő a nyugati gondolkodástól, amely a piacban hisz. Érzésem szerint az ön ellenérve nem igazán állja meg a helyét. Hiszen a Gazprom 52-53 százalékos tulajdonosa az állam. Így már számtanilag is helytelen az, amit mond.
Másrészt pedig tudjuk - és azt hiszem ezt kár tagadni -, hogy a Gazprom azt teszi, amit a kormány akar. Nem lett volna sokkal helytállóbb érv, ha azt állítja, az orosz gondolkodás a világ gondolkodásának többségi áramlatával vág egybe? Hiszen, tette volna hozzá példának, a világ bizonyított olajtartalékainak 77 százaléka nemzeti vállalatok kezében van és a világ legnagyobb 20 olajvállalatából 14 állami irányítás alatt áll.
Nem gondolja, hogy a hallgatókat sokkal inkább meggyőzi az igazságnak és a tényeknek megfelelő érvelés? Az ne vezesse félre, hogy a magyarországi balliberális sajtó azonnal az ön védelmére sietett. Az ugyanis nem önt, hanem a Gyurcsány-kormányt védte. Hogy e prókátorság mennyire őszintétlen, csupán egyetlen példa.
A kormány szavát hordozó Népszava március 31-i számában egymás mellett olvashat két cikket. Mindkét szerző természetesen már a kádári kommunizmusból jól ismert. Az egyik, Mészáros Tamás, azt írja az ön pártját fogva Orbán Viktorral szemben, hogy Orbán ,,kétségbeejtően nem értette meg az orosz-amerikai viszonyt, amely szeptember 11-e tragédiája után a globális egymásrautaltság felismeréséről szólt - éppúgy, mint ma, amikor az Irán körüli bonyodalmak láthatóan ismét ezt a szindrómát erősítik".
A cikk mellett a Szabad Nép, a Népszabadság legvéresebb múltjából ismert Várkonyi Tibornak A legvidámabb barakk című cikkében ennek homlokegyenest ellenkező érvekkel ugrik szintén az ön - valójában Gyurcsány - szolgálatára és támadja a Fidesz vezetőjét: ,,Jóllehet, nagyon sok kérdésben vitában áll vele, de változatlanul stratégiai ellenfélként...kezeli".
Mármint Amerika Oroszországot. Ilyen a balliberális újságírás: ugyanarról a rókáról igyekeznek lehúzni az összes létező és nem létező bőrt függetlenül attól, hogy a bőrkereskedőket nem érdekli a lenyúzott bőr milyensége, csupán az értékesítésükkel bezsebelt haszon. Arról már ne is beszéljünk, hogy sem a szakirodalomban, sem a nyugati újságírói fogalomrendszerben stratégiai ellenfél (,,strategical opponent") egyszerűen nem létezik. Vagyis önnek hamis ,,barátai" vannak. Éppen olyan hamisak, mint Gyurcsány.
Ugyanis a miniszterelnök - aki saját és környezete önös érdekei miatt most a Gazprom-vezetéket támogatja - önöket éppen olyan könnyen hátba döfheti, mint ahogyan bértollnokai írnak le bármit vagy annak az ellenkezőjét. Hátba döfheti, ha e kényszerből hirtelen globális tényezővé vált miniszterelnök megérzi, a washingtoni nyomás miatt retirálnia kell vezetékügyben.
Mint ön is nem egyszer kifejtette - legutóbb a Magyar Nemzetnek adott interjújában -, az amerikai neokonzervatívok és itteni liberális barátaik állnak leginkább a Nabucco gávezeték egyre inkább szertefoszló álma mellett. Jellemző, teszem hozzá, hogy az amerikai neokonok itteni leképződménye, a Hírszerző nevű internetes portál Orbán Viktor és az ön vitája mellett e címmel megjelent írásában állt Orbán Viktor mellé: Szürkeállomány: Orbán Viktornak megjött az esze. De hagyjuk végre az energiát: a jövő héten az önhöz írt levelemet az ön számára egy még fájdalmasabb bírálattal zárom.
Ez pedig a Szabadság téren lévő szovjet emlékmű ügye.
[Forrás: Magyar Demokrata] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 20:44:15, hétfő
|
| |
| |
Rabszíjra fűzték az egyetemi tanárt
2007-04-16. 13:13:59
Megbilincselték, rabszíjra fűzték, és hét óránál is hosszabb ideig tartották fogva Szabó László Zoltánt, a Magyar Nemzetben rendszeresen író publicistát. A hatvanas éveit taposó, magas vérnyomással küszködő egyetemi tanárt a rendőrök szidalmazták, megalázták, és veszélyes bűnözőként bántak vele.
Szabó László Zoltán tájékoztatása szerint pénteken, a szovjet emlékműnél lezajlott tüntetés végén, körülbelül este fél nyolckor érkezett a Szabadság térre. Arra lett figyelmes, hogy az emlékmű mellett egy fiatalembert öt-hat rendőr vett körbe, és arra utasították, borítson ki mindent a hátizsákjából.
Az egyetemi tanár odalépett hozzájuk, és közölte a rendőrökkel, hogy tanúként kíván jelen lenni, és megfigyelni, miként intézkednek. "A rendőrök minősíthetetlen hangnemben reagáltak. »F...kalapnak« neveztek, és válogatott trágár szavakkal sértegettek" - mesélte a tanár.
A rendőrök azonosító számát a sötétben és szemüveg híján nem tudta elolvasni, ezért Szabó László Zoltán megpróbálta megtudakolni tőlük, választ azonban nem kapott.
Szabó László Zoltán ekkor elővette fényképezőgépét, hogy dokumentálja a hatósági akciót, amire a rendőrök támadásba lendültek. Egyikük kitépte a kezéből a kamerát, és össze akarta törni, majd körbevették, s közölték vele, hogy akadályozta a rendőrök munkáját.
Azonosító igazolványt kértek tőle, ám mivel csak egy külső szakértőknek szóló, arckép nélküli, a Fidesz-frakció által kiállított parlamenti belépő volt nála, azt mutatta be. "A belépőre nyomtatott Fidesz-embléma olaj volt a tűzre. Amikor meg látták a rendőrök, kiröhögtek, s azt mondták, hogy »ezzel most aztán kitörölheted a seggedet«."
A tér ekkorra kiürült, ők ketten voltak ott csupán és nagy számban a rendőrök. Ezután őt - arra hivatkozva, hogy nincsenek nála iratok - és a fiatalembert durván lökdösve beszállásra kényszerítették egy rendőrautóba, majd bevitték őket a Szalay utcai kapitányságra. "A rendőrségig végig megalázták minket, »pofa be!, kussoljatok!» vezényszavak hangzottak folyamatosan, mobiltelefonjaikat nem használhattuk, nem értesíthettük hozzátartozóinkat."
Az embertelen eljárással szemben Szabó László Zoltán folyamatosan tiltakozott, ám nem volt foganatja.
A Szalay utcából körülbelül tízpercnyi várakozás után mindkettejüket átszállították a Gyorskocsi utcába. Itt közölték velük, hogy több órás benntartózkodásra számítsanak. ‚Egy óra múlva két smasszer jött értünk, megbilincseltek, és pórázon egy zárkába vezettek minket. Elkobozták telefonjainkat, ingujjra kellett vetkőznünk, megmotoztak, s még a cipőfűzőket is kifűzették velünk a cipőkből."
A cellából a kihallgatásra külön-külön mentek. A vizsgálóhelyiséghez - majd újra vissza a zárkához is - megbilincselve és rabszíjra fűzve vitték őket. Mindkettőjüket tökéletesen elszigetelték a külvilágtól, jogaikról pedig kérésük ellenére sem voltak hajlandók semmilyen felvilágosítást adni.
A vizsgálatot vezető rendőr hölgy jegyzőkönyvet készített, amelyben leírta a tényállást. Eszerint az egyetemi tanár nem hagyta intézkedni a rendőröket a felszólítás ellenére sem hagyta el a területet. "Ami nem igaz. Ők nemhogy nem szólítottak fel, hogy hagyjam el a területet, hanem ellenkezőleg: megakadályozták, hogy elmenjek. Lefogtak, és bevittek a kapitányságra."
A jegyzőkönyv azt is tartalmazza, hogy milyen jogszabályt sértett meg Szabó László Zoltán. A rendőr hölgy azt kérte tőle, hogy írja alá, hozzátéve: ha aláírja a jegyzőkönyvet, akkor hamarabb szabadul. "Mondtam, hogy nincs nálam szemüveg, nem tudom elolvasni, mire ő felolvasta, hogy milyen szabálysértést követtem el, amely pénzbüntetéssel jár. Ekkor már hajnali három óra lehetett. Aláírtam, mert haza akartam menni. Példányt nem kaptam a jegyzőkönyvből."
Szabó László Zoltán felesége időközben értesült a történtekről, telefonon kinyomozta a vizsgálatot vezető kilétét. A Gyorskocsi utcai épület elől többször is beszélt vele telefonon, valamint személyesen is találkozott vele, amikor a hölgy az épület előtt nikotinéhségét csillapította. Át akarta adni neki a férje hiányolt iratait, ám a rendőr közölte vele, hogy nincs rá szükség, majd megtalálja a nyilvántartásban.
Ezt Szabó László Zoltán úgy értékeli, hogy mégsem azért vették őrizetbe, mert nem voltak nála értékelhető azonosítók, hanem másért: azzal, hogy segítséget nyújtott egy tüntetőnek, s a fideszes parlamenti belépő miatt a helyszínen intézkedő rendőrök magatartásában egyértelműen politikai indíttatást vét felfedezni.
Felesége azt is közölte telefonon a rendőrrel, hogy férje magas vérnyomásban szenved, és kérte, hogy adjanak neki gyógyszert. "A feleségem szerint a rendőr hölgy szemtelenül, kioktató hangnemben közölte vele, hogy ne keressen ügyvédet, majd ők biztosítják a Jogi védelmet." Ám végül semmilyen ügyvéd nem jelent meg.
A vérnyomását mindenkinek megmérték, Szabó László Zoltánét magasnak találták, ám gyógyszert nem adtak neki, mert amit ő használ, olyan nem volt fellelhető az épületben.
"Szombaton hajnali fél négy felé engedtek el. Hatvanegy éves vagyok, három egyetemen tanítok. Ez a megalázó meghurcoltatás borzasztó dolog. Úgy éreztem magam, mintha a kommunista rendszerbe pottyantam volna vissza" - fejezte be a történetet Szabó László Zoltán, akinek még vasárnap is remegett a hangja az izgalomtól.
[Forrás: http://fidesz.hu/index.php?CikkID=75505&fr=nemzetihirhalo] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 20:29:59, hétfő
|
| |
| |
A tömeggyilkosságnál nincs jobb üzlet!
2007-04-15. 23:32:18
Rengeteg könyv jelent meg az elmúlt idők tömeggyilkosságait bemutatva.
Elborzadva írnak a történészek a több mint 100 milliós nagyságrendû tömegpusztításról az amerikai kontinensen, és a kommunizmus, hasonló teljesítményiről. A tömegek legyilkolása révén jobban emlékszünk a hóhérokra, mint az áldozatokra, így ma egy makedón Alexander fokozó jelzővel lehet Nagy Sándor, és a Goelro terv keretében a milliós orosz paraszti tömegek elpusztítója az a Lenin elvtárs válhatott az egyiptomi fáraókkal egyenlővé, akit az agyament tömegek látogattak bebalzsamozott porhüvelyében.
A pénzisten imádói Ha-Shoah, vagy az idegenek nyelvén a holokauszt, az üzletek üzlete volt és részben az ma is. De változó időket élünk, és a katonai, az erőszakkal történő gyilkolás már kissé elavult, nem jó hatásfokkal mûködő üzletforma.
Ugyan, az erőszak még mindig egy egyszerû módja a tömegek másvilágra segítésének anyagi haszonból, komoly méretû modernizálásnak lehető tanúi, bizonyítván, hogy az emberi leleményesség lassan isteni szintet kezd elérni. Ma a ,,Nagy" - előjelû gyilkosokat felváltották a kutatólaboratóriumok közkatonái, a pénzvilág generálisai.
Ma már több becsületesebb kutató szerint több embert tesznek el hatalmas profit ellenében a tömeggyilkosságba tömörült kartell vezetői, mint az korai elődeik fegyverekkel a kézben képesek voltak elkövetni. És ami a legfontosabb, hogy már nem kell a gyilkosnak megölni az áldozatát, hiszen megteszi ezt helyette az áldozat és busásan fizet is szenvedéseiért és haláláért a bûnös nyerészkedőknek. Igen, a múlt és ezen század hihetetlen méreteket öltött környezeti okok révén elhalálozottakról írók, és főleg azokról, akiket simán megmérgeztek és megmérgeznek a profitéhes és emberi méltóságukból kivetkőzött nagyvállalati tömeggyilkosok!
Az elmúlt évtizedekben járványszerû méreteket öltött a rákos megbetegedések száma, annak ellenére, hogy ezek a betegségek a kevés számú vírusos okoktól eltekintve mûvi betegségként könyvelhetők el, főleg a mérgezett élelmiszerek fogyasztása révén. A mérgezett élelmiszerek forgalmazása több szempontból is igen jövedelmező. Elsősorban az élelmiszerből többet lehet gyártani, tovább lehet azt tárolni, olcsóbban lehet előállítani, és mivel az adalékanyagok révén függőségi viszonyt lehet a fogyasztó irányában elérni, a folyamatos értékesítést is szavatolni tudja az előállító.
De további előnyök is elérhetők, mint például a lassú halálhoz vezető úton, az egészségügy, a terápia, és itt a diétás szalonok, fogyasztószalonok, stb. is bevételhez jutnak. Nem véletlen, hogy az egészségügy szoros anyagi összefonódásban prosperál a betegségeket kiváltó cégek közös vállalkozásában, mint ahogy a magyar élelmiszerkereskedelem szemétimportjával egy időre esik a magyar körházreform, amely már előre készül a magyar tömeggyilkosság várható gigantikus profitbevételére.
Nem sok a gyermekét szerető szülő tudja, hogy az élet elé néző gyermekei akár az egészségesnek kikiáltott tehéntejjel már halálos mérget vesznek magukhoz, egy korai rákos megbetegedést invitálva ezzel. Hogy a tej mérgezett?
Nem csak a tej, de ha a tejet említettem elsősorban, tehát vizsgáljuk meg a gyilkosok fegyvereit.
Az egyik ilyen fegyvert nem atombombának, vagy golyószórónak nevezzük, hanem ártatlannak tûnő nevén recombinant Bovine Growth Hormonnak (rBGH), amely egy szarvasmarha növekedési hormon az amerikai Monsanto kémiai cég termékeként.
Monsanto hírhedt termékei közül ismerjük az úgynevezett Orange Agent nevû lombtalanitó vegyszert, amelyet az amerikai hadsereg a vietnami háborúban a dzsungel fölött permetezett. Monsanto kutatói jól tudták, hogy a vegyszer dioxint tartalmaz (ezzel mérgezték meg Juscsenkót, ha jól emlékszünk) és a permetezése emberáldozatokkal jár, amely kimeríti a kémiai hadviselést, ellenkezvén a Geneva Konvencióban megállapodott normákkal.
Hogy Monsanto és Dow Chemical vegyi anyag cég mit sem törődőt a vietnami gyermekekkel, asszonyokkal az, ha nem is érthető meg, de magyarázható a háborús viszonyokkal, de az áldozatok egy nagy száma az amerikai katonák soraiból került ki, akiknek a szemét a két cég aprópénzzel, 180 millió dollárral szúrta ki.
Már aki nem halt a mérgezésbe bele.
Monsanto csak egy cég a sok közül, de ez az egy cég is jó példaképe annak a tendenciának, amellyel szembe kell napi viszonylatban néznünk. Nap,mint nap emberek tömegei betegednek meg rákos, daganatos betegségekben. A WHO, a Világ Egészségügyi Organizációja csak 2000-ben 5.3 millió férfi és 4.7 millió nőt jegyzett be malignant, vagyis rosszindulatú rákos daganatokkal adatbázisába.
Természetesen ez a szám nem mutatja az igazi méreteit a globális rákmegbetegedéseknek, mert a szegényebb országokban nem tartanak átfogó, egészségügyi rekordot és nem jelentik le az esetek nagy részét a WHO felé. A rákbetegségek kutatásának nagy úttörője, az angol Sir Richard Doll volt az első, aki a dohányzás és a rák közötti kapcsolatot bizonyította.
A ma már elhunyt kutató 20 éven keresztül volt a Monsanto fizetett tanácsadója, amely tényt elhallgatta (katt ide). Jó okkal, hiszen Monsanto termékei, mint a tejben található rBGH bizonyítottan rákkeltő tulajdonságokkal rendelkezik. Monsanto mérgeinek nagybani felvásárlói nem csak a szarvasmarha ipar vezetői, hanem egyéb élelmiszertermelő gyárak is.
Ide sorolható a GM Food cég, amely gigantikus mennyiségben vásárol és kever élelmiszereibe a cukorpótló anyagból az Aspartame-ból, amely ugyancsak monsantó termék, és bizonyítottan, ugyancsak rákkeltő. A gyilkosoknak a katonai és politikai izom is besegít, hiszen a kémiai adalékanyagok állami elfogadáshoz szükséges ,,felsőbb vezetés" embereinek, a Monsanto esetében a vállalat élére állított Donald Rumsfeld, késöbbi hadügyminiszer intézkedett. Katt ide.
Ezért, ma már esszük a hormonozott marhahúst, és tejet, az aspartame-al édesített Coca Colát és egyéb üdítőitalokat, amelyek ellen honfitársunk Dr. Pusztai Árpád szólalt fel, mint a GM Food termékeinek ragyogó szakértője (katt ide), a skót Rowett Institute munkatársa. Dr. Pusztai 1998 nyarán egy angol riportmûsorban beszámolt a nézőknek az ételadalékok rákkeltő hatásáról, saját pályafutását törve ezzel derékba.
Tony Blair és Bill Clinton a két monsanto báb Dr. Pusztai szerint azonnal akcióba lendült, hogy a kutatót tönkre tegyék. A riportmûsort követően a Rowett Institute vezető professzora, Phillip James személyesen gratulált Pusztainak, majd másnap lefoglaltatta Pusztai kutatási dokumentumait, feloszlatta Pusztai kutatócsoportját. A kutatócsoport minden tagja állami parancsot kapott, hogy minden kommunikációt szüntesse be Pusztaival, akivel még a saját titkárnője sem mert szóba állni.
A fenyegetéstől még Pusztai felesége sem menekült meg. Tony Blair, Bill Clinton utasítására Pusztai azonnali menesztését kérte a Rowet Institute vezetőjétől, amit maga az angol vezető élelmiszerkutató, Robert Orskov is alátámasztott, mint tanú (katt ide). A gyilkosok nem nyugodtak meg csupán Pusztai menesztésével A bosszúhadjárat csak ezután kezdődött.
Hamarosan egy Pusztaira nézve megalázó cikk jelent meg az Illuminati Royal Society és a Science and Technology szervezetek publikációiban. Pusztai meghurcolása csak egy a sok kutató közül, akik lelkiismeretükre hallgatván, a tömegmérgezés ellen merészelték felemelni a hangjukat. A mai napi egy kutatóról sem tudunk, akinek a karrierje, magánélete ne szenvedett volna végzetes támadást. Közben Monsanto és a többi hasonló cég emberekre ártalmas vegyszert tonnaszámra gyártják az élelmiszerfeldolgozás számára.
Óriási reklámhadjáratot indított Monsanto, hogy a gazdák állataikat beoltsák szarvasmarha hormonnal. Az oltások körülbelül 10 - 25%-os extra tejhozamot biztosítanak, de az állatok egészségének a rovására. Nem ritka, hogy a lefejt tej nagy arányban tartalmat gennyet, miután az állatok tőgye állandó gyulladási állapotából kigyógyulni nem tud.
Az amerikai tejprogram keretében az iskolásgyermekek az ilyen mérgezett tejet fogyasztják az iskolákban. Miután az ilyen tejtermékek sokkal magasabb IGF-1 (Insulin Growth Factor), vagyis mesterséges hormonszinttel rendelkezik, a mell és vastagbél rák előfordulását nagy mértékben fogyasztói között.
Természetesen Monsanto rBGH termke, amelyet Posilac márkanéven forgalmaz, 100 millió dolláros évi forgalmat biztosít a cégnek. A gazdák még csak nem is merészelnek ellent mondani a kémiai óriáscégnek, hiszen a kis termelőket egy tollvonással teheti tönkre a méreggyártó cég.
A termelők kényes helyzetben vannak, hiszen állatállományukat a vegyszer a megnövekedett tejhozammal párhuzamosan tönkre is teszi. A szarvasmarhák tőgyében gennyesedő sebeket okoz a vegyszer, amit az orvostudomány ,,mastitis" néven ismer. A tejbe gennyet, vért, baktériumokat és antibiotikum származékokat ûrit a szervezetük. De a szarvasmarhák élettartama is megrövidül, emésztési betegségekben szenvednek, korcs utódokat hoznak világra.
Ma már bizonyított, hogy a nagy mértékû, az állatoknak beadott antibiotikumok a tejbe, majd a fogyasztókba vándorolva, azok és főleg a gyermekek immunrendszerét gyengítik és antibiotikumokra érzéketlen baktéria törzseket fejlesztenek ki. De maguk az állatok is elviselhetetlen kínokat állnak ki. Sok szarvasmarha egész életét gépekre kötve éli. De az állatok haláluk után is részeseivé vállnak az élelmiszergyártásnak, mivel a döglött állatot ledarálva az amúgy növényevő szarvasmarhák élelmébe keverik, azokat kannibalizmusba kényszerítvén.
De a kimondottan hústermelésre szaporított szarvasmarháknak is csak az állat húshozamának 40%-át használják fel emberi fogyasztásra, a maradékot feldolgozzák takarmány gyanánt. Ma már bizonyított, hogy ez a gyakorlat vezetett a Bovine Spongiform Encephalopathy (BSE) betegséghez, amelyet kerge marha kórként ismerünk és az embere végzetes lehet.
A betegséget egy fehérje a húsban lévő prion okozza. Mind az amerikai, mind az angol kormány próbálja a kapzsiságukból eredő prion epidémiát a szőnyeg alá seperni, de óvatos számítások szerint is évente 100 000 szarvasmarha pusztul el BSE betegségben. Hogy mindez a fogyasztók életét veszélyezteti? Nem számít a haszonra koncentráljunk.
Természetesen csak ha ezen a vonalon megyünk tovább és nem kalandozunk el a környezetromboló vegyszerekhez, a dohányipar szerepéhez, vagy szinte felsorolhatatlan mennyiségû más haszonra történő mérgezésekhez, akkor is követhetjük a mérgezett szarvasmarhák melléktermékeit, amelyek, mint a mezőgazdasági gyomirtók, gombaölők, rovarirtók, rágcsálómérgek, mûtrágyák a talajon keresztül eljutnak más haszonnövényekbe és magába az édesvízkészletekbe is.
Természetesen nem csak ezen az úton kerül pl. Monsantó mérgeinek egy nagy része az édesvízkészletbe. Jól ismert az a tanulmány, amely rámutat Monsantó Illinois állambeli gyáregységére, mint fő környezetszennyezőre. Monsanto Sauget gyáregysége, telephelye, amely PCB (polychlorinated biphenyls ) erősen rákkeltő mérget gyárt, 34 millió pound vegyszert öntött minden lelkiismeret furdalástól mentesen a helyi Mississippi folyóba.
Az ilyen szennyezés eredményeként a lakosságot mérgezve, az elkeseredett áldozatok perbe fogták Monsantot (katt ide) , de különösebb nagymérvû veszteséget a cég nem szenvedett.
Az idáig felsorolt esetek csak a kémiai adalékipar egyetlen apró szegmensére világított rá, egyetlen bûnössel példaképpen. A teljes kép áttekinthetetlenül nagyobb. A mérgezések mértéke felmérhetetlen. Nap, mint nap hatalmas tömegek halnak meg rákos betegségekben, máj és vesebajokban és olyan betegségekben, amelyeket még nem sikerült a mérgekhez kötni a gyilkosok elkeseredett védekezése miatt. De nap, mint nap egyre több adat lát napvilágot a haszonra mérgezés terén.
Természetesen külön fejezet kellene a mérgezőkkel szorosan együttmûködő egészségügyi ipar bûnösségéről is, akik gyermekeket mérgeznek nyugtatószerekkel az iskolákban, és amelyek mint a kullancsok szívják a betegek vérét.
Hazánkban az egészséges gyermekek helyét felváltják az asztmás, allergiás, elhízott és mozgáshiányos társaik, amelyekre a már privatizált kórházak, rendelők fognak lesni, hogy szüleik utolsó nehezen megkeresett forintjait is bekebelezhessék,. Ha közben pusztul a magyar, az a demográfiai mutatók manipulálásán dolgozó ellenségeink fejfájását is enyhíteni fogja.
A mai tömegpusztítás minden idők rekordját döntögeti, és ha ez a mérgezéses haszoneljárás nem vezetne elég gyors és átütő sikerhez, még mindig lehet bombázni, agyonlőni, kikergetni egy népet a hazájából.
Neményi Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 20:04:52, hétfő
|
| |
| |
olvasói óhaj:
*****
Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc, a holokauszt emléknap alkalmából, visszaadná
a házát
annak a zsidó honfitársunknak,
és annak családjának,
amit Apró Antal a kommunista,zsidóüldözés idején elvett tőlük!
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 20:03:33, hétfő
|
| |
| |
BAYER ZSOLT: Függetlenek és függők
Olvasom, hogy az ügyészség elállt saját korábbi álláspontjától, és
visszavonta keresetét az Altus Zrt. ellen.
{Altus = Gyurcsány = törvénytelen, tisztességtelen vagyonszerzés, lopás,
pofátlanság és minden,
ami elviselhetetlen.}
Nézem a tévében Juhász Ferencet {MSZP-janicsár, új káder, afféle igazi,
minden, ami elviselhetetlen},
és Juhász Ferenc azt mondja, hogy a Polt Péter vezette ügyészség annak
idején nem volt független.
Nincs kommentár erre a kijelentésre, elszáll, az újságírók szó nélkül
hagyják, továbbsiklanak felette.
Vajon miért volt "nem független" {vagyis akkor nyilván Fidesz-függő} az az
ügyészség? mert Polt Péternek, mielőtt legfőbb ügyész lett, volt köze a
Fideszhez?
Igen, nyilván azért.
Csak akkor hadd kérdezzem meg, szelíden, mint egy kölykeire vigyázó
anyatigris,
hogy ezen logika alapján miért olyan nagyon független Szigeti Péter, az OVB
elnöke,
aki az MSZP baloldali platformjából érkezett, a aki az Alkotmánybíróság
ítéletét semmibe véve,
immár másodszor utasítja el a Fidesz népszavazási kérdéseit?
Illetve csak azokat, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot...
Vajon miért független Szigeti, aki ezzel egész egyszerűen felbecsülhetetlen
szolgálatot
tesz a regnáló gazember hatalomnak...
De ez most mellékes.
Ez most csak egy költői kérdés.
Most az a lényeg, vajon miért állt el az ügyészség Gyurcsány vizsgálatától?
Nyilván azért, mert független.
Ez abból is kristálytisztán látszik, hogy annak idején Keller László
{emlékeznek még Keller Lászlóra? Igen, ő az, aki súlyos arccal tartott
sajtótájékoztatót arról,
hogy az "Orbán-bányákból" származó mészkő kénsavat termel} nem tudott olyan
elmebeteg ötlettel előállni, amelyet a Polt Péter vezette ügyészség ne
vizsgált volna ki alaposan.
Az esetek döntő többségében az az ügyészség teljesen nyilvánvaló
ostobaságokat is kivizsgált, többször is. Nyilván azért, mert Fidesz-függő
volt.
Most az ügyészség futni hagyja Gyurcsányt, egy teljesen nyilvánvalóan
tisztességtelen és törvénytelen ügyben - nyilván azért, mert független.
Mi egy ilyen országban élünk.
Gyurcsány pedig vihog.
Örül.
Boldog.
Ne vihogj, ne örülj. Előbb-utóbb...
{Magyar Nemzet Képeslap} |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 20:01:15, hétfő
|
| |
| |
A letiltott kaddis
Torkos Matild
2007. április 16. 0:01
Magyar Nemzet - Vezércikk
Suchman Tamás országgyűlési képviselő a holokauszt emléknapján az Országgyűlés plenáris ülésén - tanúságtételnek szánva - el szerette volna mondani a gyászolók kaddis imáját. A házbizottság nem támogatta, az SZDSZ közleményben tudatta, miszerint "a vallásgyakorlás nem a Parlament falai közé való".
A botrány kénköves szagát mindig jó orral megérző Orosz Józsefnek nyomban sikerült leültetnie rádiója mikrofonja elé Suchman képviselőt és az SZDSZ Új Generációjának emblematikus figuráját, Gusztos Pétert. Suchman elmondta, hogy "ott kellene elhangoznia a kaddisnak, ahol a zsidótörvényeket meghozták". Mire Gusztos közölte, "egyetértenek az emlékezés fontosságával, de nem szabad, hogy a törvényhozásnak része legyen a vallásgyakorlás", majd hozzátette: "a holokauszt 600 ezer áldozata között voltak, akik nem voltak vallásos emberek". Ezt nem kellett volna. Suchman Tamás kijött a sodrából: "szó sincs vallási szertartásról".
Majd felemlegette, hogy az SZDSZ nem először árulta el őt és önmagát, s felszólította vitapartnerét az ostoba színjáték abbahagyására. "A zsidók a kaddis mormolása közepette haltak meg, az is, aki nem volt vallásos", emlékeztetett. Végül azt mondta: "Péter, nagyon szégyelld magadat, hogy egyáltalán kiálltál erre a vitára." Mire Orosz riporter is felkapta a vizet: "egymás inszinuálását a Parlament padsoraiban folytassák, ne az én műsoromban". De Gusztos folytatta: "Méltatlan, amit csinálsz, Tamás", a parlament Szili Katalin beszédével fog megemlékezni, és "nem önjelölt képviselők révén". Erre már besokallt Orosz is: "Mélyen meg vagyok döbbenve, nincs gusztusom folytatni ezt a témát, viszonthallásra, uraim." És lekeverték a hangot. Mióta Raj Tamás rabbi nem tagja a parlamentnek, nem tudom, Suchman képviselőn kívül hány "önjelölt képviselő" olvashatta volna fel a kaddis imát. S ezek után kétségem van, hogy vajon őszinte szívvel és lélekkel éneklik-e Gusztos képviselő és SZDSZ-es társai nemzeti ünnepeinken a magyarok imáját, a Himnuszt, amely úgy kezdődik, hogy "Isten, áldd meg a magyart". Tartok tőle, hogy a zsidók kaddis imájával együtt legszívesebben a Himnuszunkat is száműznék az ország házából, mert esetleg vannak a képviselők között olyanok is, akik nem vallásos emberek, sőt kifejezetten ateisták, és már Isten nevének elhangzásakor is kiveri őket a hideg veríték. Emlékeznek még arra az óriásplakátra, amelyen az SZDSZ imigyen fogalmazta meg óhaját: "Jöjjön el az én országom!"?
Nem tudom, kihez fohászkodtak akkor a szabad madarak, de kétségtelen, hogy meghallgattatott óhajuk, mert eljött az ő országlásuk. Már jól láthatók munkálkodásuk "eredményei" az egyetemeken továbbtanulni szándékozó diákok számának csökkenésében, a privatizációval fenyegetett felsőoktatási intézményekben, ahonnan a tandíjjal előbb-utóbb sikerül kiszorítaniuk a szegényebb családba született fiatalokat. Látjuk munkájuk gyümölcseit a vizitdíj és a megdrágult gyógyszerek miatt az orvost elkerülő betegek számának növekedésében. Az emberi jogokat egykor oly hangosan magasztaló SZDSZ minden erejével megvédte és kitüntette a gumilövedékkel lövető, a földre tepert embereket bakancscsal rugdosó új karhatalom rendőrfőkapitányát.
Az utcai melegfesztiválok aktív támogatóinak toleranciaszintje mára olyan mélyre süllyedt, hogy már azt sem bírják elviselni, hogy elhangozzék az ország házában a zsidók kaddis imája. Amiből Suchman képviselő szerint a gázkamrába terelt ateista és hívő zsidók egyaránt erőt merítettek utolsó perceikben. Ami így szól magyar nyelven: "Dicsérjük és magasztaljuk az Ő nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen az Ő neve áldott mindörökké. Legyen áldott, tiszteletteljes, fenséges, dicsőséges és magasztos az Ő szent neve, aki áldásra méltó. Áldott Ő! Minden valaha elmondott áldásmondásnál, ódánál, himnusznál és vigasztaló éneknél emelkedettebben (a megtérés szombatján: és magasztosabban), s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen nagy békesség és élet számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen. Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen."
Gondoljuk meg, hogy micsoda hitre, micsoda lelki erőre vall, hogy a halálba küldött ember az Úr nevének dicsőségét zengje, mégha mormolva is, így oszlatva el a kétségbeesés lelki gyötrelmét. Vajon milyen pokoli politikai érdek az, amely száműzné egy, a zsidó gyökerekre épülő keresztény hitű ország népének házában a békét megteremteni képes Mindenható nevének dicséretét. Hiszen ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak a halálba küldött zsidó honfitársaink, mint amelyikhez a magyar keresztények és keresztyének imádkoznak a templomi istentiszteleteken is a Himnuszukkal.
Az Ószövetség a mi Szent Bibliánknak is szerves része. Úgy gondolom, a magyar keresztyéneket és keresztényeket nem zavarja, hogy az égő áldozatra ítélt zsidó honfitársainkért elhangozhassék a kaddis ima - akár askenázi nyelven is - az ország házában. Az igaz szívű, istenhívő embereknek sem a holokauszt idején, sem ma nincs közük a világ mocskos politikai ügyeihez. Az SZDSZ-nek, a zsidók gyűlöletét szítani igyekvő, fizetett operettnáciknak is ideje lenne tudomásul venni: lejárt az idejük, nincs hatalmuk a lelkünkön, megtanultunk átlátni rajtuk.
Suchman képviselőt megilleti a szólás alkotmányos szabadsága, amellyel úgy is élhet a Tisztelt Házban, hogy elmondja a kaddis imát az áldozatokért. És Ő, az egek ura teremtsen békét számunkra, s mondjuk együtt: úgy legyen.
**************
A magyarok imájáért ki fog harcolni?
Írta: www.arpadvonal.hu
2007. április 16. hétfő 12:21
Egy erősen túllihegett emléknapon Suchman Tamás országgyűlési képviselő egy zsidó imát szeretett volna elmondani a parlamentben. Valami csoda folytán ezt a házbizottság nem engedte, erre dörgedelmes vezércikk született, na hol is? - a Magyar Nemzetben. Nem emlékszem, hogy ..."a zsidó gyökerekre épülő keresztény hitű ország népének házában" ... kiállt valaki a lemészárolt magyarokért el nem hangzott imáért.
A cikkből megtudhatjuk, hogy Suchman szerint "ott kellene elhangoznia a kaddisnak, ahol a zsidótörvényeket meghozták". Nos Suchman elég rossz helyen vakaródzik, mivel a magyarországi un. "zsidótörvények" sehol nem említik zsidók likvidálását. Sőt számos elemző rámutatott már, hogy sok zsidó család ennek köszönhetően menekült meg a háború borzalmaitól. Azoktól a borzalmaktól, melyek megszámlálhatatlan magyar családot is sújtottak - és engedtessék meg nekem, hogy magyar lévén ezen családok emléke jobban foglalkoztasson minden más nemzetiségű ember sorsánál. Mivel minden normális ember először a családtagjait siratja, én is magyar testvéreimért mondok el egy csendes imát.
A parlamentben a magyarokért ima még nem hangzott el, erre való hivatkozással - nagyon helyesen - elutasították a zsidókért mondott ima lehetőségét is. Az elutasítást a fideszes bizottsági tagok is megszavazták, nem értem a Magyar Nemzet erőlködését a téma körül.
Az elmaradt magyar imák miatt írt cikket még megérteném, de a kaddis körülrajongását már nem. Észre kellene venni, hogy az egész hisztéria egy célt szolgál, hogy ismét a bűnös nemzet jelét akarják ránk sütni. Gyilkos hóhérokként akarják beállítani a hajdanvolt magyar törvényhozókat, mintha mészárszék lett volna a magyar parlament. Háború volt, nem egy helyi konfliktus, hanem világháború, ahol győztesek és vesztesek voltak, és a háború velejárójaként rengeteg áldozat. Az egymást követő magyar kormányok megpróbálták védeni a magyar érdekeket, és számos bizonyítható esetben a védelemből jócskán jutott a zsidóságnak is - nem feledhetjük, hogy hozzánk menekültek zsidók! Óvatosan tehát a címkézéssel, mert a hazugságok egyre inkább lelepleződnek, hamisított történelmünkről lehull a lepel.
Azonban ha mégis elfogadjuk Suchman kifordult érvelését, mi is követelhetnénk magyar imát az orosz és a zsidó törvényhozásban. Hiszen ott hoztak olyan törvényeket, ott támogattak olyan embereket és kormányokat akik magyarokat küldtek halálba. Mesébe illő felvetés ez, egyrészt, mert Suchman érvelése elfogadhatatlan, másrészt mert a mi parlamentünkben csak a zsidók imájáért szokás harcolni.
Dévai
**************
Tisztelt Címzettek!
A holokauszt emléknapja alkalmából - nem kegyeletsértésként - küldöm egy korábbi írásomat.
"Ha Koszorús igen, Horthy miért nem?"
Ha a parancs végrehajtója a zsidóság megmentője, akkor a parancs kiadója miért fasiszta?
A Holokauszt emléknapja alkalmából ismét a második világháború alatt, elsősorban a nemzetiszocialista eszme, szerencsére átmeneti térhódítása következtében legyilkolt zsidó áldozatokra emlékeznek külföldön és itthon egyaránt. Az emlékezők, vagy azok egy része valószínűleg látogatást tesz Budapesten a Dohány utcai zsinagógában, és az ott lévő elmék-helyeknél. A történelemben kicsit jártasabb emlékezők, nyilván hálatelt szívvel felidézik a szovjet börtönökben nyomtalanul eltűnt svéd diplomata Raoul Wallenberg nevét, aki 1944. július 9-i Budapestre érkezése után fáradhatatlanul végezte az 1944. március 19-e után kezdődött deportálásokkal még nem érintett budapesti zsidóság mentését.
Nagyon remélem, hogy az emlékezők között akadt olyan is, aki átmegy a Dohány utca túloldalára, és néma főhajtással megáll annál az emléktáblánál, melyet a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Honvédelmi Minisztérium és az Erzsébetvárosi Önkormányzat állított. A kissé elhanyagolt emléktábla - szövege szerint - annak a Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek és hős katonáinak állít emléket, akik 1944. július 5-6-án határozott fellépésükkel megmentették a budapesti gettót, azaz megmentették 200-250 ezer zsidó honfitársunkat attól, hogy Németországba, azaz a biztos halálba, hurcolják. Így nyílt módja a pár nappal később Budapestre érkező, már említett Raoul Wallenbergnek, és nem csak neki, hanem Schlachta Margit szociális nővéreinek, a pápai Nunciatúrának és számos magánembernek (így e sorok írója családjának is), hogy a németek által kierőszakolt nyilas hatalomátvételig, no meg azután is, mentsék zsidó honfitársaikat.
Nézzük meg mi is történt az emléktábla által említett 1944. július 5-6-án, és ki is volt Koszorús Ferenc vezérkari ezredes. Hívjuk ehhez segítségül az emléktáblát állító három szervezet egyikének, a Bajcsy Zsilinszky Társaságnak elismert történész elnökét: dr. Vígh Károlyt, aki a Magyar Nemzet 2003. november 11-i számának Vélemény rovatában "Koszorús Ferenc, a budapesti zsidóság megmentője" címmel jelentetett meg írást.
Ebben Vígh Károly történészhez méltó részletességgel és objektivitással számol be a magyarság számára mindenképpen gondterhes 1944-es esztendő egyik, máig alig ismert eseményéről, nevezetesen: a budapesti zsidó honfitársaink csodával határos megmeneküléséről. Arról, hogy 1944. július 5-6-a fordulóján, az akkor már hónapok óta a németek által megszállt országban, Koszorús Ferenc vezérkari ezredes Horthy Miklós kormányzó úr parancsának engedelmeskedve felhozta Budapestre a főváros környékén állomásozó, kormányzóhoz és a hazához hű (elsősorban esztergomi) páncélos erőket, s azok mintaszerű alkalmazásával megakadályozta Baky László, a nyilas beállítottságú belügyi államtitkár Horthy Miklós kormányzó korábbi, a zsidóság németek általi deportálását leállító rendelkezésével szembeszegülő elképzelését. Azaz megakadályozta a Budapesten összezsúfolódott, közel negyedmillió zsidó honfitársunk Németországba való deportálására előkészített úgynevezett "csendőrpuccsot". Magyarra fordítva, ez azt jelenti, hogy Koszorús Ferenc vezérkari ezredes parancsra tett közbeavatkozása nélkül, sem Raoul Wallenbergnek, sem a pápai nunciatúrának, sem másoknak nem lett volna kiknek menleveleket kiállítani, továbbá 1945. január 16-án a Vörös Hadseregnek, nem lett volna kiket felszabadítania a budapesti gettóban.
Hogy Vígh Károly állításai mennyire megalapozottak, azt egyebek mellett bizonyítja, hogy ő maga nem csak az Amerikában élő Gabriella F. Koszorúsra, tehát Koszorús Ferenc özvegyére hivatkozik, hanem Dálnoki Veress Lajos levelezésére, és a mai közvélemény előtt jól ismert Tom Lantos magyar születésű amerikai szenátor által 1994-ben a Congressional Recordban leírtakra, mely utóbbiból kitűnik, hogy Tom Lantos életének megmentését is a parancsot végrehajtó vezérkari ezredes tette lehetővé. De a Vígh Károly által elmondottakat igazolják özvegy Horthy Istvánné kétkötetes emlékiratainak (Becsület és kötelesség, Európa Kiadó, 2000, 2003) első kötetében, a 267-268. oldalon olvasható részletek, továbbá a magyar zsidóság kérdésében mindig tárgyilagos történész, dr. Gosztonyi Péter könyvei is. De ezt támasztja alá Ránki György történész 1982. júniusában az Élet és Irodalomban leírt azon mondata is, hogy "...a pesti zsidóság megmentésében végül is Horthyé a döntő érdem".
Idézzük meg az eseményeket egy másik történész, a pár éve elhunyt, Svájcban működött dr. Gosztonyi Péter szavaival, aki mellesleg 1956-ban a Mária Terézia (akkori nevén Kilián) laktanyában (ahol a kommunista rendszer 1951. és 1955. közötti munkaszolgálatosai, MUSZ-osai is tartózkodtak) teljesített katonai szolgálatot, Maléter Pál alárendeltségében. Gosztonyi "A magyar honvédség a második világháborúban" című munkájában, saját kutatásai alapján így írja le a németek és Baky László által a gettó megsemmisítésére irányuló tervének meghiúsítását: "A csendőrzászlóaljak Budapestre érkezése Horthyt azonnali ellenakció megindítására késztette. A testőrség parancsnokának, Lázár Károly vezérőrnagynak a közvetítésével (és Vörös János kikerülésével) mozgósítatta az I. páncéloshadosztály esztergomi és egyéb Budapest környékén lévő táborokba kihelyezett egységeit. A hadosztály ideiglenes megbízott parancsnokát, Koszorús Ferenc vezérkari ezredest július 5-én a Várban maga Horthy tájékoztatta. "Közölte velem - írja Koszorús - hogy a beérkezett jelentések szerint puccsot (értsd: a kormányzó deportálást beszüntető parancsa ellenére szervezett fegyveres akciót - G.P.) Bakyék július 6-ára tervezik. Szóbelileg azt a parancsot adta nekem, hogy a páncélos hadosztály általam készenlétbe helyezett részével akadályozzam meg a puccsot. Baky zászlóaljait, ha kell, akár erőszak árán távolítsam el Budapestről!" Koszorús július 6-án hajnali hat órakor akcióba lépett. A beérkezett csapatokkal Óbuda magasságában lezáratta Budapest nyugati "kapuit". Ezután egy tiszti járőrt küldött Baky Lászlóhoz, felszólítva őt, hogy a kormányzó parancsa értelmében huszonnégy órán belül távolítsa el Budapestről a csendőröket." Eddig az idézet.
De ugyanezt igazolják az interneten mindenki által hozzáférhető dokumentumok is. Így, a teljesség igénye nélkül: a honlapon "A budapesti zsidóság egyik megmentője" címmel olvasható egy R. P. szignójú, tartalmában Vígh Károlyéval egybehangzó írás, továbbá a honlapon a "Zsidó látnivalók, műemlékek Budapesten - Jewis monuments and sights in Budapest" című magyar és angol nyelvű, feltehetően turistáknak szánt nyolc oldalas anyag. Ez utóbbi első oldalának hetedik pontja, arra a Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek és hős katonáinak, a Dohány utcai zsinagógával átellenben a Vígh Károly által elnökölt Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Honvédelmi minisztérium és az Erzsébetvárosi Önkormányzat által állított emléktáblára hívja fel a figyelmet, mely - amúgy elárvult és elhanyagolt - emléktáblát a Horthy Miklós Társaság szokta évente kétszer, azaz július 6-án, a tárgynapon, és január 16-án a gettó felszabadulása napján megkoszorúzni. Hogy az elhelyezett koszorúkat napokon belül kik távolítják el, ugyanolyan rejtély, mint ahogy az is, hogy kik távolították el több éven át, a Terror Háza Múzeum megnyitása előtti időben az Andrássy út 60. falára általam elhelyezett, "Édesanyámnak" feliratú koszorúkat, melyeket édesanyám ott, 1948-ban bekövetkezett halála évfordulóján, november 21-én szoktam volt elhelyezni.
De térjünk vissza Koszorús Ferenc vezérkari ezredeshez, és a neki parancsot adó Kormányzóhoz.
Minden jel arra mutat, hogy a Koszorús Ferenc cselekedete, mellyel közel negyedmillió (özvegy Horthy Istvánné 230 ezret említ) magyar zsidót mentett meg a biztos halált jelentő németországi deportálástól, nem teljesen ismeretlen sem a magyar, sem pedig a nyugati közvélemény azon része előtt, melyet jobb szó híján "véleményformálónak" lehet nevezni. Nyilván ezen esetet ismerők azt is tudják, hogy egy katona, főleg egy megszállt országban, mely karnyújtásnyira van attól, hogy hadszíntérré váljon, nem cselekszik parancs nélkül. S jelen esetben a parancs kiadója nem más, mint a Legfőbb Hadúr, Magyarország kormányzója: vitéz nagybányai Horthy Miklós. Akiről Vígh Károly történész, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke, az "Ugrás a sötétbe" és számos más, az adott korral, még a Kádár korszakban foglalkozó könyv szerzője a Magyar Nemzet fent említett cikkében is megállapítja, hogy csak napokkal korábban szerzett tudomást a Németországba deportált magyar zsidók valódi sorsáról. Azt már özvegy Horthy Istvánné emlékirataiból lehet tudni, hogy az Auschwitzi jegyzőkönyv néven ismert dokumentumot 1944. július 3-án, juttatta el a Kormányzóhoz Török Sándor író, a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. Azaz a Kormányzónak (és Koszorúsnak) két napja volt az elhárító hadművelet megszervezésére és végrehajtására. Ha a Kormányzó olyan fasiszta és zsidógyűlölő lett volna, mint amilyennek 1945 után, és sajnos ma is beállítani próbálják, akkor a hír vétele után azt teszi, amit a "dicső" Vörös Hadsereg tett 1944. augusztusában Varsó előtt, amikor a Visztula túlpartján ölbe tett kézzel és lábhoz tett fegyverrel bevárta, amíg a Werhmacht végez a szovjetek számára nemkívánatos, az angliai emigráns kormány és a Honi Hadsereg által támogatott varsói felkelőkkel (lásd Andrzej Wajda: A csatorna című filmet), hogy utána álszent és szemforgató módon sajnálkozzon a történtek felett. Mint fent láttuk, a Kormányzó nem ezt tette, hanem gyors és határozott fellépésével 1944. október 16-ig, azaz Szálasi németek által kierőszakolt hatalom átvételégi megmenekülési lehetőséget biztosított a budapesti zsidóságnak.
És ha már Szálasít említettük, hadd idézzük fel John Flournoy Montgomerynek, az Amerikai Egyesült Államok 1933 és 1941 közötti budapesti nagykövetének "Magyarország, a kényszerű szövetséges" című könyvében említett epizódot, melyet Bencsik Gábor történész-író, a Kormányzóról pár éve írt könyvében is megerősít. Eszerint 1939. március 15-én az Operaházban tartott díszelőadás alkalmával Horthy, dulakodásig menve, önkezével hallgattatta el azt a bekiabálót, aki az akkor börtönben (Horthy börtönében!) ülő Szálasi mellet tüntetve, harsány "Igazságot Szálasinak" kiáltásokkal zavarta meg a csendet.
Fentieket végiggondolva érthetetlennek tűnik a magyar és nemzetközi közgondolkodásban meglévő, a címben is megkérdőjelezett álláspont, mely Koszorús Ferenc vezérkari ezredest a budapesti zsidóság megmentőjeként ismeri és tiszteli, ugyanakkor zsidógyűlölőként és fasisztaként kezeli vitéz nagybányai Horthy Miklóst, akinek személyes parancsára Koszorús Ferenc tettét végrehajtotta, módot adva ezzel Raoul Wallenberg valóban nem lekicsinylendő tetteinek végrehajtását. Csak feltételezni tudom, hogy a Kormányzóval és munkatársaival szembeni, elsősorban a baloldalról áradó gyűlölet igazi alapja az a körülmény, hogy Horthy, már kormányzósága elején bebizonyította, hogy a kommunizmus (Tanácsköztársaság) romjain lehet virágzó nemzetállamot teremteni. Úgy látszik, egyesek szemében ez még ma is bűn!
Dobai Miklós, Budapest
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-16 19:55:58, hétfő
|
| |
| |
Nyiri János Én mint zsidó
Én mint zsidó tisztelettel kérnék mindenkit, hogy a soá hatmillió áldozatára
emlékezzünk.
Emlékezzünk különösen a hatszázezer magyar zsidóra, akiknek kiirtása el nem
múló seb a nemzet testén.
Én mint zsidó tisztelettel kérnék mindenkit, hogy ne kovácsoljon fegyvert
halottakból.
Gyászoljunk együtt, de ne kalmárkodjon senki az áldozatokkal.
Megbocsáthatatlan, éppen a népirtókra emlékeztető viselkedés bűnösökre és
áldozatokra osztani a ma élő magyarokat a hatvanhárom évvel ezelőtt
történtek miatt.
Mutatis mutandis a hitleri őrület folytatása.
Akkor azt mondták, hogy a szegények ínsége a zsidó kizsákmányolók bűne,
amely hazugság nem volt más, mint politikai nyereségvágyból elkövetett
néphülyítés.
Aki ma gyilkosokra és áldozatokra osztja a magyar nemzetet, az a hitleri
téboly örököse,
éppúgy politikai nyereségvágyból hazudozik, mint a náci propaganda.
Én mint zsidó tisztelettel kérném a mai történettudományt, hogy öntsön
tiszta vizet a pohárba.
Oldjunk fel egy ellentétet!
Milyen bonyolult folyamatok vezettek oda, hogy Magyarországra jött bujdosni
Hitler elől a legtöbb zsidó,
aztán innen indult a legtöbb halálmenet, és végül itt maradt a legtöbb
túlélő.
Én mint zsidó tisztelettel kérnék mindenkit, hogy lássuk meg a jó példákat.
Ha már a kommunista évtizedek alatt elmaradt a gyászmunka, legalább most
vessük bele
magunkat teljes szívvel a tartozás törlesztésébe.
Köszönjük meg Orbán Viktor kormányának a holokauszt emléknapot, a Páva utca
emlékhelyet.
Kiemelt köszönet illeti Szita Szabolcs történészt azért a nemes munkáért,
amellyel a zsidó-magyar közösségtudatot építi!
Műveiért, amelyek bemutatják a zsidómentő magyarságot, amelyek eleddig talán
a legtöbbet adtak azért,
hogy sematikus képek helyett emberhez méltó érzések ébredjenek az utódokban.
Az elmúlt években olyan árokásó politikát folytattak az erőben lévők, amely
igencsak hasonlított
a harmincas évekre.
Legyen a holokauszt emléknap alkalom arra, hogy a kirekesztő indulatok
terjesztőit,
a gyűlöletszítókat lélekben kezdje el kiközösíteni magából a nemzet.
Adja meg nékünk a Fennvaló, hogy fölismerjük azokat, akik alantas
haszonszerzési céllal szítják az ellenségeskedést magyar és magyar között!
Gondola
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2007. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
142 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1026
- e Hét: 2513
- e Hónap: 13624
- e Év: 167120
|
|
|
Online
