Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
A gondolkodás szabadsága Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Sikoltozás
  2007-05-30 20:42:37, szerda
 
  AZ idő rettenetes. Vasárnap majdnem megsültünk, ma bekapcsoltam a fűtést.
Sikoltozni ettől még persze nem kell, hisz ki nem tudja, hogy rohan a vég felé az szekér. "Minden egész eltörött" - ez az Ady sor jellemezte a XX. századot, a mostanit ennél sötétebb sorral lehetne leírni.
Még mai is az érettségi dolgozatokat javítottam, azok felett lehet sikoltozni. Nagyon látszik, hogy a mai gyerekek nem olvasnak, de ambícióval elteltek. S majd segít valaki. Ha az ember elgondolkozik a történelmen, nem lát semmi furcsát a mostani Európa lecsúszásában, s lassú eltűnésében, kultúrák, földrészek váltak semmivé, s nem igazán a külső okok miatt. A belső romlás a rosszabb.
Két éve voltam Távol-Keleten. S ott láttam a jövőt pislákolni.
Jó éjszakát.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sikoltozás
  2007-05-30 20:42:35, szerda
 
  AZ idő rettenetes. Vasárnap majdnem megsültünk, ma bekapcsoltam a fűtést.
Sikoltozni ettől még persze nem kell, hisz ki nem tudja, hogy rohan a vég felé az szekér. "Minden egész eltörött" - ez az Ady sor jellemezte a XX. századot, a mostanit ennél sötétebb sorral lehetne leírni.
Még mai is az érettségi dolgozatokat javítottam, azok felett lehet sikoltozni. Nagyon látszik, hogy a mai gyerekek nem olvasnak, de ambícióval elteltek. S majd segít valaki. Ha az ember elgondolkozik a történelmen, nem lát semmi furcsát a mostani Európa lecsúszásában, s lassú eltűnésében, kultúrák, földrészek váltak semmivé, s nem igazán a külső okok miatt. A belső romlás a rosszabb.
Két éve voltam Távol-Keleten. S ott láttam a jövőt pislákolni.
Jó éjszakát.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Életrajz-elrajzolt élet? (II.)
  2007-05-28 20:27:08, hétfő
 
  Olyan biztonságot jelentett az iskola, olyan biztos támaszt tanáraim, amit azóta is csak nagy ritkán éreztem, isteni ajándéknak. Szerencsésnek mondhattam magamat, hiszen más iskola, más közeg, más hatások, másfelé tereltek volna. Lehet, hogy arrafelé is van teljes élet, de nekem ez adatott.
1972-ben érettségi, aztán felvételi Pécsre. Magyar-történelem szakra. Sikertelenül. Valahogyan már akkor sem bántam. Az élet a kudarcok elviselésével lesz teljes, s ez az ajándék idő is jó valamire.
Bevonatoztam július közepén Sopronba, s először a Pamutipari Vállalatnál jelentkeztem, hogy szeretnék itt dolgozni. (Azóta ez a vállalat is megszűnt, mint minden textilipari cég.) Nem fogadtak nagy kedvvel, még aznap elgyalogoltam a Soproni Szőnyeggyárba, ahol azonnal felvettek. Három műszakba.
Az első hét maga volt a borzalom. A kártológépek tisztítógárdájába kerültem, ahol nem volt munka. Unatkoztam. A Kisalföld falinaptárát nézegettem egész éjszaka. Még a gépek közé sem mertem kimenni, hiszen senkit nem ismertem. Még önálló öltözőszekrényem sem volt, nem mertem kérni!
Aztán egy hét multával gépre kerültem. A kártológép a leágyazott (olajozott, kezelt) gyapjúból vékony fátylat készített, ez előfonallá sodorta, s vékony pálcákra, valcikra tekercselte, s ez került a gyűrűsfonógépre. Természetesen be kellett állítani a minőséget, hisz a végtermék a szőnyeg volt.
Hosszú volt a gép, csattogott, zakatolt, sokszor elromlott, fül kellett hozzá, hogy időben érezd, le kell állni. Persze normában dolgoztunk, így a leállás pénzkérdés volt. Egy hónapban 2000 forintot vittem haza, ez jó pénz volt. Ebből 5-600 forintot édesanyámnak adtam, 4-500 forintot takarékba tettem, a többi a bérlet, a cigaretta, a zsebpénz volt. Félre azért kellett tenni, hogy egy esetleges sikeres felvételi után legyen miből tanulni.
Ekkor már nem voltak filléres gondjaink, de emlékszem, néhány évvel azelőtt nem volt hat forint egy liter tejre, azért az öt forinttal úgy indult el nővérem tejért, hogy azt mondja majd, útközben elvesztett egy forintot. (Akkor még nem volt tehenünk.)
Mindig fáradt voltam. Nem tudtam nappal aludni, s azután félálomban dolgoztam éjjel. Éjjel egy óra körül volt legszörnyűbb. Egyszer fel is sértette az egyik ujjamat a kártolóhenger, s ha elkapja, már nem élek. Abban a zajban senki nem hallja meg egy 50 kilós gyerek kiáltozását.
Néhány hónap után beütött a krach, a szerencsétlenség. Vasárnap reggel volt, édesapám a teheneknek szeretett volna kimenni szárért (csalamádé, kukoricaszár), hívott engem, de morogtam. Anyám ült fel a szekérre. Én már csak azt tudtam 11 óra tájban, hogy anyámat elvitte a mentő, leesett a szekérről, s nyílt töréssel kifordult a bokája. A leves forrdogált a tűzön, a húst ki kellett sütni, három csöppség maradt otthon, s én próbáltam meg befejezni a levest. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz most. Édesapám semmit nem értett a főzéshez, nem tudott tehenet fejni, mosni kellett. S én ott álltam a húsleves fölött sírdogálva, lelkiismeret furdalással, s tudtam, hogy az elkövetkező hónap igazi egyetem lesz.

Folyt. köv?

(Így köszönöm meg a két bíztatást, jól esett.)

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Életrajz - elrajzolt élet?
  2007-05-28 07:37:31, hétfő
 
  Böröndi Lajos

A gyermekkor Répceszemeréé. 1954. június 19-étől (ekkor születtem) 1964 őszéig.
Felejthetetlen. Az első havak, az első versmondás, Juhász Ferenc nagymamáról szóló verse, a vízzel való ismerkedés, a tőzike. Anyám nevetése, nyomorunkon is. A zsírolla, mint étel. Az Egri csillagok telente. Az ő hangján hallom ma is.
Aztán 1964 októberében egy traktorra felraktuk mindenünket, én hátul ülhettem, s elindultunk a balfi állomás felé. Balf-fürdő, így volt kiírva a név, s négy évet töltöttem ott, itthon-otthon.
Izgalmas volt. Erdő szélén élni annak a tíz évesnek, akik eddig csak egymáshoz bújó házakat látott erdőtől jó messze.
Gyöngyvirág nyílt tőzike helyett, galambicát és zelenkicát szedtek a horvátul beszélő asszonyok, az iskolában nuást kért a padszomszédom, ha kést akart, s ha jött a tanár és én voltam a hetes, azt kellett kiabálni, hogy hodi ucsityel!
Nővérem, aki jelenleg Debrecenben él, hetedikesként kezdte, húgom (ő Sopronban lakik) alattam járt, öcsém (ős is soproni lett) négy éves volt. A legkisebb húgom fél évével már nem emlékezhet Répceszemerére (ős is soproni). Kisöcsém, aki a GYSEV-nél dolgozik Sopronban, s Kópházára nősült, még édesanyám pocakjában volt.
Idegen volt Kópháza, nem igazán szoktam meg az idegen nyelvet sem. Másféle falu volt, mint Répceszemere.
1965-ben, hogy legyen mindig tej odahaza, szüleim tehenet vettek, s ennek ellátásában számítottak rám is. A teleket leszámítva naponta legeltettem tehénkénket, később kettőt is a vasúti töltésen. Vesződséges munka volt ez, de megszerettem az állatokat. S olvastam a kópházi közkönyvtár könyveit, szinte válogatás nélkül mindent.
1968-ban dönteni kellett, hogyan tovább?
Azt írtam: a gyermekkor Répceszemeréé. Igaz, valahogyan Kópházán már nem éreztem magamat gyermeknek. Tudtam filléres gondjainkról, anyám találékonyságáról, hogy hogyan varázsoljon vacsorát az asztalra. A pályaválasztás sem tűnt egyszerűnek, anyám rámhagyta a dolgot, csupán egy kimondatlan gondolat volt közöttünk: jól kell tanulni. Nincs két esély.
A győri rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskolát választottam. Nem tudom miért. Lapoztam a felvételi tájékoztatót, s ez titokzatosnak tűnt. Meg ,,világot" látok. Meg nem kell teheneket legeltetnem. S mert nem gimnázium. A gimnázium nehéz, nővérem példája lebegett a szemem előtt, aki egy év után elment dolgozni, s estin fejezte be a középiskolát.
A felvételi is izgalmas volt.
Édesanyámmal mentünk Győrbe, kerestük az Újkapu utcát. AZ elbeszélgetésen kívül, amely inkább arra irányult, hogy a televízióban nézem-e a híradót, a színlátást nézték meg.
Az iskola tetszett, Rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskola. Szép név, kalandos, Rejtő Jenőre asszociáló. Persze a két személynek semmi köze nem volt egymáshoz.
Az első néhány hónap, az első félév nagyon sírásra álló volt. 27-en egy szobában, tanulószoba az osztályteremben (az iskolában laktunk), étkező az udvarban egy különálló épületrészben. Gyakorlatilag nem volt magántulajdonunk, és soha nem voltunk egyedül. Csak akkor, ha fellógtunk a második emeleti hátsó lépcsőházba. De oda is kettesével, hármasával. Beszélgetni. Meg kellett tanulni tanulni. Nehezen ment. Kellett fél év, mire ráállt az agyam.
Aztán belerázódtunk ebbe az életbe, megpróbáltuk megtalálni szépségeit, este a Rádió Luxemburgot hallgattuk. Havonta egyszer hazamehettünk, vasárnap délután ki a városba. Máskor nem. Zárva volt a kapu. Rend volt. Vasárnap délelőtt Túzok tanár úr (Pelikánnak hívtuk) politikai félórákat tartott, fel kellett olvasni a Népszabadságból. Esténként kötelező volt a TV-Híradó.
Az első év után már könnyebb volt minden. Aki jól tanult, annak nem volt kötelező a tanulószoba. Kezdtem jól tanulni. Könyvtárba járni. Versesköteteket forgatni. Megvettem a Napjainkat. Grábics Frigyesné tanárnőnek feltűnt, hogy másként szeretem az irodalmat, mint társaim.
A Kisfaludy napokra Horváth Teri színművészről íratott dolgozatot. Kaptam rá egy oklevelet. Aztán egyik este elhívott a Bálint Mihály u. 8. szám alatti lakásukra, s férjének adott át.
Grábics Frigyes életem meghatározó személyisége lett. Nem tudtam, hogy Szigethy Attila tikára volt, s ezért fosztották meg magyar tanári diplomájától. De azt tudom, hogy ha ő nincs, én sem vagyok. Nem írok verset, nem tudom, hogy mi az erkölcsi tartás. Nem tudom, hogy a tanár nem pedagógus, s hogy azt, mi a fejben van soha nem tudják elvenni tőlem. Frigyes talpig ember volt. Örökké él bennem. Adósa vagyok. Ezt az adósságot tanítványaimnak tudom csak leróni. Nem tudom, hogy ezt miért érzem így, de kényszerként érzem.
Innét már titkos erők, segítő kezek terelgettek. S a textilipari ismeretek elsajátítása sem tűnt nehéznek, érdekessé, s nem fontossá vált. De, hogy fogékonynak mutatkoztam az új dolgok iránt, azt az is jelzi, hogy országos versenyen csapatban is jó eredményt értünk, értem el, s jeles, jó szintet el az iskolában.
Egyértelműnek látszott, hogy a pálya nem a textilipar felé fog kanyarodni.
Aztán mégis. Először. Ez is csak azért, hogy megtanítson valaki a kudarc elviselésére, s arra, hogy nem elég tehetségesnek lenni, mindent meg kell tenni, hogy azt kamatoztasd is.

Folyt. köv?

 
 
2 komment , kategória:  Általános  
elalszom lassan
  2007-05-27 21:19:15, vasárnap
 
  Holnap Balf, édesapám, aztán Sopron. Rokonlátogatás. A nagy futásban egy csöpp megállás. Meg kellene tanulni a szemlélődést. Elálémélkodni egy fűszálon, amelyen éppen egy hangya igyekszik fölfelé, a sehovába. Ehhez már erőfeszítés kell. Lassan 53 éves leszek, s mindig arra vágyok, hogy legkisebb részletben is felfedezzem a teljességet. Még nem sikerült. Az öregség nagy ajándéka lesz ez?
Mindenkinek jó éjszakát!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hát vannak itt oldalak?
  2007-05-27 07:57:32, vasárnap
 
  Az előző bejegyzésben az érettségi dolgozatok javítása kapcsán morgolódtam. Kaptam egy reakciót, hogy végre megszólal a másik oldal is. Én egy oldalon állok a gyerekekkel! Együtt látjük, hogy itt valamiféle tudatos pusztítás folyik. S csakazért is tanítok/tanulunk nyelvtant, elgondolkozunk a nyelv természetén, s Radnótit jó költőnek véljük.
Napokig nem néztem errefelé, pedig szeretek olvasgatni a bejegyzések között.
A cím Sárándi Józsi idézet. (Jó költő, érdemes a Barbárság korát levenni a polcról!) Itt tényelg nincsenek oldalak, s föl sem tehető a kérdés: Te melyik oldalon állsz?
 
 
3 komment , kategória:  Általános  
dolgozatjavítás, érettségi
  2007-05-20 21:20:03, vasárnap
 
  Ma elkezdtem az érettségi magyar dolgozatok javítását. Megdöbentő felfedezés: a magyar irodalom témakör érintése nélkül is meg lehetett szerezni az írásbeli minimumot (és maximumot).
El kellett olvasni a bécsi vendéglői hangulatról szóló utikönyv részletet. Nem veretes irodalmi szöveg, s "dumálni" a modern könyv nélküli világról.
Elképesztő.
A javítási kód alig enged mozgásteret, fölöslegesen magyarázgatós. Ebben a rendszerben először érettségiztetek, s kicsit szomorú vagyok.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Nem lustaság
  2007-05-18 20:49:50, péntek
 
  Nem lustaság a kevesedő bejegyzés: két napja itt vannak a gyerekek Németországból, unokám, s olyan régen láttam, hogy megint hozzá kell szoknom. Hogy más lett. Nagyobb, komolyabb, s nehezebben oldódik. Látszik az óvoda hatás, magyarul szólal meg nehezebben. Ezt valahogyan ki kell egyensúlyozni.
A másik ok: nem írok munkahelyi dolgaimról, az ellenség is olvassa. Nem ellenfelet írok, tudom a különbséget.
Ma hideg volt, nagyon erős északi szél fújt.
Holnap visszajövök.
Mindenkinek jó éjszakát!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma is feljött a Nap
  2007-05-15 06:01:01, kedd
 
  Pokoli meleg volt tegnap, 31 fok. Állítólag fagyosszentek vannak. Ma megpróbálok laza napot tartani, persze ez nem csak rajtam múlik. Annyiban igen, hogy el kellene dugni a mobilt (a mosógépbe például) és jó messze elmenni a rejtekhely mellől. Állítólag lehet nélküle is élni. Egy picit hisztiznének, akik nem érnének el, de ki bánja!
Még csak az ötlet szintjéig jutottam el.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Senki sem kiváncsi rám
  2007-05-13 20:33:52, vasárnap
 
  Ma senki nem kattintott ide. igaz, bejegyzés sem volt. A héten is alig. El voltam havazva, sőt, elhavaztak. Aggódtam, magamat sajnáltam, meg ilyen hülye értelmiségi allűrök.
Pedig az élet szép. Sütött a Nap, hideg volt a sör, s finom halat ettem.
Rájöttem, hogy kár agyonfűszerezni a halat. Margarint olvasztottam, néhány gerezd fokhagymát tettem rá, s a natúr halat ebben megforgattam. Csak só és zöld bors volt a fűszer, s vajas, petrezselymes újkrumpli a köret.
Fenséges, sőt: fönséges!
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2007.04 2007. Május 2007.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 250 db bejegyzés
Összes: 3552 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 165
  • e Hét: 327
  • e Hónap: 2070
  • e Év: 33735
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.