|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2007-05-12 16:28:30, szombat
|
| |
| |
Lovasberény után
MOK (2007.05.11. 10:43)
Nemet kell mondanunk a több-biztosítós rendszerre, már csak azért is, mert
nem lesz olcsóbb, belátták,
beismerték maguk a biztosítók is, hogy ki fogják követelni a járulékemelést.
Nem lesz szabad az orvosválasztás, hiszen a biztosítók szerződnek a
kórházakkal, az orvosokkal,
és a műtéti sorban állások miatt nem fog megszűnni a hálapénz sem.
Önök azt a pénzt akarják szanaszét osztani, ami a járulékbefizetőktől
beérkezik.
Tegyék előbb rendbe, - s ne a kezüket rá!- az Országos Egészségbiztosítási
Pénztárat és utána tárgyalhatunk - hangsúlyozta napirend előtti
felszólalásában, a T. Házban, a kereszténydemokraták álláspontját Soltész
Miklós.
- Söjtör, Őszöd, Lovasberény, három település Magyarország gyönyörű tájain.
Az a nagy gond, hogy az Söjtör ahelyett, hogy Deák Ferenc szülőházát
juttatná az emberek eszébe,
a kormányzati lakoma, vigalom helyszíne.
Őszöd, ahelyett, hogy a szép Balatont mutatná, a hazugság szinonimájává
vált.
Most már ide sorolódik Lovasberény is: a gyönyörű kastély helyett a
kormányzati mutyi,
az egészségügy tönkretétele, a szakmaiság teljes kizárása miatt híresült el.
- Nézzük meg, mi történt Lovasberényben, nézzük meg, az utóbbi hetekben,
hónapokban, mi történt ott?
Mit tett az SZDSZ-MSZP-kormány Lovasberényben?
- Február 4-én volt az önök első találkozója.
Ott döntöttek a kórházbezárásokról, döntöttek az ágyszám-leépítésekről,
összevonásokról, szülészetek megszüntetéséről, orvosok, betegek, ápolók
sorsáról, tönkretételéről.
Amikor odamentek Lovasberénybe, februárban, akkor úgy volt,
hogy a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet megmarad 20 aktív ággyal, 100 krónikus
ággyal.
Amikor eljöttek onnan, megszűnt.
Ott dőlt el az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsa is.
300 aktív ággyal és 394 krónikus ággyal mentek oda, amikor abbahagyták a
tárgyalást,
a mutyit, megszűnt ez az intézmény is.
- Ezek után most vasárnap újabb találkozóra került sor Lovasberényben.
Kóka János előre bejelentette: a koalíció sorsa is el fog dőlni.
Sokan nagyon is tudták: mindez a szokásos műbalhé része.
Mégis számosan voltak kíváncsiak és izgultak azon, hogy miként dől el a
szolidaritáson alapuló
egészségbiztosítás sorsa.
A nyilatkozatok alapján, ez a tárgyalás volt, idézem - "a koalíciós
egyeztetések első üteme".
Nem zárták le.
Mondhatnám azt is, hogy ez helyes, támogathatnánk is, mármint azt a
törekvést, hogy folytassák tovább a tárgyalásokat.
De!
A működő demokráciákban egy egészségügyi rendszer átalakítása 5-8-10 évig
terjed.
A működő demokráciákban szükség van a szakmai szervezetek bevonására, és
konszenzusra, az ellenzékkel is.
Önök ezt a kötelességüket elfejtették, amikor néhány hónap alatt átzavarták
a kórházak átalakítását,
és úgy látszik, ezt a lehetőséget akarják most újra elvetni azzal,
hogy nem tárgyalnak a szakmával, nem tárgyalnak az ellenzékkel.
- A kereszténydemokrata álláspont nem lehet más, természetes módon
támogatjuk azt,
hogy akinek van pénze, akinek van lehetősége, bizony fizessen többet az
egészségügyben.
Lehetőség van arra a 1993. évi XCVI. törvény alapján, hogy aki teheti, az
önkéntes egészségügyi pénztárakba befizessen.
Lehetősége van annak, aki teheti, hogy a 2003. évi LX. törvény alapján külön
betegségbiztosítást kössön.
Ehhez képest önök azt a pénzt akarják szanaszét osztani, ami a
járulékbefizetőktől beérkezik.
- Nemet kell mondanunk tehát a több-biztosítós rendszerre, már csak azért
is,
mert nem lesz olcsóbb, belátták, beismerték maguk a biztosítók is, hogy ki
fogják követelni a járulékemelést.
Nem lesz szabad az orvosválasztás, hiszen a biztosítók szerződnek a
kórházakkal, az orvosokkal, és a műtéti sorban állások miatt nem fog
megszűnni a hálapénz sem.
Önök tehát, tegyék előbb rendbe, - s ne a kezüket rá! - az Országos
Egészségbiztosítási Pénztárat,
és utána talán már tárgyalhatunk közösen az egészségügy sorsáról.
Horváth Ágnes, egészségügyi miniszter:
- Boldogan ismétlem még egyszer, ma még csak másodszor, Lovasberény valóban
csodálatos hely...
Érdeklődve hallgattam a kereszténydemokrata álláspontot is, amely, ha jól
értem, arról szól,
hogy aki gazdag és tehetős, az fizessen többet az egészségügyért, kössön
külön biztosítást, kapjon jobbat, kapjon többet, a többieknek pedig jusson
ez a rendszer.
Ez egy elég furcsa álláspont.
Mi ezzel szemben azt gondoljuk, hogy a jelenlegi rendszert tegyük jobbá,
teremtsük meg a versenyt,
hozza el a verseny a jobb minőséget, és mindenki kapjon többet és jobbat a
jelenlegi járulékáért.
Mi azt gondoljuk, hogy arról kell szólnia az átalakításnak, hogy
fennmaradjon a nemzeti kockázatközösség;
hogy az eddigi, egyáltalán nem szolidáris, hanem hálapénzre épülő, rendkívül
igazságtalan rendszer
helyett valódi szolidaritás épüljön ki.
Olyan rendszernek kell lennie, amely fenntartható, amelyet a jelenlegi
járulékainkból működtetni tudunk..
A műtéti sorban állások megszüntetésére a több biztosító mellett is, kiváló
technikák vannak.
A találkozók a két párt között tovább folytatódnak, és el fogunk idáig
jutni, hogy hogyan kell működnie Magyarországon a biztosítási rendszernek,
képviselő úr.
Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyelljétek magatokat! (
Országgyűlési napló; kdnp.hu)
Bartha Szabó József
gondola
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-12 10:11:05, szombat
|
| |
| |
...most John Perkins mondta ki, amit David C. Korten "Tőkés társaságok világuralma" c. könyvében már 8 évvel ezelőtt megfogalmazott (Ő is az IMF-nél 25 évig dolgozott, mint közdazdász), vagy amit a mi kiváló Drábik Jánosunk megírt sorra megjelenő könyveiben, miután 25 évig a "helyszínen" (USA) kutatta a témát. [Uzsoracivilizáció I.-II.-III., Vigágzsákutca, A Pénz Diktatúrája, és legutóbb: "Világdemokratúra"] {Gold Book könyvkiadó} Na, csak hát persze mindezeket el kellene olvasni. Régebben egy magát értelmiséginek nevező ember, aki beleszól a dolgokba olvasott. ˙( A műveltség szinonímája az olvasottság volt), Ma inkább "befogadjuk a számunkra ( - mások által , na vajon kik által?! - előregyártott "gondolatpaneleket, úgy gyorsan, "egy tagban", mert olvasni - az olyan strapás. Meg macerás. És főleg: időbe kerül. D este, hazamenvén, azonnal bekapcsolja a zajládát, és legalább napi 2 óra hosszáig bámulja a kékesen villódzó zajdobozt - benne az előre hülyítésére és izlése lefokozására tonnaszámra gyártott Hollywodi szellemi szemetet, vagy a Kór mány (sic!) által éppen erre a célra lefizetett "elemzőinek" agymenéseit.
....és még elvárja, hogy értelmiséginek tekintsék!
Hát nem az! Lehet ám valaki három diplomával is sík műveletletlen! De ezt már meg sem hallja, mert sértődöttségében úgy felhúzta az orrát, hogy azt sz...ros bottal sem lehet elérni.
Mindez nem lenne baj (illetve: ez mindenképp baj), de a legnagyobb baj, hogy ŐK ÜLNEK MINDENÜTT, és könyörtelenül kiszorítanak mindenkit, aki mást merészel gondolni, vagy hirdetni. Mert egy fő tulajdonságban: az agresszivitásban közösek ők.
Mindezt pedig a szólás és véleménynyilvánítás - mint alkotmányos alapjog - "nagyobb dicsőségére".
Hegedüs Endre
AZ ÚJ VILÁGREND IGAZI ARCA
{John Perkins}
1.} A pénzügyi diktatúra valós fenyegetése
A világ egyre gyorsabb léptekkel halad a globalizáció útján, és több szakértő állítása szerint már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy kialakuljon egy eddig még soha nem létezett, tökéletesen egységes, a bolygó minden országát behálózó pénzügyi-gazdasági rendszer. Megvalósulnak tehát az Utópiáról, a Világállamról szóló elképzelések, vágyálmok?
Egyesek szerint szó sincs erről. Sőt...Az uniformizált, központosított világkereskedelmi rendszer, a Földet egységes szabadpiacba kényszerítő Új Rend ugyanis jellemzően birodalmi vonásokkal rendelkezik, így a demokrácia, a szabadság köntösében tetszelgő rendszer súlyos fenyegetést jelent a világ minden országára, tehát az egész emberiségre nézve.
Ez nem egy minden alapot nélkülöző összeesküvés-elmélet, ugyanis ezúttal olyan tanúnk van, akinél hitelesebb személyiséget keresve sem találhattunk volna.
John Perkins, aki egykoron a világuralmi célokat kitűző érdekcsoport gépezetében dolgozott, és részt vett a legfontosabb műveletekben, programokban, meglepően őszinte hangú könyvében hívja fel a figyelmet arra, hogy amit mi tényleg szabad piacnak, felzárkóztatásnak, hasznos tőkebeáramlásnak hiszünk, az valójában nem más, mint egy, az USÁ-ból kiinduló, rendkívül aljas, agresszív imperializmus, igazából az egész bolygót célba vevő pénzügyi háború.
A sokáig gyanútlan országok sorra estek bele abba a csapdába, amiket a Perkins-féle gazdasági bérgyilkosok állítottak fel, és amely első pillantásra nem ártalmasak, inkább segítő szándékúnak, felzárkóztatónak tűnt.
Ez a csapda egy rendkívül összetett terv szüleménye: egy tervé, amely lehetővé teszi, hogy a nagyvállalatok, illetve a nemzetközi bankrendszer legbefolyásosabb képviselői gyakorlatilag teljes mértékben kiszolgáltatottá tegyenek egész államokat, és miután ez megtörtént, gazdasági diktátumok révén gyakoroljanak uralmat azok felett.
2.} A terep előkészítése
Perkins a tényfeltárás részletességével írja le életpályája legfontosabb állomásait, és így az olvasó megismerheti a világgazdasági térhódítás megdöbbentően aljas, ördögien kifinomult módszereit. A férfi először az Egyesült Államok egyik legtitkosabb szervezetéhez, NSA-hoz {National Security Agency - Nemzetbiztonsági Ügynökség} szeretett volna elszegődni, ám néhány munkaügyi megbeszélést követően egy - papíron - magántulajdonú cégnél, a MAIN-nél helyezkedett el, mint gazdasági tanácsadó.
Munkája abból állt, hogy a világ elmaradottabb régióihoz tartozó országok számára készített felzárkóztató programokat, és távlati terveket, energiaszükségleti, infrastrukturális előrejelzéseket. Egészen pontosan az volt a dolga, hogy például Ecuador esetében, többszöri helyszíni szintfelmérést követően megjósolja, hogy a nagymértékű tőkebeáramlást követően milyen energiaipari, úthálózati, bankrendszeri, csatornahálózati fejlesztésekre lesz szükség annak érdekében, hogy az ország megfeleljen a betelepülni szándékozó nagyvállalatok számára.
Már ebből is kitűnik, hogy Perkins és cége, a MAIN nem a kisemberek, az egyszerű állampolgárok életét hivatott megváltani, inkább a terepet készítették elő a multinacionális nagytőke számára. A java azonban még hátra van!
A szakértői küldöttség ugyanis jócskán túlbecsült adatokkal állt elő, és oly mértékű befektetendő összegeket állapítottak meg egy-egy fejlesztési program alkalmával, amelyeknek még a töredékével sem rendelkezhetett az adott ország. Ez már a gazdasági csapda felállításának első lépése volt. A MAIN emberei nagyon jól tudták, hogy a kiszemelt állam nem lesz képes saját erőből finanszírozni azt az infrastruktúrát, amely majd becsábíthatja a sok-sok munkanélkülit felszívó cégeket az országba, így azonnal felajánlottak egy lehetőséget: A Világbank, az Amerikai Jegybank, illetve az IMF {International Monetary Found - Nemzetközi Valutaalap} készséggel áll rendelkezésre, és szívesen nyújt segítséget abban, hogy az ország megvalósíthassa nagyratörő terveit.
Ilyen esetekben egy szegény ország vezetői számára igen erős a csábítás. Jóformán semmiféle más lehetőség nem adódik a fejlesztésekre, a gazdaság felpörgetésére, az életszínvonal emelésére, munkahelyek teremtésére. Ráadásul ezek a 10, avagy akár 100 milliárdos kölcsönök egy csapásra olyan infrastruktúra kiépítését teszik lehetővé, amely az adott ország esetében még száz év alatt sem lenne elképzelhető pusztán önerős finanszírozási formában. A nép vezetői pedig büszkék lehetnek arra, hogy kormányzásuk alatt mennyit fejlődött a hazájuk.
Persze önerős érdekek is közrejátszhatnak egy-egy horribilis mértékű kölcsönfelvételi ajánlat elfogadásakor. A legtöbb elszegényedett, magára maradt ország vezetője meglehetősen könnyen korrumpálható, és a beígért csillagászati összegű jutalmak, támogatások bizony megteszik hatásukat. A makacsabb - becsületesebb - államférfiak esetében pedig a megfélemlítés a járható út, ha pedig már semmi más nem segít, népi felkeléseknek, baleseteknek álcázott politikai gyilkosságokra is sor kerülhet. Sajnos ilyen is megtörtént, méghozzá nem egyszer. Ez pedig igazolja azt a feltevést, hogy az Új Világrend képviselői, ha szükséges, közönséges gyilkosokká válnak. Amennyiben néhány ezer amerikai katona és néhány tíz- illetve százezer, más országbeli civil áldozat az ára a nyereségnek, könnyedén hozzák meg a legembertelenebb döntést is.
3.} Az új szentháromság
A korporatokrácia újkeletű kifejezés, amely egyfajta "szentháromságot" takar. A nemzetközi bankrendszer, a saját népüknek hátat fordító, azt eláruló kormányok, illetve a mára óriási gazdasági hatalomra és ezzel hatalmas politikai befolyásra szert tevő nagyvállalatok szoros együttműködéséből jött létre ez az újszerű rend, amelynek egyre ijesztőbb mértékű térnyerése láttán egészen egyszerűen elavulttá válnak az olyan kifejezések, mint a szabad piac, a demokrácia, illetve az esélyegyenlőség.
A korporatokrácia ugyanis semmiféle figyelmet, együttérzést, segítő szándékot nem mutat a kiszolgáltatott embertömegekkel kapcsolatban, inkább egy modernkori rabszolgatartó rendszert személyesít meg. Teszi ezt a munkavállalók, és a gazdasági fegyverarzenállal megtámadott országok tökéletesen gátlástalan kizsákmányolásával, a tizenkilencedik-huszadik században kínkeservesen, nagy véráldozatok árán nagyjából érvényesített személyiségi jogi rendszer elsorvasztásával, az extranyereség hajszolásának elmebeteg eszméjével, az állam szerepének gyengítésével.
Ez az Új Világrend nem az állampolgárok érdekében, és annak hasznára létezik, hanem éppen az emberiség számottevő részének érdekei fölé emelkedve igyekszik megvalósítani a félelmetes utópiát: totálisan uralkodó tényezővé tenni a bankrendszer, a nagyvállalatok, az együttműködő kormányok triumvirátusát, és a demokrácia maradékának álcájában a lehető legtöbb hasznot termeltetni a magukra maradt, kiszolgáltatott munkavállalói réteggel.
Ecuador intő példája csupán egy a sorban, amely azt igazolja, hogy a korporatokrácia komoly veszélyt jelent az emberiségre nézve. Ráadásul nem csupán gazdasági veszélyről van szó, hiszen a rövid távú érdekek megvalósítását követően az egész bolygó nem lesz más, mint egy végletekig kizsákmányolt, lakhatatlan pusztaság, ahol az emberiség legnagyobb része iszonyatos körülmények között vegetál, míg az uralkodó elit hermetikusan elzárt, szigorúan őrzött "lakóparkokban" él. Ez már ténylegesen fizikai veszélyt hordoz magában, vagyis ha a néhány évtizeddel ezelőtt elkezdett folyamat nem áll meg, nagyon hamar globális katasztrófák, krízisek sorozatára kell felkészülnünk.
Az eddig csapdába csalt és aztán tökéletesen kizsákmányolt országok példája tökéletes bizonyíték ennek a nem éppen szívderítő feltevésnek az igazolására.
Hosszú a sor: Ecuador, Bolívia, Panama, Chile - ezek csupán az első próbálkozások voltak, az ő esetükben az éledező önkényuralmi rendszer fegyvereit, módszereit csiszolgatta, tökéletesítette. Mindazonáltal a recept nagyszerűen bevált. Az egyébként is sanyarú helyzetben levő országoknak gyors felemelkedést, az égető társadalmi gondok megoldását kínálva rávették azokat arra, hogy irtózatos méretű adósságállományt vegyenek a nyakukba. A legszebb az, hogy ezeket a pénzeket aztán még csak nem is az ország kormánya, annak szakértői használták fel, hiszen a kirendelt gazdasági bérgyilkosok tettek arról, hogy fondorlatos módon a betelepülni szándékozó nagyvállalatok számára kedvező infrastruktúra kialakítására fordítódjanak az egyébként igen nagy kamatozású hitelek. Mindeközben az életszínvonal, a gazdasági helyzet nemhogy javult volna, sokkal inkább tovább romlott.
4.} Az Új Rend szolgálatában
A korporatokrácia megtestesítői, a multinacionális cégek színre lépése semmiféle gyakorlati megoldást nem jelentett a "benszülötteknek". Éhbérért, gyalázatoskörülmények között, csaknem teljesíthetetlen normákat felállítva foglalkoztatják a kiszolgáltatott munkavállalókat, megkerülik a közteherviselés kötelezettségeit - nem, vagy éppen csak alig adóznak -, és persze működésük, tevékenységük közben félelmetes mértékben pusztítják, mérgezik a környezetet. A hőn áhított javulás helyett tehát inkább az adósságcsapdába zuhanás és az adott ország szuverenitásának megszűnése az, ami bekövetkezik. Az állam függővé válik az adósságokat nyakra-főre adományozó Világbanktól, és más, globális pénzintézetektől, ennél fogva azok könnyedén érvényesíthetik akaratukat. Ez a zsaroló pozíció további mozgásteret biztosít az extraprofitra hajtó külföldi vállalatok előtt, és persze az sem mellékes tény, hogy a kamat-visszafizetések béklyóiban vergődő mindenkori kormánynak politikai téren is a pé nzügyileg domináns, nagyobb "szövetséges" oldalára kell állnia, amennyiben nem szeretné megtapasztalni a könnyedén kiszámítható következményeket.
Ha egy állam egyszer csak hátat fordítana hitelezőinek, a külföldi tőke azonnal kivonulna. Emiatt nőne a munkanélküliség, egyre láthatóbbá válna a nyomor, elapadnának a pénzforrások, így az ország nem lenne képes fenntartani a hitelekből kiépített infrastruktúráját. A kormány hamarosan megbukna, és könnyen anarchiába torkollana a függetlenedési szándék.
Tipikus kényszerhelyzet, a legördögibb csapda, amit az emberiség történelme során állítottak. A Szovjetunió szétesésével, a kommunista rezsimek megsemmisülésével újabb piacok, kizsákmányolandó prédák kerültek a korporatokrácia látószögébe. Kelet-Európát a nyolcvanas évek óta folyamatosan özönlik el a külföldi hitelezők, illetve a multinacionális cégek, amelyek mindegyike a már korábban leírtak alapján jár el. A Távol-Kelet egyes régióiban {Indonézia, Vietnam} is megfigyelhető ennek a vérszomjas és mérhetetlenül önző, veszélyes rendszernek a térnyerése, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a korporatokrácia napjainkra tökéletesen globálissá vált, így az egész emberiséget, a teljes civilizációt fenyegeti. Ne legyenek illúzióink. Az Új Rend kiagyalói és vezérei rövid távon gondolkodnak, így cseppet sem aggódnak az általuk okozott, esetlegesen helyrehozhatatlan környezeti károk miatt, sőt egyre gyorsabb ütemben kívánják kiirtani esőerdeinket, megmérgezni vizeinket és befeketíteni a légkörünket. Egyáltalán nem törődnek a lehetséges következményekkel, és szó szerint tesznek arra, hogy ennek köszönhetően esetleg néhány évtizeden belül ennek az Új Rendnek egy, talán az egész emberiséget kiirtó kataklizma lesz a végeredménye. Akkor már úgysem lesznek a világon, életükben pedig minden császárnál, királynál fényűzőbben dőzsölhetnek, az elnyomott embertömegek véres verejtékének kisajtolása árán...
A teljes cikk a Hihetetlen című havilap májusi számának "SZIGORÚAN BIZALMAS" oldalain olvasható. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
250 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 188
- e Hét: 10455
- e Hónap: 21566
- e Év: 175062
|
|
|
Online
