|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 21:04:06, kedd
|
| |
| |
Tisztelt Cím!
A "Szövetség Az Igaz Országért Polgárjogi Mozgalom" május 17-én csütörtökön
délelőtt 11 órakor sajtótájékoztatót tart az Egészségügyi Minisztérium
épülete előtt a május 19-én megrendezésre kerülő
"Kiállás az egészségünkért" országosan összehangolt, békés
véleménynyilvánító tüntetés kapcsán.
A megmozdulások fő célja jelezni, hogy nem csak az egészségügyi dolgozók
elbocsátásáért
és a helyi kórházak leépítéséért aggódnak az emberek, hanem képesek
országosan és tömegesen kiállni,
hogy szót emeljenek a társadalmi szolidaritás alapján működő egészségügy
leépítése, családjuk és gyermekeik egészséges jövőjének elbizonytalanítása
miatt.
Az helyszínek listája, mely a sajtótájékoztatóig még bővül:
Balatonfüred71.sz. főút Balatonfüred belterületén a Jókai és Séta u. közötti
szakasz9-12h
Bonyhád6 sz. főút 145-147km Szekszárd és Kakasd között10-13h
Budakeszi-BudaörsBudakeszi-Budaörs összekötő út Budakeszitől 500m-re9-12h
Cegléd4.sz. főút 66,5-67km9-17h
Csorna85.sz. főút városból kivezető szakasz8-15h
CsurgóCsokonai út,Városháza - Református templom9-12h
Debrecen4-es út 218-219km között9-12h
Érd 6 sz. főút 6-os Vendéglő - Egészségház9.30-12.30
Esztergom10-es út, Esztergom tábla után Dorog felé8-15h
Gödöllő 3.sz. főút 32km szelvény9-12h
HalásztelekCsepeli út 4km szelvény9-12h
Herend8-as ,67km-68km szelvény9-12h
Kaba4.sz. főút 190km szelvény9-12h
KaposvárKórház előtt9-12h
NagyatádÖnkormányzat előtt9-12h
NyíregyházaKórház melletti körúton9-12h
Pilisszentiván - Piliscsaba / Pilis összefogás10-es út Piliscsaba
községtábla után 8-15h
SiófokFő utca, a buszpályaudvartól a Sió hídig9-12h
Sopron Sopronba vezető Győri út9-12h
SóskútSóskúti út Elvira major9-12h
Szeged M5 Szegedről kivezető szakasz9-12h
Szombathely 86sz. Főút Körmend felé kivezető szakaszon9.00-12.30
Veszprém Veszprémi körgyűrű Tesco előtti szakasz9-12h
Az tüntetéseken résztvevőknek a Magyar Orvosi Kamara és a Nagycsaládosok
Országos Egyesülete által összeállított anyagokat tervezzük osztani.
Ajánlott táblaszövegeink:
"Egészségmegőrző egészségügyet!"
"Az egészség érték, nem árucikk!"
"Nem kell a nyerészkedő gyógyítás!"
"Szolidaritás alapú társadalombiztosítást!"
"Várólista mindhalálig?!"
"Egészségügyi DEFORM STOP!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 20:51:24, kedd
|
| |
| |
Jótékonysági est
Kedves Mindnyájan!
Szeretettel továbbítom az alábbi kérést. Aki teheti, jelentkezzék.
Köszönjük!
Üdvözlettel
Jablonkay Gábor
Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!
Honlapunk:
http://web.t-online.hu/ppksz
megtalálható még:
http://uk.geocities.com/ppksz
Kedves Gábor!
Mai megbeszélésünknek megfelelően csatolom a június 15-i koncert
belépőjegyét, valamint az egyszerűsített (kép és logó nélküli) szórólapot.
Kérlek, hogy ezeket a PPKSZ-, illetve egyéb(baráti, családi) listádon
szereplő személyeknek továbbítsd azzal, hogy az érdeklődők jegyigényeiket
lehetőleg május 31-ig az Általad megadott elnökségi tag (Kerényi Péter)
e-mailjén jelezzék.
Reményeink szerint ugyanis várható "túljegyzés" lesz a
márciusi jótékonysági estünkhöz képest 50 %-os jegyár, no meg az Árpád-házi
Szent Erzsébet évforduló és a támogatandók ismertsége miatt.
Ezen kívül a neves előadók és Böjte Csaba fővédnöksége is "húzóerő" lehet. (Egyébként 500 karfás aluminium szék van a gazdagréti templomban, és ennyi jegyet is kívánunk értékesíteni.) A székelylengyelfalvai plébánia mint az egyik
támogatott indokoltságát a Böjte Csaba testvérnek írt, mellékelt felkérő
levelünk megfelelő bekezdése magyarázza.
A csíksomlyói búcsú után, június első napjaiban érdeklődöm majd a beérkezett
igények felől, a belépőjegyeket pedig a trianoni megemlékezéstek alkalmával
(a "Klébi"-ben vagy a máriaremetei Szent Korona emlékdombnál) lehetne
átadni.
A szervezők és a támogatandók nevében is köszönöm Mindannyiotok szíves
közreműködését, segítségét.
Barátsággal: Csaba László alelnök (Magyar Csodaszarvas Egyesület)
Kerényi Péter e-mail címe: pekereny@freemail.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 20:44:25, kedd
|
| |
| |
HEGYI SÁNDOR
református lelkipásztor, székelyudvarhely
Gondolatok a jövő Magyarországáról, magyarságunkról
A napokban kis háztáji kertecskénkben gaztalanítottam.
Közben arra gondoltam, hogy a magyar nemzet kertjében - határok nélkül -
gaztalanítani kell,
mert sok az igaztalan, hazug, hamis, egyszóval sok a gaz.
A múlt és jelen igaz ismerete nélkül nem beszélhetünk a magyar nemzet, sem
Magyarország jövőjéről.
Többször felcsendült az ének, hogy "szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" s
ilyenkor azon töprengek
mivé is lett az ország, - Erdélyország is a XVI_XVII század Tündérkertje.
Igaz, sok történelmi csatánk volt, sok veszteség, vereség, jelenleg pedig
mindenhol politikai csatározások vannak - s lassan-lassan a magyar nemzet e
harcokban és az Európai Unióban elvérzik.
Újból meg kell tanulnunk - nem országokban, országban, hanem határok nélküli
nemzetben
gondolkozni és cselekedni öntudatosan.
Elsősorban öntudatra van szükségünk, tudatosítani magunkban és az utánunk
jövő nemzedékben, hogy honnan jöttünk, hol vagyunk és kik vagyunk, valamint
merre tartunk, hová megyünk?,
mert míg lobbizunk, projektezünk, hivatali tisztségeket és a hatalom
megszerzését sikeresen előkészítjük és megszerezni akarjuk, mint a
horvát-magyar labdarugó EB megrendezését, addig mások "lenulláznak"
Ezután pedig kereshetjük, ki a hibás, hol hibáztunk!
Másodszor, nem pénzben, hanem lélekben s így nemzetben gondolkozni.
Mindenkor a pénz értékét veszíti.
Mennyi minden már értékét vesztette - néhányat megemlítek: házasság, család,
gyermek, igazság, tisztaság, emberség, stb. Sokan ma képesek a pénzért a
lelküket is eladni.
Ezért van káosz Magyarországon is.
A káoszt a reformok, a rendőr- állam nem oldja meg, csak továbbfokozódik a
zűrzavar,
csalódottság, kiábrándulás és reménytelenség.
Harmadszor, mindenkinek dolgozni és imádkozni kell úgy, hogy az egyéni érdek
helyett a közösség érdeke kerüljön előtérbe: népem, nemzetem és nemzedékem,
valamint a jövendő nemzedék.
Valóban mit hagyunk magunk mögött - a jövendő nemzedéknek.
"Lemossuk a gyalázatot" - mossuk le a gyalázatot és alázatos életet éljünk.
A két világháború között a SDG (Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség-
reformáció egyik tétele volt) mozgalom vezetője, Soós Géza hangoztatta
"Evangéliumot Magyarországnak" s ez ma is időszerű.
Nem a párt akarata, a kormány erőszakos akarata, nem az én akaratom, hanem
az Isten akarata a lényeges.
Az evangélium, az örömhír segít bennünket arra. hogy az Isten akarata a
szeretet és az ember is szerethet-
ezt felismerjük.
Ennek az akaratnak engedelmeskednünk kell.
Igy kiépíthetjük újból a kapcsolatainkat Istennel és az emberekkel.
Hittel, bátran mondjuk és énekeljük a Nemzet Imáját: "Isten áldd meg a
magyart".
Végezetül hadd idézzek Wass Albert: Karácsonyi üzenetéből néhány sort:
"Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt...
változzatok át a szeretet nemzetévé és lássátok meg: attól a pillanattól
kezdve veletek lesz az Isten."
Úgy legyen! Ámen.
Székelyudvarhelyen, 2007 május 3-án
Hegyi Sándor - református lelkipásztor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 20:36:03, kedd
|
| |
| |
Emberségért és Magyarságért!
Válasz az antifasiszta kiáltványra
Mi nem valami ellen, hanem valami mellett állunk ki, mégpedig az emberségért és a magyarságért, ember és ember, magyar és magyar közötti testvériségért, szolidaritásért. Valljuk, hogy minden embernek úgy kell élnie, hogy élni hagyjon másokat is, kik tisztelik kölcsönösen az ő jogát. Valljuk, hogy senki sem lehet sem jobban, sem pedig kevésbé egyenjogú mint más. Valljuk, hogy minden embernek és közösségnek joga van, elmondani, ami neki fáj, megvédeni saját értékeit és érdekeit. Nekünk nemcsak szánk van a panaszkodásra, de fülünk is más panaszának meghallására. Mi saját hibáinkat, bűneinket is vállaljuk, de el is várjuk, hogy mások is megtegyék ezt. Mi nem akarunk másokon élősködni, de nem tűrjük, hogy rajtunk élősködjenek, mi nem akarjuk elvenni a másét, mi csak azt akarjuk vissza, ami a miénk. Mi szolidárisak vagyunk minden elnyomottal, de nem az elnyomóval, minden üldözöttel, de nem az üldözővel. Testvérünk minden igaz ember a földön, ki nem másokon akar élősködni, ki magát nem helyezi mások fölé, kit nem vakit el a mohóság. Mi igen is tiszteljük a különbözőségeket, a másként gondolkozást, de nem a rosszat, nem emeljük trónra a közösségellenességet. Minden magyar fivérünk és nővérünk, aki számára a magyarság egy és oszthatatlan egész, aki büszke nemzethez tartozására és kultúrájára, aki óvja és gyarapítja értékeit. Semmi közünk sincs azonban ahhoz, aki csak nyelvében magyar, de lelkében idegen, aki megveti és lenézi e népet, aki ellene támad, rágalmazó szóval, vagy brutalitással. Nem testvérünk, ki csak állampolgárságára magyar, de arra érdemtelen. Kiállunk annak a joga mellett, hogy szabadon érezhessünk, hogy ne legyen bűn a hon és a nemzet szeretete, és ne legyen bűn az ellenségeink jogos gyűlölete. Kiállunk amellett is, hogy mindenkivel szemben igazságosak kell legyünk, tekintet nélkül rokonszenves-e nekünk vagy sem, de el is várjuk, hogy velünk szemben is azok legyenek mások.
A mi fülünket sem sérti más gyásza, hát más fülét se sértse a miénk. Mi igazságot akarunk, mely nélkül nincs sem szabadság, sem egyenlőség, sem valódi testvériség. Mi minden embert és közösséget annak magatartása alapján ítélünk meg. Ez nem előítélet, hanem tapasztalat. Mi nem törünk mások elpusztítására, hanem az ellenünk acsarkodókkal szállunk szembe. Címkézgethetnek bennünket, ahogy csak akarnak, semmi nem takarja el a bűnöket, amelyeket ellenünk elkövetnek. Tolvajok, hazugok, csalók, kik a napot is lelopnák az égről, kik az atya Istent is kisajátítanák, nem ítélhetnek felettünk. Ők senkik és semmik, mi Emberek és Magyarok vagyunk, és büszkén vállaljuk ennek minden terhét. Igaz szegények vagyunk, de mindenért vérrel és verítékkel fizettünk, nem más kertjéből loptunk. És nem tűrjük, hogy kertjeinket tovább fosztogassák, országunkat rontsák embernek satnya, magyarnak silány kreatúrák. Minden közösségnek is joga és kötelessége értékei és érdekei védelme. Mi sem mondunk le erről, hogy józan önmérséklet mellett védjük magunkat, élni hagyva mindenki mást is, aki bennünket élni hagy. Azt, aki nem hagy élni bennünket, ki sajátunkból akarna kirekeszteni minket, mi sem fogjuk élni hagyni, és meg nem ijedünk tőle, sipákoljon bárhogy, kígyót-békát kiáltva ránk. Az ő szájukból a szitok dicséret, és szégyen a helyeslés.
Rágalmaznak bennünket és mocskolnak, megkérdőjelezik alapvető emberi jogainkat. Minket ez sem ijeszt meg, állunk minden vád elébe. Rasszistázzanak le bennünket rasszista korcsok, magukat felsőbbrendűnek képzelő emberi selejtek, mi nem félünk tőlük, mert az méltatlan emberhez és magyarhoz egyaránt. Nem alázkodás felel gyalázkodásra, hadüzenetre viszont hadüzenet felel. Zéró toleranciát akartok - hát meg is kapjátok, mert nem is érdemeltek mást.
Csatlakozásra hívva minden embert és magyart:
Juhász László, a Magyar Jelen újságírója, (MM, Nógrád.).
Juhász Áron, kinek az apja messze nem milliárdos, (MM, Nógrád.)
Juhász Lászlóné, nyugalmazott magyar-történelem tanár. (MM, Zala megye)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 02:09:40, kedd
|
| |
| |
H i v a t k o z á s o k, m e g h a t á r o z á s o k
(A Magyar Írószövetség által, 1998-ban meghirdetett szociográfiai pályázatra készült, ,,Bízom Külkertesben!" jeligéjű pályamunkához)
Túlélési stratégiák...(1946-1968)
1.: Kulák-paraszt: (4. old.) ,,A kulák (kulaks) a 19. sz. végén és a 20. sz. elején az orosz parasztság legtehetősebb rétege. A jobbágyfelszabadítás után jelentek meg, s tőkés mezőgazdasági termeléssel és vállalkozói tevékenységgel foglalkoztak. A mezőgazdaságban a 30-as években folyó kollektivizálás során Sztálin a kulákokat, mint osztályt "likvidálta". (Cambridge Encikl./Maecenas Kiadó/Bp./1992.)
A kulaks magyar megfelelője: kulák/nagygazda, "zsírosparaszt" (per.)/. Rákosi az 50-es évek elején - szovjet mintára - az egyéni (saját földjét művelő és állattartással is foglalkozó) parasztokat, az ellehetetlenítés minden módszerét /teljesíthetetlen beszolgáltatási követelmények/ alkalmazva akarta TSZ-ekbe kényszeríteni. Az erőszakos kollektivizálás alól a II. világháború utáni földosztáskor földhözjutottak sem voltak kivételek. (A magyarok krónikája/Officina Nova/1995/Bp, nyomán:B.M.)
2.: Munkamegosztás: (4. old.) társadalmi munkamegosztás: a termelő és egyéb emberi tevékenységek, munkák különböző foglalkozási ágakká való szétválása, elkülönülése... (Közgazd. kislexikon, Kossuth Kiadó/1977.)
Családi munkamegosztás: u.a., mint a társadalmi, csak a családi élet működőképességének fenntartását szolgáló funkciók- feladatok családtagonkénti szétosztása és elvégzése. (Háztartás, gyermeknevelés, stb: H. Sas Judit: Nőies nők és férfias férfiak 126. old., Akadémia Kiadó, Bp/1984.)
3.: Parádés kocsi: (3. old.)a lovas szekér díszes, emberi utazásra alkalmas változata. (Balasa-Ortutay: Magyar néprajz 262. old., Corvina/1982.)
4.: Lószerszám: (4. old.) a lóbefogáshoz szükséges fölszerelés. Magyar néprajz.
5.: Suba: (4. old.) kiterítve kör alakú, melyben az egyes juhbőrök háromszögben helyezkednek el. A legegyszerűbbeket, melyek mindössze 3-4 db-ból álltak, maguk a pásztorok szabták és varrták. De az igazán szép, ünnepi subát 12-15 bőrből a magyar szűcs állította össze... (Magyar néprajz 314. old. Corvina/1982.)
6.: Gazda: (5. old.) "...szinte kivétel nélkül a család legszélesebb ismretekkel rendelkező tagja volt. Ismereteit általában a családja számára igyekezett átadni." (Magyar néprajz 48-50. old.)
7.: Érzelmi patron: (5. old.) mély, tartós pozitív érzelmi élmény elraktározása és felidézése. (Szülők kislexikona: Kossuth/1974., David A. Statt: Pszichológiai kisenciklopédia: Kossuth/1994., Szülőknek nevelésről: Ifjúkor..., Művészetre nevelés a családban: Kossuth/1978.)
8.: Zsellér: (8. old.) föld nélküli mezőgazdasági munkás. (Értelmező kéziszótár)
9.: "Racizás", racionálás: (5. old.) áthelyezés, elbocsátás...
10.: Beszolgáltatás: (5. old.) ,,1951-ben bevezették a cukor- és lisztjegyet. Az ellátási nehézségekért falun a gazdákat tették felelőssé." (A magyarok krónikája: Officina Nova/1995.)
"...veszélyes mértéket ér el a parlagon hagyott földek aránya. A begyűjtéshez egyre gyakrabban vesznek igénybe karhatalmat, hogy szó szerint: lesöpörjék a padlást." "...a következő évre félretett vetőmagot is elvitték a paraszti portát földúló rendőrök." (A XX. század krónikája: Officina Nova/1994.)
11.: Szuggerálta: (5. old.) befolyásolta: "...A gyermek befolyásolhatósága hatalmas erejű eszköz a nevelő kezében, ..."(!) (Szülők kislexikona, Kossuth/1974.)
12.: Önvédelmi reflex:=énvédelem=elhárító mechanizmus: (5. old.) D. A. Statt: Pszichológiai kisenciklopédia 50. old.)
13.: Prédikálószék: (6. old.) egyházi, politikai, vagy oktatói szószék.
14.: (6. old.) Az idézet Mikes Kelemen fiktív leveleinek egyikéből (LXII.) való, melyet Rodostóban írt 1725-ben.
15.: "Értelmiségi (6. old.) réteg sohasem volt és nem is lehet külön osztály, mert nem foglal el önálló helyet a társadalmi termelés rendszerében a tulajdonviszonyok tekintetében... Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál..." Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia: 69. oldal., Magvető, Pécs/1979.);
"..a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma." (Szelényi Iván: Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében 1982.)
16.: Konfekció ipar: (6. old.) (a textiliparon belül) készruhák nagytételű előállításával foglalkozó ipar. (Moldova György: A szent tehén, Riport a textiliparról)
17.: Modern rabszolga: (6. old.) társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, "minden joggal fölruházott", de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó. B. M.
"...F.I.-nével beszélgetek. ...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal, aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ...Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. (Akárcsak az előbb említett Cs.L.-né.)" "...a beszélgetést L.K. mérnökkel folytatom, a kelmetechnológiai osztály vezetőjével. Pesterzsébet? Nem ismeri a kerületet, nincs is erre ambíciója, semmi sem köti ide. ... Az ötéves terv végére a termelést megduplázzák a termelékenység fokozásával." Molnár Géza: Ez itt a külváros (Szabad hazában/Tankönyv az 1974/75-ös KISZ oktatási évre/Ifjúsági Lapkiadó Vállalat/1974.)
18.: KTSZ: (10. old.) Kisipari Termelő Szövetkezet
19.: Elidegenedés: (10. old.)D. A. Statt Pszichológiai kisenciklopédia 50. old. (Vö: a közgazdasági- és jogi elidegenítés fogalmával! Közgazd. kislexikon 106. old.; Dr. Takács György: Gazdálkodási és jogi fogalmak párhuzamos magyarázata 353. old., Elsajátítás: 127. old. GTE/Bp/1990.)
20.: Életstratégia: (11.) embernek, a (fogantatással)-születéssel kezdődő és a halállal véget érő létezési időtartama, mely időtartam felnőtt szakaszára - az élet többféle területéről készített, elemzésen alapuló - életmódra irányuló terv, lépésről lépésre történő megvalósítása. B.M.
(Harsányi István szerint az életprogram. Az ifjúkor (16-24. év), megjelent: 1984-ben a Szülőknek nevelésről c. sorozatban; Szülők kislexikona, Kossuth Kiadó/1974.)
21.: Tímár Mihály, Tímea, Noémi, Teréz mama: (12. old.) Jókai Mór: Az aranyember című regényének hősei.
22.: Szellemi skála: (12. old.) az alkotó tudat - "gondolkodással, kiváló szellemi tulajdonságokkal fölvértezett ember". (Pszichológiai kisenciklopédia.)
23.: Szenzibilitás: (12. old.) érzékenység, fogékonyság. (Pszichológiai kisenciklopédia.)
24.: Organikus műveltség: (13. old.) organikusan, szervesen hozzá tartozó, természetes, ősi, - nemzedékről-nemzedékre- öröklődő valamilyen tudás iránti készség. (Szakirodalom alapján: B.M.)
25.: Egzisztenciális: (13. old.) az élethez létfontosságú szükségleti javak. (Idegen szavak és kifejezések szótára alapján: B.M.)
26.: TMK: (13. old.) mozgalom-jellegű munkavégzés: a "Tervszerű- Megelőző Karbantartás" volt a lényege. (B.M.)
27.: Diszkriminatív: ((14. old.) hátrányos, megkülönböztető intézkedés. (Idegen szavak és kifejezések szótára alapján: B.M.)
28.: "Kalander: (16. old.) (gör.-ném, műsz) több egymás fölé szerelt hengerből álló gép a kezelt anyag egyenletes vastagságúra, vagy síma, fényes felületűvé alakítására." (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára: 400. old, megj:Akadémia K./Bp/1978.)
29.: Appretúrás: (16. old.) a textília kikészítő anyaggal történő "csinozása" (pl: keményítés). (Idegen szavak... szótára alapján: B.M.)
30.: József Attila: (17. old.) A szépség kuldúsa c. versének egy részlete.
31.: Arroganciával: (17. old.) szemtelen, pimasz, pökhendi, kihívó viselkedéssel.(Idegen szavak és kifejezések szótára nyomán:B.M.)
32.: (18. old.) "... minden cimbora fizetett egy kört": a kocsmai illendőség, betyárbecsület szerint az együtt ivó társaság minden tagja rendelt és fizetett minden tagjának legalább egyszer "egy kört". B.M.
33.: Presztízsvesztéstől: (18. old.) tekintélyvesztéstől. (Idegen szavak szótára nyomán: B.M.)
Szocializációs kísérletek...(1969-1971)
1.: "Kassai dóm, (32. old.) ahol Rákóczi, Zrinyi Ilona, Bercsényi Miklós és társaik hamvai mindmáig nyugszanak." "... 1906. október 24-én Ferenc József király szentesíti a II. Rákóczi Ferenc és" "...Törökországban ... bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvénycikket." (A XX. sz. krónikája/Officina Nova/1994.)
"A vonat Orsováról érkezett a fővárosba, majd egynapos ünnepség után ért céljához Kassára. Itt Rákóczit és Zrínyi Ilonát 29-én a dómban, 30-án Thökölyt a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra." (A magyarok krónikája/Officina Nova/1995.)
Akkor még nem sejtették, hogy 15 év múlva Kassán sem lesznek bujdosó őseink hamvai "otthon", mert a "trianoni békediktátummal" majd elcsatolják, kiszakítják Magyarország testéből és Kassa sem lesz magyarországi város többé! B.M.
2.: "Miért nem tudhattak arról, hogy mi történt 1968-ban...?" (32. old.)
"A prágai tavasz a csehszlovák nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom csíráinak kiépülését takarta." "A mozgalomnak öt szocialista ország (Szovjetúnió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) csapatainak 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget." (A magyarok krónikája/Officina Nova/1995.)
3.: "T"ámogat, "T"űr, "T"ilt= TTT: (33. old.) "...Valójában a párt akarata a művelődés területén Aczél György akaratát jelentette." "...Aczél a maga koncepcióját az ú.n. három "T" kategóriájában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás. A harmadik T-t, a tiltást, az alkotók igyekeztek eleve, önszántukból elkerülni. ..." (Pozsgay Imre:1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban/Püski/1993.)
4.: "Túraszerkóban": (37. old.) Túrázásra alkalmas öltözék és felszerelés.
5.:"...cuccukban": (38. old.) Holmi, csomag; itt: divatos ruhanemű, öltözék.
6.: "frusztált": (39. old.) "Határozott célra irányuló tevékenység végrehajtásának meggátolása miatt előállott kellemetlen, bénító élmény." (Idegen szavak és kifejezések szótára/Akadémia Kiadó/Budapest/1978.)
7.: "adminisztráció": (40. old.) "... a civil társadalom bürokratája közvetíthet az alapvető osztályok közötti konfliktusokban, de legfőbb érdeke a meglévő osztályviszonyok fenntartása, mert ennek kétségbevonásával önnön létalapját ásná alá." (Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika/Bp/1993.)
8.: "az új társadalmi építmény": (40. old.) Az a gazdasági formáció, amely alapul szolgál minden másnak, pl a kultúrának. (Marx "alap és felépítmény"-elve alapján:B.M.)
9.: "jogosítványt": (40. old.) A gépkocsi vezetésére feljogosító okmány mintájára: itt a diplomát, mint az oktató-nevelőmunkára feljogosító okmányt jelenti. B.M.
10.: (40. old.) Mikes Kelemen törökországi fiktív leveleinek egyikében (LXII.) megfogalmazott gondolatra utalás. B.M.
11.: "jobbhoroggal": (43. old.) A boksz-sportban a jobbkézzel való ütésmódot jelenti. B.M.
12.: "artikulálva": (43. old.) érthető, jó kiejtéssel.B.M.
B.M.: Bóna Mária
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 02:07:53, kedd
|
| |
| |
Helytörténeti-néprajzi hagyományok
Kunszentmiklóson,
a második világháború előtti- és utáni,
valamint,
Pesterzsébeten az 1990 utáni öt-hat évben
Bevezető
A társadalomnéprajz az USA-ban antropológia, Angliában szociális antropológia néven ismert.
Európában, különösen Közép-Európában a társadalomnéprajz - a nemzeti kultúra megőrzésére, továbbfejlődésére jött létre és - a társadalmi élet minden jelenségét kutatni kívánja. Geertz, egy európai kutató szerint: ,,Az antropológia ... szociálantropológia művelői néprajzot (ethnography) írnak. Néprajzot művelni annyit jelent, mint kapcsolatot megállapítani, adatközlőket kiválasztani, szövegeket átírni, családfákat felvenni, mezőket feltérképezni, naplót vezetni és így tovább ..."
Nemcsak a tudományos kutatás, hanem más, művészi eszközök is segíthetnek a megismerésben. Például: Móricz Zsigmond, Féja Géza, Illyés Gyula, Fekete István, mint írók, a műveikben örökítették meg a ,,régvolt" idők történéseit, hagyományait.
Féja Géza 1975-ben, Nagy Olga erdélyi- néprajzi írónak a következő gondolatokat írta: A társadalmi néprajz ,,a mai társadalmi mese életről, sorsról, átélt, megszenvedett s éppen költészetté váló valóságról." ,,... van városi folklór is..."... ,,Abban is teljesen igazad van, hogy elérkezett a társadalmi néprajz órája."
Az itt következő napló-szerű visszaemlékezéssel szeretnék tudósítani életről, sorsról, átélt és megszenvedett valóságról. Amiért sem nagyszüleim, sem a rokonaimnak hitt emberek soha nem meséltek életükről, kénytelen vagyok a lelkem láthatatlan ,,fényképezőgépében" rögzített emlékképekre hagyatkozni - így válva egy-személyben adatközlővé és adatrögzítővé.
Budapest, 2003. november 4.
Bóna Mária Ilona
adatközlő, adatrögzítő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 02:06:46, kedd
|
| |
| |
Kunszentmiklósi ,,hagyományok" az 1946- és 1952 közötti hat évben
A háború utáni első "békeévben", 1946-ban születtem. Kisgyermekkoromban az állandóságot és az otthon biztonságát nekem egy, a tassi határban lévő, kunszentmiklósi tanyai ház és a körülötte lévő gazdaság jelentette.
http://furaila.xfree.hu/33600
A családot, pedig egy fekete fejkendős, sudár magas, idős néni és egy ősz hajú, kackiás bajuszú, alacsony, szikár öregember, meg a "nénnye" képviselte. Nénnyét a két idős ember Piroskának szólította, aki pedig "édősanyámnak" és "édősapámnak" őket.
Piroska nénnye és én: a "kis Marika", olyan elválaszthatatlanok voltunk, "mint a borsó meg a héja", mint Konrád Lorenz és az ő szárnyasai... Azt hiszem nálam is működött az imrinting(1.). Hogyne működött volna, amikor ott, a tanyán, mindig és mindennek megvolt a felelőse, gazdája(6). Ott nem maradhatott senki és semmi gondozó nélkül - éppen ezért, feladat nélkül - egyetlen pillanatra sem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 02:04:50, kedd
|
| |
| |
Hagyományos munkák a baromfi-udvarban,
és - az önállóság felelőssége
Piroska nénikém feladata volt a baromfiak körüli munkák elvégzése is. Én, pedig mindig ott voltam, ahol ő és így korán megtanulva a dolgok csínját-bínját, "belenyőhettem" ezekbe a feladatokba.
Az első ilyen alkalomra visszagondolva, elmesélem: hogyan tanultam meg a tyúkok "elültetését".
Három-négy éves lehettem, amikor felfigyeltem arra, hogy egyik-másik tyúk el kezdett kotyogni és minden átmenet nélkül le-leült a puszta földre és még az eléje szórt eleséggel sem lehetett onnan elcsalogatni. Nénikém csak annyit mondott erre a furcsa, számomra ijesztő "rendellenességre", hogy:
- "Itt az ideje, hogy elültessük!".
Ettől ijedtem meg csak igazán, mert azt hittem, hogy azt úgy kell majd csinálni, mint a palántázást. Sehogy nem tudtam elképzelni szegény tyúkot - élve elásva - a földben. Azután, hogy fölvitt néném a tyúkkal és egy zsák szalmával a padlásra, kezdtem megkönnyebbülni. Nekem is kezembe nyomott egy "nyaláb" illatos szénát, nehogy haszontalannak érezzem magamat.
Ott, már sorakoztak az óriási kosarak. Egy alul, és fölé rakva - szájával lefelé fordítva - a másik.
Egy ilyen üres kosarat tettünk be a sorba, tisztes távolságra a másiktól, hogy a kotlósok ne zavarják egymást. Nénikém megtöltötte szalmával a kosarat és a nálam lévő szénát közösen, fészek-szerűen elrendeztük a tetején, majd az előre odakészített szakajtóból előszámolt fennhangon 10-16 db tojást és óvatosan berakta a fészekbe. (Én még ekkor nem tudtam számolni, de már felfigyeltem a módjára.) Erre nagyon óvatosan ráültette a tyúkot, "aki" úgy helyezkedett el a tojásokon - csőrével egyenként görgetve rajtuk, miközben úgy forgolódott, hogy még véletlenül sem lépett rá lábaival egyikre sem - mintha így köszöntötte volna mindegyiket. Olyan nagyra borzolta tollazatát, hogy teste melegéből minden egyes tojásnak jusson, majd végre, nagyon gyengéden ráereszkedve "elült" rajtuk.
Ettől fogva Piroska nénikémmel minden etetéskor fölmehettem a padlásra. Az előzőleg elültetett tyúkok alól sorban keltek ki a pulykák, kacsák és libák. Nem győztem csodálkozni ezen a leleményességen és azon, amilyen hűséggel(!) követték (szinte igazolva az "imprinting-elméletet") a különböző fészekalja apróságok a kotyogó kotlósmamát. Láthattam, amint a kotlósok megmutatták apróságaiknak a tanyaudvar-, később a mező világát; kapirgálni-, csipegetni valóit.
A kislibás és kiskacsás kotlósok akkor kerültek először bajba, amikor a mezőn rátaláltak a vályogos gödörben összegyülemlett vízre. Soha nem felejtem el a kotlósok kétségbe esett kárálását és futkosását a parton, ahogy meg akarták akadályozni kicsinyeik vízbeesését. A kiskacsák és kislibák, viszont engedelmeskedve a velük született ösztöneiknek, vízbe pottyanva, azon nyomban úgy úsztak, lubickoltak, mintha tanulták volna.
Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem az éktelenül csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk és lehoztuk, majd útjára bocsátottuk a kotlóst csibéstől.
(Örömöm határtalan volt, amint láttam az elől haladó, örökké kotyogó kotlóst és az utána botladozó, csipogó, sárga-pihés kiscsibe-gombócokat. Ekkor megsejtettem valamit abból, mi végre is vagyok a világon, mert először sejlett fel lelkemben a vágy arra, hogy minél előbb felnőjek. Felnőjek, hogy nekem is lehessenek kicsinyeim...)
Igen ám, de ennyi apró-jószágot nem lehet a réten, meg az udvaron való kapirgálás során talált élelemmel felnevelni!
Nénikém alig győzte darával, meg apróra vágott lucernával az apróságok etetését. Hamar elfogyott az a morzsolt kukorica, amit még a téli estéken morzsoltak nagyapával. Ezért, aztán a kukoricagóréból kellett "vételezni" az újabb morzsolni valót. Ilyenkor a szecskavágót átállítottuk morzsolásra. A morzsolás után következett a darálás, melynek szintén voltak fokozatai. A már korábban kikelt kisbaromfiak számára már egész nagy-szeműre kellett állítani, a kisebbeknek egészen apró szeműre. Ugyanezt az eljárást alkalmaztuk a lucerna aprításánál is. Nénikém nekem is adott egy csomót, amit egy deszkán olyan apróra vágtunk a késsel, mint amilyenre a petrezselyem zöldjét szokás az emberi étel ízesítéséhez. Ezt a kétféle anyagot azután összekevertük egy-egy vödörben és kis etetővályúkban elosztottuk. Mire késő délután bejöttek, már várta őket a terített "asztal" a belső udvarban!
Később, amint annyira felnőttek a pulykák, hogy már nem hallgattak a kotlósmamáikra, összetereltük őket és az én felügyeletemmel mehettek ki a mezőre. Nem volt könnyű feladat együtt tartani őket, mert a pulykák kedvenc csemegéje volt a szöcske. A szöcskékről, pedig köztudott, hogy szabadon ugrándozva élnek a széles határban. A pulykák, pedig vadászva követték őket a szélrózsa minden irányába. Én, pedig úgy futkároztam, terelgetve igyekezve egyben tartani őket, mint egy nyájat őrző pulikutya.
Ekkor tanultam meg az önállóság felelősségét!
Egy életre szólón belém ivódott, hogy vannak munkák, amelyeket soha nem lehet elhalasztani, mert az állatokat el kellett látni ünnepnap is. Már ekkor tudtam, amit később, a TSZ-ek vezetői sem, hogy a legeltetést nem lehet munkaidőhöz, munkarendhez igazítani.
Nyáron például délben, amikor "magason állt a nap", betereltük az őrzött állatokat az "enyhelbe", itatni és delelni. Közben, nagymama elkészítette az ebédet és mi: a pásztorok is megebédeltünk és deleltünk, vagy szundítottunk egyet, vagy összeszedtük az öregebb - koratermő - gyümölcsfák elhullajtott gyümölcsét. Ebből aztán nagymama nagyon finom pitéket sütött a kemencében.
A kemencét is föl kellett fűteni valamivel. Többnyire - még az előző évi napraforgó szüret után visszamaradt napraforgószárral, vagyis - a "tutyéllaszárral". Ott, a tanyán azt is megtanultam, hogy semmi nem mehet veszendőbe, mert "...minden földi javunk Istentől való", ezért mindent "újrahasznosítottunk"!
A délutáni, 3 órás vonat érkezésekor hajtottuk ki az állatokat ismét.
Amint látható, a tanyán nem volt munkarend, meg munkaköri leírás és mégis, az egész család egy jól bevált családi munkamegosztásban(2.) dolgozott.
Esténként, amikor "elültek" óljaikban a pulykák, nénikém megszámolta őket és nagyon büszke voltam magamra minden alkalommal, mert híja nélkül megvolt, mind a százöt!
Ezen a képen látható, hogy öt évesen, már kétéves kishúgomra is vigyáztam és, hogy az a bizonyos felelősségem nemcsak formális volt, közben megtanultam 105-ig számolni!
http://furaila.xfree.hu/33600
A kiscsibéinkről nem lehetett ugyanezt elmondani, mert a héja le-lecsapott időnként rájuk. Pedig úgy kiabáltam, hogy: "kurhéjja!", ahogy a torkomon kifért. Nénikém még a kendőjét is lekapta és azt lengetve próbálta a ragadozó vadorzót elijeszteni. Többnyire sikertelenül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 02:03:21, kedd
|
| |
| |
A növény-palántázással kapcsolatos feladatok
és népi bölcsességek
Ekkorra, a tavasszal elültetett paprika- és paradicsompalánták már virágoztak. Soha nem felejtem el, hogy milyen fontos dolgokat tanultam palántaültetés közben az ÉLETRŐL is. Például: nénikém képes volt a legnagyobbat is egyszerűen kidobni, ha nem volt elég erős gyökérzete.
Megkérdeztem, hogy nem sajnálja-e? Azt mondta:
- "Nem tud megeredni, termést hozni gyökerek nélkül. Csak nyújtózkodik világnak, elvéve a fényt a többitől."
Nemcsak azt tanultam meg, hogy az elültetett palántákat később, folyamatosan gondozni kell, hogy sok termést hozzon, hanem megtanultam például kapálni és közben megtanultam megkülönböztetni a GAZt, a HASZONnövénytől!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-15 02:02:23, kedd
|
| |
| |
Az Úr napjához fűződő szokások
De nemcsak dolgoztunk azon a tanyán, hanem pihentünk is, méghozzá legtöbbet az Úr napján, vasárnap.
Onnan lehetett tudni, hogy közeledik a vasárnap, hogy előtte való nap már a készülődés jegyében telt.
Bent a házban, nagymama mosta, vasalta az ünneplő ruhákat.
Amelyik ételt lehetett, megfőzte- megsütötte előre, hogy semmi akadálya ne legyen a vasárnapi templomba menésnek.
Nagyapa tiszta almot hordott a jószágok alá és bekészítette az istálló szénatartójába a szálas takarmányt, hogy másnap reggel csak a jászolba át lehessen rakni az állatok elé. Majd szép fényesre csutakolta a lovakat és felsöpörte vesszősöprűvel a tanyaudvart.
Nagymama, és nénikém a házban és a ház előtti kertben rendezkedett a cirokseprűvel. A szemétlapátra seprésénél az én feladatom volt a lapát igazgatása és megtartása úgy, hogy a lehető legtöbb szemetet lehessen felseperni egyetlen lendülettel. Ezzel megtanultam odafigyelni nemcsak arra, amit csinálok, hanem a másik emberre is, akivel együtt dolgozom!
Közben, megforrósodott az üstben a hajmosáshoz és a fürdéshez is a víz. Nagymama őszülő haját két copfba fonva a fejetetejére tekert kontyban hordta. Ezt, a korona formájú frizurát külön szertartás volt kikefélni, megmosni, megfésülni és kontyba rendezni. Egy fehér damaszt vállkendőt terített a vállára fésülködés közben, majd a hajtűket, fésűket is egy kiterített kendőre rakta ki, szép sorban. Az én dolgom volt, hogy kézbe adhattam, olyan sorrendben, ahogy nagymama kérte. Ilyenkor csak mi ketten voltunk bent a "fürdőkamrában". Nagymama még ekkor sem vette le a szolid csipkével szegélyezett, lábszárközépig érő, fehér vászoningét. Egyébként minden ruhadarabja sötét színű volt.
Ma sem értem, hogy miért kellett olyan nagy műgonddal fésülködnie, ha azután bekötötte a fejét a fejkendővel? De ezt is valóságos szertartással, hosszas igazgatással tette. Sokszor, két tükröt is használt hozzá, hogy lássa, hátul is jól áll-e a redő, vagy lokni a kendőn?
(Olyan csomót kötött az álla alá, amilyet később, nekem kellett a kisdobos nyakkendőn kötni. Mondanom sem kell, hamarabb ráállt a kezem a csomókötésre, mint pesti társaimnak, akiknek nem volt fejkendős nagymamájuk.)
Ezután következett az én hajmosásom és fürdetésem. Ezt nénikém segítségével végeztük. A hajamat is ő mosta, fonta és szárította. Majd a lefekvés következett. Míg, mi a fürdőben voltunk, nagymama megágyazott nekünk. Nénikém mellém ült az ágy szélére és két kezébe vette összekulcsolt kicsi kezemet és együtt mondtuk el az Úr imádságát, a "Mi Atyánk!"-ot.
Másnap, többnyire napsütéses időre virradtunk. A reggeli készülődés izgalmában sem türelmetlenkedett senki körülöttem.
Azóta sem értem azokat az embereket, akikkel később összehozott a sors, hogy miért olyan türelmetlenek a gyerekekkel, ha útra kelnek? Talán, mert nem ismerték azt a nyugalmi forrást, ami nagypapáét táplálta.?
Ő és övéi, ugyanis olyan Isten-hívő emberek voltak, akik fennen hirdették: "Istentől van minden földi javunk." (Zsoltárok 127.) Még a gyermek is: "...az Úrnak öröksége: a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom." (Zsoltárok 127:3.)
A GYERMEKre, vagyis rám is úgy tekintett, olyan türelmes szeretettel viszonyult hozzám, mint "Isten jutalmára". Ez engem, méltó viselkedésre ösztönzött. (De sokszor gondoltam erre felnőtt koromban, amikor pedagógiából az ösztönzőkről, a "motivációkról" tanultam!)
A szép, tiszta ruhámban vártam, míg nagyapa befogott a "parádésra", vagyis utazáshoz átalakított szekérbe(3.) és az "ünneplős" lószerszámot(4.) ráadta a lovakra. Azután, ha egy kicsit is hűvös volt, bebugyoláltak szúrós pokrócba. A nagysuba(5.) nagyapáé volt. Útközben nénikém oltalma alatt álltam, pontosabban ültem és rácsodálkozhattam a Kunság száz természeti csodájára. Mert csodaként éltem meg a távoli tocsogóban méltóságteljesen lépegető nagy, fehér-fekete gólyamadár látványát; a kis, mozgó pontra lecsapó és áldozatával egy pillanat alatt felröppenő héja szívszorító, ragadozó vadászatát. Ilyenkor, még kisebb koromban, rémülten bújtam nénikémhez, aki nagy nyugalommal mondta, hogy: - "Ez az élet röndje."
Ezzel megtapasztaltam azt, hogy az is az élet rendje, ha félek: odabújhatok egy biztonságot sugárzó fölnőtthöz!
A tanyán ezt az igényemet is teljességgel kiélhettem anélkül, hogy kényeztettek volna.
Amikor megérkeztünk a városba, "leparkoltunk" a templom közelében lévő piactéren. A lovak kaptak egy-egy teli abrakos tarisznyát, hogy közben ők se unatkozzanak.
Az utazáshoz átalakított szekér és "kocsisa": egyik Bóna-nagybátyám
Amikor úgy mentünk, hogy nagymama nem jött velünk, akkor egy olyan templomba mentünk, ahol mindig ugyanoda - sárga(réz) táblával megjelölt helyre ült nagyapa és nagy megtiszteltetés volt, hogy - lány létemre - mellé ülhettem.
Itt lehetett érteni, hogy mit prédikál a pap és mit énekelnek a hívek. A falak hófehérek voltak. Alig vártam, hogy megszólaljon az orgona. Gyönyörűséggel hallgattam. Nagyapa, ahogy megrezegtette a hangszálait, vele rezgett a bajusza is. Meghatódom, ahogy visszagondolok ezekre az énekekre, mert először találkoztam a figyelmesség szép gesztusával is. Ugyanis, előfordult, hogy a másik oldalamon ülő, elém tartotta a zsoltáros könyvét, mert azt hitte, hogy csak azért nem énekelek, mert nincs miből... Ott ülve közöttük, azon bánkódtam, hogy nem lehetek igazán részese az együtténeklés örömének, mert nem ismerem a szöveget. Akkor erősödött meg bennem a vágy arra, hogy tudjak írni, olvasni, ezért aztán alig vártam, hogy iskolás legyek!
Az istentisztelet szertartása után, a templomból kifelé menet és a templom előtt üdvözölték az emberek (a férfiak süveget, kalapot emelve) egymást: - "Áldás, békesség!" - "Hogy vagy sógor, vagy ángyika?", vagy kinek mi dukált.
Elő- előfordult, hogy megkérdezték:
- "Hát ez a szép, fekete szemű kislány melyiké?"
Ilyenkor suttogóra fogták a hangjukat, ezért nem értettem, hogy mit mondanak.
(Akkor nem értettem, hogy miért sugdolóznak, miközben arra tanítottak, hogy illetlenség mások jelenlétében sugdolózni! Ma már tudom, hogy ezen "illetlenségre" biztonsági okokból kényszerültek. Ugyanis, az 1950-es években jártunk és az én apukámról nem volt szabad beszélni... Ettől fogva örökre(!) elkísért ez a titkolódzás, sugdosódás személyemmel kapcsolatban. Amikor végre érthetővé vált számomra az a családi viszonyrendszer, amiben fölnőttem, mindig összekuszálódott az egész, egy-egy újabb információval. Ez nekem nagyon fájt. Pontosabban megéreztem, hogy a puszta létem miatt, mintha hazudozásra kényszerülnének azok az emberek, akiket szerettem és engem az igazmondásra neveltek! Ezért, azután, - ha lehetett - nem kérdezősködtem, mert nem akartam, hogy hazudozzanak nekem. De a kielégületlen kíváncsiság ott bujkált bennem egész életemben!)
Majd szó esett időjárásról, termésről, vásárról és hazakocsiztak, hazakocsiztunk, ki-ki a maga portájára.
Nagymama és nagypapa, az utazásra átalakított szekéren.
Amikor nagymama is velünk volt, akkor sokkal díszesebb templomba mentünk. A falakra színes képek voltak festve és a napsugár is színes üvegablakokon próbált besütni. Itt nem értettem, hogy mit beszél a pap, de az orgonaszó ugyanúgy zengett és ugyanolyan gyönyörűséggel töltött el. Énekelni is csak a pap és egy másik bácsi: a kántor énekelt nagyon szépen, de érthetetlen nyelven. Távozóban "Dicsértessék!"-kel köszöntek el egymástól az emberek. Itt nem illett a "Hogy tetszik lenni?" kérdésre részletesen válaszolni.
Ezeken a templomos vasárnapokon is találkozhattam egyfajta szépséggel. Gyönyörködhettem a színes freskók és festett üvegablakok mitikus alakjaiban, az orgona- és zengő énekszóban. De, legfőképpen az EGYÜTTLÉT - Isten házában Vele és a Benne-hívőkben - MEGTAPASZTALÁSA jelentett nagyon sokat. Ma már tudom, hogy minden "világi" "közösség"-ben ezt az Együttlétet és Szépséget kerestem, mindhiába!!! Azt is tudom, hogy ezeken a templomos vasárnapokon szerzett élmények érzelmi patronként(7.) működtek bennem életem válságos időszakaiban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
344 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 307
- e Hét: 584
- e Hónap: 9188
- e Év: 45129
|
|
|
Offline
