|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 23:29:13, szerda
|
| |
| |
Magyar Asszonyok Érdekszövetsége
1014. Budapest, Hunyadi J. u. 9.
Nyilatkozat -
2007. május. 17.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségét mélyen megrázta és megdöbbentette a rendőrök által megerőszakolt fiatal lány esete. A legteljesebb védtelenséget kihasználva, a hivatásukból következő fehatalmazással súlyosan visszaélve, az öt rendőr tettével végzetesen megrendítette a társadalom, a nők bizalmát a szolgálni és védelmezni tartozó rendőrökkel kapcsolatban.
Bántalmazás, megalázás, az emberi és női méltóság sárba tiprása: ezzel szolgáltak ezek a rendőrök a védtelen fiatal nőnek.
Melyik magyar nő mer /merhet??/ ezek után bizalommal viseltetni a rendőrség tagjai iránt?
Ezek a rendőrök a magyar rendőrség nevét meggyalázva, mind az emberi, mind a hivatásbeli, mind a jogállami normákat átlépve - szégyent hoztak szervezetükre és hazánkra is. Ugyanis olyan országban, ahol a rendőrök ezt megtehetik - ott nincs közbiztonság, ott veszélyben a legkiszolgáltatottabbak védelme, élete, ott az állam nem teljesíti alapkötelességét: az állampolgárok védelmét.
Elég volt az alapvető értékek, a becsület, a méltóság semmibe vételéből!
Felszólítjuk az illetékes szerveket az ügy gyors kivizsgálására!
Követeljük a súlyos és elrettentő erejű felelősségre vonást!
Követeljük a közbiztonság helyreállítását!
Követeljük, hogy vizsgálják meg a jelenlegi rendőri állományt, hogy alkalmasak-e feladatuk ellátására!
Követeljük az országos és fővárosi rendőri vezetők azonnali lemondását, mivel együttesen felelősök a rendőrségi állomány lezüllesztéséért!
Kérjük a magyarországi jóérzésű emberek, különösen a nők, lányok, asszonyok csatlakozását nyilatkozatunkhoz!
Budapest, 2007. május 17. Ékes Ilona
Elnök
06 204851836
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 23:27:21, szerda
|
| |
| |
Itt a Vörös Hadsereg -Bayer Zsolt írása
2007-05-18 22:57:20 elnök
Emlékszem még arra, hogy Orbánt azért támadták, mert nyakkendő és öltöny viselését követelte meg a kormányüléseken, és kitiltotta a teremből a dohányzást.
Elborzadva idézték azt az állítólagos Orbán-mondatot, miszerint "akik ingujjban, bagózva kormányoznak, azok olyan országot is fognak csinálni".
Most azt mondom, igazuk volt azoknak, akik kinevették ezért Orbánt.
Orbán semmit sem tudott. Most elérkeztünk az ő országukhoz.
Füstmentesen, kifogástalan öltönyökben csináltak köpőcsészét Magyarországból ezek a gazemberek.
Igen, így van ez.
Ahol a miniszterelnök hazudik, majd ezt megússza, sőt erre büszke, ott köpőcsésze lesz az ország. Ahol az értelmiség kajánul és cinikusan asszisztál egy hazug tolvajbanda minden gazemberségéhez, ott bármi megtörténhet, egy ilyen helyen az irracionális lesz az ésszerű és a magától értetődő.
A megerőszakolt lány felismerte az őt megzsaroló, megerőszakoló és kifosztó öt rendőrt. Mind az öt rebiszes.
Nem is lehetne másképpen.
Ilyen ország lettünk. A miniszterelnök talán lop, talán csal, de egészen biztosan hazudik.
Önként, kéjjel.
A legközelebbi munkatársai szintúgy. A pénzügyminiszter üzlettársa és barátja jogerősen elítélve szabadlábon szaladgál a falujában, mert papírja van róla, hogy nem bírja a bezártságot.
Tavaly október 23-án a miniszterelnök utasítására a rendőrök agyba-főbe verték fél Magyarországot. (Teljesen mindegy, hogy valójában "csak" százakat vertek és aláztak meg - rajtuk keresztül a fél ország lett megverve és megalázva.)
Ez is volt a cél. Ez volt az üzenet. Kussoljatok, mert lám, én, Gyurcsány Ferenc, mi, az MSZP-SZDSZ-kormány ezt is megtehetjük veletek, és meg is tesszük. Akkor az ocsmány munka dandárját a rebiszes rendőrök végezték. Maszkban, azonosító szám nélkül, brutális aljassággal és kegyetlenséggel, kéjesen, cinikusan, szadistán. (A jogászokat, akik bizottságot alakítva megkísérelték sorra venni a rendőrök és a kormány által elkövetett bűncselekményeket, a fent említett szemétértelmiségnek a gúnykacaja kísérte. Ugyanaz a gúnykacaj, ami most Csoóri Sándor osztályrésze.)
Szóval a rebiszes rendőrök. Akik úgy gondolták, október 23-a után, hogy újra itt van az ő idejük. És ha éjjel egy védtelen nő akad az útjukba, hát legfeljebb megerőszakolják. Mi történhet? Úgysem mer szólni a megalázott. És bizony, alig múlt valamin. Csak annyin múlt, hogy ez a nő most mert szólni. Ki tudná megmondani, hogy hány nőn vannak már túl a rebiszes állatok?
Senki.
És arra is adjon valaki feleletet: ezek után, ha egy magányos nőnek integet egy rendőrjárőr az éjszakában, melyik nő mer majd megállni?
Ne hallgassatok, ne a cipőtök orrát nézzétek, Kurvaország rendőrei és lakói, hanem feleljetek: melyik nő mer majd megállni?
Öt egyenruhásból kettő megerőszakolt egy fiatal lányt, a három másik meg nézte.
Ilyet utoljára a Vörös Hadsereg engedett meg magának ebben az országban. Egyenruhában, szabadon, félelem nélkül erőszakot tenni: most is ez a sikk. Igen, így van ez.
Kurvaországban a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjei konzervet csempésznek. Kurvaországban szitává lövik a bankrablót, aztán a helyszínelő rendőr százados viszi el a pénzt.
Kurvaországban kommandósok fognak el üzletelő autópálya-rendőröket.
Kurvaországban öt rendőr megerőszakol egy nőt. Aztán arra hivatkoznak, hogy a nő kínálkozott fel nekik.
Ez a védekezésük lényege: a nő, hogy ne büntessék meg, felkínálta a testét, ők meg elfogadták. Ez a védekezés az igazi tragédia.
Ebben rejlik a lényeg. Ez mutatja meg, hogy mi van ezeknek a lelkében.
Hogy mi van itt a fejekben.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 23:20:20, szerda
|
| |
| |
Besúgás és megtorlás: az állambiztonságot segítette Gyurcsány, Petrétei és egy mai alkotmánybíró
forrás: Élet és Irodalom, hirszerzo.hu
2007., HUNSOR medencefigyelő
A Dialógus-csoport leverésében nem a mai kormányfő játszotta a főszerepet
A nyolcvanas évek békemozgalmának, a Dialógusnak az ügye Gyurcsány Ferenc kormányfővé választása után került elő hosszú idő után, kihangsúlyozva a volt KISZ-titkár pártállami-cenzori szerepét. Az Élet és Irodalom tényfeltáró cikkéből azonban kiderül: az állambiztonsággal együttműködő pécsi szereplők közül dr. Kiss László volt párttitkár (ma alkotmánybíró) vagy Petrétei József politikai munkatárs (ma igazságügyi miniszter) szerepe jóval súlyosabb volt.
A Kádár-korszakban a legtöbb besúgás nem az ügynökök, hanem az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatok részéről érkezett - írja az ÉS legújabb számában Ungváry Krisztián annak kapcsán, hogy kutatásai kimutatták: a nyolcvanas évek eleji pécsi Dialógus-ügyben az állambiztonság csak nyolc ügynököt tudtak mozgósítani, akik szerinte csak jelentéktelen információkat adtak.
"A besúgások és a megtorlás szempontjából sokkal fontosabbnak bizonyult Walz János AC-39-es szt-tiszt, valamint a kilenc 'hivatalos kapcsolat'. Petrétei József politikai munkatárs, 'Polgárdi' alkalmi operatív kapcsolat (...), Gáspár János egyetemi párttitkár, dr. Kiss László (ma alkotmánybíró), a jogi kar párttitkára, valamint Gelencsér Imre (1983 áprilisáig) és Kovács Lajos (1983 áprilisától) a jogi kar, Gyurcsány Ferenc, a tanárképző kar, Molnár László, az egyetem és B.M. (nevét sajnos nem sikerült feloldanom), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola KISZ-titkárai" - írja a történész, hangsúlyozva: "Felelősségük természetesen nekik is különböző."
Ma is aktívak
A Kádár-rendszer állambiztonságának egyik sikeresnek ítélt nagyszabású akciója az 1981-ben alakult Dialógus-békecsoport szétverése volt - írja Ungváry Krisztián. A budapesti és pécsi bázisú csoport a kommunista rendszer békeretorikáját használta ki arra, hogy fellépjen atomrakéták európai állomásoztatása ellen, tehát saját érveit kérte számon a pártállamon.
A párt "hivatalos" békeszervezete az "Országos Béketanács" volt - annak főtitkáráról, Barabás Miklósról Ungváry azt írja: besúgói karrierjét "Nádházi Emil" fedőnéven kezdte, ma pedig a civil szervezetek érdekeit képviseli Brüsszelben.
A budapesti kör több tagja 1982 novemberében Pécsre utazott, hogy az egyetemen propagálja a békekezdeményezést - írja az ÉS szerzője. A rendőrség ekkorra már teljes készültségben volt, mivel a Dialógus elleni nyomozás egy plakátragasztás miatt már november 2-án megindult.
A BM kezdettől fogva mobilizálta egyetemi, KISZ-es és pártkapcsolatait, hogy ellehetetlenítse a független kezdeményezést. "...Az állambiztonság a KISZ- és pártfunkcionáriusokat gyakorlatilag állambiztonsági feladatok végrehajtására, figyelésre és jelentések írására használta. Említettek tevékenysége tehát teljes mértékben kimeríti az ügynöki munka fogalmát" - írja Ungváry Krisztián.
Gyurcsány szerepe
Gyurcsány Ferenc szerepe legalábbis kétséges a történetben, a történész ugyanakkor megállapítja: nem a jelenlegi miniszterelnök játszotta a legsötétebb szerepet a pécsi ügyben. KISZ-titkárként megígérte ugyan, hogy a faliújságra bárki azt függeszthet ki, amit akar, és ezt később meghazudtolta azzal, hogy - mint egy korabeli jelentés írja - "a fénymásolt pacifista anyagot (...) a faliújságról eltávolította", de Ungváry szerint "az objektumdossziéban Gyurcsány nevesítve csak egy alkalommal fordul elő, indirekt módon pedig néhányszor lehet következtetni arra, hogy ő is érintett".
Gyurcsány a Debreczeni Józsefnek adott interjúban azt mondta, már első találkozása alkalmával megmondta az elhárítótisztnek, hogy nem hajlandó neki rendszeres hangulatjelentéseket adni. Tevékenysége nagyrészt abban merült ki, hogy levetette a faliújságról az ellenzékinek számító anyagokat, de mindvégig az alternatív fiatalokkal való párbeszéd pártján volt, mondván, meg kell hallgatni őket.
"Visszaemlékezők szerint Gyurcsány volt az egyetlen, aki vállalta a karon a nyílt vitát a Dialógussal szemben. Míg Gáspár, Molnár, vagy Kiss hivatalos kapcsolatként a besúgásban vagy a kemény kéz politikájának követelésében serénykedett, addig ő ehelyett legalább nyílt sisakkal képviselte a KISZ egyébként képviselhetetlen álláspontját. (...) Azt is tudta, hogy hol van a határ a besúgás és az együttműködés között, és ezt a határt más KISZ-vezetőkkel ellentétben nem lépte át. Ma már azt is belátja, hogy KISZ-vezetőként ő is a rossz oldalon állt."
Az Élet és Irodalom terjedelmes írása számos dokumentumból idézve eleveníti fel mai közszereplők akkori represszív, besúgói tevékenységét. Petrétei József jelenlegi igazságügyi és rendészeti minisztert akkori "politikai munkatársként" inkább csak érinti a cikk, súlyosabban viselkedett a történész szerint például dr. Kiss László, aki "1983. március 24-én utasította Gelencsér Imre jogi kari KISZ-titkárt arra, hogy szedje azonnal le a Dialógus-plakátokat, mert az országnak nincsen szüksége egy ilyen 'semleges' szervezetre, ezért ne is reklámozzák azt."
"...dr. Kiss László (...) mind a mai napig mint a magyar alkotmányosság őre reprezentálja a Magyar Köztársaság jogfelfogását" - állapítja meg a tényfeltáró cikk szerzője.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 22:58:57, szerda
|
| |
| |
Mikola Klára: Értelmiségiek, ébredjetek!
(A kézirat alapján.)
Régóta ismerem, tisztelem és kedvelem Karátson Gábort. A nemrég ugyanitt megjelent írásának sok gondolatával egyetértek. Amit viszont nagyon szomorúan látok, az a végtelen pesszimizmus, ami átszűrődik a soraiból. Az értelmiség jelentős része részvétlenségbe vonult pesszimizmusában, és a tömegek is ezt a mintát követik. Egy hitoktató ismerősöm szokta mondani: "Isten társai vagyunk a teremtésben". Ehhez képest mára már hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világméretű irányzatok annyira nagy erőket mozgatnak, hogy már lehetetlen ellenállni azoknak. Nehéz időket élünk. De ezek olyan történelmi pillanatok, amikor a legfontosabb, hogy a helyünkön legyünk. Ritkán vannak ilyen kiélezett helyzetek a történelemben, amikor ennyire fontos egy-egy ember egyéni döntése, hogy helyt áll-e, vagy inkább otthon szorong egy sarokban, vagy a saját létét igyekszik minden erővel fenntartani. Az egyes ember nem maradhat sikeres ezekben az időkben, csak egy társadalom. Fontos lenne, hogy ne egyéni megoldásokat keressünk a szorongatott helyzetünkből való kilábalásra. Ne az életszínvonalunk kétségbeesett fenntartásába fektessük energiánkat, hanem abba, hogy nagyobb közönségek szintjén maradjunk fenn!
* * *
A tavaly tavaszi választások utáni kormány-pálfordulásban azt volt a legnehezebb megemésztenem, hogy az emberek mindezt egy szó nélkül tűrik. Ősszel olyan élményt jelentettek számomra a Kossuth téri események, amikor a fülledt időben végre elered az eső. Az emberek felháborodását annak a néhány fogalomnak a bemocskolása idézte elő, amelyek, ha az utóbbi években talán nem is gondoltunk rá túl gyakran, még sokunkban értéket képviselnek. Számomra is új jelentést kapott ősszel a nemzethez tartozás. Nincs vagyonom és hatalmam, de van hazám és becsületem. Ezt a két dolgot nem cserélném le a másik kettőre. És együtt lenni olyan emberekkel, akik szintén így gondolják - a társadalom akármely részéből is kerültek ki - mindenképpen felemelő.
Ősszel erkölcsi forradalom indult be a Kossuth téren. Bár egyre többeknek válik bizonytalanná az egzisztenciája, és egyre alacsonyabb életszínvonalon élünk, de mégsem ez okozta a legnagyobb felháborodást, hanem az, hogy el akarják venni tőlünk a szellemi és erkölcsi értékeinket. Minősíthetetlen szavakat használnak a hazánkra, a hazugságot és a lopást, mint alapvető emberi tulajdonságot akarják elfogadtatni velünk, a pénzt, pedig az emberélet, egészség, kultúra feletti értéknek kívánják beállítani... Ez a folyamat már régóta zajlik, de most sokkal nagyobb léptékűvé vált. A jogi paragrafusok sem számítanak, nemhogy az emberség, és már az is "szélsőjobbos", aki ragaszkodik nemzeti kultúrájához - mintha ez lenne a beteges, és nem az, hogy valaki teljesen kitörölte a lelkéből ezeket az értékeket.
Sokakat zavart az őszi Kossuth tér sokfélesége. Voltak sérült személyiségű önjelölt szónokok is, de hallhattunk magasröptű, színvonalas beszédeket is, amelyek rámutattak a politika visszásságaira. Igaz, a megoldás akkor még nem fogalmazódott meg árnyaltan. Inkább azt tudta mindenki, hogy mit nem akar. Talán ez az, ami sokakat visszariasztott: inkább kapaszkodtak abba, ami rossz, de biztos, minthogy kipróbáljanak valami újat, aminek ki tudja, mi lesz a vége. Pedig ennek a kormányzásnak államcsőd lesz a vége, és mint látjuk, a népirtást máris megkezdték egészségügyi reform néven - ennél a bizonytalan is csak jobb lehet!
* * *
Ha valami összeomlik, mindig jön utána valami új. Lassan kirajzolódik, mi a jövő útja. "Az evolúciós szabadságharc két pilléren áll: az önszerveződésen és a felvilágosításon" - mutatott rá Bene Gábor, a Kossuth téren minden este tüntető Magyar Nemzeti Bizottság 2006 titkára. A felvilágosítás elsősorban az értelmiség felelőssége. Az önszerveződés mindnyájunké.
Helyi közösségek és a nemzet szintje - ezek olyan társadalmi egységek, amelyek képesek szembeszegülni a pénzvilág hatalmával. Belső kereskedelem, közvetlen kapcsolatok kiépítése a hazai termelőkkel és egy jó cserépkályha a nagyinál - ilyen dolgokon múlik, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak a központi hatalmaknak, és ne váljunk ezáltal rabszolgává.
A civil nemzeti hálózat lehetővé teszi, hogy megállítsuk a pénzvilág terjedését. Meg kell találnunk hozzá a megfelelő formákat. Nemrég még többnyire az volt a köztudatban, hogy akik részt akarnak venni a közéletben, pártokba kell tömörülniük. Ma viszont azt tapasztaljuk, hogy egyre többen ábrándulnak ki a pártokból, és inkább a független, egyes célok érdekében szövetkezett civil szervezetek azok, amelyek hitelesek tudnak maradni, az ezekből szerveződő civil háló az, ami felléphet a nép érdekében, mint valódi civil kontrollt.
A néptribunátus intézményéről és annak aktualitásáról Kardos Gábor írt részletesen a Gondolán. Talán ő sem tudta, hogy ősszel közel százezer ember választotta meg Gonda Lászlót, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 szóvivőjét néptribunnak a Kossuth téren. Ez a római korból ismert tisztség a nép szószólóját jelenti. Ez az az intézmény, amely megmentette a római birodalmat egykoron a szétzülléstől, amikor a pártoskodás patríciusai ott is erkölcstelenné, gátlástalanná és beteges hazudozóvá váltak. (Pi.: Az utóbbi bekezdés a nyomtatott változatból kimaradt.)
* * *
Októbertől márciusig nekem is volt egy olyan időszakom, amikor már nem tudtam befogadni a hazánk és mindnyájunk tönkretételéről szóló híreket, és inkább oda sem figyeltem. "Sokat dolgoztam" - mentegetőztem, amikor azt kérdezték tőlem, hová tűntem - ami igaz is volt, de az is igaz, hogy inkább minden mást csináltam, ami elterelte a figyelmemet, olyan tehetetlennek éreztem magam ebben az iszonyú helyzetben. Nem értettem az erkölcstelenséget, az agresszivitást, hogy hogyan lehet ledarálni egy népet a globalizáció malmában, mindenféle tartozásokra és gazdasági érdekekre, jogi paragrafusokra hivatkozva, teljesen figyelmen kívül hagyva az embert. Túlságosan fájt, ahogy egyre többen veszítették el a munkájukat, egyre szegényebbek lettünk, egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy emberhez méltó, tartalmas és biztonságos életet éljünk.
Március 20-a óta újra járok a Kossuth térre. Örömmel tapasztaltam, hogy a tér szellemisége nagy változáson, tisztuláson ment keresztül. Nincsenek már zavaros fejű, lelki sérült, szereplésre vágyó szónokok, csak olyanok, akik lelkesíteni és tájékoztatni akarják a résztvevőket. Nincsenek több ezres, több tízezres tömegek, de van egy stabil mag, amely őrzi a lángot addig is, amíg nem mozdulnak újból nagy tömegek.
Előbb-utóbb talán elmúlik az emberek félelme az aktív, tevékeny részvételtől. Hiszen a legnagyobb veszély ma éppen a passzivitásban rejlik. Remélem, még idejében eljutunk arra a pontra, hogy nem hagyjuk a vágóhídra terelni magunkat, inkább választjuk a bizonytalant, a sok ismeretlent, a sok újat rejtegetőt, akár egy korszakváltást is, amikor újra kell tanulnunk egy csomó dolgot, és át kell értékelnünk szinte mindent, amiről azt hittük, hogy pontosan tudjuk az értékét - de mindenképpen az ÉLETET!
* * *
Te, kedves Karátson Gábor, példát mutattál, hogyan tágítsuk ki bátran látókörünket más kultúrák felé is, hogy gazdagodjuk, teljesedjünk ezek által, és közben hogyan maradjunk meg saját kultúránkat, értékeinket kincsként őrző magyarnak. Magad is kinccsé váltál közben, szimbólummá, a helyes, magát a világban elhelyezni tudó, se nem alul-, se nem fölülértékelő nemzeti öntudat szimbólumává. Gyere velünk, folytasd a Jóisten által rádruházott feladatodat! Ahogy annyi jó célért vívott tüntetésen találkoztunk, gyere most is, amikor a legnagyobb a tét! Szólítsd meg az otthon maradó barátaidat is, valahogy így: Értelmiségiek, ébredjetek! Rakjuk össze a jövőnket, mint egy isteni mozaikot vagy egy mandalát, igazságosra, harmonikusra, felemelőre!
MAGYAR NEMZET 2007. május 16. p.6.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 22:57:21, szerda
|
| |
| |
A kormány érzéketlen a nehéz helyzetbe került gazdálkodók sorsa iránt
Turi-Kovács Béla (Fidesz-KPE) közleménye:
A Kisgazda Parlamenti Munkacsoport napirend előtti felszólalásban kérte az agrárminisztert, hogy a kormányban teljes erővel képviselje a katasztrofális elemi kárt szenvedett gyümölcstermelők megsegítését. Külön kértük, hogy azok a kisebb földterületen dolgozók és abból kizárólagosan megélni kényszerülő termelők, akik 90-100 százalékos kárt szenvedtek, sorson kívül és az átlagot meghaladó segítségben részesüljenek. Az egész ország figyelmét fel kell hívni arra, hogy a most bekövetkezett fagy- és viharkár egész térségekben teszi tönkre, fosztja meg a megélhetés lehetőségétől a gazdálkodókat, ezért részükre az ország segítségét kell biztosítani.
Fájdalmas, de nem meglepő, hogy a kormány a nehéz sorsú emberek helyzetével szemben ismét érzéketlennek bizonyult. Míg presztízsberuházásokra (pl. új kormányzati negyed) talál forrásokat, 500 milliárdért erőlteti a metróépítést, súlyos milliárdokat költ a kormány népszerűsítésére, közben nem találnak forrást a munka és életlehetőség nélkül maradt emberek megsegítésére. A Kisgazda Polgári Szövetség és a Kisgazda Polgári Egyesület arra kéri azokat a civil és pártszervezeteket, amelyek segíteni és támogatni kívánják az önhibájukon kívül tragikus helyzetbe került gazdálkodókat, hogy lépjünk fel közösen a kormány szociálisan érzéketlen, cinikus álláspontjával szemben!
Dr. Turi-Kovács Béla
országgyűlési képviselő (Fidesz),
a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke
(küldte M.Szabó Imre - Magyarok Világa, műsorvezető-szerkesztő)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 22:51:04, szerda
|
| |
| |
Elutasítjuk az egészségügyi biztosítás reformjára vonatkozó javaslatot
Tudomásunk szerint a döntéshozó és a döntést közvetlenül befolyásoló testületek elé kerül az
egészségügyi biztosítás reformjára, a biztosítási piac megnyitására és a magánbiztosítókon alapuló több biztosítós rendszer bevezetésére vonatkozó javaslat.
Megítélésünk szerint ez a reformjavaslat szakmailag, társadalmilag és politikailag előkészítetlen,
koncepciójában téves, sérti a társadalom és a nemzet érdekeit, elfogadhatatlan a közvélemény számára, és ezért erőltetése politikailag káros.
Ezért feltétlenül indokoltnak tartjuk e reformjavaslat elutasítását.
Ez a reformjavaslat számunkra csupán
,,A biztosítási piac megnyitása" című, 2007. januári keltű szakmai vitaanyagból ismerhető meg.
Ez a szakmai vitaanyag csak szűk körben ismert.
A vitaanyagot az Egészségügyi Minisztérium felkérésére prof. dr. Mihályi Péter, az Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Munkacsoportjának vezetője állította össze.
Megítélésünk szerint eleve megengedhetetlen, hogy egy vázlatos, csak szűk körben ismert és a
szakmai és társadalmi szervezetek által meg nem vitatott anyagon alapuljon a nemzet és a társadalom
egészét érintő, alapvető fontosságú kérdést illető döntés.
Csupán ez a tény is elegendő a javaslat elutasításának indokolására.
Ha viszont kiderülne, hogy létezik egy másik, még számunkra is ismeretlen reformjavaslat, akkor ez még megalapozottabbá tenné e reformjavaslat elutasítását.
A fenti irat a reformjavaslatot semmivel sem bizonyított általánosságokkal ,,támasztja alá".
Kijelenti, de nem bizonyítja, hogy "a versengő biztosítók megjelenése nélkül nem lehet remélni,
hogy az egészségügyi szolgáltatások terén beindulnak a várt és indokoltnak tartott változások.
Csak tőlük remélheti a kormányzat a reform véghezviteléhez szükséges szervező erőt és menedzsment-tudást"
(54. o.).
Minthogy azonban ,,szükséges, hogy a biztosító megfelelő mértékű jegyzett tőkével és szavatoló tőkével rendelkezzen", (66. o.) ezek a biztosítók gyakorlatilag csak külföldiek lehetnek.
Ez az egész magyar egészségügy arculcsapásával ér fel, hiszen azt állítják róla, hogy nem rendelkezik
a szükséges szervező erővel és menedzsment-tudással, vagyis képtelen arra, hogy megoldja feladatait.
Az irat szerint továbbá ,,non-profit gazdálkodás nem létezik" (54. o.),
"a non-profit és az alapítványi forma legfőbb célja az adóelkerülés és a tb-terhek alól való kibújás" (55. o.).
Kétségbe vonja, hogy ,,a közhasznúság mint jogi kategória" az ,,egészségügyre vonatkoztatva"
alkalmazható, mi több, hogy ,,a gyógyítás közhasznú tevékenység" volna (uo.).
Ez is a magyar egészségügy arculcsapása, mert igaz ugyan, hogy az itt dolgozók is meg akarnak élni,
mint mindenki más, de elsődleges életcéljuk mégis a gyógyítás, amely nyilvánvalóan közhasznú tevékenység.
Indokoltnak tartjuk, hogy az Egészségügyi Minisztérium és az Államreform Bizottság kérjen nyilvánosan és ünnepélyesen bocsánatot ezekért a súlyos sértésekért mindenkitől, aki a magyar egészségügyben dolgozik.
Az irat három pillért javasol.
Az I., ingyenes pillérbe tartozna a közegészségügy és népegészségügy,
de az irat felveti, hogy indokolt lenne ide vonni a pénzbeli ellátásokat, tehát a táppénzt, a baleseti és rokkantsági ellátásokat és az anyasági segélyt is.
Ezekre tehát nem terjedne ki a biztosítási elv, a költségeket az államnak kellene állnia.
A III. pillérbe tartoznának ,,a legsúlyosabb, leghosszabb ideig tartó és legköltségesebb megbetegedések"
(58. o.).
Az ezekkel kapcsolatos költségeket - azzal az alábbiak szerint teljesen szakszerűtlen és tarthatatlan indokolással,
hogy az ilyen ,,megbetegedések esetén minden magyar állampolgár azonos szintű orvosi ellátásban részesüljön" - szintén az államnak kellene állnia (uo.).
Az irat szerint emellett ,,célszerűnek látszik, hogy a III. pillérbe soroljuk az olyan orvosi ellátásokat is,
amelyek közös jellemzője a rendkívül hosszú ápolási idő", így ,,az időskori ápolás [...],
az elmegyógyintézeti, pszichiátriai fekvőbeteg intézetek szolgáltatásai, a rehabilitációs és a
bentlakásra kényszerülő mozgássérültek, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők,
valamint a szenvedélybetegségek (alkohol, kábítószer) gyógyítása" (uo.).
Itt ez az irat leplezetlenül kimondja: ez esetekben az "ápolás költségei rendkívül magasak
- az ezzel összefüggő kockázatokat nem ruházhatjuk rá a kisebb méretű biztosítókra" (uo.), tehát a magánbiztosítókra.
Végül az irat szerint ,,a modell II. pillérét a maradékelv definiálja:
minden olyan ellátás ide tartozik, amely nincs benne az I. és III. pillérben" (uo.).
Az irat tehát az I. és III. pillért illetően szakít az általa alapvető fontosságúnak tekintett biztosítási elvvel, itt a biztosítás nélküli állami szerepvállalást pártolja, és a biztosítási elvet csak a II. pillérben tartja alkalmazhatónak.
Ez az elgondolás egészségügyi szakmai szempontból tarthatatlan.
A probléma lényege éppen az, hogy az átlagos életkor meghosszabbodása és a költséges modern
orvostechnikai eszközök kialakulása folytán ,,a legsúlyosabb, leghosszabb ideig tartó és legköltségesebb megbetegedések" (58. o.) esetén nincs lehetőség arra, hogy
,,minden magyar állampolgár azonos szintű orvosi ellátásban részesüljön" (uo.),
mert az állam képtelen az ezzel járó költségek viselésére.
Éppen itt van szükség a biztosítási elv alkalmazására, mert kicsi az ilyen beavatkozások valószínűsége,
nagy viszont a költsége, van tehát lehetőség a kockázatmegosztásra.
Ugyanakkor a társadalom és az állam alapvető érdeke, hogy az egészségügyi alapellátás
- és nemcsak a közegészségügy és a népegészségügy - mindenki számára, állampolgári jogon elérhető legyen.
A szakszerűség és a közérdek szempontjai tehát - az idézett iratban foglaltakkal a legteljesebb ellentétben
- a szolidaritási elven alapuló és mindenki számára elérhető alapellátást javallják,
amelyhez önkéntes kiegészítő biztosítások járulhatnak úgy, hogy ezek ne tegyék lehetővé a kötelező biztosításból való kilépést. Az idézett reformjavaslat tehát egészségügyi szempontból elvetendő.
Az elgondolás közgazdasági szempontból is elvetendő.
A költségek viselését illetően ugyanis az irat a következőket irányozza elő:
§ ,,A [...] több mint 2,6 millió nyugdíjas [...] (bér)jövedelem arányos járulékot fog [...] fizetni (52. o.).
§ ,,Kb. 2,1 millió főt [...] képviselnek a 18. év aluliak [...]
Célszerűnek tűnik, hogy a központi költségvetés a biztosítóknak a Kincstáron keresztül történő
átutalással fizesse ki a biztosítási díjat (uo.).
§ ,,Ugyanez a megoldás megfelelőnek tűnik a GYES, GYED és GYET-ben részesülő
mintegy 0,3 millió fő esetében is" (uo.).
§ ,,A társadalom elesettjei, akik [...] nem foglalkoztathatók, [...] számára a települési önkormányzatok vásároljanak biztosítást, majd pedig ezek a 'közgyógybiztosítottak' valamilyen
véletlenszám-generáló algoritmussal kerüljenek elosztásra a biztosítók között" (52-53. o.).
Egyértelmű tehát, hogy az irat szerint a különösképpen költséges I. és III. pillér költségeit teljes
egészében az állam állja, sőt nagy vagy akár döntő részben az állam és az önkormányzatok
gondoskodnak a magánbiztosítók bevételeiről.
Ennek a koncepciónak a költségvetési hatásai nyilvánvalók.
A költségvetés terhei nem csökkennek, az ország terhei pedig nőnek a magánbiztosítók
közismerten magas, a 30%-os nagyságrendet is elérő működési költségeivel és nyereségével.
Nem kevésbé nyilvánvalók az iratban foglalt reformjavaslatnak a nemzetközi folyó fizetési mérlegre
gyakorolt hatásai.
A külföldiek nettó tulajdonosi jövedelme a KSH számai szerint 2005-ben 1 339 397 millió forint volt,
a bruttó nemzeti jövedelem 6,5 %-a,
és ennek csak 29,8 %-a a külföldiek visszaforgatott, tehát Magyarországon felhasznált jövedelme.
(Bruttó hazai termék 2005. Előzetes adatok II., 2006. október)
Az ország az ebből származó nemzetközi fizetési és átutalási (transzferálási) kötelezettség teljesítésére
már most is csak újabb hitelek felvétele útján képes.
A javasolt magánbiztosítási rendszer tovább növelné ezt a már eleve súlyos vagy akár elviselhetetlen
nemzetközi fizetési kötelezettséget, és ezért az ország nemzetközi fizetési pozíciójának
további romlásához vezetne.
Ez a reformjavaslat már csak ezért sem fogadható el.
Az irat szerzője mind ebben az iratban, mind más munkáiban a reformjavaslat
azonnali elfogadását
azzal a belpolitikai és választási stratégiai meggondolással támasztja alá, hogy a népszerűtlen intézkedéseket 18 - most már alig 8 - hónap alatt kell végrehajtani azért,
hogy utána
,,maradjon 30 hónap a soron következő választási csatára való felkészülésre"
és a következő országgyűlési választások megnyerésére.
(Csillag István - Mihályi Péter: Kettős kötés. A stabilizáció és a reformok 18 hónapja.
Globális Tudás Alapítvány, 2006, 96. o.)
A legutóbbi hónapok eseményei, majd az egészségügyi miniszter lemondása és ennek körülményei
azt bizonyítják, hogy ez a koncepció téves.
A szakszerűtlen és mind egészségügyi, mind közgazdasági szempontból elfogadhatatlan reformoknak
ez az erőltetése feltehetőleg nem a jelenlegi kormány újraválasztásához,
hanem soha nem látott vereségéhez vezetne.
Az idézett irat ezt a reformjavaslatot nagyrészt azzal támasztja alá, hogy ez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak.
A javaslatnak megfelelő rendszert - az eltérések részletei itt nem tárgyalhatók -
az Egyesült Államokban alkalmazzák a szabad vállalkozás igenlésének és az állami beavatkozás
elutasításának ottani történelmi hagyományai folytán.
A rendszer elismerten rossz, kétszer akkora költséggel nyújt rosszabb szolgáltatást,
mint Kanada egybiztosítós, állami rendszere.
Németországban a jelenlegi széttagolt biztosítási rendszer helyett 2009-ben átfogó,
Országos Egészségügyi Alap nevű, integrált működésű hálózatot vezetnek be.
A nemzetközi tapasztalatok alapján az OECD Magyarországról szóló 1999-ben kiadott
ország-tanulmányában a következőket írja:
,,Úgy tűnik, nem szükséges a jelenleginél bonyolultabb finanszírozási rendszert bevezetni.
A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy egy Magyarországhoz hasonló ország számára
az egy finanszírozós rendszer előnyei nagyobbak, mint hátrányai."
(OECD Gazdasági Tanulmányok. 1998-1999, Magyarország, OECD, Paris, 1999.
Magyar kiadás: Kódex Kiadványszervezési GMK, 1999, 152. o.)
Az OECD egy szakértője 2005-ben lényegében véve ugyanezt ismétli meg egy tanulmányában.
(Goglio, A.: In search of efficiency: Improving health care in Hungary. ECO/WKP (2005) 33,
OECD, Paris, 2005, 16. o.)
Befejezésül utalnunk kell arra, hogy, noha eddig itt elsősorban a szakmai-tudományos
kérdéseket tárgyaltuk, nem ezek a legfontosabbak. Itt elsősorban értékítéletekről van szó.
A több biztosítós rendszernek még előnyei is lehetnek a jómódú, tanult, egészséges, fiatal, gyermektelen
vagy kiscsaládos városi emberek szempontjából, de ez a rendszer különösképpen hátrányos
a szegényebbek, a kevésbé iskolázottak, a betegesek, a nagycsaládosak és a vidékiek számára.
A társadalom szociális érzékenységű tagjai elsősorban ezért nem fogadhatják el a több biztosítós rendszert.
A leírtak alapján ismételten kérjük a döntéshozó és a döntést közvetlenül befolyásoló testületeket
és e testületek tagjait, hogy utasítsák el az idézett iratban foglalt reformjavaslatot,
sőt vegyék le a napirendről az egészségügyi társadalombiztosítást veszélyeztető javaslatok tárgyalását.
Kérjék fel a szakértőket megfelelőképpen előkészített javaslat előterjesztésére,
terjesszék ezt a javaslatot az érdekelt szakmai és társadalmi szervezetek elé megvitatásra,
és a vita alapján módosított és véglegesített javaslatot tűzzék majd tárgyalásra.
Véleményünk szerint fenn kell tartani az egyfizetős, szolidaritási alapú rendszert,
és az intézményrendszert széleskörű társadalmi konszenzusra törekedve, a teljes átláthatóság biztosításával, kellő előkészítés után és megfelelő ütemezés szerint kell továbbfejleszteni.
Budapest, 2007. április 19.
Az állásfoglalás aláírói arra kérik az embereket, szervezeteket, hogy csatlakozzanak követelésükhöz, és juttassák el aláírásukat az alábbi címre:
szocialisforum@freemail.hu
Dr. Gazsó Ferenc egyetemi tanár
Tiszteletbeli Elnök, MSZP Társadalompolitikai Tagozat
Dr. Jánosi Gábor sebészorvos
Szervező, Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekasztala
Kertész Krisztián
Elnök, MSZP Ésszerűség és Felelősség Platform
Dr. Lányi András
Docens, az Élőlánc Magyarországért elnökségének tagja
Lukács András
Elnök, Levegő Munkacsoport
Dr. Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár
Elnök, Professzorok Batthyány Kör
Prókay Sándorné
Elnök, Vasútegészségügyi Dolgozók Szakszervezete
Dr. Simó Endre
Koordinátor, Magyar Szociális Fórum kmb
Szociális Kerekasztal szervező
Dr. Sipos József
MSZP Társadalompolitikai Tagozat
Dr. Szabó Endre
Elnök, Nagycsaládosok Országos Egyesülete
Dr. Szakolczai György
közgazdász, Professzor Emeritus
Dr. Szilvási István egyetemi docens
Országos Civil Fórum Egészségpolitikai tagozata
Sztankovánszki Tibor
Elnök, Szociáldemokrata Párt
Dr. Amberger Evelin
Orvos
Ba József (Kiskörös)
Balogh Béla
Titkár, Magyar Nemzetért Mozgalom
Baracskai Gézáné
Nyugdíjas
Bartos Kornélia
Magyar Rákellenes Liga
Bene Gábor
Magyar Nemzeti Bizottság 2006
Bisztray György
Elnök, Kis- és Középvállalkozások Egyesülete
Bocskor István
Ny. mérnök
Bocskor Istvánné
ny. közgazdász
Bocskor Péter
Gépészmérnök
Borsosné Pataki Andrea
Budai Tamás
Közgazdász
Csehy Attila
Dr. Cséri Tamás
Háziorvos, Tapolca
Csík Tamás
C-Press Hírügynökség
Dobrovics József
Elnök, Magyar Nemzetért Mozgalom
Farkas László
Fizikus
Fekete Jánosné
Humánpolitikai munkatárs
Dr. Gabler Dénes
Tud. Tanácsadó, egy. Docens
Dr. Gilly Gyula
Orvos, Egészségügyi közgazdász
Gonda László
Magyar Nemzeti Bizottság 2006
Gondos Zsuzsanna
Fiziotherápiás szaképoló
Gőbl György
Négygyermekes édesapa (Sopron)
Halász Béla
Nyugdíjas
Halászné Ördögh Rita
Ápolásszakmai tanácsadó
Halász Barbara
Tanuló
Halász István
Call centers munkatárs
Heé Veronika
Egyetemi docens
Hegedüs Endre
Gyógyszerész (Kisújszállás)
Dr. Hetényi Tamás
Villamosmérnök
Dr. Horányi János
Sebész, egyetemi docens
Dr. Irinyi Tamás
Ny. Jogtanácsos
Jáky Ildikó
Négygyermekes családanya
Dr. Kállay Oszkár
Elnök, Belgiumi Magyarok Szövetsége
Dr. Károlyi Andrea
Ny. Egyetemi docens (Piliscsaba)
Dr. Kelemen Éva
Közegészségtan-járványtan szakorvos
Kelemen Imre
Ny. Gyógyszerész
Kelemenné Hegyesi Éva
Gyógyszerész (Szeged)
Dr. Kocsányi László
Egyetemi docens, BME
Dr. Kopasz Éva
Pedagógus
Krasznai Zoltán
Ügyvezető igazgató, Schieber-Aivil Kft Győr
A Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara Építési, Építőipari és Bányászati szakmai osztály elnöke
Lelkes József
Lakatos
Lelkes Józsefné
Adminisztrátor
Lelkes Tamás
Üzemmérnök
Maróth András
Ny. Üzemmérnök
Dr. Martini Jenő
Orvos, ügyvéd, a Konszenzus Egészségügyi-Jogi Interdiszciplináris Társaság elnöke
Matusek Anikó (Budapest)
Matusek Krisztina (Budapest)
Matusek Péter (Budapest)
Matusek Péterné
Nyugdíjas
Dr. Mayer Lajos
Szakszervezetek Együttműködési Fóruma
Mészáros-Sz. Mihály
Raktáros, Marcali
Mikola Klára
Magyar Nemzeti Bizottság 2006
Dr. Mucsi István
Egyetemi docens, Semmelweis Egyetem
Dr. Muth Lajos
Főigazgató, Szekszárd
Dr. Nagy Attila
Orvos, közíró
Dr. Nagy János
Háziorvos (Celldömölk)
Nagy Mária
Nyugdíjas
Nagy Sándor
Tanár, az MSZP TPT vezetője (Békéscsaba)
Nádasdi István
Elnökségi tag, Magyarok Világszövetsége
Dr. Némethy Jenő
ny. egyetemi docens, MSZP TPT (Szeged)
Novák Imre
Alpolgármester, Dévabánya
Novák István
Közgazdász
Dr. Novoszáth Péter
Főiskolai docens (Dunaújváros)
Odor Beáta
Szakértő, Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal betegoldal
Országbíró Zoltán
Elnök, Győr-Moson-Sopron Megyei Fogyasztók Érdekvédelmi és Patrióta Egyesülete
Pajor-Gyulai Károly
Okl. mérnök, okl. közgazdász, ny. kormányfőtanácsos
Pápai Anna Mária
Informatikai szervező
Dr. Peitl Emőke
Háziorvos (Pécs)
Péter Gábor
Ny. Főiskolai Oktató (Sepsiszentgyörgy)
Podani Sándor
Elnök, Országos Közéleti Társas Kör Egyesület
Pós Péter
Elnök, Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége
Retkes György
Nyugdíjas
Sári Tamás
Szociálpedagógus
Sárközi Róbertné
Nyugdíjas (Budapest)
Dr. Sárközy Sándor
Gyermeksebész, osztályvezető főorvos
Schlegel Oszkár (Budapest)
Schlegel Oszkárné (Budapest)
Simon Dezső
Elnök, Vasutasok Szakszervezete
Soós Éva
Vállalkozó
Dr. Szabó Gergely
Háziorvos, Terény
Szabó Imre Ferenc
Nagycsaládos Villamosmérnök
Dr. Szabó Sándor
Elnök, Civilek az Európai Unióért Egyesület
Özv. Szatmári Gézáné
Dr. Szentmiklóssy Margit
Szakpszichológus, szakpszichoterapeuta
Dr. Szikszay Pálné
Egészségügyi dolgozó
Szitányi György
ny. Főiskolai docens, ny. újságíró
Szitányi Julianna
ny. Mérnök-közgazdász, díjkönyvelő
Takács András
Elnök, Szabad Magyarországért Mozgalom
Tóth Edith
Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete
Tóth Győzőné
Elnök, Socius Kör Közhasznú Egyesület
Dr. Váczi Judit
Ügyvéd
Vápenszky Istvánné
Asszisztens (Veresegyháza)
Varga Károly
Egyetemi tanár
v. Varga László
Székkapitány
Vincze Tivadar
Miskolc
Volentics Vera
MSZF Nőtagozata
Vörös András
Villamosmérnök, közgazdász |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 22:46:54, szerda
|
| |
| |
Frigyesy Ágnes: Katasztrófa felé tart az ország
Beszélgetés Für Lajossal, a diktatúra utáni első szabadon választott kormány honvédelmi miniszterével,
az MDF egykori elnökével
- Vajon volt-e rózsadombi paktum?
Beépültek-e a kommunista párt "küldöttei"a rendszerváltó pártokba?
Miért nem teljesült az MDF nagytakarítási programja 1990-ben?
Jó irányba halad-e jelenleg a Magyar Demokrata Fórum?
Ilyen kérdésekre keressük a választ Für Lajossal, az Antall-kormány volt
honvédelmi miniszterével, az MDF egykori elnökével.
- A Keresztény Demokrata Fórum (KDF) első országos közgyűlésén néhány évvel ezelőtt ön éles hangnemben bírálta a jelenlegi kormány munkáját.
Felszólalásában azt mondta, idézem önt: "Takarodjanak a közéletből!"
Mi késztette erre az indulatos megfogalmazásra?
- Nemcsak a mai politikájuk áll mögötte, hanem az úgynevezett rendszerváltozás óta eltelt időszaké is.
Mindaz a tapasztalat, melyet összegyűjthettünk azokról, akik annak idején gyökeresen más világot
képviseltek.
Azt látjuk, hogy újra megszállták az országot, s ugyanazokat a módszereket alkalmazzák ma is.
Az ember egyre türelmetlenebbé válik, egyre határozottabb és keményebb politikát követel a nemzeti oldaltól.
Hiszen álmunkban sem gondoltuk volna a kilencvenes évek elején, hogy ugyanezek a figurák tömegesen képesek lesznek újra "visszaszállni" az országra.
Kezükbe kaparintottak mindent, amit csak lehet.
A gazdaság nagy részét már régebben összeharácsolták, most megszállták a kultúrát, a politikát és persze az
államhatalmat is.
A kormány amiket művel, egyenesen elképesztő.
Ezt alulmúlni már senkinek nem lehet.
Nemcsak a hazudozásokra gondolok, hanem a képtelen intézkedésekre.
Teljes káoszt teremtettek, s közben úgy viselkednek, mintha ők lennének a jóléti rendszerváltás, az európai eszme
abszolút megtestesítői.
Amihez semmi közük nincs.
Se Európához, se a jóléti rendszerváltáshoz.
- Fent idézett hozzászólásában említette: az Antall-kormány tagjai azt hitték, a régi rendszer emberei szép csöndben eltakarodnak.
Lesz bennük annyi tartás, vagy hogyan is fogalmazott?
- Egy pici lelkiismeret.
- Ez az!
Egy kis lelkiismeret és visszavonulnak.
Feltehetően az Antall-kormány túl elnéző volt hozzájuk.
Radikálisabb döntéseket kellett volna hozni!
Mi erről a véleménye?
- Rendkívül elnézőek voltunk.
Szinte önveszélyesen voltunk azok velük szemben.
Amit akkor sok mindennel magyaráztunk: főképp az ország akkori helyzetével, hisz a rendszerváltás első évében még itt voltak az oroszok.
Sokféle más magyarázat is volna rá.
De utólag visszatekintve, ma már azt mondom: nincs mentségünk.
Mert tudhattuk volna, milyen ember a kommunista.
Márai Sándor pontosan írt róluk: már nem a bukott rendszert védik, hanem a megszerzett koncot.
Ezt észlelve, sokkal keményebben kellett volna fellépnünk!
Naiv módon azt gondoltuk: a demokrácia rendszere majd magától kiszűri őket.
Mert a nép okos, bölcs és eltakarítja ezt a társaságot, mert nem szavaz rájuk soha többet.
Hiszen az országot tönkretették az elmúlt megelőző negyven évben, hűséges kiszolgálói voltak egy nagyhatalomnak. Ezért gondoltuk, hogy nem kellenek majd senkinek.
Tévedtünk.
Ennek az ellenkezője következett be.
Ezért az Antall-kormány - személy szerint jómagam is - súlyos felelősséggel tartozik a történelemnek.
- Cselekedhetett volna másképp az Antall-kormány?
- Azt hiszem - főként a gazdasági és politikai pozíciók tekintetében -,igen.
Azóta elővettem egy 1990 nyarán készített MDF dokumentumot.
Nem tudom, emlékszik-e rá.
- Hogyne, alapító MDF-es vagyok.
- Persze, állandóan ott volt közöttünk.
Nyilván tudja, 1990 júliusában, kormányra kerülésünk után egy hónappal megjelent az úgynevezett
Justitia-terv.
Ebbe nemcsak a politikai számonkérést foglaltuk bele.
Mert szó volt benne más bűnökről is.
Nemcsak azokról, akik gyilkoltak, hanem azokról is, akik visszaéltek a hatalommal, akik kiárusították az országot.
Ezért is felelősségre kell vonni őket!
De azokat szintén, akik 1956. november 4-e után gazdasági bűncselekményeket követtek el.
Szerepelt benne továbbá az is, hogy amikor meghozták ama híres átalakulási törvényt, s amit csak lehetett, átjátszottak a maguk kezére, nos ezeket a bűnös lépéseket is számon kellett volna kérni.
Ha súlyos a jogkijátszás, az illetőket meg kellett volna fosztani azoktól a javaktól, melyekre hatalmi helyzetükkel
visszaélve, törvénytelenül, csalással és ügyeskedésekkel tettek szert.
- Ez egy törvénnyel megváltoztatható lett volna, nem?
- Meg.
Ráadásul - s ezért nagy a felelősségünk, amiért ezt elmulasztottuk -, mert ez a törvény részint gazdasági jellegű intézkedést, részint büntetőjogi intézkedést kívánt volna.
Ez feles törvény volt.
Megtehettük volna, és mégsem tettük meg.
Mert mi történt?
Ahogy megjelent a Justitia-terv, a sajtó hihetetlen nagy támadásba lendült, boszorkányüldözésről rikácsoltak, ezzel riogatták az embereket.
- Megijedt az Antall-kormány?
- Inkább talán túlzottan óvatos lett.
Egy részük, akik ma mindenféle pozíciókban villognak, azóta büntetett előéletűek lennének.
Semmiképpen sem vállalhatnának ma komoly politikai pozíciókat.
Meggyőződésem, hogy erre a sorsra kellett volna jutnia néhány mai kormánypárti vezetőnek is.
- Emigráns és radikálisabb ismerőseim többször emlegették a rózsadombi paktumot.
Az állítólagos szöveg tartalmazza azokat a pontokat, melyek szerint kellett végrehajtani a rendszerváltoztatást.
A rózsadombi paktum egyik pontja kimondja: a régi rendszer haszonélvezőihez nem nyúlhat senki.
Igaz-e, hogy a régi és az új rendszer képviselői megállapodtak abban, hogy nem lesznek áldozatok? S csak úgy történhet meg Magyarországon a rendszerváltozás?
- Nem tudok róla, hogy ilyesmi lett volna.
Ami biztos, jómagam nem vettem részt efféle megállapodásban.
De arról sem tudok, hogy az Antall-kormány bármelyik tagja - beleértve Antall Józsefet is - részt vett volna ezen.
Persze mindenről senki sem tudhat.
Ami talán elképzelhető, hogyha nem is a Rózsadombon, de egy úgynevezett informális tanácskozáson, előzetes, félig
hallgatólagos, félig pedig fenyegetésekkel kikényszerített megbeszélésen szóba kerülhetett, hogy kesztyűs kézzel kellene bánni a régi rendszer híveivel.
Arról sem tudok, hogy a Szovjetunió nevében maga Gorbacsov kért volna az általuk korábban támogatott kommunista vezetőknek elnéző bánásmódot.
- Ha jól emlékszem, az első látványos visszavonulása a politikai életből akkor történt, amikor a MIÉP kiszakadt az MDF-ből.
Miért vonult vissza?
- Nem akkor.
Amikor a MIÉP kikerült, akkor csak az ügyvezető elnöki tisztségemről mondtam le.
Ez 1993-ban történt.
- S ezt miért tette?
- Csurkáékat és az Antall körül tömörülő erőket nem lehetett, nem tudtam kibékíteni egymással.
Vagyis nem tudtuk elkerülni, hogy az első pártszakadás bekövetkezzék.
- Kilátástalannak látta a helyzetet?
- Számtalan kísérletet tettem, hogy a béke megteremtődjön.
Leültünk együtt, külön-külön is tárgyaltam velük.
Az utolsó nagy kísérlet - jól emlékszem - a Bem téren történt.
Ott ültünk három vagy négy órán keresztül Antallal, Csurkával, másokkal.
Senki nem volt hajlandó engedni a magáéból, se az egyik, se a másik oldal.
Úgy gondoltam, nem tehetek mást, lemondtam ügyvezető elnöki pozíciómról.
Megírtam: mivel nem tudtam megteremteni az egységet, amelyre nagy-nagy szükség lett volna, lemondok.
A közéletből azonban nem ekkor, hanem három évvel később vonultam vissza.
1996-ban, amikor az MDF-ben az a bizonyos nagy robbanás bekövetkezett.
A sokkal nagyobb, mint Csurkáé.
Ez akkor történt, amikor Szabó Ivánék, Kónyáék meg a többiek pusztán azért, mert nem az ő jelöltjüket - mármint Szabó Ivánt -, hanem Lezsákot választották elnöknek, ezért kiléptek a pártból.
Tették ezt anélkül, hogy velem vagy a másik oldallal beszéltek volna a dologról.
Puccsszerűen.
Ez olyan mértékben megviselt, hogy visszavonultam a politikától.
Heteken, hónapokon keresztül alig aludtam, Ágnes.
Bántott, néha szinte görcsök fojtogatták a torkomat.
Miért kellett ennek bekövetkeznie?!
- Ekkor kapott szívinfarktust?
- Nem, de nem sokkal később, 1997-ben.
Az orvosok szinte rám parancsoltak: ha még élni akarok, abba kell hagynom a közéleti szerepvállalást.
- Immár 16-17 éves rátekintésünk van a rendszerváltozásra.
Sajnos sok negatív folyamat ismétlődik.
Megpróbálták szétverni az MDF-t, de ugyanez a folyamat zajlott a KDNP-ben vagy a Független Kisgazdapártban is. Lát-e ebben tendenciát?
Mintha mindig a hatalmon lévő vagy arra esélyes jobboldali pártot vernék szét?
Illetve van, aki úgy vélekedik: a kommunisták a rendszerváltozás pillanatában beépültek minden rendszerváltoztató pártba, s ahol tudták, az embereikkel átvették az irányítást, ahol nem, ott pedig bomlasztottak.
Hogyan látja ezt a kérdést?
- A nemzeti pártok szétverésének, közvetlenül, három főbb oka van.
Most csak az egyikről szólok.
Az egyik ok, amit most említett: minden jobboldali pártban ott voltak a küldött emberek, a "küldetéses" emberek. Belülről rombolni, szétrobbantani - ez volt a feladatuk.
Őket küldhették a kommunisták, az SZDSZ, de küldhette őket az a bizonyos III/III hálózati világ.
Mindenki tudja: ez a hálózat nagyon szépen működik ma is - suba alatt.
Sokszor az az érzésem, igen magas helyekre is sikerült bejuttatni ezeket a küldött embereket.
Akár az MDF-t nézem, akár a KDNP-t és a Kisgazdapártot, mind a három pártban fontos pozíciókat szereztek az alantas romboló erők.
Mondhatnék neveket is, de nem mondok.
A nemzeti oldal 40 éven keresztül nem vehetett részt a közéletben,semmiféle politikai szerveződésben.
A hatalmon lévő nemzetközisek pedig úgy szervezték meg a maguk működését, ahogy akarták.
S ez az államhatalmi hálózat, amíg kiépülhetett, nagy erő, de a kommunista pártnak is nyolcszázezer tagja volt.
Ha csak a fele volt hűséges, az is óriási társadalmi erő.
A nemzeti oldalnak viszont nem lévén lehetősége, nem lehettek bázisai sem.
És gyakorlata sem a szervezkedésben.
Mert ami volt, szétverték.
S ez a szervezetlenség, a gyakorlat hiánya nagymértékben belejátszott abba, hogy ezek a pártok súlyos megrázkódtatásokat éltek át, nagymértékben meggyengítve magukat, vagyis magát a nemzeti oldalt.
Ezért is jöhettek vissza az elvtársak 2002-ben.
A Fidesz, mert egyrészt fiatalabbak, másrészt mert összeszokottabb kis csoport tartotta és tartja kezében a párt
vezetését, a Fodor-Ungár csoport kiválását nem számítva, eddig hál Istennek megúszta.
- Mi a véleménye a Dávid Ibolya vezette MDF politikájáról?
- Abszolút kis, törmelék erő.
A kisgazdapárt fontos, erős párt volt, de ma már megszámlálni sem lehet, hányféle kisgazdapárt van az országban.
Derekasan sikerült szétverni.
Nem jelent sokat.
Azt szokták mondani, akármennyi zéró körüli számot összeadunk, abból csak ugyanannyi lesz.
Nagyobb jóindulattal szólva, ha bármennyi gyengeséget hozunk is össze, azzal
nem az erőnk, az erősségünk, hanem csak a gyengeségünk növekszik.
Ma úgy látom, a jobboldalon valóban kell egy kisebb, de jól szervezett erő a Fidesz mellett
Őszintén szólva, aggódva nézem azt a politizálást, amit az MDF egy-két vezetője szorgalmaz.
Bárcsak alaptalan lenne az aggodalmam.
- Ennek ellenére miben reménykedik?
- Ha a Fidesz nem követ el nagyobb hibát, ha tudja tartani magát, és ha a kisebb erők hatékony szövetségben politizálnak velük továbbra is a nemzeti oldalon, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb fölényes győzelmet arathat ez az oldal.
Kívánom, hogy arasson!
Mert csakugyan minden megérett arra - akár az ország közállapotát, gazdaságát, szellemi világát, közoktatását etc.
nézem -, hogy a jelenlegi vezetők valóban eltakarodjanak!
Ha nem is az országból, de a hatalomból, a politikából mindenképpen.
Mert csakugyan katasztrófa felé sodorják az országot.
Ezek nem posztkommunisták, ezek cinikus és gátlástalan haszonlesők, hatalom- és pénzéhes (gaz)emberek.
Higgye el!
Ezeket le kell váltani, el kell takarítani az útból.
Korábbi interjúban mondtam, s itt most megismétlem: ha a következő választáson győz a nemzeti erő - persze jobb lenne, ha előbb győzhetne -, ne legyen irgalom.
Ne legyen, mert nem érdemlik meg!
Frigyesy Ágnes
forrás:
Erdélyi Napló
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo
2007. május 16. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 22:30:14, szerda
|
| |
| |
Sztrájkra készülnek az orvosegyetemek
Az érdekképviseletek szerint "életveszélyben" a betegellátás az elvonások miatt
2007. május 17. 10:14
Sztrájkkészültségben vannak az orvosegyetemek: szakszervezeteik állítják, ha érdemi változás nem lesz, a legkeményebb eszközükhöz nyúlnak, mert a betegellátás "életve-szélyben van". A Népszabadság írása.
Összehangolt akcióra készülnek az orvosegyetemek - kivéve a debrecenit. Az esetleges sztrájk technikai részletei még nem tisztázottak (várhatóan az akut és a sürgős esetek ellátására korlátozódhat a munka), a készültség viszont már teljes.
A Semmelweis Egyetemen a jövő héten döntenek a sztrájkbizottság megalakításáról. Tulassay Tivadar rektor szerint az egyetemeket halmozottan hátrányosan érintik az elvonások.
- Eddig mintegy 10 milliárd forinttal jutott kevesebb a négy egyetem egészségügyi ellátására. Az áprilisban bevezetett új rend pedig tovább súlyosbította a helyzetet, hisz a finanszírozás "nem nézi", hogy ide területen kívülről érkeznek betegek - mondja a rektor, aki szerint egy-két hónapon belül "bedől" a rendszer. - Eddig már kétszáz embert bocsátottunk el, most újabb 300-400 munkatársunkat kell leépítenünk, a pótlékokat, szociális juttatásokat pedig már nem tudjuk majd kifizetni. S ez az év hátralévő részére becsülhető ötmilliárdos elvonást meszsze nem egyenlíti ki - tette hozzá.
Ugyanezt erősítették meg a baranyai megyeszékhelyen is. A pécsi egyetem klinikájának rektorhelyettese szerint eddig is a gödörből próbáltak kikapaszkodni, de most még mélyebbre taszították őket. Az átalakítások csak eddig nyolcszázmilliós veszteséget hoztak, ami várhatóan 1,6-1,8 milliárddal bővül még. Vannak olyan szakmák, ahol a betegszámot negyven százalékkal kellett korlátozni, ezeken a helyeken egészen drámai a helyzet. Kovács L. Gábor szerint a tárcánál a súlyponti kórházak kijelölésével azt feltételezték, hogy ott ellátják a betegeket, holott jelentős részüket továbbra is hozzájuk küldik. - Naponta legalább három kétségbeesett levelet kapok a kollégáktól, akik megoldhatatlan emberi helyzetekbe kerülnek, hiszen beteget nem hagyhatnak ellátatlanul. Eddig kétszáz nyugdíjas kollégát küldtünk el, most ugyanennyi aktívtól kell megválnunk, miközben a feladataink gyarapodnak. A rektorhelyettes megerősítette: a négy egyetem szakszervezetei tárgyalnak az összehangolt fellépésről.
A szegedi egyetem vezetése nem tud készültségről, a dolgozók képviselői viszont igen. Ágoston Zsuzsa, a közalkalmazotti tanács elnöke tömören így fogalmazott: a gazdasági helyzet katasztrofális, az állandó létbizonytalanságra pedig a tárca egyetlen üzenete az, hogy létszámleépítéssel és a juttatásokkal oldjuk meg a hiányt.
A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában nem látják enynyire sötéten a helyzetet.
- Nehézségeink adódnak, de a problémák megoldása érdekében folyamatosan egyeztetünk az illetékesekkel. Nem várható sztrájk - fogalmazott kérdésünkre dr. Fésüs László akadémikus, centrumelnök. Itt is megkerestük a szakszervezet vezetőjét, de dr. Francia István személyes zaklatásnak vette érdeklődésünket.
Kun J. Viktória, Népszabadság
fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 22:00:25, szerda
|
| |
| |
Újabb régészeti lelet Budakalászon!
2007.05.16. szerda 11:26 Budakalasz.hu
Budakalász külterületén, feketefenyőkkel borított dombtetőn található ez az ősi kőszarkofág annak a helynek a tövében, melyet egyre többen Attila váraként (Fehérvár) ismernek és tisztelnek. Sajnos valakik értékes leletek reményében felfeszítették ezt a valószínűleg több mint ezer éve lezárt nyughelyet.
Fotók a szarkofágról: http://furaila.xfree.hu/70419 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-23 21:57:08, szerda
|
| |
| |
Kihallgatásra a Vatikánba készül Wittner Mária
Saját kézzel varrott címeres zászlót visz a pápának Wittner Mária. 2007. június 6-án járulhat XVI. Benedek színe elé a Vatikánban.
Wittner Mária a Máltai Lovagrend egyik, Németországban élő tagjával megy az általános kihallgatásra, és lapunknak azt mondta, nagyon készül a találkozásra, bár vélhetően rajta, illetve 56-os barátján kívül több más hívőt is fogad azon a napon a szentatya.
Wittner a Karmelitáknál nevelkedett, hívő ember, így nagyjából tudja, hogyan kell majd az általános kihallgatáson viselkedni. Visz magával sötét ruhát, kendőt, és reméli, hogy megcsókolhatja majd a pápa gyűrűjét. A magyar nővérek adnak számára szállást és tőlük várja, hogy elmondják, mit szabad tenni, mit nem a szentatya színe előtt. A fideszes képviselő szállásadóinak koronával díszített magyar zászlót visz ajándékba, XVI. Benedeknek pedig pápai lobogót.
Wittner a sors ajándékának tartja, hogy 70. születésnapja előtt három nappal a szentatya színe elé járulhat. A vatikáni utazás előtt pedig elmehet Csíksomlyóra, hogy a búcsúban lelkileg feltöltődhessen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
344 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 213
- e Hét: 7211
- e Hónap: 8158
- e Év: 44099
|
|
|
Offline
