|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2007-06-11 23:04:44, hétfő
|
| |
| |
Üdv Mindannyiatoknak!
Ezúton jelzem - örömmel jelentem,
- hogy - 2008. január 12-én - immár negyedik! alkalommal rendezzük meg Bonyhádon
a WASS ALBERT vers-, és prózamondó versenyt.
(melléklet szerint)
Az előző évek tapasztalataiból okulva már korábban kezdjük a szervezését,
- hogy - rangját növelendő - valóban teljes Kárpát-medencei eseménnyé váljon!
- hogy a magyar irodalmat és költészetet értők és szeretők egyik nagy találkozásává legyen
Wass Albert író-, és költőfejedelem születésének napja (születésnapja közelébe eső nap)!
- hogy íly módon is kifejezzük hovatartozásunkat,
erősítsük kötődésünket nemzetünkhöz, hazánkhoz!
...és itt kell kissé igazítanom az első sorokon, kell némi kiegészítést tennem!
A vers-, és prózamondók megyeszintű elődöntők során mérettetnek meg előszőr,
és csak az onnan tovább jutók mutatkoznak be Bonyhádon.
Ugyanis Bonyhádon 2008. január 12-én csak a döntő megmérettetés lesz.
Az énekelt vers kategóriában indulók közvetlen Bonyhádra érkeznek,
valamint a meseillusztrációs verseny résztvevői is Bonyhádra küldik műveiket.
Kérném Tőletek - kérném a segítségeteket:
1. Ismerjétek meg - úgy Wass Albert, mint a nemzeti költészet/irodalom nagyjainak munkásságát - és ajánljátok tovább!
(valaki! mondta: - Aki Wass Albertet olvas jobb emberré, jobb magyarrá válik!)
2. Adjátok hírét az eseménynek, hogy e nemes vetélkedésről mind többen és többen tudjanak!
(terjeszd az igét, vesdd a magot!)
3. Adott megyében, adott településen legyetek segítői, szervezői, gazdái az ottani előkészítéseknek/eseményeknek!
(segítsetek újabb helyszínek beindításában!)
4. Jegyezzétek fel a naptáratokba - 2008. január 12. Bonyhád!!!
(és éljünk meg együtt egy hihetetlen szép napot!)
A Teremtő Isten áldása legyen minden igaz magyar emberen!
Ölel: Szőts Béla
"... így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek, lassan megnövünk!"
Dsida Jenő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-11 10:06:59, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert :Újév
Két gyerekszem kerekre nyitva
kitekintett egy reggelen:
káprázva hívta kint az Újév:
"gyere velem ma gyermekem!"
A vágy fogott. Kis bunda, sapka,
ajtó kinyílt: röpült a szán,
tündérországba vitt az Újév
egy csillagszóró délután.
Hanem azóta mintha mindent
rossz szellem varázsa verne:
a tündérálmok megfakultak,
szegény Újév is vénül egyre.
Ma is eljött. Jaj, nagyon vén lett...
régi arcát már nem lelem.
Kolduskézzel jött öregasszony:
úgyis tudom mit hoz nekem.
Úgyis tudom: más lettem én is,
a bánat más, és más a nóta.
Kéregető, vén, rongyos Újév
csak sírva jár egy idő óta.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-11 10:05:27, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert:
Véren vett ország
Egy ország van a lelkünk mélyén,
más országokkal nem határos.
Úgy épült fel a szívünk vérén
sok könny-falu, sok bánat-város.
Egy ország van a lelkünk mélyén,
úgy építgetjük napról-napra.
Csalódás-házak gond-falakból,
keserűség a tető rajta.
Véren vett ország ez az ország,
önnön vérünket adjuk érte,
s addig fog bennünk egyre nőni,
amíg telik még könnyre, vérre.
Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:
alkony vigyáz a napsugárra.
Míg minden este gyújtott mécses
koromba fullad éjfél tájra.
Egy ország van a lelkünk mélyén:
más országokkal nem határos.
Véren vett ország ez az ország,
nagyon ködös és nagyon sáros.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-11 10:03:56, hétfő
|
| |
| |
WASS ALBERT: A PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA
Tanulságos mese fiataloknak
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott.
Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken.
Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig.
A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire.
Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy.
A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát.
És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt.
Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást
nekik, és gondoskodott róluk.
Így élt az ember.
Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt.
Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és
sok virág.
A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá.
Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat
beömlött a szobákba.
Így élt a ház és benne az ember, sokáig.
Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett.
Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak.
Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében.
Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek.
Télen már fiaik voltak s tavaszra megint.
A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.
Az ember eleinte meg sem látta őket.
Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele.
Volt elég.
Jutott belőle annak, aki éhes.
Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt.
Milyen apró és milyen félénk-gondolta.
Éljen hát ő is, ha akar.
És telt az idő, és a patkányok szaporodtak.
Először feltúrták a pincét.
Aztán ásni kezdték a falakat.
Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak.
Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta.
És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást.
Másnap reggelre újra ott volt.
Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint.
Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek.
S ha nekik csak így jó, hát legyen.
És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat.
A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is.
Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is
besurrantak, és megrágtak minden megrághatót.
Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott
botjával.
Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt.
Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok.
És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat
mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.
- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről.
- Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat.
- És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.
Az ember minderről nem tudott semmit.
Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább.
Pedig akkor már rengeteg sokan voltak.
Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.
Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára.
Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között.
- Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá.
- Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább!
- És föllázadtak. -
Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát!
De most elég!
S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is - hogy
a ház nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint.
S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra.
Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került.
Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás.
Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát
bűz váltotta föl.
A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki.
A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt.
A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél.
És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak.
És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.
Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.
Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és
madárdal vette körül a házat.
Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.
Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben.
És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.
Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-11 10:01:44, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert
Intelem
Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.
Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!
Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.
A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:
magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-11 09:59:45, hétfő
|
| |
| |
Szemenyei-Kiss Tamásnak!
Ön MÉLTATLAN vitát gerjesztett és gerjeszt ezen a helyen: http://ahet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=2050&Itemid= 101
Már , amikor elkezdte Ön ezt a rágalomhadjáratot Wass Albert körül, már akkor gondoltam, hogy "megvédem" Wass Albert lelkét"!
Merthogy ezzel a címmel indította útjára a vitává generált témát.
Aztán nem írtam, mert MÉLTATLANNAK tartottam a témafelvetést!
MÉLTATLANNAK tartottam Wass Albert életművéhez és személy szerint méltatlannak tartottam Wass Albert "lelkéhez"!
Nem kell az ő lelkét megmenteni, hiszen nagyon jó helyen van az ott ahol van. Mint Istenben és a "feltámadásban" hívő református ember: hiszem és vallom, hogy Wass Albert lelke ott van, azok között, akik a feltámadás kegyelmében részesülhetnek. Igaz, terjesztették róla, h. öngyilkos lett, de ezt csak az ellenségei igyekeztek rőla terjeszteni! Azt is tudom, hogy - mert sorban halnak mellőlem barátaim, kortársaim, mindazok, akik kitüntetnek szeretetükkel, figyelmükkel - mennyire meg lehet rendezni bárkinek az erőszakos halálát, mintha "öngyilkosság", vagy "baleset" lett volna!!!
Méltatlannak tartottam azért is, mert mindenki, aki egy művészt nem a MŰVEI alapján ítél meg, hanem az emberi gyarlóságai alapján, azzal nekem nincs vitázni valóm.
Az ilyen emberrel MÉLTATLAN vitába bonyolódni, mert nem ismeri el a "tehetség" isteni voltát. Nem ismeri a Bibliában is olvasható "írástudók" talentumának isteni adományát. Vagyis, amikor olyan regényeket, költeményeket ír egy ember, mint Wass Albert is, akkor az isteni sugallatra történik. Az ilyenek arra hivatottak, hogy embertársaiknak és az utókornak közvetítsék egy-egy korban megélt ÉLETFORMÁK, ÉLETKONFLIKTUSOK történei során az "ÜZENET"-et, annak minden megszívlelendő tanulságával együtt!
Amikor egy hosszabb lélegzetű műt ír, alkot valaki, vagy képet fest, vagy szobrot "farag", akkor "átmegyünk" túlélő üzemmódba.
Vagyis, nem eszünk, iszunk alszunk - napokon keresztül - és amiért ílymódon salakanyag sem keletkezik, nem is ürítjük azt. És mégis ÉLÜNK és VIRULUNK közben!!!
Szemenyei-Kiss Tamás talán nem ismeri a nagyobb, mindenki által oly nagyra értékelt alkotások születésének történetét. Ki ne hallott volna a Sixtuszi kápolnáról vagy a Híres Piétáról? ... A múzeum leghíresebb látnivalói közé tartozik a Sixtusi-kápolna, melynek mennyezeti freskóit Michelangelo iszonyú "szenvedések" - amit valószínűleg nem is érzékelt - közepette festette meg.
Ma próbálják Szemenyei-Kiss Tamáshoz hasonlók Michelangelót, mint embert lejáratni mindenféle szenzációhajhász firkálmánnyal. Miközben a Sixtuszi kápolna freskóit látogató túristák, évente milliárdos bevételt hoznak a tulajnak...
Akkor, ott van Roden híres szobra, a csók, valamint a Gondolkodó... Világhírű és Rodent örökre híressé tevő alkotások, míg lesz ember, aki gyönyörködni lesz képes ezekben a szobrokban. És, valóban gyönyörű gondolat gyönyörködésre okot adó módon megalkotva mindkettő!!!
De még nem hallottam olyan francia polgárról, aki széltében-hosszában híresztelte volna Rodenről, hogy milyen erkölcstelen ember volt!!! Pedig, a magánéletében és, mint művész is kíméletlen, önző hímsoviniszta volt! Igen, a Csók alkotója!
Visszatérve az eredeti témához, nem tudok mást írni, minthogy nekem kifejezetten ellenszenves ez a vita és nem is szerettem volna hozzászólni, ha Szemenyei-Kiss Tamás nem generálja újra és újra Wass Albert körül ezt a méltatlan vitát.
Azért sem akartam hozzászólni, mert ellenszenves számomra amikor "kicsinységében" korlátolt ember arra használja fel írástudását, hogy a "nagyok" lejáratását "szolgálja".
Mert Szemenyei-Kiss a "nagy" Wass Albert lejáratásának témájával csámcsogtatja az olvasókat. Amiért most mégis hozzászóltam az azért van, mert elegem lett a CSÁMCSOGÁSBÓL, meg a CSÁMCSOGÓKBÓL!!!
Szemenyei-Kiss Tamás! Hozzá lehet látni egy regény megírásához!!! Szép csendben, étlen- szomjan, éjt nappallá téve!!!
Ja, hogy abból nem élne meg, mert Ön valóban belepusztulna, mert nem kapta meg hozzá az égi áldást??? Lehet irigykedni, de kérem ez legyen az Ön magánügye! Mármint.-hogy "csámcsog"! Mert ettől megkímélhetne bennünket!!
Elismerem: szíve-joga csámcsogni, persze otthon a négy fal között, de nem nyílvánosan! Ne tegye kérem, mert egészen egyszerűen MÉLTATLAN MINDANNYIUNKHOZ!
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2007. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
312 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 373
- e Hét: 650
- e Hónap: 9254
- e Év: 45195
|
|
|
Offline
