|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 22:00:22, vasárnap
|
| |
| |
Fidesz: a kormány az emberekkel fizetteti meg Gyurcsány hazugságát
2007.06.17. 16:10
A Fidesz szerint káosz van a kormányon belül, hiszen hónapok kellettek ahhoz, hogy a kabinet találjon olyan embereket, akik elvállalják a kormányszóvivői posztot - mondta a Fidesz szóvivője vasárnap azt követően, hogy a kormányszóvivői tájékoztatón bemutatták az új kormányszóvivőket Budapesten.
"Jól mutatja kormányon belüli káoszt, hogy három és fél hónap kellett ahhoz, hogy a kormány találjon olyan embereket, akik elvállalták a kormányszóvivői pozíciót - fogalmazott Szijjártó Péter sajtótájékoztatóján azt követően, hogy Gál J. Zoltán államtitkár bejelentette: Budai Bernadett politikai elemző és Daróczi Dávid a kormányszóvivői iroda vezetője lesz a kormányszóvivő.
A kinevezések kapcsán Szijjártó Péter elmondta: az, hogy az ország válságban van, és hogy az emberek szembe fordultak a kormánnyal nem kommunikációs kérdés, hanem tény.
A politikus úgy vélekedett, az, hogy a kormány az emberekkel fizeteti meg Gyurcsány Ferenc hazugságát, az, hogy a kormány felhatalmazás nélkül hoz olyan megszorító intézkedéseket, amelyek feleslegesen teszik egyre nehezebbé az emberek életét, az, hogy a kormány retteg a népszavazástól és mindent megtesz annak érdekében, hogy gátolja az emberek véleményalkotását, mindez nem kommunikációs kérdés, hanem mindez tény.
Mint Szijjártó Péter fogalmazott, az, hogy a kormány százmilliókat költ kormányzati kommunikációra, hogy a milliárdot is meghaladja az az összeg, amit a hazugságok "mosdatására", népszerűsítésére fordít Gyurcsány Ferenc kormánya, nem változtat azon a tényen, hogy a kabinet felhatalmazás nélkül hozza meg a megszorító intézkedéseket.
STOP |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 21:47:40, vasárnap
|
| |
| |
Botrány-Öntudtatlan állapotban őrjöngött és leszarházizta Győr alpolgármesterét a szocialista Balogh József
2007.06.16. 12:36
A független Magyarország napja alkalmából rendezett győri koszorúzás pénteken Balogh József egykori szocialista polgármesternek, MSZP-s képviselőnek köszönhetően botrányba fulladt. Balogh előbb ,,szimpla" bekiabálásokkal zavarta meg Simon Róbert Balázs Fideszes alpolgármester beszédét, később azonban trágár szavakkal illette a jobboldali városi vezetőt és beszédét. Balogh a rendezvény után sem tudta magát tűrtőztetni: az általa eddig hallott leggyalázatosabb beszédnek nevezte a Simon által a Golgota előtt elmondottakat; az alpolgármestert pedig - ahogy az ünnepség alatt többször is - leszarházizta. Amikor Simon Róbert Balázs az emlékműhöz ment, Balogh József még hangosan megjegyezte: ,,Le ne merd tenni a koszorúdat!"
Alig egy tucatnyian voltak a Nagy Imre kivégzésének és újratemetésének évfordulója előtti napon, a szovjet megszállás lezárulta (1991. június 19.) alkalmából rendezett győri koszorúzáson. A péntek délutáni ünnepség mégis botrányba fulladt. A város korábbi polgármestere (jelenleg is szocialista parlamenti képviselő) előbb ,,szimpla" bekiabálásokkal kérte arra Simon Róbert Balázs fideszes alpolgármestert, hogy - idézzük - térjen a tárgyra, mert nem ezért jöttünk ide; később azonban trágár szavakkal illette a jobboldali városi vezetőt és beszédét. A szópárbaj a rendezvény után is folytatódott, amikor is Balogh József az általa eddig hallott leggyalázatosabb beszédnek nevezte a Simon által a Golgota előtt elmondottakat; az alpolgármestert pedig - ahogy az ünnepség alatt többször is - leszarházizta.
Az ünnepséget a meghívó szerint a győri önkormányzat és a Nagy Imre Társaság Győr és Környéke Szervezete rendezte, s a papíron az szerepelt: ,,mártírokra és áldozatokra emlékező koszorúzási ünnepség" lesz.
Simon Róbert Balázs beszédében feltette a kérdést: ,,Függetlennek nevezheti-e magát az az ország, ahol a rendszerváltás után 17 évvel a nemzeti vagyon mintegy 60-70 százaléka a külföldi tőke irányítása alatt áll? Lehet-e abban az országban függetlenségről beszélni, ahol az állam fokozatosan szétzüllik, megbénul a működése, az egyes ágazatokban felüti a fejét a káosz, megrendül az emberek hite és szétcsúsznak a biztonságos élet eresztékei? Amikor a rendvédelem erőszakot generál. amikor sérül az egészséghez, a gyógyuláshoz való jog, amikor azt látni, hogy az egész országot a politikai hatalom szándékosan gyengíti le."
Elhangzott továbbá: ,,Van-e ott függetlenség, ahol egy országot a haszonszerzés és a kapzsiság irányít? Amikor az ostobaság hatalmat ül a józan értelem felett. Amikor a kormányzó politikai elit szerint mindent a piac dönt el. (...) Mert sokunk szerint ma Magyarországon egy demokrácia nélküli többpártrendszer működik. Hiába kezdődött el korábban számos bizonyítottan sikeres program, azokat mind lesöpörték. (...) Ma Magyarországon a kormány számos olyan helyzetet teremtett, amikor csak az érezheti magát igazán függetlennek, aki azt mások kárára, pénzen meg tudja vásárolni."
Amikor Simon Róbert Balázs az emlékműhöz ment, Balogh József még hangosan megjegyezte: ,,Le ne merd tenni a koszorúdat!"
Balogh az ünnepség vége után egy-két perccel odament Simonhoz, s azt mondta neki: ,,Ilyen beszédet Fidesz-rendezvényen mondjál, ne hivatalos városi ünnepségen! Ilyen gyalázatos szöveget még nem hallottam, s bár nyugodt ember vagyok, ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Felháborító!" Az alpolgármester erre azt vágta vissza, a stílus maga az ember (nyilván a bekiabálásokra utalva), ami csak olaj volt a tűzre. Balogh egyre hangosabban kérte ki magának a ,,kormány és a miniszterelnök szidalmazását", majd közölte, hivatalosan is panaszt tesz, s távozott.
Simon Róbert Balázs a Kisalföldnek minderre sajtónyilatkozatban reagált. ,,Megdöbbentőnek tartom, ahogy az MSZP országgyűlési képviselője, a Győrött 12 évig polgármesterként tevékenykedő Balogh József személyeskedő bekiabálásaival megzavarta a pénteki, a Bisinger sétányon rendezett megemlékezést. Egyre többen úgy látjuk, Balogh Józsefen úrrá lett a kapuzárási pánik, már hónapok óta minden nyilvános megjelenésekor ideges, agresszív, nem bír uralkodni magán. Úgy tűnik, hogy igencsak megviselte az idegeit a politikában eltöltött időszak, ezért talán jobb lenne, ha közéleti rendezvények látogatása helyett aktív pihenéssel töltené a kánikulai napokat."
http://gportal.hu/portal/fidesz/
kisalföld.hu alapján
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 21:19:43, vasárnap
|
| |
| |
Épül a kormányzati negyed?
Hogy ne homályosítsa el a szemeteket a kormányzati PR anyag...
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=15566
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 19:57:59, vasárnap
|
| |
| |
Politikai gyilkosság Magyarországon?
,,Az MSZP-SZDSZ-kormány azonban hajtóvadászatot indított mindenkivel szemben, aki részt vett a polgári kormányzásban, vagy legalábbis segítette annak munkáját" - mondta Szijjártó Péter fideszes képviselő a Parlamentben, június 5-én napirend előtti felszólalásban.
Furcsa kijelentés.
Hogyan képzelhető el demokráciában, hogy azokat az állampolgárokat, akik más értékrendet vallanak, másként gondolkoznak, üldözze a hatalomra jutott koalíció? Benne éppen az a párt, amelyik a rendszerváltozás előtti ,,másként gondolkodás" talaján szökkent szárba.
A hajtóvadászat élére - mondta Szijjártó - azt a ,,képviselőt állították, aki 2002-2004 között a Miniszterelnöki Hivatalban közpénzügyi államtitkár volt. Ezalatt mintegy 11 millió forintnyi fizetést tehetett zsebre, járt neki a titkárnő, a hivatali autó, a mobiltelefon és természetesen egy 11 fős államtitkárság is."
Ijesztő tényállítás. Nem kevesebbet jelent ez - ha igaz -, mint azt, hogy állami eszközökkel üldözte a másként gondolkodókat a koalíció, benne a rendszerváltoztatónak hitt kispárt. Miben különbözik az ország az egykori pártállamtól? És Szijjártó Péter folytatta.
,,Ártatlanul meggyanúsított, meghurcolt emberek, akiknek jó hírneve, egzisztenciája, családja, lelki és testi egészsége sínylette meg a közpénzügyi államtitkárság ámokfutását és kényszeres, de minden bizonnyal utasításra tett boszorkányüldözését."
Ez már hajmeresztő. Ugyanis az ellenzéki honatya azt állítja, hogy pártoktól független nemzeti intézményeket - az igazságszolgáltatás apparátusait - használta fel két kormánypárt arra, hogy politikai ellenfeleit üldözze.
,,Emlékezetes, hogy az adónyomozók 1999-ben kezdték meg munkájukat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hülyeség!) elsősorban azzal a céllal, hogy a költségvetésnek éves szinten 40 milliárd forintos kárt okozó számlagyárak ellen lépjenek fel. (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) Az öt évig húzódó eljárás miatt az egyik ártatlanul megvádolt személy - egyébként a szervezet Győr-Moson-Sopron megyei hivatalvezetője - időközben öngyilkosság áldozata lett. A veszélybe sodort egzisztencia, a megromlott testi-lelki egészség, a megtépázott jó hírnév talán valahogy még helyreállítható. De ennek a hivatalvezetőnek az életét már senki sem adhatja vissza."
Igen, itt értünk el a legveszedelmesebb mozzanathoz: a politikai gyilkossághoz. Úgy sejlik, modern korunkban nemcsak agyonverő legényekkel, netán méreggel vagy mesterlövésszel lehet politikai gyilkosságot végrehajtani.
Hanem följelentéssel is.
Szijjártó így fejezi be: ,,felmentettek ártatlanul megvádolt embereket bűncselekmény hiányában, akik közül az egyik az eljárás okozta lelki megterhelést már nem is élhette túl."
Ha ez így történt, fájdalommal állapíthatjuk meg, hogy modern eszközökkel végrehajtott politikai gyilkosság történt hazánkban.
Remélhető azonban, hogy nem ez a valóság. A főinkvizítornak nevezett kormánypárti képviselő ugyanis felháborodott a vádakon. Közleményben jelezte: ,,A leghatározottabban visszautasítom Szijjártó Péter napirend előtti felszólalásában elhangzott felháborító, megalapozatlan, rosszindulatú és a valós tények ismeretét nélkülöző állításait, amelyek rám nézve rágalmazó jellegűek. Jogi úton elégtételt fogok venni az elhangzottakkal kapcsolatosan."
Oda kell figyelnünk a folytatásra: ne sikkadhasson el a politikai gyilkosság gyanúja. Akkor sem, ha megtörtént, akkor sem, ha a vád alapult valótlanságon.
(Gondola)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 19:31:17, vasárnap
|
| |
| |
Rebiszesek hobbija: tömegoszlatás, lövöldözés
REBISZ
Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) rendőrei az interneten dicsekednek azzal, hogy szívesen lövöldöznek gumilövedékkel, emellett hobbijuk a tömegoszlatás. A Rebisz parancsnoka vizsgálatot indított a testületet lejárató rendőrök miatt. A teljes állomány pszichológiai vizsgálata sem kizárt. Mint ismert, tavaly ősszel az egyenruhások maszkban, azonosító szám nélkül, különösen kegyetlen módon léptek az utcánra vonult emberekkel szemben.
A Rebisz új parancsnoka első intézkedéseként belső vizsgálatot rendelt el, ugyanakkor elképzelhetőnek tartja a Rebisz teljes állományának pszichológiai felülvizsgálatát is.
(Itt szeretném felhívni a REBISZ parancsnokának figyelmét arra, hogy nem elég a teljes állomány pszichológiai felülvizsgálata, hanem szükséges a teljes körű drog teszt, valamint májfunkció vizsgálat is, mert ezt alátámassza, az hogy magánemberként a vonaton utaztam - valamikor a télen - és a fülkében hárman voltunk - én és két rebiszes civilben - és félálomban hallottam, hogy az állomány többsége folyamatosan lövi, a maradék meg szétissza magát. A legszomorúbb az egészben, hogy ez nem vicc, hanem tény. - szerk.)
Papp Károly azon háborodott fel, hogy a tavaly ősszel szétvert tüntetések után, több hivatásos rendőr is olyan szövegeket és képeket tett fel különböző internetes közösségi portálokra, amelyek lejáratják a rendőrséget.
A Rebisz egyik tagja internetes adatlapján például hobbijai között a tömegoszlatást jelölte meg, egy társa pedig arra a kérdésre, hogy mit csinál munka közben, azt a választ adta: könnygázgránátot dobál a forradalmárok közé, és ártatlan járókelők szemét lövi ki gumilövedékes puskával.
Emlékezetes, hogy tavaly ősszel a rendőrség különösen agresszív módon lépett fel a kormány ellen tiltakozókkal szemben. A rendőrök maszkban, azonosító számok nélkül - vagyis a felelősségre vonást elkerülhető módon - alkalmaztak erőszakot az utcán lévő emberek ellen. A tömegoszlatás fej- és szemmagasságban kilőtt gumilövedékkel, illetve könnygázgránáttal történt. Nem rendszeresített ólmosbotokkal, úgynevezett viperával verték, és lovasroham keretében kardlapozták a kormánnyal és Gyurcsány Ferenccel szemben elégedettlenségüknek az utcán hangot adó tiltakozókat. Sokan megsebesültek, egy fiatalember egyik szemét is kilőtték.
(hirTV, MNO)
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/4711 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 19:22:34, vasárnap
|
| |
| |
A trágárkodó Szanyi Tibor új arca
A forradalmi munkásmozgalom egykori kommunista közkatonája az interneten folytatott trágárkodó és öntelt levelezéseivel vált közismertté, és bizonyos körökben népszerűvé. Szanyi Tibor alább szó szerint közölt írása igazi elvtársi remeklés: dörgölődző és csúszó-mászó, bennfentes és fontoskodó, álobjektív és manipulatív. Ráadásul a végtelenségig szervilis. Ez az ötvenes évek stílusa. Aki ezt leírta, az egyéb aljasságokra is képes lehet...
Szanyi (baseball - szerk.) Tibor: Nem képzelt riport a fesztiválról
Csináltunk egy Népszava-fesztivált 2007-ben, 74 évvel az előző után. Alapvetően az olvasótábornak, a baloldali haladó, szociáldemokrata, szocialista érzelmű embereknek, családoknak. Száműztük azt a politikát, amely belterjes provincializmussal szakítja darabokra a hazai közéletet.
Nem hívtunk sajtót, még csak beharangozó sajtótájékoztató sem volt. Egy asszony bosszankodva tette szóvá, hogy ő bizony igazán baloldali ember, de csupán szóbeszédből tudta meg az esemény hírét. Ha járatná a Népszavát, mondtam neki, tudott volna róla. Házigazdaként másokat is igyekeztem meggyőzni, aki támogatni kívánja a baloldali gondolatok érvényesülését, az bizony előfizet a Népszavára! Ezen többen elcsodálkoztak. Pedig így van!
Nem hívtunk sajtót, de jött. Az Index tudósítója szétfotózta magát, hogy aztán egy csipkelődős jelentésben tudassa olvasóival, hogy szerinte voltunk vagy százan. Mintha ez jelentene bármit is. Amúgy egy időben és átlagosan ötszázan lehettünk, s a tízórás rendezvény teljes terjedelmében hozzávetőlegesen három-négyezer látogató jött el. A lap példányszámára vetítve ez több mint kényeztetés. Pedig forróság is, zápor is volt.
Hívtuk, de nem jött a miniszterelnök. Háromszor is nekifutott (legalábbis háromszor kaptuk a hírt, hogy elindult hozzánk), de alighanem valamelyik tanácsadója lebeszélte. A tojások miatt. (Hmmm.) Kétségtelen tény: a Hír Tv egy teljes műholdvevős közvetítőkocsival, több kamerával és jó nagy stábbal vonult ki, egy emberük folyamatosan igazgatott három zavaros tekintetű nőt, hogy ilyen meg olyan szögben helyezkedjenek el, erre meg arra forduljanak, szóval készítgették a célba dobást. Fuldokoltunk a röhögéstől. A ,,média" tehát így csinálja a ,,hírt". Bravó! Szegények azt ugyan tudták, hogy a kormányfő jól látható, esernyős biztonsági emberei rendesen fogták a placcot, ám azt nem, hogy a civil rendezők figyelme közepette esélyük sem lehetett az esemény megzavarására. Végül is feladták. Takács Albert és Kondorosi Ferenc így hát helyszíni szemlén észlelhette, hogy végtére is rend van.
A felkért előadókon kívül különösebben nem hívtunk senkit a közéletből. Jöttek maguktól. Írók, zenészek, politikusok, képviselők, köztük jelenlegi és volt kormánytagok, pártvezetők, polgármesterek. Legnagyobb örömömre elődöm is, Pál László. Nem szónokolni, hanem beszélgetni. Az emberekkel, az őket érdeklő napi, közéleti és magánügyekről. Például a szocialista első vonalból Szekeres Imre, Kiss Péter, Újhelyi István. Számomra ez a kurázsi!
Egy népszerűsége mélypontján lévő kormányzati kurzus vezető emberei képesek odaállni szemtől szembe a választóikkal, meghallgatni őket, és válaszokat adni. Lendvai Ildikót gyűrűbe fogták, Szilvásy kancelláriaminiszter néhány hetes gyermekét is magával hozta, s a babakocsi okán neki inkább adtak mozgásteret.
Én csak a magam beszélgetéseiről vagy a nyilvánosakról tudósíthatok. Valaki azt döngölte a fejembe, hogy micsoda esztelen pazarlás az EU-pénzek felhasználása, mert szerinte nem holmi kétes kimenetelű programokra kellene költeni, hanem az államháztartás egyensúlyának visszabillentését megoldani belőle. Másvalaki a környék utcáinak kövezetét, de főleg a rajta hempergő kutyagumit ragozta a kormányt-önkormányzatot okolva a helyzetért. Megint más külpolitikánk gyatraságait tette szóvá, de szinte mindenki hozott valamilyen külföldi példát, hogy bezzeg...
Aztán elég sokan arról beszéltek, hogy márpedig a közös társadalmi költségeket igenis össze kell dobni, továbbá, hogy az orvosok a kórházakban egyáltalán nem a betegek legyilkolásával foglalkoznak (ezt főleg Havas Szonja, Kökény Mihály, Rácz Jenő és Komáromi Zoltán hallgatta szívesen). Egy hölgytársaság szerint az egyik kábeltévés csatornán vetített valamelyik riportot többször is sugározni kellene a köztévén. Néhányan azon háborogtak, hogy a baloldalnak nincs sajtója, a baloldali politikusok szerényen lapítanak, miközben mindenhonnan ömlik a hazugság. Egy házaspár délutáni sportot űzött abból, vajon sikerül-e az összes megjelent miniszterrel kezet fogniuk (boldogan jelentették, hogy igen), a Népszava szerkesztői pedig az utolsó leheletükig magyarázták, hogy miről miért írtak már, és miről még miért nem.
A hangosbeszélőn pedig a veretesebb dolgok kerültek terítékre. Taps övezte Varga László megszólalását, miszerint természetes lenne, ha baloldali és jobboldali fiatalok igenis szót érthetnének egymással (szerintem a média világát leszámítva ez így is van), a Kovács László, Dobolyi Alexandra, Fazakas Szabolcs triójában megjelenő európai kiküldötteinket el se akarták ereszteni a kérdezők, pedig ,,csak" arról volt szó, hogy mit is jelent a nemzeti érdekek képviselete. Tóth József kerületgazda viszont abból adott ízelítőt, amit a jelen lévők többsége a mindennapjaiban nyugtáz: a XIII. kerületben élhető élet van.
Külön kell említenem Kapolyi Lászlót. Gyalog keringett a Szent István park körül, bajlódva a főbejárat megtalálásával. Sikerült. Valaki rögtön kérdőre fogta, hogy ugye maga volt az az ipari miniszter, aki felfuttatta a hazai energetikát? Aztán beállt a büfé előtti sorba, hogy vegyen egy üdítőt. Majd páratlan eleganciával tartott egy kisebb szónoklatot történelemről, szociáldemokráciáról, szakkérdésekről. Akadémikusi fanyarsággal, politikusi tapintattal, üzletemberi józansággal. Végül is arra lyukadt ki, ami a legnagyobb hiánycikk a mai magyar közpolitikában: a közjó. És egy szót se szólt arról, amit én most szóvá teszek: ő a Népszava jelenkori ,,főkertésze". Köszönet érte.
A színészeken, zenészeken kívül senki sem ment a színpadra. Az összes közszereplő a publikum között maradt. A tízórányi program végén tíz perc alatt végeztünk a rendrakással, tisztaságot varázsoltunk. De ebben a műveletben nemcsak a közös munka volt a lényeg, hanem az, hogy meglepően kevés volt a hulladék, mert a nap során mindenki odafigyelt. Ami mégis hátramaradt, az is össze volt rendezve. Komikus volt, ahogy 15-20, talán zenekari rajongóként érkezett csitri lány egyszerűen nem tudott mit kezdeni a látottakkal, zavartan pislogtak a gyorstakarítás közepette. Egyikük-másikuk már-már hajolt volna le, hogy ő is csináljon valamit, de a történet előbb véget ért, mintsem felocsúdtak volna. Gondolom, jövőre rutinosabbak lesznek.
Megjelent a Népszavában, 2007. június 11-én.
http://barikad.hu/node/5149 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 19:07:36, vasárnap
|
| |
| |
A Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának közleménye
A kormány egészségügyi politikája kezd szembekerülni az élethez való joggal
A Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának közleménye
A magyar társadalom azzal a szomorú ténnyel került szembe, hogy a kormány
üzleti érdekeket szolgáló
neoliberális társadalompolitikája életeket sodor közvetlen veszélybe.
A kórházak, kórházi osztályok bezárása, a betegek ide-oda küldözgetése,
utaztatása, az orvosok és ápolók szélnek eresztése, a várólistás rendszer
bevezetése életekbe kezd kerülni.
Az üzleti biztosítási rendszer hivatalos bevezetése nélkül is, már most
annak lehetünk tanúi,
hogy a betegellátás kezd két részre szakadni:
gazdag és szegény ellátásra, az életesély pedig egyre inkább azon múlik,
hogy ki tudja megfizetni a gyógyulását.
A tehetősnek lényegesen nagyobb esélye van a gyógyulásra, mint annak, akinek
nincs rá pénze.
A betegellátás piacosításához a szolidaritás alapú egészségbiztosítási
rendszer keretében fogtak hozzá,
de facto kikezdve és kétségbe vonva a törvényes ellátórendszert.
Az a tény, hogy a várólistás rászorultakkal szemben a "fizető beteget"
részesítik előnyben, előrevetíti egy olyan antihumánus konstrukció
lehetőségét, amely anyagi alapon differenciál ember és ember, élet és élet
között.
Egy ilyen rendszer magyarországi meghonosításába sok-sok honfitársunk halna
bele, mások pedig kirekesztődnének az ellátottak köréből.
Az üzleti szemlélet meghonosítása az egészségügyben nem csak a korrupció és
a hálapénz útját egyengeti, hanem - akaratuk ellenére - versenyre
kényszeríti a betegeket a gyógyulásért, egymás elleni harcra kárhoztatja
őket a fennmaradásért.
A neoliberális vonulat előbbre valónak tartja az anyagi szempontot az emberi
megfontolásnál,
a szolidaritásnál, az élethez való jognál.
Pedig hazánk magára nézve kötelezőnek tartja az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatát,
melyet az ENSZ 1948-ban fogadott el.
A vizitdíj bevezetése óta mindennapi megélhetésükért küzdő honfitársaink
tízezrei nem fordulnak orvoshoz,
mert nincs pénzük vizitdíjra (Magyarországon kb. fél millióan élnek napi
400-500 forintból)
és hanyagolják el egészségüket, annak minden következményével várható
élettartamukra,
és társadalmi állapotaink alakulására nézve.
A negatív folyamatot még fel lehet tartóztatni, és vissza lehet fordítani,
ha megteremtődik hozzá
a kellő politikai akarat.
Nem igaz az a hivatalos állítás, hogy "nincs pénz" az egészségügyi rendszer
eddigi,
szolidaritás elvű fenntartására, és a jövőben csak a konvergencia programban
szereplő társadalmi terhek
növelésével biztosítható a gyógyító megelőző ellátás.
A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala tudományosan megalapozottan állítja:
A magyar társadalom ma is megtermeli az erőforrás fedezetet ahhoz, hogy a
humánerőforrásokat újratermelő rendszereket, az egészségügyet, az oktatást,
a generációs újratermelés intézményeit, a társadalmi
szolidaritást fenntartó szociális jóléti szolgáltatásokat - ésszerű és
társadalmilag egyeztetett változtatásokkal - közpénzekből lehessen
működtetni.
Nem indokolt tehát az egészségügy és az oktatás piacosítása arra való
hivatkozással,
hogy csak a magántőke bevonásával lehet biztosítani a fejlesztési
erőforrásokat.
(Gazsó Ferenc: Társadalompolitikai tézisek, Budapest, 2007. január.)
Ahhoz, hogy a magyar társadalom által megtermelt erőforrások a társadalmi
szükségletek kielégítésére fordítódjanak, rendszerkorrekcióra van szükség:
változtatni kell az anyagi javak elosztási rendszerén,
érvényt kell szerezni az egyetemes közteherviselésnek, fel kell számolni a
multinacionális korporációk és a bankok kiváltságait és adóparadicsomát, új
alkut kell kötni velük a magyar társadalom javára.
Ez jóval nagyobb összeget jelentene, mint a szegények TB járuléka.
(A Szolidaritás jövője c. tudományos-társadalompolitikai konferencia
konklúziója, 2007. május 13.)
Ahhoz, hogy a társadalom érvényre juttassa érdekét, és megakadályozza a
jóléti intézmények leépítését, széles demokratikus összefogásra van szükség.
Félre kell tennünk világnézeti és politikai különbözőségeinket a közös cél,
az egészséges élethez
fűződő emberi jog érvényesítése érdekében.
Az elmúlt hónapokban tapasztalt nagyszerű tömegkiállás a kórházak, a
rendelőintézetek,
a munkahelyek védelmében azt bizonyítja, hogy a szolidaritás értékrendje
elevenen él az emberekben, és kész szembeszegülni a profit értékrendjével.
Folytatni kell a küzdelmet, meg kell akadályozni életjogaink beszűkítését.
Küzdelmünk túlnő a szűkre szabott párthatárokon, a klasszikus értelemben
vett jobb- és baloldalon, egységbe kovácsolja mindazokat, akiknek fontos az
emberi közösség, a közösségi értékrend.
Demokratikus összefogásunk a nemzet és a társadalom javára komoly erkölcsi
tőke, szép példája lehet annak,
hogy képesek vagyunk kiállni egymással, egymásért, társadalmi haladásban és
nemzeti felemelkedésben gondolkodni.
Mivel a kormány - felszólításunk ellenére - semmi jelét sem adja annak, hogy
visszakozni kívánna
az egészségügy piacosításától, a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala a
következőket kezdeményezi:
1. Azonnali egyeztetést és közös fellépést a szolidaritási értékrend
védelmében, beleértve a tömegmozgósítás, valamint egy átfogó
tömegdemonstráció előkészítésének és megszervezésének a lehetőségét is.
A Szociális Kerekasztal kész összefogni mindenkivel, aki vissza akarja
vonatni a Molnár-törvényt,
és meg akarja akadályozni a társadalombiztosítási rendszer üzleti alapokra
helyezését,
feltartóztatni az egészségügyi ellátás piacosítását.
A Szociális Kerekasztal államilag összehangolt fejlesztést szorgalmaz az
egészségügyben,
és ennek módozatait a társadalommal, és a szakmával való egyeztetés révén
tartja megvalósíthatónak,
nem pedig nélkülük, és a fejük felett átnyúlva.
2. Támogassuk Albert Zsolt és Albert Zsoltné népszavazási kezdeményezését,
és - hivatalos véglegesítése esetén - aláírást gyűjtünk arra a népszavazási
ívre, amely az alábbi kérdéssel fordul a lakossághoz:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon megmaradjon a szolidaritás elvű
egy biztosítós kötelező egészségbiztosítási rendszer a népszavazást követő
évtől számított 10 éven át?"
A nyomásgyakorlás eszközeként segítsünk Albert Zsolt és Albert Zsoltné
Állampolgári Kezdeményezésének
sikerre juttatásában: gyűjtsünk össze minél több aláírást arra az ívre,
amelyen az áll, hogy
"Magyarországon ne szűnjön meg a szolidaritás elvű egy biztosítós kötelező
egészségbiztosítási rendszer!"
3. Szegezzünk szembe a piacosítási törekvésekkel olyan korszerű
szolidaritási modellt, amelyhez a társadalomnak valóban érdeke fűződik, és
történelmi távlatokban is fenntartható.
A Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekasztala alternatív javaslatot
készül kidolgozni,
és társadalmi vitára bocsátani.
Ez a javaslat jelenleg szakmai egyeztetés és vita tárgya.
A tervet társadalmi vitára fogjuk bocsátani. Lényege abban összegezhető,
hogy az ember akkor tud élni az egészségéből fakadó lehetőségekkel, ha
ellenőrzést gyakorolhat az egészségét meghatározó dolgok felett.
Ezt az "ellenőrzésgyakorlást", melytől az egészség függ, demokratizálásnak
hívják.
Egészség és demokratizálás tehát szorosan egybeforr.
2007. június 8.
Ács László elnök (Zöldek Pártja)
Bagi Béla alelnök (MAGOSZ)
Barna Olivér (Léttér Ifjúsági Társsegítő Egyesület)
Dr. Benya László főorvos (Keresztényszociális Műhely)
Czipri Tibor (Civilek a Nemzetért Mozgalom)
Cser Ágnes elnök (EDDSZ)
Csorba Miklós matematikus (Híd Polgári Egyesület)
Dobay Csaba (Független Újságírók Szövetsége)
Dobrovics József elnök (Magyar Nemzetért Mozgalom)
Gajda Imre társelnök (Létforrás Ifjúságvédelmi Alapítvány)
Gantner Péter (Peyer Károly Társaság)
Gőbl György (Soproni Civilek)
Dr. Jánosi Gábor szervező (Egészségügyi Kerekasztal)
Felicitas Sérült Gyermekekért Alapítvány (FSGYA)
Halmy Péter (Állásnélküli Diplomások Országos Bizottsága)
Kardos Gábor elnök (Magyar Tehetségbank Szövetség)
Krasznai Zoltán ügyvezető igazgató (Schieber-Aivil Kft Győr
A Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara Építési,
Építőipari és Bányászati szakmai osztály elnöke)
Ladán Éva szociális ügyvivő (Munkástanácsok Országos Szövetsége)
Lányi András (Élőlánc Magyarországért)
Meszlényi Ferenc (Hírker)
Miriszlai Éva (Közegészségügyi Szakszervezet)
Molnár Ervin (Európai Integrációs Alapítvány)
Dr. Nagy Attila orvos (Debrecen)
Nemesszeghy György elnök (Keresztényszcoiális Műhely)
Opitzné Török Erzsébet (Fény a Fényben Egyesület)
Pál László elnök (Humanitas)
Pós Péter elnök (Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége)
Prókay Sándorné ügyvezető alelnök (Vasútegészségügyi Dolgozók
Szakszervezete)
Dr. Sipos József (MSZP TPT)
Simó Endre szervező (Szociális Kerekasztal)
Dr. Szilvási István (Országos Civil Fórum)
Sztankovánszki Tibor elnök (Szociáldemokrata Párt)
Tóth Edith (Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete)
Vajda János (MKMP)
Dr. Peitl Emőke háziorvos (Pécs)
Dr. Amberger Evelin orvos
Bóna Mária Ilona népművelő
Dr. Károlyi Andrea ny. egyetemi docens
Dr. Kelemen Éva közegészségtan-járványtan szakorvos
Kelemnné Hegyesi Éva gyógyszerész
Dr. Deák Péter négygyermekes orvos
Dr. Szentmiklóssy Margit szakpszichológus, szakpszichoterapeuta
Dr. Heé Veronika egyetemi docens
Dr. Váczi Judit ügyvéd
Hegedüs Endre gyógyszerész
Horváth Hugó nyugdíjas
Fövenyessy Kálmánné nyugdíjas
Dr. Osvai László
Sári Tamás szociálpedagógus
Fekete Jánosné humánpolitikai munkatárs
Székelyhidi Anikó nyugdíjas
Dr. Szitányi györgy ny. főiskolai docens, újságíró
Dr. Szitányiné Tűzkő Julianna ny. mérnökközgazdász
Szöllősi Istvánné pedagógus
Dr. Borsosné Pataki Andrea
Dr. Novoszáth Péter főiskolai docens (Dunaújváros)
Fáy Balázs és Balázsné nyugdíjasok
Maróth András ny. üzemmérnök
Szénásiné Tasnádi Anna munkanélküli nagycsaládos édesanya
Sárközi Róbertné nyugdíjas
Dr. Kopasz Éva pedagógus (Baja)
Lelkes József lakatos
Lelkes Józsefné adminisztrátor
Lelkes Tamás üzemmérnök
Lelkes Attila programozó
Novák István közgazdász
Retkes György nyugdíjas
Retkes Györgyné Nagy Éva nyugdíjas
Dobos Lajosné (VEDOSZ)
Kardulecz Jánosné (VEDOSZ)
Farkas Károlyné nyugdíjas
Doszpot József nyugdíjas
Simon István (Peyer K. Társ.)
Orbán Éva közíró
Orbán Péter közgazdász
Volentics Józsefné szervező (MSZF Nőtagozat)
Vörös András villamosmérnök, közgazdász
Varga László (CNM - Siófok)
Pap Éva köztisztviselő
Ökrös Zoltán informatikus
Szabó Imre Ferenc nagycsaládos villamosmérnök
Csorba Miklós matematikus
Jáky Ildikó négygyermekes családanya
Papp Zsuzsanna ny. építészmérnök
Szűcs Kálmán műszerész (Debrecen)
M. Szabó Imre Európa érmes TV műsorvezető
Molnár Miklós József Attila díjas író
Benkő Róbertné IT mentor (Budapest)
Kovács Endre kuratóriumi elnök (FSGYA Debrecen)
Onody Gyula gépészmérnök
Szentannai József info. webszerkesztő
A közlemény nyitva áll az aláírások előtt, kérjük szervezete nevében,
vagy magánszemélyként csatlakozzon és az alábbi címre juttassa el aláírását:
szocialisforum@freemail.hu
http://gondola.hu/cikkek/54737 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 18:46:59, vasárnap
|
| |
| |
Velünk élő Kádár: a politika az árulások művészete
* Szegő Iván Miklós
2007. június 17., vasárnap 11:53
Alattomos, gyáva áruló, embereket megnyomorító tömeggyilkos, antihős. Reálpolitikus, kacsintgató cinkos, aki a nép jólétét tartotta szem előtt és felmérte Magyarország lehetőségeit, és ki is használta azokat a maga javára. A XX. Század Intézet szervezésében pénteken az Andrássy Egyetemen e címmel rendeztek konferenciát: "Mit kezdjünk vele? Kádár János (1912-1989)". A tanácskozáson a legnagyobb sikert egy volt KISZ-titkár aratta: szerinte a politika az árulások művészete, és tegyük hozzá: Kádár ebben igazi virtuóz volt.
Kádár János kegyetlen és kíméletlen gyilkos volt. Egy gyáva ember, aki élete minden fontosabb pillanatában gyáván viselkedett. Megnyomorított, özveggyé tett, meggyilkoltatott embereket. Ha 1964-ben, mentorával, Hruscsovval együtt ő is megbukott volna, akkor most a magyar történelem legkegyetlenebb tömeggyilkosai között emlegetnénk őt. Minthogy azonban ez nem történt meg, konszolidálni tudta hatalmát. És mivel a nép jólétét is fontosnak tartotta, idővel jó politikussá vált, mert egyébként alattomos, számító és jól kalkuláló ember is volt - így kezdte bevezetőjét Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója, a XX. Század Intézet vezetője az általa szervezett konferencián.
Sosem szűnt meg a rettegése
Igazi antihős és áruló volt szerinte Kádár János, aki senkit sem szeretett: nem voltak gyerekei, nem voltak szerelmei, nem voltak barátai sem. Csak a hatalomhoz ragaszkodott. Először azért tett meg mindent, hogy megragadja azt, ám amikor megszerezte, nem szűnt meg a belső feszültség: előbb attól rettegett, hogy elveszti a frissen megragadott lehetőségeket, később pedig attól, hogy kiderül, miként jutott hatalomra.
Ez a titka árulásainak, miközben rettegése sosem szűnt meg. Kádár félt a múlttól, és félt a jövőtől, a gyávaság és a félelem mozgatta őt - érvelt Schmidt, részben az 1989. április 12-ei, félig megbomlott aggyal az MSZMP Központi Bizottsága előtt elmondott Kádár-beszédre hivatkozva.
Ha csak a pócspetri ügyre, Mansfeld Péter kivégzésére vagy Nagy Imre eltüntetésére gondolunk, akkor Kádár örökségét egyszerű lenne megítélni - folytatta a történész. Ám a túlélésre játszó, lavírozó politikája, az egymásra kacsintgatás időszaka következett ezután, és a hatvanas-hetvenes években az ország életszínvonala is emelkedett.
Kiegyezés a kölcsönös félelemre alapozva
Éppen ezért nehéz megítélni Kádár teljes politikai művét, hiszen egy új kiegyezést teremtett 56 után, méghozzá a kölcsönös félelemre alapuló kiegyezést. Amikor már bebiztosította a saját vezérségét, már csak arra kellett vigyázni, hogy mindenki azt mondja csupán, amit lehet, amit szabad.
Ezt a konformizmust, a pragmatizmust, az önző, cinikus és hatalommániás politizálást vette át a későkádári politikusi nemzedék is, az a nómenklatúra, amelynek egy része most is kormányozza az országot - jegyezte meg Schmidt Mária. Az ő világuk a kisstílű umbuldás szociális összeköttetések világa, a korrupció, a "minden csak látszat" politikája - tette hozzá a Terrror Háza vezetője.
A Kádár-rendszer második korszakában tényleg emberarcú lett az uralom, sőt, Kádár utat nyitott a hatvanas-hetvenes években a kispolgárosodásnak is Schmidt szerint, aki úgy látja, hogy eljött az ideje annak, hogy kibeszéljük a múltat, indulatoktól mentesen, együtt és nyugodtan vitassuk meg a nehezen eldönthető kérdéseket.
Nyelvi csapda
Schmidt előadásához kapcsolódott Gerő András, az ELTE tanszékvezetője, aki a kispolgárosodásról mint eddig feldolgozatlan társadalomtörténeti folyamatról beszélt. Szerinte ez a kádári kispolgárosodás azonban sok negatívumot hordozott magában, miután nem kapcsolódott a tulajdonszerzéshez.
Inkább a fogyasztásra figyeltek az emberek, nem arra, hogy hatékonyan működtessék az erőforrásokat. Gerő szerint nyelvi csapda alakult ki a Kádár-rendszer idején, mert a kispolgár szót nem lehetett kimondani, ehelyett egy kiürült kategóriára, a munkásra hivatkozott a politika. Közben hivatalosan a "haladó" értelmiség, a "dolgozó" paraszt és a "bérből és fizetésből élők" rétegei léteztek, a szegényeket pedig "halmozottan hátrányos helyzetűként" emlegették, ha egyáltalán szóba kerültek.
Nosztalgia a Kádár-rendszer iránt
Gerő szerint ez a fogyasztási kultúra omlott össze a rendszerváltás után, az, hogy az emberek a Kádár-rendszer idején az ötről a hatra (nem ötről húszra) juthattak, de ezzel nagyjából biztosan számolhattak. A rendszerváltás óta a nosztalgia ezért nem Kádár iránt, hanem e rendszer iránt éledt fel.
Ezt a logikát folytatta az irodalomtörténész Körmendy Zsuzsa, aki szerint nem véletlen, hogy Moldova György nem közvetlenül a rendszerváltás után írta meg Kádár-apológiáját, hanem csak 17 évvel utána. A rendszerváltás álmainak szertefoszlása, a rendszerváltás kudarca után lett ismét népszerű a Kádár-rendszer emlegetése, és ezzel magyarázható Moldova Kádár-könyvének sikere is, állapította meg Körmendytől.
Nem volt túl hatékony a Kádár-rendszer
Rainer M. János, az 56-os Intézet vezetője viszont nemzetközi statisztikákra, Angus Madison adataira hívta fel a figyelmet, amely szerint 1950 és 1989 között Magyarország GDP-je 2,6-szorosára, Csehszlovákiáé 2,4-szeresére, Lengyelországé 2,1-szeresére, a Szovjetunióé 2,4-szeresére, Romániáé pedig háromszorosára bővült.
Ez Rainer szerint azt bizonyítja, hogy a Kádár-rendszer nem volt annyira hatékony még a szocialista országok között sem, mint amennyire hirdette magát, és a reformok sem hoztak jelentősen nagyobb növekedést, a környező országokhoz képest.
Kádár nem volt igazi reformer
Rainer azt is vitatta, hogy maga Kádár reformer lett volna, inkább pragmatikus politikusnak minősítette, aki egy időben, 1967-68-ban vállalta a reformok bevezetésével járó döntéseket, később azonban visszakozott. Aztán megint elindított egy reformhullámot és megint visszakozott.
Rainer szerint más szocialista országokban sem volt ritka a reformok bevezetése, csak nem ennyire hullámzóan csinálták ezt a szomszéd országokban. A magyar gazdasági reformok óvatosabbak is voltak, mint a csehszlovák vezetők radikálisabb elképzelései, amelyek politikai átalakulással is jártak volna, ezért lépett közbe fegyveresen is a Varsói Szerződés, illetve a Szovjetunió 1968-ban. A reformpropaganda viszont nagyon jól jött Kádárnak, aki így Nyugaton jobb színben tüntethette fel magát.
Kádár és Macchiavelli
Az előadók többsége hangsúlyozta, hogy a mostani korrupció, a feketegazdaság is abból a második gazdaságból fakad, ami a Kádár-rendszer idején épült ki. Lánczi András filozófus ezt azzal egészítette ki, hogy a Kádár-rendszer nem egyszerűen "a cél szentesíti az eszközt" logikával dolgozott.
Ez egyébként a "sima" macchiavelliánus politikának felelne meg, amit az angol Roger Gough politológus-közgazdász emlegetett Kádár kapcsán a mostani konferencián. (Ez az ellenfelekkel való gyors és kíméletlen leszámolást, majd a konszolidációt, a hatalomgyakorlás finomítását, enyhítését jelenti Gough szerint.) Lánczi szerint másról van szó: egy utópiát követett Kádár és csapata, a kommunizmusét, amelyet majd a jövőben ér el a társadalom. Márpedig egy utópiához nincs is szükség egyáltalán erkölcsre. A társadalmi morált ez kezdte ki a leginkább szerinte.
Velünk él Kádár
Béládi László történész-közgazdász szerint éppen a Kádár által kiépített "Mintha-ország", a tömegek passzivitásba süllyesztése és depolitizálása, a kádárizmust átható cinkosság, ami a vezetőket és az alávetetteket kapcsolta, mindez együttesen vezetett a mai "következmények nélküli országhoz".
Ezért él ma is velünk, ezért él ma is bennünk Kádár János, illetve az ő rendszere - összegezte a konferenciát Béládi, aki az utolsó hozzászólók egyike volt.
Rákosi kevesebb embert ölt volna meg?
Külön vonulatot képezett a konferencián, a "mi lett volna ha nem Kádár jön 56-ban" felvetés. Herczeg Géza jogászprofesszor - az Alkotmánybíróság 1990-93 között elnökhelyettese, aki 13 évig volt az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának tagja - úgy vélte, hogy ha Rákosi jött volna vissza 1956-ban, neki nem kellett volna bizonyítania a hűségét Moszkvának, és talán nem kellett volna annyi embert megöletnie 1957-58-ban, mint Kádárnak.
1 | 2
Következő oldal »
http://index.hu/politika/belfold/szeh36278282/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 18:39:10, vasárnap
|
| |
| |
Lovas István - Sajtófigyelő
2007-06-16. 12:30:14
INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE iht.com
Németek és lengyelek lebénultak az EU-tárgyalásokon címmel a globális lap arról ír, hogy a lengyelek az unió Miniszterek Tanácsában nem engednek a hetvennyolcból, vagyis a hat helyből. ,,Négyzetgyök vagy halál!" - ez a varsói álláspont, vagyis az, hogy minden tagország népessége számának négyzetgyökéből állapítsák meg a képviselők számát. Merkel német kancellár álláspontja szerint azonban minden ország lakosságához mért arányban kapna szavazatot, ami a nagy államoknak lenne kedvező. A lengyelek viszont attól tartanak, hogy ha ezt elfogadják, akkor az unió a nagy államok korlátlan irányítása alá kerül. Az erről szóló cikk így zárul: ,,A volt brit konzervatív kormányfő, Margaret Thatcherre emlékeztető stílusban a lengyel elnök és a miniszterelnök is makacsul védte a nemzeti érdekeket és nem volt hajlandó kompromisszumot kötni olyan területeken, amelyek az ország küszködő hajógyárainak juttatott segélyektől az euróra való átállással szemben tanúsított ellenállásig terjed".
ECONOMIST economist.com
Lengyelország és az Európai Unió - Négyzetgyök vagy halál: e címmel ír a globális brit hetilap arról, hogy az optimista előrejelzések ellenére Lengyelország gátja lehet a jövő heti európai csúcson tervezett megállapodásnak. A cikk emlékeztet arra, hogy Lengyelország tavaly blokkolt egy új partneri megállapodást Oroszországgal, amiért az oroszok a lengyel húsexportot tiltották le. ,,José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke azóta a tilalmat igazságtalannak nevezte. Most pedig azt mondja a lengyeleknek, hogy a szolidaritás 'kétirányú utca', vagyis hogy a lengyeleknek nem szabadna egy új megállapodás útjába állniuk. De a lengyel kormány úgy gondolja, hogy az orosz ügyből levont tanulság az: ha elég makacs, megkapja, amit kíván".
[Forrás: Magyar Nemzet]
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-17 18:20:54, vasárnap
|
| |
| |
Politikusok és lekötelezettjeik a "vállalati közszférában" - SZDSZ
Állami biztosító
Noha a parlamentben 386 közszereplő ül, ennél jóval több politikusnak biztosítanak "képviselői" bért.
Gyakorlattá vált ugyanis, hogy a kormány állami cégek igazgatósági vagy felügyelőbizottsági helyeivel
fizeti ki a kádereit.
Ami különös: a Gyurcsány-kabinet első évében leginkább a köztulajdon hatékonytalanságát hirdető
liberálisok kapatták el magukat. Folyt.
"Elfogadhatatlan, a liberális elvekkel és a jogállamisággal összeegyeztethetetlen", hogy az SZDSZ felkérése alapján pozíciót kapott politikusok megbízatásukat burkolt közpénzszerzésre használhassák fel - fakadt ki
másfél hónapja egy helyi ügy kapcsán Hankó Faragó Miklós szombathelyi parlamenti képviselő.
Levelét annak a Kóka Jánosnak címezte, aki - miként az alábbiakból kiderül - a 2006-os választások után a legmesszebb ment a politikai típusú egzisztenciaadagolás terén.
Politikusok és lekötelezettjeik a "vállalati közszférában" - SZDSZ
EGY KIS MELLÉKES
"A túl sok vezető persze érthető, mert a politikai érdemjavak osztogatásánál is csak vezető állások jöhetnek szóba. Egy biztos, a jelenlegi szervezetben semmilyen intézményes fék sincs, amely gátolná az apparátus növekedését.
Ilyen fékeket pedig létre kell hozni" - ajánlotta többször az MSZP-SZDSZ koalíciónak Sárközy Tamás.
Bár az Államreform Bizottság tagjaként ismert jogászprofesszor eddig elsősorban a vízfejnehéz
kormányzati felépítményt kárhoztatta, mára világossá vált: a köztulajdonban lévő cégek vezető
testületeiben is hemzsegnek a politikai kinevezettek.
A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a részvénytársaság ügyvezető szerve az igazgatóság,
"amely legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll".
A puritán államfelfogáshoz aligha illik, hogy a "kormányvállalatok" legjelesebbjeinél
(Magyar Posta Zrt., Szerencsejáték Zrt.) a maximális tizenegy fővel működik az igazgatóság,
a szerény hatos fogattal irányított Magyar Turizmus Zrt. pedig a párját ritkítja.
Kóka János gazdasági miniszter januártól - több lépésben - ugyancsak tizenegy tagúra bővítette a
Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF), korábbi nevén:
Nemzeti Autópálya Zrt. hatfős igazgatóságát, s az újonnan érkezők közül hárman
csakis neki lekötelezett, többszörösen jutalmazott káderek.
Az SZDSZ-elnökválasztás idején Kóka mellett kampányfőnökösködő Baranyi Imre a NIF mellett
a magánosítás előtt álló MÁV Cargo Zrt.-től is havi tiszteletdíjat kap.
A tárcavezető kabinetfőnöke, Kákosy Csaba három állami társaságnál érdemesül pluszjövedelemre,
a volt elenderes "cégbizalmiak" közül pedig a szombathelyi Horváth László számít álláshalmozónak.
Érdekesség, hogy Kóka az előző ciklusbeli miniszteri titkárát, Pápai Editet is delegálta két vállalat
(NIF, Eximbank) felügyelőbizottságába, ám a hölgy tavaly szeptemberben megszakította
kapcsolatát a gazdasági tárcával és intézményeivel, hogy külföldi diplomáciai szolgálatot vállaljon.
SZDSZ-ES HUMÁN ERŐ
Kóka János bizalmasai mellett a liberális párt bejáratott - ám a politikai fősodorból 2006-ban kikerült
- figurái is sorra kapják az állami céges megbízatásokat.
A szabad demokraták baranyai ura, Wekler Ferenc először a Mecseki Erdészeti Zrt.,
majd a minap a Paksi Atomerőmű igazgatóságában találta magát - miközben a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöki posztjával egyszer már kifizette őt a politika.
Ugyancsak idéntől hatályos Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter igazgatósági tagsága
a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.-ben, Csepeli György egykori informatikai államtitkár,
a Kóka vezette GKM közpolitikai vezetője pedig a Magyar Posta igazgatósági tagjaként négy hónapja kap negyedmillió forintos jövedelemkiegészítését.
A Heti Válasz gyűjtése szerint a nevesebb állami társaságok igazgatósági tagjai
- a költségtérítésen túl - havi 145 és 260 ezer, elnökei pedig 150 és 660 ezer forint között keresnek
(a szerényebb összeg a kormányzati portált is üzemeltető Kopint-Datorg Zrt.-nél jár,
a nagyobbik a Szerencsejáték Zrt.-nél).
A kisebb leterheltséggel járó felügyelőbizottsági tagságért "csak" 130-230 ezer dukál -
miközben egy parlamenti képviselőpótlékok nélküli alapbére sem több 221 ezer forintnál.
Összehasonlításképpen: a 2005-ben privatizált Hungexpo Zrt.-nél tavaly 3,3 milliót osztottak
szét az öt igazgatósági tag között, ami 55 ezres havi átlagnak, vagyis az állami csúcscégeknél
szokásos tiszteletdíj harmadának-ötödének(!) felel meg.
SZOCIALISTA HORIZONT
Az eddigiekből a legkevésbé sem következik, hogy csak az SZDSZ törődne övéivel;
a régi MSZP-elit és Gyurcsány Ferenc kormányfősegédei egyaránt bevetették magukat az állami céges szférába. Szilvásy György kancelláriaminiszter volt ifimozgalmártársa, Alács Tibor például hét köztulajdonú vállalatnál "fusizik", köztük a kormányzati negyed tervpályázatát kapcsolattartóként segítő
Rendezvénycsarnok Ingatlanfejlesztő Zrt.-nél
(Heti Válasz, 2007. április 19.).
A Magyar Úttörők Szövetségének rendszerváltás előtti főtitkára,
Varga László pedig egy ciklusnyi parlamenti munka után, tavaly nyáron lett a Szerencsejáték Zrt.
igazgatósági elnöke havi 657 ezer forintért.
A Puch László MSZP-pénztárnokhoz kötődő Baranya-Somogy-Tolna megyei pártlobbinak
szintén erősödnek az állásai.
A Kulcsár-ügy érintettjei közé sorolt Karl Imre - a Magyar Villamos Művek stratégiai
vezérigazgató-helyettese - másfél hónapja tag a Paksi Atomerőmű felügyelőbizottságában, és az újabban az igazságügyi tárca tanácsadójaként mutatkozó Lusztig Péter is felügyelőbizottsági tag maradt
a BM Beruházási Zrt.-ben.
A Köztársaság téri (volt) pártszékház tőszomszédságában lévő irodaépület bérbeadásával foglalkozó
- tehát fizikailag is MSZP közeli - Horizont Zrt. exvezére, a pártállami idők Állami Egyházügyi Hivatalának
második, majd első embere szintén nem esett ki a pikszisből:
Sarkadi Nagy Barna jelenleg három állami kulcsvállalattól érdemel ki tiszteletdíjat.
Politikusok és lekötelezettjeik a "vállalati közszférában" - MSZP
A jelenleg a parlament előtt fekvő állami vagyontörvény-javaslatból elvileg az következne, hogy
- a privatizáció újbóli felpörgetésével - a politikai kinevezetteknek lassanként leáldozik.
Ha nincs állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt., akkor eltűnnek a pártemberek a cégvezetésből - gondolhatnánk.
Ám a történelem nem feltétlenül ezt igazolja.
A Hungexpónál például ma az a Barabás János az igazgatósági alelnök, aki az előző ciklusban vezérigazgatóként végigvitte a vásárvállalat magánosítását (az ántivilágban pedig az Magyar Szocialista Munkáspárt
agitprop osztályának helyettes vezetőjeként vétette észre magát).
Az SZDSZ-es üzletember Haris György ugyancsak a felszínen maradt:
a cégeladás előtt és után egyaránt igazgatósági taggá választották a Magyar Légiközlekedési (Malév) Zrt.-nél.
Vagyis nincs egységes recept: a politika "járadékosai" hol a status quo felrúgásából - értsd: a magánosításból -,
hol a változatlanságból igyekeznek hasznot húzni. Míg például az állami vagyonról szóló pénzügyminisztériumi törvényjavaslat nem tartaná 100 százalékos állami tulajdonban a Magyar Postát,
a Szerencsejáték Zrt.-t vagy a Kopint-Datorgot, múlt héten több szocialista képviselő is módosító javaslatot fogalmazott, melyben a mostani állapot megőrzése mellett érvelnek.
A szabad demokraták pedig gyorsítva privatizálnának, miközben - mint láttuk - az utóbbi hónapokban
épp ők használják ki leginkább az állami cégekben rejlő közpénzlehetőségeket.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2007. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
686 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 471
- e Hét: 6223
- e Hónap: 9968
- e Év: 163464
|
|
|
Offline
