|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 23:09:47, hétfő
|
| |
| |
Túlélési stratégiák a kommunista (proletár) diktatúrában, ill. a Kádár-korszakban"
(1946-1963)
Bízó Katalin, a gyermek
Mit tanult meg a gyermek akkor, ha közvetlen a háború után, az újdonsült "hatalommal fölruházott" munkásosztály gyermekének született, de az ellenségnek kikiáltott kulák-paraszt nagyszülei nevelték, etették, hogy éhen ne haljon? Megtanult élni. Hogyan?
Megtanulta már egészen kicsi korában az önállóság felelősségét. Azt a felelősséget például, amikor kihajtotta a mezőre a rábízott állatokat és attól a perctől kezdve egyedül ő volt felelős értük. Azt a felelősséget többek között, hogy: vannak munkák, amelyeket soha nem lehet elhalasztani, mert az állatokat el kellett látni ünnepnap is.
Nem volt ugyan munkarend, meg munkaköri leírás és mégis az egész család egyfajta családi munkamegosztásban, szorgalmasan dolgozott. Megvoltak a pihenés, kikapcsolódás formái is. Ilyen alkalom volt, amikor nagymamája és anyja-helyett-anyja-nagynénje ünneplőbe öltöztette. A szép, tiszta ruhájában várta, míg nagyapja befogott a "parádés" kocsiba, és a díszes lószerszámot "ráadta a lovakra. Azután, ha egy kicsit is hűvös volt, bebugyolálták szúrós pokrócba. A nagysuba nagyapjáé volt. Útközben nagynénje oltalma alatt állt (ült) és rácsodálkozhatott a Kunság száz természeti csodájára. Mert a kicsi lány csodaként élte meg a távoli tocsogóban méltóságteljesen lépegető nagy, fehér-fekete gólyamadár látványát; a kis, mozgó pontra lecsapó és áldozatával egy pillanat alatt felröppenő vércse szívszorító ragadozó vadászatát. Ilyenkor rémülten bújt nénikéjéhez, aki nagy nyugalommal mondta, hogy: "Ez az élet rendje." Ezzel megtapasztalta azt, hogy az is az élet rendje, hogy egy kisgyereknek, ha fél elemi igénye az odabújás egy biztonságot sugárzó fölnőtthöz.
A tanyán ezt az igényét teljességgel kiélhette anélkül, hogy kényeztették volna. Ott valahogy mindig, mindennek megvolt a felelőse, gazdája. Soha, semmi és senki nem maradhatott "gazdátlan" egyetlen percre sem! Az esti "Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!" megszólítású imával búcsúzott a naptól lefekvés előtt. Anyja-helyett- anyja-nagynénje tanította meg neki és minden este együtt mondták el, majd betakargatta őt és leült a varrógép mellé és még sokáig hallotta a varrógép zakatoló zörgését. Ettől volt kerek, egész, biztonságot árasztó az őt körülvevő világ...
Mikor megérkeztek a városba, "leparkoltak" a templom közelében lévő piactéren. A lovak kaptak egy-egy teli abrakos tarisznyát, hogy közben ők se unatkozzanak. Bementek a templomba. Ott is egy életre szóló esztétikai élményben volt része. Gyönyörködhetett a színes freskók és festett üvegablakok mitikus alakjaiban; az orgona- és zengő énekszóban. Ilyenkor találkozhatott egyfajta tárgyiasult szépséggel. Ez a szépség-élmény és mindaz, amit a tanyán megélt érzelmi patronként működtette élete válságos időszakaiban.
Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza hat éves korában Pestre.
Mit kellett volna legelőször megtanulnia? Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte! Ilyen fogalmakkal kínozta a 6 éves kislányt az apja, hogy: "nincstelen zsellérek vagyunk", mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Kati megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint a halálos betegségtől.
Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba.
Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy csinálni, mintha mindent elhinne... Ez egyfajta önvédelmi reflexként működött benne, ami miatt egész életében bűntudata volt és lesz.
Az általános iskolában, amikor megtanult olvasni, apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyvet kapott - még akkor is, amikor pedig játék-babára vágyott, de nagyon!
A kamasszá serdült gyermek olvasott, olvasott, miközben gyönyörködve tanult és készült arra, hogy majdan fölállhasson arra a bizonyos "prédikálószékre" "jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni...". /Mikes Kelemen: Törökországi levelek LXII. Rodostó, 11. Juni, 1725./
Csakhogy apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi", vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni. Mondván: "Majd, ha lesz egy szakmád, és el tudod tartani magad, azt csinálsz, amit akarsz! Akár tanulhatsz is!".
(Folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 23:06:20, hétfő
|
| |
| |
Az ipari tanuló, avagy a "szocialista" kisinas
1960-ban még nem volt olyan népszerű oktatási intézmény a gimnázium, mint 10-15 évvel később. Ekkor még inkább az volt a fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a csapból is ez folyt)!
Arról volt szó, hogy a (futó)szalagrendszer mellé, a teljesítménybérben dolgoztató konfekció iparnak szüksége volt modern rabszolgára.
Vagyis: olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi 8-10 órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! Kitermelték - az ókori "beszélő szerszám" mintájára - a legújabb kori: nem beszélő változatot. Hogyan?
A három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről.
(Akkor még nem is sejtették, hogy 30 év múlva ugyanezen emberekkel kellene újrapolgárosodó rendszerváltozást "csinálni"! Éppen ezért teljességgel hiábavaló dolog a nyugat-európai kapitalista piacgazdaságot modellizálni! Nem árt ismerni ezen társadalmak gazdasági fejlődéstörténetét, sőt(!), de nem, mint másolandó modellt!
Nekünk a "szocialista embertípust" - "modern rabszolga" változatát - kellene előbb alkalmassá tenni, testben-lélekben és szellemiekben erre a sorsdöntő feladatra, küldetésre! Annál is inkább, mert 62 éves korukig tervezik őket erre a célra igénybe venni! Hogyan? Átképzéssel, képzéssel, képzéssel....!
(Folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 23:04:46, hétfő
|
| |
| |
A "szakmunkás"
Mit tehetett az az újsütetű "szakmunkásnő", aki Mikes Kelemen egyik fiktív levele hatására olyan fogadalmat tett, hogy: felállván arra a bizonyos "prédikálószékre", okos fiakat és lányokat nevel, oktat önmaga örömére, a családja boldogságára és az egész haza javára?
A lehető legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori (napjainkban is érvényben lévő) rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis a munkahely és manapság a Munkaügyi Hivatal javaslatával.
Mit mondott a Főnök 1963-ban, amikor meglátta a "Jelentkezési lap"-ot? - "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
(Folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 23:03:18, hétfő
|
| |
| |
A továbbtanuló munkásnő
Mivel tudta, hogy mit akar, azt is kigondolta újra, hogy hogyan akarja. És - mert nagyon akarta - javaslat nélkül is fölvették az esti gimnáziumba, mert: "Aki ennyire akar tanulni, nem szabad tőle megtagadni!" mondta a jóságos bácsi külsejű gimnáziumi igazgató.
Eltelt egy boldogságos év. Heti három alkalommal délután 5 órától este 10 óráig előtte is megnyíltak a tudás kapui!
Szinte csekélységnek tűnt az, hogy női szabó szakmunkás létére, mint vasalónő, a vasalódeszkánál állva napi: 9-10 órát teljesítménybérben kellett dolgoznia.
Közben arról ábrándozott, hogy majd egyszer ő is járhat tánciskolába, össztáncra, színházba, hangversenyre, operába, mint nappali tagozatos gimnazista barátja - élete első és talán egyetlen igazi szerelme!
Szülei nem nézték jó szemmel ezt az életmódot. (Főként az örökös rohanás és a munkahelyről való elkésések miatt.)
A teljes fizetését hazaadta - ugyan már alig várta és örült, hogy volt végre önálló keresete - így valójában még mindig nem volt pénze, amivel csakis ő rendelkezhetett volna.
Mindez nem vette el a munkakedvét. Igyekezett még többet, és csak úgy ösztönösen: szépen dolgozni.
Mi motiválta erre? Az a gondolat: ha több pénzt visz haza, talán jut végre belőle neki is.
Szeretett volna egy német nyelvtanfolyamra befizetni, amire már régóta kérte a pénzt, de soha nem kapott rá...
A nagy igyekezetnek a munkahelyén valóban megvolt az eredménye. "Pályakezdő" vasaló létére "kiugróan magas bért" számolhattak el részére. Mi lett a jutalma? Az akkor oly divatos kitüntetés, dicsőségtáblára kerülés? Ó, nem! Mint valami bűnjelet, úgy hordozta végig a részlegvezető a fizetési borítékját. És miután leállíttatta a gépeket, pár mondattal ismertette a - megfáradt, a családi kötelezettségek és teljesítménybérben dolgozás között őrlődő, családanya-varrónőkből álló - hallgatóság előtt, hogy: "Ha Bízó Kati, frissen szakvizsgázott, fiatalkorú munkaerő ilyen kiugró teljesítményre képes, ez csak úgy lehetséges, hogy laza a norma. Tehát: meg kell szigorítani!"
(Folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 23:02:12, hétfő
|
| |
| |
A bűnbak
Alábbiakban a korra jellemző bűnbakgyártás tipikus példáját ismertetem.
1./ Végre úgy lehetett a normaszigorítást bevezetni, hogy a részlegvezetés és a KTSZ vezetősége talált hivatkozási alapot B.K. személyében. Megnevezte, hogy kinek lehet mindezt "köszönni"!
2./ Miután, megnevezték a bűnbakot, máris lehetett őt utálni, a "népharagot" ráirányítani, ami nem maradt el és sajnos célba vették B.K. gyenge idegzetű ,,anyját" is, aki szintén a részlegben dolgozott már évek óta, mint varrónő.
3./ "Két legyet ütve egycsapással": B.K.-t kiközösítette a munkahelyi közössége, (vagyis még be sem fogadta), valamint a hirtelen felszökő magas vérnyomással kórházba került anyja miatt a családi közösség is őt hibáztatva: egyik este arra ment haza, hogy minden könyve és füzete ki volt az ajtó elé rakva, az udvarra. Miután a lakáskulcsa sem illett a zárba, maradt a pesti utca, mint é l ő h e l y.
Így lehet embereket tönkretenni, likvidálni - anélkül, hogy a bűn vádját rá lehetne bárkire is bizonyítani!
(Mi történt valójában? A szülők - elidegenítve(19.) saját gyereküktől, saját szülői felelősségüktől, megtagadták tőle az otthon nevezetű életteret, ami gyermeki jogon járt volna neki! Ez viszont "családi ügy", amibe a hatalom már igazán "nem szólhat bele".
A "hatalom dolga" ilyen esetben csak annyi volt, hogy olyan helyzetet teremtett, amelyben az emberek egymásra uszulva, egymást tették tönkre, anélkül, hogy bárkit is jogi szempontból felelősségre lehetett volna vonni!)
Ebben az esetben is nyilvánvaló volt, hogy a 17 éves gyereklány nem tudta apjával szemben a jogait törvényes úton érvényesíteni! Azonban, amiért tisztában volt e jogokkal, nem tágított. Igaz: veszekedésbe torkolló vitában, de tisztázta apjával, hogy nem vétett a Munka törvénykönyvben foglaltak ellen. Tudta, hogy valójában az érdeme a hibája!
Összefoglalva: a kiszolgáltatottság érzése és az a tudat, hogy soha többet nem számíthat senki másra, csakis ellehetetlenített önmagára, olyan súllyal nehezedett rá, hogy ettől kezdve szolgai alázattal tette a dolgát, élte tovább az életét és önként vállalat kötelezettségeinek sorra nem tudott eleget tenni. Gyakran foglalkozott az öngyilkosság gondolatával.
Először - rövid élete során - képtelen volt a kialakult helyzetre életstratégiát(20.) találni.
Élete igazán tragikussá azonban csak ezután kezdett válni. A munkahelyén áttértek a kétműszakos munkarendre. Ez azt jelentette, hogy a délutános héten heti három alkalommal, kb: 15-18 órát hiányozva, hamar elérhette azt az óraszámot, ami miatt évismétlésre kényszerült volna a gimnáziumban.
(A két-műszakra való átállás sok gyereknek is veszteséget okozott, hiszen - délutános héten - anyjával alig, vagy nem is találkozhatott. Sok partner- és házastársi kapcsolatot is tönkretett.
Erről azonban nem készültek statisztikai kimutatások, így igazán nem tudok rájuk hivatkozni! Arról viszont igen, hogy mennyire "lehetett a termelékenységet fokozni"...
Miért nem nézek utána ezen adatoknak?
Azért nem, mert: l./ Nem értettem és nem értek egyet azzal a törekvéssel, hogy egyre több munkásnőt bevonva a termelésbe - a "szocialista egyenjogúság" részesévé téve - és helyettük senki, de senki nem pótolta gyerekeiknek az élet jogán, (mert nem a gyerek akarja az életét) járó gondoskodást!
Azért nem, mert: 2./ Ma már köztudott, hogy az így, - a már amúgy is túlteljesített terv túlteljesítésével megtermelt, fölhalmozott, eladhatatlan termékekért, minden raktározási költségével együtt - az anyjuktól, a családi élettől megfosztott gyerekek; a fölnövekvő anyátlan, apátlan nemzedékek fizetnek!
Azért nem, mert: 3./ Sorolhatnám az ezer érvet, de dolgozatom, tudósításom nemcsak erről szól. Így inkább folytatom B.K. történetét azzal, hogy hogyan fizetett ő?)
(Folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 23:00:51, hétfő
|
| |
| |
A reménytelen szerelmes
Közben kedvese is elmaradt mellőle... Hamarosan eljegyezte, majd a diploma után feleségül vette a tánciskolában, táncklubban állandó - szintén nappali tagozaton tanuló - partnerét.
Ettől a reménytelen szerelemtől újra magára talált. Felélesztette elszántságát. Újból visszatért a Mikes Kelemen-i gondolathoz és újra tervezte az életét. Hogyan?
Nőiesen romantikus lélekkel hitt abban, hogy valahol él e hazában az ő "Tímár Mihálya"(21.). Tudatosan készült arra, hogy ötvözze jellemében "Tímea"(21.) intelligenciáját, céltudatosságát, "Noémi"(21.) érzelmességét, "Teréz mama"(21.) anyáskodó gyengédségét.
Úgy érezte, hogy csak egy ilyen sokoldalúan gazdag érzelmi- és szellemi skálán(22.) élő nő tudja boldoggá tenni az ő "aranyemberét".
Azt hitte, hogy az ország telis-tele van olyan ifjú férfiakkal, akik ilyen feleségre, társra vágynak... Hiszen ők is ugyanazon a "kötelező" irodalmon nőttek föl, mint Katalin.
Minden oka meg volt azt hinni, hogy - ha nem is azonosan, de legalább - hasonlóan alakította kortársai mentalitását is a közös anyanyelvi kultúra, irodalom ismerete!
Ekkor még föl sem merült benne, mert még nem tudott róla, hogy az ember nemcsak külső, csakis rá jellemző személyiségjegyekkel, hanem belső, "veleszületett" pszichikus struktúrákkal (intelligencia, vérmérséklet, jellem) rendelkező individuális lény. Vagyis minden embernek mást és mást jelentenek a művészi (irodalmi) alkotások. Vannak olyan emberek, akikben nehezen lehet felébreszteni az esztétikai igényt, mert hiányzik belőlük a gyönyörködéshez szükséges szenzibilitás(23.)... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 22:59:47, hétfő
|
| |
| |
Fiatal házasok élete a "frizsider szocializmus"-ban
Amikor Kati 18 évesen rájött, hogy szüleinek az az évszázados visszalépés egzisztenciális életükben: az életben maradás záloga - és hallani sem akartak másfajta életfelfogásról, életformáról - önként elmenekült a "szülői háztól".
Mihez kezdhetett egy állandó bejelentett budapesti lakcímmel rendelkező lány 1963-ban?
1./ Munkásszállón szállást nem kaphatott, mert az csak a vidékről toborzott munkáslányoknak járt.
2./ Albérlet után nézhetett, de mihelyt elmondta, hogy szülei Pesten élnek, csak képtelen velük egy fedél alatt lakni, azonnal egyértelmű elutasítás volt a válasz.
3./ Férjhez ment.
4./ Kiállt a Rákóczi térre.
5./ Munkahelyi prostitúcióra adta a fejét (testét).
Katinak a harmadik lehetőséget kínálta föl a sors: B.J. TMK-lakatos személyében.
B.J. a szabolcsi alkoholista apától a fővárosba menekült fiatalember, az otthonteremtés lehetőségét remélve - a pesti lánnyal kötött házassággal - vélte élete jobbra fordulását.
Kati tudta, hogy B.J. nem egy "Tímár Mihály", de bízott benne, hogy mind a 20 életévével még azzá válhat.
Fiktív eltartási szerződéssel hamarosan hozzájutottak egy tanácsi- szoba-konyhás főbérlethez a fővárosban. Ettől kezdve, ha mindketten kizárólag az anyagi gyarapodást hajszolják, valószínű létrejöhetett volna köztük egyfajta házastársi összhang.
B.J.-nét azonban nagyon bántotta, hogy a gimnáziumi tanulmányait a két-műszakra áttért munkahelye miatt abba kellett hagynia. Mielőtt ez bekövetkezett volna, megpróbálkozott egy állandó délelőttös munkarend szerint dolgozó üzem álláshirdetésére jelentkezéssel, amit elvállalt, tanult szakmáját föladva.
Előtte végig kellett csinálnia a kötelezően előírt, un "munka-alkalmassági egészségügyi vizsgálatsort". Többek között a megalázó, diszkriminatív nőgyógyászati vizsgálatot is!
Ott, föltette a nőgyógyász a nagy kérdést, hogy: "Utolsó rendes menstruációja?" (Hirtelen nem is tudta az igaz választ, mert olyan biológiai adottsággal rendelkezett, hogy ha túlzott fizikai és idegrendszeri terhelésnek volt kitéve - egészen egyszerűen szünetelt a ciklusa.) Éles villanással beléhasított a helyzet tragikussága és mondott egy héttel korábbi dátumot. Szerencséjére, mert akkor minden menstruációs kimaradást - pláne a 20 év körüli nőknél! - kizárólag terhességgel magyaráztak. Egy esetleges terhesség azonban az új munkahely elvesztését jelenthette volna.
(Így aztán nem csoda, ha ezekben az években szinte futószalagon végezték az un terhesség-megszakításokat a kórházakban! A munkásnőknek nem sok segítséget adtak az egészségügyiek a védekezéshez. Végigrettegték ifjúságukat, legszebbnek mondott életszakaszukat. A férfiak, fiúgyerekek sem törődtek azzal, hogy teherbe esik-e az aktussal a lány, vagy asszony. Az, ugyanis - ezekben a körökben kiváltképpen - a "nő gondja-baja" volt. Házasságon belül is "az asszonynak született gyereke" és nem a házaspárnak.)
B.J.-nénél azonban mindent rendben találtak. Szorongása az új munkahelyén nem múlt el, hanem tovább fokozódott. Három hónap próbaidőre vették föl.
A következő tanévben újra kezdte a gimnázium második osztályát.
A három hónap próbaidő leteltével, a külön erre az alkalomra földuzzasztott létszámot szétosztották a három műszakban üzemelő üzemrészek valamelyikébe. B.J.-né a szárítóba került, a csoportnormában dolgozó egyik brigádba. Hatalmas vizes-bálába göngyölt törölközőket kellett a forró kalanderen kétszer-háromszor átengednie, míg meg nem száradtak. Az üzemrészben nem működött az egyetlen elszívó, mert elromlott és a század eleji berendezéshez nem kaptak alkatrészt. A nyári 30 fokos melegben az üzemen belül a - magas, vegyi appretúrás párát tartalmazó - levegő gyakran elérte az 50 fokot!
Soha nem keresett olyan jól, mint akkor, mert veszélyességi- és éjszakai pótlékkal próbálták ellensúlyozni az egészségtelen, embertelen körülményeket! B.J-néék a házban, ahol laktak, elsőként vehettek teljes szobabútort, tv-t, hűtőszekrényt...B.J-né talán még soha nem volt olyan boldogtalan, mint ebben az időben. Sokszor, de nagyon sokszor(!) mondogatta magában:
"Ó, zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém
És fölajánlom Néked összetörten."
/József Attila: A szépség koldúsa/
B.J-né ismét kimaradt a gimnáziumból... A következő tanévben - önköltséges alapon - újból felvételizett egy iskolába, éspedig a dolgozók gyors- és gépíró iskolájába. Sikeres felvételi után heti három alkalommal, a fizikai munkától elnehezült kézzel: gyors- és gépírást tanult.
Férje egyre értetlenebb ellenszenvvel szemlélte ifjú felesége heroikus küzdelmét. Megértő szóra talált az italboltban. Miután minden cimbora fizetett egy kört, így elérve a részegség állapotát - hazatámolyogva, ki-ki igazságot szolgáltatva "kiosztotta a családot" - delériumos álomba zuhant. B.J.-né zokszó nélkül tűrte a fizikai megpróbáltatásokat, miután hiába próbálkozott a szép-szóval- meggyőzés módszerével. Hamar rájött, hogy a részeg állapottal férje elhatárolta magát, egyszersmind kirekesztette magát abból a világból, amiben magánemberként élt.
Mint munkaerő, (mert megtanították neki) tudta mi a dolga. De mihelyt magára maradt, mint első generációs "szocialista" férfiember, elbizonytalanodott. B.J.-né tudta, hogy ez olyan probléma, amit egyedül nem tud megoldani, de azt is tudta, hogy a válás és egy másik férfiember - hasonló módon a presztízsvesztéstől alkoholista - "férjülvétele" nem megoldás. Beszerzett némi púdert, meg napszemüveget a kék-zöld foltok leplezésére és rendületlenül továbbtanult.
Budapest, 1995. december 21.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 22:58:03, hétfő
|
| |
| |
A "kismama"
1967-ben B.J.-né - mert már annyira vágyott rá(!) - állapotos lett. Mint kulturált, ifjú asszony - az első biztos jeleket észlelve jelentkezett a körzeti szakrendelésen.
Miután minden kötelező vizsgálatot elvégeztetett, megkapta a "Terheskiskönyv"-ét.
(Az akkori szokások szerint ugyanúgy beleszakadhatott a munkába, családi kötelezettségekbe, tanulásba, mintha mi sem történt volna. "A terhesség nem betegség!" Szólt a szlogen.)
Naptár szerint már elmúlt félidős (négy és fél hónapos), amikor jelentkezett a szakrendelésen, ahol - ránézésre és némi tapogatódzás után - megállapította a "szakorvos nőgyógyász", hogy: "Kicsi még ez a terhesség. Jöjjön vissza egy hónap múlva!"
B.J.-né sírva, könyörögve érvelt, hogy már hetek óta érzi a magzat mozgását, és gyakran görcsöl munka közben, amikor cipeli a vizes bálákat! Szeretné ezt a gyereket! Szeretne vigyázni rá, de ehhez már nagyon kellene, hogy megkapja az orvosi javaslatot a könnyű munkára! (Ugyanis ahhoz, hogy valaki a kismama műszakra kerüljön, nem volt elég a terhességéről a Terheskiskönyvben szereplő adat. A munkahelyen csakis a kettőt együtt tudták elfogadni, mert attól féltek, hogy ezzel valahol, valakik(?) visszaélnek! Minden többműszakos üzemben berendeztek egy un kismama részleget. Itt állandó délelőtt, napi 8 órát, lazább teljesítménybérben dolgozva várták a leendő anyák a szülés időpontját. Bizony az tömegjelenség volt, - főleg a munkásasszonyok körében - hogy nem a gyerekeket várták hanem a tehertől való megszabadulást!)
B.J.-nét másfél hét múlva a mentő vitte a szülészetre fenyegető vetélés tüneteivel. Egy VI. hónapos terhességnek megfelelő fejlettségű(!), halott magzatot szenvedett a világra.
B.J.-né férjétől minden testi- lelki sértést, szenvedést el tudott viselni és meg tudott bocsátani, de azt nem, hogy amikor közös gyermeküket várta nem állt mellé oltalmazón, igazi férfi, leendő apa módjára!
Ekkor már biztos volt abban, hogy el fog válni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 22:56:01, hétfő
|
| |
| |
"Pesti vagányok", avagy a nyomor szabadsága
(vagy a szabadság nyomora?)
Nemrég, egy téli nap reggelén az egyik budapesti pályaudvaron, vonatra várva fül- és szemtanúja voltam egy jelenetnek.
Egy olyan szociális munkás-féle beszédbe elegyedett a hajléktalanok egy csoportjával.
Szociális munkás: "Srácok! Mi a f...t kínlódtok itt? Üljetek föl az első vonatra, szálljatok ki az első faluban és kocogjatok be egy portára! Garantáltan találtok legalább egy olyan özvegyasszonyt, aki szállást, tiszta ruhát, meleg ételt, még "piát" is ad, ha cserébe fát vágtok, behordjátok a téli tüzelőt, rendbe teszitek a portát!"
Hajléktalan: "Menj a p...ba! Mit képzelsz rólunk? Mi világ életünkben pesti vagányok voltunk! Nem fogunk egy asszony szoknyája mellett cikiskedni!"
Hogyan lehet eljutni az ilyen "életfelfogáshoz"?
Feltételezés l./:
Az italbolt volt, szinte az egyetlen hely évtizedekig, ahol munka után együtt lehettek a férfiak, ha úgy "barátin" el akartak egymással beszélgetni. Sajnos ott, viszont az volt a "jó vendég", aki fizetett, mint a "Jani"! Ki nem akart "Jani" lenni, legalább a kocsmában?
Volt aki két helyen is dolgozott /a kötelező munkahelyen, meg a fusiban) és most pedig az utcán él!
Ma már köztudott, hogy a teljesítménnyel együtt járó feszültséget oldani kell valahogy. A kicsi, lakótelepi lakásokban nem lehetett kulturáltan kvaterkázni. Maradt a késő éjszakáig nyitva tartó kocsma, ahol illett fogyasztani (legalább egy kört a társaság minden tagjának). Így azután az is hamarosan holtrészeg lett, aki egyébként nem akart berúgni. Az ilyen állapotban hazatámolygó férj- apa bizony a vétleneken demonstrálta férfiúi "erejét", meg azt is "illett" megmutatni, hogy ki az úr a háznál!
Az ilyen családokban az anya, feleség nyakába szakadt minden, előbb-utóbb a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése is. Ekkor már nemigen maradt más megoldás, mint a részeges, garázda férj, apa kirekesztése. Mivel a magyar lakásviszonyok évtizedek óta olyanok - a lakások olyan kicsik, hogy a válás után nem lehet azokat megosztani - a lakás odaítélése a gyermekekről gondoskodó félnek, többnyire az anyának történt...
Feltételezés 2./:
Ma sokan emlegetik nosztalgiával azokat az évtizedeket, amikor futószalagon épültek a házgyári panelekből a lakások. Szinte gombamód emelkedtek a magasba az átlag 50 négyzetméteres összkomfortos betonkalodákkal a toronyházak. Miért nem válhattak igazi otthonná ezek a lakások? Azért, mert az igazi család hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet"...
Miért nem alakulhatott ki egy újfajta családkultusz?
Feltételezés 3./:
Akkoriban - a második világháborút követő második demográfiai csúcs idején, az 1970-es években - az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében. Nem csoda hát, ha a gyermeket vállaló nők valóságos száműzöttek, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettek lettek a ",,gyes"-re menéssel. (A közgondolkodás szerint: aki segélyen él, az "ingyenélő".)
Tehát: a kismamák le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek. Ugyanakkor, a segélyből nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel. Így válhattak kiszolgáltatottakká férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz: családjuk van, akiről képesek gondoskodni. Miért?
Feltételezés 4./:
Azért nem voltak büszkék a férfiak családjukra, mert nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, melyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő-részletének fizetése... A vállalati GMK-k (gazdasági munkaközösségek, valójában: vállalat a vállalatban...) létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, vagy a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást!
("Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!" Ez a gondolat egy általam elfelejtett nevű görög filozófus(?)tól való.)
Sajnos ez a nemzedék nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...
Feltételezés 5./:
Miért nem alakulhatott ki végre egy újfajta családkultusz?
Nemcsak az anyagiak hiánya, a lelkiélet, a lelkierő hiánya, hanem egy több-évszázados előítélet is fellelhető a kutakodó számára.
Hiszen voltak kismamák, akik úgy számoltak be ezekről az évekről (GYES), mint életük legcsodálatosabb időszakáról:
"Kénytelen voltam - anyagi okokból - visszatérni az ősi, önellátó háztartás-vezetéshez. Szinte mindent magam csináltam. Szabtam, varrtam, cipőt suszteroltam, az elromlott dolgokat, játékokat megjavítottam, felújítottam, fodrászkodtam. Akkor nagyon sajnáltam magam, mert közben évek teltek úgy el, hogy úgy éreztem: elmegy mellettem az élet, mert szinte semmi másra nem maradt időm!
Ma már úgy gondolok vissza a fodrászolásra is, mint életem legboldogabb időszakára.
Ilyenkor ugyanis kettesben lehettem gyermekemmel, a kicsi lakás kicsi fürdőszobájában, majdnem olyan meghitten, mint amikor még én fürdettem őt. Azok voltak csak igazán a csodálatos idők!
Napról-napra látni a szépen fejlődő, egészséges testüket: ahogy örülni tudtak a finom, meleg fürdőnek, a simogató anyai kéznek, a gyengéd becézgetésnek; maga volt a boldogság!
Ó, hogy mennyire tudom sajnálni nemzedékem apáit, mert kimaradtak mindebből! Részben azért, mert úgy gondolták, hogy az ilyen "gyerek-pátyolgatás az anyjuk dolga", másrészt hangoztatott volt az a felfogás, hogy a gyesen lévő anya "nem dolgozik", "a legkevesebb, ha ezektől az asszony-dolgoktól megkímélik férjuraikat"!
A társadalmi közgondolkodás is ezt sugallta, így azután valósággal kirekesztették a férfiakat a családi életből.
Mi maradt a férfiaknak azokra az évekre, míg az asszony a "kölkökkel vacakolt"? Maradt: a kocsma, ahol - miután mindenki fizetett egy-egy kört, nagyon jól meg lehetett a "világ folyását tárgyalni", miközben el lehetett jutni a külvilágot (ilyen-olyan diktatúrát, munkahelyi kitolásokat, asszonyi praktikákat, kölyöknyávogást) kirekesztő részegségig..."
Az "eredmény": szó szerint az utcán hever.
Van-e megoldás? Azt is nemrég hallottam, hogy: "ideológiai válságban van az emberiség, már mindent kipróbált". Azt meg én teszem hozzá, hogy: ...csak az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani.
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban, addig, amíg példát találhatunk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást!
Budapest, 1997. április 28.
Bóna Mária Ilona
művelődésszervező szakos hallgató
JPTE FEEFI Belvárosi Felnőttképzési Intézet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-18 22:54:21, hétfő
|
| |
| |
Túlélési stratégiák a Kádár-korszakban
H i v a t k o z á s o k, m e g h a t á r o z á s o k
l.: Kulák-paraszt: a kulák (kulaks) a 19. sz. végén és a 20. sz. elején az orosz parasztság legtehetősebb rétege. A jobbágyfelszabadítás után jelentek meg, s tőkés mezőgazdasági termeléssel és vállalkozói tevékenységgel foglalkoztak. A mg-ban a 30-as években folyó kollektivizálás során Sztálin a kulákokat, mint osztályt "likvidálta". /Cambridge Encikl./ A kulaks magyar megfelelője: kulák /nagygazda, "zsírosparaszt" (per.)/. Rákosi az 50-es évek elején - szovjet mintára- az egyéni (saját földjét művelő és állattartással is foglalkozó) parasztokat - az ellehetetlenítés minden módszerét /teljesíthetetlen beszolgáltatási követelmények/ alkalmazva - akarta TSZ-ekbe kényszeríteni. Az erőszakos kollektivizálás alól a II. vil.háb. után földosztáskor földhözjutottak sem voltak kivételek. /Magyarok krónikája/Officina Nova/1996/
2.: Munkamegosztás: társadalmi munkamegosztás: a termelő és egyéb emberi tevékenységek, munkák különböző foglalkozási ágakká való szétválása, elkülönülése... (Közgazd. kislexikon, Kossuth Kiadó/1977.)
Családi munkamegosztás: u.a., mint a társadalmi, csak a családi élet működőképességének fenntartását szolgáló funkciók- feladatok családtagonkénti szétosztása és elvégzése. (Háztartás, gyermeknevelés, stb: H. Sas Judit: Nőies nők és férfias férfiak 126. old., megj.: Akadémia Kiadó Bp/1984.)
3.: Parádés kocsi: a lovas szekér díszes, emberi utazásra alkalmas változata. (Balassa-Ortutay: Magyar néprajz 262. old., Corvina/1982.)
4.: Lószerszám: a lóbefogáshoz szükséges fölszerelés. Magyar néprajz.
5.: Suba: kiterítve kör alakú, melyben az egyes juhbőrök háromszögben
helyezkednek el. A legegyszerűbbeket, melyek mindössze 3-4 db-ból álltak, maguk a pásztorok szabták és varrták. De az igazán szép, ünnepi subát 12-15 bőrből a magyar szűcs állította össze..(Magyar néprajz 314. old.)
6.: Gazda: "... szinte kivétel nélkül a család legszélesebb ismeretekkel rendelkező tagja volt. Ismereteit általában a családja számára igyekezett átadni." (Magyar néprajz 48-50 old.)
7.: Érzelmi patron: mély, tartós pozitív érzelmi élmény elraktározása és felidézése. (Szülők kislexikona: Kossuth/1974., David A. Statt: Pszichológiai kisenciklopédia: Kossuth/1994., Szülőknek nevelésről: Ifjúkor..., Művészetre nevelés a családban: Kossuth/1978.)
8.: Zsellér: föld nélküli mg-i munkás. (Értelmező kéziszótár)
9.: "Racizás", racionalizálás: áthelyezés, elbocsátás...
10.: Beszolgáltatás: 1951-ben bevezették a cukor- és lisztjegyet. Az ellátási nehézségekért falun a gazdákat tették felelőssé. (A magyarok krónikája: Officina Nova/1995.) "... veszélyes mértéket ér el a parlagon hagyott földek aránya. A begyűjtéshez egyre gyakrabban vesznek igénybe karhatalmat, hogy szó szerint: lesöpörjék a padlást. ... a következő évre félretett vetőmagot is elvitték a paraszti portát földúló rendőrök." A XX. század krónikája: Officina Nova/1994.)
11.: Szuggerálta: befolyásolta: "...A gyermek befolyásolhatósága hatalmas erejű eszköz a nevelő kezében,..." (Szülők kislexikona, Kossuth/1974.)
12.: Önvédelmi reflex: = énvédelem=elhárító mechanizmus: D. A. Statt Pszichológiai kisenciklopédia 50. old.)
13.: Prédikálószék: egyházi- politikai- vagy oktatói szószék.
14.: Az idézet Mikes Kelemen törökországi fiktív leveleinek egyikéből (LXII.) való, melyet Rodostóban írt 1725-ben.
15.: "Értelmiségi réteg sohasem volt és nem is lehet külön osztály, mert nem foglal el önálló helyet a társadalmi termelés rendszerében a tulajdonviszonyok tekintetében... Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál..." Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia 69. oldal, Magvető, Pécs/1979.);
"...a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma." (Szelényi Iván: Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében 1982.)
16.: Konfekció ipar: (a textiliparon belül) készruhák nagy tételű előállításával foglalkozó ipar.
17.: Modern rabszolga: társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, "minden joggal fölruházott", de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó. B.M.
"...F.I.-néval beszélgetek. ...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal, aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag,...Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. (Akárcsak az előbb említett Cs.L.-né.)" "...a beszélgetést L. K. mérnökkel folytatom, a kelmetechnológiai osztály vezetőjével. Pesterzsébet? Nem ismeri a kerületet, nincs is erre ambíciója, semmi sem köti ide. ...Az ötéves terv végére a termelést megduplázzák a termelékenység fokozásával." Molnár Géza: Ez itt a külváros (Szabad hazában/Tankönyv az 1974/75-ös KISZ oktatási évre/Ifjúsági Lapkiadó Vállalat/1974.)
18.: KIOSZ: Kisiparosok- és Iparosok Országos Szövetsége.
19.: Elidegenedés: D. A. Statt Pszichológiai kisenciklopédia 50. old.
(Vö: a közgazdasági- és jogi elidegenítés fogalmával! Közgazd. kislexikon 106. old.; Dr. Takács György: Gazdálkodási és jogi fogalmak párhuzamos magyarázata 353. old., Elsajátítás: 127. old. GTE/Bp/1990.)
20.: Életstratégia: embernek, a (fogantatással)-születéssel kezdődő és a halállal végetérő létezési időtartama és ezen időtartam felnőtt szakaszára - az élet többféle területéről készített elemzésen alapuló - életmódra irányuló terv lépésről lépésre történő megvalósítása. B.M.
(Harsányi István szerint az életprogram. Az ifjúkor (16-24. év), megjelent: 1984-ben a Szülőknek nevelésről c. sorozatban; Szülők kislexikona, Kossuth Kiadó/1974.)
21.: Tímár Mihály, Tímea, Noémi, Teréz mama: Jókai Mór: Az aranyember című regényének hősei.
22.: Szellemi skála: az alkotó tudat - gondolkodással, kiváló szellemi tulajdonságokkal fölvértezett ember.
23.: Szenzibilitás: érzékenység, fogékonyság.
24.: Organikus műveltség: organikusan, szervesen hozzá tartozó, természetes, ősi, - nemzedékről-nemzedékre- öröklődő valamilyen tudás iránti készség.
25.: Egzisztenciális: az élethez létfontosságú szükségleti javak.
26.: TMK: mozgalom-jellegű munkavégzés: a "Tervszerű- Megelőző Karbantartás" volt a lényege.
27.: Diszkriminatív: hátrányos, megkülönböztető intézkedés.
28.: Kalander: (gör.-ném, műsz) több egymás fölé szerelt hengerből álló gép a kezelt anyag egyenletes vastagságúra, vagy síma, fényes felületűvé alakítására. (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára: 400. old, megj:Akadémia K./Bp/1978.
29.: Appretúrás: a textília kikészítő anyaggal történő "csinozása" (pl: keményítés).
30.: József Attila: A szépség kuldúsa című versének egy részlete.
31.: Arroganciával: szemtelen, pimasz, pökhendi, kihívó viselkedéssel.
32.: "... minden cimbora fizetett egy kört": a kocsmai illendőség, betyárbecsület szerint az együtt ivó társaság minden tagja rendelt és fizetett minden tagjának legalább egyszer "egy kört". B.M.
33.: Presztízsvesztéstől: tekintélyvesztéstől.
A függetlenség előnyei és hátrányai:
1.: "Miért nem tudhattak arról, hogy mi történt 1968-ban...?"
"A prágai tavasz a csehszlovák nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom csíráinak kiépülését akarta." "A mozgalomnak öt szocialista ország (Szovjetunió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) csapatainak 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget." (A magyarok krónikája /Officina Nova/1996. Szerk.: Glatz Ferenc).
Magyar fiatalok külföldön
2.: "Túraszerkóban": Túrázásra alkalmas öltözék és felszerelés. B.M
3.: "...cuccukban": Divatos ruhanemű, öltözék. B.M.
5.: "frusztált": "Határozott célra irányuló tevékenység végrehajtásának meggátolása miatt előállott kellemetlen, bénító élmény." (Idegen szavak és kifejezések szótára/Akadémia Kiadó/Budapest/1978.)
6.: "adminisztráció": "... a civil társadalom bürokratája közvetíthet az alapvető osztályok közötti konfliktusokban, de legfőbb érdeke a meglévő osztályviszonyok fenntartása, mert ennek kétségbevonásával önnön létalapját ásná alá." (Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika/Bp/1993.)
4.: "az új társadalmi építmény": Az a gazdasági formáció, amely alapul szolgál minden másnak, pl a kultúrának. B.M.
7.: "jogosítványt": A gépkocsi vezetésére feljogosító okmány mintájára: itt a diplomát, mint az oktató-nevelőmunkára feljogosító okmányt jelenti. B.M.
8.: Mikes Kelemen törökországi fiktív leveleinek egyikében (LXII.) megfogalmazott gondolatra utalás. B.M.
9.: "jobbhoroggal": A box-sportban a jobb kézzel való ütésmódot jelenti. B.M.
10.: "artikulálva": érthető, jó kiejtéssel.B.M.
Budapest, 1995. december 21.
Bóna Mária Ilona
anya-pedagógus, "krónikás", művelődésszervező
A másolatot készítette: Bóna Mária Ilona, történettulajdonos
Bp. 2005. okt. 21-én
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2007. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
312 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 43
- e Hét: 179
- e Hónap: 1126
- e Év: 37067
|
|
|
Offline
