|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:40:18, kedd
|
| |
| |
Latinovits Zoltán emlékére:
József Attila
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
Hisz védekezni nincs semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam,
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok,
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Ó, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd!
Szép, komoly fiadat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:35:13, kedd
|
| |
| |
A vágott-virág nemzedék művészsorsa
(LATINOVITS ZOLTÁN halálának évfordulóján: 1976. június 4.)
A falusi- amatőr festőművész, miután már másodszor is megpróbált családot alapítani és otthont teremteni - közben iszonyatos energiával elnyomta magában azt a nagy erővel fel-feltörő belső késztetést, hogy: a művészlelkével látott színes képek sokaságát megfesse. Közben, kenyérkereső foglalkozással koptatta életenergiáit.
Végre másodszor is állt a ház és benne a félkész műterem! Végre futotta kellékekre, (ecsetre, vászonra, festékre...) és festett, festett éjjel-nappal. Végre-végre a képektől túlcsordult lelke megkönnyebbülhetett volna, ha közben a megélhetésre szánt pénz el nem fogyott volna... Mivel jól megtapasztalta élete addigi 44 éve alatt, hogy: "Segíts magadon, Isten is megsegít!"-alapigazságot, folyamatosan megpróbálta fölvenni azon körökkel a kapcsolatot, amelyek zsűrizni, majd kiállítani, esetleg értékesíteni voltak hivatva festményeit.
A kisközségben akkor jutott el az önkormányzat oda, hogy "fejlessze az infrastruktúrát" és éppen meghirdette az "önerős telefonhálózat" kiépítését.
A festőművésznek úgy kellett volna a telefon, mint egy falat kenyér!
Hiszen, a falu olyan kis pontja az országnak, hogy egy művész számára - telefon nélkül - valóságos száműzetéssel felérő eldugottságot jelentett!
Azonban már ennivalóra, festékre, vászonra sem futotta a családnak, nemhogy telefonra!
Felesége, azon a napon - amikor megözvegyült - éppen jobbmódú, vállalkozóné húgánál járt kölcsönkérni (pénzt, protekciót...).
Az amatőr festőművész otthon maradt egyedül és a maradék lepedőt hasogatta vászonnyi darabokra, amikor átballagott hozzá a szomszéd utcában lakó, idős édesanyja.
Szegény, dolgos mamája nagyon szégyellte, hogy "ilyen haszontalanságokkal(!) foglalkozó, elfajzott(!) gyereke van". Feddő szavakkal fölszólította, hogy a "maszatolást" hagyja abba és segítsen neki a málnásból a térdig érő gazt kikapálni!
Azon a napon nagyon meleg volt. Az amatőr festőművészt azonban a tűz belülről is égette, amint a tűző napon beállt anyja mögé a málnásba kapálni. Ez a belső tűz úgy működött benne, mint a felfűtött gőzmozdony behúzott fékekkel...
Az idős asszony, pedig csak szidta "haszontalan fiát", csak szidta és amikor végre föltűnt neki, hogy: "gyereke semmit nem szól vissza", megfordult. Amiért sehol nem látta, elindult megnézni, hogy "nem szökött-e el - vissza a házba - a munka elől"!
Amikor menye is hazaérkezett, együtt indultak vissza a málnáshoz. Ott találták meg - a haláltusa nyomaival a földön - az amatőr festőművészt, holtan.
1994. 11. 09. (Bóna Mária Ilona)
Van erre a problémára egy meghatározás: a késleltetett elfojtás problematikája.
Közismertek azok az esetek, amikor a művészekre rákényszerítette középszerű mentalitását a hatalom.
A magánéletre is rátelepedő kiosztó és megróvó magatartás gyakori öngyilkosságba kergette a művészeket
Erre példaként itt van egy ismert szerelmespár esete: Domján Edit és Szécsi Pál.
Mindketten a halálba menekültek az elviselhetetlen életérzés elől.
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is hasonlón mehetett keresztül. Latinovits ,,kiszállt", Ruttkai, meg belebetegedett és hamarosan belehalt.
Még az oly ,,dörzsölt" ember is, mint Gobbi Hilda is azt mondta: ,,nagyon jól lehet élni ebben az országban, csak semmit ne akarjon az ember!" Ezt akkor mondta, amikor már belefáradt abba küzdelembe, hogy legyen a nemzetnek színháza, meg a színészeknek múzeuma és ,,otthona".
A középszer annyira rátelepedett a hatalmával mindenre és mindenkire, hogy egészen egyszerűen nem lehetett hova menekülni előle, csak a halálba. Vagy az alkoholizmusba, ami megint-csak egy elhúzódó agonizálással volt/van egyenlő.
Aztán jöttek a 80-as évek, és nálunk is végbement egyfajta szexuális ,,forradalom" és átestünk a ló túlfelire. Mert ez is - amolyan magyar-módra - történt. Amiért ekkoriban vezették be a vállalatok a GMK-kat, ahol lehetett másodállásban is húzni a belünket, legtöbben nem otthon, hanem a munkahelyükön szexeltek. Miskolc(z)i Miklós meg is írta az erről szóló szociográfiáját, a ,,Mindenki mással csinálja" címmel.
A szakmunkások teljesítménybérben ledolgozták a napi kötelező nyooocórát, aztán, a másik nyooocat meg a fusiban és már csak arra maradt energiájuk, hogy a kocsmában emelgessék a poharakat, meg meg...ják az ott található, erre ,,szakosodó" női személyeket.
Azt hiszem a Bikini Lojzija is erről énekel, amikor azt mondja: ,,Csókolom! Megszakadhatok?"
József Attila esete: ő, 1937-ben feküdt a sínekre. Akkoriban is a sznob középszert kellett volna ,,kiszolgálni". Az ,,igazat" mondd ne csak a ,,valódit" gondolatával árulja el magát. Azt, hogy mennyire elege lehetett a ,,valódi kutyabőr"-, meg ékköves aranyékszer-, meg szőrmebunda, meg miegymás ,,valódi" úrhatnám polgárból és dolgokból!
Attilát is az a szörnyű ambivalencia kergette az őrületesen elviselhetetlen életérzésbe, hogy nem kaphatta meg Szerelmét!!! Kristálytisztán átélhető minden gyötrelme, amit megírt Illyés Gyuláné a ,,József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében.
József Attila hatalmas intellektualitása sehova ,,nem fért be"! A ,,proletárok" is kiverték maguk közül, amikor szemináriumot akart tartani nekik Csepelen.
(Csengey Dénes is megjárta ezzel.)
Az ,,uraknak" nem volt elég úri, a munkaadóknak, pedig túlontúl okos volt.
A verseit sem tudta úgy megjelentetni, hogy az folyamatos megélhetést biztosított volna számára.
Egy ilyen ,,lángoló" elme számára elfogadhatatlan az a vegetálás, amire élete utolsó időszakában kényszerült testvére balatoni nyaralójában...
Bp. 2006. jan.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:29:23, kedd
|
| |
| |
1976. június 4-én - szimbolikus napon - ment el a Színészkirály
Latinovits a férgek kirekesztéséről
Latinovits a férgek kirekesztéséről - 31 éve ment el a Színészkirály
2007-06-04. 21:45:23
Ma harmincegy esztendeje, 1976. június 4-én - szimbolikus napon - ment el a Színészkirály, Latinovits Zoltán. Született, Isten áldotta színpadi zseni volt, de életét végig kísérte az Aczél által a magyar művészet nyakára ültetett hivatásos magyargyűlölők értetlenkedése és irigysége. Halálának évfordulóját - akárcsak a trianoni diktátumét - következetesen elhallgatja a közpénzből fizetett média.
Édesapja Latinovits Oszkár gazdálkodó volt - gyermeke születése után elhagyta családját -, édesanyja Gundel Katalin.
Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942) és Károly (1946). Előbbi Bujtor István néven színész, utóbbi Frenreisz Károly, zenész lett.
* 1937-től Latinovits Zoltán a Damjanich utcai elemibe járt.
* 1949-ben érettségizett - kitűnően - a budapesti Szent Imre Gimnáziumban, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás.
* 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző.
* 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, eközben öntevékeny színjátszókörben játszott.
* 1956-ban szerzett építészmérnöki diplomát.
Színészi pálya
Latinovits Zoltán diák- és amatőrszínjátszó körök után kezdi színészi pályafutását.
* 1956-1959. Debreceni Csokonai Színház. Első szerepe: Molnár Ferenc: [[Játék a kastélyban]].
* 1959-1961. Miskolci Nemzeti Színház.
* 1961-1962. Debreceni Csokonai Színház.
* 1962-1966. Vígszinház. Első ottani szerepe ismét a Játék a kastélyban. Legnagyobb sikere talán Shakespeare Rómeó és Júliája volt, melyet 1963 januárjában mutattak be. Júlia Ruttkai Éva volt.
* 1966-1968. Thália Színház. Benne: Örkény István: Tóték.
* 1969-1971. Vígszinház.
Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban. Itt megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját valósíthatta meg. Nagy vágya volt, hogy saját színházat alapíthasson, de Aczél cselédei között erre nem lehetett lehetősége.
A belpesti magyarellenes kritikusok, különösen a nemrég besúgóként lebukott Molnár-Gál Péter feneketlenül gyűlölték, s megvetésüknek minden lehetséges fórumon hangot is adtak. Latinovits nemzeti elkötelezettségét soha nem tagadta, rendszerellenes nézeteit a vakmerőségig bátran nyilvánította ki számos alkalommal.
Összegyűjtött írásainak 1985-ös kiadásában szereplő írásában (melyért ma valószínűleg "gyűlöletkeltés" miatt kellene felelnie Kurvaország bírósága előtt) orvosi pontosságú látleletét adja a magyar kultúra elkufárosodásának, idegen megszállásának:
"A kígyó-természet, lárva, valamely álcás féreg fondorlatos cselekkel a művészek közé fúrta galand-csápos fejét. Kufár a templomban, kereskedő a szentélyben. Sokszor csak a művész kivételes érzékenysége ismeri fel az álművészeket, egyedül csak ő tudhatja, mint válik el a sólyom a gémtől. Az álművészek: csuklyás besurranók, akik hatalmat követelnek, akik rendeletekkel kormányozzák saját jólétüket, akik - mint a rák a sejteket - pusztítják az igazi művészt: a halhatatlant a halálba kergetik. Ezek kompromittálják a céheket, a munka szentségét, ezeket kell kiseprűzni a színházi életből. (...) Én a harcos humánum zászlaja alatt ezeknek teljes félreállítását, lokalizálását, kirekesztését követelem. Különben a művész pusztul bele, különben helyet kap a zavar, a káosz, a 'rendetlenség', pedig hivatásunk a Rend. Az álművésznek szüksége van a zavarra, hiszen csak a maga hatalmát és a maga önös, bűzös érdekeit tartja szem előtt."
(Wikipédia - Bekes)
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:27:11, kedd
|
| |
| |
Trianon-megemlékezés Torontóban is - képgaléria
2007-06-04. 08:47:31
Torontóban is megemlékeztek - mégpedig méltóképpen - hazánk trianoni szétdarabolására. Az idegenbe szakadt magyarok tegnap a Budapest Parkban gyűltek össze, egy egész délutánt szentelve a diktátum emlékének. Lovasíjászok öt darab gyászszalagos vesszőt lőttek ki az öt részre szaggatott Magyarország emlékére, kanadai katonák ágyúval adtak le díszlövést (vagyis ők, akinek semmi köze hozzá, többet tettek, mint a lezüllesztett hazai Honvédség többnyire szokott - a szerk.)... Alább a képek, önmagukért beszélnek.
Kuruc.info
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:18:50, kedd
|
| |
| |
Egy elfelejtett történelmi beszéd
"Nekünk a jellemtelenség és megbízhatatlanság
kell legyen a fegyverünk"
(Nicolae Iorga, Gyulafehérvár, 1918. december 1.)
A Trianon - i évforduló kapcsán, szeretném a tisztelt olvasókkal megismertetni azt a méltánytalanul elfeledett, lerövidített beszédet, melyet gr. Apponyi Albert, mint az 1920. június 4-i békekonferencia küldöttje mondott el a döntéshozó nagyhatalmak képviselői előtt. Ebből a beszédből az elmúlt 87 év során jóformán semmit sem idéztek írástudóink.
"Igen tisztelt Elnök Úr, Uraim!
Nem titkolhatjuk el megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigora felett. A többi háborút viselt nemzettel: Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei minden esetre szigorúak, de közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére oly lényeges területi változtatásokat, mint azok, amelyet velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének, népességének majdnem kétharmad részét és, hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltétele megvonassék. Mert az ország e szerencsétlen középső része elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén, érc és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől akkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva kérdezzük, hogy mely elvek és érdekek, mely szempontok váltották ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez?
Önök Uraim, akiket a győzelem bírói székhez juttatott, kimondták egykori ellenségeik, a Központi Hatalmak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen úgy, de akkor azt hiszem, hogy a fokok megállapításánál a bűnösség fokának arányában kellene eljárni és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen Ő az, aki az összes nemzetek között a legbűnösebb.
Uraim! Ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely a háború kitörésekor nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és mint azt az okmányok bizonyítják fel is használta arra, hogy helytelenítse a háborút előidéző eseményeket. Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyekben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg;lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jelleggel bírjanak"
"Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint Magyarország."
"Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye lenne ennek, melyet bátor leszek megemlíteni, hogy az a nemzeti hegemóniának átruházása volna olyanokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állnak."
"Talán akkor olyan szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi? Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% magyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és kikről feltehető, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai."
"A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy államot tartva fenn, megvédte Európát a Keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatást tíz évszázadon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége tette alkalmassá. Ez az ország oly tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll."
"Önök felhozhatják, mint döntő tényezőt, a győzelmet és a győzők jogait. Elismerjük ezeket Uraim! Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni, de ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve, az erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben! Nem hisszük Uraim, hogy a győztes hatalmaknak ez volna a mentalitása, ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, melyekben Önök megállapították azokat az eszményeket, amelyeknek győzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait.
Engedjék meg Uraim, hogy azt tanácsoljam, ne veszélyeztessék Örökségüknek ezt a legjobb részét - azt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van - az erőszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, amíg amaz megmarad!
Mindezen érvek és próbálkozások, amint tudjuk, mind hiábavalóak voltak. Sőt, a békeszerződési konferencia francia főtitkára, J. Cambol, 1920-ban a következőket jelentette ki: "Magyar nemzet egyáltalán nem létezik. Mindössze egy korona létezik és tizenötezer osztrákból kreált magyar nemes. Magyar nemzet nincs!"
Székely Zsolt
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:15:44, kedd
|
| |
| |
AMPUTÁLTAN, ELNÉMÍTVA
TRIANONRÓL EGY SZÓT SE SZÓLTAK A KÖZTÉVÉBEN AZ ÉVFORDULÓN
Az egyik kereskedelmi televízióban zajló Trianonról szóló beszélgetésben a riporter közbevetette: megkérdezték a gyerekeket az iskolában, mit tudnak Trianonról?
- Triatlon...az egy sportág...
A nyolcvanhét esztendővel ezelőtti nemzetcsonkítás, amely a világtörténelem legnagyobb igazságtalansága - lassan-lassan elvész a magyarok tudatából. A közoktatás színvonalát méltóképpen jelzi, hogy hosszú időn át a tanárok ki sem ejthették történelmünk legmegrendítőbb tragédiájának tényét s ma is csupán a történelemtanárok jó érzésén, politikai hovatartozásán múlik, beszél-e a diákoknak, méghozzá hitelesen, nem hamisítva az 1920. június 4-én, délután fél ötkor a Hotel Trianonban ránk kényszerített diktátumról.
Mert bizony téves szerződésnek titulálni azt a drámai pillanatot.
Barátaimmal váltva figyeltük: az adófizető polgárok pénzén fenntartott Magyar Televízió vajon egyáltalán megemlíti-e magát az eseménynek, az évfordulónak a nevét: Trianon.
Nem tették meg!
A köz-szolgálatiság vezérhajója, az ál-liberális s minden tekintetben a kormány által kézivezérelt szócső - az MTV - málén, cinkosan, butítva hallgatott a 87. évforduló napján a nemzetcsonkításról, amelynek során- amint az ismeretes- Magyarországtól lemészárolták területének kétharmadát!
Milliók fájdalmáról ilyen szégyenteljesen hallgatni bűn!
A Médiatörvénybe ütköző súlyos cselekmény!
A kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatási kötelezettség durva megsértése.
Most, Csíksomlyó után!
Ahová százezrek zarándokoltak Erdélyből - Székelyföldről, Csángóföldről a s kettős állampolgársági népszavazás miatti bűntudattal terhelt "anyaországból".
Összesen legalább hat-hétszázezren emelték magasba a nemzeti színű, piros-fehér-zöld s a hosszú ideje gyalázott, rágalmazott piros-ezüstfehér színű Árpád sávos zászlókat; ámultan csodáltam a keresztalják gyönyörű hímzett lobogóit.
Könnyezve néztem, a kamerán keresztül.
Meg is kellett állítanom a felvételt.
Ott álltam a Somlyó nyerge felé elszántan és boldogan igyekvők között s döbbenten gondoltam arra a mérhetetlen gonoszságra, bűnre, amit velünk tettek, magyarokkal!
Arra, hogy nemzettestvéreinken s magunkon is - akár onnan származtunk el, akár nem - milyen mély sebet, soha be nem gyógyuló sebet metszettek a nagyon is tudatos döntést hozó nyugati nagyhatalmak.
Arra gondoltam, micsoda pompás és egyben fájdalmas színkavalkád tárul a szemem elé s hogy minden motívum a fájdalom görbületein-kanyarulatain túl egyben a nemzeti együvé tartozás jelképe is.
Hallgattam a Boldog asszony anyám megindítóan szép dallamát és szövegét, miközben csángóföldiek fájdalmasan kifejező előadásában szólt a magyar Himnusz. Miközben messze földről jönnek- napokon át - a csángó-magyar testvérek a Csíksomlyói Szűz Anyához.
Ott álltam közöttük, ebben az interferáló hangélményben, a tűző napsugárban, ég és föld között -százezrekkel együtt.
Az énekek, a szépséges imák-zsoltárok teremtették meg számomra a kapcsolatot Istennel.
A felemelő pillanatban belémhasított a felismerés, míly közelségbe kerültem itt, a földön az éggel!
Az égiekkel.
Az is: akárhogy kerülgetjük, ez a nagy menet, ez a fenséges vonulás Trianontól, a nagy amputációtól nem választató el.
Nem tagadható le!
Nem hazudható másnak!
Alattunk Csíkszereda, Csíksomlyó, mellettünk a Salvator kápolna.
S szólt az ének: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" meg a " Csíksomlyói Szűz Mária, könyörögj érettünk."
A közszolgálati televízió meg néma!
Büntetlenül, bűnösen és megbocsáthatatlanul - s ez csak nem keresztényietlen gondolat- lapít a amputálva megcsonkított nemzettest mellett.
A Magyar Televízió!
Túl a könnyeken, a békéért-szeretetért s jóságért is szóló mise feloldozó hatásán, felrémlik bennem a Zenit Tv-ben lévő Magyarok Világa című műsor, amit ezzel a gondolattal kezdek s fejezek be: "Nekünk, sokat szenvedett magyaroknak egymást szeretve, féltve- óvva, szorosan átölelve kell szembe szállnunk azzal az elképesztően gonosz, nagy-nagy erővel, amely el akar bennünket sodorni ebből a világból."
El bizony.
Elnémítással, hazug tanok hamis-kommunista tanárai általi ránk szabadításával, Trianon visszafordíthatatlanságának szajkózásával.
Itt tartunk.
Miközben Triatlon jut szegény gyermek eszébe Trianonról!
Másnap, igen rangos társasághoz szegődve Gyimesbükkön, a Deáky András fogadójából gyalog vágunk neki az ezer éves határnak.
Piros fehér zöld s az imént aposztrofált Árpás sávos zászlókkal közeledünk a Rákóczi vár- a végeken lévő határőr rom felé.
Magyar turisták megállítják autóbuszaikat s hangosan, hosszan tapsolnak a fiatalok által magasba emelt lobogók láttán s menetnek.
A román helybéliek csendben néznek felénk.
Odafönn, a várfokon, ahol oly féltően őrizték ezer éven át a magyar határt, lágy szél lengedez.
A zászlók fényesen s reményt keltve lobognak.
A Gyimesi-szoros mindig fontos szerepet játszott: itt haladt át az út, amely Erdélyt összekötötte Moldvával. Az ezeréves magyar határ kövei ma is láthatók. 1626 táján Bethlen Gábor, Erdély fejedelme a szorosban várat építtetett, melyet I. Rákóczi György fejedelem újíttatott fel, ezért a gyimesiek Rákóczi-várnak nevezik. A várhoz 134 lépcsőfok, födött folyosó vezetett, oly meredek, hogy gyalog is nehéz feljutni, s mégis 1789-ben egy Lacz András nevű székely huszár fel- és lelovagolt rajta. 1782-ben a csíksomlyói Ferenc-rendi szerzetesek Gyimesbükkön a vámhivatal közelében római katolikus templomot alapítottak. A vár, a hajdani vámházak, a templom romjai ma is ott őrködnek
Mögöttünk kanyarog a folyó, a Tatros, csodálatos a táj, a Gyimesek- az egykori magyar haza.
S bennünk meg tompa fájdalom.
Trianon bűnös tudata-ténye.
Amely nem tűrhető sokáig.
"Nem, nem soha."
M.Szabó Imre
Magyarok Világa, műsorvezető-szerkesztő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:14:43, kedd
|
| |
| |
Mi lesz a Fidesz népszavazási kérdéseivel? - ma kiderül
Ma dönt az Ab a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezéseit érintő
OVB-határozatokkal kapcsolatban.
Ma dönt az Alkotmánybíróság (Ab) az Országos Választási Bizottságnak (OVB)
arról a három megtámadott határozatáról, amelyekben az OVB elutasította a
Fidesz és a KDNP által kezdeményezett, a kórházi napdíjra, a vizitdíjra,
illetve a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kezdeményezések
aláírásgyűjtő íveinek hitelesítését. Az Ab döntéseiről a testület elnöke
délben sajtótájékoztató keretében számol be.
A korábban "hétigenes" népszavazási kezdeményezésként ismertté vált hét
kérdés közül az Ab márciusi döntése alapján háromban - a termőföld családi
gazdálkodót érintő elővásárlási jogára, a kórházak állami, illetve
önkormányzati tulajdonban maradására és a gyógyszerek kizárólag patikában
történő árusítására vonatkozó kérdésekben - megindulhatott az
aláírásgyűjtés.
Két kérdésben - kormánytagok felelősségére, valamint a nyugdíjasok
munkavállalására vonatkozó kérdésekben - az OVB megtagadta az aláírásgyűjtő
ívek hitelesítését, és a döntéssel az Ab is egyetértett. A fennmaradó két
kérdést - a vizitdíjra és a képzési hozzájárulásra vonatkozókat - az Ab
döntése alapján az OVB-nek újra kellett tárgyalnia.
A Fidesz az Ab márciusi döntését követően módosította a vizitdíjra vonatkozó
kérdését és új kérdést fogalmazott meg a kórházi napidíjra vonatkozóan is. A
két kérdést tartalmazó, valamint a képzési hozzájárulásra vonatkozó
népszavazási kezdeményezések ügyében az OVB március végén, illetve április
elején ismét elutasító döntést hozott. A Fidesz ezt követően ismét az Ab-hez
fordult.
Az Ab mindezek mellett egy másik megtámadott OVB határozatról is dönt ma.
Ebben az OVB ugyancsak megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának
hitelesítését. A határozatot a Magyar Függetlenségi Párt támadta meg. A
kezdeményező arra vár választ, hogy az állampolgárok egyetértenek-e azzal:
az ország katonai semlegességének érdekében a Magyar Köztársaság mondja fel
NATO-tagságát.
MTI/Hírszerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:12:24, kedd
|
| |
| |
Közlemény
Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottságának (DEPORT-'56) elnöke, a
Kossuth tér "biztonsági műveleti területté" nyilvánítása kapcsán a Magyar
Köztársaság elleni kérelemmel fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai
Bíróságához, az "emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló
egyezménynek" a gyülekezés szabadságára és a hatékony jogorvoslatra
vonatkozó cikkeinek megsértése miatt.
Budapest, 2007. június 5.
dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-'56 elnöke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:09:11, kedd
|
| |
| |
der Spiegel cikke a politikailag polarizálódó Kelet-Közép-Európáról
2007-06-05 02:09:19 elnök
Politikai kultúrharc rázkódtatja meg az Európai Unió keleti perifériáját: Csehországból, Magyarországról, Szlovákiából és Lengyelországból hónapok óta figyelmeztető jelzések érkeznek Nyugatra - mutatott rá elemzésében a Der Spiegel.
A német hírmagazin megpróbálta összerakni a posztkommunista térségből érzékelhető hírfoszlányokat, hogy áttekinthető képet adjon a helyzetről Varsó és Budapest között. A hírügynökségi jelentések besúgók leleplezéséről, utcai zavargásokról és rasszista kirohanásokról számolnak be.
Szerepelnek bennük ifjú politikusok és öreg titkosszolgák, megtért kommunisták és derék neoliberálisok, akik a demokrácia és a szabad piac nevében hadjáratot indítanak minden ellen, ami nem illik bele a számításaikba: EU-rendeletek, parlamenti játékszabályok, kisebbségi jogok.
Csehországban a kormány csak Jirí Cunek miniszterelnök-helyettes állóképességének köszönheti a fennmaradását. A kereszténydemokraták elnöke ellen korrupció miatt folyik vizsgálat, noha ő maga tagadja a vádakat. Ráadásul a kormánykoalíció egyes politikusai és roma szervezetek a lemondását követelik ama kijelentése miatt, miszerint aki
Csehországban szociális segélyhez akar jutni, annak előbb "le kell barnulnia, kaotikus családban élnie és a város főterén tábortüzet raknia" - vagyis úgy kell élnie, mint a cigányoknak. Szlovákiában a kormánykoalícióhoz tartozó nemzeti párt (SNS) elnöke, Ján Slota előbb a magyar kisebbség ellen intézett kirohanásokat ("visszataszító lovakon ülő csúf, görbe lábú, mongoloid alakok utódai"), ám újabban nagyobb kaliberű fegyvert használ, amellyel a NATO-partner Egyesült Államokat veszi célba.
A rabiátus szlovák szerint az amerikaiak "világméretű diktatúrát" hoztak létre, "egész nemzeteket semmisítenek meg, és azt bombáznak, akit csak akarnak". Lengyelországban május közepén az alkotmánybíróság döntésére volt szükség ahhoz, hogy megfékezze a kormányzó Kaczynski-fivérek glasznosztynak álcázott dühöngését.
A vezető közéleti személyiségek titkosszolgálati múltra vonatkozó kötelező átvilágításáról szóló törvényt megsemmisítették a bírák, akik szerint "egy demokratikus jogállam nem működhet a bosszúhadjárat elve alapján". Magyarországon a múlt hónapban némileg lecsillapodtak a frontok, miután a budapesti parlament körül folyamatos zavargások voltak, és a konzervatív ellenzék meg a helyzetet kiaknázó jobboldali radikálisok tiltakozásokat szervezetek a "hazug kormányfő", Gyurcsány Ferenc ellen.
Az, hogy május elején a Fiumei úti temetőből kiásták és elhurcolták Kádár János egykori pártvezető csontjait és a felesége urnáját, egy pillanatra elgondolkodtatta az összes párt képviselőit. Tizenhat év telt el azóta, hogy Lech Walesa, Antall József és Václav Havel Visegrádon hitet tett országaik európai integrációja mellett.
Havel, Walesa és az 1989-es fordulat legtöbb hőse azóta politikai nyugdíjba vonult.
Mások, köztük az egykori gyújtó hatású szónok és jelenlegi ellenzéki vezető, Orbán Viktor, az önrendelkező polgári társadalom eszményét fölcserélték egy kényszerképzetre, amelynek középpontjában egy mereven hazafias és antikommunista ideológiájú állam áll.
Ami viszont továbbra is hiányzik, az a civiltársadalom, amely tiszteletben tartja a rendszerváltó idők örökségét, valamint a párbeszéd és a hatalom gyakorlásának a kultúrája. Budapest és Varsó között nacionalisták, populisták és profithajhászó technokraták telepedtek meg a hatalmi központokban vagy azok előszobáiban.
Az ék, amellyel a posztkommunista társadalmakat megosztják, a választók igényeit és félelmeit tükrözi.
Lengyelországban és Magyarországon, ahol 1989 előtt a legmélyebben gyökerezett az egypártrendszerrel szembeni ellenállás, ma dúl a harc a múlt értelmezésének a jogáért, a kommunista korszakban elkövetett bűnök és bűnrészesség megítéléséért. Ahol a lakosságot kevésbé érdekli a múlt feldolgozása - cseh és szlovák földön -, ott a hatalom és a kiváltságok állnak a küzdelem középpontjában.
Nyílt sisakkal és alantas retorikai módszerekkel. "A korbácsot szarból fonják" - mondja Mirek Topolánek cseh kormányfő, amikor szemléltetni akarja azt a nézetét, miszerint az erőteljes szóhasználat a határozott vezetési módszer kifejezője.
Az európai alkotmány tervezetét röviden csak "shit"-nek nevezi.
Az pedig, amikor - még ellenzéki vezérként - szociáldemokrata riválisának választási ígéretét "Auschwitz-hazugságnak" minősítette, és Stanislav Gross korábbi kormányfő rendőrségének a munkáját "Grosstapo" jelzővel látta el, inkább használt, semmint ártott Topoláneknek a miniszterelnöki posztra való fölemelkedésben.
"Szűk belső udvar és hosszú korbács" kell a cigányokkal való megfelelő bánásmódhoz - hirdette már évekkel ezelőtt a szlovák SNS kormánypárt elnöke.
Az egykor Szlovákia fölött uralkodó magyarokat pedig, akik ma is az ország népességének 10 százalékát teszik ki, Slota azzal fenyegette meg, hogy "tankokkal rombolja le Budapestet", ha még egyszer magyarul akarnák megtanítani a miatyánkra a szlovákokat… Lengyelországban zord hangulat honol a politikai táborok között.
A kormányoldalon a Kaczynski-fivérek a hangadók: az államfő Lech és a miniszterelnök Jaroslaw.
Az ellenfelek táborában találhatók egykori kommunisták és Szolidaritás-veteránok, akik le akarják zárni a múltat, híven az 1989-es egyezséghez, elutasítva a múlt átvilágítását.
Az alkotmánybíróság ugyan megtorpedózta a szigorított átvilágítási törvényt, ám a kultúrharc tovább folyik. Szalagcímmel hozták a lapok a koalíciós tábornak azt a parlamenti indítványát, hogy Jézust poszthum nevezzék ki Lengyelország királyává.
Nagy port vert fel az abortusztörvény szigorítása, amely büntetni rendeli a megerőszakolt vagy egészségükben veszélyeztetett nők terhességének a megszakítását is. Vihart kavart a szejm elnökének javaslata a parlamenti tudósítók "osztályozására" is. g kíméletlenebbül esnek egymás torkának a politikai ellenfelek Magyarországon.
Gyurcsány miniszterelnök felszólalásai alatt az Orbán Viktor vezette fiatal demokraták kivonulnak a parlament ülésterméből, amióta kiderült, hogy a kormányfő a tavalyi választások előtt megtévesztette a lakosságot az ország zilált pénzügyi helyzetét illetően.
A márciusi zavargások idején felháborodott tüntetők követelték a "kommunista disznó" Gyurcsány távozását, és kijutott a paradicsom- és tojászáporból Budapest liberális főpolgármesterének, Demszky Gábornak is.
A vidéki, az "igazi" Magyarország, amelyet állítása szerint Orbán képvisel, az utcára helyezte át az urbánus Magyarország elleni harcot.
Vajon mindenütt elveszett a politikai közép? - tette föl a kérdést a Der Spiegel.
"A mélységesen polarizált magyar társadalomból hiányzik a politikai kultúra és a kompromisszumra való képesség" - idézte a német hírmagazin Heiszler Vilmos történészt.
A lengyel Szolidaritás szakszervezet veterán tagja, Adam Michnik óva inti hazáját a történelem kíméletlen feldolgozásától és egy "bolsevik arculatú antikommunizmustól".
Havel cseh elnök egykori tanácsadója, Jirí Pehe pedig azt állítja, hogy a mai csehországi állapotok Masaryk elnöknek a két világháború közötti diagnózisára emlékeztetik őt: demokrácia van ugyan az országban, demokraták viszont sajnos nincsenek… Mintha a 2004. évi EU-belépéssel egyszer s mindenkorra kiállták volna az állampolgársági érettségi vizsgát, a kelet-közép-európai országokban egyre rámenősebbé válik a hangnem.
Átlagosan csupán a lakosság egyharmada állítja, hogy bízik a demokráciában.
A csenevész politikai kultúra talaján szárba szökken az új nemzeti ébredés vetése.
A cél a történelmi traumák leküzdése: Lengyelország esetében a négyszeri felosztás; Magyarországon a felségterület kétharmadának elveszítése 1920-ban; osztrák, német, majd orosz iga alatt átélt évszázadok a cseheknél; ezer évi idegen uralom a szlovákok esetében.
Az évtizedeken át hirdetett internacionalizmus dacára újra divatba jött a nemzet mint a keleti néptömegek ideális mentsvára.
A NATO-t az itt élők elsősorban mint Moszkvával szembeni katonai védőpajzsot értékelik nagyra, az Európai Uniót pedig inkább etetőjászolnak, semmint értékközösségnek tekintik.
A négy ország 2013-ig együttesen több mint 100 milliárd euróhoz jut az EU különböző alapjaiból, ennek (is) köszönhetően a gazdaságok évi 5-8 százalékos növekedést produkálnak.
Csakhogy e növekedés határai a csillogó nagyvárosok peremén húzódnak.
Budapest, Pozsony, Prága és Varsó területén túl az emberek továbbra is csak várják a piacgazdaság és a szociális állam gyümölcseit.
Ez pedig megkönnyíti a dolgát a posztkommunista térben fellépő patkányfogóknak, és megnehezíti a létrejöttét annak a középosztálynak, amely már csak az elért eredmények megvédése okán is a politikai stabilitásért szállna síkra.
A politikai tájkép gyorsuló széttagolódása Európa keleti tájain manapság nem csak ama be nem teljesült reménynek tulajdonítható, hogy a nyugati stílusú demokráciák egységcsomagban kínálják a szabadságot és a szociális biztonságot.
Az ok főleg az amiatt érzett csalódás, ahogyan és akiknek a segítségével az EU megpróbálta meghonosítani értékrendjét a 2004-ben csatlakozott országokban. Vajon csakugyan Medgyessy Péter, a kommunista kémelhárítás III/II osztályának egykori munkatársa volt a megfelelő ajtónyitó az uniós csatlakozási tárgyalásokhoz? - kérdezik Magyarországon a kormány radikális bírálói és a sztálinizmus áldozatai.
Vajon mitől válik alkalmassá az EU adóügyi biztosának posztjára Kovács László, aki már Kádár alatt külügyminiszter-helyettes volt, és még a 80-as években is a stabilitás fészkeként dicsérte a Szovjetuniót?
Vajon mi késztette az EU biztosait arra - kérdezik a kormányoldal hívei Lengyelországban -, hogy éppen a szociáldemokratává vedlett ex-kommunista Kwasnewskit és Millert jutalmazzák az EU-táborba szóló ingyenjeggyel?
Holott mind a kettőt felelősség terheli a tegnapi és a mai potentátok közötti összefonódásért és az abban szereplők uralmáért.
Vajon mi különbözteti meg vezető EU-politikusok szemében Ján Slota nacionalista vezér kirohanásait a cseh kormányban helyet foglaló politikusokéitól? - kérdik Pozsonyban. Csak nem Szlovákia jóval kisebb lélekszáma? Vajon miért kerülik koalíciós partnere miatt Európa-szerte Robert Fico szlovák kormányfőt, miközben cseh kollégájának nem jut ez osztályrészül?
A pozsonyi miniszterelnök újabban geostratégiai fordulattal veszi fel a harcot a fenyegető elszigetelődés ellen. Nemrég a kubai nagykövettel ünnepelte Pozsonyban a kubai forradalom évfordulóját, majd Kadhafi líbiai diktátornál előszobázott, miközben Ven Csia-pao kínai miniszterelnöknél és Vlagyimir Putyin orosz elnöknél egyaránt meghallgatásra talált.
A magyar kormányfő is felhördülést váltott ki, amikor Moszkvában az EU-tervek helyett az orosz földgázvezeték mellett tette le a garast.
Lech Kaczynski lengyel elnök és cseh kollégája, Václav Klaus nem hagy kétséget afelől, hogy az európai alkotmány jelenlegi tervezete nem számíthat a jóváhagyásukra.
Budapesten, Pozsonyban, Prágában és Varsóban újabban roppant komolyan veszik a véleménynyilvánítás szabadságát. Komolyabban, mint azt a brüsszeli EU-központban tervezték - fejezte be elemzését a Der Spiegel.
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 21:15:03, kedd
|
| |
| |
NYÍLT LEVÉL DURAY MIKLÓSNAK
az 1945 utáni (csonka) Magyarországon belső "trianon"-nal - belső száműzetéssel sújtottakról
(Megjegyzések a 2004. december 5-i népszavazás előtt)
Igen, aggódom! De, nemcsak a volt ,,melósokért", hanem magunkért, a polgári demokráciát akarókért is!
Mert mi tudjuk nagyon jól, hogy mennyit kellett ,,ügyeskedni" azért, hogy a kontraszelekciót kijátszva, tovább tudjunk tanulni, és meg tudjuk tartani keresztény-nemzeti identitásunkat.
Aggódom, mert azt is tudom, hogy ,,nem voltunk elegen", ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a hatalmat 1994-ben. Ebből következik, hogy 1994- és 1998 között, majd 2002-től ismét arra kényszerültünk, hogy ,,merjünk kicsik, elesettek és gyengék lenni", ahhoz, hogy a régi-új hatalmasok megkíméljenek minket a revanstól!
Aggódom, mert nemcsak az volt a gond velünk, hogy nem voltunk elegen!
A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága, vagy ahogy fentebb említettem: melósai, nem azonosak azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
Azonosak: - az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
Egyre jobban aggódom, mert, ahogy teltek, múltak azok a bizonyos ,,rendszerváltoztató" évek, ennek a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtak kínálni!
Nem tudták tömegesen rehabilitálni őket.
Nem tudtak semmilyen eszközt (induló tőke és tudás formájában) felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükből kikerüljenek! Vagyis, nem tudták hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ők is (rendszert)váltani tudjanak!
Sőt!
Volt, aki úgy érezte igazságosnak - hazajőve a kényszerű emigrációból - hogy rajtuk torolja meg az 1945 utáni presztízsvesztettségét!
Az 1990-es rendszerváltoztató politikusok is csak az induló tőkével rendelkező szakmunkások társadalmi elfogadhatóságát tudta biztosítani!
A dolgok ilyetén alakulása folytán bekövetkezett a legrosszabb: ezek az emberek visszaszavazták azokat a hatalomba, akik előtt nem kellett szégyellniük kicsinységüket, elesettségüket, gyengeségüket!!!
Ennek a tragédiáját írtam meg a nagyszüleim- és szüleim életéről készített néprajzi írásomban (,,Helytörténeti-néprajzi hagyományok Kunszentmiklóson...").
Itt olvasható a
http://furaila.blog.xfree.hu
blogomban, a Család c. rovatban.
A képek megtekinthetők a képtáram
http://furaila.xfree.hu/33600
albumában.
Tanuljunk belőle, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát! Mert így nem jutunk előre soha!
Bizony, 2004. december 5-i népszavazáskor sem voltak képesek belátni, hogy az IGEN-nel egy egész nemzetre- benne a saját felemelkedésükre is szavazhattak volna!!!
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2007. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
312 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 1743
- e Hónap: 10347
- e Év: 46288
|
|
|
Offline
