|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 34
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 21:44:06, kedd
|
| |
| |
Fizetéstípusok Gyurcsány országlása alatt :
"Hagyma" fizetés : Meglátod, kezedbe veszed ... és sírsz
"Fekete humor" fizetés : Nevetsz, hogy ne sírj
"Óvszer" fizetés : Elveszi a kedvedet és az inspirációdat
"Impotens" fizetés : Amikor a legnagyobb szükséged lenne rá, cserben hagy
"Diétás" fizetés : Általa egyre kevesebbet eszel
"Ateista" fizetés : Kezdesz kételkedni a létezésében
"Korai magömlés" fizetés : Alig jön be ... és máris vége
"Viharos" fizetés : Nem tudod mikor jön és mennyi ideig tart
"Menstruáció" fizetés : Havonta egyszer jön és csak öt napig tart |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 20:40:13, kedd
|
| |
| |
Összefogás az egészségügy megmentésére!
A szervezők azokhoz az emberekhez, és közösségekhez szólnak, akik szeretnék megmenteni az egészségügyet, akik szeretnék, ha mindenki számára elérhető lenne a gyógyulás vagyoni helyzettől függetlenül. Tiltakoznak a kórházak szétverése miatt, az embertelen, kizárólag gazdasági alapokra állított pénzközpontú átalakítás ellen, ahol a betegség és az egészség üzletté lesz, ahol kizárólag azt a gyógyítási csomagot lehet majd leemelni a biztosító társaságok polcairól, amihez elég pénze lesz a betegnek a számláján.
Mindenkit várnak, aki elégedetlen a kormány tevékenységével, a kapkodással, az átgondolatlan döntésekkel, és ennek kész is hangot adni. Azonnali, széleskörű összefogásra szólítnak fel.
Július 12-ére, tiltakozó vonulást szervez a Magyar Nemzetért Mozgalom Budapesten, "Mi most kattantunk be!" - címen. Ne engedjük a vizitdíjat és a privatizációt, milliárdokat lopnak el egészségeden, áll a szórólapjukon. A tervezett vonulási útvonal a következő:
Július 12.-én gyülekezés a Nyugati téren (17 h)
Indulás a Nyugati térről (17:30)
Oktogon (17:50 h)
Andrásy út
Deák tér (18:05)
Bajcsy Zsilinszky út (18:15)
Arany János utca (18:25)
Egészségügyi Minisztérium (18:30), ahol petíciót és egészségügyi dobozt adnak át tiltakozásul az egészségügy, kórházak szétverése miatt, majd a Vértanúk terére vonulnak és Kossuth téri filmeket, vetítenek az őszi eseményekről 20:00-ig.
http://magyarnemzetertmozgalom.hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 20:15:14, kedd
|
| |
| |
Megalkuvó volt-e Antall József?
Szabad György akadémikus, akinek házelnöki működése nagyban hozzájárult alkotmányos hagyományaink föléledéséhez és megerősödéséhez, közérthető, tömör, ugyanakkor erős tudományos érvekkel alátámasztott cikkben mutatta be az 1867-es kiegyezés hiányosságait és hosszú távú következményeit. (2007. május 28.) Mind a mai napig nincs egyetértés sem a közvéleményben, sem a történészek körében, hogy a súlyos következményekkel fenyegető ,,alkut" elutasító Kossuthnak volt-e igaza, vagy Deáknak, aki a magyar nemzet és a Habsburg-dinasztia megbékélését megteremtő, kihatásában pedig a közel ötven évi békét és látványos gazdasági fejlődést hozó kiegyezés első számú megalkotója volt.
Gyakran elhangzik az a vélemény is, hogy történelmünk tele van megalkuvásokkal, rossz kiegyezésekkel. 1867 előtt ilyen lett volna az 1711-es szatmári béke, a közelmúltban pedig az 1963-as részleges amnesztiát követő megbékélés a véreskezű Kádár-diktatúrával. Közelebbről érintik a mai nemzedékeket az 1989/90-es rendszerváltozás körüli viták. Miközben az idő múlásával sokak, köztük korábbi ellenfelei szemében növekszik a néhai Antall József miniszterelnök tekintélye és megbecsülése, a reá kígyót-békát kiáltó szélsőjobb mellett újabban Antall néhány egykori párttársa is - epigonoktól kísérve - arról győzködi a közönséget, hogy ő is hibás, amiért nem történt meg a kommunista rendszer valódi, teljes megváltoztatása, márpedig ennek is a következménye a mai kormány minden hibája, vitatható lépése. Mint résztvevő és tanú, egy ,,kiegyező," az alábbiakban összefoglalom, hogyan látom én e vitát.
Tizenhét év nagy idő, a mai fiatalok számára az 1989-es világpolitikai fordulat történelem. A hazai rendszerváltozás tevőleges résztvevői közül még kevesen összegezték élményeiket, életük tanulságait, de a mai kormány eltökélt híveit leszámítva a legtöbben jelenlegi siralmas közállapotainkból kiindulva tekintenek vissza a rendszerváltozás időszakára. Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a Kádár-korszak második, hosszabb felét is az erőszak és a félelem tartotta fenn, a ,,puha" diktatúrában is mi minden volt tiltva, mekkora (bár jól elrejtett) különbség volt a vezető csoport, a ,,nomenklatúra" és a tömegek életszínvonala között, s főként hogy milyen súlyos anyagi és szellemi károkat okozott és hagyott hátra a Kádár-rendszer politikája. Ezzel együtt tény, hogy az egykori kommunista tömb minden országában nagyobb volt az elnyomás, és/vagy jóval rosszabbak voltak az életkörülmények, mint a 80-as évek Magyarországán, ezért máshol egyértelműbb, hogy a rendszer megváltozása jelentős javulást hozott a mindennapi életben is. A szabadság nagyszerű dolog, de olyan mint a levegő, természetesnek vesszük, csak a hiányát vesszük észre. Nálunk a változások gazdasági előnyeit egy szűk réteg élvezi, a közhangulatra az elkeseredettség jellemző. A kommunizmus idején kevés dolog volt kapható, elérhető, de a keveset az emberek meg tudták fizetni. Ma minden kapható, de a legtöbb embernek nincs pénze a sok csábító tárgy és szolgáltatás megvásárlására. Ez jobban frusztrálja az embereket, mint az általános szegénység. Ráadásul jogos a kérdés, hogy az egykori ,,legvidámabb barakk" országa miért kénytelen ismételten a lakosság hétköznapjait megkeserítő súlyos államháztartási, pénzügyi válságot átélni? Nem ért bennünket háború, földrengés, szökőár, miért húznak el mellettünk sorstársaink, még a szovjet rabságtól sokkal súlyosabban érintett balti országok is? Maga a rendszerváltozás lett volna a hiba, vagy annak végrehajtása? Menet közben siklott félre a sokat ígérő folyamat? Felelős ezért Antall József és kormánya, illetve pártja, az akkori Magyar Demokrata Fórum?
Sokan komolyan veszik Antall szarkasztikus megjegyzését, hogy ,,tetszettek volna forradalmat csinálni!" Forradalmakat csak az elkeseredett nép csinál (ha a hatalom megosztott, nem elég könyörtelen), egy ember, egy kis csoport legfeljebb puccsot. 1989-ben bizakodó, változás-párti, reményteljes volt a közhangulat, de nem forradalmi. Azon kellene bánkódnunk, hogy a kommunista pártvezetés ellenállás helyett maga is a változás mellé állt, lehetővé téve az erőszakmentes, békés, gyors átmenetet? Hiányzott nekünk egy Tienanmen-téri vérengzés, összecsapás az ellenzéki tömegek és a rendőrség meg a munkásőrség között? Jött volna egy véres polgárháború, a hadsereg bevetésével? 1989/90 fordulóján az ország békés átmenetet akart és nem leszámolást, a többség a radikális hanggal szemben a ,,nyugodt erő"-re szavazott.
Az MDF első elnöke utódját, Antallt vádolja a párt rossz útra terelésével. Aki helyteleníti, hogy az ideológiailag heterogén, a ,,népi" baloldaltól az akkor még rejtekező szélsőjobb gondolkodásig terjedő mozgalomból Antall korszerű, az európai partnerek által megbecsült jobbközép pártot formált, lelke rajta. Az 1990. tavaszi választási győzelemben azonban elvitathatatlan Antall döntő szerepe. Ki meri azt állítani, hogy más vezetővel jobban szerepelt, győzött volna az MDF? És az SZDSZ győzelme esetén jobb irányt vett volna az ország? Akik pedig máig nem értették meg a második legerősebb párttal kötött, a kormányzást a kétharmados törvények radikális lecsökkentésével lehetővé tevő, de azóta annyit kárhoztatott ,,paktum" szükségességét (e nélkül a kormány már a taxis blokád előtt megbukott volna), hogyan fogadták volna a másik megoldást, a rendszerváltoztató MDF és SZDSZ nagykoalícióját? Vagy az előzetes vádakat igazolva a választást megnyerő pártnak a bukott rendszer örökösével, az MSZP-vel kellett volna megegyeznie közös kormányzásban?
Szívósan tartja magát egy ostoba mese, rágalom, hogy Antall egy 20 pontos titkos (,,rózsadombi") paktumban állapodott meg a régi rendszer képviselőivel az átmenetről. Egyes pontok logikusak, mások képtelenséget állítanak, az állítólagos ,,paktum" dátuma (1989. március 15.) és résztvevői (szerepet csak később betöltő politikusok, plusz külföldi diplomaták és titkosszolgálatok) pedig eleve kizárják a hitelességet. E pontokat nem 1989-ben, vagy 1990-ben gyártották, hanem évekkel később, és nem a rendszerváltók, hanem ellenfeleik. Akik közelebbről ismerték Antallt, vagy elolvassák írásait, esetleg a róla készült titkosszolgálati jelentéseket (Rainer János ezek egy részét feldolgozta), azok tudják, hogy ő egész életében elvetette a marxizmust, megvetette a kommunistákat, de nem félt tőlük. Ama kevesek közé tartozott, akik semmiféle olcsó kompromisszumot nem kötöttek a Kádár-rendszerrel, még az ,,elvtárs" szót sem volt hajlandó kiejteni vagy leírni, hacsak nem gúnyos összefüggésben. Kormányfőként meghatározó szerepe volt a függetlenségünket eltipró Varsói Szerződés feloszlatásában, és miközben kitűnő viszonyt épített ki Jelcin Oroszországával, gyakran figyelmeztetett az orosz nagyhatalmi politika feltámadásának lehetőségére, ezért is szorgalmazta hazánk NATO-tagságát. Példamutatóan korrekt magatartást tanúsított a parlamenti ellenzékkel szemben, de mindenki másnál hamarabb észlelte, hogy a szocialista - szabad demokrata összefogás személyi visszarendeződéshez vezethet.
A rendszerváltozáskor a korábban reánk kényszerített szocialista gazdasági és politikai rendszer bűneinek egy részét és alapvető hibáit a pártállam vezetői és haszonélvezői elismerték, de saját felelősségükről a mai napig hallgatnak, az meg egyenesen szemérmetlen, amikor az egész átalakulást saját felvilágosultságuk javára írják. Azt az akkori közvélemény elhitte, hogy a kommunista párt tagjai és vezetői őszintén megváltoztak, hogy a damaszkuszi úton Saulusokból valóban Paulusokká változva magukévá tették a demokrácia elveit. Pozsgayt, Németh Miklóst, Szűrös Mátyást, Horn Gyulát ki akarta volna akkor felelősségre vonni a múltért, vagy demokratikusan megválasztott képviselőként ki tudta volna kitiltani a politikai életből? Úgy hittük, hogy az egykori kommunisták korábbi előjogaikat elveszítve szerényen meghúzódnak, és kiveszik a részüket az ország újjáépítéséből. A békés átmenetet értékelve és a szovjetunióbeli folyamatok kiszámíthatatlanságától tartva, a nyugati demokráciák is fátylat akartak borítani a kommunizmus bűneire. Az Európa keleti felébe behatoló tőke pedig - a már kialakult személyes kapcsolatokra építve - előszeretettel szövetkezett a korábbi politikai és gazdasági elittel. Ezt csak lassan vettük észre, megakadályozni pedig aligha lehetett. Vagy ki kellett volna zárni a külföldet a magánosításból, a befektetésekből, amikor ebben a kirabolt és gazdaságilag is tönkretett országban nem volt vagyon, tőke, értékesíthető nyersanyag?
,,Elmaradt az ígért tavaszi nagytakarítás," hangzik el gyakran a vád jobboldalról. Az MDF nem totális elitcserét, ,,B-listázást" ígért, hanem a fejek kitakarítását, a kommunizmus kellékeinek a kisöprését. Antall egy pártsemleges közszolgálati apparátust akart létrehozni, amelyben csak a szakértelem és a teljesítmény számít - ahogy ez a régi demokráciákban természetes. A személyi változásokat nem a miniszterelnökség, vagy a Bem-téri pártszékház döntötte el, hanem az illetékes minisztériumok új vezetői, az önkormányzatok esetében pedig maguk a választók. Az iskolák, kórházak, szakszervezetek esetében is az adott intézmény közössége döntött a tisztségviselőkről - szabad és titkos választás útján. A kormány arról nem tehetett, hogy működött a megszokás, vagy inkább éltek még a régi félelmek, és annyi esetben választották meg a régi, hitel nélküli embereket. Az eredményeket a kormány akkor sem tudta volna felülbírálni, ha akarta volna, a személycseréket pedig nem végezhette el mások helyett a miniszterelnök.
Senki sem ígért ,,könnyű álmot", sima átmenetet, azonnali jobb életkörülményeket. Józan ember erre nem is számított, de a közhangulat gyors romlásáért elsősorban a véleményformáló sajtót, a médiát és az értelmiségi tekintélyeket illeti a felelősség. Segíthettek volna az átalakulással járó folyamatok megértetésében, az új politikai és gazdasági viszonyokhoz történő alkalmazkodásban, de ezt elmulasztották, és döntő szerepük volt az új politikai elit, a kormány és a parlament tekintélyének a lejáratásában, majd a ,,szakértő"-nek kikiáltott régi gárda iránti illúziók kialakulásában. Az 1990-es választás után kezdődött médiaháború máig tart. ,,Antall nem akart háborút. Szabad és tisztességes sajtót akart. Konszenzust, méltányosságot, demokratikus médiatörvényt. A Haraszti Miklós képviselte SZDSZ-es médiapolitika azonban nem akarta ezt, mert úgy vélte, e nélkül sokkal jobban érvényesítheti a maga befolyását. Ellenfelei tudták: a kormányfő nem képes - és nem is kívánja - uralma alá hajtani a tévét és a rádiót." (Debreczeni József: Antall szelleme. Népszabadság, 2006. május 27.) Jobboldali kritikusai azonban nem értették meg, hogy a modern demokráciában kormányoktól és pártoktól független médiára van szükség. Ilyen ma sincs, és a magyar demokrácia működési zavarainak itt van az egyik gyökere.
Az első szabadon választott Országgyűlés az átalakulás legfontosabb törvényeit meghozta, a fájdalmas és elkerülhetetlen lépéseket a kormány megtette, 1993-ra a gazdaság bíztató növekedési pályára állt, de sokan váltak a változások kárvallottjává. Számos munkavállaló elveszítette biztos és kényelmes állását. A mezőgazdaság védtelen maradt az Európai Közösség korszerű technológiával előállított szubvencionált termékeinek versenyével szemben. A közép- és kisvállalkozások a támogatások (Egzisztencia-hitel, Start-hitel) ellenére nehezen állták a tőkeerős külföldi cégek versenyét, a munkavállalói részvényprogram eltörpült a kapcsolatok révén olcsón megszerezhető állami tulajdon mellett, s a régi politikai elit - nagyban építve az 1990-es választásokig tartó ,,spontán privatizáció" idején megszerzett javakra - szinte észrevétlenül vált az új gazdasági elit fő erejévé. De az is csak rosszindulatú mese, hogy a nemzetközi tőke, vagy személyesen Soros György bármilyen, az országra nézve előnytelen feltétel elfogadására kényszerítette volna Antallt. A kormányfő sohasem azt mondta, vagy azt tette, amit partnerei elvártak, szívesen hallottak volna, ő mindig úgy beszélt és cselekedett, ahogy az ország érdekében helyesnek látta.
Amellett, hogy Antall egymaga nem végezhetett el mindent, s 1992-től elhatalmasodó betegsége nyilvános szerepléseit korlátozta, távol állt tőle az ún. ,,kézivezérlés." Kormánya tagjainak mozgásterét nem korlátozta, nem szólt bele munkájukba, csak ha bajt észlelt. Számos elképzelés, terv (igazságtételi csomag, kárpótlás, ügynöklista, titkosszolgálatok átvilágítása stb) sorsa az Alkotmánybíróság, a Parlament, vagy az egyes miniszterek kezében volt. Gazdaságpolitikai kérdésekben sokszor valóban nem volt meg a kellő összhang a kormányon belül, a ciklus végére mégis ígéretesen alakultak a mutatók, s az öröklött adósságot is kezdtük kinőni. (Szakemberek százszor elmagyarázták, miért nem lehetett, illetve nem volt célszerű megtagadni az öröklött adósság vállalását.) A régi rendszerben folytatott ,,spontán privatizációt" az Antall-kormány leállította, de külföldi tőke nélkül sokkal nagyobb lett volna a munkanélküliség, alacsonyabbak a bérek, s nem lett volna mit exportálni - a gazdaság összeomlott volna. (Az más kérdés, hogy nem minden új tulajdonos volt jó tulajdonos.) Fontos területeken, többek között a közüzemek esetében, ugyanakkor ragaszkodtunk az állami tulajdon megtartásához.
A komolytalan vádakat leszámítva, ha a mai jogos elégedetlenséget valaki a rendszerváltozás hiányosságaiból vezeti le, akkor lényegében ugyanazt mondja, mint a miniszterelnök, aki az ország bajait és saját hazugságait az 1990 utáni összes kormány nyakába akarja varrni, és saját rossz politikáját ezek orvoslásaként állítja be. Csak egyetérteni tudok a köztársasági elnökkel, hogy nem az alkotmánnyal, nem a magyar demokrácia intézményeivel van baj. Lehet, hogy a ,,globalizáció," azaz a mai kapitalizmus sok mindenért felelős, de egyrészt Magyarország egyedül aligha változtathatja meg a világot, másrészt nehéz megmagyarázni, miért boldogul ebben a globalizált világban egyre jobban a többi, egykor kommunista uralom alatt álló ország. Csak minket nem szeret és ezért kizsákmányol a nemzetközi tőke? Biztosan van hiba másokban - de bennünk is, és a mi dolgunk a saját hibáinkon változtatni. 1989-ben a Sors teret nyitott a magyar nemzet számára. Azóta szabadon választjuk meg, hogy kik és milyen politikát követve irányítják az országot. Éljünk jobban a lehetőséggel, a felelősséggel!
Jeszenszky Géza
az Antall-kormány külügyminisztere
********************
Hogy az apologéta Jeszenszky mit nem próbál lenyomni a magyar ember torkán!
- Távirati reflexiók Jeszenszky Géza. Megalkuvó volt-e Antall Jozsef? c. irására (Nemzeti Hirháló, 2007.jún.10.) -
"Azon kellene bánkódnunk, hogy a kommunista pártvezetés ellenállás helyett maga is a változás mellé állt, lehetővé téve az erőszakmentes, békés, gyors átmenetet?" - irja, kérdi Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyninisztere, Antall radikális fellépése elmaradásának védelmében. Milyen "átmenet" az és kinek a békéje az, ha nem a szocionista brigantiké, hatalmuk megtartásával, amelyik nem végez tisztogatást, felelősségrevonást? Ha valaki, mint ezek a csatornalények teszik egyfolytában, bizonygatja, hogy ő megtért és bánja(?) múltbeli bűneit, akkor menjen a söprű, a lapátnyél mellé, számolja vissza - kamatostul! -. az ellopott garasok milliárdjait, stb. Akkor elhisszük ripacs Jeszenszkynek és Antallnak - akinek neve mára káromkodássá kellett volna válnia a magyar nyelvben! -, nos akkor elhisszük, hogy a "változás mellé állnak"!
"Úgy hittük, hogy az egykori kommunisták korábbi előjogaikat elveszítve szerényen meghúzódnak, és kiveszik a részüket az ország újjáépítéséből." -irja Jeszenszky, szellemi óvodáskorúként! Noha egy totyogó gyermek többet megérez a Horn-féle hatalmasságok álságáról, főleg, ha kapcsolati és egyéb - valós - tőkéjük kezükön marad. És nem számoltatják el őket vérres múltjukért!
"Az MDF nem totális elitcserét, "B-listázást" ígért, hanem a fejek kitakarítását, a kommunizmus kellékeinek a kisöprését." - irja ez az apologéta. Az állitás őszinteségéhez a tv állomások, adások, újságok riportereinek, tankönyvkiadók és tankönyszerkesztők, stb., stb. nemzeti gárdára cserélése kellett volna. A levéltárak, akkor még hozzáférhető titkainak megnyitása, stb., stb.
És még fel meri tenni a kérdést az alapszerződések aláirásáról lapitó Jeszenszky: "nehéz megmagyarázni, miért boldogul ebben a globalizált világban egyre jobban a többi, egykor kommunista uralom alatt álló ország." Hogy nincs aki leköpje!
Balla József
Brisbane, 2007.jún.11. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:47:28, kedd
|
| |
| |
Terroristák árnyával hadakozik az NBH
[origo]2007. 07. 10., 10:27Utolsó módosítás: 2007. 07. 10., 10:40
A növekvő terrorfenyegetéssel indokolja a kormány Gyurcsány Ferenc új, több mint 40 milliós Audijának beszerzését. A kormány a szélsőségesekre hivatkozva tartotta elkerítve az Országházat, riogattak szlovák robbantókkal és a választások megzavarására készülő radikálisokkal, igaz, később egyik ügyről sem került nyilvánosságra olyasmi, ami igazolta volna az aggodalmakat. Az [origo] által megkérdezett biztonságpolitikai szakemberek szerint is eltúlzottak a terroristák által jelentett fenyegetésről szóló hírek. A probléma pedig az, hogy amikor igazi baj lesz, már senki nem fogja elhinni - mondta egyikük.
Forrás: MTI
"Az új biztonsági kihívások, például az Európában megszaporodó terrorcselekmények és a szélsőséges csoportok tevékenysége miatt növekedett a miniszterelnök veszélyeztetettsége" - indokolta a Kormányszóvivői Iroda, miért kell új, több mint 40 millióba kerülő páncélozott Audit beszerezni a kormányfő védelmére.
"A terrorizmus elleni küzdelem változatlanul a nemzetbiztonsági tevékenység egyik központi eleme" - olvasható a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) 2006-os évkönyvében. A hivatal szerint Magyarországon "a fenyegetés lehetőségét továbbra sem lehet kizárni", bár azt elismeri az évkönyv, hogy egy tényleges támadásnál sokkal valószínűbb, hogy "egyes, a terrorszervezetek számára logisztikai segítséget nyújtó (...) szervezetekhez tartozó személyek, csoportok jelennek meg az országban".
A terrorizmus elleni magyarországi harcnak eddig két látványos eredménye volt: egy szíriai származású pécsi orvost azért utasítottak ki a magyar hatóságok, mert pénzt utalt, többek szerint terrorista szervezetekhez sorolható palesztin Hamásznak. Az orvos azzal védekezett, hogy az éhező gyerekek megsegítésére adott pénzt, és nem tudta, a számlaszám a Hamászhoz tartozik. Egy másik esetben egy szintén arab fogorvost gyanúsítottak meg azzal, hogy egy, az al-Kaidát is támogató szaúd-arábiai szervezettől fogadott el támogatást. Ő rövid időt előzetes letartóztatásban töltött, majd elengedték.
Az [origo] által megkérdezett biztonságpolitikai szakemberek valószínűtlennek nevezték, hogy Magyarországot közvetlen terrortámadás érné. Tálas Péter, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója szerint a fenyegetettség azért sem jelentős, mivel a terroristák hírverést akarnak, Magyarország pedig szinte észrevehetetlen a nemzetközi médiában. Másrészt - állítja Tálas - nálunk nincs olyan társadalmi csoport, amely szimpatizálna a terroristákkal, és anyagilag támogatná vagy bújtatná őket.
Ezzel Gazdag Ferenc, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa is egyetért, de szerinte fontos szempont, hogy Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, tehát meg kell felelnie a nemzetközi elvárásoknak. Működnek is az ellenőrző rendszerek: folyamatosan figyelik a gyanús pénzmozgásokat, létezik európai elfogatóparancs és jövő év január 1-től a schengeni határőrizeti rendszer is életbe lép, aminek keretében regisztrálni fogják az unión kívülről érkező személyeket.
Tálas szerint azonban az európai terrorfenyegetettség is eltúlzott - a madridi vagy a londoni robbantások ellenére is -, hiszen a kontinensen jóval kevesebb ilyen támadás történik, mint a Közel-Keleten vagy Irakban. Az Európában elkövetett terrorcselekmények többsége is inkább lokális mozgalmakhoz (például baszk szeparatisták, görög anarchisták) kötődnek - mondta Tálas - és csak egy kisebb részük kapcsolható a globális terrorizmushoz, ami jelenleg a szélsőséges iszlám csoportokat jelenti.
Farkast kiáltanak
A nemzetközi terrorfenyegetés mellett az elmúlt másfél évben többször is felmerült, hogy egyes hazai szélsőségesek is erőszakos cselekményekre készülhetnek. A tavalyi parlamenti választási kampányban például több vezető politikus és családja is kapott fenyegető üzeneteket, amelyek után az NBH is nyomozott: "Az elkövetők és a mögöttük esetleg meghúzódó személyi kör felderítésére a Hivatal széles körű (...) adatgyűjtést folytatott, amely egyik esetben sem erősítette meg a szándék komolyságát" - derül ki az NBH 2006-os évkönyvéből.
Ugyancsak tavaly tavasszal röppent fel a hír - amelyet később Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is megerősített -, hogy a szlovák titkosszolgálat arról tájékoztatta a magyar kollégákat: szlovákiai bűnözők robbantásos merényletekkel akarják megzavarni a választásokat. Robbantás végül nem történt, de arról sem érkezett hír, hogy valakit letartóztattak volna a támadás előkészítésének gyanújával.
Idén, februárban Szilvásy György, a titkosszolgálatokat felügyelő kancelláriaminiszter jelentette be, azért kell fenntartani a Kossuth téri kordont, mert szélsőséges csoportok állami vezetők elleni támadásra, középületek - mindenekelőtt az Országház - elfoglalására készülnek, valamint meg akarják zavarni a nemzeti ünnepet. Néhány nappal később rálőttek a rendőrség Teve utcai székházára, ami azt a gyanút erősítette, hogy a szélsőségesek fegyverekkel is rendelkezhetnek. A támadót azóta sem találták meg, a március 15-i zavargást pedig a rendőrség viszonylag könnyen feloszlatta.
Gazdag Ferenc szerint, ezek mögött a bejelentések mögött "otromba belpolitikai dolgok" húzódnak meg, ami rendkívül veszélyes lehet. Egyrészt a politikusok olyan sokszor kiáltanak farkast, hogy ha tényleg veszélyes lesz a helyzet, az emberek már nem fognak hinni nekik, másrészt - mondta Gazdag - az ilyen fenyegetéseket el kell hárítani, nem pedig beszélni róluk. A nyilvánosság éppen azoknak a hálózatoknak árt, amelyeknek az a dolguk, hogy titokban felfedjék és megakadályozzák a szélsőségesek akcióit - mondta.
http://www.origo.hu/itthon/20070709-terrorizmus-szakertok-szerint-magyarorszagot- nem-fenyegeti-veszely.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:40:56, kedd
|
| |
| |
Rövidesen megszűnik a rokkantnyugdíj
2007. július 10. 13:34
Forrás: STOP
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=162342
Nem jön többet a postás?
Rokkantnyugdíjasok ezrei vesztik el egy, legföljebb két éven belül havi fix jövedelmüket a kormány új rehabilitációs koncepciója, jogszabályai nyomán. Azonban ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy az állam kiejti a szociális hálóból azokat a beteg, fogyatékos embereket, akik számára bezárult a hagyományos értelemben vett munkaerőpiac.
A megváltozott munkaképességűek ellátórendszerének új koncepciója abból indul ki, hogy fokozatosan alakítja ki a rehabilitáció új rendszerét, tudtuk meg az Országos Orvosszakértői Intézettől. (OOSZI). Első körben olyanok számára teszi kötelezővé a passzív pénzellátás mellett a rehabilitációt, akik jó eséllyel rehabilitálhatóak, rokkantsági nyugdíjra jogosultak. Utóbbiak esetében a rehabilitáció egyéni és társadalmi előnyein kívül, az államháztartási haszna is kimutatható, egyszerűbben, kevesebb adóforintot igényel, mint a jelenlegi rendszer.
A rokkantsági ellátásból jelenleg hiányoznak a megváltozott munkaképességűek számára nyújtott rehabilitációs szolgáltatások. Így a változtatás célja, hogy esélyt nyújtsanak a munkavégzéshez azoknak, akik betegségük mellett képessé tehetők a munkára. A komplex rehabilitációs eljárás bevezetésével személyre szabott rehabilitációs programot ajánlanak a megváltozott munkaképességűek számára; az anyagi segítségen túl ez tartalmazza az egészségügyi rehabilitációt, a fejlesztési, képzési rehabilitációt, a begyakorló foglalkoztatást, a védett szervezeti foglalkoztatást és a nyílt munkaerőpiaci bértámogatással történő kihelyezést. A rendszerben történő változtatás egyik lényeges eleme, hogy a megmaradt munkaképességet vizsgálják majd a jövőben az eddigi, munkaképesség-csökkenés mértékével ellentétben. Változik a köznyelvben "leszázalékolási bizottságnak" nevezett grémium összetétele is. A jövőben az orvos mellett munkaügyi, gyógypedagógiai és lélektani szakértő vizsgálja az érintett rehabilitálhatóságát.
A rehabilitáció időszakában rehabilitációs járadékot kapnak az érintettek, tudatta az OOSZI, mely megegyezik a III. csoportú rokkantsági nyugdíj nettó összegével. A rehabilitációs járadék olyan társadalombiztosítási ellátás, amely a jelentős egészségkárosodást szenvedett, a munkavégzésre alkalmassá tehető személyek keresetpótlását biztosítja, legfeljebb 3 évig.
A folyósítás ideje alatt az érintett köteles együttműködni a foglalkoztatási szolgálattal. A rendszerben részt vevő megváltozott munkaképességű, a program ideje alatt nem csupán a járadékot kapja meg, emellett munkát végezhet, ahhoz támogatást, képzése időtartamára pedig keresetpótló juttatást kaphat. Sőt arra is van lehetőség, hogy a járadékos időszak befejezése után a foglalkoztatásához meghatározott ideig még további támogatásban részesüljön. Járadékra az jogosult, aki 50-79 százalékos egészségkárosodást szenvedett és ezzel összefüggésben a jelenlegi munkakörében, vagy képzettségének megfelelő más munkakörben, rehabilitáció nélkül nem foglalkoztatható.
Az OOSZI tájékoztatásából az is kiderül, a számítások szerint a megváltozott munkaképességűek új, a rehabilitációt előtérbe helyező rendszere középtávon önfenntartóvá válik, megtakarításokat eredményez, továbbá növeli a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási aktivitását.
A jelenleg ellátásban részesülő rokkantsági nyugdíjasokat az új rendszer nem érinti. A 2008 január 1.-én induló rehabilitációs járadék - és az új szakértői minősítési rendszer az új igénylőkre vonatkozik. Az I.és II. csoportos rokkantságú nyugdíjasok esetén kedvező irányú változásnak tekinthető, hogy esetükben semmiféle keresetkorlátozás nem érvényesül.
A megváltozott munkaképességűek számára teljes körű foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatásokat kívánnak biztosítani. Az új koncepció a kormányzat.
Úgyis mint: a képességek megállapítása, a képességek fejlesztése, új szakmára való átképzés, továbbképzés a jelenlegi szakmában, begyakorló foglalkoztatás, átmeneti foglalkoztatás, az eredeti munkahelyen tartás, nyílt munkaerőpiacra történő kihelyezés, a rehabilitációs munkavégzés támogatása és bértámogatás, illetve rehabilitációs költségtámogatás, valamint a munkahely akadálymentesítésének támogatása.
Jelenleg hazánkban 800 ezer rokkantnyugdíjas él...
Szerző: npz
STOP
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:29:26, kedd
|
| |
| |
Megesszük a Világot
Kedves Mindenki!
Ezt a filmet mindenkinek látni kell !
Gondoljon mindenki a magyarországi Kis-Alföld alatt megbúvó ivóvízkészletre. Ez jelenleg Európa legnagyobb, egybefüggő, még szinte érintetlen, tiszta ivóvízkészlete. A film végén egyértelmű törekvésre történik utalás, amikor a riportalany az ivóvízről, mint élelmiszeripari termékről beszél, s nem pedig az emberi jogok közé tartozó mindennapi szükségletről. Igaza lesz Z. Kárpát Dánielnek, hogy a következő nagy háború a tiszta ivóvízhez való hozzájutásért, és annak kereskedelmi célú felhasználását célzó birtoklásáért fog kitörni. Lehet, hogy el is húzódik - sokáig. Mindaddig, míg az utolsó ember, akitől extraprofitot remélne a víz felett uralmat gyakorló elenyésző, törpe kisebbség, nos mindaddig, míg az az ember ki nem szárad a kristályvizes flakonoktól roskadozó polcok előtt.
Fentiek alapján gyorsan világos lesz minden magyar számára, hogy ugyan miért törekszenek olyan hosszú tömött sorokban ide mindenféle jött-ment, szedett-vedett idegenek a széles nagyvilágból. Szomjasak. Mi pedig útjukban vagyunk, de nagyon.
Gondolkondjunk, és maradjunk. Mert akinek tiszta ivóvize van, vagy legalábbis képes azt hatékonyan tisztának megőrizni, sokkal többmindent képes elviselni, mint a környezetében bárki más.
Lengyel Károly
http://www.lelkiismeret88.hu/about2237.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:27:50, kedd
|
| |
| |
Szetey államtitkárnak távoznia kell hivatalából!
Az Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt közleménye
Budapest, 2007. július 7., szombat (OS) - 2007. július 7., 14:37
Az egész országot megdöbbentette a közszolgálati televízió és rádió július 5-i majd 6-i fő műsoridőben közvetített adása, amelyekben Szetey államtitkár kormánytagok jelenlétében könnyes szemmel ismerte be másságát, megvallva hasonló érzelmű barátjához fűződő szerelmi kapcsolatát.
Nem vitatjuk az államtitkár személyiségi, egyszersmind a másságához való jogait, amit mellesleg az egészséges, hallgatag többségi társadalom biztosít számára. Az Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt meggyőződése szerint azonban akkor, amikor a szociálliberális kormányzat a tönk szélére sodorta az országot, akkor amikor elhallgatják pártunknak a káoszból való kilábalást szolgáló programját, nem lehet a magyar közszolgálati média vezető híre egy, a társadalom többségének érzékenységét sértő, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságán messze túlterjeszkedő magánügy. Az Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt szükségesnek tartja leszögezni: az államtitkár megnyilatkozása nemzetbiztonsági kockázatot is jelent az ország számára. Mivel a hatályos jogszabályok szerint a legszigorúbb nemzetbiztonsági átvilágításon kellett átesnie, - amelynek dokumentumaiban a zsarolhatóságát jelentő jellemvonásaira is ki kellett térnie -, vagy Szetey államtitkár követett el törvénysértést, vagy a kormányfőt terheli mulasztás vétsége. A magyar társadalom soha nem tapasztalt erkölcsi és gazdasági válságban van, a teljes államhatalom erkölcsi fertőben leledzik. Hazánkban mindeddig egyetlen kormány - sőt magát kereszténynek valló ellenzéki párt - sem akadt, amely megtiltotta volna a nemzetirtó magzatelhajtást, sőt a keresztény erkölcsiség eltiprásával évtizedek óta alapjaiban ássák alá az oktatást és a keresztény vallásgyakorlást hazánkban. A rombolás eszköze mind a kereskedelmi, mind pedig a közszolgálati média, amely indokolatlan pozitív diszkriminációként, a társadalom többségének érzékenységét, egészséges életszemléletét sértve, a homoszexuálisokat ünnepli. A magyar média ismételten bizonyságát adta annak, hogy hazánkban nem létezik kiegyensúlyozott tájékoztatás, értékteremtő közszolgálatiság. A magyar társadalomnak világossá kell tennie országvilág előtt: Isten az életre, a férfi és nő közötti megszentelt házasságból származó utódok javára teremtette ezt a világot. A magyar kormánynak a nemzet megmaradásán és gyarapodásán kell munkálkodnia, nem támogathatja a homoszexualitás kormányzati szerepvállalását. Az államtitkárnak ha van némi erkölcsi tartása, azonnali hatállyal távoznia kell posztjáról! Saját szerencsétlenségét jelentő devianciája innentől csak rá tartozik, nem tudja tovább rombolni egy egészséges társadalom önértékelését, erkölcsi értékrendszerét és nemzetközi megítélését.
Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt elnöksége
Budapest, 2007. július 7.
Kiadó: Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:26:30, kedd
|
| |
| |
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány panasza nyomán Katonai Főügyészség vizsgálja a rendőri vezetők felelősségét az őszi brutális tömegoszlatások miatt
- NJA hír 2007. július 10. ( Magyar Nemzet 2007. június 30-i Kulcsár Anna által írt cikke nyomán)
Panasszal fordult 2007. június 28-án a Katonai Főügyészséghez a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, mivel az alapítvány érvelése szerint az elsőfokú ügyészség jogsértően szüntette meg a büntetőeljárást a rendőri vezetők ellen a könnygáz és a gumilövedék használata, illetve az azonosító jelvények ügyében. A jogvédő szervezet a 2006. december 5-én több mint húsz különböző rendőri (ebből három elöljárói) bűncselekmény miatt előterjesztett feljelentése nyomán indult büntetőeljárás folytatását szorgalmazza.
Alkalmatlan gázálarcok
Összesen 37 rendőr (köztük 6 rendőrnő) szerzett a könnygáztól különféle sérüléseket október 23-án, amikor a rendőrség csapaterőt vetett be a Belvárosban, az Astoria és a Deák tér környékén. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője úgy véli: a rosszullétek, megbetegedések azért következtek be, mert a rendőrség vezetői nem gondoskodtak arról, hogy az egyenruhások megfelelő eszközöket alkalmazzanak.
A jogvédő szervezet kezdeményezésére megindult büntetőeljárásban a Budapesti Katonai Ügyészség elsőfokú határozata megállapította: a helyszínre kiszállított gázálarcok alkalmatlanok voltak a hosszabb ideig tartó csapaterős tevékenység végrehajtására, a bevetéskor használt sisakkal nem voltak kompatibilisek. A rendőrök ugyanakkor folyamatosan alkalmaztak könnyfakasztó gázt. Az ügyészség szerint "tevékenységük jellege miatt, s a terület beépítettsége okán huzamosabb ideig gázzal telített környezetben kellett jelentős fizikai megterhelést igénylő feladatot teljesíteniük". Az ügyészség ezek ellenére egyetlen parancsnok felelősségét sem állapította meg, mert a rendőri vezetők, az egyébként alkalmatlan eszközök kiszállításával, objektíve úgymond teljesítették a kötelességüket.
A rendőrök - mondhatni - maguk tehetnek arról, ami történt. A nyomozó hatóság szerint ugyanis "vállalva a könnyfakasztó gáz esetleges hatásait, saját elhatározásból mellőzték a gázálarc használatát. A dobálások miatt fontosabbnak tartották a nagyobb védelmet nyújtó bevetési sisak viselését."
A több mint ötven, tavaly ősszel eljárás alá vont személy ügyeiben eljáró Nemzeti Jogvédő Alapítvány panasszal élt a döntés ellen, és azt kérte, hogy a Katonai Főügyészség utasítsa az eljárás folytatására a Budapesti Katonai Ügyészséget, mivel az elöljárói gondoskodás elmulasztásának bűncselekménye szerinte megvalósult. Az ügyben panasszal élhet valamennyi sértett, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat 37 munkatársa is.
Hiányoztak az azonosító jelvények
A Budapesti Katonai Ügyészség megszüntető határozata szerint nem bűncselekmény az sem, hogy a rendőri vezetők lehetővé tették, hogy az egyenruhások a belvárosi csatározások idején ne viseljenek azonosító jelvényt. A határozat azt közli, katonai bűncselekmény akkor valósult volna meg, ha a jelvények hiánya hátrányosan befolyásolja a szolgálatot, a fegyelmet. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány panaszában azt állítja, a fegyelem éppen az azonosító jelvények miatt volt kifogásolható. A csapaterőként bevetett egységek egyes tagjai azonosíthatóságuk hiánya miatt léptek fel brutálisan a békés polgárokkal szemben is. A panasz szerint: "A beazonosíthatatlanság és ebből fakadóan a felelősségre vonhatatlanság biztos tudatában eljáró rendőri állomány számos tagja éppen erre tekintettel tömegesen és sok esetben kirívó brutalitással, erőszakossággal eljárva hágta át a rá vonatkozó szabályokat. Éppen ezért az azonosító jelvényeknek az elöljárói intézkedések elmulasztása miatti viselésének hiánya egyértelmű ok-okozati összefüggést mutat a védtelen polgárok terhére megvalósított súlyos rendőri bűncselekményekkel."
Az országos rendőrfőkapitány tavaly szeptember 27-én nemcsak a rendőrségi törvényt, de az Alkotmánybíróság határozatát is megsértette, amikor utasításában lehetővé tette, hogy a gyakorlóruhára ne tűzzék ki az azonosítót. A parancsnokok pedig ezen jogsértő utasítás alapján engedélyezték a kivezényelt egységek anonim fellépését, ennek tudható be, hogy az őszi események miatt csak 39 rendőr ellen indult büntetőeljárás és a vádemelésig alig több mint tíz rendőr ügye jutott el. A jogvédő szervezet szerint külön szükséges megvizsgálni azt, hogy az akkori rendőrfőkapitány ezen utasítás kiadásával nem valósított-e meg esetlegesen bűncselekményt, mivel nyilvánvalóan törvénysértő és ezért jogszerűen nem alkalmazható utasítást adott ki, amelyre hivatkozással utóbb a bevett rendőri állomány parancsnokai lehetővé tették az állomány számára az azonosító jelvény viselésének mellőzését.
Nem rendszeresített sörétes vadászpuskák és gumilövedékek
A büntetőeljárás folytatását, katonai bűncselekmény megállapítását kéri a Nemzeti Jogvédő Alapítvány amiatt is, mert a rendőri vezetők lehetővé tették, hogy a rendőri állomány 2006. október 23-án nem rendszeresítetett sörétes vadászpuskából nem rendszeresített gumilövedékeket lőjenek ki a békés járókelőkre ráadásul azokat sok esetben nem megengedhető módon, túl közelről, illetve fejre, nyakra célozva. Az alapítvány több ügyfelét ilyen fegyverből kilőtt lövedék sebesített meg, köztük egy fiatalember a fél szemére gumilövedéktől vakult meg, illetve egy, az Astoriánál tartott megemlékezésről hazafelé igyekvő középkorú hölgyet közelről gumilövedékkel nyakon lőttek súlyos egészségkárosodást okozva.
A két fenti sértett által feljelentése alapján ismeretlen rendőrökkel szemben indult büntetőeljárást júniusban megszüntető Budapesti Nyomozó Ügyészség rögzítette határozataiban, hogy "a gumilövedék kilövésére alkalmas speciális fegyvert kezelő rendőr magatartásával kapcsolatban megállapítható, hogy a sértettet ért lövés leadásakor nem járt e1 kellő gondossággal, az általa ismert lőparaméterek alapján nem kellett volna vadászpuskáját ilyen módon használnia", továbbá a súlyos következményekkel járó lövésekkel elkövették a rendőrök a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, illetve testi sértés különböző minősítésű bűncselekményeit.
A nyomozó ügyészség azt is kimondta, hogy sem az október 23-án használt vadászpuskák, sem a lőszerek használatához nem volt meg az ORFK jóváhagyása. A rendészeti miniszter is csak utólag, tavaly december 6-án járult hozzá, hogy az eszközöket rendszerbe állítsák. Az ezen ügyekben beszerzett fegyverszakértői szakvélemények szerint a REBISZ beosztottjait, egy régi termékkatalógusban található, már régen nem gyártott töltényhatás adati alapján oktatták, továbbá a szakértői megállapította hogy a vizsgálatra átadott töltények lövedékei, lényegesen nagyobb sebességűek, sokkal nagyobb energiájúak, lényegesen veszélyesebbek és nagyobb a sérülést okozó képességük. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány szerint az elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekményét követhette el az, aki a fegyverek beszerzését, alkalmazását lehetővé tette.
Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke a kilőtt szemű fiatalember sértetti jogi képviselőjeként panasszal élt a nyomozás folytatása érdekében amiatt is, mert az ügyészség elmulasztotta a helyszínen tevékenykedő fegyverkezelők kihallgatását.
Indokolása szerint: "mellőzhetetlennek tartjuk a helyszínen jelen volt három fegyverkezelő és a csoport másik két tagja tanúkihallgatását az általuk kapott kiképzésről és eligazításról, utasításokról, a helyszínen tapasztalt helyzetről, a gumilövedék kilövésére kapott utasítások körülményeiről és tartalmáról, tekintettel arra, hogy a tűztámogató csoport - melynek a fegyverkezelők tagjai voltak - három tagból állt, azok egymás és feltehetőleg más ilyen helyszíni csoportok magatartásáról ismeretekkel bírtak."
A kuratórium elnöke kifejtette továbbá a panaszában az alábbiakat is: "A tények ismeretében fontos tudni, hogy a rendőrség parancsnokai figyelmeztettek-e a szükségesség és arányosság megtartására. A nagy tömeggel szemben való eljárás és az addig nem vagy ilyen méretekben nem használt tömegoszlató eszközök és módszerek igénybevétele megnövelte a pontos szakszerű eligazítás jelentőségét nemcsak a tömegoszlatás sikerére érdekében, hanem az emberi élethez, testi épséghez és méltósághoz való jog megóvása érdekében, a legkíméletesebb eszközök és eljárások pontos megjelölésével. Amennyiben ilyen eligazítás nem történt, vagy az eligazítás nyitva hagyta az aránytalan sérelemokozás lehetőségét, vizsgálandó az előbb felsorolt bűncselekményekben való bűnrészesség gyanúja, különös tekintettel a pszichikai bűnsegélyre. Fontos tehát a nem katonai bűncselekményekben nyújtott pszichikai bűnsegély vagy bűnpártolás tényállási elemeinek vizsgálata. A határozat által idézett rendőrségi törvény 60. §-a (2) bekezdésének értelmében a tömeg szétoszlatására irányuló csapaterő alkalmazása során a rendőrség a helyszínen lévők egyéni felelősségét nem vizsgálja, s ez bizonyos félreértésekhez vezethet. Ezért fontos az olyan eligazítás, mely szerint az eljáró hivatalos személyek büntetőjogi felelőssége nem csökken tömegoszlatás folyamán sem."
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány bízik abban, hogy a feniek alapján is mielőbb sikerül a tavaly október 23-i történések rendőri felelőseit megtalálni és megtörténik a felelősségre vonásuk is.
Nemzeti Jogvédő Alapítvány
www.nemzetijogvedo.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:24:29, kedd
|
| |
| |
Popper Péter: Hol van a haza?
2007.07.02., 2007. évfolyam, 26. szám
szerző: Popper Péter forrás: 168ra
1992 és 1995 között Izraelben voltam vendégprofesszor. Annyi magyar művész és tudós élt egy ideig külföldön, eszembe se jutott, hogy vannak, akiknek a szemében ez hazaárulás. Ott-tartózkodásom alatt írtam a Kelet Népébe egy rövid tanulmányt a hazáról. Ebben az alábbiakat állítottam.
1. Az ember kommunikatív lény. Annál a népnél van a hazája, amelynek legtökéletesebben érti a nyelvét, beleértve a célzásokat és az utalásokat is, és azt mondja, amit akar, nem azt, amit tud.
2. Ott a hazája, ahol a nyelv grammatikailag és irodalmilag kialakította a kultúráját. Nagy különbség, hogy sokféle vagy csak egyféle múlt időt ismer. Nagy különbség, hogy milyen nyelven tud élvezni egy verset, egy regényt, hogy milyen nyelven számol, és milyen nyelven álmodik.
3. Ott a hazája, ahol legjobban tájékozott a viszonyok, a rejtekutak, az ügyintézési lehetőségek között.
4. Ott a hazája, ahol a legismerősebbek az ízek, a fűszerek, az ételek elkészítési módjai.
5. Ott a hazája, ahol a halottai nyugszanak.
6. Otthona, lakása sokfelé lehet a világban. Hazája csak egy. S ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy a haza jól bánik-e valakivel, vagy rosszul, mint ahogy az apa akkor is az apa, ha simogat vagy ver. Ténykérdés.
A nemzeti identitás
Az ember ne éljen meg a hazájából, abból, hogy magyar, német vagy amerikai. A hazaszeretetet ne használja pénzkereseti, egzisztenciateremtési lehetőségnek.
Az embernek vállalnia kell a hazáját, történelmével együtt. Mert a haza és a története ugyanaz, nem elválaszthatók egymástól. Vállalni kell uralkodóit, vezetőit, politikusait, a zsenit, az idiótát. Azt, aki felvirágoztatta, s azt is, aki romlásba döntötte az országot. Senkit sem szabad kirúgni a sírjából, nem szabad évtizedenként átírni a történelmet, nem szabad mindig idegen bűnbakokra kenni a történelmi bűnöket. Nem szabad rózsássá hazudni a tüskés múltat. Különben a haza története érthetetlen mozaikokra esik szét. S mozaikokkal nem lehet azonosulni.
Az embernek vállalnia kell önmagát, önmaga múltját is, tévedéseivel, bűneivel együtt. Nem szabad negyedszázadonként átírni az önéletrajzokat. Mert akkor megszűnik az Én kontinuitása, az emberélet is érthetetlen mozaikokra esik szét, s marad a végső bizonytalanság: Ki is vagyok Én?
Ebben az identifikációs bizonytalanságban az ember szorong, és áldozatul esik a leghízelgőbb és legprimitívebb mítoszoknak, amelyek az ő fölényét bizonygatják minden más náció felett. Nincs különb a franciánál vagy a németnél vagy a magyarnál stb. Főleg: nálunk nincs különb nemzet.
Sorel a 19. és 20. század határán azt tanította, hogy a modern ember használja ugyan a világot, de nem érti. Emiatt szorong. S a szorongását álracionális mítoszokkal enyhíti. Tehát nagy lesz a mítoszéhség. S valóban, az elmúlt század tele lett történelmi és rasszista mítoszokkal, mitizált közéleti vezérekkel. Sőt, Sorel azzal zárja fejtegetéseit, hogy a mítoszból könnyen politika lesz: azé a jól szervezett kisebbségé lesz a hatalom, amely a leghízelgőbb és legkönnyebben érthető mítoszt tudja adni a tömegeknek. Végül is nem ez jellemzi akár a fasiszta, akár a kommunista ideológiát?
Egyénileg: egy arisztokrata, azért, mert főnemesnek született, különbnek tudta magát a közönséges embereknél, az ostoba nyikhaj viszont azért érzi különbnek magát, mert nem született zsidónak vagy cigánynak. Ez az érdeme, amiért semmit se kell tennie, tanulnia, alkotnia, hiszen ő magasabb rendű ezeknél. Tehát joga van a vagyonukra, az állásukra, joga van elüldözni őket, vagy golyót ereszteni a tarkójukba. S természetesen egyik rasszista sem veszi észre, hogy ő az igazi nemzetgyalázó, aki szerint Magyarország lakosságának 1-2 százaléka karrierjével, sikereivel veszélyezteti a lakosság 99 százalékának egzisztenciáját és érvényesülését. Ennyivel tehetségesebbek, szorgalmasabbak lennének? Ennyire csak a fajelmélet hívei nézik le és vetik meg saját népüket, a magyarságot.
Az idegenek gyűlölete
Ősi eredetű bizalmatlanságból és hamis általánosításokból fakad. Az emberek mindig szerettek a szent helyek közelében élni, ahol közelebb van a föld az éghez. Őrizték a szentséget. Szent városok alakultak ki. S egy közeledő idegenről nem lehetett tudni, milyen titkos szándékkal jön. Talán más szentséget tisztel? Talán el akarja pusztítani, meg akarja gyalázni az itt őrzött szentséget? Innét indul el a gyanakvás a mássággal szemben.
S még valami: az ősi, mágikus gondolkodás még nem ismerte a hasonlóságot. Számukra valami vagy más volt, vagy azonos. Ha egy boszorkánynak összenőtt szemöldöke volt, akkor számára minden összenőtt szemöldökű nő boszorkány. Ha egy cigány meglopott valakit, akkor minden cigány tolvaj. Ha egy zsidó becsapta üzleteléskor, akkor minden zsidó csaló.
Így alakultak ki az úgynevezett nemzetsztereotípiák: a német rendszerető, a francia parázna, az angol hidegvérű. Valóban? Például Shakespeare idejében is? Ma, a futballmeccsen is? Úgy tűnik, hogy ez a hidegvér nem öröklődik. Hanem a viktoriánus gyarmatbirodalom polgári nevelésének eredménye, mert akkor sok olyan emberre volt szükség, aki - ha a gyarmatokon úgy fordul az élet - kezében egy szál revolverrel szembe mer szállni ötszáz lázadóval.
Úgy tűnik, hogy a militáns nacionalizmus két időszakban lobog magasra. Akkor, amikor kialakulnak a nemzeti államok, és akkor, amikor végzetesen meggyengül egy nemzet kohéziója, gazdasága, kormányozhatósága.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-10 18:20:46, kedd
|
| |
| |
Morvai Krisztina új eljárásokat sürget a rendőrök ellen
2007. július 10. 9:54 Magyar Nemzet
A Civil Jogász Bizottság szerint a Papp-jelentés tükrében az ügyészségnek kötelessége lenne újra elbírálni a rendőrök ellen indult, de eredménytelenül lezárt vizsgálatokat. Takács Albert rendészeti miniszter azt ígérte, hamarosan kialakítja álláspontját a jelentésről, amely súlyos mulasztásokat, szakmai hibákat állapított meg az október 23-i rendőri fellépéssel kapcsolatban. A dokumentum utólag is hitelteleníti Gyurcsány Ferenc ellenzékkel szembeni kirohanásait.
Miközben az ügyészség sorban szünteti meg az eljárásokat az ősszel brutálisan föllépő rendőrök ellen arra hivatkozva, hogy nem követtek el jogsértést, a Papp-jelentés súlyos rendőrségi mulasztásokat, szabálysértéseket állapított meg - nyilatkozta lapunknak Morvai Krisztina. A Civil Jogász Bizottság társelnöke szerint a rendőrségi jelentés tükrében az ügyészségnek kötelessége lenne hivatalból újra elbírálnia ezeket az ügyeket. Az ELTE docense ugyanakkor a Papp-jelentést hiányosnak tartja, többek között azért, mert kimaradtak belőle a nevek. Morvai Krisztina rámutatott: miután a rendőrök közfeladatot láttak el, az október 23-i fellépéssel kapcsolatban nem illeti meg őket a személyiségi jogaik védelme.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is úgy látja, hogy valószínűleg közérdekű adatnak tekinthető a jelentésből kitakart, hibázó rendőri vezetők neve. Dénes Balázs, a jogvédő szervezet elnöke a Magyar Nemzetnek elmondta: azt is hiányolják, hogy a dokumentum nem foglalkozott a gumilövedékek és a vadászpuskák rendszerbe állításának elmaradásával.
Takács Albert rendészeti miniszter szombaton még azt mondta, személyi következményei lehetnek annak, hogy a rendőrség nem rendszeresített gumilövedékeket és vadászfegyvereket használt október 23-án, és tegnapra ígérte ezzel kapcsolatos bejelentését. Ehhez képest tegnap a tárcavezető már azt mondta: félreértették a nyilatkozatát, az országos főkapitány dolga levonni a személyi konzekvenciákat, és ő maga később alakítja ki álláspontját az anyagról.
A Papp Károly dandártábornok, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat parancsnoka által vezetett bizottság többek között megállapította, hogy a rendőrség nyomta rá a randalírozókat a Fidesz gyűlésére, hogy a tömegoszlatás tele volt szakmai hibákkal, hogy "a gumilövedék és a könnygázgránát mennyisége, illetőleg az alkalmazás módja nem állt arányban a feladatellátás mértékével és veszélyességével". Gergényi Péter volt budapesti főkapitány esetében a dokumentum megemlíti, hogy az ő mulasztása miatt nem tudtak tervet készíteni az állami rendezvények biztosítására.
A Papp-jelentés megerősítette a Fidesz korábbi kritikáit, amelyekkel a rendőrséget illette, és hiteltelenítette Gyurcsány Ferenc kirohanásait az ellenzékkel szemben. A miniszterelnök például október 24-én a parlamentben Orbán Viktort kárhoztatta az előző nap történtekért, és azt hangoztatta: "Az ellenzék vezére ideológiát adott az utcai rendbontáshoz. Felmentette az alól az erkölcsi gátlás alól emberek százait, ezreit, hogy ezt műveljék a városban és az országban." Október 30-án Gyurcsány Ferenc arról beszélt az Országgyűlésben, hogy "a rendőrség fellépése törvényes, indokolt és arányos volt". Úgy fogalmazott: "Elfogadhatatlan, ha a demokratikus Magyarország rendőrségét alaptalanul rendőrterrorral vádolják, ha a diktatúra rendőrségéhez hasonlítják. Aki ezt teszi, az indokolatlanul gyengíti a rendőrséget, a köztársaságot, az nem a rend, hanem a rendzavarók pártján áll."
Több más szocialista és szabad demokrata politikus mellett Vadai Ágnes (MSZP) is kiállt a rendőrség mellett október 23-a után. A szocialista országgyűlési képviselő - újabban honvédelmi államtitkár - demokratikus értékeink sárba tiprásának nevezte a rendőrség elleni politikai támadásokat.
Pilhál Tamás |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 34
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
574 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 955
- e Hét: 2442
- e Hónap: 13553
- e Év: 167049
|
|
|
Offline
