|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 23:37:35, péntek
|
| |
| |
Elfogadhatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az agresszív orosz hatalmi törekvések oldalára állt, és Moszkva iránti gyanús szervilizmusával tovább rombolja Magyarország megítélését az Európai Unióban és a nemzetközi közvéleményben - olvasható Németh Zsolt nyilatkozatában, amelyet csütörtökön Tusnádfürdőn ismertetett.
Az erdélyi településen szervezett XVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor sajtóirodája által az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, miután ismertette a nyilatkozatot, felkérte a tábor résztvevőit, hogy írják alá azt.
A dokumentum szerint Németh Zsolt úgy véli: megdöbbentő és elfogadhatatlan, hogy Oroszország a saját hatalmi érdekeinek érvényesítésére, térségi befolyásának erősítésére és a Szovjetunió által egykoron megszállt, majd szabadságát kivívó Észtország elszigetelésére, megalázására akarja felhasználni a finnugor népek csúcstalálkozóját és kulturális fesztiválját.
Emlékeztetett: miután világossá vált, hogy mi Oroszország célja a finnugor népek csúcstalálkozójával, a polgári erők arra hívták fel Gyurcsány Ferencet, hogy vállaljon szolidaritást az Európai Unióhoz tartozó, egyben NATO-tag Észtországgal, és ne vegyen részt a mordvinföldi eseményen.
"Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Gyurcsány Ferenc a közös történelmi sorsú nemzetek közötti szolidaritás helyett ismételten az agresszív orosz hatalmi törekvések oldalára állt, és Moszkva iránti gyanús szervilizmusával tovább rombolja hazánk megítélését az Európai Unióban és a nemzetközi közvéleményben" - olvasható a nyilatkozatban.
A Fidesz attól tart, hogy a találkozónak nem a finnugor népek identitásának megerősítése, hanem Észtország elszigetelése a célja.
MTI - fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 19:14:47, péntek
|
| |
| |
Kiírtam magam
Az írás lényege, hogy ne kényszerüségbol történjen. Az újságszerkesztés
szépsége a megnyero tartalomban domborodik ki.
Egy németországi magyar nyelvu online újság fo profilja evidens, hogy az
anyaországi eseményeknek kéne lenniük.
Ez ma lehetetlen.
Egy káoszországról nem lehet írni. Sehogy. Sem tárgyilagosan, sem
„tárgyilagostalanul“, még pontokba szedve sem lehet naponta megjelentetni,
hogy megint mivel büntetik a népet, a Népfennséget. Dehogy büntetik.
Hülyének nézik, kihúzzák alóla az utolsó lepedot is, a balga-barom nép pedig
tur, hiszi, hogy így kell lennie, mert valóban hülye. Ezt már ezerszer
leírták mások is.
Államosítottak ezek a hiénák, azaz elloptak, elvettek generációk alatt
összekuporgatott, megteremtett vagyonkákat, aztán nagyvonalúan privatizálták
a hiénák gyermekei ugyanazokat. Nagytokés tolvaj hiénákká váltak, miközben a
valódi tulajdonosokra kárpótlási nevetséges papírokat sóztak „kárpótlás“
gyanánt. A politikai elítéltek éveit is papírban számlázták utólag ...
Ezt is több százszor láttam leírva.
Mint nagy kommunista senkiháziak, internacionalisták és nem nemzettársak
(tisztelet a két kivételnek Szurös és Pozsgay) törvény szerint nem
kerülhetnének be még a parlamentbe sem. Nemhogy az ország vezetésébe! Kémek,
árulók, közönséges kültelki spiclik, akik még az anyjukat is beárulták
aprópénzért. Ezek vezetik az országot, s ebben az esetben teljesen
indiferens, hogy a többség szavazott-e rájuk, mert már jelölésük is
törvénytelen volt. S mivel törvénytelen, törvénytelen a muködésük is!
Ezt is rengetegen leírták.
Paraziták, közönséges tolvajok, akik étvágya kielégíthetetlen. Mindent
lenyúlnak, ami csak mozdítható. Az ellenzéket, az erkölcsileg normális,
tehát a jelenlegi rendszerrol másként gondolkodókat rendorterror alatt
tartják.
Ma már az egész világ elképedve szemléli, hogy ami pénz bekerül
Magyarországra, pillanatok alatt nyomtalanul eltunik.
Kizsigerelik a népet, elképeszto rendelkezéseikkel lehetetlenné tesznek
szinte mindenkit, aki a nómenklatúrán kívül áll. Elobb, vagy utóbb, de
mindenki bele fog rokkanni! Ez nem más, mint feudalizmus, jobbágyság, vagy
ha jobban tettszik Maffiahatalom, mely ellen nincs épkézláb európai
fellépés. Igaz miért is lenne, ez egész Európai Únió ez!
Szerintem ezt is sokan leközölték már.
Buzeránsok, pedofílok, nemzetellenesek. Hihetetlen agresszióval támadnak a
nemzeti jelképekre. A sajtó támogatásával -aminek dönto többsége a kezükben
van- elérték, hogy a nagy tömegek valóban szégyennek tartják a kokárdát, a
Nemzeti lobogót. Az Árpád-sávos ezer esztendos zászlónkat pedig ma már
megvetik, fasiszta jelképnek tartják. A többség menekül elole, a Budapesti
Hanukák védelmébe. A nemzet alkotóinak többsége köp a keresztre, a nemzeti
lobogóra, a magyar hímnuszra. Megzavarják az Istentiszteleteket, egyáltalán
mindent megvetnek, zavarnak, üldöznek, ami krisztusi, keresztény, ami
magyar, ami tradició.
Viszont hangos buzitüntetést szerveznek a népnek a tolerancia jegyében,
tánccal, ricsajjal, maszkokkal és lógó nemiszervekkel, amiket egyenesben
közvetít a média, mint követendo trendit, ami nyugaton sikk, bevált. Viszont
azt elfelejtik közvetíteni, hogy nyugaton nem is annyira sikk, nem is
annyira elfogadott a buzifesztivál. Münchenben bornadrágos bajor viseletbe
öltözött polgárok mustáros fehér kolbásszal (tradicionálisan müncheni
eledel) megdobálták a valagukkal és kitágult szájukkal tünteto
abnormálisokat. Dániában is megkapták a magukét, csakúgy Rómában és még
lehetne sorolni, hogy hány helyen -a netten könyen kinyomozható. Pünkösdkor
pedig Moszkvában verték el rendesen európa prosperáló buzijait. Nagyrészüket
a kiadó verés mellett még be is pakolták pár napra a huvösre, többek között
egy itteni, Grünés bundestagi képviselot is!
De már ezt is lejegyezték mások.
A pedofília engedélyezését arcátlanul beterjesztették a Magyar Parlamentbe.
Európában egyedüliként, azt hazudva, hogy az EU ajánlására! Nyoma sincs
máshol ennek az ajánlásnak, csak Magyarországon.
Aki akkor nem lépett ki az SZDSZ-bol és az MSZP-bol, azok egyetértettek a
beterjesztéssel, de legalábbis elfogadhatónak tartották azt a képtelenséget,
hogy egyáltalán normális emberek között szóba kerülhessen ilyesmi. Szégyen,
hogy napirendre került a „törvénymódosítás“, igaz sok szép szívet melengeto
gondolat is elhangzott ennek kapcsán még a kormányoldal részérol is –máskor
is hallottunk már szépeket, mind hazugság volt, van, lesz! Nem tudok hinni
nekik.
Viszont a kissebbik –törpe- kormánypárt részérol több „politikus“ is
botrányba keveredett pedofília gyanujával. Némelyikrol be is
bizonyosodott –igaz csak az Interpool részérol. Magyarországon felelosségre
vonás soha nem történt ilyen ügyekben politikusnak csúfolt senkiháziak
ellen.
De ezt is megírták már.
Pénzmosások, milliárdos sikkasztások, nyolcszázmilliós sikerdíjak,
fedocégek, szolgálati kicsapongások, verések, robbantások, hazugságok,
beismerésnek titulált lebukások, kurvázások, Gabibuzeránsfördozések,
privatizálások, indonéziai privát befektetések, adriai nyaralók, kábítások,
fejre célzott gumilövedékek, jujujujujujjjj!
Bezárt, elhanyagolt kórházak, nihilista, alkoholista, öngyilkos nép.
Egymásra eszkábált pottyantós budira emlékezteto vonatszerelvények, munka
nélkül kóborló nincstelen diplomások, sarc, zsiger, robot. Sötét tekintetek,
elhanyagolt települések, nagypofájú, magabiztos demszkik. Ferto, mocsok,
világhíres magyar pornósztárok. Rohamkocsik, noket molesztáló tolvaj
rendorség, és a kissebbség, a kissebbség, a kissebbség. Hová lett a hazám,
hová lett a morál, hová lett a törvény, hová lett az egész rohadt
rendszerváltás, hová a hajdani nagy siker, az MDF fényes gyozelme –ma már
csak mocskos árulók pártja. Én mondhatom, mert MDF-es voltam, gyozelemre
vittük a jelöltjeinket Fejér megyében, 1990-ben. Hittük is, hogy most
kitakarítjuk az országot, ebbe a hitbe röffent bele Antall
Józan: -tetszettek volna forradalmat csinálni.
Mintha csak a kommunisták mondták volna, annyira cinikus és annyira
kommunista volt. Másnap elkezdodött a konszolidáció, a kommunisták
visszatérése a hatalomba –az MDF-en keresztül. Harmadnap már én sem voltam
Magyarországon...
Belolem kihalt a mondanivaló.
Kiölte az elképzelhetetlen valóság, ami ma otthon történik. És kiölték azok
is, akikre azt hittem, hogy egy oldalon állunk, akikkel talán közösen lehet
tenni valamit, megmozdulásokat szervezni, tüntetni, demonstrálni.
Gondolkodni, véleményt cserélni. Stratégiát felépíteni, együttmuködni.
Név nélkül, a tömegekért, a reményért. Azokért, akik kimentek az utcára és
komoly bajba kerültek, segíteni, tenni, rengeteget tenni, önzetlenül, mert
csak az önzetlenség tarthat össze. Az az egyetlen erö, ami eggyé olvaszthat,
tömegbe olvaszthat minket, Titeket, mindenkit. Erre jött a RISS, human
rights ötlete, Münchenben.
Tenni nyugaton a hazámért, ami nem nosztalgia, ami nem honvágy, hanem ero,
nyugati ero, ami a sikerért rengeteget számíthat. Ezt jól alkalmazzák a
koszovói albánok, a szerbek, a törökök és –sajnos- rajtunk kívül szinte
minden nemzet nyugaton élo fiai, leányai, mert tudnak egyek lenni, tudnak
együtt gondolkodni, cselekedni, TENNI, mert közös a cél!
Mi, magyarok nem tudunk. Ahogy tudott nemet mondani a határon túli
magyarságra az anyaország, úgy tudott a látszólagos jobboldal saját
szakállára, hamar elfelejtheto nevetséges karrierekért széthullani, melyeket
az öncéluság kreált. A kivagyiság, az „én szervezésem“ nevetséges
szarakodások. Itt nálunk is széthullott egy pillanat alatt az egész
mozgalom, mert sok dudás nem akar megférni egy csárdában. Ez a magyar.
Kétszemélyes szervezetek alakultak, természetesen a név miatt. Versengések a
nevekért, a kivagyiságért. Otthon is pártok varázslottak elo a semmibol,
hogy aztán fénysebességgel ugyan oda vissza is hulljanak. Nevek tuntek
fel –abban a pillanatban értelmét vesztette minden erolködés, addig tett
dolog- és buktak alá. Jólértesültek azonnal tudni vélték minden a jobbon
feltunt személy kommunista kapcsolatait, beépítettségét, és záporozrak a
kérdések, „miért pont o?“. Infantilis, kudarcra ítélt szereplése volt pár
bárgyú, önjelölt szónoknak, akikbol valami –bár kacagtató, de mégis így van-
gyurcsányi ostobaság is sugárzott. A többség azt hitte, eljött végre az o
ideje. Egyre többen és többen tülekedtek a színpad körül, a többség már
szereplésre vágyott és természetesen a konkurenciát látta a másikban, saját
nehezen kipréselt gondolatai konkurensét. A konkurenciaharc pedig
vetélkedés, a vetélkedés pedig ellentét, az ellentét pedig ellenségeket
szül.
Hát ezért hullott szét az oszi forradalom itt is, otthon is.
Ami ezután történt már törvényszeru: Gyurcsányék megnyerték a csatát,
legalizálták magukat a beugratott nemzet elott.
Apró csatákat veszítenek, vagyis csak látszatát teremtik a demokráciának
Morvaiékkal és Gaudiékkal szemben. Övék minden tiszteletem, böcsületes
magyar emberek! De jogos harcuk Gyurcsányéknak csak kedvez. A jelszó: a
törvény lám-lám diadalmaskodik, íme, demokrácia. Ezt jelenti a balos sajtó
közvetítésében, de lényegében a helyzeten ez sem változtat. Minden hatalom a
maffiadiktátorok kezében van, az történik amit ok diktálnak. Ma még lehet
pereket nyerni ellenük, de ha megunják, kreálnak lejárató hadmuveleteket,
hazugságokkal, mossa ki magát a paciens, ha tudja. Soha nem tudja, a
közvélemény ugyanis a balos sajtóból táplálkozik. Még a jobboldal sajtója is
baloldalról kapja a híranyagokat, amit óriási hibával többnyire kommentár
nélkül ad le egyik-másik! Így jelenik meg a baloldali gondolkodás a
jobboldolan. Így történhet meg, hogy Orbán Viktor annyi mocskolódást kap
mindkét oldalról, amennyit soha egyetlen magyar ember sem kapott a
hazájától, sajátjaitól. Bármit tesz, minden számító, undorító becsapás,
harácsolás, lenyúlás. Törvénytelen minden mozdulata. Politikusként csak
rosszat tett, hazug, besúgó, összelopott milliomos(!), nemzetellenes,
magyarellenes, KISZ-es, raccsoló, beszédhibás, makogó, nagyorrú, kopaszodó,
kétballábas, Magyarország királya, stb, stb, stb.
Ha valóban ilyen utolsó alakja a magyar politikának, akkor minek ekkora
hírverést csapni körülötte? Minek mindenben az o gonoszságát látni, ha
valóban az?
Tényleg mételyez a méreg, jól muködik az ármány. A balos sajtó a kilenc éves
(!) lejárató kampányát Orbán Viktor ellen olyan alaposan, kitartóan
folytatja, hogy ma már a jobboldal is hangos tole. Nekem pedig hányingerem
van ettol az egésztol.
Az egyetlen karizmatikus magyar politikus ma még -tettszik, nem tettszik-
Viktor. Ezért ez az iszonyatos, szünni nem akaró kampány ellene. Kilenc év
óta, 1998-tól nem sikerült még mindig a gondolkodó tömeg nagyrészét
elfordítani mellole. De miért is ennyire bosz a baloldal, a kommunizmus, ha
Viktor neve csak gondolatilag is elobukkan: mert a tizenhét év demokrácia
alatt az o miniszterelnöksége alatt fordult elo eloször és utoljára, hogy a
nemzet magára talált. Büszke szó lett a magyar, lett identitása, „nagy
pofája“ -ahogy a szlovákok behúzott farokkal vicsorogták az egyik lapjukban.
Mert megnyero volt, fiatal kora miatt eleve feltuno a nemzetközi
politikában. És a Bokros-csomagot és Horn Pufajkás Gyula uralmát túlélt
ország, nemzet, elkezdett –lassan, de szemmel láthatóan- cseperedni a
szomszédaink nagy ilyedségére. Mert vívmányai lettek a hazának, mert sorban
álltak a befektetok a térség vezeto államánál. Mert nyugatról elhangzott
Románia felé, hogy Magyarországon keresztül vezet az út Európába, mert
nottek a fizetések, csökkent az infláció, mert az emberek jó része úgy
hitte, végre valóban lezárult egy korszak. Rengetegen telepedtek haza
nyugatról azalatt a négy év alatt. Mert volt egy mosolygós, fiatal ember,
aki megnyero volt, okos, talpraesett, nagycsaládos, magyar és keresztyén,
aki nem azért ment el a templomba Istentiszteletre, mert a protokol eloírta,
hanem mert hiszi és vallja az Isten, Család, Haza szentségét.
Aki nem azért lett az Ország RT. Vezetoje, hogy kifossza, átjátsza a
részvényesek vagyonát saját magának, hanem azért, mert hitte, hogy tud
változtatni, s hittel képes is volt rá. Hitték a társai is, így lett kerek
eggyé.
Viszont négy év kevés egy nagy munka véghezvitelére. Négy év arra elég, hogy
felvázolja a jövot, ami szép volt, jó volt, de kevés volt.
A baloldal támadásainak meglett az eredménye. Annak a baloldalnak, melynek
fo erejét a tömegtájékoztatást a FIDESZ-nek nem sikerült –érthetetlen okok
miatt- ellensúlyozni. Hatalmas hiba volt nem meglátni a hátuk mögött a
hiénát.
Akkorát esett a FIDESZ a választások végén, mint az a bizonyos ólajtó, bár
biztos vagyok benne, hogy megnyerte a választásokat. Megnyerte, de nem
reklamált a 48 órán belül megsemmisített gigantikus számú hibásnak ítélt
szavazatok miatt – a 0,1% híján a parlamentbol kiesett MIEP miatt! Nem akart
koalicióra lépni a MIÉP-el. Ez elvárandó a nagy európai politika részérol,
viszont nem értheto a haza szempontjából. Ezért egyszemélyben Orbán Viktort
hibáztatni nagy ostobaság. Az egész FIDESZ vezetése követte el a végzetes
hibát.
Mi soha nem tudjuk meg a valóságot, hinni viszont hihetünk a józan ész
diktálta igazságban. Ítélni az Isten fog, ateistát, hivot, mindenkit.
A FIDESZ véleményem szerint soha többé nem jut hatalomra. Normális emberek
ugyanis nem akarnak hatalomra kerülni egy kifosztott országban, ahol biztos
kudarc a vezetoi szék, mert az ellopott országot az új választott vezetokön
fogják keresni, nagyon hamar.
Itt már megszunt a hazafiság, ez már biznisz, nincs jelentkezo a vezetoi
posztra. S ha nincs, lassan át lehet játszani a hazát annak, aki lehet nem
is beszéli a nyelvünket, egy –sportnyelven írva- idegenlégiósnak, aki
hatalmas pénzzel érkezik, de a pénz mögött választott népét is hozza.
De ha valami elrugaszkodott elme mégis vállalná a vezetést, annak
kommunistábbnak kéne lennie a kommunistáknál. Visszaállamosítás,
vagyonelkobzások, perek a jogorvoslat reményében, szerzodések felülbírálata,
újratárgyalások, felbontások. Nagy nemzetközi veszekedések, szövetségi
kapcsolatok átvizsgálása. Törvényhozatalok, államépítés, hazateremtés. Szent
István, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Mátyás, II. Rákóczi Ferenc jogos örököse
és utódja lehetne!
Még egy gondolat a FIDESZ körül.
Magyarországon az ellenzék minden mozdulatát törvények szabályozzák, miket
nagy gonddal figyel az európai liberális lobbi. A parlamenti demokrácia
lényege ugyanis, a törvényesség. A FIDESZRE vonatkoznak a törvények, erre a
kormányra nem. Dávid-Góliát.
Nekem mindenesetre felfordult a gyomrom a gyurcsány uralta magyarországi
anarchiától, így ezennel leteszem a tollat. Nem vagyok képes folytatni a lap
vezetését, mert nem vagyok hajlandó az eseményeket tovább követni. Aki most
azt hiszi, hogy homokba dugtam a fejem, az nagyon téved. Ahogy az elején is
írtam, nem találom élvezetes dolognak az események összegubancolt szálainak
kibogozását, mert csak oda jutok, ahol már voltam: hazugság,
törvénytelenség, gátlástalan harácsolás. Minek leírni ezerszer valamit, ha
már százszor megtettem.
Minek ismételni, ismételni, ismételni, és mégsem történik semmi.
Hát maga nem normális, hogy mindent kétszer mond, hogy mindent kétszer mond
(Karinthy).
Én leteszem a tollat, kizárom magam az otthoni eseményekbol, de nem zárom ki
a szellemet, újra belévetem magam az elhanyagolt egyéb írásaimba.
A Bajor Napló következo foszerkesztojének több szerencsét kívánok!
München, 2007. május 30 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 15:51:33, péntek
|
| |
| |
,,Holdvilágároknak titka"
Holdvilágároknak mélyén,
Avarszagú völgye alján,
Bús, borongós ősznek alján,
Holdvirágároknak mélyén,
Ifú áll az apja balján.
Büszke álluk felszegetten,
Fehérlő Hold ragyog rájuk,
Némán állnak mind a ketten
Büszke álluk felszegetten,
Csillagfényes a ruhájuk.
S szól az apa szelíd hangon:
,,Ősök hite ide vonzott,
Lelkem mélyém szunnyad rangom,"
Szól az apa szelíd hangon,
S szomorún penget egy kobzot,
Régi dallam fájón csendül,
Fáról madár szárnya rebben,
Koboz húrja halkan pendül,
Régi dallam fájón csendül,
Ének szava mellé lebben:
,,Negyvenen mi jó táltosok,
Éppen kerek kört ülénk.
Bíboríves sugarával ,
Búcsúzón int Napszülénk
Éjszakai szertartásra,
Fohászkodva készülénk.
Negyvenen mi jó táltosok,
Éppen kerek kört ülénk.
Égre nézünk, földre nézünk,
Ősi múltba suhanánk.
Mintha vasak csörrenését,
ágreccsenést hallanánk.
Veszélyt érzünk , szemünk villan,
hamar talpra pattanánk.
Égre nézünk, földre nézünk,
Ősi múltba zuhanánk.
De addigra körbevesznek,
nagy üllőkön vert vasak.
Páncél csillan a holdfényben,
Gallyat ver sok-sok sisak.
Jönnek egyre közelednek,
Lépteik mily hangosak.
De addigra körbevesznek,
Nagyüllőkön vert vasak.
Több oldalról ránk zúdulnak,
Szívükben rút gyűlölet.
Ütnek minket, szúrnak, vágnak,
Parancsuk táltost ölet.
Mellünk tépik, vérünk freccsen,
feketít mohás követ.
Több oldalról ránk zúdulnak,
Szívükben rút gyűlölet.
Egy menekült meg csak onnan,
Társa teste mentette.
Holtra torzult zuhanással,
maga alá rejtette.
Így tartott terhét éjjel,
Soha nem felejtette.
Egy menekült meg csak onnan,
Társa teste mentette.
Pálcájára rótta a hírt,
Éltét ennek szentelte.
Botra vésett történetét,
a nagyapám meglelte.
Múltat, jelent és a jövőt,
Ekkor általölelte.
Ő is tovább adta a hírt,
Éltét ennek szentelte.
A Holdvilágároknak mélyén,
Avarszagú völgye alján,
Bús, borongós ősznek éjén,
Holdvilágároknak mélyén,
Ifjú áll az apja balján.
Büszke álluk felszegetten,
Fehérlő hold ragyog rájuk,
Némán állnak mind a ketten,
Büszke álluk felszegetten,
Csillagfényes a ruhájuk.
S szól a fiú kemény hangon:
,,Mindent értek úgy hiszem,
lelkem mélyén éled rangom."
Szól a fiú kemény hangon:
,,A hírt tovább én viszem!"
Szőke István Attila - Ökrös Csaba (Vraskó János és Farkas Annamari nyomán)
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 15:42:24, péntek
|
| |
| |
Negyvenezer éve Európában?
Vámbéry Ármin (1832-1913.) szabóinas nagy nélkülözések közepette, önerejéből küzdötte föl magát az egyetemig. Később Eötvös József segítségével megvalósíthatta kitűzött célját: Konstantinápolyban meglapozhatta tudományos munkásságát. A török filológia létrehozása körül hasonló érdemei vannak, mint Kőrösi Csomának a tibeti nyelvtudomány megteremtésében. A török nyelvek vizsgálata érlelte meg benne azt a feltételezést, hogy a magyar nyelv ezekkel közelebbi rokonságban van, mint a finnugor nyelvekkel. E nézeteit azonban, melyek heves vitákat váltottak ki, később ,,helyesbítette". (Mint a továbbiakból kiderül: nem kellett volna.)
És, hol tartunk azóta?
1985-ben, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület létrehozásával, Svájcban élő tudósok egyetemi tanárok, levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok a szabad, előítélettől mentes történelemkutatás eszményét tűzték ki maguk elé.
Fő törekvésük a magyar nép, nyelv- és őstörténet szabad kutatása és tanulmányozása.
Az Egyesület az egyetemes magyarság egyetlen olyan független tudományos kutatóműhelye, ahol a magyar nemzeti történelemkutatás, történelemírás és történelemoktatás továbbmegy. ,,Ez a szilárd, egészséges nemzettudat alapja." ,,...minden nemzet jövőjének kulcsa a saját történelmében található, és amely nemzet ezt a kulcsot elveszíti, az a saját jövőjét veszíti el." ... ,,Tevékenységünkben nagy súlyt helyeztünk a korai magyar történelem tisztázására, .. az e tárgyban elkövetett ferdítések az egyesülő Európában a magyarságot veszélybe sodorhatják; a nagy olvasztótégelyben csak a kemény nemzettudattal rendelkező népek lehetnek sikeresek, maradhatnak életben." (Dr. CSIHÁK GYÖRGY közgazdász-történész, az egyesület elnöke.)
Az elmúlt húsz évben az egyesület munkájában kiemelkedőt alkotott pl. GÖTZ LÁSZLÓ (St. Pölten) aki ötkötetes munkájában kimutatta a nyelvtudomány által képviselt magyar őstörténeti elképzelés tarthatatlanságát.
CSER FERENC (Sydney) összefoglalta könyvében mindazt a tényt, amely a magyar nyelv és nép kárpát-medencei kialakulása mellett szól.
NAGY ÁKOS (Adelaide) kimutatta, hogy a magyaroknál gyakori B-AB vércsoport Eurázsia népeire is jellemző, Európa mai lakóira azonban nem.
MACUMOTO DIDEO (Oszaka) felfedezte a gének szerepét a népek őstörténetében, és megtalálta a japánok ,,hibás" génjeit, amelyeket kimutatott több eurázsiai népnél, köztük a magyarban.
KAZÁR LAJOS (Melbourne) bebizonyította, hogy a japán nyelv is - a magyarhoz hasonlóan - az ural-altáji nyelvcsalád tagja.
A Tárihi Üngürüsz című magyar ősgeszta SÁRKÁNY KÁLMÁN (Budapest) és JUBA FERENC (Bécs) segítségével Budapestről Prágába, BLASKOVICS JÓZSEFHEZ került, aki magyarba ültette a művet.
Az üngürüsz jelent: magyart, avart, hunt, szkítát, s az ősgeszta igazolja, hogy az üngürüszök háromszor jöttek a Kárpát-medencébe.
HENKEY GYULA (Kecskemét) - GÁDOR JÓZSEF (Kecskemét) és SÁNTHA PÁL VILMOS (Csíkszereda) segítségével - felmérte a mai magyarságot, és 40 ezer ember adatai alapján igazolja, hogy 54,3 %-ban törökös embertani formát mutat. (Ezért írtam előbb, hogy Vámbérynek nem kellett volna visszavonnia erre vonatkozó állításait.)
A Science magazin 2000. novemberi számában a világ 17 élejáró genetikusa közzétette az európai génkutatás eddigi eredményét. Eszerint a legrégibb európai gén 35-40 ezer éves, amelynek a legnagyobb előfordulása (60 %-a) a Kárpát-medencében található, míg a nyugat-európai mintában elenyésző. Ezt a gént a magyarok ősei délről hozták, az első csoporttal. Ezzel szinte egy időben megjelent a csoport Szibériában és Amerikában. A tanulmány első szakszerű magyar nyelvű bemutatása SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY akadémikus (MTA) érdeme.
Dr. Csihák György szerint Cser, Henkey, a külföldi génkutatók és a Tarihi Üngürüsz adatai oly nagymértékben találkoznak, hogy eldöntik a vitát, miszerint a magyar 35-40 ezer éve őshonos a Kárpát-medencében, és egyike Európa legrégibb lakóinak.
Panorama Worldwide Magazin VII.éf., 6. sz. nyomán
szerkesztette: Bóna Mária Ilona
2006.02.06. Bp.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 13:56:05, péntek
|
| |
| |
Javaslatok az újabb népszavazás előtt
A rendszerváltozás nevezetű felfordulásban megélt választások és népszavazás alkalmával két fontos eleme valósult meg a kampányoknak.
1./ Tudtuk, hogy MIT szeretnénk,
2./ és többnyire azt is tudtuk, hogy HOGYAN szeretnénk.
A negyedik választás előtt azonban meg kell abban is állapodni, - még a kampány előtt, hogy MIÉRT szeretnénk győzni, és ez határozza majd meg a hogyant!
Tehát, a fontossági sorrend megváltoztatásával kell kezdeni a stratégiát.
Vagyis, a Budapest 29. választókörzetében élő embereket meg kell győzni arról, hogy képviselő jelöltjüknek, a parlamentbe jutással az ő sorsuk jobbításának szándéka a CÉL-ja! Pontosabban: a 29. választókörzet képviselő jelöltjének az egyes embert, az EGYÉNt kell meggyőzni arról, hogy jelöltje érzi a legnagyobb felelősséget(!) a körzetben élők sorsa iránt!
Kik is ők valójában?
Meg kell tudni, hogy az új helyzetbe került magyar társadalomban hogyan alakult a sorsuk az itt élő lakosoknak!
(Településstatisztikai és szociológiai adatok összegyűjtése, elemzése; intézményi, infrastrukturális és földrajzi adottságok, hagyományok elemzése; - személyes beszélgetések, interjúk készítése és nyilvános beszélgetések szervezése, majd minden adat publikálása.)
Elsősorban meg kell tudni, milyen az aránya a kibontakozási lehetőséggel már élni tudóknak és a leszakadóknak!
Vagyis, meg kell tudni, hogy az aktív korú népességnek milyen arányú eltartottról kell gondoskodni a körzetben? (Itt Andorka Rudolf "egyharmad-kétharmad-", vagy "kétharmad-egyharmad-" társadalom-meghatározására gondolok, amelyben azt a társadalmat írja le, amelyikben a népesség kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)
Félő, hogy a XX. kerületben ez az arány egyharmad-kétharmad, míg a soroksári, többségükben(?) sváb nemzetiségű lakosok körében (akik sok segítséget kaptak a váltáshoz az ó-hazában élő rokonoktól) feltételezhető a kétharmad-egyharmad
eltartó-eltartottsági arány.
A Pesterzsébeten élő EGYÉN-ek többsége egy elhúzódó krízishelyzetben éli át a rendszerváltozást. Itt az őslakosnak számító "külkertesen" (külkertes=már nem külváros, de még nem kertváros) élőkre gondolok elsősorban.
Őket, (a mai öregségi nyugellátásban részesülő "eltartottakat") már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékű a Klapka-téri református gyülekezet fejlődéstörténete(!), ahol a vallási közösséghez tartozás ereje olyan erős volt, hogy - a gazdasági világválság idején - volt anyagi és erkölcsi ambíciójuk az ÉPÍTKEZÉSRE!
Ők nemcsak templomépítésbe kezdtek 1936-38-ban, hanem - ami mindig is sokkal nehezebb volt, - közösséget is építettek!
Az Alföldről "feltelepült" protestáns, polgárosodó emberek hozták magukkal a hogyan? tudását! Tudták, hogy hogyan fogjanak hozzá ö n e r ő b ő l az építkezéshez!
Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki a kommunista diktatúra belőlük és utódaikból.
Tudnunk kell tehát, hogy Ők nem azonosak azokkal, akik megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem Ők azok, akiken megvalósult az!
Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát, ami alapja lehet minden további elsajátításnak!
A szocializáció az egyed szociokulturális környezetben elsajátított mindennapi életképessége!
Ettől az életképességtől fosztotta meg és fosztja meg a mai napig a baloldali politikai erő az erzsébeti és soroksári lakosokat, azzal, hogy hatalmát arra használja, hogy "lenyúlja" a szociokultúrát! Hogyan teszi ezt? Úgy, hogy olyan emberek alapítanak úgynevezett "nonprofit-", civil- (szociokulturális) szervezeteket, akik az élére állva ezen szerveződéseknek, csak annyira engedik működni azokat, amennyire az a saját, önös - többnyire politikai - érdekeiket szolgálják!
Meg kell - még a kampány során - indítani a Csiliben, valamint a Táncsics Művelődési Házban a minden érdeklődő által elérhető NÉPFŐISKOLAI KURZUSOKAT!
Ezeken a népfőiskolai kurzusokon olyan "művelődési programot" kell összeállítani, amely segíti, ösztönzi az egyént, illetve az adott közösséget fejlődésben, kreativitásban!
A program összeállításánál figyelembe kell venni, hogy - az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek - csaknem mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémái; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának problémái;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: - a munkahely elvesztése, - a szakértelem elavulása, - a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, - a rekreációra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésében, amely biztosítja a jövőt és megfelel az EGYÉN vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás-terrorizmus, a közbiztonság hiánya, modern betegségek) túlélése.
Az alábbi hét témakör programja lehetővé tenné, hogy a kurzust elvégzők - helyes önértékeléssel képesek legyenek:
- a saját- jól felfogott érdeküket belátni, aszerint élni, cselekedni;
- arra, hogy igényeljék az olyan politikai képviseletet, amelyik nem a "jól bevált" bűnbakokra áthárító felelősséggel politizál, - mert az gátja lehet az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításának - hanem reális igényt támaszt! Előtte azonban, a POLITIKAI KÉPVISELETRE JELÖLTnek meg kell győznie választópolgárát arról, hogy megérti elhúzódó krízishelyzetét. Megérti és arra törekszik, hogy MINDEN, a váltáshoz szükséges ESZKÖZT (erkölcsi rehabilitáció, a váltáshoz szükséges ismeretek, induló tőke) KÉPES biztosítani számára.
Témakörök:
1./ A legfontosabb, hogy az egyén ismerje meg saját genealógiai múltját és e megismeréssel kialakuljon, általánossá váljon az a tény, hogy a magyar- és más nemzetiségi (kisebbséghez tartozó) családok magántörténelmük, családi- genealógiai múltjuk ismeretével részeseik a magyar nemzet történelmének! (Ezzel a nemzettudattal már egyenrangú tagjai lehetünk az Európa országai - nemzettudattal rendelkező nemzetállamok - uniójának!)
2./ A szociálpszichológia segítségével megismerheti az egyén saját lelki alkatát, saját lelkiéletét. Ezen kívül olyan kommunikációs- és szociálpszichológiai ismereteket sajátíthat el, amely a mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását és gazdagítását segítheti!
3./ Az andragógia, a felnőttképzés- és művelődés keretében elsajátíthatók lennének azok a tanulástechnikák, amelyekkel megvalósítható lehet az egyén számára az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett életprogram.
4./ A kultúrtörténeti áttekintés keretében lehetőség nyílna a politikai demagógiától mentes nemzeti kultúra történelmi, történeti megismerésére.
5./ A környezetismereti áttekintés segítene a XXI. század emberének visszatalálni a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernie azt a természeti környezetet, ami őt körülveszi. Meg kell ismernie, hogy harmonikusan együtt tudjon élni vele, óvni- védeni tudja azt, hogy utódaik is élvezhessék!
Felhívnám a figyelmet arra a kedvező lehetőségre, hogy a 29-es választókörzetben található a Péteri majorban egy botanikus kert.
A KEK tanszékei, amelyek a Péteri majorban működnek: Dísznövénytermesztési- és Dendrológiai Tanszék, Zöldségtermesztési Tanszék, Kísérleti Üzem- és Botanikuskert, a XX. és XXIII. kerületiek számára ismeretlen, teljesen (elhanyagolt), zárt világ!
A kampány során, a népfőiskolai kurzustól függetlenül is meg kell hirdetni a botanikus kert megnyitását (az Oczy-kert mintájára) a lakosság előtt! Előtte azonban meg kell szervezni az "önerős" rendbehozatalát! (Alapítvány, egyesület létrehozatalával...)
Meg kellene szervezni az erzsébeti kiserdő (rendszeres szemétmentesítésével) és a Duna-part alkalmassá tételét - rekreációs szabadidős programok szervezésére...
6./ Az állampolgári ismeretek keretében megismerhetné az egyén azokat a törvényes, jogi kereteket, amelyben mindennapjait megéli, amelyek ismerete nélkül lehetetlenség a személyes (rendszer)változtatás.
7./ A közösségfejlesztési technikák ismeretével könnyebben lehet barátságban élnie az egyénnek szomszédaival, szűkebb-tágabb környezetében élő embertársaival. Lehetőség nyílna társadalmi cselekvési technikák: párbeszédkörök, szomszédsági kapcsolatok létesítésének és ápolásának-, társas körök létrehozásának módjainak elsajátítására.
A NÉPFŐISKOLAI KURZUS témaköreinek "részletes" ismertetése a mellékletekben található!
Budapest, 2001. október 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 13:04:19, péntek
|
| |
| |
MŰVÉSZEK A TEMPLOMÉRT
Jótékonysági Templomkerti esték II.
MAGYAROK ÉNEKEI
(énekelt történelem Szent Istvántól napjainkig)
"Ahol az ember az Istennel érintkezik,
Már nem nehéz a puszta beszéd,
Lényének olyan mélye ébred,
Mely maga magától énekléssé nemesül."
(Ratzinger bíboros: A liturgia nyelve)
Ezzel az idézettel kezdett Ferencz Éva Magyar Örökség-díjas "énekmondó" egy
ima után.
Mikor Évával és Kobzos Kiss Tamással, a Magyar Örökség-díjas "énekmondóval"
megbeszéltem a koncert címét - énekelt történelem Szent Istvántól
napjainkig -, rögtön feltűnt,
hogy Éva és Tamás magukat "énekmondónak" titulálják.
Makray Kati, az est háziasszonya, foglalkozott Szent Gellérttel - a Remetei
Bazilika szobrairól tartott ismertetésében. Szent Gellért legendájában
feltűnt egy "daloló lány", akit a csanádi püspök órákon
keresztül hallgatott: lehet, hogy a lányt (Ferencz) Évának hívták?
(Akinek gyönyörű ruháját a Gyergyószárhegyről származó édesanyja hímezte
székely keresztszemes motívumokkal.)
Az Árpádházi királyok szigorú törvényei miatt a regösök elhallgattak, az
őshazából hozott "koboz"
és hegedű a népi költészet előadásának szerszáma lett - mert a rítusokat
átvette maga a nép és ezek így "szokássá enyhültek".
A pécsi székesegyház egyik aggastyán szobra(11. század) magyar hegedűt
ábrázol (Hegedűs Dávid).
A "kobzosok": Johannes dictus Kobzos de Zobodi ( Szabadi Kobzos János,
1326),
vagy Nicolaus dictus Kobzos (1364).
( A "lengyel hegedű" 15. században kerül említésre és ugyanekkor a német
közvetítéssel tűnik fel
az arab eredetű "lant vagy laut).
A MAGYAR ÉNEKMONDÓK NEM TRUBADÚROK.
A trubadúrok lovagok voltak és megelégedtek az énekszerzéssel, azaz a
"kitalálás"
(trobaire=kitalálás, innen a "troubadour") dicsőségével.
Az előadásban nem vettek részt és az énekmondásra "joglárokat", azaz
"zsonglőröket" szerződtettek.
Megállapíthatjuk, hogy a Trubadúrokhoz a magyar "énekmondóknak" semmi közük!
A magyar nyelv, a latin nyelv elterjedésével "elszegényedett": 13
(tizenhárom) magyar hangnak nem volt latin megfelelője.
Gondoljunk csak a "Halotti beszédre", amelynek simán folyó, eleven,
képszerűségre hajló nyelve jobb,
mint latin mintájáé.
Az első legendáskönyvekben, Szent Ferencé, a magyar szenteké stb.. (14 - 16.
század)
micsoda pazarló erő, nagyszerű hevület, gazdagság lobog!
Vagy Ballasi Bálint számos verse, ami a népi formákhoz nyúlt vissza
(nem véletlenül lett számos verse a kuruc idők népi énekévé).
Balassi "ad notam" kifejezése kizárólag csak NÁLUNK vált szólásmóddá, mert
"VERSET MONDANI ANNYIT JELENTETT, MINT ÉNEKELNI".
(Pusztán verset szavaló poéta fogalmára nincs is szó egykorú
nyelvkincsünkben.).
Végül a KURUC KÖLTÉSZET ISMÉT AZ "ŐSTALAJBA" ERESZTI A GYÖKEREIT!
AZ ÉNEKMONDÓK
Éva mivel is kezdhetne a Szabadtéri Oltáron, mint egy - Moldvában gyűjtött
(Szent Gellért-i) - imával:
"Dicsérjétek az Urat minden népek!".
Tamás sem maradt el, mert egy másfél méteres - Somogy országból -
"furugla"-t szólaltatott meg
(a "Fújnak a fellegek"-et.), majd Éva egy "csemegével" zárta:
"Emlékezzél meg te gyarló ember"
(Cajoni Cantionale, 1676).
A hallgatóság el kezdte az "időutazást", nem volt szokatlan a fülnek az
eddig ismeretlen hangszerek zeneéje sem.
Regölés.
Éva - (sámán)dobbal a kezében - visszanyúlt Álmos fogantatásáig: EMES-nek,
az ősanyának Isteni látomásában egy Turul jelent meg.
(Turul a magyarok és a keleti rokonnépek totemállata - ma is így nevezik
Mongóliában: TURULUCH.)
Tamás tekerőlanttal "Álmos vezér"-ről énekelt, majd Éva folytatta a
"dobolást":
"Árpád nemzette Zoltánt, ..", míg eljutottunk Szent István királyig.
Eddig az Árpádházi királyok "genealógiája" rendben volna. Következtek is
egymás után a
Képes krónika történetei énekelve, tekerőlanttal és kobozzal kisérve Szent
Istvánról,
Szent Imréről, Szent Lászlóról , majd Szent Erzsébetről két próza között
együtt énekelték a
"Magyarország szép nemes csillaga."-t.
A közönség a szereplőkkel együtt élvezte a hősi eposzokat és a "múlt"
mindenkiben tudatosult.
Szükség van erre a mai világban, mikor ma ismét érvényes a "végképp
eltörölni a múltat"
szlogen kísért és MTA nyelvész professzora bizonygatja a Polgárok Házában
"eredetnélküliségünket".
A "Török világ"-ban Zrinyi Miklós nem idéztetett - mert a renaissance és a
barokk nagy külföldi
példái után indult. Ehelyett hallhattuk - többek között - kobozkísérettel
"Budát ó, Hunnia" (históriás ének, XVII. sz.), "Fúdd el jó szél, Fúdd el"
(Moldva),
vagy ami engem legjobban megragadott, (a Vépi kéziratos énekbő) az
"Üdvözlégy Világ Asszonya".
A "Kuruc kor"-ban "együtt roptuk" - büszkén, egyenes gerinccel - Tamással a
Hajdú táncokat.
Éva a műsor középpontjába helyezte -joggal - Esterházy Pál nádor imádságát,
a "Felajánló Imádság"-ot.
- ezt már másodszor hallhattuk Évától a Szabadtéri Oltáron
(az első 2004-ben volt az avatáskor a "mi miniszterelnökünk tiszteletére").
Az énekmondók "Édes Hazám" blokkban a hazaszeretetükkel "fölpántlikázták" a
hallgatóságot,
körbefontak bennünket Csíki népdalokkal, amelyre a koronát a "Fohász"
(az Isten áldása szálljon az országra) tette fel.
Az est egy különlegességet is felkínált nekünk.
Nemrég az "Isten költőjévé" előlépett Nagy Gáspár verseiből (Tamás
feldolgozása) hallhattuk az
"Esztergomi apokrif"-t, Évától pedig a "Belátás" gyönyörű versét.
De az énekmondás sem hiányzott:
"Ó fenséges Atyaisten", Moldvai szentes énekkel.
A finálé közös énekléssel, koboz kísérettel zárult, majd a ráadásban - az
oltár lépcsőin lejőve,
a közönség előtt - az "Ó szent István dicsértessék" (Moldva) búcsúzott
tőlünk Ferencz Éva és
Kobzos Kiss Tamás Magyar Örökség-díjas Énekmondók.
Engedjék meg, hogy Nagy Gáspár versével, a "Belátás"-sal fejezzük be
a "Második Templomkerti esték"-ről készült beszámolónkat:
"BELÁTÁS
Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni,
Nem lehet a világot Isten nélkül megérteni,
Nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni.
Illetve lehet
Csak az olyan rémült magánkaland,
Amelyet a kétségbeesés kormányoz,
S végkimenetele fölöttébb kétséges.
( Ferencz Évának, midőn az adventi műsorunkat beszélgettük. Gáspár -
2004.XII. 7.)
Köszönetet kell mondanunk Dr. Láng Zsolt a II. kerület polgármesterének, a
"Templomkerti esték"
fővédnökének, - aki rövid köszöntőt mondott -, a II. kerület
Önkormányzatának,
valamint mindenkinek, akik részt vettek e nemes munkában - Bazilika egyházi
tanácsának, a Budaligeti Polgári Körnek, a Réh Sándoréknak (Gold box Kft),
Klebelsberg Kultúrkútiának, az újonnan csatlakozott támogatóknak:
Tiszaalpári gazdáknak, valamint a Máriaremetei Cserkészcsapatért
Alapítványnak és nem utolsó sorban a művészeknek, akik tényleg énekmondók!
Bődey Kati és Sándor
"Templomkerti esték" sorozat szervezői
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 12:59:09, péntek
|
| |
| |
Dalmady Győző:
DICSŐ ÁRNYAK
Dicső árnyak, régi nagy királyok,
Éjjelenkint hogyha fel-feljártok,
Ihlessétek meg a nemzetet ;
Nincsen, a ki útjain vezesse,
Hányja, veti rég a vakszerencse,
Eszményeket lelke nem követ.
Századokig voltatok vezéri,
Megtanult fel a magasba nézni,
Vakmerően, mint a sasfiak ;
Koronátok hintett fényt útjára,
Ő rábízta magát sugarára,
Mely sohsem volt csalfa, ingatag.
Tudja jól, hogy a merre ti mentek,
Az igazi hazaszeretetnek
Arra visznek éppen útjai;
A koronáét nem azért hordjátok,
Hogy emelje földi méltóságtok,
Hanem, hogy a célt mutassa ki.
Óh dicső cél: önállás, szabadság !
Életüket ők annak áldozták,
És a nemzet bátran ment velük.
Nem kérdezte: mi lesz a jutalma ?
Övé volt a haza völgye, halma,
S otthon volt a neve mindenütt.
Hol van a cél, melyért lelkesedtek ?
Az utódok de megfeledkeztek !
Nevéről is alig ismerik,
Maholnap a nevétől is félnek -
Mese lesz már a magyar történet,
És ők maguk idegenek itt.
Keljetek föl, dicső nagy királyok !
Tévelyegni tovább ne hagyjátok
A nemzetet, mely válságban áll !
Visszajáró lelketek meglátva,
Eszébe jut majd a régi pálya,
S a nyomokra még tán rátalál.
(1884 - 1890)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 12:31:41, péntek
|
| |
| |
MAGYAR MÚLTBAN MAGYAR JÖVŐ 6.
ÁRPÁD Birodalma
ÁRPÁD-ágbeli őseink a mai Ópusztaszer vidékén vívták utolsó csatájukat, s ezzel a Dunántúl kivételével birtokba vették a Kárpát-medencét.
ÁRPÁD vezetésével itt gyűltek össze az első nemzetgyűlésre a nemzetek horkái és a nemzetségfők, hogy új gyulát válasszanak, Kurszánt. Utána megvitatták, lefektették az új haza rendjét és törvényeit. Hálát adtak a magyarok Istenének, amiért visszasegítette őket őseik földjére. A vérszerződés értelmében felosztották maguk között az országot. Ezen események emlékére épült az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark.
Az országgyűlésről hazatérő vezetők letelepítették népüket a végleges helyükre, és hozzáfogtak a termeléshez és a kereskedelem kiépítéséhez. Úgy tűnik, hogy ez gyorsan meg is történt, mert már 899-ben mint Arnulf császár szövetségesei hadat indítottak Berengár, Itália hercege ellen. Ez nem nézte jó szemmel, hogy Arnulf a római császár címre is kezdett igényt tartani. Berengár, a későbbi király szintén római császár szeretett volna lenni.
Arnulf, a vetélytárs azonban 900-ban meghalt és utóda, Gyermek Lajos és tanácsadói nem újították meg a szövetséget elődeinkkel és a velejáró adófizetést. Enek következtében ÁRPÁD elfoglalta a Dunántúlt, és megtámadta Bajorországot. Majd szövetséget kötött Berengéárral, hogy megakadályozza Gyermek Lajos Itália felé való terjeszkedését, aki szintén római császári címre vágyott.
ÁRPÁD tehát a magyarság érdekeit védve hatásosan beleszólt Európa politikai életébe.
ÁRPÁD ezen lépései következtében ellenségessé vált a magyarok és bajorok közötti viszony, ami egymás elleni sorozatos támadásokhoz vezetett. Amikor 904-ben Kurszán gyula Bajorországba ment béketárgyalásokra, a bajorok a küldöttség minden tagját becstelenül meggyilkolták.
907-ben Gyermek Lajos nagy támadást indított Magyarország ellen a Dunántúl visszahódításáért.
A magyarok háromnapos kemény küzdelem után visszaverték a támadást, és súlyos vereséget mértek Lajos seregeire. Luitpold herceg, Salzburg érseke, két püspök, három apát és tizenkilenc gróf vesztette életét. Lajos király Passau várába menekült.
Őseink elfoglalták a bécsi medencét, és a magyar birodalom határát az Ens folyóig terjesztették.
Eltérnek a vélemények ÁRPÁD halálának idejét illetően. Vannak, akik úgy vélik, hogy a nagyfejedelem halálának híre bátorította fel a bajorokat a 907-es támadásra, mert az uralkodóváltás győzelemmel kecsegtetett.
Mások szerint viszont ÁRPÁD a harcok alatt vagy azok befejezte után kapott súlyos sebet, amibe röviddelazután bele is halt.
Az sem zárható ki, hogy a független és szabadsághoz szokott horkák némelyike kiszolgáltatottnak érezhette magát az erőskezű nagyfejedelemmel szemben, s a harcok végeztével még egy jól irányzott lövéssel halálos sebet ejtett ÁRPÁDon.
Ez mind csak feltevés és csak annyi bizonyos, hogy ÁRPÁD halála után a központi hatalom hanyatlásnak indult. A későbbi nagyfejedelmek vagy nem voltak jó szervezők, vagy hiányzott belőlük a feladatuk betöltéséhez szükséges határozottság és keménység.
Mindenek ellenére a 907-es győzelem bizonyságot tett a magyarság hatalmas hadi erejéről, harci képességéről, és a magyar birodalom határainak sérthetetlenségéről. A magyarok tisztában voltak a veszélyekkel, de látták a nyugati társadalmak tagoltságát is. Ezt úgy igyekeztek kihasználni, hogy előnyös szövetségeket kötöttek. Rendszerint a gyengébb hercegek, ,,kiskirályok" hívták őket saját vetélytársaik ellen. Őseink készségesen elfogadták az ilyen felkérést, kiváltképpen ha a támadás olyan uralkodó ellen irányult, aki egy erős királyság létrehozásán dolgozott. Még X. Leó pápa is igénybe vette őseink segítségét az ellene lázadók leverésére. Eleink józanul felmérték Európa társadalmi és politikai viszonyait, és nem késlekedtek a beavatkozással, amikor azt a nemzeti érdek megkövetelte.
Bízvást leszögezhetjük, hogy nem csak kemény harcosok, hanem kiváló éleslátású politikusok is voltak. Ehhez hozzátehetjük, hogy a ,,kalandozásoknak" nevezett hadjáratokat a nemzet érdekében és annak jövőjéért politikai megfontolásból indították, tervszerűen és szövetségben hajtották végre. Az ország és a nemzet bizonyságát szolgáló háborúkat nem hazai, hanem idegen földön vívták meg.
(Radics Géza: Olvasmányok múltunkról/Megjelent: 2000-ben, a szerző kiadásában)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 12:31:04, péntek
|
| |
| |
A ,,HONFOGLALÁS"
Nincsen hiteles adatunk arról, hogy ÁLMOS nagyfejedelem melyik évben halt meg. Biztosak lehetünk abban, hogy Álmos volt a nemzetszövetség létrehozója és a ,,honfoglalás" előkészítője.
Halála közvetlen a hadműveletek megkezdése előtt vagy röviddel utána következett be, mert azok befejezése már ÁRPÁD nevéhez kötődik. Neki, mint gyulának egyébként is feladata volt a hadak vezetése.
ÁLMOS halála inkább a nemzetszövetség vezetésében hozott változást, mert ÁRPÁD lett a nagyfejedelem, legidősebb fia, Levente pedig a Nyék nemzet horkája és valószínűleg a nemzetszövetség gyulája.
A KÁRPÁT-MEDENCE birtokbavételét nem csak katonailag, hanem diplomáciailag is elő kellett készíteni. A Dunántúlt ez idő tájban a hanyatlóban lévő frank császárság uralta, ahol kisebb szláv vezérek kezdték bontogatni szárnyaikat. Megrendszabályozásukra 892-ben Arnulf, frank császár, ÁLMOS szövetségét kereste. Ajánlatát a nagyfejedelem el is fogadta. Őseink még ugyanebben az évben szerettek volna szövetséget kötni Bizánccal, de Leó császár ezt visszautasította. Két évvel később, 894-ben viszont Leó Álmossal akart szövetkezni a bolgárok ellen, amit a nagyfejedelem nyomban el is fogadott.
Az történt ugyanis, hogy a fiatal és tetterős Simeon lett a bolgár cár, és zaklatni kezdte a bizánci határokat.
ÁRPÁD-ágbeli őseink tehát szövetségben álltak az akkori világ két nagyhatalmával, s csak azután fogtak a nagy terv katonai megvalósításához. Ennek előkészítéséhez évekre volt szükség. Gondoskodni kellett, hogy a szekerek jó állapotban legyenek a hosszú útra. Be kellett szerezni az élelmiszereket, feldolgozni a nagy mennyiségű vasat, amely kellett a szerszámokhoz, a harcosok nyílcsúcsaihoz, és így tovább.
A nagy vállalkozás sikerének kulcsa a bolgár hadak kettészakítása volt. E feladat megoldása Levente vezetésével a Nyék és Jenő nemzet támadó alakulataira hárult. Bizánci hajók szállították a csapatokat az Al-Duna vidékére, ahol megütköztek, és kemény harcokat vívtak a bolgárokkal.
Leó császár azonban békét kötött Simeonnal, még mielőtt a harcok befejeződtek volna. Nem tudjuk, hogy milyen megfontolás vezérelte a császárt, de valószínű ekkor ismerte fel őseink tervét, ami megdöbbentethette. Vagy úgy gondolta, amíg a két ellenség egymást pusztítja, addig békén hagyják Bizáncot. E váratlan fordulat nehéz helyzetbe hozta Leventét, de különösen a Duna déli oldalán harcoló Jenő nemzet csapatait. Súlyos veszteségek árán ugyan, de feladatukat teljesítették. A Kárpátokon belüli bolgárokkal a keleti szorosokon bevonuló harcosok küzdöttek meg. Az utolsó győztes csatájukat Szernél, a mai Ópusztaszernél vívták meg.
Miután a hadműveletek sikeresnek mutatkoztak, megindult a szekérkaravánok végeláthatatlan menete az asszonyokkal, gyermekekkel és öregekkel. Ezek védelméről, élelmezéséről és a betegek ápolásáról szintén gondoskodni kellett. Úgyszintén több milliónyi állatállományról. E vállalkozás nagysága akkor érthető teljes valóságában, ha tudjuk, hogy átlagban ezer kilométert, de az Etelköz legkeletibb vidékéről elindulóknak 1500 kilométeres utat kellett megtenniük, öt nagy folyamot átúszniuk, és végül a Kárpátok szorosain átvergődniük. Megérkezésük után rendben le kellett telepíteni a népességet, és a következő tél folyamára is biztosítani élelmezésüket.
Bárhogy is vizsgáljuk az eseményeket, ez mindenképpen óriási teljesítmény volt.
Ha tekintetbe vesszük a felsoroltakat, akkor kitűnik, hogy a ,,honfoglalásnak" nevezett hatalmas vállalkozásnak a világtörténelemben sem néi, sem hadászati vonatkozásaiban nincs párja.
Önteltség nélkül mondhatjuk, hogy ÁLMOS és ÁRPÁD nagyfejedelmek a világtörténelem legkiválóbb szervezői és hadvezérei közé sorolhatók. A Kárpát-medence birtokba vétele, és az ott élő népek megszervezése lett az alapja a magyar birodalomnak, amely az elkövetkező 630 évben döntően befolyásolta Európa történelmének alakulását, és erre méltán büszkék lehetünk.
(Radics Géza: Olvasmányok múltunkról/Megjelent: 2000-ben, a szerző kiadásában)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-20 01:47:42, péntek
|
| |
| |
Bayer Zsolt: Imádkoznak a próféták
Vérfürdő volt a mecsetben.
Már biztosan nem emlékeznek arra a viccre, ami a hetvenes évek végén
jelezte;
a Kádár-kori lélekgyilkosság sikeres volt és eredményes.
A vicc így szólt: vizsgázik a rendőr, és kérdezik tőle: mondjon négy keleti
országot.
Mire a rendőr: Afganisztán, Pakisztán, Naésaztán, Hátaztán.
Így éltünk mi valamikor.
Most pedig vérfürdő van a mecsetben.
Nagybevásárlás közben, vagy éppen este otthon, valamelyik ostobát bámulva a
tévében, jóleső borzongással
lehet nézni a vérfürdő képeit.
S bár a viccre már nem emlékszünk, de nagyjából ennyi nekünk mindaz, ami ott
történik.
Ezért fognak ők győzni.
Akik ott a mecsetben meghaltak, vagy elvitték őket, ők most a próféták.
A próféták sorsa pedig kétféle lehet.
Vagy kiröhögik őket, vagy megöregszenek, és elfelejtik egykori önmagukat.
Emlékeznek még Dennis Hopperre?
Ő volt a Szelíd motorosok egyik főszereplője.
Az, aki a film elején leveszi és összetöri a karóráját.
Nos, Dennis Hopper a kilencvenes évek végén egy svájci karórát reklámozott a
nagy példányszámú bulvármagazinokban.
Az utóbbi sorsra, Dennis Hopper sorsára azok a próféták jutnak, akik már
próféta korukban
sem hiszik el önmagukat.
A mecsetben most meghaló próféták nem ilyenek.
Ők elhiszik.
S környezetükben is egyre többen hiszik el nekik.
Mi pedig azt mondjuk: iszlamisták! - és ennél rémesebbet lassan nem is
tudunk mondani.
Igen, akkor ők iszlamisták.
Hogy nincsen igazuk?
Sok mindenben biztosan nincs igazuk.
Akkor például egészen biztosan nincsen igazuk, amikor ölnek, vagy ölni
akarnak.
Hiszen Jézus nem felülírható.
De egy dologban, csak egyetlenegyben egészen biztosan igazuk van.
Abban, hogy gyűlölik ezt a beteg, romlott, ostoba civilizációt, amit mi
tűzzel-vassal megpróbálunk rájuk erőltetni.
Mi pedig még mindig ott tartunk, hogy Naésaztán, Hátaztán.
Ezért fognak győzni.
Mert hit nélkül egyet biztosan nem lehet: Győzni.
Mi már nem győzhetünk tehát.
S talán jobb is így.
Huntington mester elégedetten hátradőlhet foteljében, és elszürcsölhet egy
finom teát.
Mi már sohasem tudhatjuk, melyik lesz a legutolsó teánk.
Vérfürdő van a mecsetekben.
Imádkoznak a próféták.
{Magyar Nemzet Képeslap}
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
265 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 238
- e Hét: 981
- e Hónap: 1928
- e Év: 37869
|
|
|
Offline
