Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
"Uram, tégy engem a Te békéd e
  2007-07-30 16:01:44, hétfő
 
  Őszinte levél minden magyar emberhez!

"Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé"

Assisi Szent Ferenc
Többen is kérték, hogy menjek a Kossuth térre, és szóljak az ott egybegyűlt
emberekhez, az evangélium, az élő Isten nevében.

Október 23, a szörnyű magyarverés napja után is sokan kérdezik, hogy egy
keresztény embernek ilyen helyzetben mit a teendője?

Úgy érzem, hogy nekünk, Istenre figyelő embereknek válaszolnunk kell ezekre
a kérdésekre, még akkor is, ha nehéz. Imádkozás közben három gondolat
fogalmazódott meg bennem, melyet alázattal megosztok veletek.

1. Annak idején, 2004 december 5-én is azt éreztem, hogy Gyurcsány Ferenc
uszítására az én magyar állampolgárságomat el lehet vitatni, de a
jókedvemet, az életbe, a szeretetbe vetett hitemet, keresztény reményemet
nem, azt csak én adhatom oda.
Úgy gondolom, hogy ezek olyan értékek, melyekről soha, semmilyen körülmények
között nem szabad lemondanunk.
Nem szabad hagyni, hogy a szomorúság, a gyűlölet, a reménytelenség
eluralkodjon rajtunk.
Soha semmilyen körülmények között nem szabad letérnünk a szeretet, a remény,
megváltónk, Krisztusunk által mutatott útról.

2. A szentírásban szereplő vezetők közül volt olyan, melyik elvesztette a
nép és Isten bizalmát.
Saul király letért arról az Útról, melyre Isten állította.
Az Úr parancsára a próféta felkente helyette Dávidot, akinek menekülnie
kellett haragvó királya elől.
Egy alkalommal egy barlangban bujkált katonáival Dávid, és a király egyedül
ebbe a barlangba vonult vissza, hogy könnyítsen magán. Dávid egyik katonája
meg akarta ölni a nép kegyéből kiesett vezetőt, de Dávid leintette, és azt
mondta, ne emeld a kezed rá, "mert király marad, míg az ideje ki nem telik".
Döbbenetes: Dávid nem engedett az erőszaknak.
Hiszem, hogy az erőszak, a vérontás nem szül igaz holnapot.
Őszinte tisztelettel hajtom meg fejemet népem előtt, amiért ilyen nagy
türelemmel viseli sorsát. Saullal a saját emberei számoltak le.

Gyurcsány Ferenc Balaton parti beszédében saját pártját, meg a vele együtt
kormányzó liberális pártot illette hihetetlenül kemény kritikával.
A történelmi magyar baloldalt, és a liberális pártot nem hiszem, hogy valaha
valaki ennyire keményen, durván elítélte volna.
Október 23-án Gyurcsány Ferenc megverette - válogatás nélkül - az utcán lévő
magyar embereket.
Olyan bűnt követett el, melyre semmilyen mentsége nincs, s mellyel nevét
örökre beszennyezte.

Úgy gondolom, hogy a jelenleg hallgató kormánypárt politikusainak két
választási lehetőségük van.

Az egyik, hogy elfogadják a miniszterelnökük kritikáját, aki hazudozó,
csaló, lusta embereknek nevezte őket, és hogy a pozíciójukat mentse, kész
volt ártatlan emberek vérét ontatni.

A másik alternatíva az, hogy tiltakozva kikérik maguknak az elhangzottakat,
és azt mondják, hogy a miniszterelnök szava rágalom és megszólás, mert nem
igaz, hogy a magyar baloldal és a liberális párt csalókból, hazugokból,
semmittevőkből állna, és nem kérnek olyan hatalomból, melynek kezéhez vér
tapad.

Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sok értékes ember van a két
kormánypártban.
Meg vagyok győződve arról, hogy ezekben a pártokban nagyon sokan az elmúlt
években is erejüket megfeszítve dolgoztak a magyar nép javán.

Hiszem, hogy e két párt ideológiájában nincs helye az erőszaknak, idős
emberek, asszonyok fényes nappal való megveretésének, kivont karddal nemzeti
ünnepre összegyűlt emberek közé vágtató rendőröknek.
Úgy gondolom, hogy a két kormánypárt le kell, hogy üljön, és külső behatás
nélkül e két alternatíva között választaniuk kell.

Tiszta szívvel imádkozom, hogy ez a két párt - kerüljön bármilyen áldozatba
is -, de saját múltjuk, nagy vezéregyéniségeik szellemében az igazság és az
élet mellett döntsenek.
Egészen biztos, hogy ha nem hátrálnak ki felemelt fővel ebből a botrányból,
akkor rájuk fog égni a képmutató, hazug, csaló, a saját nemzetére kezet
emelő jelző, és ugyanaz lesz a sorsuk, mint azoknak a pártoknak, melyek a
történelem során vért ontottak.

Amennyiben kormányzó politikusaik mellett kiállnak ezen pártok tagjai,
osztozni fognak a felelősségben, és az utókor ítéletében is.
Senkit nem érdekel Hitler jó vagy rossz szándéka.
Agresszív, erőszakos, kezéhez vér tapadt, és ezért pártjával együtt méltó
volt az ítéletre.

3. Hiszem, hogy egy ház, egy ország csak hitből, munkából, összefogásból,
áldozatból épülhet fel. Gyermekeimnek én is, mint oly sokan e
Kárpát-medencében szeretnék otthont, hazát építeni az Európai Unió által
adott keretek között, hogy felemelt fővel, örömteli szívvel együtt
élhessenek békében más szabad népek gyermekeivel.
Magánvagyonom nincs, de az időmnek ura vagyok, éppen ezért vállalok 100
szentmisét, beszédet, elmélkedést határon belül és határon kívül, ott, ahova
hívnak és az ott begyűlt összes adományt felkínálom egy "Nemzeti Megmentő
Alapba".

Arra buzdítok minden jó szándékú magyar embert, éljen bárhol e nagyvilágon,
hogy egy szívvel, egy lélekkel ajándékozzuk meg nemzetünket bizalmunkkal, és
erőnkhöz képest anyagiakkal is.
Most nemzetünk nem az életünket, vérünket kéri, de ezekben a nehéz gazdasági
időkben jó lenne nemzeti összefogás, hogy gyermekeinket, betegeinket, bajban
lévő testvéreinket segíteni tudjuk.
Éppen ezért arra bíztatok minden jóakaratú magyar embert, hogy adjunk 100
munkaórát életünkből a közös holnapunkért.
Az orvos, a művész, a kőműves, a szántóvető, mindenki vállaljon saját
szakmájában száz óra munkát az előttünk álló évben, minden hónapban egy
munkanapot, és ennek az árát adjuk közösbe, hogy az egészségügy, a tanügy és
a szociális intézmények szükséges reformját véghez lehessen vinni.

Milyen szép lenne, ha 15.000.000 magyar válaszolna bizalommal, és
szeretettel erre a felhívásra.

Népünk nagyjait megkérnénk ennek a "Nemzeti Megmentési Alapnak" a
felügyelésére, melyből minden olyan pályázatnak az ön részét lehetne
kifizetni, mely az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra reformját
szolgálja.

Hiszem, hogy vannak a Kárpát-medencében még igaz, őszinte emberek, kikben a
népünk megbízhat.

A közeledő Advent nagyon jó alkalom lenne az összefogásra, egy új közös
Magyar Karácsonyra való felkészülésre, a megtérésre, melyre mindannyiunknak
szüksége van, hogy őszinte Szeretet szülessen közénk!

Városainkban, falvainkban egy - egy kitűzött időponton szervezzünk szép
kulturális, vallási rendezvényeket, érdemes művészeink, lelkipásztoraink,
népünk nagyjai tartsanak értékes, lélekemelő előadásokat, hogy hitünkben,
nemzeti identitásunkban megerősödjünk, reménnyel, bizalommal töltekezzünk.
Az előadások végén a kiosztott csekkeken mindenki belátása szerint
támogathatná a magyar nemzet újjászületését. Ezeket a rendezvényeket határon
belül, de határokon kívül is meg kellene szervezni.
Ez legyen a mi tüntetésünk minden városban és faluban! Építsük a holnapot,
melyik a miénk.
Egy ilyen rendezvényre, mely nem valaki ellen, hanem a népünk gyerekei,
öregei, betegei, szenvedő testvéreink megmentésére irányulna, nagyon sokan
eljönnének, politikai, világnézeti különbség nélkül.
Meg vagyok győződve, hogy a közös összefogás, annak eredményei mindannyiunk
szívében a reményt, a közös magyar holnapba vetett bizalmat erősítené.

Alapítványunk 650 bajba jutott, árva gyereknek ad otthont, és mégis vállalok
100 óra munkát népemért, mert úgy gondolom, hogy most nem fürdőszobák
felújítása, nem valamelyik házunknak újrafödése a legfontosabb, hanem népünk
nagy családjának a jövője.
Úgy érzem, hogy a mindennapi kenyérnél is fontosabb gyermekeim számára az
őszinte beszéd.

Hiszem, ha nagylelkűen, áldozatokat vállalva összefog 15.000.000 magyar a
nagyvilágból, akkor itt az EU határain belül, a Kárpát-medencében, más
nemzeti közösségekkel együtt, egy virágzó otthont teremthetünk
gyermekeinknek.

Merjünk nagylelkűek lenni, merjünk áldozatot hozni, népünk jövőjébe értékes
vetőmagot szórni.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Családi irataim rendezése közb
  2007-07-30 16:00:37, hétfő
 
  TIZENHAT ÉV

Családi irataim rendezgetése közben kezembe rég meghalt nagyanyám első nyugdíj-értesítője - az Úr 1938. esztendejéből. Eszerint Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén, Csobánc utcai elemi iskolai tanítónő havi 275 pengő nyugdíjra jogosult.
Csak gyengébbek kedvéért: egy pengő ma kb. 1200 Ft-ot érne.
Ezen felbátorodva előkerestem a az 1982-ben kiadott, így holmi gonosz horthysta befolyástól mentesnek tudható Magyar Történelmi Kronológiát, s kiírtam az egymillió munkásmozgalmi cikkszó közül néhány nyilván hitelesnek mondható tényt.
Ezeket a tényeket írom le, szigorúan ragaszkodva két azonos időtartamú időszak kereteihez:
Trianon - 1937.
A másik 16-17 év kitalálását Önökre bízom

1920/22 1937

A népesség alakulása 7.615.000 9.254.479
Vasúthálózat 8566 km 8671 (villamosítva 243 km)
Elsőrendű országutak hossza 2680 km 5308 km
kórházak száma 187 244 (más adatok szerint:347)
orvosok száma 5129 10590
óvodák száma 975 1140
iskolák (alapfok, középfok) 7418 13780

Néhány, számokban nem kifejezhető intézkedés Trianon és az utolsó békeév között:

Botbüntetés az élelmiszerhamisítóknak.
A gazdatartozások elengedése.
A horogkereszt betiltása azonnal, Hitler uralomra jutása után.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozói, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási és egyéb kedvezmények.
A numerus clausus eltörlése másfél évtizeddel az USA előtt.
Az államadósság és I. világháborús jóvátételek teljes kifizetése.
A kor legstabilabb valutájának megteremtése (pengő).

Kérem, hogy aki elolvassa, szemelgessen belőle bátran. A gyümölcsöző többletismeret megszerzése mellett a mai nemzet- és országfelszámolók hiszterikus fasisztázása is rögtön érthetőbb lesz.

Szombathely, 2007. Boldogasszony havának 22. napján
Sárközy Csaba, tanár.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A hajléktalan is ember!
  2007-07-30 15:55:45, hétfő
 
  Olvasói levél Mizser Zsuzsanna pedagógustól

Elnézését kérem, hogy zavarom - de hihetetlen történet tanúja voltam tegnap.
A Kőbánya - Kispesti metróállomáson du. 3/4 4 KÖRÜL EGY SZERENCSÉTLEN ÖNTUDATLAN / RÉSZEG ? / EMBERT KÉT FIATAL METRÓRENDÉSZ A HOSSZÚ LÉPCSŐSORON FELHÚZOTT BRUTÁLISAN, AZ EMBERRŐL KÖZBEN A NADRÁG LEHÚZÓDOTT, AMIKOR FELÉRTEK A LEGFELSŐ LÉPCSŐFOKRA EGY HÓ-RUKK MOZDULATTAL ELDOBTÁK A SZERENCSÉTLENT, AKI OLDALRA FORDULT, S OLYAN HELYZETBE KERÜLT, HOGY A FARPOFÁK SZÉTNYÍLVA A VÉGBÉLNYÍLÁSA KITÁRULKOZOTT AZ ARRA JÁRÓ EMBEREK ELŐTT. ÉN AZT HITTEM, SZÉTNYÍLIK A KOPONYÁJA, - SZERENCSÉRE EZ NEM TÖRTÉNT MEG. EGY IDŐSÖDŐ ASSZONY ODAMENT, FELHÚZTA A NADRÁGJÁT, MI PÁRAN / NEM VOLTUNK TÚL SOKAN / REKLAMÁLTUNK AZ EMBERTELEN BÁNÁSMÓD ELLEN - A METRÓLEGÉNYEK ELMENTEK, - ÉN AZÓTA IS RESZKETVE NEM TUDOM LERENDEZNI MAGAMBAN A DOLGOT.
NEM MENTEM A SZERENCSÉTLEN EMBERT ESETLEGES BŰNEI ALÓL, DE NEM EZ A MÓD, AHOGYAN LE KELL RENDEZNI EGY ILYEN ESETET.
MILYEN ORSZÁGBAN ÉLÜNK? - ILYET CSAK RÉGI NÁCI FILMEKBEN LÁTTAM.
31 ÉVE TANÍTOK - JÁTSZVA TANÍTVÁNYAIM LEHETNÉNEK A FIATAL EMBEREK AKIK EZT A CSELEKEDETET VÉGHEZVITTÉK.
MINDENFÉLEKÉPPEN ÖNNEK SZERETTEM VOLNA MEGÍRNI A LÁTOTTAKAT, AMIT A HÉTVÉGÉN MEG FOGOPK ÍRNI A BKV-NAK ÉS MINDEN LEHETSÉGES FÓRUMNAK, KERESVE A VÁLASZT, HOL A HATÁR, AMI AZ EMBERSÉGET ÉS A BRUTALITÁST ELVÁLASZTJA, HOL A HELY, AHOL SZÓLNI KELL ERRŐL, HOGY NE ISMÉTLÓDHESSEN MEG.
TISZTELETTEL:
MIZSER ZSUZSANNA
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Otthontalan hontalanság...
  2007-07-30 15:50:52, hétfő
 
  A vágott-virág nemzedék otthontalan hontalansága
(A nyomor szabadsága, vagy a szabadság nyomora?)

Nemrég, egy téli nap reggelén az egyik budapesti pályaudvaron, vonatra várva fül- és szemtanúja voltam egy jelenetnek.
Egy olyan szociális munkás-féle beszédbe elegyedett a hajléktalanok egy csoportjával.

Szociális munkás: "Srácok! Mi a f...t kínlódtok itt? Üljetek föl az első vonatra, szálljatok ki az első faluban és kocogjatok be egy portára! Garantáltan találtok legalább egy olyan özvegyasszonyt, aki szállást, tiszta ruhát, meleg ételt, még "piát" is ad, ha cserébe fát vágtok, behordjátok a téli tüzelőt, rendbe teszitek a portát!"
Hajléktalan: "Menj a p...ba! Mit képzelsz rólunk? Mi világ életünkben pesti vagányok voltunk! Nem fogunk egy asszony szoknyája mellett cikiskedni!"
Hogyan lehet eljutni az ilyen "életfelfogáshoz"?

Feltételezés l./:
Az italbolt volt, szinte az egyetlen hely évtizedekig, ahol munka után együtt lehettek a férfiak, ha úgy "barátin" el akartak egymással beszélgetni. Sajnos ott, viszont az volt a "jó vendég", aki fizetett, mint a "Jani"! Ki nem akart "Jani" lenni, legalább a kocsmában?
Volt, aki két helyen is dolgozott /a kötelező munkahelyen, meg a fusiban) és most pedig az utcán él!
Ma már köztudott, hogy a teljesítménnyel együtt járó feszültséget oldani kell valahogy. A kicsi, lakótelepi lakásokban nem lehetett kulturáltan kvaterkázni. Maradt a késő éjszakáig nyitva tartó kocsma, ahol illett fogyasztani (legalább egy kört a társaság minden tagjának). Így azután az is hamarosan holtrészeg lett, aki egyébként nem akart berúgni. Az ilyen állapotban hazatámolygó férj- apa bizony a vétleneken demonstrálta férfiúi "erejét", meg azt is "illett" megmutatni, hogy ki az úr a háznál!


Az ilyen családokban az anya, feleség nyakába szakadt minden, előbb-utóbb a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése is. Ekkor már nemigen maradt más megoldás, mint a részeges, garázda férj, apa kirekesztése. Mivel a magyar lakásviszonyok évtizedek óta olyanok - a lakások olyan kicsik, hogy a válás után nem lehet azokat megosztani - a lakás odaítélése a gyermekekről gondoskodó félnek, többnyire az anyának történt...


Feltételezés 2./:
Ma sokan emlegetik nosztalgiával azokat az évtizedeket, amikor futószalagon épültek a házgyári panelekből a lakások. Szinte gombamód emelkedtek a magasba az átlag 50 négyzetméteres összkomfortos betonkalodákkal a toronyházak. Miért nem válhattak igazi otthonná ezek a lakások? Azért, mert az igazi család hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet"...
Miért nem alakulhatott ki egy újfajta családkultusz?


Feltételezés 3./:
Akkoriban - a második világháborút követő második demográfiai csúcs idején, az 1970-es években - az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében. Nem csoda hát, ha a gyermeket vállaló nők valóságos száműzöttek, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettek lettek a ",,gyes"-re menéssel. (A közgondolkodás szerint: aki segélyen él, az "ingyenélő".)
Tehát: a kismamák le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek. Ugyanakkor, a segélyből nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel. Így válhattak kiszolgáltatottakká férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz: családjuk van, akiről képesek gondoskodni. Miért?


Feltételezés 4./:
Azért nem voltak büszkék a férfiak családjukra, mert nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, melyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő-részletének fizetése... A vállalati GMK-k (gazdasági munkaközösségek, valójában: vállalat a vállalatban...) létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, vagy a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást!
("Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!" Ez a gondolat egy általam elfelejtett nevű görög filozófus(?)tól való.)
Sajnos ez a nemzedék nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...


Feltételezés 5./:
Miért nem alakulhatott ki végre egy újfajta családkultusz?
Nemcsak az anyagiak hiánya, a lelkiélet, a lelkierő hiánya, hanem egy több évszázados előítélet is fellelhető a kutakodó számára.
Hiszen voltak kismamák, akik úgy számoltak be ezekről az évekről (GYES), mint életük legcsodálatosabb időszakáról:
"Kénytelen voltam - anyagi okokból - visszatérni az ősi, önellátó háztartás-vezetéshez. Szinte mindent magam csináltam. Szabtam, varrtam, cipőt suszteroltam, az elromlott dolgokat, játékokat megjavítottam, felújítottam, fodrászkodtam. Akkor nagyon sajnáltam magam, mert közben évek teltek úgy el, hogy úgy éreztem: elmegy mellettem az élet, mert szinte semmi másra nem maradt időm!
Ma már úgy gondolok vissza a fodrászolásra is, mint életem legboldogabb időszakára.
Ilyenkor ugyanis kettesben lehettem gyermekemmel, a kicsi lakás kicsi fürdőszobájában, majdnem olyan meghitten, mint amikor még én fürdettem őt. Azok voltak csak igazán a csodálatos idők!
Napról-napra látni a szépen fejlődő, egészséges testüket: ahogy örülni tudtak a finom, meleg fürdőnek, a simogató anyai kéznek, a gyengéd becézgetésnek; maga volt a boldogság!

Ó, hogy mennyire tudom sajnálni nemzedékem apáit, mert kimaradtak mindebből! Részben azért, mert úgy gondolták, hogy az ilyen "gyerek-pátyolgatás az anyjuk dolga", másrészt hangoztatott volt az a felfogás, hogy a gyesen lévő anya "nem dolgozik", "a legkevesebb, ha ezektől az asszony-dolgoktól megkímélik férjuraikat"!
A társadalmi közgondolkodás is ezt sugallta, így azután valósággal kirekesztették a férfiakat a családi életből.

Mi maradt a férfiaknak azokra az évekre, míg az asszony a "kölkökkel vacakolt"? Maradt: az italbolt, ahol - miután mindenki fizetett egy-egy kört, nagyon jól meg lehetett a "világ folyását tárgyalni", miközben el lehetett jutni a külvilágot (ilyen-olyan diktatúrát, munkahelyi kitolásokat, asszonyi praktikákat, kölyöknyávogást) kirekesztő részegségig..."

Az "eredmény": szó szerint az utcán hever.

Van-e megoldás? Azt is nemrég hallottam, hogy: "ideológiai válságban van az emberiség, már mindent kipróbált". Azt meg én teszem hozzá, hogy: ...csak az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani.
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban, addig, amíg példát találhatunk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást!

BMI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A vágott-virág nemzedék hite..
  2007-07-30 15:46:59, hétfő
 
  A vágott-virág, gyökértelen nemzedék régi hitének új öröme



1996 ősze anyós-anyám életéért való aggódásban telt el. Amikor megismertem az erőteljes testalkatú palóc asszonyt, olyan erő áradt belőle, hogy a közelében kényszert érzett az ember arra, hogy megsokszorozva erejét lásson dolgához. Amikor még ereje teljében volt és saját háztartást tartott fenn, minden év augusztus 15-e körüli hétvégén, Nagyboldogasszony ünnepén felkerekedett mindhárom gyereke családostul és meglátogattuk. Olyan ősanya-szeretet áradt belőle, amitől úgy töltődtünk fel ezeken a családi összejöveteleken, mint a lemerült akkumulátor, ha újratöltik.

Hihetetlen volt, hogy egyetlen év alatt úgy lefogyott, hogy szinte elfogyott.
Olyan lett, mint egy törékeny gyermek. A lelkiereje azonban töretlen erővel sugárzott, mert annyira az adásra volt berendezkedve, hogy még betegen is tudott adni.
Tudott adni őszinte figyelmet, szeretetet.

Egy alkalommal, a hithű katolikus asszony megvallotta nekem, hogy mennyire aggódik amiatt, hogy gyermekeink nincsenek megkeresztelve. Tudta, hogy otthon, családi körben az Evangélium szerint neveltük őket, azonban azt is tudta, hogy nem éltünk templomos életet.

Decemberben jött a telefon, hogy állapota válságosra fordult. Azonnal útra keltünk, hogy meglátogassuk. Másnap, koradélután, rövid szenvedés után, szép csendben meghalt. Lánya, férjem lánytestvére és egyik unokatestvére fogta közben a kezét.
Mélységes gyásszal a lelkemben léptem be a kistelepülés műemlék templomába.


Anyós-anyám halálának visszavonhatatlan ténye rendített meg igazán és még valami: annak visszavonhatatlansága, hogy már

-soha többé nem léphetek be abba a katolikus templomba ifjú menyasszonyként
- és ami még ennél is jobban fájt, hogy
- kisgyermekét megkereszteltető ifjú édesanyaként sem!

Szégyellem, de gyászoltam magamat is és gyászoltam titkolt(!) Isten-hitben elmúlt ifjúságomat.


Három gyermeke és mi, a házastársak, valamint nyolc unokája állta körül a ravatalt.
Unokái, akik már ifjú hölgyek és fiatalemberek voltak ekkor, úgy sírtak, mint a kisgyerekek.
Tudtuk mindannyian, hogy nem lesznek soha többé olyan meghittek az együttlétek, az ünnepek, mint amikor még élt!
Tudtuk, hogy soha többé, semmi nem lesz olyan, mert ő "igazi" Nagymama volt. Olyan, aki ha kellett mesét mondott, verset szavalt, vagy énekelt, miközben a létért való küzdelemben naponta meg kellett halnia; majd másnap, Isten segítségét kérve, újraéledve, a hit által megerősödve látott munkához, hogy fiatalon megözvegyülve is tisztességgel felnevelje gyermekeit.
Az én szememben ő "nemzeti hős"-ként mentette át a Családot az Élet nevezetű oldalra.

Akkor, ott - csendes zokogás közben - megfogadtam, hogy továbbadom a "Lángot". Kértem a jó Istent, hogy segítsen nekem ebben.


Visszautazva Pestre, azonnal hozzáláttam saját életem hitbéli dokumentumainak felkutatásához. Halvány gyermekkori emlékkép élt bennem egy közeli református templomban tartott istentiszteletekről. Amikor felkerestem a templom lelkipásztorát, remegő hangon, összeszorult torokkal mondtam el, hogy mi járatban vagyok. Ő, megértő lélekkel kikereste az 1946-os anyakönyvből megkeresztelésem időpontját. Úgy vettem át az erről kiállított "dokumentumot", mint az elveszett bárány, aki a hosszú kóborlás után hazatalál.


Ezt követően, gyermekeim egyre gyakrabban elkísértek az istentiszteletekre.
Egy alkalommal, amikor mindhárman velem voltak, töredelmesen megvallottuk, hogy még nincsenek megkeresztelve. Két év múlva már, mint konfirmandusok tehettek tanúbizonyságot hitükről és ünneplő lélekkel, ünneplőbe öltözve kiállhattak a gyülekezet elé - arra várva, hogy lelkipásztorunk majd kiszolgáltatja számukra a keresztség sakramentumát.

Amikor a három szép ifjú ember meghajtott fején végigcsorgott a keresztvíz, "könnyűim" homályán át is láttam, amint kigyúlnak körülöttük az öröm fényei.

BMI
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Közösségi eszményekre építő
  2007-07-30 15:32:34, hétfő
 
  "OLYAN TÁRSADALMI KÖRNYZETET KELL TEREMTENI, AMELYBEN TERMÉSZETES ÉRTÉK A SZOLIDARITÁS, ÉS A KÖZÖSSÉGI ESZMÉNYEKRE ÉPÍTŐ ÉLETSTRATÉGIÁK NEM TŰNNEK KEVÉSBÉ SIKERESNEK AZ ÖNÖS STRATAÉGIÁKNÁL..."
(Pálinkás József)

Tisztelt Miniszter Úr!

Mielőtt tovább olvasná ezen írásomat, jó, ha tudja: nekem semmilyen szervezetet nem sikerült létrehoznom és még a családomat sem tudhatom magam mellett. Nekik, ugyanis szükségük van minden energiájukra, annak az egzisztenciális hátránynak a "ledolgozásához", amit tőlem örököltek.

Amikor olvastam a Magyar Nemzet Látó-Tér című rovatában, a 2003. április 8-i számában, a Kormányképes összefogás című írás bevezető, első mondatát - összeszorult a szívem a hiábavaló vágyakozástól.

Annyira szerettem volna legalább a rendszerváltozáskor részese lenni a történéseknek, a lakiteleki "sátorbontásnak"! De nekem lehetett, mert én akkor, csak egy bedolgozó varrónő voltam az MDF akkori elnőke szerint, akik nek "...ott vannak a baloldali pártok!"



Most idézem, amit Öntől olvastam a Magyar Nemzetben:

"Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, amelyben természetes érték a szolidaritás, és a közösségi eszményekre építő életstratégiák nem tűnnek kevésbé sikereseknek az önös stratégiáknál..."
(Pálinkás József)



Elolvasva ezen sorokat, az volt az első gondolatom: biztos eljutott Önhöz, vagy önökhöz az 1998-as, Magyar Napló által meghirdetett szociográfiai pályázaton díjnyertes, "Bízom Külkertesben!" jeligéjű pályamunkám.

Abban, pont ezt a problémát taglalom. Vagyis Bízó Katalin életútján keresztül próbálom bemutatni, hogy "mire vitte" a puha diktatúrában, majd a rendszerváltozásban, ha valaki a "közösségi eszményekre" épített életstratégiával élte mindennapjait. Elérhette, hogy túlélje.

Fáj, hogy meg sem jelent. Az, pedig egyenesen elviselhetetlen, hogy senki nem mondja meg nekem, hogy miért nem, ha egyszer díjra érdemesnek találta a zsűri?

Tudja, én olyan ember vagyok, aki a negatív kritikát is jobban elviseli, mint az érdektelenséget és közömbösséget!
...
Azt írta nekem minap egyik ismerősöm: "Adjon hálát Istennek, hogy megkapta a jó írás adományát."

Én meg erre azt gondolom: mit ér az egész, ha nem sikerült megtalálnom "...azt a szellemi inspirátort, barátot ... aki kedvet ébreszt benned egy új, intenzív munka- és önmegvalósítási szakaszhoz."? (Idézet Egy barátság története c. könyvből, vagyis Féja Géza és Nagy Olga levelezéséből).
Talán, emiatt - inkább érzem átoknak, mint "adománynak" az örökös írhatnék érzését, belső- mindent elnyomó kényszerét!

Addig nem volt gondom ezzel, míg taníthattam, nevelhettem és a közlési vágyamat "kiélhettem" az iskolában. Soha nem akartam mást, mint kicsi gyerekeket "taní-tani"!
Úgy készültem erre a hivatásra már kislány-korom óta, hogy minden információt, ismeretet, tudást azzal a céllal raktároztam el magamban, hogy majd nemzedékek sorának fogom azokat átadni. Közben úgy alakult az életem, hogy csak 40(!) évesen kerülhettem a pályára.
(Ez is ki volt találva, mert az akkori rendeletek értelmében a fölsőfokú oktatási intézményekben a felvételi korhatár 40 év volt.)

Amiért szüleim egyfajta, családon belüli negatív megkülönböztetésben részesítettek, - meg egyébként is megéreztem, hogy 1956. után nekik is - a túlélést jelentette, hogy "rendes, munkásember" legyen belőlem.

Így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy "kenyérkereső" szakmákat kellett "választanom". Attól kezdve, hogy tizenhét éves koromban szakmunkás lettem, már csak esti iskolákban remélhettem a továbbtanulás lehetőségét. Ezt azonban megnehezítette, pontosabban: lehetetlenné tette az a tény, hogy a MUNKAHELYTŐL BEISKOLÁZÁSI JAVASLATRA volt szükség.

...


Itt, "Külkertesen", (Külkertes=saját elnevezésem a még nem kertvárosi, de már nem külvárosi jellegű településrésznek: Pesterzsébet Pacsirta telepének) Bp. XX. kerületében évek óta az enyészeté kezd válni az egyik legrégebbi - a még mindig szép, népi ornamentikával ellátott homlokzatú - emeletes ISKOLA.

Bedeszkázott ablakaival, málló vakolatával, gazzal benőtt óriási kertjével olyan, mint egy mementó! Elsőként ezt záratta be - takarékossági okokból, az MDF-es elnök által vezetett és többségű oktatási bizottság javaslatára, a Fidesz-es polgármester által irányított - ÖNKORMÁNYZAT, 1993-ban.

Sokáig úgy volt, hogy "Inkubátor-házat" alakítanak ki az épületben. Azután, hogy senkinek sem kellett, az önkormányzati testület a 158/1998. (III. 25.) Ök. sz. határozatában - azonnali határidővel - utasította a polgármestert az ingatlan (Bp. XX. ker. Török Flóris u. 227-229.) értékesítésére és ehhez a szükséges intézkedések megtételére.

Azóta, enyhén szólva népszerűtlenek Pesterzsébeten az MDF-es, Fidesz-es politikusok.

A volt, MSZP-s iskolaigazgatónak azonban az első perctől elnézték, hogy segített "elveszejteni" iskolánkat.

Az sem zavart senkit, hogy az 1998-as választásokat követően, míg igazgatta az új, a XXIII. kerület iskolaépületébe költözött iskolát, a kultúráért felelős alpolgármesterként politizált a XX. kerület önkormányzatában.

A 2002-es választásokat követően az MSZP-s polgármester bejutott a parlamentbe és megnyerve az önkormányzati választásokat, megerősítették polgármesteri pozíciójában is.
Azért, hogy a parlamenti "munkáját", jelenlétét ne korlátozza semmi, a párthű igazgató - aki, talán egy kicsivel jobb volt pedagógusnak, mint politikusnak - lemondott iskolaigazgatói állásáról és teljes életét az alpolgármesterségnek "szenteli"!
Ki érti ezt?
Feltűnt az is a 2002-es kampány során, hogy Hiller István az én gondolataimmal kampányolt és bizony elsöprő többséggel nyert, mert mindazt megígérte amiről én itt azt gondoltam, hogy jobbá tehetjük életünket.

...

Természetesen - ennek ellenére sem adom fel, mert az életemet adnám fel! Sőt!

Most lenne szükség arra, hogy valami "Nagyot" tegyünk, hogy visszaszerezzük az itt élők bizalmát!

Esetleg ennek az iskolának is - legalább részben - "Jövőház"-ként kellene működni az elkövetkezendő években! Hiszem, hogy ezért az iskoláért is "kötelezően" kellene jótékonysági gálaestet rendezni!

Erre mondják az MDF-es elitisták, hogy: "Nem mindegy neked, hogy a kültelki prolinak van-e közösségi háza, iskolája, vagy nincs?".

Én meg nem győzöm válaszolni, hogy ez a "proli" szavazott a polgári értékeket képviselőkre, 1990-ben!

Mert "ez a proli" nem az a proli, aki megvalósította a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonos azzal az első generációs polgárral, vagy éppen polgárosodó réteggel, akin- vagy amelyiken megvalósult az!

Tehát: "ez a proli" áldozata az erőszakos kollektivizálásnak és proletarizálásnak.

Ugyanis, az 1950-es években történt egy totális támadás - kilakoltatással, kitelepítéssel, - vidéken: TSZ-esítéssel, - a városokban: erőszakos iparosítással és az emberek gyárakba terelésével!

Az úgynevezett "új-proletárok" a nagyvárosok gyáraiba kerülve - tömegesen, "bérrabszolga"-ként, munkásszállókon tengethették életüket. Közben elveszítették minden identitásukat, ami a családi történelmükhöz, lakóhelyükhöz, annak hagyományaihoz kötötte őket!

(Lásd: férjem története, amikor 14 évesen felkerült a kis falusi, félárva gyermek egy építőipari nagyvállalathoz ipari tanulónak! Egy olyan munkásszállón helyezték el, ahol a szobákba nyolc db emeletes vaságy volt bezsúfolva. Nemhogy asztal nem tartozott a szoba berendezéséhez, de még szék sem jutott mindenkinek! Innen aztán csak havonta, meg ünnepek alkalmával mehettek haza. Budapestből is csak a munkahely-képző-szálló-(kocsma) útvonalat ismerhették meg a három év alatt! Én tudom, mert a két szememmel láttam! Láttam és, mint a vállalat gépírónője, igazán hallhattam, ahogy az akkori kompetensék beszéltek ezekről a gyerekkorú fiatalokról! Mintha nem is embergyerekek, hanem barmok lennének! És valóban, ezek a gyerekek a három év alatt teljesen elszakadtak attól az organikus műveltség- és tudás iránti készségtől, amit az őseiktől örököltek és amibe beleszülettek. Férjem még ministrált is abban a műemlék templomban, amelyik freskóinak feltárását, restaulását pont akkoriban végezte a művészettörténészből lett plébános atya: Pálos Frigyes. Mindezt az elmúlt években tudtam csak meg, amikor megkaptuk Pálos Frigyes: A tereskei templom című könyvét. (Megjelent a 2000. évben, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Gödöllői Premontrei Perjelség, a Stephanus Alapítvány és Tereske Önkormánmyzata támogatásával.)


Ezzel, a gyökérvesztéssel és az Európa Unóhoz való tartozásunkkal kapcsolatban elhallgatnak előlünk egy nagyon fontos tényezőt, és ez a következő:
Az Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ismerik családi őseik történetét, történelmét!

- Előlük senki nem titkolta el, hogy a dédapa, vagy ősapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért az első világháborúban!

- Vagy, tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba málenkij robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még - titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit!

El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok megismerhetők legyenek a családokban! Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme!

Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!

Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: "lógnak a levegőben".
Miért?
Azért, mert az odalátogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba.

Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódainkat saját, családi történelmüktől!
Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "nekem ehhez semmi közöm"!

Ha tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a humánusnak hazudott, szocializmus nevezetű társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön, hogy hazudta a munkásosztályhoz való tartozását; akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!

Nemhogy csökkenteni kellene a történelem órákat, hanem egyenesen, az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánunk születettekben, a jövő nemzedékének képviselőiben felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!

Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor, különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete!
Egyszerűbben fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni!
Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia- borja is az ember valójában?

Akkor aztán nem élhetnénk csak úgy felelőtlenül bele a világba, mert a múlt kötelez! Kit arra, hogy ősei hibáiból okulva alakítsa ki családi életprogramját, életstratégiáját - kit arra, hogy méltó utódja lehessen elődeinek!

Ezek, maguktól értetődő dolgok a tőlünk nyugatabbra élők számára.
Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is!

Bizony, akkor még az is előfordulhatna, hogy soha többé nem szavaznák vissza a hatalomba saját, családi ellenségeinket, mert a tudás birtokában, felelősséggel tudnának v á l a s z - t a n i!



Él bennem egy vízió: a bedeszkázott iskolaépület ablakairól lekerülnek a deszkák és visszatér az ÉLET az épületbe.

Mi, "Külkertes" lakói felújítjuk, az udvarában igazi botanikus kertet hozunk létre. Nekünk, a keresztényi megbocsájtáson alapuló újrakezdés képviselőinek - a jövő képviselőinek - meg kellene tudni mutatni, hogy a polgári életfelfogás, a jól bevált - őseink életét keretbe foglaló - hagyományok felélesztése a mi életünknek is méltó, kulturális keretet adhatna.

Ezzel meggyőzhetnénk "Külkertes" lakóit arról, hogy a rendszerváltozásnak van más módja is, mint az élet teljes elpiacosítása!

A szakmunkásképzőben azt sulykolták belénk, hogy régen - a II. világháború előtt - csak a gazdagok, a felső tízezer élhetett emberhez méltó életet. Az, aki nekik dolgozott, csak éhezett és szenvedett.
Ez nem igaz!
Olvastam öt évvel ezelőtt, Harangozó Anna (Tolvaly Ernőné) Fordulj vissza kislányom! című regényét. Ebben, a már akkor is fehérhajú Anna néni leírja egy "munkavállaló" család mindennapjait az 1930-as évek második felében.

Összehasonlítva nemzedékem munkás-sorsú tagjaival, felelősséggel állíthatom: "úri" életük volt hozzánk képest! 1996-ban felolvastak a Magyar Rádió Kossuth-adóján a regényből - izgalmasnak, érdekesnek tartott részleteket. A szerzőről azonban egy szó nem esett. Senki nem tudta, hogy innen, Pesterzsébet Pacsirta telepéről való! Lehet, hogy már nem is él. Sorban meghalnak a régebbi korok krónikásai, úgy, hogy elviszik életük tanulságos(!) történeteit a sírba!



Mint, ahogy már e levél elején is beszámoltam arról, hogy nem tudtam lemondani sorstársaim, a vágott-virág nemzedék politikai érdekképviseletéről - végig kampányoltam az 1994-es, az 1998-as és a 2002-es választásokat. Irodai ügyelet, cédulagyűjtés (még a Fidesznek is a Ferencvárosban), szavazatszámláló bizottsági munka... Újságcikkeket írtam éjszakánként, majd esszéket, szociográfiákat, novellákat. Előadásokra készültem a református gyülekezet női körében...

Két marékkal szórtam (gondolat)"gyöngyeimet", ami azután "falra hányt borsó"-vá válva gurult szanaszét. Itthon, a családom haragudott rám, amiért egy fillért nem kaptam senkitől cserébe, miközben csak úgy röpködtek körülöttem a milliók!

Örültem, hogy csinálhattam, csak az bánt, hogy senki nem hallgatott rám az "enyéim", a "mieink" közül! Sőt, csak szálka lettem mindenki szemében.

A 2002-es választási "vereséget" követően, az önkormányzati helyekért folytatott "adok-veszek" után is csak egyedül én maradtam ismét kompetencia nélkül!

Még ez sem fájt annyira, mint az az érdektelenség, amivel minden leírt figyelmeztetésemet, gondolatomat, javaslatomat fogadták!



2003 januárjában - amikor meghalt Fa Miklós, volt iskolatársam - már tudtam, hogy ki fogok az MDF-ből lépni. Tudnia kell, hogy Fa Miklós osztály- évfolyamelső volt az általános iskolában.
Az ő édesanyja kifogástalan külsővel engedte gyermekét iskolába.
Ehhez a rendezettséghez egy belső rend is társult 1957-ig.

Ez azt jelentette, hogy Fa Miklós minden napra készült.
Ezen felül, nem volt olyan ünnepély, iskolai rendezvény, amelyen ne mondott volna el egy-egy verset. Nem volt olyan szavalóverseny, amit ne nyert volna meg. Minden tornagyakorlatot kifogástalanul elvégzett...

Ő volt mindannyiunk példaképe, mert sikerült megvalósítania azt a külső-belső Rendet, ami egy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiségfejlődés kezdete volt, vagyis lett volna!

Az 1956-ot követő években azután láttam, ahogy erőlködik (ő is és még egy-két társunk) szinten tartani magát, de a kádári suttyom-terrort kiszolgáló új tanári kar egyre nyíltabb diszkriminációval illette.
Az előző osztályfőnökünket és a legjobb tanítóinkat, tanárainkat "szanatóriumba" (legalább is nekünk ezt mondták) "utalták", akiket soha többé nem láttunk viszont, mert valószínű belehaltak a "szanatóriumi kezelésbe"!

Amiért Fa Miklós alapvetően sikerorientált személyiség volt, beállt a sorba... Az "eredmény": a "Vágott-virág életsors"!



Köszönöm a közvetett megszólítást! Szeretném, ha tudna róla, hogy egész szívemmel, minden intellektualitásommal a VÁGOTT-VIRÁG-GYÖKÉRTELENÍTETT NEMZEDÉK mellett vagyok.

Ezért, mellékelten megküldöm a vágott-virág nemzedékért írt munkáim egy részét, talán hasznát tudják venni az abban megfogalmazottaknak!

Helyi szinten, itt Pesterzsébeten olyan áttörhetetlen- zártkörű politikai érdekcsoportok alakultak ki, melyekben - keserűen be kell látnom - nekem helyem nincsen!!!

Pedig: kellene, nagyon kellene egy olyan kultúra-háza, egy "Jövőház", nekünk is - ahol a kultúra nemcsak NEKÜNK szólna, hanem - végre RÓLUNK is!

Budapest, 2003. május 30.

Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm: Bóna Mária Ilona


Mellékletek:
- Nekrológ Fa Miklós emlékére;
- "Vágott-virág" nemzedékért Családi Kör (oktatási- újragyökeresedési) programja;
- A "Vágott-virág nemzedék elfelejtett anyanyelve;
- Magánember közgondolatai az élet dolgairól és az EU-ról;
- Vélemény, (javaslat) az oktatásügy egy éves munkájáról;
- A tréning, avagy a vágott-.virág nemzedék otthontalan hontalansága, (részlet a Tiborca című regényemből);
- A vágott-virág nemzedék anyátlan anyasága;
- A vágott-virág nemzedék "újragyökeresedése", régi hitünk új öröme által.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Félmillió forintot vett át...
  2007-07-30 14:55:31, hétfő
 
  félmillió forintot vett át egy férfitól egy pesterzsébeti benzinkúton
2007-07-30 02:34:13 ELNÖK


Az APEH behajtási osztályán dolgozik vezető beosztásban egy volt rendőrtiszt, aki ellen hivatali befolyással való üzérkedés miatt emelt vádat az ügyészség, a férfit másfél éve felfüggesztették a BRFK-nál a munkavégzés alól - írta keddi számában a Blikk.

A cikk szerint a BRFK központi állományába tartozó volt rendőrt két éve érték tetten a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal munkatársai, miközben félmillió forintot vett át egy férfitól egy pesterzsébeti benzinkúton. Jelenleg a katonai bíróság tárgyalja az ügyét.
A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal adatai szerint a főhadnagy, közbenjárását és segítségét felajánlva, pénzt kért egy körözés alatt álló ember élettársától.
A tiszt azt állította az élettársnak, elintézi, hogy a körözöttet ne fogják el - közölte az újság.

Miközben a nyomozó hivatal vizsgálta ezt az ügyet, újabb feljelentés érkezett, egy büntetőeljárás alatt álló férfi azt állította, a főhadnagy tőle is pénzt kért azért, hogy a vele szemben indult büntetőügyet eltussolja.

A lapnak az adóhivatalnál azt mondták, nem volt tudomásuk az érintett elleni büntetőeljárásról.

http://www.fideszbp20.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Várhidit kifütyülték, gálázott
  2007-07-30 14:53:26, hétfő
 
  Várhidit kifütyülték, gálázott a Fradi Erzsébeten
2007-07-30 02:31:02 elnök


Várhidit kifütyülték, gálázott a Fradi az ESMTK ellen, amikorf ölényes, 4-0-s győzelmet aratott a Ferencváros a szezonbeli első edzőmeccsén az ESMTK ellen.

A százéves pesterzsébeti klub elleni gálatalálkozó előtt kifütyülték a rövid beszédet tartó Várhidi Pétert

A pesterzsébetiek apraja-nagyja kilátogatott a fennállásának százéves évfordulóját ünneplő klub szombati meccsére, hiszen a Ferencvárost látta vendégül a másodosztályba feljutó együttes. A helyiek nem kímélték az MLSZ részéről rövid, alig fél perces beszédet tartó Várhidi Pétert.

A kapitány kapott hideget-meleget, füttyszót, sőt Mészöly Kálmánnak is útszéli stílusban üzentek a drukkerek.

A Csank-éra első találkozója Lipcsei Péter bombagóljával kezdődött.
A nagy kedvvel játszó karmester jó 20 méterről védhetetlenül bombázott egy szabadrúgást a bal felső sarokba. Az ünnepi derbi igen lagymatag iramban csordogált, a két együttes között nem csak papíron, a pályán sem volt osztálykülönbség.
A Fradi motorja továbbra is Lipcsei volt, a középpályás legalább háromszor ugratta ki az elől tébláboló Jovánczait és Barthát, ám gól nem lett az akciókból.
A félidő utolsó másodperceiben aztán Kulcsár beadását Bartha stukkolta közelről a kapuba, így kétgólos zöld-fehér előnyt regisztrált volna az eredményjelző tábla, ha lett volna!
A második félidőre teljes csapatát lecserélte Csank János és a fiataloknak adott bizonyítási lehetőséget.
A fiatalnak ugyan nem igen tekinthető, de a felkészülést később kezdő argentin Buz egy közeli pöcköléssel jelezte Csank mesternek, rá mindenképpen számíthat.
A végeredményt a szemfüles Zsivoczky állította be, aki elcsente a cserekapustól a labdát, így pimasz góllal kezdte a szezont.

- Egy hete edzünk, így taktikailag nem hiszem, hogy lenne értelme elemezni a találkozót – kezdte értékelését Csank János vezetőedző.
- Néhol jól játszottunk csak lassan. Kemény időszak vár a csapatra, sok munka áll előttünk. Úgy tűnik, Tökölit nem tudjuk megtartani, bár még semmi nem dőlt el a csatár ügyében, mint ahogy Mátyus és Vincze szerződése is bizonytalan. Most Mátyus leigazolására nagyobb esélyt látok, ő igazán jó erőben van.
Hétfőn tesztelünk egy szerb és egy lengyel kapust is, meglátjuk ki jelent erősítést az együttesnek. Csank szerint nyitva áll a kapu a fiatalok számára is, ám biztos, hogy néhány tehetségtől elköszönnek az Üllői úton.
- Sok ügyes fiatal van, belőlük kell 4-5 játékost kiválasztanunk, a többieket kölcsönadjuk, hogy fejlődésük töretlen legyen. Komora ügyében már van előrelépés, úgy tűnik a Sopron játékosa lesz.
- Össze kell szedni magunkat, hiszen nincs sok időnk a csapatépítésre, és olyan gárdát kell összerakni, amely ha feljut az élvonalba akkor sem a kiesés ellen kell majd harcolnia.

http://www.fideszbp20.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Meddő csövek: hazánk kukorica-
  2007-07-30 14:48:11, hétfő
 
  Meddő csövek: hazánk kukorica-importra kényszerülhet
2007-07-30 02:45:47 elnök


Siralmas látványt nyújtanak a kukorica-földek az Alföldön. A csövek alig fejlődtek ki, a kukorica szára és levele pedig sárga.

A csapadék hiánya idén légköri aszállyal párosult, ez azt eredményezte, hogy megégett a termés, mielőtt kifejlődhetett volna. A kukorica ára ezért emiatt valószínűleg az egekbe szökik, a hazai termés tonnánkénti ára meghaladhatja az ötezer forintot is.

Várhatóan Magyarország kukorica-importra kényszerül majd.
A termés-kiesés mértéke attól is függ, hogy milyen technikával művelték meg a földet. "Lesz ahol lehet, hogy 60-70 százalékos is a kiesés, hiszen meddők maradnak a csövek, nagyon sűrűre vetették többen, bízva abban, hogy az elmúlt két évben jó csapadékos év volt, és ez megbosszulja magát.

Egy ritkább tőállománynál biztos, hogy nem lesz akkora kiesés." - nyilatkozta Vizi István, makói termelő.

http://www.fideszbp20.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ötven forintos tojás, drágább
  2007-07-30 14:46:03, hétfő
 
  Ötven forintos tojás, drágább kenyér
2007-07-30 02:24:13 elnök


Jelentősen elmarad az idei gabonatermés az átlagostól.
Őszi búzából a szokásos hat-hét helyett az idén mindössze 3,7 tonna termett Magyarországon, s a kukoricatermés felét is elviheti az aszály.

A búzát már most 47-49 ezer forintért árulják tonnánként, a kukorica ára pedig a szakemberek szerint elérheti az 50 ezer forintot is, s ez az egész élelmiszerpiacon árrobbanást okoz majd.

A takarmányként használt kukorica áremelkedése miatt 20-30 százalékkal drágulhatnak a közeljövőben a húsfélék, s egy átlagos dobozos tej ára is eléri majd a kétszáz forintot.

Biztosan drágulni fog a kenyér, és mint arról tegnapi számunkban már beszámoltunk, a Baromfi Terméktanács arra számít, hogy a tojás ára is a jelenlegi duplájára, ötven forintra emelkedhet hamarosan.

Az aszályos időjárás okozta károkat így nemcsak a mezőgazdaság, de az egész társadalom megérzi majd. Vancsura József, a Gabonaszövetség elnöke szerint azonnal meg kell kezdeni az aszálykárok felmérését, és szükség lenne rá, hogy a növénytermelők és az állattartók bevonásával az agrártárca gyors intézkedési tervet dolgozzon ki.

http://www.fideszbp20.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2007.06 2007. Július 2007.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 265 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 665
  • e Hónap: 3791
  • e Év: 35521
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.