|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 07:42:58, szombat
|
| |
| |
,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"
Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe egy magyar népdal, annak is ez a két versszaka:
,,Ne sírasson engem senki,
Jól vagyok tanítva!
Sem léptében, de sem vágtában,
Sej le nem esek róla!
Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej belegyökerezve!"
Hát ez az! ,,Jól vagyok tanítva!" Énekli önérzetes büszkeséggel a magyar huszár ebben a dalban. ,,Jól vagyok tanítva!" visszhangzik lelkemben folyamatosan ez az egy rövid mondat! És, összeszorul a torkom a hiányérzettől! Elmondhatjuk-e ezt ma magunkról?
Kik is? Hát, talán mindenki, aki az 1945 utáni években született és nőtt föl Magyarországon.
Mert, mit is mondhatna az a mai ,,huszár", aki úgy van tanítva, hogy semmit nem szégyell annyira, mint azt, hogy: magyar?
Hogyne szégyellné, amikor úgy nőtt föl, hogy mást sem hallott, hogy: ,,A magyar a történelme során milyen komisz, bűnös népség volt!" Hogy mennyire ,,megérdemeltük Trianont!" Mennyire ,,buta, bunkó, aki magyarkodik"! Stb...
Hogyne érezné szégyellnivalónak magyarságát az a diák például, aki ,,tanulmányi kirándulás" címén - valójában a tanári kar egy részének bevásárló turistáskodása ürügyén - kikerül Ausztriába, vagy Olaszországba és (kizárólag!) magyar nyelvű felirattal találkozik az üzletek bejáratánál, hogy: - ,,A csomagmegőrzés kötelező!"; vagy: - ,,Bemenni csak csomag nélkül!"!
És, miért csak a magyarokra vonatkozik ez a figyelmeztetés? Miért? Ágaskodik bennem a megbántottság, miközben keresem a lehetséges válaszokat. Azért, mert, talán csomag nélkül könnyebben tetten érhető a ,,tolvaj-szarka magyarja"?
És, mit tesznek a magukra hagyott gyerekek a nagy idegenben? Valóban lopnak!
Hazafelé az a ,,májer", aki több elcsent cuccot tud fölmutatni!
Mit mondanak erre a követendő modell szerepét betöltő tanár kísérők? Teszem föl a kérdést és meg is kapom rá a választ az egyik szülői értekezleten az osztályfőnöktől:
- ,,Nem kell ezeket a gyerekeket félteni a külföldi úttól, mert ügyesebbek, mint a felnőttek!"
Ügyesek???
Ennyit tud mondani az az ember, akinek hivatása kellene, hogy legyen a gyermek jóra való tanítása?!
Milyen irigyelni való a magyar huszár, mert büszkén énekelheti, hogy:
,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"
Összeszorul a szívem és a bűntudattól alig tudok megszólalni, amikor ezekről a dolgokról beszélgetek huszár-korú ,,gyerekekkel". Elvettük tőlük még a lehetőségét is annak, hogy büszkén mondhatnák magukról: ,,Jól vagyok tanítva!"
Elnézést kérek azon pedagógusoktól, akik a ,,jót,, tanítják és a ,,jóra" nevelik tanítványaikat! Sokszor vállalva a tantestület általi kiközösítést! És nem is lenne igazságos, ha általánosítanánk és a pedagógusokat kikiáltanánk bűnbaknak! Nem ez a célom, és igazán szeretném megvédeni a ,,mundér" becsületét!
Miközben a mentségeken töröm a fejem, újabb negatív tapasztalatot szerzek, a pedagógiai hivatást SZÜLŐKÉNT gyakorlók körében.
Köztudott, hogy az önkormányzatokat felügyelő új minisztérium, a jelenlegi oktatási minisztériummal egyetértve, egyetlen takarékossági tényezőként kitalálta, hogy - többek között - óvodákat, iskolákat ,,kell" bezárni.
Gyerekeinket, unokáinkat a megmaradásra ,,ítélt" iskolákba kell összeterelni, vagy egy távoli községbe irányítani.
A közelmúltban lakóhelyemet is utolérte az iskolabezárásos végzete. El is mentem a lakossági fórumra, ahol már a kész tényekről tájékoztatták az egybegyűlteket.
Még szerencse, hogy akadnak gyermekükért, jövőjükért felelősséget érző szülők, akik nem tudnak és nem is akarnak birka módjára beletörődni abba, hogy mindent eldöntsenek a fejük fölött és követelik a lehetetlent: ,,NE ZÁRJÁK BE AZ ISKOLÁKAT!"
Felállt egy fiatalember - bizonyára egyik kisdiák apukája - és kiállt szülőtársai elé.
Bizonyára végső kétségbeesésében elkezdte szavalni Reményik Sándor: TEMPLOM ÉS ISKOLA című versét. Amikor az első versszak, második sorában elért addig, hogy: ,,Isten a tanútok reá." Már gúnyos mosoly jelent meg a körülöttem álló, ülő fiatal anyukák arcán. Amikor, a ,,Ne hagyjátok a templomot," ,,A templomot s az iskolát" versrészlethez ért a fiatalember, - jó hangosan - megkérdezte az egyik szabadidőruhás anyuka, hogy: ,,Isten? Templom? Mit akar ez itt? Honnan szalajtották ezt a szerencsétlent?"
Kérdezem én ezek után: ki is igazán itt a ,,szerencsétlen"? A fiatalember, aki fölemelte szavát a szülők és gyermekeik érdekében - a költő által megfogalmazott gyönyörű-szép szavakkal - védve az iskolához, a hit házához: a templomhoz való emberi jogokat? Nem inkább az az igazán ,,szerencsétlen", aki képtelen saját és gyermeki érdekeit felmérni, de még az azt képviselő mellé sem képes odaállni??! Sőt, kigúnyolja azt!
Igen, jól gondolják! A GYEREKEK az igazán ,,szerencsétlenek"! Azok a magyar gyerekek, akiknek ilyen ,,fölnőttek" jutottak!
(Bóna Mária Ilona)
Bp. 1995. április
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 07:23:52, szombat
|
| |
| |
Gusztustalan pénzosztás a ballib médiának
2007-07-05 11:34:52 elnök
Ismét a holdudvar gazdagodik állami forrásból 2007. július Magyar Nemzet cikke. Ismét taroltak a kormány holdudvarához tartozó cégek és médiumok a munkaügyi minisztérium egyik szervezetének pályázatán.
A szerencsések között van például a balliberális Népszava korábbi és a Vasárnapi Hírek jelenlegi kiadója, a Klubrádió, a Metro hírújság, Juszt László családi cége és a Hit Gyülekezete egyik érdekeltsége is. A pénz odaítéléséről Kiss Péter döntött még munkaügyi miniszterként.
Összesen 44 millió forinttal gazdagodott több kormány közeli cég és médium a munkaügyi minisztériumhoz tartozó Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) pályázatán, amelyet a felnőttképzést népszerűsítő műsorok, oktatófilmek készítésére írtak ki. A győztesekről és a nekik megítélt összegről még Kiss Péter döntött munkaügyi miniszterként márciusban, de az eredmények csak később kerültek fel az NSZFI honlapjára.
A pályázat célja a kiírás szerint a tanulás és a képzés népszerűsítése volt.
A nyertesek között van például a balliberális Vasárnapi Hírek című lap kiadója, amely 2,5 millió forinthoz jutott. A VH Kiadó Kft.-nek egyébként az az Editorial Kft. a többségi tulajdonosa, amely a kormány közeli Népszava kiadója. Maga a Népszava sem maradt ki a pénzosztásból, a laphoz köthető Diario Kft. 4,5 millió forintot kapott. Ugyanennyi pénzt nyert el a Klubrádió, míg a Metro hírújságot kiadó MTG Metro Gratis Kft. 3,5 millió forintot kapott. 19 millió forintot ítélt meg a munkaügyi miniszter a Hadar Gold Ingatlanforgalmazó Kft.-nek.
Az izraeli üzletemberek által 2000-ben alapított cég 2004-ben került a Hit Gyülekezete érdekeltségébe. Tízmillió forinthoz jutott Juszt László családi cége, a Beacon International Kft. is. Arra a kérdésünkre, hogy a pénzek odaítélésében szerepet játszott-e a politikai kötődés, a munkaügyi tárca sajtóosztályán azt a választ kaptuk: a pályázatok elbírálása szakmai alapon történt. Amint arról többször beszámoltunk, az NSZFI elődszervezete, az NFI pályázatain rendszeresen jutottak sokmilliós támogatásokhoz a balliberális holdudvar cégei, médiumai. A fent említett Klubrádió például az előző esztendőkben több mint 15 millió, a Metro újság kiadója 13,5 millió, a Népszavához köthető Diario Kft. négymillió, a Hit Gyülekezete érdekeltségei (a Magyar ATV és az Új Spirit Kft.) pedig mintegy 27 millió forintot kaptak.
Rajtuk kívül a Gyárfás Tamás-féle St. Plusz összesen 102 millió, a Népszabadság 15 millió, a Népszabadságot kiadó Ringier hétmillió, a Népszava korábbi tulajdonosához, Bleuer Istvánhoz köthető ESMA-cégek 14 millió, a 168 Óra című hetilapot kiadó Telegráf Kft. 16 millió, a Mikroszkóp Színpad 12 millió, a Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester korábbi kampányfőnökeként megismert Bruck Gábor cége, a Sawyer Miller Group pedig 14 millió forintot kapott.
Arról is beszámoltunk, hogy tavaly az akkor még Kiss Péter vezette munkaügyi tárca 26 millió forintot fizetett ki kormány közeli cégeknek „kommunikációs program” címén: a Gazdasági Rádió egyik tulajdonosaként ismert Műsor-Hang Kft. hatmillió, a Primus Népszabadság Média Képviseleti Kft. tizenkétmillió, a Diario Kft. pedig nyolcmillió forintot kapott.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:49:55, szombat
|
| |
| |
T. Olvasók!
Ma délelott megjelentetett történelmi tanulmány Dr. Sebestény Sándor
történész remek munkája.
Köszönjük Dr. Sebestény Sándor történész úr
moderator
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:47:27, szombat
|
| |
| |
11
Ferdinánd király 1835. július 7-én kelt leirata ismét „megdorgálta” Bars
vármegye lakosait, mivel ismét Balogh Jánost választották diétai követüknek.
Erre a megyegyulés 1835. július 23-án kénytelen volt elovenni Balogh
kifogásolt diétai beszédét, a Wesselényi melletti kiállást. Tarnóczy Kázmér
jóindulatúan igyekezett összekuszálni a szálakat, kijelentette, hogy a
követtársa szavai nem huen kerültek bele a képviseloházi naplóba. Az érvek
és ellenérvek hatására Balogh már követi tisztérol való lemondását is
kilátásba helyezte, mire Keglevich gr. foispán új követválasztást kísérelt
kieroszakolni. A derék barsiak azonban nem engedtek, a megyegyulés tagjainak
többsége valóságos palotaforradalommal fenyegetozött; kijelentették,
törvénytelennek tekintetik az új követválasztást, óvást jelentenek be.
Elfogadtak egy feliratot, melyben kimondták az 1723. VII. tc.-re hivatkozva,
hogy a képviselok eljárását csak „küldoik vannak hívatva megbírálni”.
(Feliratuk támogatására felszólították a többi törvényhatóságot, nem is
sikertelenül: Gyor, Abaúj, Torna, Hont, Vas, Zala, Ugocsa vármegye
utasította követeit a barsiak támogatására, Abaúj és Szatmár megye külön
feliratban fordult az uralkodóhoz.) Ily támogatás láttán Balogh János
visszatérhetett Pozsonyba az országgyulésre, az ellene indított a hutlenségi
pert is beszüntette a kormány illetékes hatósága. Errol Bars vármegye
törvényhatóságát hivatalosan 1835. szept. 13-án értesítette az udvar.
A politikai vihar azonban nem múlt el, csupán idolegesen csendesedett le.
Hamarosan a királyi ügyész a Társalkodási Egyesület tagjai ellen lépett fel,
közülük a legismertebb hangadót, Lovassy Lászlót 1836. május 23-án Szalontán
lefogatta. Ellene a vád összefüggött Balogh János képviselové választásával
Aranyosmaróton: Lovassy vádiratában ugyanis szerepelt az is, hogy a kormány
ellen izgatott elvbarátja melletti beszédében. Balogh természetesen
védelmébe vette Lovassyt, és Bars vármegye 1835. december 12-én tartott
közgyulésén heves beszédben ítélte el a kancellár eljárását. Indítványozta,
hogy küldöttség menjen a királyhoz a lefogott fiatalok védelmében, és
feliratot nyújtson át. A megyegyulési vita alkalmával Sebestény Ignác is
felszólalt és kemény beszédben bírálta a kormányt és a királyi táblát. A
vita hatására Liporniczky Vilmos fojegyzo megszerkesztette a feliratot.
Ennek átadására küldöttséget választottak, melynek vezetoje Balogh Jánost
választották, amely természetesen újabb olaj volt a tuzre.
A barsi delegáció 1836. január 12-én érkezett meg Bécsbe. Tagjai voltak:
Ambró Károly, Tarnóczy Kázmér, Majthényi Antal, Rudnyánszky Flórián,
Liporniczky József, Kosztolányi Péter, Máriássy József, Zorkóczy László,
Brogyányi István és Sebestény Ignác.[ii] A küldöttség Bécsbe érkezése után
Ambró Károly, Tarnóczy Kázmér társaságában felkereste báró Malonyay
alkancellárt, hogy kieszközöljék hivatalos fogadásukat. Malonyay 1836.
január 13-án, de. 9. órára tett ígéretet, de amikor a barsiak megjelentek,
titkára útján tudatta velük, hogy az uralkodó megtiltotta a rebelliseknek
tekintettek fogadását. Másnap a másik alkancellárnál tettek kísérletet, de
gr. Majláth Antal szintén elzárkózott fogadásuktól, így kénytelenek voltak
dolga végezetlenül hazautazni.
A vármegye 1836. december 12-én hozott határozatát a kancellária
megsemmisítette, és a közgyulésen részt vevok felelosségre vonására Vay
Ábrahám gróf királyi biztost kirendelték Aranyosmarótra. Vay 1837. március
24-én érkezett meg a megyeszékhelyre és szélesköru maghallgatásokat
foganatosított. Ezt követoen elkészített jelentését, mely alapján a királyi
jogügyek igazgatója, Balogh János és társai ellen hutlenségi per indítását
javasolta.
A vármegye közgyulése 1837. február 27-én tárgyalta meg az ellenlépést, és
válaszul újabb feliratot fogalmazott. Átadására a nádornak Balogh János
vezetésével küldöttséget bíztak meg. Ebben ismert politikusok kaptak ismét
helyet, így Ambró Antal, Rudnyánszky Flórián, Brogyáni István, Liporniczky
József, Máriássy József és Sebestény Ignác táblabírák. A felirat valóságos
„vádlevél” volt a kormány ellen, amelyet 1837. március 19-én nyújtottak át
József nádornak. A magyarbarát nádor „szívélyes modora” megnyugtatta a
küldöttség tagjait, és ezt jólesoen vette tudomásul Bars közgyulése és
rögzítette jegyzokönyvébe.
Az 1837. június 2-án kelt királyi leiratot, mely Balogh János, Lipovniczky
Vilmos fojegyzo, Kosztolányi Péter, Rudnyánszky Flórián, Szabó János
foügyész, Máriássy József, Ambró Antal és Sebestény Ignác ellen megindított
perrol értesítette a vármegyét, a június 15-én tartott közgyulésen
tárgyalták meg. Válaszlépésként ismét feliratot fogalmaztak, mely éles
hangnemében minden korábbit felülmúlt: azzal záródott, hogy tekintettel a
kancellária által szorgalmazott, de általuk törvénytelennek minosített
perekre és intézkedésekre, kívánatosnak tartják az országgyulés - a
törvényben eloírt 3 év letelte elott - összehívását. Bars megyegyulése
Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításának 1836-ban Pest megyében történt
betiltása után pedig testületileg kijelentette, ha további megjelenését
megakadályozzák a hatóságok, saját hatáskörében felvállalja kiadását.
(Kossuthot végül 1837. május 5-én tartóztatják le és 1839-be ítélik el.)
Bars vármegyei politikusai annyira élen jártak a haladó reformok
felkarolásában, hogy amikor a nyelvkérdés vitája lezárult a diétán és az
1836: III. tc.-ben a király hozzájárult, ezentúl a törvények hivatalos
szövege magyar legyen, a királyi tábla elott a magyarul megkezdett pereket
végig magyarul folytassák, ahol a szentmiséken eddig is magyarul
prédikáltak, ott az anyakönyveket is magyarul vezessék, végül az aradi
tanítóképzoben magyar nyelvi tanszéket állítsanak fel, Bars megye az
általános tankötelezettség bevezetését tuzte ki elérendo célként, a nemzetté
válás kiteljesítésére.
A Kancellária a barsi sorozatos feliratok miatt különösen megneheztelt gr.
Keglevich István foispánra és a helyére 1837-ben, helytartói címmel báró
Majthényi Lászlót nevezte ki (1834-ben kapta a bárói rangot). O hamarosan
fellépett Botka Tivadar fojegyzo ellen, aki éles hangú hírlapi cikkekben
támadta a kormányzatot, mire a helytartó állásából felfüggesztette. A megye
nem engedett, 1839. június 25-én feliratot fogadott el, melyben a
Helytartótanácsnál Majthényi felmentését kezdeményezték. (Ezt késobb a
Helytartótanács töröltette a közgyulési jegyzokönyvbol.)
Az 1839/4o-ik évre összehívott országgyulésre Ambró Antalt és Liporniczky
Vilmost küldte követének Bars vármegye, azzal a kiemelt követutasítással,
hogy a szólásszabadság ellen elkövetett sérelmek mielobbi orvoslását
szorgalmazzák. Az 1843/44-i évi ciklusra összehívott országgyulésen a barsi
követek beszédei közül Botka Tivadarnak a horvát kérdésrol elmondott beszéde
emelheto ki.
Aranyosmaróton Majtényi László helytartónak taktikusan sikerült
lecsillapítani a politikai ellentéteket, így az 1845. október 2o-i
megyegyulési tisztújítás lényegében viharmentesnek tekintheto. Hamarosan
Majthényi foispáni kinevezése is megtörtént, hivatalát egészen az 1848-as
forradalomig ellátta.
--------------------------------------------------------------------------------
Jegyzetek
Idézi: A korona kilenc évszázada. (Szerk. Katona Tamás). Budapest, 1979.
Európa Könyvkiadó. 430. old.
[ii]Az 1848/49. évi országgyulés. (Bev. Beér János – Csizmadia Andor.) Bp.
1954. 330-331. old.
3 Közlöny, 1848. dec. 13. 186. sz. 878-879. old.
4 Sebestény Sándor: A Szent Korona és a pénzügyminiszteri felelosség
1848/49-ben. = Pénzügyi Szemle, 2001. 6. szám 534-538. old.
5Gerhardt Éva: Sebestény Ignác. In. Az 1848-1849. évi elso népképviseleti
országgyulés
történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. (A továbbiakban: Almanach) Bp.
2002. A Magyar Országgyulés Hivatala kiadása. 754-756. old.
6 Gerhardt Éva: Balogh János, galántai. Uo. 62-63. old.
7 Id. Gergely András: A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása
(1831-1840). In. Magyarország története 1790-1848. 5/2. köt. Bp. 1980.
Akadémai K. 734. old.
8 Uo. 747. old.
9Tábori Kornél: Titkosrendorség és kamarilla. (Bev. Marczali Henrik.) Bp.
1920. Athenaeum Rt. 22-23. old.
10 Uo. 23. old.: Ld. Gergely A.: A magyar reformellenzék… i. m. 756-757.
old.
11 Magyarország vármegyéi és városai II. (CD-rom.) Bp. é.n. Arcanum
Adatbázis Kft.
12 Uo.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:42:42, szombat
|
| |
| |
7
A pozsonyi diéta követei természetszeruen nem tudtak arról, hogy ekkortájt a
háttérben titkos nagyhatalmi megállapodás született: osztrák-orosz
egyezményt írtak alá 1833. szeptember 19-én, mely kimondta, a Török
Birodalom integritásának megóvása közös érdekük. A titkos záradékban –
amelyhez a lengyelek feletti uralom fenntartásában harmadik hatalomként
érdekelt Poroszország is csatlakozott – szoros együttmuködést is
elhatároztak a belso rend fenntartására. Ebben az un. második münchengrätzi
megállapodásban a szerzodo felek leszögezték: „… minden független
uralkodónak joga van… segítségül hívni… más uralkodót”, vagyis szükség
esetére a fegyveres segítségnyújtást is megígérték egymásnak.8 1849.
tavaszán Bécs e szerzodés alapján kérte és kapta meg az orosz cár segítségét
a magyar szabadságharc leveréséhez!
Balogh János követ a forendekkel gyakran összeakaszkodott, néhány mondása
elhíresült: a legtöbb forendi úr olyan, mint a kéménysepro, „mennél
magasabbra mászott, annál kormosabb”. Ha a forendek tovább folytatják a
reformok elodázását, elvész irántuk minden hatalom és egy „pennavonás” elég
lesz eltörlésükre. A diéta hiába hozott határozatot pl. a hitbizományok
eltörlésérol 1834-ben, a felsoház visszadobta. Balogh 1834. oszén, az
örökváltság ügyének idoleges elbukásakor a diétán nyíltan felvetette, hogy
aláírásgyujtést kellene szervezni az ország valamennyi néprétegének körében
a jobbágyreform érdekében, erre azonban nem nyílt mód.
I. Ferenc király 1835. március 2-án elhunyt, utóda Ferdinánd lett, aki a
magyar országgyuléshez intézett leiratában I. Ferdinándnak nevezte magát.
Ezt az alsótábla egyöntetuen visszautasította, Balogh János követ „ismét
szilaj” beszédet mondott, de oly heves ellenállást váltott ki a magyar
forendek körében is az uralkodó arcátlansága, hogy a bécsi kamarilla
kénytelen volt meghátrálni, és elismerni, hogy magyar királyként az V.
Ferdinánd címet használhatja.
Wesselényi Miklós elvbarátai
1833 elején Kossuth Lajos, mint fiatal zempléni ügyvéd (szül. Monok, 1802.
szeptember 19.) engedélyt kapott az országgyuléstol arra, hogy megjelentesse
konyomatos lapját, az Országgyulési Tudósításokat. Ennek elso számait
azonban a kir. lovászmester - a diétai orség parancsnoka - lefoglaltatta, a
sajtótermék árát azonban megtéríttette. Késobb mégiscsak megjelenhetett, s
tudósításai közvéleményt formáló erové váltak, az országgyulési ifjak
önzetlenül másolták számait és szétküldözgették a vármegyékbe. A kormány
hiába tiltotta meg postai kézbesítését, a megyék gyakran hajdúikkal
küldözgették egymásnak el. Kossuth Lajos elso összetuzései ebbol keletkeztek
a kormányzati hatóságokkal. A pártfogó szerepében hamar feltunt báró
Wesselényi Miklós, aki 1834-ben Szatmár megyébe is elutazott, hogy politikai
elvbarátját, a neves költot, Kölcsey Ferencet támogassa követi
újraválasztásában. Wesselényi a szatmári megyegyulésen Nagykárolyban 1834.
december 9-én rendkívül élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok
elbuktatásáért, és mesterien rámutatott: míg a jobbágy a törvény sáncain
kívül áll, mindig fennforog a veszély, hogy a kormány felhasználja
elégedetlenségét a nemesség törekvéseinek megtörésére, a nemesi alkotmány
megsemmisítésére. Balogh János barsi követ 1835. június 22-én Pozsonyban az
országgyulés plenáris ülésen hivatkozott is e szavakra.
Gróf Sedlnitzky rendorminiszter, e sötét reakciós közfigura gr. Széchenyi
István köreibol beépített embere révén nem sokkal késobb azt az értesítést
szerezte, hogy „a fiskus vádja szerint Wesselényi lealacsonyította a királyi
méltóságot és lázító beszédet mondott az állam ellen Nagykárolyban”. Ezt
„elferdítve továbbították” – áll a Notize-ben – így Bihardiószegre is. Onnan
Zichy Ödön gr. az irat másolatát felküldte Bécsbe, „szóval: denunciált” -
állapította meg a miniszter.9 E feljelentés azonban „elferdítve
összeállított beszédrészlet volt” – állapította meg a forendor - viszont ez
lett „a vád fotámasztója”. Valóban, 1835. februárjában Wesselényi Miklós
ellen hutlenségi per indítását döntötték el, s ennek volt vádpontja a báró
azon állítólagos kijelentése, mely szerint „a kormány csalárd álarcot tévén
ocsmány képére, kiszedte-vonta kilenc millió ember zsírját és most csak azt
várja, hogy a kilenc milliót úgy ellenünk ingerelvén, o légyen a
szabadítónk; de jaj nékünk, mert akkor szabad emberekbol rabszolgákká
leszünk!” – idézte Sedlnitzky a jelentést.10 Amelyet önmagában még o is
kevesellt, viszont tájékoztatást kapott, az ügyész kiegészíti ezt majd azzal
a váddal is, hogy a báró „titkos társaságokkal kereste az érintkezést Bihar
megyében, és gyanús alakokkal levelez”, konkrétan az országgyulési ifjakkal
és a Kossuthtal való kapcsolatra történt majd utalás a vádiratban, akik a
bunös szervezkedés központjában állnak. A vádirat tartalmazta azt az
állítólagos kijelentést is, hogy Wesselényi szerint a kormánypolitika
parasztfelkeléshez vezethet: „Bizonnyal a kormány elnyomná a lázadást, s
megmentene minket amazoknak csapásaitól; de jaj lenne akkor nemzeti
függetlenségünknek. Kinek vagyonunk és életünk megtartásáért volnánk
lekötelezve, határtalan lenne annak felettünk hatalma”.
A per csak a diéta berekesztése után indult meg eloször az írásos
szóváltások megkezdodésével, majd 1838. januárjában a királyi tábla közbenso
ítélettel Wesselényi formai kifogásait elutasította, és érdemi védekezésre
szólította fel a perbefogottat. A vádat a királyi jogügyi igazgatóság
képviselte, valamennyi perbeli irományt azonban az udvari kancellária
dolgozott ki. Csak egy év múlva nyújtották be Wesselényi védoi az un.
derekas védelmet írásban. A védelem fo érve az volt, hogy hutlenséget csak
tettel, s nem szavakkal lehet elkövetni, nem azonos a tényállás, ha azt
király vagy kormány esetében követik el, mivel az utóbbi esetben a bírálat
nem is lehet felségsértés, a polgári jog kategóriájába tartozik.
A királyi tábla végül a hutlenség vétkét nem látta bizonyítottnak, a
felségsértonek tekintett kifejezések tényleges elhangzását (ez akár
halálbüntetést is jelenthetett volna), de Wesselényit más vádpontok alapján
„vétségei” miatt 1839. februárjában háromévi börtönre ítélte. Ennek
végrehajtását két hónap múlva felfüggesztették, mivel a bárót a megvakulás
fenyegette.
Wesselényi beszédének idézéséért a diétán 1835. június 22-én a királyi tábla
Balogh János ellen hutlenségi pert indított. Követtársa, Tarnóczy Kázmér nem
hagyta cserben, hasonlóan kiállt mellette a barsi megyei közgyulés is: 1835.
június 27-én 1195. szám alatt végzést hozott. Ebben kimondták, a kir.
személynök eljárásában a szólásszabadságon esett sérelmet látnak, ezt
feliratot formájában közlik a királlyal. Egyúttal megbízták a tiszti
ügyészt, lássa el Balogh képviselo védelmét a bíróság elott. A pozitív
döntést gróf Keglevich János foispáni helytartó az ülésterembe becsodített
híveivel meg akarta akadályozni, de kisebbségben maradtak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:38:50, szombat
|
| |
| |
2. rész)
Az 1848-ban felállított parlamenti Szentkorona-vizsgálóbizottság tagjai
közül Sebestény Ignác országgyulési képviselo politikai portréját villantjuk
fel, s egyúttal felidézve a kanyargós Garam folyó két partján elterülo,
egykor 2724 négyzetkilométernyi, csodálatos természeti szépségu Bars
vármegye reformkori megyegyuléseinek hangulatát, és tisztelettel emlékezünk
azokra a felvidéki kiváló hazafiakra, akik oly sokat munkálkodtak nemzetünk
vérzivataros napjaiban hazánk sorsának jobbra fordításán.
Sebestény Ignác 18o4-ben született Komárom vármegyének a Dunától északra
elterülo kis településén, Szemerén.5 Jogtudományi végzettséget szerzett,
majd miután az ügyvédi vizsgát kiváló minosítéssel (kalkulussal) letette,
1826. december 21-én ügyvédi esküt tett. 1829-ben és 1834-ben Bars vármegye
táblabíró ügyészeként dolgozott, s a reformellenzék egyik vezéregyéniségévé
vált az 1830-as években. A fiatal ügyvédre nagy hatással volt, a nála nyolc
évvel idosebb Galanthai Balogh János (Nagyendrod, 1796. február 22. –
Érsekújvár, 1872. január 11.) diétai követ.6 Baloghot, képviselo-édesapja
1827. szeptember 23-án bekövetkezett halála után delegálta Bars vármegye a
diétára. Nehéz örökséget kellett továbbvinnie, hiszen édesapja, id. Balogh
János ügyvéd Komárom és Bars vármegye fojegyzojeként országosan elismert
politikus volt, 1794-tol Komárom vármegye másodalispánja, 1806-tól elso
alispánja és nyolc országgyulésen szerepelt követként. Az ifj. Balogh János
jogi tanulmányai végeztével beállt a huszárokhoz, de onnan hamar leszerelt
és Bars vármegyében vállalt közhivatalt, eloször bírósági ülnök lett.
Képviselové delegálása után hamar egyik meghatározójává vált a reformkori
országgyuléseknek, roppant frappáns felszólalásai gyakran keltettek országos
visszhangot. Nevezetes volt szarkasztikus kijelentése az 1832-35. évi
diétán, amikor egyes fopapi kijelentésekre így válaszolt: „A sódart meg a
tojást megáldják, de a becsületes házasságú párt megátkozzák.” Balogh
utalása arra vonatkozott, hogy az országgyulésen a vallás ügye sérelemként
került napirendre, nevezetesen az 1791: XXVI. tc. törvénysérto
végrehajtásával kapcsolatban. Az egyre gyakoribbá váló vegyes házasságok
esetén ugyanis valós problémaként merült fel a felekezeti áttérés
megnehezített gyakorlata, ami bizonytalanná tette az utódok felekezeti
hovatartozását. Az alsótábla új törvényjavaslattal kívánt ezen változtatni,
ebben a bevett vallásfelekezetekre vonatkozóan a lelkiismereti szabadság
álláspontjára helyezkedett. Szabaddá kívánta tenni a felekezeti áttérést, és
el kívánta törölni a születendo gyerekek katolikus hitben történo
neveltetésére adott reverzálisokat. Meg kívánta szüntetni a protestánsok
iparuzésre és letelepedésre vonatkozó helyi korlátozásokat is, és a külföldi
tanintézetek, akadémiák látogatásának tilalmát. Fel kívánta oldani a
protestánsok horvátországi birtokszerzési és letelepedési tilalmát is. A
kormány közvetíteni próbált a diéta két háza között, a beterjesztést hét
üzenetváltás követte, végül 1833 júniusában levették napirendrol. Így az
egyházi hatóságok továbbra is saját belátásuk szerint cselekedtek, a
rendezés ügye áthúzódott a következo diétákra. Baloghot különösen Kölcsey
Ferenc kedvelte szókimondásáért, Kossuth Lajos pedig egyenesen mesterének
tekintette találó retorikai fordulataiért. Bars vármegyei követtársa elobb
Platty Mihály diétai jegyzo volt, akit 1830-ban Majthényi László elso
alispán követett, ot 1833. szeptember 11-én Tarnóczy Kázmér váltotta fel.
Az 183o-1831. évi lengyel szabadságharcnak az oroszok által történt
leverésének hírére Bars vármegye közgyulése 1832-ben feliratot fogalmazott
meg, melyben aggodalmait fejezte ki az orosz eroszak miatt és javasolta az
országgyulésnek, hogy kérjenek diplomáciai közbenjárást az uralkodótól a
letiport lengyelek érdekében. Balogh képviselo ismertette a felirat szövegét
Pozsonyban a diétán. A barsiak kezdeményezése annak bizonyítására is
szolgált, hogy a diéta a külpolitikát közvetlenül is befolyásolhatja. A
rendek jó része, kedvezo európai visszhangra is számítva szolidaritását
fejezte ki a lengyelekkel, viszont a kormánypárt mereven elutasította és
leszavazta a felirati javaslatot 1833-ban. A vezérszónok Andrássy József
esztergomi követ cinikusan kijelentette, ”nemzetek vesznek, nemzetek
lesznek”. Méltó volt, de mégsem elégséges az álláspontok megváltoztatására
Deák Ferenc replikája: ”A világ történetei nem (arra) tanítanak, hogy
végveszély örvényében elmerüléssel küzdo nemzetet, némán s hidegen nézve,
lehetoségig ne segítsük. Mert hiszen egyes emberek is lesznek és vesznek:
kötelesség mégis veszélyben forgó, vagy ínségre jutott embertársainkat
tehetség szerint veszélybol kimenteni.”
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:37:03, szombat
|
| |
| |
A cikkünk elején említett Asbóth Sándor az emigrációban méltó karriert
futott be, a világosi fegyverletétel után Kossuthtal Törökországba ment,
majd 1851-ben, az USA-ban telepedett le. Az amerikai polgárháborúban ismét
felöltötte az egyenruhát, s Lincoln seregében egészen az altábornagyi rangig
eljutott (1865). Kényszeruségbol választott új hazáját diplomataként is
szolgálta Argentínában és Uruguayban. A hálás amerikaiak 199o-ben az
arlingtoni katonai temetoben helyezték el hamvait.
Bars vármegyei reformkori küzdelmek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:34:41, szombat
|
| |
| |
.3
A felsoház 1848. december 13-án döntött a delegáltakat illetoen, és a
küldöttség december 18-án 11 óra körül felment a királyi várba. A nagy ládát
egyik kulccsal sem tudták kinyit, erre lakatost hívtak. A lakatosnak sem
sikerült „tolvajkulcsaival” kinyitni elso kísérletre, erre lebontotta a vas
abroncsot, s így kifeszítette a „vas plédet”. Ebben volt egy belso láda,
melyben a korona és a koronázási ékszerek feküdtek. Megpróbáltak új ládát
keresni, melybe minden tárgy belefért volna, ez azonban nem sikerült. Erre
parancsot adtak a meglévo láda kijavítására. Ha ez elkészül, akkor „a
koronát ismét ezen ládába” fogják elhelyezni. Patay József beszámolóját,
mely december 19-én hangzott el a képviseloházban az elnöklo Pázmándy Dénes
igencsak kurtán foglalta össze és zárta le a vitát, amikor kijelentette: ”E
szerint a dolog veleje az, hogy a korona megvan.” A bizottság jelentése és
Patay szóbeli kiegészítése felett napirendre tért a T. Ház, mint a
jegyzokönyv rögzíti, „a korona megnézésére kirendelt országgyulési
választmány ebbeli megbízatásában eljárt, s a koronát minden ékszerekkel
teljes épségben megtalálta, mit Patay József Honvédelmi Bizottmány tagja
azzal egészített ki, hogy új ládáról gondoskodván, a fölnyitottat rendelte
kiigazíttatni, s ha kiigazítva leend, abba ismét a koronát s ékszereket
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:33:07, szombat
|
| |
| |
.2
Ezt követoen érdekes jelenet történt, felállt Halász Boldizsár képviselo,
és magyarázkodni kezdett a koronázási láda feltörését illetoen.
Bejelentette, a kormány megbízásából Pálffy János alelnök, Gorove István
valamint Záborszky Alajos képviselo és jómaga lett delegálva a láda
megvizsgálására, de mivel látták, hogy „a ládát feltörés nélkül” nem
vizsgálhatják meg, jónak látták ”a további rendelkezésig érintetlenül
hagyni”. A láda feltörésének kérdése egyelore tehát nyitva maradt. Pázmándy
Dénes házelnök vette át a szót és közölte, a t. Ház határozatát közlik a
felsoházzal, kérik onnan is képviselok delegálását, emellett a Honvédelmi
Bizottmánynak küldhet megbízottakat a vizsgálóbizottságba
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-07 06:31:08, szombat
|
| |
| |
Országgyűlési vizsgálóbizottság 1848-ban
(1. rész)
Előhang
A Daily News 1849. december 6-i számában Asbóth Sándor szolgálaton kívüli honvéd mérnök alezredes tollából egy cikk jelent meg a magyar Szent Korona és a koronázási ékszerek sorsát latolgatva, mely idézte az akkor már emigráns kormányzó, Kossuth Lajos szavait: ” Mi a magyar koronát illeti, azt egy országgyűlési bizottság lepecsételte, s úgy adta a felelős miniszter őrizete alá, ki annak biztosságba tételéről kötelessége szerint gondoskodott.”
A fenti utalás a magyar országgyűlés képviselőházának 1848. december 11-i ülésére vonatkozott, amikor a T. Házban hirtelen szót kért Besze János országgyűlési képviselő és kijelentette: ”Most oly időket élünk, hogy minden megnyugtató aggodalmakat kötelességünk megnyugtatni. Általában aggodalmas véleményeket hallunk jobbra-balra a városban, mi bennem is aggodalmat okoz, s ez a korona ügye.” Olyan hírek szállingóznak, hogy a koronát elvitték az országból, s így megtörténhet, hogy „tudtunk nélkül majd egy csoport” megjelenik egy új megkoronázott királlyal. Tisztázni kell a korona sorsát, annál is inkább – folytatta a képviselő -, mert „újságokból is tudjuk, miszerint, feltörettek s felszakasztottak a korona tartóládán levő pecsétek, csak az utolsó ládácska nem nyittatott fel”. Kérte az Országos Honvédelmi Bizottmányt aggodalmaik eloszlatására, és javasolta, hogy parlamenti vizsgálóbizottság mihamarabb tüzetesen vizsgálja meg a koronát és a koronázási ékszereket, és jelentését hozza nyilvánosságra – mint írta – „napfényre”, hogy megnyugodhassanak a polgárok, „a korona csakugyan hazánkban van”.
A törvényhozók egyhangúlag támogatták a javaslatot, majd Patay József radikális párti képviselő kért szót. Egyrészt megerősítette Besze képviselőtársa aggodalmait, majd beszámolt arról, hogy a Honvédelmi Bizottmány már foglalkozott az üggyel. A kiküldött revizorok nem találták a kis láda kulcsát, mely „bizonyosan Bécsben, a királyi palotában van – mondta. A külső nagy ládát tényleg felnyitották, és a pecséteket leszaggatták. Érezte, hogy felmerülhet a barbár hozzáállásért a felelősség kérdése, ezért javasolta – nyilvánvalóan egyeztetett a Honvédelmi Bizottmány tagjaival -, hogy a korona és a koronázási ékszerek vizsgálatát „bizonyos formalitások mellett kellene megejteni”, nehogy azt mondhassák, „talán elsikkasztották”. Állítson fel a törvényhozás minkét házának tagjaiból egy vizsgálóbizottságok a helyzet tisztázására.
A képviselőház azonnal támogatóan döntött, sorshúzás útján 12 tagú delegációt választott: megérdemlik e derék magyar emberek, hogy nevüket az utókor megőrizze emlékezetében. A parlamenti vizsgálóbizottság tagja lett Dedinszky József, Semsey Pál, Bárczay Albert, Frideczky Lajos, Ányos István, Hettyei István, Boldizsár István, Szerb Tivadar, Gaál János, Borbély Lajos, Pap János és Sebestény Ignác képviselők
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
265 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 534
- e Hét: 7532
- e Hónap: 8479
- e Év: 44420
|
|
|
Offline
