|
2007-08-02 06:42:57, csütörtök
|
| |
| |
Vágyakozás
A dunsztosüveg hajszálvékony repedésén
a méz, a télre eltett napfény átszivárog.
Órákig nézlek, ahogyan alszol,
nézem nedvesen fénylő szádat.
A levegő, mint május végi zápor,
sűrű, fűszeresen selymes. Olyan.
Mint amikor az abszolút csöndben
elpattan egy kémcső. (Csönd, ha van.)
A dunsztosüveg elreped, a nyár szét-
ömlik, a kamra polcán elfolyik.
Én nézlek csak, míg lemegy a Nap,
és lassan bealkonyodik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
