|
2007-08-04 06:32:03, szombat
|
| |
| |
egy nyár eleji verset másolok ide, újraolvastam. most "csak" vers, az ihlető élményt már nem érzem magaménak, a verset viszont szép hangulatképnek vélem. A szomorúság is lehet szép.
Lassan múlik
Megfagyott a csönd közöttünk,
kezünk nem melegíti már talán fel soha.
Fáj, mint amikor húsba fut a kés,
mint amikor ráfagy a vágy az idő falára.
Lehunyt szemhéjam mögött még mozi a gyönyör,
a tegnap íze még nyelvemen.
Illata lassan múlik, akár emléke annak a nyárnak,
amikor megszerettelek.
Lassan, akár a remény,
amely még itt lüktet a versben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
