Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Magyarok a nemzet ellenségei?
  2007-09-16 22:56:32, vasárnap
 
  Magyarok a nemzet ellenségei?


http://hirklub.hu/?cat=story&parent=&id=5061

2007 szeptember 16. 17:47

Érdekes írás olvasható az Új Szó, amúgy liberálisnak tartott egyetlen magyar felvidéki napilapban, mely a Magyar Gárdával foglalkozik, összehasonlítva az a szélsőségesen magyargyűlölő Slovenská Pospolitost' nevű szervezettel, melyet 2006 márciusában tiltottak be Szlovákiában. Az említett szlovák szervezet egyébként tevékenységét és célkitűzéseit tekintve semmilyen módon nem mérhető a Magyar Gárdához, mivel az egyértelműen a kisebbségek, elsősorban a magyarok Szlovákiából való elűzését tűzte ki célul.


A ,,Szlovák gárda" 1995-ben alakult meg, majd tagjai 10 év elteltével 2005-ben pártot is alapítottak Szlovák Testvériség Nemzeti Párt néven. A társaság szellemiségét a következő mondat hűen tükrözi: ,,Nem vagyunk bőrfejűek, nem vagyunk rasszisták, mi vagyunk a Slovenská Pospolitost'. Nem hagytunk fel ideáljainkkal, mi mindig a szlovák nemzetért harcolunk. Elég ellenségünk van, minden oldalról szüntelenül támadások érnek, belülről úgymond ,,saját" kisebbségeink rágnak szét."

A szervezet célkitűzései között egyéb pikáns gondolatok is előfordulnak. Példának okáért honlapjukon magukat nem nevezik rasszistának, ellenben elismerik: legfőbb vágyuk az, hogy Szlovákiát ,,megtisztítsák a bevándorlóktól, a kisebbségektől, főleg a magyaroktól és az állandóan büdös és megromlott kisebbségektől." A szervezet tagjai a fenti mondat ellenére azért nem tartják magukat rasszistának, mert népirtásról nem beszélnek, csupán a szlovák nemzetet szeretnék védeni.

A szlovák gárda tagjai szerint továbbá minden olyan személy, vagy népcsoport amely nem szlovák, a ,,nemzet ellensége" jelzőt érdemli. A magyarokra méginkább vonatkozik ez a jelző, mert azoknak ,,egyetlen céljuk az ország déli régióinak visszacsatolása Magyarországhoz."

Tény, hogy a szlovák hatóságok 2006 márciusában feloszlatták a fentebb boncolgatott szervezetet, ám az is tényként kezelhető, hogy a Slovenská Pospolitost' nem hasonlítható össze célkitűzéseit tekintve a Magyar Gárdával. Ha már hasonlítgatunk, a szélsőséges mivoltát tekintve a szlovák szervezet leginkább a Vér és Becsület nevezetű magyarországi szervezethez mérhető, ám a magyar hatóságok ezt a képződményt - csakúgy, mint Szlovákiában - feloszlatták.

A Magyar Gárda célkitűzéseit is érdemes górcső alá venni. A szervezet alapító okiratában polgár- és rendvédelmi feladatok mellett a tagok fizikai lelki és szellemi kiképzéséről esik szó. Többek között hagyományőrző, a magyar kultúrát és történelmi emlékeket ápoló tevékenységet, valamint ktasztrófaelhárítási feladatokat is végeznének a jövőben.

A célkitűzések között egy szóval sem szerepel kisebbségek eltávolítása, más nemzetek gyűlölete, ám kétségtelen, tényleges tevékenységüket még nem ismerjük, mivel viszonylag rövid ideje működnek. A Gárdát sok vád éri azzal kapcsolatban, hogy a környező országokat veszélyként értékeli, ám azért ebben a tekintetben érdemes megvizsgálni mondjuk a román védelmi stratégiát is, melyben a NATO keretein belül elvileg szövetséges Románia, Magyarországot biztonsági kockázatként értékeli a még mindig élő területi viták vonatkozásában.

Nagy András
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
"Legyünk tüske a gazemberek kö
  2007-09-16 22:43:18, vasárnap
 
 
"Legyünk tüske a gazemberek körme alatt"
Gyurcsány-ellenes tüntetés a Várban

Rettenetes évnek nevezte Bayer Zsolt újságíró a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hazugság-beszéde óta eltelt egy évet azon a tüntetésen, melyet 2007. szeptember 15-én Bayer Dalma, a neves publicista édesanyja szervezett a Budai Vár Szent György terén. Bayer beszédében kijelentette: - Eladták hazánkat, tönkretették az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, nyolc százalékkal nőtt a csecsemőhalandóság. Cserébe nyolc százalékkal kevesebb lett a nyugdíja azoknak, akik idén mennek nyugdíjba. Nincs külpolitikánk, s mindenkinek azt mondunk, amit hallani szeretne. A miniszterelnök személyes utasítására brutálisan megverték és megalázták a fél országot. Ismét feltették a régi lemezt és kérlelhetetlen antifasiszta harcot vívnak a nem létező fasizmussal. Ez mind rettenetes, de a legrettenetesebb, a mindent elborító hazugság.

Bayer Zsolt szerint látszatvilágban élünk és döbbenten figyeljük, mi történik a szemünk előtt. Mint mondta, ebben a látszatvilágban a miniszterelnök táncra perdül az irodában. Jól előre odakészített kislányokat talál meg véletlenül. A mi világunkban a miniszterelnök megtagadja saját népét, kitagadja a nemzetből a határon túlra rekedteket. (Óriási fütyülés!) Látszat világunkban a miniszterelnök elmondja bűntársai előtt az őszödi beszédet, és aztán a helyén marad. Az írástudók igazságbeszédnek nevezik ezt, mert ebben a látszatvilágban él sajnos a legtöbb aljas írástudó. Ebben a világban hónapok óta antiszemitizmusról vitázgatunk, és az aljasok nyomán a nem létező nácizmussal küzdünk. Miközben tönkremegy a jővönk, a jelenünk és ellopják a múltat. Ez a legrettenetesebb.

Mit tehetünk? - tette fel a kérdést a tüntetés főszónoka. Mit tehetünk egy demokráciában, ha az állam saját népe ellenségévé lesz!? Igaza van a köztársasági elnöknek: Magyarország alkotmányos alapokon nyugszik, és ha ezt az alapot aláássuk, széthullik minden. Csak hozzá kell tennünk annyit: a hazugság, az aljasság, a lopás és a bűn alkotmányos alapokon is az, ami: hazugság, aljasság, lopás és bűn. Mit tehetünk, ha az állam, amelyet 17 évvel ezelőtt naív hittel, és becsapva a sajátunknak gondoltunk, a legádázabb ellenségünkké válik. Ha erre a kérdésre keressük a választ, őszintén szembe kell nézni önmagunkkal.

A neves publicista szerint nincs forradalmi idő, ezért egyetlen járható útnak tartja az alkotmányos keretek betartását, a népszavazás megnyerésével. Véleménye szerint jó esetben vagyunk két és fél milliónyian, akik legalább azt tudjuk, hogy látszatvilágban élünk, és minden hazugság, ami körülvesz bennünket. Mások még ezt sem tudják. Mint mondta, ez nem az ő bűnük, hanem az elmúlt 50 évé, és a mostani gazemberek bűne, továbbá a világ legaljasabb írástudóinak bűne, akikkel bennünket megvert az Isten.

Bayer Zsolt rámutatott: - Forradalom az lesz, amikor senki nem kérdezi meg, vajon ki álljon az élre. Az lesz a forradalom, amikor a munkavállalók nem tűrnek tovább. Amikor lesz végre egy általános és országos sztrájk. Az lesz forradalom, amikor az orvosok, a pedagógusok, a munkások és a gazdák nem lesznek kijátszhatók egymás ellen. Amikor nem félnek többé. Amikor nem érdekli már őket, hogyan egyeznek meg mindig a hatalommal a kilóra megvett szakszervezeti vezetők.

Vizsgáljuk meg, milyen állapotban vagyunk mi magunk? - tette fel a kérdést a főszónok. - Mi sem vagyunk a legjobb állapotban, és ezt 2004. december 5-e óta tudom - mondta Bayer. - Mert azon a szégyenletes népszavazáson elkövettük a legnagyobb bűnt, amit egy nemzet elkövethet, pedig akkor legalább két és félmillió szavazója volt a jobboldalnak. Ha az a két és félmillió ember igent mondott volna, most lenne állampolgársága a határon túli magyaroknak. Hol voltunk akkor barátaim? Mi hol voltunk, akik minden tavasszal elmegyünk Csíksomlyóra, visszük a magyar zászlót és sírunk a magyarságtudattól. De 2004. december 5-én nem mentünk el népszavazni! Ameddig erre a kérdésekre nem adunk őszinte választ sajátmagunknak, addig senki ne álmodozzon itt forradalomról.

A neves publicista szerint hamarosan elérkezik az igazság pillanata, mely nem más, mint a sokszor lesajnált, leköpködött, megmosolygott népszavazás. Mint mondta, ha nincs ideje a forradalomnak, maradnak az alkotmányos keretek. Mi tudjuk, hogy ez a hatalom naponta ássa alá a jogállamiságot, az alkotmányosságot, és közben bennünket vádol meg ezzel, akik élünk alkotmányos jogainkkal. Ebben a helyzetben leginkább nekünk kell ragaszkodnunk a jogállamhoz, mely két dolgot jelent: egyrészt megnyerjük a népszavazást! Nem ismétlődhet meg 2004. december 5-e! Ha ezt a népszavazást elveszítjük, akkor mi magunk legitimáljuk az őszödi gazember hatalmát. De a jogállamiság azt is jelenti, hogy nem fogjuk be pörös szánkat. A jogállamiság azt is jelenti, hogy nem megyünk haza! Az őszödi gazember azt mondta: lehet tüntetni, aztán majd megunják és hazamennek. Ezért vagyunk itt, nem unjuk meg! Mi vagyunk és leszünk a tüske a gazemberek körme alatt! Ugyanis mi nem félünk! Ez a legnagyobb fegyver és a legnagyobb hatalom.

- II János Pál pápa minden idők egyik legnagyszerűbb pápája, amikor először hazatért szülőföldjére pápaként és kétmillió ember előtt misézett, ennyit mondott nekik: Ne féljetek! Akkor lett vége a kommunizmusnak! Ezért ne féljetek se az utcán, se otthon, se a munkahelyeken, ne féljetek elmondani mindenkinek, hogy a király meztelen! Mondjátok el: az őszödi gazember most akarja végképp szétverni ezt a nemzetet! És ha mi nem, senki sem fogja ezt megakadályozni! Méltóság, tartás, szembenézés és hit. Mondjátok ki mindennap, hogy nem fognak legyőzni benneteket! Mert az igazság így vagy úgy, de mindig győzedelmeskedik! A keresztény Európában Jézus megfellebbezhetetlen! Nem tehetjük meg, hogy nem hiszünk Őbenne. Őbenne és abban a korbácsban, mellyel kiverte a kufárokat a templomból! Amíg Ő velünk van "valóság" nevű nagybátyánk már készülődik haza! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! - e gondolatokkal zárta nagysikerű beszédét Bayer Zsolt.

A zsúfolásig megtelt Szent György téren felszólalt többek között Murányi László újságíró, a tüntetés műsorvezetője, továbbá Baranyi Károly pedagógus, Bokor Imre, a hadtudományok professzora, Morvai Krisztina jogász, Melocco Miklós szobrászművész, Eperjes Károly színművész, Papp Lajos és Csókay András professzorok.

Frigyesy Ágnes
(Megjelenik az Erdélyi Napló 2007. szeptember 19-i számában)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az ország most játssza el a jö
  2007-09-16 22:08:42, vasárnap
 
 
Parragh László: Az ország most játssza el a jövőjét
2007. szeptember 16. 11:30



MNO
Az európai uniós pénzek tervezett felhasználását kritizálta, a magyar gazdaság jövőjét féltette Parragh László a vállalkozói szalon rendezvényén tartott előadásában szombaton Szekszárdon.

-Látszik, hogy politikai döntések születnek a pénzek elosztása mentén, miközben az ország még nem ébredt rá arra, hogy most játssza el a jövőjét - állapította meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a magyar gazdaság helyzetéről tartott elemzésében. Utalt a miniszterelnök elhíresült mondására, és úgy fogalmazott, ,,most szúrjuk el újra".

Az uniós pénzek tervezett elosztásáról szólva úgy ítélte meg, hogy nem az a probléma, hogy eddig elszúrtuk, hanem, ha most rosszul élünk ezekkel a forrásokkal - ami az egyetlenegy erőforrásunk -, akkor újra elszúrjuk, csak jobban, és ez majd évek múlva fog kiderülni.

Szerinte az ország azért jutott abba a helyzetbe, amelyben jelenleg van, mert három alapvető problémát nem tudott az ország megoldani. Nem fejezték be a rendszerváltást a gazdaság körüli struktúrákban, a magyar adórendszer elmaradt a fejlődésben, és a világ folyamataitól ma nagyon távol áll, amit az elkövetett gazdaságpolitikai hibák egészítenek ki - mondta.

Kifogásolta az egészségügy, a kutatás, az oktatásfejlesztés, a nyugdíjrendszer, az önkormányzati, kormányzati rendszerek változatlanul hagyott ,,halmazát. Szólt a környező országok adócsökkentési intézkedéseiről, miközben Magyarország pontosan az ellenkező irányba megy, valamint a szociális intézkedéseknek a költségvetésre gyakorolt gazdasági hatásairól, amelyeket drámainak nevezett.

A kitörési pontokat elemezve megállapította, hogy mára egyetlen lehetőség az uniós forrásokban van, azonban kifogásolta, hogy azokat infrastruktúra-fejlesztésre és közösségi beruházásokra fordítjuk, nem pedig versenyképességet javítunk.

Szerinte a kitörés az lenne, ha lenne világos gazdaságpolitika, amelyben egyértelműen fogalmazódnak meg a prioritások, majd ezek alapján kellene a jelenleginél több pénzt következetesen befektetni gazdaságfejlesztési és gazdaságélénkítési célokra.

(MTI)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tilos lenne vasárnap dolgozni
  2007-09-16 21:33:04, vasárnap
 
  Tilos lenne vasárnap dolgozni? - támad az SZDSZ

07.9.16 16:25

Gusztos Péter és Wittinghoff Tamás, az SZDSZ két ügyvivője azt tervezi, hogy az Alkotmánybíróságon támadja meg a vasárnapi munkavégzésről szóló népszavazási kezdeményezést - írja az MTI.

Gusztos Péter szerint kifogásolható, hogy a kezdeményezés kivételeket fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy milyen egységek tarthatnának nyitva vasárnap.

Nem világos, miért kellene, hogy kisebb védelmet élvezzenek a rendőrök, a tűzoltók, vagy a buszsofőrök, mint az áruházi alkalmazottak - tette hozzá.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) szerdai ülésén egyhangúlag hitelesítette azt a kezdeményezést, amely betiltaná a kiskereskedelmi üzletek vasárnapi nyitva tartását. A Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt augusztusban jelentette be, hogy aláírták a "Szabad vasárnapért" chartát a vasárnapi nyitva tartás korlátozásáért.

(NAPI Online)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hankook-üzem: tiltott város D
  2007-09-16 21:28:30, vasárnap
 
  Hankook-üzem: tiltott város Dunaújvárosnál


A Hankook példátlan mértékű állami támogatással építette fel gyárát Dunaújváros határában. A munkások szerint azonban az üzemben semmibe veszik a magyar munkaügyi törvényeket.

"De legalább tornázni nem kell!" - csattant fel a dunaújvárosi presszó pincérnője, beleunva kuncsaftjai naksokadik kifakadásába. A nyolcvanas éveket idéző, piros műbőr székes vendéglátó-ipari egység törzshelye a Hankook-melósoknak. Olcsó, és a csinos vörös Noémi - ő a pincérnő - többnyire kedves is. Hősnőnk valószínűleg többet tud a dél-koreai gyárról, mint a magyar munkavédelmi hatóságok.

Nincs leállás

Pedig a Szociális és Munkaügyi Minisztérium bő fél éve vizsgálódik: a távol-keleti munkaadókra jellemező reggeli csapatépítésről ugyan esetünkben nincs szó, ám pünkösdkor az ünnepnaptól függetlenül munkába kellett állniuk a gumiabroncsgyártó munkásainak. Az ellenőrök azóta azt is vizsgálhatják, hogy augusztus 20-án miért volt a Hankooknál munkanap. Eredmény állítólag a napokban várható, a tárca érdemben akkor nyilatkozik. Egyelőre csak annyi világos, hogy ha a minisztérium szigorú lesz, akár nyolcmillió forintra is büntethet. Ha 20-át is leverik a dél-koreaiakon, az ismételt bírság egészen húszmillióig mehet. Ám egy 131 milliárdos beruházásban, ehhez az állam közvetve és közvetlenül 26 milliárd forintos támogatást nyújt, ez aligha lehet komoly tétel. A dél-koreai cégnél egyébként sem kerteltek a munkások előtt: dolgozni fognak október 23-án is. Nem lehet leállni. A Hankook hivatalosan nem nyilatkozik az ügyben, a cég HR-vezetője a jogi osztályhoz irányította lapunk tudósítóját, ott azonban tapasztalatunk szerint folyamatosan szünnap van.

Very oké

A tét az állami támogatás megvonása lehet (lásd keretes írásunkat!). Kóka János gazdasági miniszter a tűzijáték után meg is ígérte, lesz nemulass: "A Hankooknak kutya kötelessége minden jogszabályt betartani Magyarországon." Ebből egyet most már mindenképpen számon lehetne kérni, hiszen a szakszervezet bejegyzését a minap léptette hatályba a bíróság. A munkások május vége óta szervezkedtek, júniusban a Fővárosi Bíróság első körben be is jegyezte a Hankook szakszervezetét, de ezt a gyár vezetése minden létező és nem létező indokra hivatkozva nem volt hajlandó tudomásul venni.

"Munkabékét ígértünk nekik, jobb nálunk, mint a szlovákoknál, Kóka mondta, very oké lesz minden" - mondja lapunknak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyik, a tárgyalásokban kezdettől részt vevő munkatársa. Tény, hogy a kormány semmit sem tett a szakszervezet törvényes jogainak védelmében, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egy közleményében azzal intézte el a dolgot, hogy szerinte "nincs elvi akadálya" a kollektív szerződés megkötésének, a tárgyalásoknak.

Dorkota Lajos országgyűlési képviselőnek már az egész üzlet indulása furcsa volt. A fideszes politikus szerint Dunaújváros volt szocialista városvezetése a gazdasági minisztériumtól származó bennfentes információkra alapozva ingatlanfelvásárlásra kért fel üzletembereket, majd a területet értéken alul apportálta egy magántársaságba, s az rá egy hétre jelentős haszonnal továbbértékesítette. A vádat érdemben máig sem cáfolták.

Az ígéret földje

"Páva Zsoltot a Suzukinál egy szekrénybe csempészett üveg piával vezették meg, nálunk egyszerűen utcára teszik azt, aki szervezkedik" - meséli Laci. Konspirációs okból igazából nem Laci; mint ahogy arról a településről sem jött senki dolgozni a Hankook dunaújvárosi gyárába, ahová valósi ő. Tulajdonképpen a megyéből sem, legalábbis nincs olyan, aki elismerné. Így aztán toborzás sem volt, ahol azt mondták: kapsz melót, kiugró bérezést, kilométerpénzt és lakhatási támogatást.

De az már tény, hogy a faluban nem volt munka, így a Kánaán ígérete bármit megért. Laci felszámolta egzisztenciáját, hogy a tutiért Dunaújvárosba jöjjön. Most már tudja: marha volt, amikor eladta családi házát. A házat, amely helyett a vállalat albérlet-támogatást ígért, mi több, egy takaros Hankook-várost Kulcson. Mára kiderült: nem lesz ilyen város - pedig a helybeliek végül nem is ellenezték. Most állítólag Dunaújvárosban fognak munkásszállásokat építeni. Állítólag.

Hány az óra?

"Túlórát kötelezően vállalni kell, kifizetni viszont nem muszáj" - mondja András. Egzisztenciát ugyan nem, de egy biztosnak tűnő állást feladott Csongrádban a gumigyári álomért, havi bruttó 120 ezerért és járulékokért. Dühödten hajtja fel az Unicumot, majd rá a krigli csapoltat, nem törődve, hogy a sörből a halványzöld Hankook-uniformisra is jut bőven. A rádióból, mintha beszélgetésünkhöz rendelték volna, szól a "nyolc óra a munka, nyolc óra pihenés" nótája. A gumiabroncsgyárban a nyolc gyakorta tizenhat, ráadásul egyfolytában. Szerződés erről nincs, de ha a váltótárs megbetegszik, vagy egyszerűen így alakul, "illik" ledolgozni a pluszműszakot.

"Nálunk ezért már borítottak volna" - bődül el egy seszínű hajú férfi, söröskorsóját az asztalhoz csapva. Tibort a többiek bizalmatlanul kezelik: mérnök, s a határon túlról érkezett. Állítja, nagyjából megkapta, amit ígértek, és ha odafigyel, az itteni bér a felvidéki árakkal és szociális ellátással párosítva megéri. Nem érti azonban, miért tűrnek az "itteni" magyarok. Miért bíróságon keresi igazát a szakszervezet, ahelyett, hogy sztrájkolna, s micsoda dolog, hogy újság- és telefon-előfizetéssel csábítanak tagokat. Laci tiltakozna, elmormol egy "mert muszáj"-t, aztán inkább iszik.

Zárt kapuk mögött

A Hankook gyárát megbízható kerítés és biztonsági őrök garmadája védi, de a terület nem csak emiatt külön világ. A munkásokat, akiknek nincs saját autójuk, különbusz viszi. Amióta a gyár kapuja előtt rendszeresen tiltakoznak a Munkáspárt és a szakszervezet aktivistái, műszakváltás után a kamionbejárón keresztül csempészik ki a melósokat. Van belső munkaadói javaslat is: nem tanácsos beszélni senkivel, aki a cég politikája ellen tiltakozik. Nyilatkozni sem tanácsos. Gyáron belül a munkások elbeszélése szerint nem lehet téma az sem, hogy ismét változik az időszámítás. A Hankook Tire Kft.-nél a munkások szerint a 6+2-es munkarend bevezetése újra napirenden van. Ez egyértelműen ellentétes a magyar munkaügyi törvényekkel. Persze csak kapun kívül. 

magyarhirlap.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magyar kérdés, csak vagonkér
  2007-09-16 21:11:27, vasárnap
 
  SZEKERES IMRE GYULA
NYOLC ÉV RABMUNKA A SZOVJETUNIÓ VORKUTAI LÁGEREIBEN 1945-1953
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44
1



...... ........... ..............


Az olvasóhoz
Írta : Szekeres Imre Gyula ny. gépi hurkoló művezető

Megköszönöm mindazoknak, akik e könyv kiadásához önzetlen segítséget nyújtottak, hogy még a honfoglalás 1100. jubileumi évében az olvasóhoz kerülhessen. Hiába volt már 1989 január végén befejezve a kézirat, ha biztatás hiányában az íróasztalfiókban hevert 1996 januárig.
Amikor Hábel György barátom elolvasta a kéziratomat, azzal biztatott, hogy ezt nyilvánosságra kell hozni, amiben megpróbál segíteni.
Segített is, többet mint gondoltam. Köszönöm fáradozását bár ne lenne hiába, térüljön meg azáltal, hogy minél többen elolvassák a (remélem) nem unalmas, valóban megtörtént életrajzot.
Meg kell említenem Katona Lajost a hódmezővásárhelyi Emlékbizottság elnökét, Herczeg Mihály ny. tanárt, levéltárost és Tárkány Sz. Imrét, a Volt Hadifoglyok és Leventék Baráti Körnek szervező titkárát.
Mind a hármuknak köszönet, hogy annak idején bátorításukra megírtam 40 nap alatt a visszaemlékezésemet. Amikor hozzáfogtam, úgy gondoltam, talán a végét meg sem érem. Írásom jóval meghaladta terjedelmében az általuk kért szöveget. Nagy segítséget nyújtott feleségem, Klárika, aki biztosította részemre, hogy éjjel is, de nappal is, amikor írtam, zavartalan volt környezetem. Szerencsémre szolgált, hogy tél volt, így a kerti munkák szüneteltek. A legfontosabb mégis az a lehetőség volt, hogy le lehetett írni nyíltan, valósághűen azt a velem-velünk történteket amiről addig nem volt tanácsos beszélni sem. Amikor a lágerből elengedtek rabtartóink ezt mondták: ha nem akarunk visszakerülni oda ahonnan eljöttünk akkor tekintsük az egészet meg nem történtnek és igyekezzünk felejteni mindent. Nem volt véletlen az sem, hogy amikor 1969-ben megkaptam a rehabilitálásomról szóló szovjet dokumentumot, ennek eredményeként 15 év után itthon “volt hadifogolynak” minősítettek át. Addig ugyanis priuszos voltam, amit bizony többször éreztettek is velem munkahelyemen.
Nagy különbség volt jogilag a hadifoglyok és az elítélt rabmunkások között. A hadifoglyok ugyan a nemzetközi jog védelme alatt álltak és reményük volt a hazatérésre, de a táboraik zsúfoltsága, a gyenge élelmezés, a járványok miatt tömegesen pusztultak el.
Velünk rabokkal “gondosabban” bántak, mert a munkaerőnkre hosszabb távon volt szükségük. A szabadulásra azonban csak a hosszú büntetési idő leteltével látszott lehetőség és akkor is csak a Szovjetunióban történő letelepedésre. Csak Sztálin halála és a nemzetközi politikai nyomás tette lehetővé a külföldi állampolgárok hazatérését. A szovjet rabok eleven halottaknak tekintették magukat, mert számukra a teljes értékű szabadulásuknak semmilyen reménye nem volt.
Visszaemlékezéseimben azt is leírtam, hogy a hódmezővásárhelyi kötöttárugyár szakmunkásai (hadiüzem alkalmazottai) 1944 őszén a kiürítés során hogyan kerültek a Dunántúlra. Szakmunkásai közül a fiatalabbaknak (segédeknek) be kellett vonulni katonai kiképzésre. Közülük négyen egy helyre kerültünk így barátokká is váltunk és fogadkoztunk, hogy nem hagyjuk el egymást, egyszerre megyünk haza. A kiképzésünk csak másfél hónapig tartott, három hónap helyett a front közeledte miatt. Még márciusban és áprilisban is együtt voltunk, amikor két hét választott el a háború végétől. Négyőnk közül csak én maradtam életben.
Kötelességemnek tartom, hogy az elhunytaknak emléket állítsak, mert becsületüket ők már nem tudják megvédeni. Őket már nem rehabilitálják.
Benkő György és Buzi Mihály Ausztriában német golyótól halt meg, Bodré Istvánnal 1945-ben hazakerültünk, vesztünkre, mert három hónap múlva a KGB elhurcolt bennünket hamis hazug ígéretekkel. Én szabadulásomig végig Vorkután raboskodtam, de Bodré István sohasem térhetett haza szülőföldjére, mert fönt északon egy pecsorai lágerben agy- és mellhártyagyulladásban 1947. februárban meghalt. Ezt egy magyar rab felcsertől, Stefán Istvántól tudtam meg, aki akkor vele volt.
Szerintem mindhárman hősi halottak. Nevük emléktáblán is meg van örökítve Hódmezővásárhelyen és Ausztriában a Lajta melletti Bruckban a temetőben, díszsírhelyen. A kettős kopjafát Hegyi Flórián (volt levente) faragta. Emlékük legyen áldott.

* * * * *

Emlékezés az örökre ottmaradt rabtársaimra
Írta : Vukovári Pál ny. tanár

E sorok megírására Gyuszi barátom kért fel. Vele éltem át a vorkutai poklok összes szenvedését és ez kovácsolt össze kettőnket legjobb baráttá.
Ha Vorkuta nevét hallom, könny csordul szemembe. Eszembe jut az a sok jó bajtárs, aki örök álmát alussza a tundra örök-jéghatár mezején. Akik üveges szemekkel égre bámulnak, mert kegyetlen hajcsáraink nem engedték, hogy kezüket imára kulcsoljuk, szemüket lefedjük.
Egy ócska deszkalapon vontatta két rab utolsó útjára, a gyászmenetet négy csákányos rab követte. Hátukon nagy fehér betűk és számok jelezték, mint nálunk a gépjárművek rendszáma, hogy jelentéktelen, névtelen eszközök vagyunk, és a napi adag kása is csak addig jár, míg az erőnk bírja.
Végül a gyászmenetet két fegyveres őr sítalpakon zárta, mellettük egy hatalmas vérebbel.
A fegyver nem végső tiszteletadásra szolgált, hanem, hogy belénk lőjenek, ha a végtelen tundrán szökni próbálnánk.
Virágok helyett a rabtársak könnye jéggyöngyként hullott sírjukra, a gyertya lángját a csonttá fagyott földet verő acélcsákányok szikrája pótolta.
Óh azok az összetört szívű anyák, akiknek fájdalmas sóhaja és eget ostromló imája, nem segített, hogy legalább még egyszer átölelhesse fiát! Jogosan kérdezhetik önmaguktól, hát ezért érdemes volt gyermeket szülnöm?
Ti hős özvegyek, kiknek karrierjük az élet legszebb korszakán derékba tört és félárvák ezrei, kik hiába vártátok édesapátok visszatérését, helyette csak a fakó fényképét csókolgathattátok.
Ha tudnák a süvítő, északi szél nyelvét, biztos azt üzenik nékünk: “Ha van igazság és Isten az égben, akkor valakiknek keményen fizetni kell érte!”

* * * * * *

Előszó
Írta : Hábel György aranydiplomás erdőmérnök

“A magyar kérdés, csak vagonkérdés” (Molotov,1944.)

1994. április 11. Budapest - Farkasrét. Lovas József okl. villamosmérnök kollégámat és barátomat temettük, hetvenéves korában. Szívbetegségben halt meg.

A háborús években a Műegyetem gépészmérnök hallgatója volt. 1944 őszén a Műegyetem erőszakos kitelepítésekor nem ment Németországba. A front átvonulását Budapesten akarta megvárni, hogy utána Munkácsra mehessen rokonaihoz. Ez a terve nem sikerült, mert SAS behívóval bevonultatták katonának az itthon maradt műegyetemistákból alakított zászlóaljba.

Parancsnokuk kimentette őket Dunántúlra. Harcokban nem vettek részt, a háború végét Ausztriában élték meg. Vesztére hazajött, folytatni szerette volna gépészmérnöki tanulmányait. A besúgók a műegyetemi zászlóalj tagjainak névsorát átadták a szovjet parancsnokságnak. 1945 augusztus 20-án a pesti Szent Imre kollégiumból hurcolta el társaival együtt a szovjet titkosrendőrség. A Szovjetunióba deportálták. A bíróság 15 évi “javító-nevelő” lágermunkára ítélte. Ezt követően sorstársaival együtt az északi sarkkörön túlra, a tundravidékre, a vorkutai szénbányák rabtáborába szállították. Vorkuta az Ural északnyugati végén fekszik, Budapesttől légvonalban 3250, a rabok vasúti szállítási útvonalán mérve, 4300 km-re. Nyolc évet raboskodott ott. Sztálin halála után, Isten segítségével, 1953-ban hazakerült. Az életben maradásában sokat segített munkácsi főorvos nagybátyja, aki amikor lehetséges volt, rendszeresen küldött neki csomagot. Azért tehette meg, mert Munkácsot a Szovjetunió bekebelezte. Különösen a vitaminok segítettek sokat az életben maradáshoz.

Lovas József nemes lelkületét bizonyítja, hogy a kapott csomagokat mindig megosztotta magyar rabtársaival. Sose beszélt itthon részletesen a vorkutai szenvedéseiről, mert szabadulásukkor rabtartóik fenyegetésekkel hallgatásra kényszerítették őket és az itthoni politikai légkör sem volt erre alkalmas. Amikor hazánk szovjet megszállása 1992-ben megszűnt, már nem volt sem lelki ereje, sem egészsége az átélteket leírni. Ez a könyv helyette is készült, az ő sorsa is benne van.

Temetésén a kollégák nevében én mondtam búcsúbeszédet. Így terelődött rám vorkutás bajtársainak figyelme. Ekkor ismertem meg Szekeres Imre Gyulát. Őt hasonló módon 20 éves korában, Hódmezővásárhelyről deportálta a szovjet titkosrendőrség és együtt raboskodtak Lovas Józseffel. Lovas József magával vitte a sírba szomorú emlékeit, Szekeres Imre Gyula azonban 1989-ben, amikor ez már nem járt kockázattal és megtorlással, a hódmezővásárhelyi városi levéltár kérésére leírta szomorú élményeit. Kéziratának másolatát nekem is elküldte. Amint elkezdtem olvasni, egyre nagyobb érdeklődéssel mélyedtem el benne.

Nemcsak a lágerek kegyetlen világának megismerése volt nagy élmény, hanem a szerző stílusa is. Pedig Szekeres Imre Gyula nem járt középiskolába, szakmunkás volt, ezért még inkább megérdemli az elismerést. Úgy éreztem, hogy kitűnő élménybeszámolóra leltem, amelyet nem szabad íróasztalfiókban vagy múzeumi levéltárban őrizni, hanem közkinccsé kell tenni. Ebben az is vezérelt, hogy nem kerültem a frontra és az utána következő kommunista diktatúrát baj nélkül átvészeltem. Három bombázásból kerültem ki épen, három alkalommal menekültem meg szovjet fogságbaeséstől, illetve a “málenykij robot”-tól és az ÁVH-nak sem lettem üldözöttje, foglya. Hálából, sorsom szerencsés alakulása miatt is kötelességemnek érzem, hogy segítsem ennek az emlékiratnak a megjelenését, sokat szenvedett honfitársaimért is.

Egyre kevesebben vagyunk, akik a második világháború borzalmaiból élve kerültünk ki. A magyar történelem, az utókor és elpusztult sok százezer bajtársunk iránti kötelességünk az igazság maradandó ismertetése, mert a békésebb viszonyok között felnövő nemzedékek el sem tudják képzelni, milyen szenvedéseket élt át népünk, s hogy milyen aljasságok történtek vele.

Történelmünk legnagyobb tragédiái közé tartozik a II. világháború, de nem azért, mert elvesztettük. A győztes szövetséges hatalmak közötti érdekszféra felosztás alapján a hazánkat megszálló németeket a szovjet hadsereg verte ugyan ki, de a németek egy évig tartó megszállását és kegyetlenkedéseit a 47 évig tartó sokkal kegyetlenebb szovjet megszállás váltotta fel. Ez volt a nagy tragédiánk. Ha hazánkból 1956-ban kivonultak volna a szovjet csapatok, Ausztria színvonalán élhetnénk és nem nyomorognánk!

Jól emlékszem még diákkoromban, 1943-44-ben látott “Szibériába” feliratú komor plakátokra. Ezeken egy marhavagon végén vöröscsillagos szovjet katona őrködött. Voltak akkor, akik ezt csak elrettentő propagandának tartották, de nagyon sokan elborzadtak tőle. Ebből a “propagandából” egy év múlva véres valóság és népünk nagy tragédiája lett. Sok százezer magyar vált rabbá, indokolatlanul hosszú ideig hadifogollyá, “málenykij robotossá” a legkeservesebb életkörülmények között. Jelentős részük örökre ottmaradt a szovjet birodalom jeltelen tömegsírjaiban.

Sztálin részéről a magyarok fogságba, büntetőtáborokba, rabszolgamunkára hurcolása a legostobább politikai tett volt. Tudta, hogy Magyarország szovjet zóna és megszállt terület lesz, mert az angolszászok végzetes könnyelműséggel az ő érdekszférájába engedtek minket.

Ha a magyar hadifoglyokat, a civil rabokat, és a “csak dokumentumot kaptok” hazugsággal lágerekbe csalt és fogságba hurcoltakat a fegyverszünet után hazaengedte volna, nemcsak a magyar nép háláját nyerte volna el, hanem a Szovjetunió számára is ez lett volna az ésszerű lépés. Az elengedett foglyok és rabok ugyanis hazai légkörben, családjukkal együtt élve, kedvező körülmények között kapcsolódhattak volna be a termelésbe, amelynek hasznát úgyis a Szovjetunió fölözte volna le. Sokkal több terméket kapott volna, mint amennyit az elhurcoltak a sanyarú szovjet körülmények között produkálni tudtak. A foglyok elszállításához jelentős vasúti kapacitásokat kellett igénybe venni a tönkrement hálózaton. A foglyokat őrizni, etetni, elszállásolni kellett. És a sok legyengült fizikumú beteg emberrel eleve nem lehetett olyan termelési eredményt elérni, mint normális emberi körülmények között. A rossz viszonyok miatt tömeges volt az elhalálozás. Politikailag nagyon fontos tényező volt, hogy ezek az emberek teljesen kiábrándultak a szocializmusból. A Szovjetunió ezzel eljátszotta tekintélyét. Népünk többsége nem felszabadítónak, hanem rabtartónak tekintette, ami kitörülhetetlen nyomot hagyott a magyarság lelkében. De nemcsak a magyarságnak, hanem sok millió rabnak, hadifogolynak és a Szovjetunió népeinek, az egész emberiségnek tragédiája, hogy Sztálin nyolc évvel túlélte a második világháborút. Mennyivel másként alakult volna a történelem, ha 1945-ben ő hal meg és nem Roosevelt USA elnök.

Sztálin nem ismerte fel a kedvező történelmi pillanatot, hogy nagylelkűséggel megnyerje a magyarság rokonszenvét. Viszonzásul kapták 1956-os forradalmunkat és szabadságharcunkat, amely a Szovjetunió hanyatlásának elindítója lett. Sztálin szobrát a világon elsőként Budapesten, forradalmunk döntötte le.

Szekeres Imre Gyula emlékiratában tárgyilagosan, szenvedélyektől mentesen írja le a rabságban töltött nyolc esztendő fontosabb és jellemző eseményeit. Nem napló ez, hiszen a gulágok lágereiben nem lehetett naplót írni. Visszaemlékezéseit deportálásától számítva 44, hazatérésétől is 36 év múlva jegyezte le. Az idő múlása sok emléket elhomályosít. A rabtársak véleménye szerint azonban, akik olvasták a kéziratot, a szerző visszaemlékezései nagyon is élethűek. Ő szerencsés volt, mert idővel a munkahelyről sikerült a láger konyhájára bejutnia, így megtudta őrizni életerejét és nagyon erős hite is életben tartotta.

Szolgáljon e könyv emlékül azoknak a bajtársaknak, akik ott pusztultak el, azoknak, akik ha betegen is, de hazatérhettek szeretteik körébe, azoknak, akik ifjúságuk legszebb éveit vesztették el. És legyen ez a könyv a magyarság huszadik századi egyik legnagyobb tragédiájának mementója is.

Budapesten, 1996. március 15-én.
...... ........... ..............


1


Home 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

www.gulag.hu

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A pápa és a rabbi
  2007-09-16 20:59:04, vasárnap
 
 



Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a “párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a levegőbe. A rabbi a földre mutatott. A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elővett egy almát. A pápa ekkor felállt:

- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok. Később megkérdezik a pápát a bíborosok: - Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem.
Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?


Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit: - Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont: - Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.

 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Út a pokolba
  2007-09-16 20:04:02, vasárnap
 
  Út a pokolba

Mottó :
"Tudni és nem tudni, tudatában lenni a teljes igazságnak, s közben gondosan megszerkesztett hazugságokat mondani, egyidejűleg két egymást kizáró vélemény birtokában lenni, tudva, hogy ellentmondanak egymásnak és mégis hinni mindkettőben, logikát alkalmazni logikával szemben, elutasítani az erkölcs fogalmát, s mégis közben igényt tartani rá, hinni, hogy a demokrácia nem is létezhet, s ugyanakkor, hogy a Párt a demokrácia őre, elfelejteni valamit, amikor felejteni kell, aztán ismét emlékezni rá, amikor arra van szükség, majd azonnal ismét elfelejteni, s ezen felül még azt a módszert alkalmazni magával a módszerrel szemben is, tudatos tudattalanságot előidézni - ez utóbbi volt a legkörmönfontabb az egészben ..."
( Orwell )

Mellár Tamás ( a képviselői mandátumáról napokban lemondott ) pécsi önkormányzati képviselő, a Központi Statisztikai Hivatal törvénytelenűl eltávolított exelnöke
( mellesleg Gyurcsány Ferenc egykori egyetemi tanára ) fején találta a szöget, amikor elkeseredésében azt találta nyilatkozni, hogy a szocialista képviselők az orruknál sem látnak tovább. Mellár ugyanis feladta a kilátástalan szélmalomharcot a "mediterrán-Moszkvát" csődbe-kormányzó, szakmailag dilettáns és alkalmatlan kormánypárti többséggel szemben. Bevallom, maximálisan megértem őt. Besokallt, tisztességes ember gyomra ugyanis nehezen veszi be a kivagyi hozzánemértést, a mérhetetlen rombolást és a város tudatos legatyásítását.

Az adósságtengerben fuldokló déli nagyváros nemcsak a gyurcsányi Magyarország politikai lenyomata kicsiben, hanem annál - ha lehet így fogalmazni - egy árnyalattal talán még rosszabb is. Szülővárosom a politikai igénytelenség és nemtörődömség szánalmas paródiája egyben, hiszen itt ( az országos trenddel ellentétben, már az öszödi hazugságbeszéd ismeretében ) közjogilag teljesen legitím módon tartotta meg hatalmát ( a várost korábban is irányító ) kormánypárti koalíció. És javaslom ne feledkezzünk meg a NATO-radarról kiírt referendumról sem, amikor a szavazásra jogosultak többségét egyáltalán nem érdekelte a város jövője. Magam is ismerek olyan embereket, akik csak azért nem mentek el szavazni - vagy egyenesen a radar mellett voksoltak, mert a radart ellenző civilek ügyét ( ha nem is kezdettől fogva ), de a helyi Fidesz is támogatta.
A kocka el van vetve ...

A nemzet maradék vagyona hamarosan ebek nyolcadjára kerül, efelől senkinek ne legyen többé kétsége. ( Sajnos még az is elképzelhető, hogy szigorúan a törvény betűje szerint mégsem bizonyul alkotmánysértőnek az új vagyontörvény, ezért az alkotmányossági vizsgálatot követően is hatályban marad ) A gazdaságpolitikai zsákutcában vergődő és a napi túlélésért kűzdő ország - illegitím vezetői, talán nem is csak jószántukból ( a nyolcvanmilliárd dolláros adósság szorításában, nem mintha ez felmentené őket ), de a héten szabad utat engedtek az ország teljes kiárusításának. Úgy látszik, korai volt néhány évvel ezelőtt a családi ezüst felelőtlen elkótyavetyéléséről siránkozni, mert az igazi ( tőrölmetszett bolsevik ) padláslesöprés még csak ezután következik. Amit lehet még ellopnak, amit csak tudnak eladnak - mi, tehetetlen állampolgárok pedig csak pisloghatunk bambán, mint akit megbabonázott egy undorító csúszómászó. Tényleg nem szeretném az ördögöt falra festeni, de hamarosan még az az abszurd helyzet is bekövetkezhet, hogy valamilyen istenverte francia vagy német cégnek kell majd belépőt fizetnünk azért, hogy virágot vihessünk szeretteink sírjára egy ( privatizált ) köztemetőben.
A nemzeti vagyon nem a kormány, hanem a társadalom tulajdona !

Vajon mit szólna hozzá a tébolyult ripacs, ha néhány ezren egyszercsak úgy határoznánk, hogy ( az ő megkérdezése nélkül ) eladjuk az Apró-villát a feje fölül ? Hogyan jönnek ők ahhoz, hogy a hozzájárulásunk nélkül áruba bocsássák a maradék vagyonunkat, eladják mindenünket - mindent, amitől ez a 93 ezer négyzetkilométernyi terület egyenlőre még az, aminek hívják : Magyarország ?
Hé' ti hazátlan bitangok, és mi marad nekünk, igaz magyaroknak ?

Bár elvtársaink néhány hónapja még bőszen tagadták, végül ( derék hazaárulókhoz illően ) fegyelmezetten megszavazták a nemzeti vagyon kiárusítását lehetővé tevő borzadmányt, magasról leszarva a köztársasági elnök előzetes aggályait, természetesen tudomást sem véve a törvényt ellenző népes többség ( köztük nagytudású értelmiségiek ) véleményéről és akaratáról.
Gyurcsányért, a hatalomért mindent : egy csak önmagáért, de mindenki ( azért az ) egyért ...

( Podolák György, 2007 nyarán : "Nem támogatjuk a magánosítást ... Semmit nem változott az álláspontunk a privatizációval kapcsolatban. Ma sem támogatjuk sem a Szerencsejáték Zrt, sem a Magyar Posta magánosítását, ezt nagyon határozottan állíthatom ..." ) Hát nagyon úgy tűnik "tisztelt" Podolák elvtárs, hogy itt valaki megint nem mondott igazat. Durvábban fogalmazva : te is hazudtál, akárcsak a többi, veled egykaliberű retardált féreg. Ahogyan korábban a főnököd is beismerte, reggel, délben meg este. Persze kár is a szóért, a gerinctelen Podolák is csak egy nyáladzó takony Gyurcsány Ferenc elegáns kravattján - mégcsak nem is a díszes galeri legalja. A vagyontörvény megszavazása kapcsán számomra leginkább Szabó Zoltán alpári viselkedése maradt a legjellemzőbb momentum. Mert miféle senkiházi az olyan alak, aki éppen törvénymódosításra készül a gyűlöletbeszéd ellen, miközben rendőrség által gondosan védve, acélkordon mögül hergeli az ellene tüntetőket ? De ez még mind semmi ! Másnap az egyik kereskedelmi csatorna híradójában cinikusan már azt fejtegette, hogy a törvény megszavazásakor senkinek a véleménye nem befolyásolta, és hidegen hagyta a petícióban tiltakozók és az utcán tüntetők követelése is ...
Szabó képviselőt ( vajon a gyurcsányi idiótizmuson kívűl mit és kit képvisel ? ) nem kívánom bántani, mert a gyűlöletnek nincsenek fokozatai. Ő legalább őszintén kimondta, amit eddig is tudtunk : a kormánypárti hazaárulók magasról tesznek a többségi társadalom véleményére.

Ebből a szempontból a név szerinti szavazásnak sem volt túl sok értelme, mert a magukat "baloldali"-nak hazudó, a gyurcsányi erkölcstelenséggel közösséget vállaló zombik is pontosan tudják, hogy a süllyedő hajóból nincs menekvés. Valamennyi rühes patkány farka gondosan az árbóchoz van szegezve ( elkúrták ), ezért együtt lavíroznak a lecsóba. Úgy járnak mint a süllyedő Titanic, amely már úton volt a tengeri örökkévalóság felé, de a lakájmédia esztrádzenekara még mindig győzelmi indulókat gajdolt a süllyedő fedélzeten.



Ne felejtsük el, hogy a nemzeti vagyon kiárusításával nemcsak mi, magyar állampolgárok leszünk szegényebbek, de maga az állam is - amely teljesen eszköztelenné válik a jövőben. Gyurcsányt ez különösebben aligha izgatja, hiszen
( legkésőbb ) a 2010-es parlamenti választásokat csak ultin tudná megnyerni, tiszta és demokratikus körülmények között aligha. Bár időnként túlzottan is pesszimista vagyok ( netán realista ? ), szerintem a kormányfő ezügyben tanusított kincstári optimizmusát most nyugodtan figyelmen kívűl hagyhatjuk.
A következő ( remélhetőleg jobboldali ) kormány sokkal nagyobb káoszt és csődöt örököl majd, mint 2006-ban a regnáló miniszterelnök hagyott egykor saját magára. Az új kormány azzal a szomorú ténnyel fog szembesülni, hogy semmilyen szükséges eszköze nem maradt az ország rendbetételéhez. Emiatt sokáig csak egy tehetetlen báb lesz a saját kezében, kitéve magát a vérszagra gerjedő balliberális sajtó mindennapi támadásainak. A mészárostamás, bolgárgyuri és oroszjozefina-féle görények habzó szájjal fogják telerikácsolni az országot, hogy a "hataloméhes zorbánék" - úgymond - tehetetlenek, és nem képesek talpraállítani ( az elődei által csődbekormányzott ) országot. Arról már nem is beszélve, hogy a Fidesz "családi adózása" is csak egy újabb sarc, "további tehertétel" a korábban kifosztott és padlóraküldött családoknak ...
Beleborsódzik a hátam, amikor lelki szemeim előtt látom a korábban változásra áhitozó, de a sorsukkal ( jogosan ) elégedetlen tömegeket, amint dühösen maguk elé rebegik : "Az anyjukat, hát tényleg ! Milyen igazuk van ezeknek a derék "úságíróknak". Ezek a büdös jobboldaliak sem különbek a deákné vásznánál ..."

Hogy nem a levegőbe beszélek, álljon itt egy "mulatságos" történet egy nyugdíjas bányászról, tanulságképp minden értelmesen gondolkodó ember számára. Az öreg világ életében szoci szavazó volt, de olyannyira, hogy a bányászlámpa helyett is egy vörös csillag vibrált a kezében. A választások előtt szinte térdenállva, könyörögve kérték a rokonai, hogy ezúttal ne a szocikra, inkább a Fideszre szavazzon. Eleinte persze hallani sem akart róla, de becsületére legyen mondva : végül csak beadta derekát az öreg. Persze a megszorítások a "papát" sem kerülték el, dacára a kiemelt nyugdíjnak egyre drágább lett a gyógyszer és a megélhetés - ezzel párhuzamosan felerősödött benne a "proletár elégedetlenség" is. Az idős bányász vaslogikával
( mindenki megdöbbenésére ) ki is jelentette a tutit, egyben levonva a megfellebbezhetetlen tanulságot : "Látjátok, hallgattam rátok, de minek. Hiába szavaztam a Fideszre, egyre csak rosszabb lett. Ezért mondhattok nekem bármit, legközelebb ismét a szocikra szavazok ...!"

Elérkeztünk tehát a pokol tornácára, de "nem fordulunk vissza".
Hamarosan nyílik a kapu ...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
HŐSÖK TERE 2007. szept. 15.
  2007-09-16 20:00:40, vasárnap
 
  HŐSÖK TERE 2007. szept. 15.
2007-09-16. 14:14:04

Magyar testvéreim!

Tizenhét évvel az un. rendszerváltás után korrupt, erőszakos politikusok jóléte, elszegényedők sokasága, tömegek nyomora és kilátástalan káosz övez minket. Most, egy évvel az aljas miniszterelnök öszödi beszéde után, tarsolyunkban a Kossuth Téri Forradalom tapasztalataival, az 50-ik évforduló könnygázas, gumilövedékes, CSAKAZÉRTIS ELSZÁNTSÁGÁVAL, az idei március15 büszke kiállásával, s megalakult gárdáinkkal, akik miatt kínjában összekarmolja magát a hatalom,... tehát most, mindezek után, azt mondom: Eljött az idő! Össze kell fognunk. Összpontosítani kell minden erőnket, és cselekednünk kell.

A hatalom reszket, szűköl, vicsorog. Semmit nem tud mondani, tenni, ami igazolná létét. Sarokba szorult, és érzi a vesztét. Azért ágál, mert tudja, kicsúsztak a kezéből a dolgok. Már nem tud irányítani minket. Már nem ő, hanem mi döntjük el, hogy mit akarunk, és amit akarunk azt meg is tesszük. Gyurcsány és társai, de valójában az egész parlamenti garnitúra, már a múlt. Csak idő kérdése és jön a bukás, a felelősségre vonás. Tudják. Elkúrták. És ezért, rettegnek. Ők már semmit nem tehetnek. Már kevés minden gumilövedék. Már nem védi meg őket a könnygázgránát, sem a maszkos rebiszesek. Bukott hatalom mellett kiállni életveszélyes. Egyetlen szkafanderbe öltözött, álarcos, viperás nyomorult sem szeretne ott maradni az aszfalton, mert jól tudja mind, hogy jobb a kedves mellett, meghittebb otthon a családdal. Ezért nekik, innen azt üzenem: Nem ér annyit ez az ócska, silány miniszterelnök, hogy hiába várjon otthon benneteket az asszony. A kedvesetek, az anyátok. Vegyétek hát le a képetekről az álarcot, dobjátok el a gránátvetőt és kotródjatok haza, amíg nem késő.

Nem sok időtök maradt. Nincs menekvés. Elkergetünk, és keményen megbüntetünk minden bolsevikmaradványt, és minden aljas vazullust, aki asszisztált nekik. Szebb jövőt akarunk ennél a káosznál, ennél az értéknélküli, gátlástalan, tolvaj világnál, amit ezek a gazok kialakítottak körülöttünk, a mi Édes Hazánkban.

Hősök tere 2

Mi, Nemzeti Radikálisok mindannyian ugyanazt a gyötrelmet éljük át, ugyanúgy érzünk, egyformán gondolkodunk, és egymásra vagyunk utalva. Össze kellett fognunk. Tudnunk kell: nincs jobb és baloldal, fából vaskarika a nemzeti baloldal kifejezés, és tudnunk kell, hogy a Fideszre sem számíthatunk. Ők már asszimilálódtak a jelenlegi, meddő politikai berendezkedésbe, s nem érdekük a valódi változás. Csak Nemzeti Oldal van és azok, akik ezzel szemben állnak, a nemzetközi globalista érdekek kiszolgálói, akik háttérbe szorítják a magyar érdekeket. Ők a parlamenti színjáték részesei. Velük nincs semmi dolgunk. Nincs miről beszélni velük, és nekik sem érdeke, hogy mi erősödjünk, mert tudják, hogy ők bűnösök, és mi vagyunk az igazak. Csak egymásra számíthatunk. Ez az év, Árpád éve, az összefogás éve lett. Mindnyájan megtaláltuk már kis csapatainkat, s most ezek a szervezetek újra egymásra leltek és összefogtak az országot tönkretevő hatalom ellen.

A Nemzeti Koordinációs tanács, a Szent Korona Szolgálat, egymást is átfedve összefogja a nemzeti Radikális Tábort. Megérett a helyzet a közös cselekvésre. Ez a két nap a kezdet. Ma 15-én itt a Hősök terén tekintjük még egyszer át közös dolgainkat. Itt rendezzük sorainkat, és hétfőn, 17-én indul a nagy vonulás. A Corvin-köztől, a Kossuth térig. Teljes útszélességben. Hatalmas erővel. Megállíthatatlanul. Bármit is mesterkedik a hatalom, a KOSSUTH TÉR,VISSZATÉR!!!

Itt nincs rend. Nem is lesz. Remény sincs rá, hogy rend legyen, amíg Gyurcsányt és bandáját el nem takarítjuk. Ma és hétfőn, majd együtt, szépen rábeszéljük őket a lelépésre, vagy rákényszerítjük őket, a menekülésre. Ez a közös minimum, amiben mindannyian egyetértünk. A kormánybuktatás. Vannak még további közös céljaink is, bár több odavezető utat is látunk. A teljes rendszerváltás, amely a Szent Korona Alkotmány jogfolytonosságának visszaállításához, a gondoskodó Magyarország kialakításához vezet, ahol újra életrekel az ősi magyar rend. Mi, mindannyian ezt akarjuk.

Mi magyarok büszke és szabad nép vagyunk. Sosem tűrtük a zsarnokságot. Most sem tűrjük. Hívunk mindenkit. Minden önérzetes magyar embert. Mutassuk meg erőnket országnak-világnak, s a hatalom meghátrál, akaratunk előtt.

Hősök tere 3

Egy éven át, küzdöttünk együtt, s most sorainkat még szorosabbra zártuk. A parlamenti pártokban csalódott, kiábrándult tömegek várnak arra, hogy egy tiszta, igaz erőt találjanak, amely mögé fölsorakozva újra éledjen bennük a remény, a bizakodás.

Létezik ez az erő. Mi magunk vagyunk. Mutassuk meg tehát magunkat, egységben, testvérként összefogva, és közösen hívjuk a reményvesztett tömegeket. Mutassunk utat, kínáljunk igaz programot nekik, és követni fognak minket. Nagy a felelősségünk, és valóságos, eddig soha nem volt mértékű az esélyünk. Esély van arra, hogy a joggal elégedetlen tömegek erejével, akár most, az őszi napokban, végetvessünk a további országrombolásnak, és elnyerjék büntetésüket a károkozók.

De esély van arra is, hogy akár egy előrehozott, akár az elkövetkezendő rendes választásokon bekerüljön a Nemzeti Radikális Oldal a parlamentbe, s ott folytassuk küzdelmünket végső célunkért, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáért, a Szent Korona Alkotmány jogfolytonosságának visszaállításáért, az igaz, gondoskodó Magyarországért.
Rajtunk múlik az ország sorsa.
Mindennek tudatában, ezért vagyunk itt, s leszünk addig, amíg célhoz nem érünk, amíg magyarként, nyugalomban, biztonságban nem élhetünk.

Isten áldjon mindannyinkat. ELŐRE HAZAFIAK.

Vass István

[Forrás: Vass István]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Amerikai barátság heroinkeresk
  2007-09-16 19:55:23, vasárnap
 
  Ez is történelem: Amerikai barátság heroinkereskedőkkel + Olvasó + válasz
2007-09-16. 12:47:05

A világpolitikát ma többnyire a terrorizmus elleni harc jelenti az utca emberének, szerte a nyugati szellemiséget magának valló országokban.

A cirkuszt és kenyeret követelő tömegek számára Afganisztánra szabadult koalíciós seregek egy igaz ügyért vívott harcot jelentik, az egyelőre, a videojátékokra emlékeztető távirányított harcászat ellenére is.

A hatalmas, önmagát demokratikusnak látó Egyesült Államokat ért terrortámadás megtorlását a médián okosodott tömegeknek még mindig nem kis része erkölcsösnek tartja (bár zuhanó mértékben - a szerk.), akkor is, ha olyan afgán fegyvertársakra is épít Uncle Sam, mint az Északi Szövetség katonái.

Ennek a fegyverbarátságnak legalább akkora az ára, mint amit a szeptember 11-i tragédiának, és talán nem hatezer, de sokkal több amerikai életét fogja lassabban, de ugyanolyan biztosan tönkretenni, elpusztítani.

Ennek a barátságnak ópium és heroin a neve

Nincs pontos felmérés egy világméretû kábítószer-felhasználás tekintetében. Az Egyesült Államok


megkísérelte feltérképezni a saját kábítószer-felhasználását az úgynevezett “DAWN"-on (Drug Abuse Warning Network - Kábítószer Visszaélésre Figyelmeztető Szervezet) keresztül.

Maga az amerikai kábítószerüzelmeket üldöző szervezet, a DEA is bevallotta, hogy bármilyen adatokkal is szolgáljon a DAWN, az csak a jéghegy csúcsát jelenti. Ennek ellenére 70 (a népesség kb 24 százaléka!) millió amerikai van bejegyezve, mint kábítószerfüggő.

Ugyanez a szervezet Indiában 5 millió kábítószerfüggőt (ez az ottani, közel 1 milliárdos népesség durván fél százaléka) említ. Iránban 2 millió, Pakisztánban 1.2 millió és Egyiptomban 1 millió heroin-felhasználóról tud.

Tény, hogy mind a nyugati világban, mint a muzulmán országokban a kábítószer tömegeket, életeket tesz tönkre, bár Nyugaton messze nagyobb arányban.

Az ópium és heroin nagy része Afganisztánból ered, és a Nyugat-Európába irányuló egyik fontos szállítási vonala Szerbián keresztül hazánkat célozza meg.

A már megbuktatott tálib rendszer egyik népszerûtlen intézkedése Afganisztánban az Északi Szövetség által futtatott ópium- és heroinüzletek elleni harc volt, amely eredményeképp az Egyesült Nemzetek helyet szorított a kábítószer ellen küzdő szervezetének soraiban a tálibok számára.

Közvetlen a New York-i támadás előtt az ópium utcai ára Afganisztánban 700 dollár volt kilónként.

Pár héttel a támadást követően már csak 100 dollárért lehetett egy kiló tiszta ópiumhoz jutni az afgán kábítószerpiacon. A drasztikusan lezuhant ópiumár az amerikai kábítószerpiac elárasztását jelentette. Ne feledjük, hogy a világ herointermelésének hetven százaléka Afganisztánból származik.

Az Egyesült Államok számtalan esetben üzent hadat a kábítószertermelésnek, de valahogy a helyi Vöröskereszt épületeit előbb érte bombatalálat, mint az Északi Szövetség mákültetvényeit egy szerencsésen eltévedt napalmtámadás.


Ám a barátság kötelez még akkor is, ha az ilyen barátság révén több amerikai fiatal lesz kábítószerfüggő emberi roncs.

Az Egyesült Államoknak tisztában kellett lennie az afgán ópiumtermelés hirtelen megugrásával , amikor is az 1989-es 1200 tonnás ópiumtermelés az ezredfordulóra - vagyis tíz évvel később - már 4600 tonnás saját rekordokat döntögetett. Annak ellenére, hogy a legjövedelmezőbb mezőgazdasági termék a mák, az ópium- és heroinüzlet révén, az átlag afgán mégis kőkorszaki körülmények között tengeti az életét.

Az amerikai világrendőrség kábítószer-ügyosztálya alkalmi vakságban szenvedvén mindezt nem érzékelte, hiszen az afgán-szovjet háború idején sem támasztott kábítószer-korlátozási feltételeket az afgán ellenállókkal szemben, a Szovjetunió elleni harcaira juttatott amerikai katonai segély fejében.

Az afganisztáni tálib rendszer együttmûködött az ENSZ kábítószer-ellenes szervezetével, ennek eredményeképp az afgán kábítószertermelés egy ponton 95 % -os zuhanást élt meg, de a szeptember 11-i eseményeket követő amerikai támadás után az ENSZ-szel való együttmûködésétől visszalépett.

Ráadásul a tálibok a tulajdonukban lévő 2800 tonna ópiumot és 280 tonna heroint bedobhatták a nemzetközi kábítószerpiacra a pakisztáni közvetítők révén. Ugyanakkor a 2000 nyarán az afgán parasztokra erőltetett máktermelési tilalmát is véglegesen visszavonhata, ezzel elnyervén a helyi máktermesztésből élők támogatását, főleg az Északi Szövetség ellenében.

Az Egyesült Államok abban a kényes helyzetben volt, hogy szövetségesének nem tilthatta meg a kábítószer-termelést, vagy annak a védelmét, mert azzal megfosztotta volna az Északi Szövetséget a népszerûségtől.

Aligha volt a Fehér Háznak lelkiismeret-furdalása a moralitás szemszögéből kétes partnerválasztást illetően, hiszen emlékezzünk, hogy a nem is olyan régen az úgynevezett Irán-Contra politikai botránynak is köze volt a terrorizmushoz és a kábítószerhez.

A titkos ügyletben nem csekélyebb politikus vett részt, mint Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó, aki több más amerikai politikussal és politikai vezetővel titkos tárgyalásokba kezdett libanoni háttérrel rendelkező terroristákkal, amerikai túszok szabadon bocsátásának érdekében.

A közvetlen kapcsolatukat a szíriai heroin- és kokaincsempészre alapozták, Manszur Al-Kasszár-ra.

Kasszár ugyancsak részese volt több túszszedési akciónak és a hírhedt Achille Lauro olasz sétahajó elleni támadásnak, amit az amerikai média nagydobra vert azt ott megölt amerikai zsidó, Leon Klinghoffer


Kasszár kapcsolatai a Fehér Házon kívül magukba foglalták Abu Abbászt, a PLF vezetőjét, Szíria elnökhelyettesét, Rifaat al-Asszádot, az elnök testvérét, Pablo Escobar Gaviria-t, a Medellin cartel főnökét és több más KGB- és CIA-ügynököket.

Al-Kasszár rendezte az Abu Nidal vezette Fekete Szeptember csoport fegyverbeszerzésének is az oroszlánrészét szovjet ügynökök útján, csakúgy, mint az Ahmed Dzsibril vezette szíriai pénzen futó Palesztin Felszabadítási Népfrontot.

A Fehér Ház mindenféle lelkiismeretfurdalástól mentesen lépett azzal a Kasszárral üzleti kapcsolatokra, akit az adott időben a CIA mint aktív KGB-ügynököt tartott nyilván.

Ez az úgynevezett túszkiszabadítási akció Kasszárral nem hozott más gyümölcsöt, mint a Kontrák számára szovjet fegyverek beszerzését. Csak 1986-ban Al-Kasszár csak egy év alatt másfél millió dollárt tudott elhelyezni svájci bankszámlájára amerikai közremûködéssel.

Al-Kasszár kábítószerügyleteit maga a Nemzetbiztonsági Osztály védelmezte, majd annak botrányba fulladását követen a zsidó érdekvédelmi szervezet, az ADL, és ehhez kapcsolódóan a Nemzeti Demokratikus Alapítvány ( NED) kapcsolatokkal rendelkező Oliver North ezredes került a tárgyalás reflektorfényébe.

Az Irán-Contra botrányból nem maradt ki a CIA vezetője, William Casey sem, akit többek közt James Traficante szenátor azzal vádolt meg, hogy az 1988 decemberében a CIA által támogatott Mansur Al-Kasszár közremûködésével robbantottak fel a skóciai Lockerbie felett egy utasszállító gépet.

1983-ban az salvadori elnökválasztások megfigyelését a zsidó érdekvédelmi liga, az ADL Morton Rosenthal rabbira bízta, akit maga a fentebb említett Nemzeti Demokratikus Alapítvány fizetett.

Rosenthal többek között jelentésében a Dél-Amerikai Ügyek Bizottsága felé egy antiszemita, szandinista veszélyről tudósított a szomszédos Nicaragua személyében.

Rosenthal jelentése volt az alapja annak a zsidó részvételnek az Irán-Kontra ügyben, amely végül is egy igen csúnya politikai botrányban végződött.

Tehát mint látjuk, az Egyesült Államok partnerválasztási gyakorlatát régebben sem a kábítószer elleni küzdelem befolyásolta. Ma sem. Terrorizmus és kábítószer, egyre bizonyítottabban állami kiváltságnak bizonyul, csakúgy, mint nálunk, ahol a kábítószert Gyurcsány Ferenc képviseli és a terrorizmust a verőlegényei.

Neményi Péter

Olvasói hozzászólás:

Tisztelt Szerkesztőség!

Olvasván Neményi Úr írását, azt az alábbiakkal szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani:

A tálibok, mint népi-vallási mozgalom alapvetően CIA-finanszírozással épült ki, elsősorban a pakisztáni menekülttáborokban lakó afgánok beszervezésével. A cél egy komoly ellenállási bázis felállítása volt a szovjet megszállókkal szemben. Tudni kell, hogy Afganisztán stratégiai szempontból igen fontos terület a térségben, épp ezért foglalták el az oroszok is. A tálib rendszer egyik vezetője az a Hamid Karzai volt, aki koalíciós "segítséggel" jelenleg Afganisztán miniszterelnöke. Akkor most hogy is van ez?

Más. Az Afganisztánban előállított összes kábítószer-mennyiség 96 százaléka Európába kerül. Az USA-ba ebből vajmi kevés jut el. Most ha hozzávesszük azt, hogy egyfajta gazdasági verseny folyik az USA és az EU tagállamok között, akkor némi logikával ki lehet sakkozni, hogy kinek áll érdekében az afgán kábítószer-termelés fenntartása. (Amely ellen egyébként a tálib rendszer fellépett.)

Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy az afgán parasztok számára sokkal jövedelmezőbb forrás a mákgubó gyûjtése, mint mondjuk a búzatermelés. Pláne, ha az éppen aktuális hadúr fegyveresei ott állnak mögötte. Erre a problémára egyszerûen nem létezik gyors és megbízható megoldás.

Maradok tisztelettel

Magyar Rendőr


A szerző válasza:

Tisztelt Magyar Rendőr!

Ne haragudjon, de nem értem az olvasói levelének a lényegét, ettől függetlenül igyekszem legjobb tudásom szerint arra reagálni.

Kérdi, hogy is van ez? Hát valahogy így:

A ,,tálib", amelynek jelentése magyarul ,,(vallás) tanulók" szunnita fundamentalista csoport, amelyet eredetileg az afgánok is támogattak a Mudzsahed csoportok ellen, amelyek a szovjet kivonulást követően terrorizálták főleg Kandahár tartományt.

Mullah Omar vezette tálib rendszer eredete valóban 1980-as évtől kezdődött, amikor az amerikai CIA és főleg a pakisztáni ISI (hasonló az amerikai szervezethez) katonai kiképzést és anyagi támogatást nyújtott az új szervezetnek.

A cikk nem glorifikálta a tálib-csoportot, amely bár a kábítószer ellen fellépett, a nőket keményen elnyomta, a sharia törvény keretében, csupán a kábítószer-termelésben játszott szerepét említette.

A cikkben kitérhettem volna arra, hogy az az Amerika, amely oly mértékben a női egyenjogúság harcosa, a tálib-csoportot a Közép-Ázsia- olajvezeték üzlete érdekében támogatta, csak mert a gazdasági érdekeit szolgálta. Hogy miről is beszélünk?

1970-ben a Szovjetunió olajmezőket fedezett fel a Csecsenföldön. A kitermelt olajat Afganisztánon keresztül kellett volna csöveken a piacra dobnia. Afganisztán stratégiai fontosságot kapott. De ugorjunk előre időben. 1989-ben a szovjet kivonulást követően és a 3 biliárd dollárra becsült Kaszpi olajmező a nyugati befektetők számára elérhetőnek kezdett tûnni. 1997-ben hat nemzetközi vállalat és a türkmenisztáni állam megalakította a Central Asia Gas Pipeline Ltd., céget, amelyet CentGas-ként ismerünk, és egy 790 mérföldes olajvezeték építési tervébe fogtak, amely elsősorban Türkmenisztán földgázt tervezett szállítani Pakisztánba és Indiába.

Ennek a kartellnak a vezető egysége az amerikai Unocal cég volt, amelynek elnöke John F. Imle úgy nyilatkozott, hogy a tervezet ,,az új selyemút lenne a 21. század gazdaságában".

A tervezet útjában a fundamentalista tálib kormány állt, a korábbi fegyvertárs, amely a konctól a szovjetek előzésében segédkezett korábban. A táliboktól való félelmében 1998 decemberében a Unocal a tervezettől visszalépett.

Provokációra volt szükség, amelyet az amerikai vezetésben az olajüzletekhez kötődő vezetők, mint többek közt Georg Bush elnök és Dick Cheney felhasználhat, hogy Afganisztán ellen háborút indítva elsöpörhessék korábbi fegyvertársaikat, a tálibokat.

2002. május 13-án a BBC bejelentette, hogy Hamid Karzai meghívta a pakisztáni és türkmén hivatalnokokat, hogy az afgán vezetékről tárgyaljanak. A BBC szerint Karzai azon felül, hogy vezető tisztséget látott el Afganisztánban a Unocal alkalmazottja is volt. Tehát érthető volt a tárgyalás életre hozása.

Kilenc nappal Hamid Karzai agán elnökké választását követően Bush amerikai elnök kinevezte Zalmay Khalilzad-ot a Nemzetbiztonsági Csoport egyik tagját speciális tanácsadójának az olaj- és gázügyben. Khalilzad véletlenül Amerikában született afgán, és a Unocal alkalmazásában is állt, mint maga Karzai. Khalilzad a korábbi amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsadó, a Trilaterál Commission társalapítójának, Zbigniew Brzezinski-nek volt a kollégája a Kolumbia egyetemen. Micsoda véletlenek.

A BBC speciális riportja szerint Khalilzad lett felelős főnöke Condoleezza Rice alatt a Perzsa Öböl és Közép-Ázsia biztonságáért, nemzetbiztonsági beosztásban. És most jön a végső felvonás.

Röviddel Bush elnöki felavatása után Frederick Starr, a Közép-Ázsia osztály professzora a Hopkins egyetemen így nyilatkozott a Washington Post újságnak: ,, Az amerikai kormány csendesen egyengeti útját az orosz érdekekkel párhuzamosan, egy katonai intervencióra való felhívással Afganisztán ellenében..."

,,Az amerikai katonai készülődés és csapatösszevonások megkezdődtek a térségben" - nyilatkozta a Indian New Agency 2001. június 26-án.

És szeptember 11-én a provokáció meg is történt, és bár állítólag az elkövetők többségükben Szaúd-Arábiából származtak, mégis Szaúd-Arábia helyett Afganisztánt árasztották el bombákkal, majd támadták meg az amerikai erők.

Maga az erősen részrehajló 9/11 vizsgálóbizottság is kénytelen volt elismerni, hogy Afganisztán lerohanása már 2001 szeptembere előtt momentumban volt, csak az amerikai nép felháborodása kellett a ,,Casus Belli"-hez.

Természetesen az ügy ennél tagoltabb, de szeretném, ha megértenénk, hogy nem beszélhetünk amerikai és európai érdekekről, mert mind Amerikában, mind a EU mögött ugyanazon nem, vagy alig látható irányító kezek mozgatják a világpolitikát.

Bár abban igaza van, hogy az afgán heroin főleg Európát célozza (amit a cikk nem is tagadott), ön rendőr létére nem látja a teljes képet az egyre változó heroin üzlet terén.

Kérem olvassa el a PakTribun jelentését.

Mivel a cikk angolul van, röviden kiemelnék onnan egy sort tömörítve: ,,Az afgán heroin elárasztja az Egyesült Államokat" és ,,,,A nagy tisztaságú heroin mennyisége nagymértékben növekszik Amerikában a megnövekedett afgán kínálat révén...."

Továbbá a cikk rámutat egy 75 % -os emelkedésre a heroin okozta halálesetek terén Los Angeles megyében a 2002 és 2005 közötti szakaszban. Ez volt tavaly, a mutató mára rosszabb.

Remélem tudtam segíteni.

Maradok tisztelettel:

Neményi Péter

http://www.nemenyi.net/reszletes.asp?MainID=23&HirID=25029&FID=5
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2007.08 2007. Szeptember 2007.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 923 db bejegyzés
e év: 6477 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 100
  • e Hét: 433
  • e Hónap: 14625
  • e Év: 147542
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.