Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
A DAC megállítja a sztrájktörő
  2007-09-02 21:39:14, vasárnap
 
  A DAC megállítja a sztrájktörő buszokat

vasárnap, 2007. szeptember 2.

"Ez a sztrájk lesz az első!" A Dolgozói Akciócentrum nyilatkozata. Szeptember 4-ére
20 fős sztrájkőrséget szerveznek, hogy ellenőrizzék a járatsűrűséget, és
akadályozzák a sztrájktörő buszokat.

Sztrájkőrséget szervez a Dolgozói Akció Centrum

A Dolgozói Akció Centrum (DAC) szolidaritásáról biztosítja a BKV dolgozóit, akik
szeptember 4-ére sztrájkot hirdettek, és béreik 6 százalékos növelését követelik. A
DAC közösséget vállal minden létbizonytalanságban élő és erőszakot elszenvedő
társadalmi réteggel. Az erőszak, és az erővel való visszaélés tipikus példája a BKV
vezetésének gyakorlata, ahogy a sztrájkra készülők adatait begyűjtik, ahogy
sztrájktörést szerveznek, sztrájktörőket toboroznak, és hecckampánynak teszik ki a
jogaikért büszkén kiállókat. A DAC álláspontja szerint a BKV belső gyakorlata sérti
a dolgozók alkotmányos jogát arra, hogy gazdasági és társadalmi érdekeik védelme
céljából másokkal együtt érdekvédelmi szervezetet alakítsanak, és sztrájkot
szervezzenek.

Arra kérünk mindenkit, aki ismeri, vagy átélte már a hétköznapi erőszak és
megbélyegzés érzését, akit ütöttek már meg, mert gyengébb; dobáltak tojással, mert
azt szeret akit, vagy mert olyan a származása amilyen, vagy csak mert egyszerűen
kiállt a jogaiért, az szeptember 4-én tartson a BKV dolgozóival a jogaikért való
küzdelmükben, és véletlenül se a buszsofőröket hibáztassa.
Azt tanácsoljuk a budapesti dolgozóknak, hogy szeptember 4-én válasszák a fővárosi
közlekedés alternatív formáit, elsősorban a kerékpárt!

Üdvözöljük, hogy a munkájukért aránytalanul alacsony fizetést kapó dolgozók
érdekeik védelme céljából sztrájkba lépnek, és felhívunk minden dolgozót arra, hogy
ez a magatartás példával járjon előtte.
Véleményünk szerint pénzhiányra hivatkozni a Főváros és a fővárosi önkormányzatok
oldaláról sunyiság ebben az ügyben, mert ha a fővárosi vezetés célja valóban az
önkormányzat megfelelő gazdasági helyzetben tartása volna, akkor nem folyatná
profitja jelentős részét parkolótársaságokon keresztül feltételezhetően
pártkasszákba. Ezért szorgalmazzuk, hogy a pénzügyi gondok mérséklése érdekében a
parkolási üzletág kerüljön vissza önkormányzati tulajdonba.

A Dolgozói Akció Centrum mindennek fényében szeptember 4-ére reggel 7 és 13 óra
között 20 fős sztrájkőrséget szervez, és a város különböző pontjain ellenőrizni
fogja a buszok járatsűrűségét. Amennyiben a DAC sztrájkőrsége eltérést tapasztal a
BKV buszsofőrjei és a BKV közötti megállapodásban rögzítettektől, polgári
engedetlenségi akció keretében akadályozni fogja a sztrájktörő buszok közlekedését.

A DAC akciójának jelmondata: ,,Ez a sztrájk lesz az első!"


Dolgozói Akció Centrum
www.dacolj.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mediterrán Moszkva nem hisz a
  2007-09-02 19:24:48, vasárnap
 
  Mediterrán Moszkva nem hisz a szemének!


2007.09.02.
- avagy a pofátlanság ne továbbja, amikor szemrebbenés nélkül megaláznak és semmibe vesznek egy egész várost -

Idézzünk egy részletet a STOP.hu-n megjelent internetes hírből:

,,Toller László Pécs díszpolgára lett
Toller László kapta idén Pécs díszpolgári címét, melyet a tavalyi autóbalesete óta kómában fekvő politikus helyett felesége, Toller Tünde vett át szombaton, a város napja alkalmából rendezett ünnepség keretében.
Az indoklás szerint a baranyai megyeszékhely volt szocialista polgármestere Pécs megújulásáért végzett munkájáért, elévülhetetlen érdemeiért részesült a kitüntetésben.
Kablár János, a pécsi közgyűlés szocialista frakciójának vezetője a díj adományozásának hátteréről korábban újságíróknak azt mondta: ,,információink szerint Toller László állapota már sohasem lesz olyan, hogy száz százalékban visszakerüljön a közéletbe. Azt gondoltuk, mivel ő példa Pécs város életében és nagy eredmények köszönhetők neki, idén őt javasoljuk Pécs díszpolgárának".

A hír hallatán nép egyszerű gyermeke - s ilyen vónék magam is - tanácstalanul áll, és oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot.
Mi, akik mán jó ideje itt élünk a kommunizmus utolsó déli fellegváraként számon tartott, s egyre inkább a mesebeli gyevi bíró uradalmára hajazó városban, vagy netalán ide születtünk, a dús képzeletű nép által csak a ,,Mediterrán Moszkva" epitheton ornansszal felruházott koszfészekbe, újból egyfajta gyermeki rácsodálkozással lehetünk szem- és fültanúi annak, hogyan nyomja bele a pofánkat a sárba az államhatalom helyi megtestesülése, hogyan lép bele a lelki világunkba, hogyan veszi semmibe morális és erkölcsi érzékünket.
Vitéz Lászlónak, a várost a romlás útján elindító önkormányzati fő hallja kendnek díszpolgári címet adományoznak. Sovány vigasz, hogy nevenincs utóda, akiről azelőtt szinte a kutya sem tudta, hogy kicsoda - mind módszereit, mind összegszerűségét tekintve -, a város végletekig történő eladósításában, lazán rávert Pécs egykori bürgermeisterére.
Aszongyák, hogy Pécs megújulásában játszott elévülhetetlen érdemeiért kapja Vitéz László a kitüntető címet. ,,A fogyasztói létezés adósrabszolgaságának önkormányzati változatát gördülékenyen megvalósító szakember" címét is mellé tehetnék. Ez lenne a megújulás? Ez lenne a megújult város? Adósság béklyókkal lekötözött, mozdulatlanságra kárhoztatott település lenne a múlt embereiből köpönyeget forgatva a jövő kulcsfiguráivá avanzsált kivételezettek által kínált csodálatos jövőkép? Én nem hiszem. Még akkor sem, ha a helyi kiskirályt játszó összetartó véd- és dacszövetség kollektív néphülyítés keretében, ezt próbálja lenyomni a torkunkon.
De olvassuk csak tovább a STOP.HU internetes oldalon megjelent hírt:

,,A baloldali-liberális többségű közgyűlés idén júniusban támogatta a javaslatot, a jobboldali képviselők azonban nemmel szavaztak. Révész Mária, a városi közgyűlés Fidesz-KDNP-frakciójának vezetője úgy fogalmazott: ,,a szánalom és az együttérzés szép emberi érzés, de Pécsnek nem ezek alapján kell díszpolgári címet adományoznia".
Olyan pécsi polgárokat kell az emberek elé példaként állítania, akik teljesítményére, életművére mindenki büszke lehet."

Nem szeretném kelteni a feszültséget, de arra kérem a tisztelt Olvasót - és nem feltétlenül csak a pécsieket, hanem azokat is, akik mondjuk turistaként idelátogattak -, gondolkodjanak el azon, Toller László vajon olyan közember, várospolitikus, képviselő, olyan pécsi polgár, akit példaként állíthatunk a többi pécsi polgár elé, akinek teljesítményére, életművére méltán büszkék lehetünk valamennyien?
És mielőtt bárki félreértene, tisztázzunk valamit! Magam általában ironikus hangvételben szoktam értekezni városunk egykori első emberéről, most is így teszek, de ezzel nem az a célom, hogy belerúgjak az egykori fő hallja kendbe, pusztán az építő jellegű kritika kinyilvánítása fogyaszthatóbb formában.
Éppen ezért nem érzem magam feszélyezettnek például a klasszikus maffia-trilógiára emlékeztető Don Tollerone szóösszetétel használata miatt, hiszen Vitéz László aktív hivatali tevékenysége láttán az embernek bizony eszébe jut egy, s más.
A szalonképes fogalmazásról pedig csak annyit, hogy kettőnk közül nem én voltam az, aki nemi szerv szájba vételére szólított fel a média nagy nyilvánossága előtt.
De nézzük tovább, mit ír a STOP.HU

,,Toller László polgármesteri értékeit a történelem dönti majd el. Lehet, hogy értékes volt a munkája, lehet, hogy nem, de minket elbizonytalanított Tasnádi Péter hivatalban lévő polgármester azon korábbi sajtónyilatkozata, melyben a város gondjairól szólva, arra utalt, hogy jönnek ki a csontvázak a szekrényből és ezzel az örökséggel ő nem tud mit kezdeni - tette hozzá."

Mire a történelem meghozza a döntéseit igencsak hosszú idő szokott eltelni, bizonyos dolgok, események, történések feledésbe merülnek, mások, melyek talán meg sem történtek, előtérbe kerülnek. Pécs egykori erős emberéről és tevékenységéről a pécsiek már minden bizonnyal véleményt alkottak. Ha nem is merültünk bele minden részletre kiterjedően a témába, két apró, ám mindenki számára megkerülhetetlen momentum jelzésértékűen itt maradt Vitéz László után, melyek mellett senki sem mehet el szó nélkül.
A város tökig eladósodott, és eddig úgy néz ki, hogy a fejünk fölé telepítendő sugárzó radarral egyből kiemelt katonai célponttá is válunk.
Bizony, fordított országban, ahol semmi sem úgy működik, mint egy normális teljes jogú európai uniós tagállamban, annak ellenére, hogy az ország - legalábbis papíron - egy teljes jogú európai uniós tagállam, ezért már minden kétséget kizáróan jár a díszpolgári cím. Egy ilyen országban, Abszurdisztánban, ha semmi mást nem tett volna hivatali pályafutása alatt Don Tollerone, csak ezt a két dolgot, tehát, hogy adósságspirálba vezette és kiemelt katonai célponttá változtatta a várost, Toller László olyan közembernek, várospolitikusnak, képviselőnek, olyan pécsi polgárnak számít, akit példaként állíthatunk a többi pécsi polgár elé, akinek teljesítményére, életművére méltán büszkék lehetünk valamennyien.
Ez az ország ilyen. Így működik.
Árts minél hosszabban, annál nagyobb elismerés jut osztályrészedül.
Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a pártállam kiprivatizált formában, a kevés számú csókos számára fenntartott, (zártkörűen működő) részvénytársasági alapokon működtetett magánszocializmusként történő továbbélésének lehetünk szem- és fültanúi.
A STOP.HU internetes hírében megszólal az egykori polgármester felesége is

,,Toller Tünde a díszpolgári cím szombati átvételét követően azt mondta: tudja, voltak, akik elgondolkodtak a díj jogosságán, de azon is gondolkozzanak el, ők mit tettek a városért. Személy szerint biztos vagyok abban, hogy a pécsi emberek egyetértenek a kitüntetéssel. Remélem, férjem felépül és alkalma lesz köszönetet mondani érte - mondta."
Forrás: Stop.hu

A magam részéről egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy a díjat jogosan ítélték-e oda városunk egykori első emberének, vagy sem. A körülbelül a pillanat tört részéig tartó hezitálás után arra jutottam, hogy nem. Ugyan vajon miért kellene díszpolgári címet adományozni, példaként a többi pécsi polgár elé állítani egy olyan embert, aki elindította a várost a romlás útján? A Madamme Tussaud panoptikumban legfeljebb a ,,látjátok gyerekek, na így nem szabad!!!" című résznél lehetne kiállítani.
És, hogy ne érjen vád, hogy csak a levegőbe beszélek, a korrektség kedvéért rögtön azt is elmondom, mit teszek én a városomért. Például okáért óvom a levegő tisztaságát és tömegközlekedem. Drága pénzen kerékpárt vásároltam, és testi épségem kockáztatásával kerékpározom a városban. Sajnos ez manapság fokozottan élet- és balesetveszélyes, mivel Mediterrán Moszkvában jóformán egyáltalán nincsenek kerékpárutak. Csak irigykedve nézem a Nyugat-Európából érkező tudósításokat, ahol példának okáért a párizsiak kerékpárok ezreit kölcsönözhetik a nyílt utcán, hogy azzal közlekedjenek egészségesen és környezetkímélő módon, ha éppen ügyes-bajos dolguk akad a belvárosban. Gyanítom, az ilyen és hasonló elgondolások - a megvalósulásukra már nem is merek gondolni - a város jelenlegi vezetőinek gondolkodásától minden bizonnyal fényévnyi távolságra vannak.
Éppen ezért teszem fel még egyszer a kérdést. Mit gondolnak, díszére válik városunknak Pécs új díszpolgára? Az ember, aki elindított bennünket a romlás és eladósodás útján, nagyot taszajtva az adósságspirál felé. Az ember, akinek köszönhetően a közeljövőben új koordináták kerülhetnek a rakétavezérlő rendszerek célmezőibe. Az ember, akinek köszönhetően a médiában szinte egyáltalán nem hallani az ország ötödik városáról, mintha nem is létezne.
Mindenki gondolkozzon el ezen!
Kedves Tükék, ne legyünk lükék!

Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára

(FÚSZ)

http://fusz.hu/node/6390
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Akkor most kavarja, vagy nem k
  2007-09-02 19:19:07, vasárnap
 
  Akkor most kavarja, vagy nem kavarja


A cím Rejtő Jenő klasszikusaiból való. Az igen egyszerű gondolkodású Fülig Jimmy szokott így aggódni amiatt, hogy a ravasz és dörzsölt Piszkos Fred vajon milyen módon fog vele ismételten kibaltázni. Az esetek zömében ugyanis Piszkos Fred simán túljár Jimmy eszén, általában úgy, hogy Fülig Jimmy már nyeregben érzi magát, amikor hatalmasat koppan.

Most éppen az SZDSZ alakítja Fred szerepét, míg a magunkfajta pórnép nagyokat csodálkozik. Idézzünk is hirtelen két szösszenetet Eörsi Mátyástól:

"Magyarországon nincs fasizmus és fasiszta veszély" című monológja a ,,nagy, ötpárti, Magyar Gárda ellenes" jamboree-n hangzott el.

,,Hogy ősszel mi lesz, nem tudom megmondani. Én biztos nem fogok tüntetést szervezni, de el tudom képzelni, hogy mások fognak. A demokráciának az is része, ha valaki tüntetéssel ad hangot egyet nem értésének. Bízom abban, hogy a rendőrség sokat tanult a tavalyi év hibáiból, és képes lesz demokratikus eszközökkel megfékezni a jogszerűtlenül demonstrálókat. Tizenhét éve azt adhatjuk, hogy Magyarországon az emberek kimehessenek az utcára, hangot adhassanak véleményüknek, szabadon demonstrálhassanak. Welcome mindenkinek, aki demonstrálni akar!" Ezt pedig az előző esemény után mondta egy újságírói kérdésre.

Akkor most mi van? Sok válasz lehet erre. Az első az , hogy az SZDSZ rájött, a liberális értékek alapkövei a gyülekezési-, az egyesülési jog, valamint pl. a szólásszabadság. Miután a magyar többséget évtizedek óta kirekesztéssel vádolják, folyamatosan korlátozzák, a békés tüntetők szemét kilövetik és ezért még díjat is adnak, továbbá minden normalitásnál fontosabbnak tartják a homoszexualitást, pedofíliát, művi meddővétételt, talán ez nem a legjobb válasz.

Megunták Gyurcsány Ferencet. Igen sansztalan ez a lehetőség is, hiszen nála alkalmasabb kormányfőt nehezen találnának. Gyurcsány a saját frakcióját és szavazótáborát simán kiröhögi egy jó kis liberális ötletért.

Lehet, hogy a koalíciót unták meg. Fene tudja! Én két százalékos támogatottság mellett nem forszíroznám a koalíció szétrobbantását, mivel egy hirtelen jött új választásnál gyaníthatóan még kívülről sem nagyon engednék meg az SZDSZ prominenseinek az Országház nézegetését. Kivéve persze, ha náluk van a szavazatösszesítő szerverhez kapcsolódó klaviatúra Enter gombja. Utóbbit természetesen nem feltételezhetjük joggal egy ,,demokráciában".

Ronda válasz a következő. Elszigetelve az MSZP-t, hozzábújnak a FIDESZ-hez. Utóbbi pártban jónéhányan örülnének ennek a lehetőségnek. Koalíció bukik, előrehozott választás, nagykoalíció az SZDSZ-szel. Érdekes koncepció, bár gyaníthatóan egy ilyen lehetőség esetén a választópolgárok legfeljebb negyven százaléka menne el szavazni és azok sem a FIDESZ-re. Persze így sok szempontból letisztulnának az erőviszonyok: MDF-MSZP szerződés, FIDESZ-SZDSZ szerződés, KDNP kilőve a parlamentből és egy radikális párt be (ez utóbbiaknál szintén a szerződés lehetősége). Hagyjuk a fekete mágiát és a kávézacc-jóslást; remélhetőleg idáig nem vetemedik a legnagyobb ellenzéki párt.

Mindenesetre az az alapprobléma, hogy mit is akar ezzel a SZDSZ, a többmilliós kérdés kategóriájába tartozik. A címnél maradva: szerintünk kavarja!

althir.org - info@althir.org
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
A magyar prizma
  2007-09-02 19:16:55, vasárnap
 
  A magyar prizma


Magyarországon minden másképpen mûködik, mint másutt. Valamilyen fénytörô prizmahatás varázslata kísérti a magyarok országát. Olyan mint a fény amely két különbözô közeg határán áthaladva, a fénysugár a határfelületen megtörik. A legkézenfekvôbb megfigyelés azt mutatja, hogy ami másutt erény, az nálunk bûn. Két világháború és közben persze Trianon meg mindezek folytatása és következménye minden kétséget kizáró egyértelmûséggel közli velünk, hogy a kollektív bûn és büntetés - ami elvileg és jogilag nincs is - magyarok esetében van, jogszerû és érvényes. Volt, van és marad. Nemcsak a múltat s jövendôt kell megbünhôdni, de hetediziglen azt is amit a képzelet magyar bûnként megteremtett, hogy legyen indokolás mindazon bûncselekmények elkövetésére, amik érték ezt a nemzetet az utóbbi közel száz évben.

(Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke aug. 9-én adott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy pártja olyan törvény elôkészítésén dolgozik, melynek alapján a trianoni békeszerzôdés és a Benes-dekrétumok hatályának megkérdôjelezôit büntetôjogilag felelôsségre lehet majd vonni és bírói ítélettel börtönbe zárni. ,,Hadd tudják meg, hogy annak, aki a II. világháború utáni európai rendezést kétségbe vonja, börtönben a helye. Ott aztán majd töprenghet mindezekrôl" ... ,,A Magyar Köztársaság a szlovákok sérelmeit akkor sem tudná orvosolni, ha még további két évezredig fennállna. Szlovákia megszállása idején, szlovákok ezreit mészárolták le, családokat irtottak ki, az öregasszonyokat pedig magyar szomszédjaik aggatták lámpavasakra"- jelentette ki Slota. - Hogy csak egy napi gyûlöletrohamot említsünk, zárójelben.)

De már elôtte is tapasztalhattuk azt, hogy nálunk minden másként mûködik, ami jó annak is nagy az árnyéka. Így jártunk a XIX. század liberalizmusával, ami lendületbe hozta a nyugati országokat, nálunk - mialatt ipart és kereskedelmet ugyancsak fellendített - elszegényített milliókat, százezrek kényszerültek kivándorolni, birtokok jutottak árverésre, vállalkozások mentek tönkre.

Amikor nyugati szocialisták és más egyéb baloldaliak összegyûltek megvitatni, hogy miként szedjék szét Magyarországot a nacionalizmus szellemében létrehozandó új országok érdekében, Magyarországon ,,demokratikus" forradalmat szítanak a nyugati szocialisták budapesti vakoló testvé-rei, majd ugyanazok élenjáróan proletárdiktatúrát vezetnek be - ez szolgált beépített idokul a cseh, oláh és szerb nacionalizmusok részére, francia katonai támogatással szétdarabolni azt a Hungáriát, ahol már olyan jogrend volt és parlamenti demokrácia (igen, a királysági államformában, csakúgy mint Angliában), amihez fogható még ma sincsen azokban az országokban, amelyeket Magyarország testébôl létrehoztak.

Az elsô világháború befejezése érdekes politikai képletet talál Európában. A gyôzelem azé az eszmerendé (nemzetköziség, köztársaság, demokrácia, szocializmus, liberalizmus) amely az akkori politikai képletben komilfo (mai szóhasználattal: politikailag korrekt) volt, és amelynek szorgos mûvelôit a franciaországi szabadkômûves páholy (Grand Orient de France) foglalta egybe az uralkodó politikai irányzat részére rendelt tervekhez. Ugyanakkor a háború - éppen mert országok, birodalmak között indult, de nemzeti megvalósulások, nacionalizmusok érvényesülésében fejezôdött be - teljessé tette az európai politikának a nacionalizmus vágányára állítását.

Kettôs játék volt ez, amiben már jelen volt a nacionalizmus (a majdani náci, fasiszta stb.) szónak az ellenség megbélyegzésére alkalmazása, ugyanakkor amikor a gyôztes államok gyôzelmi mámora a fogalom teljességében nacionalista eufória volt. A békeparancsok - a nacionalizmus korabeli hevületének megfelelôen - kegyetlen diktátumok voltak.

A békeszerzôdések dokumentumai világosan vallanak a megalkotott nemzetközi jog gyûlöletben fogant nacionalista jellegérôl, de még ma is tart az a kor, amely elfogultan érzéketlen mind a béke nevében elkövetett igazságtalanság, mind az így létrehozott békének revánsgerjesztô jellege elismerése iránt. A háború megtanította az embereket nemzeti alapú gyûlöletre, a békeszerzôdések ezt a háborúkeltette eltévelyedést állandósították. Az újabb háborúnak el kellett jönnie, mert még hátra volt a teljes megalázás.

Európa népeinek, kormányainak, uralkodó elitjének politikai természetrajza azonos volt a kor uralkodó szellemében. Még tudatalatti reflexei is azonosak voltak. A törésvonal ezután már csak a gyôztes-vesztes ellentétpár vonalán volt. Németország 1918-tól 1933-ig próbálkozott elfogadhatóvá lenni az európai uralmak részére. Politikai-világnézeti hasonlóvá válási törekvések jellemezték ezt az idôszakot. Attól kezdve hogy a német állam átváltott a köztársasági formára, nyitott volt a nemzetközi eszméket valló mindenféle baloldali-anarchista-bolsevista mozgalmakra, beállt azon kapitalista államok táborába, amelyek lelkes támogatói voltak a Szovjetunió életképessé táplálásának. A szovjet ipart német mérnökök serege építette fel olyan idôszakban, amikor saját hazájukban nem kaptak munkát. Mind ez a felkínálkozás hasztalan volt, nem lágyította meg a brit és a francia nacionalista könyörtelenséget, amelynek csak Németország teljes tönkretétele felelt volna meg.

Magyarországgal is így jártak el.

,,A britek 1938-tól úgy ítélik meg, hogy Magyarországon a játszma eldôlt. Csúnyán fogalmaznak néha a külpolitikusok, amikor maguknak fogalmaznak, és nem gondolnak arra, hogy egyszer egy történész kezébe fog kerülni a dokumentum. Magyarországgal kapcsolatban az volt az álláspontjuk 1938 májusában, hogy kár pénzt és energiát pazarolni egy olyan országra, ahol a játszma már eldôlt. 1938. november 10-én aztán egy újabb nagy elemzés kerül a brit minisztertanács elé, amelyet Halifax külügyminiszter terjeszt elô. Ebben újra végigveszik ezeket az országokat: hogyan húzzák meg a brit érdekek határait, milyen lehetôségek vannak? Magyarország esetében változás történik - azt mondják, hogy úgy látszik, mégsem dôlt még el teljesen a játszma. Érdemes tehát valami energiát befektetni Magyarországba, hogy az adott állapot fönnmaradjon. Úgy fogalmaznak: »igaz ugyan, hogy Magyarország Németország táborába tartozik, németbarát külpolitikát folytat, nem tud mást folytatni az adott körülmények között, de ha mi, britek segítséget nyújtunk, akkor Magyarország bizonyos mozgásszabadságot biztosíthat magának. De milyen segítséget adjunk ehhez?« Nagyon keserû élményem, de keserû humora miatt is érdemes elmondani, hogy világosan lássuk a dolgokat... A brit minisztertanács elé került javaslat - amelyet hosszan vitatott a brit minisztertanács (Chamberlain miniszterelnökkel az élen), majd a kormányközi bizottság és a tárcaközi bizottság - az volt, hogy támogassák Magyarországot a következôképpen: Magyarországról elég sok pulykát exportálnak Angliába. De a pulyka vámja nagyon magas. Három és fél penny volt akkor fontonként, tehát kilónként több mint hét. »Ha ezt leszállítanánk - mondta a javaslat -, ez megnövelhetné a magyar pulykaexportot, és ez gazdasági segítség lenne Magyarországnak Nagy-Britannia részérôl«, és úgy gondolták, hogy ez a segítség esetleg fönntarthatná azt az állapotot, hogy azt a picike mozgásszabadságot Magyarország kihasználja, amit a németbarát politikán belül azért mégis az adott kormány megteremtett magának - szemben azzal, ami várható lenne, ha Magyarországon a szélsôjobboldal kerülne hatalomra. Ezt elfogadta a brit minisztertanács, és egy hónappal ez után született egy belsô följegyzés, ami a brit külügyminisztériumban készült, és ez azt mondja, hogy bizonyos fizetési könnyítéseket tettek Magyarországnak, továbbá megvitatták a pulyka vámjának csökkentését, de pulykaügyben végülis a tárcaközi bizottság nem hozott döntést. Ez az elemzés azzal fejezôdik be - és ezt most keserûen vagy irónikusan mondhatja az ember, de hát szó szerint idézem -, hogy: »Úgy tûnik hát, már csak arra gondolhatunk, hogy erôfeszítéseink fô területe kulturális legyen«. Mindez 1938-ban történik, és eléggé világosan mutatja meg Magyarország helyét a brit politikában." (Forrás: Baló György, Kilenc beszélgetés a 80-as évekbôl. Interjú Juhász Gyula akadémius, történésszel, Múzsák 1988.)

Ha hozzávesszük, hogy a brit piac csak dióbélen hizlalt pulykát vett át, azt látjuk, hogy a brit kormány stratégiai pulykapolitikája csak kihasználta azt a nyomorúságos állapotot, hogy a Trianon gödrébe taszított Magyarország el kellett vonja az élelmet polgárai szájától, hogy az uzsorásoktól valutát kapjon a hadisarc kifizetéséhez. Éppen 1938-ra szabadult fel az ország a gyôztes hatalmak (Tyler, népszövetségi pénzügyi fôbiztos) ellenôrzése alól.

A törésvonal napos oldalán a gyôztesek és szövetségesei nacionalista gyûlöletüket még önmaguk ôszintesége elôl is becsomagolták egy divatossá propagált eszmerendbe, aminek szép ókori nevet adtak: demokrácia. Aki pediglen a demokrácia-klub tagja, az az igazság oldalán áll, tett légyen bármit. Ugye, jól tudjuk, Csehszlovákia demokrácia volt, Magyarország pedig fasiszta diktatúra. Ezek eléggé tartós dogmák, hitelvi értékûek, máig tartóan. Nem tudja megrengetni a benesi dekrétumok nyilvánvaló gyalázatossága sem. A hitleri Németországot ellenállás nélkül kiszolgáló csehszlovák ipar és egész hadiipara kollaboráló múltja, nem érintette az ország gyôztes státusát. A Hitler által létrehozott Szlovákia is örököse lett a csehszlovák gyôzelmi privilégiumoknak, gyôztesutódként gyûlölheti és üldözheti az öröklôdô bûnben élô magyarokat az idôk vég-telenségéig. Pedig volt a magyar állam vonalasan öngyalázó népidemokratikus, ma pedig továbbra is a szomszédállamok érzékenységére figyelô liberális demokrata - nem mostuk le a gyalázatot.

A fajgyûlöletet magyarokkal is gyakoroltatták a népi németek kiûzetésével. Ez a bûncselekmény - ezt jól jegyezzük meg - a gyôztes nagyhatalmak utasítására, potsdami határozattal valósult meg, talán a mûvelt Nyugat gyarmati igazgatási hagyománya-inak európai alkalmazásaként, amit - szégyenünkre - a magyarországi fajgyûlölôk attól kezdve nagyhatalmi engedéllyel intézményesítettek.

Ami a Szovjetuniót illeti, a háború befejezésekor, halmozott bûneinek tetejébe egy fontos területen a legélesebb és legbrutálisabb kollektív büntetést alkalmazta. Nemzetiségei szinte mindenhol ellenkeztek és lázadtak a háború ellen.

,,Azt, hogy ez bizonytalan pont volt, olyan dolgok is mutatják, mint a szovjet háborús szépirodalom reprezentatív mûve, Alekszandr Bek »A volokalamszki országút«-ja. Ennek hôse, nem véletlenül, egy nemzetiségi származású tiszt - pontosan azért, mert velük volt a legtöbb baj. Az angol külügyi delegáció egyik tolmácsa, Poszten, egy orosz származású közgazdász professzor, volt. Késôbb többször járt Magyarországon is, és egyik történész kollégámnak elmesélte, hogy egy beszélgetés során Sztálin elmondta Winston Churchillnek: »Biztosan feltûnt Önnek, milyen kevés nemzetiségi származású tisztet tüntettünk ki. Ne gondolja azonban azt, hogy ez rajtunk múlott. Mi politikai okokból a kvótát fölemeltük volna, de egyszerûen nem tartottak ki annyira, hogy ki lehessen tüntetni ôket.« A nemzetiségek megbízhatatlannak mutatkoztak. Ezért egy sor bûnösnek talált népet, a krími tatárokat, a kalmüköket, a meszheti törököket, az észak-kaukázusi balkár kisebbséget (és még néhány kisebb népet) áttelepítették közép-ázsiai területekre. Nem kaptak személyi igazolványt, hogy ne mehessenek el külön engedély nélkül, és a legrosszabb munkákat kellett végezniük. Több olyan bizottságot, amelyek a háború alatt a nemzetiségekkel együttmûködtek, mintegy népfrontszerû intézmények voltak, nemcsak hogy megszüntettek, hanem likvidálták is a tagjaikat." (Szabó Miklós: A Szovjetunió története).

Ha az a kifejezés, hogy nácizmus meg fasizmus azt jelenti, hogy fajüldözô, népirtó nacionalista, akkor a szlávok pánszláv eszmerendje évszázaddal megelôzte a németek nácizmusát, fasizmusát.

,,Az 1848-as forradalom és szabadságharc orosz segítséggel történô leverése a magyar politikai elit számára egyúttal évtizedes félelmek beigazolódását is jelentette. A XVIII. század végének nemesi reformátorai a magyar nemzet - hagyományos értelemben vett, tehát a nemességet tömörítô politikai nemzet - politikai súlyának megôrzéséért indultak el a belpolitikai reformok ingoványos, magán- és még inkább közjogi buktatókkal teli útján, hogy a megromlott hatalmi viszonyok között kiutat találjanak. A francia forradalom és a napóleoni háborúk viharainak múltával a hatalmi befolyás problémája még égetôbbé vált: a reformkor államférfiai már olyan evidenciaként kezelték a szláv veszélyt, mely lángba boríthatja a térséget, maga alá temetve a magyar korona tekintélyét, sôt létét, az önálló Magyarország megvalósulásának minden esélyét. A pánszlávizmus hazai interpretációja erôteljesen befolyásolta a magyar liberálisok nemzetiségi politikáját: asszimilációs szándékaik mögött inkább a félelem, semmint a nemzeti agresszió munkált. Wesselényi, Deák, Eötvös és Kossuth egyaránt ferde szándékokat sejtettek a horvátok és általában a szlávok nyelvi panaszai és követelései mögött, a pánszláv mozgalom pedig mint Oroszország kinyújtott keze jelent meg a köztudatban. A szabadságharc leverése után e hatalmas tömbön belül, melyet a Magyar Királyság határain belül és kívül élô szlávok alkottak, különleges jelentôségre tett szert a Szerb Fejedelemség és Oroszország, az elôbbi mint a függetlenségi háború alatt az egy politikai nemzet eszméjére épülô Magyarországgal szemben a legerôsebb ellenállást kifejtô kisebbség anyaországa, az utóbbi mint a függetlenségi háború kimenetelét eldöntô, Európa sorsának alakításában egyre aktívabb szerepet játszó, vallási tekintetben is eltérô jegyekkel bíró nagyhatalom." (Dán Károly: Kállay Béni és a magyar imperializmus).

Ha történelmi perspektívában nézzük a XX. század folyamán, Közép-Európa rendjének átrendezése során elkövetett emberellenes és nemzetellenes cselekedeteket, megállapíthatjuk, hogy a mai Európa politikai rendjét külsô erôszak hozta létre, amely Európát másodrendû hatalommá nyomorította, a vasfüggönytôl keletre esô részt pedig a gyûlölet állandósult völgyévé tette. A magyar nemzet a trianoni szakadékokban szövögeti a könnyített uniós országhatárokon át az egységesülés szálait, és keresi a módját a szomszédsági megértésnek, annak, ami most a Szent István ünnepi alkalmakkor is említésre került, hogy a Kárpát-medence szétszaggatott állapota együttes ártalom az ott élô minden nép számára. Ám a megértés politikája egyelôre csak reményt ígér, mert a prizma másik oldalán továbbra is csak az vetítôdik ki, hogy az ajándékul kapott területek biztonságos megtartása csak úgy lehetséges, hogy a magyarok onnan eltûnnek. Az idô ennek kedvez, de a magyarellenes nacionalisták türelmetlenek, minduntalan fel akarják gyorsítani a folyamatot. Nekik a XX. század két világháborús gyôzelem, gyarapodás, diadal, lehetôség: a nemzeti nagyság százada.

A magyar megmaradás olyan nemzetpolitikát követel, amelynek két alapvetô feladata van: a nemzet egyesítése és a Kárpát-medence gazdasági egységének visszaállítása. Mindkét követelmény megvalósítására történelmi esélyünk van.

Akadály van bôven, és azt is tudnunk kell, hogy a legtöbb akadály országon belül van. A határokon túli gyôztes-szemléletnek nagy vonzása van arra a rétegre, amely a már említett komilfo-magatartásban látja érvényesülését, a magyarság kárára. Ez a komprádor (a gyarmatosító tôkésekkel összejátszó, azokat kiszolgáló hazai tôkés) réteg, amely a bolsevisták által kipusztított magyar elit ellenében jött létre, ország feletti hatalmát az ország érdekeinek elárulásával, folyamatos gyengítésével igyekszik fenntartani. Állandó harcban áll a nemzeti szemlélettel, és szajkózza azt a gyôztesek gyûlölete igazolására alkotott propaganda szólamkészletet, amely a legyôzöttek örökös erkölcsi megbélyegzésére alkottatott. A kisantani gyûlölködôkkel versenyezve ítélik el a magyar nemzet élniakarásának megnyilvánulásait megbélyegzôen nacionalizmusként, hogy ebben a csomagolásban folytathassák minden magyar érték 1945-ben elkezdett pusztítását. Ezen a rétegen kell tehát túladni, mielôtt érvényesíteni lehetne a nemzeti érdekeket.

Reményt keltô elôrejelzést ad az esélyek kérdésében a kiváló délvidéki magyar pszichológus Dr. Hódi Sándor elemzô társadalomlélektani tanulmányában, amikor felhívja a figyelmet a globalizáció azon járulékos következményére, ami szerint: ,,A nagy egészben való feloldódás veszélye felerôsíti a védekezô reflexeket, melynek folyományaként a már bomlásnak indult etnikai közösségekben is újult erôvel jelentkezik a nemzeti identitáskeresés. A »nemzetek halálára« vonatkozó jövendölések nem új keletûek. A kommunisták is ezzel érveltek fél évszázadon keresztül, mígnem csôdöt mondtak vele. Vajon miért lenne ez a globalizáció esetében másként? ... A nyugati politikusok nem akarják tudomásul venni, hogy ebben a térségben, különbözô okoknál fogva, az emberek - egyéb közösségi keretek mellett - nemzeti közösségekben óhajtanak élni. Nevezhetjük ezt a felfogást nacionalizmusnak, elmaradottságnak, vagy aminek akarjuk, a stigmával azonban nem sokra megyünk, maguknak az érintett népeknek az akaratával szemben nem lehet tartós békét teremteni. ... Az a körülmény, hogy 250 év után az Egyesült Királyságban újjáalakulhatott a skót parlament és kormány, azt jelenti hogy talán mégis inkább a politikai decentralizáció jelenti a társadalom demokratizálódásának az útját, nem pedig a nemzeti önrendelkezési törekvések minden áron való elnyomása." (Hódi Sándor: Nemzeti önkép, Logos, 2003.)

,,Meg kell találni annak a módját, hogy a nép egészséges többsége, akiket eddig nem ragadott el a politkai élet, s akik ugyanakkor nem fordítottak teljesen hátat a közéletnek, hogyan tudnák megfelelô politikai és társadalmi formában saját érdekeiket érvényesíteni. Mindenképpen sort kell keríteni a hatalom decentralizálására, a helyi önkormányzatok megerôsítésére, a civil szféra felemelésére, amelyeket jelenleg a párthatalom fojtogat. És el kell érni, hogy a mondvacsinált demokrácia helyett a nép valóban a saját képviselôit segítse hatalomra, mielôtt még a párt-parazitizmus teljes egészében káoszba taszítja az országot." (Dr. Hódi Sándor, Fotó & Média Internetes újság.)

Jól példázza ennek az írásnak a lényegét a ,,Székelyföld" feliratot tartalmazó tábla székelyek általi felállítása, és lebontatása négy nap múlva a román hatóságok által. A fénytörô prizmahatás ebben a két cselekményben érzékletesen felmutatkozik. Székely nemzeti érvényesülés meg a román nemzeti érvényesülés szemléleti konfliktusa, amit egy magyarnyelvû tábla is felgerjeszt - immár az európai uniós világban is. A Kárpát-medencébe benyomult balkáni viselkedés visszaszorítása legyen végre európai uniós feladat.

Csapó Endre

Magyar Élet
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Perel a „dísz-zsidózó
  2007-09-02 19:12:28, vasárnap
 
  Perel a ,,dísz-zsidózó" MSZP-s

2007-09-02 16:40 Barikád.hu


Navracsics Tibor ellen rágalmazásért kíván eljárást indítani Pásztor Tibor, aki Deutsch-Für Tamás le ,,dísz-zsidózásával" vált országszerte ismerté. Az MSZP Budapesti Elnökség tagja akkor önmaga zsidó származásával magyarázta meg, hogy ő igenis tehet ilyen kijelentést. A Fidesz frakcióvezetője emiatt nevezte Pásztort rasszistának.

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége szombaton - érdeklődők hiányában is - megtartotta Magyar Gárda és általában jobboldal ellenes rendezvényét, ahol az V. kerületi MSZP politikus is felszólalt. Véleménye szerint a Fidesz sok helyen ma is szélsőjobboldali pártokkal működik együtt, bár név szerint egyet sem tudott megnevezni, és több tagja is bábáskodott a Magyar Gárda létrejötténél, akik személye szintén titok maradt. A botrányhős úgy véli, jobb lenne, ha a legnagyobb ellenzéki párt nem leplezni próbálná ezt a kollaborációt alaptalan vádaskodással, hanem megszüntetné.

"Navracsics Tibor pénteki nemzetközi sajtótájékoztatón és Cser-Palkovics András szombati közleményében alaptalanul vádolnak antiszemitizmussal, és olyan szavakat adnak a számba, amiket soha nem használtam, ezért kénytelen vagyok tőlük jogi úton elégtételt venni" - fogalmazott Pásztor a feljelentés kapcsán.

A szombati antifasiszta tüntetést is politikai tőke kovácsolására fordította az MSZP-s, aki a táborában oly népszerű visszatámadás módszerét használta: "Politikusként és magánemberként is mindig határozottan kiálltam minden kisebbség mellett, legyen szó vallási, etnikai vagy bármilyen más kisebbségről. Valószínűleg ennek is volt köszönhető az a megtisztelő felkérés, amivel a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége keresett meg, hogy mondjak pár szót a szombati rendezvényükön. Sajnálattal tapasztaltam ugyanakkor, hogy sem a Fidesz frakcióvezetője, sem a helyettes szóvívője, sem egyetlen képviselője nem jött el erre az antifasiszta, a II. Világháború kitörésére emlékező rendezvényre."

barikád.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megalakult a Nemzeti Kerekaszt
  2007-09-02 19:09:12, vasárnap
 
  Megalakult a Nemzeti Kerekasztal

Közlemény

2007. szeptember 1-én 18 szervezet, három párt szervezet, és magánszemélyek megalakították a Nemzeti Kerekasztalt, annak szervezeti és működési rendjét kidolgozták. Létrehozták a piros, fehér és a zöld pártszekciót, a szakszervezeti, a társadalmi szervezetek - alapítványi, a vállalkozói és a civil szekciókat.
Elfogadták az alapítói nyilatkozatot, amely kimondja, hogy Magyarországon intézményesített népirtás (genocídium) folyik a magyar lakosság ellen.
A Nemzeti Kerekasztal elutasít minden nemű, faji, nemzeti, vallási megkülönböztetést, a rasszizmus minden formáját, a nemzeti, politikai csoportok alaptalan megbélyegzését, a kollektív bűnösség vádjának burkolt formában valló megnyilvánulásait.
A dokumentum leszögezi:
" A rendszerváltás parlamenti pártjai különböző módon és mértékben felelősek az ország jelenlegi állapotáért. Magyarország megosztottsága valójában nem a "jobb" és a "baloldal" szembenállásában fejezhető ki, hanem a nemzeti és a nemzetidegen globalizmus hívei közötti megosztottságban. A parlamenti pártok szélsőségesen eltávolodtak liberális-kozmopolita irányba, kollaboránsai lettek a nemzetközi gyarmatosító nagytőkének." ... "A Nemzeti Kerekasztal célja a jelenlegi rend, az intézményesült káosz felszámolása, és újjászervezni hazánk politikai, közéleti, gazdasági rendjét nemzeti gyökereink és eszményeink alapján, ahol jó magyarnak lenni. Utat akarunk építeni egy valódi szociálisan érzékeny nemzeti kormánynak, ahol nem ellenségként kezelik a magyartudatú polgárt, ahol a nemzeti adottságaink gazdasági és politikai potenciává minősülnek és megbecsülést váltanak ki a világ tisztességes felében. "

A jelenlévők megerősítették az 1992. évi "Zöld Kiáltványban", valamint a 2003. évben született "Magyar Kiáltványban" foglaltakat.
A Nemzeti Kerekasztal Alapító Nyilatkozata leszögezi továbbá:
"A jelenlegi helyzetért felelős politikai erőket, a parlamenti pártokat és kollaboránsaikat nem kívánjuk e kerekasztal tagjai közé felvenni.
A magyar nemzet legfőbb ellenségének a nemzetidegen, kozmopolita, nemzetközi banktőke erőit tekintjük, ennek a globalizációs hatalomnak elsőszámú hazai képviselője a Szabad Demokraták Szövetsége párt! Egy magyar parlamentben nekik, mint nemzetellenes politikai szervezetnek nincs és nem is lehet helye a törvényhozásban és a kozmopolitizmus követőinek sem."

A Nemzeti Kerekasztal koordinálását a három pártszekció vezetője társelnöki szinten látja el.

Piros párt szekció: Csaba Elemér 06 1/ 306-0810
Fehér párt szekció: Takács András 06 20 9/714-600
Zöld párt szekció: Medveczki Zoltán 06 20 9/402-699

Budapest, 2007. szeptember 2.

Alapító Nyilatkozat teljes szövege az alábbi helyen olvasható:
http://szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2032


Nemzeti Kerekasztal
Alapító Nyilatkozat


Mi, aláíró szervezetek képviselői, illetve megbízottai és magyar állampolgárok létrehozzuk a Nemzeti Kerekasztalt (NEKA) az alábbi okból és céllal:

Magyarország súlyos válságban van! A rendszerváltással elindított folyamatok ('80-as évek közepe) azt eredményezték, hogy mára az önfeladás állapotába került a társadalmunk. Az ország vezetése intézményesített genocídiumot - egészségügyi, környezeti, gazdasági, kulturális, szociális leépítést folytat az ország lakossága ellen. A rendszerváltás parlamenti pártjai különböző módon és mértékben felelősek az ország jelenlegi állapotáért. Magyarország megosztottsága valójában nem a "jobb" és a "baloldal" szembenállásában fejezhető ki, hanem a nemzeti és a nemzetidegen globalizmus hívei közötti megosztottságban. A parlamenti pártok szélsőségesen eltávolodtak liberális-kozmopolita irányba, kollaboránsai lettek a nemzetközi gyarmatosító nagytőkének. Tizenhét év után meggyőződéssel kijelenthetjük, hogy a hatalom jelenlegi bitorlói nemzetárulók.

A "rendszerváltással" előidézett válságból csak két kivezető út létezik; a véres forradalmi út, vagy a békés, a meglévő demokratikus és törvényes játékszabályok adta lehetőségek kihasználásával történő megoldás. Mi a békés utat képviseljük. A Nemzeti Kerekasztal tagjai elkötelezték magukat a politikai úton történő hatalomváltás mellett, ami nem jelentheti azt, hogy tétlenül nézzük a jelenlegi hatalom zsarnoki megnyilvánulásait.

A Nemzeti Kerekasztal célja a jelenlegi rend, az intézményesült káosz felszámolása, és újjászervezni hazánk politikai, közéleti, gazdasági rendjét nemzeti gyökereink és eszményeink alapján, ahol jó magyarnak lenni. Utat akarunk építeni egy valódi szociálisan érzékeny nemzeti kormánynak, ahol nem ellenségként kezelik a magyartudatú polgárt, ahol a nemzeti adottságaink gazdasági és politikai potenciává minősülnek és megbecsülést váltanak ki a világ tisztességes felében.
A szó nemes értelmében zöld Magyarországot akarunk, ahol a remény, a hit, a becsület, a természet szeretete és védelme életteret biztosít a megszületendő magyar generációk sokaságának, a "tudás népének".
Élni akarunk itt Magyarországon, szabad emberként és magyarként, és nem a globális pénztőke gyarmataként, ahol újkori rabszolgaként, tengetjük életünket bérrabszolgaságban.

A Nemzeti Kerekasztalt annak a felismerése hozta létre, hogy a jelenlegi válságból csak az egyet akarók összefogása mutathat kiutat, adhat alternatívát a társadalomnak. Elutasítjuk a hamis és álságos szirénhangokat, amikor a gyilkost és az áldozatot akarják együttműködésre biztatni. A jelenlegi helyzetért felelős politikai erőket, a parlamenti pártokat és kollaboránsaikat nem kívánjuk e kerekasztal tagjai közé felvenni.
A magyar nemzet legfőbb ellenségének a nemzetidegen, kozmopolita, nemzetközi banktőke erőit tekintjük, ennek a globalizációs hatalomnak elsőszámú hazai képviselője a Szabad Demokraták Szövetsége párt! Egy magyar parlamentben nekik, mint nemzetellenes politikai szervezetnek nincs és nem is lehet helye a törvényhozásban és a kozmopolitizmus követinek sem.

Nem kívánunk együttműködni a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt szervezetekkel. Nem kívánunk együttműködni a jelenlegi parlamenti pártok képviselőivel, azok fizetett

alkalmazottaival, vagy szövetségeseikkel. Számunkra nem kívánatos személyek a titkosszolgálatok és szervezetek ügynökei, az együttműködésre képtelen, öntörvényű, bomlasztó, gyűlölködő emberek, bárki is legyen az.

Csak a szeretetből fakadó bölcsesség, cselekvéssel párosuló hazairánti felelősség illetve alázat hozhat reményt és megoldást hazánk számára a szabadságunk kivívásáért folytatott áldozatokkal terhes úton.

Együtt kívánunk működni minden olyan hazaszerető szervezettel, személlyel, aki a céljainkkal, a közösen kidolgozott politikai alapvetéseinkkel egyetért.
Elvárjuk a kerekasztal tagjaitól, szakértőitől, a munkánkat segítőktől, újságíróktól, hogy kezdeményezésünket, munkánkat lejáratni kívánó, alantas próbálkozásoknak álljanak ellent és jelezzék a Kerekasztal vezetés felé.

Tudjuk, hogy nagy feladatot vállaltunk. Azt is tudjuk, hogy munkánk eredményessége hatványozottan megnöveli ellenfeleink, ellenségeink dühét, gyűlöletét, ármánykodását. Mindezek tudatában tudnia kell mindenkinek, hogy ma Magyarországon szellemi, politikai és gazdasági, szociális élet-halálharc folyik. Ők a hatalomért, mi az életünkért küzdünk. Őket a pénz, a hatalomvágy tartja egybe, minket a hazaszeretet kovácsolt egységbe!

Mi a Nemzeti Kerekasztal alapítói felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy nem vagyunk a jelenlegi parlamenti pártok, vagy azok kollaboráns politikai, társadalmi és gazdasági szervezeteinek tagjai. Sem a parlamenti pártoktól, sem külföldi politikai, vagy globalista szervezetektől se az előbb felsoroltak fiókintézményeitől anyagi juttatásban nem részesülünk.
Ugyancsak nem vagyunk tagjai a nemzetet és a zöld érdekeket lejárató liberális médiának még alkalmazotti szinten se.
Ezen alapítói okirat aláírásával saját szabad elhatározásunkból egyetértőleg döntöttünk a Nemzeti Kerekasztal újbóli megalakításában és addig kívánjuk nemes harcunkat a demokrácia eszközeivel a jelenlegi parlamenti pártok ellen folytatni, míg egy valódi rendszerváltás után méltó helyükre kerülve eltünnek a történelem süllyesztőjében.

Budapest, 2007. szeptember 1.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Happening a nemzet ellen
  2007-09-02 11:40:40, vasárnap
 
  Nemzeti Liberális Platform - Happening a nemzet ellen
2007 Sep 01 ÚDK

Most már tudjuk, hogy Gyurcsány ifjú gárdista is volt. Nagy dolog, le is mondott miniszterelnökségéről úgy elszégyellte magát a "kurva országa" előtt. Nevetséges. Ami a Magyar Gárdával történt, másként nem is történhetett. Most mindenki saját eszmetársai között darálja a magáét, előbb csak annyi hangzik el, hogy hű ott árpád sáv, de már jön a következő beszélő s félelmeinek ad hangot, a hallgatóság visszaigazol, tapsol. Megy ez kérem nekünk magyaroknak. Két nappal a megalakulás után Magyar Bálint már Nyilas Gárdáról beszél, még két nap és az SZDSZ másik liberális géniusza, Horn Gábor két körömpiszkálás között kijelenti majd, a gárdisták már emberekre is lőttek a Dunánál.

Az eszmetársak "hinnye de jól megmondtaddal" jutalmazzák a hinnye de jól megmondót. Jönnek a dúlt-keblű mélyliberálisok megint, űbereli az egyik marhasága a másik hülyeségét. Ugyanez fut a túloldalon is, a kuruc.info már saját zsákutcájába szorult, egyre keményebb és vaskosabb jelzőkkel zsidóz, cigányoz, önmagát hergeli, önmagát igazolja vissza. Pedig, nem így indultak. Úgy vitatkozunk egymással, hogy valójában egy virtuális harmadiknak mondjuk, kiabáljuk a magunkét, aki nincs itt, felkeresni nincs bátorságunk, s egyébként se hallgatna meg, mi sem vagyunk rá kíváncsiak. Minden zavaros. Nincs érték, nincs értékrend. Egy Gyurcsány jajveszékel az antiszemitizmusról, s közben mosolyog a Che Guevara emlékülésen, s ideggyenge pótcselekvésben úgy egyszerűen lekurvaországoz minket. Úgy tesz, mintha jogalapja lenne erkölcsi intőt adni. Én meg úgy írom ezt a mondatot, mintha ennek még lenne valami értelme, mintha elérnék vele valamit. Nincs értelme. Százezerszer elszidhatjuk Gyurcsány Ferencet, ezeket a szavakat nem érti meg. Akinek nincs erkölcse, az nem fogékony az erkölcsi kérdésekre, viszont komoly hajlandósága van arra, hogy cinikusan erkölcsi kérdéseket tegyen föl erkölcsi kérdésekre fogékony embereknek. Gyurcsány gyűlölködő ateizmusa célkeresztjében ezért állnak a történelemi egyházak: őket hozza zavarba, holott neki kéne szégyenkeznie.

SZDSZ - az igazi párt

Pokorni Zoltán hónapok óta tartó folyamatos, izzadságos és embert próbáló polgármesteri teendőit megszakítva, hirtelen sajtótájékoztatót tartott, ahol, mint Fidesz alelnök elmondta: Fidesz tag, Fidesz hívő ne lépj be a Magyar Gárdába, ne szimpatizálj vele, a csoportosulás vállalhatatlan. Magyarul: az igazi Fideszes azt csinálja, amit a Fidesz vezérkara jónak lát, például hülyébbnél hülyébb névszavazásokra gyűjt aláírásokat, 2010-ben pedig bamba választóként behúzza az ikszet a Fideszre, esténként beül a HírTV elé magyar csipszett ropogtat és magyar sört iszik, néha betelefonál egyet komcsizni a komcsi Csintalan Sándornak, napközben pedig az ex-munkásőr, a Vasárnapi Újságot kiherélő Belénessy Csaba Lánchíd-rádióját hallgatja, s kizárólag a baloldalt szidja. Mintha itt mondott volna valaki olyat, hogy ami összetartozik az össze is nő. Vajon ki lehetett? Micsurin?

Persze Pokorni nem tárta föl teljes mértékben az igazságot. Nálunk politikus sosem tárja föl teljesen az igazságot. Mert az igazság teljes föltárása egyenes beszéd lenne, s kiderülne, hogy ezt a rozoga, rövidesen összedőlő tákolmányt, a Harmadik Magyar Köztársaságot a hazugság és gyűlölet fogja össze.

Szinte órák alatt beigazolódott Bégány Attila ÚDK ügyvivő jóslata: a Fidesz inga előbb a Jobbik/Magyar Gárda felé leng, majd visszakozik középre, s megáll a békés, langyos víz felett, ahol nincs csobbanás, csak patetikus semmitmondás az összefogásról, a szolidaritásról, meg a nemzetről.

A Magyar Gárda megalakulása ürügyén gyorsan megszólalt mindenki, aki úgy érezte magáról, hogy számít a véleménye. S mind-mind ugyanazt szajkózza, szajkózta egy tevékenységét el sem kezdő egyesületről. Mind "náci patkányt" lát a fekete egyenruhás, Árpádsávos 56 fős "tömegben". Mindenki kiénekli itt a magas cét, mintha ez lenne a küszöb, a vízválasztó, a belépő. Megszólal Loppert Dániel is, akinek hangját utoljára akkor hallottuk, amikor hatalmas történelmi tettet hajtott végre, s lehazaárulózta Medgyessyt. Lám, lám van, aki egy éve tüntet el- és agyonhallgatva a Kossuth téren, s egy pohár vizet sem kap, másnak elég három sunyi bekiabálás, s máris politikai karriert kínálnak neki. Szól Dávid Ibolya is, a dolgozószobára mintha a babysitter Tom Lantos árnyéka vetülne. Ha lúd, legyen kövér tromfol, nemzetközi sajtóértekezletet sürget, ahol a magyar politikai élet jankói ábécé sorrendben kötelességtudóan, rettegő, drámai arccal a mikrofonba mondhatják: pfuj Magyar Gárda, elhatárolódunk. Mintha senki nem tudná az igazságot, hogy a Magyar Gárda csak ürügy a fenntartható gyűlölködésre. A magyar politikai élet műveletlen, buta és otromba parvenüi szerint saját hatalmuk csak úgy biztosítható, ha az ország egyik fele utálja a másikat. Ha minden jobboldali szemét náci, ha minden baloldali szemét komcsi, ha minden zsidó rohadt zsidó, ha minden cigány tolvaj cigány. Szerintük, ez az a láng, amit őrizni kell. Lehet, hogy igaza van Csurkának: ez az egész csak egy paktum, a rendszerváltás pedig népetetés. S ha nép egyik fele utálja az őt gyűlölő másik felet, akkor a nép nem veszi észre, hogy piros és narancs, kék és zöld hazudik, hazudik.

Milyen különös ez az öt (=négy)párti konszenzus. Egymás mellén piheg Kóka, Gyurcsány, Orbán és Dávid. Nagy az egyetértés, mintha csak a saját fizetésemelésükről lenne szó.

Az őszi politikai szezon Kóka és Gyurcsány nemzetellenes happeningéjével kezdődött. Előbb a miniszterelnök szórakoztatott minket a koronával. Majd Kóka fejtette ki, hogy Trianon a nemzet nagy tragédiája. Már azt hittem a magyar neoliberálisok vezére, a gumigyártók tiszteletbeli kaucsukja lenyúlja a nemzeti liberalizmusunkat, ám pontosított, s kiderült Erdély autonómiáját nem pártolja. Szűkre szabta az Úr az SZDSZ-tagok agyát, Szetey Gábor melegsége elfér benne, Erdély autonómiája már nem.

A magyar jobboldal nagyon jól látja, hogy az SZDSZ a legszemetebb társaság a magyar politikai élet valójában egyszínű palettáján. Amit viszont nem lát jól a magyar jobboldal: az SZDSZ az egyetlen jól és pártszerűen működő párt. Nem hazudtolja meg magát, azt teszi, amit fölvállalt: rombol, zavar, Kuncze-kocsmai szinten politizál, minden értéket negligál, minden szépre turhát köp, s végletekig kirekeszt. Az 1990. október 25-i taxisblokád hallatán egy igazi jobboldali, egy igazi Fideszes, egy igazi Tóth Gy. László, egy igazi Lovas István, egy igazi Demokrata úgy prüszköl az SZDSZ-re, mint allergiás a parlagfűben. De nem az a dolga az ellenzéknek, hogy elgáncsolja kormányt? De bizony az. Az SZDSZ fölvállalta, talán elő is idézte a taxisblokádot. Azt tette, ami a dolga. Érdemes összevetni, hogy mit tett a Fidesz 2002-ben az Erzsébet-hídi csata - szavazatok újraszámlálást követelő tüntetéssorozat - idején, s mit tavaly az öszödi beszéd generálta tömegmegmozdulás során? Ha 2002-ben, vagy 2006-ban a Fidesz csak a tizedét tette volna annak, amit az SZDSZ 1990-ben... Miért nem tette meg? 2002-ben érte tüntettünk, nem ellene.

Búcsú a Fidesztől

Orbán Viktor 2002. augusztus 30-án a Magyar Televízió előtt tartott százezres nagygyűlésen ösztönösen fogalmazta meg pártja Ars Poétikáját: "Ma is megtapasztalhattuk, milyen sokan vagyunk, milyen erősek vagyunk. Akár arra is gondolhatnánk, hogy egyszerűen felemeljük ezt az épületet itt a hátunk mögött, de nem adunk ki ilyen jelszót. Mert nem szeretjük a lökdösődést, és nem vagyunk úgy öltözve." Vagyis mindig van kifogás arra, hogy mit miért nem tesz meg a Fidesz vagy Orbán Viktor, noha megtehetné.

Pokorni Zoltán és Loppert Dániel megszólalása Gárda-ügyben egyértelműen jelzi: a Fidesznek hiába van tömegbázisa, élőkapcsolata már nincs ezzel a tömeggel. Sem Pokorni, sem Loppert nem hallotta meg, nem érezte meg, hogy a jobboldalon többen szimpatizálnak a Gárdával, mint amennyien ellenzik. Inkább Gyurcsány és Kóka hangját hallották meg, s határolódtak el stréber tanuló módjára a Magyar Gárdától. Ám ennél nagyobb és fontosabb tanulság: minden jobboldali pártnak, alakuló vagy megalakuló egyesületnek, baráti társaságnak, magányos utazónak fel kell ismerni, a Fidesszel nemhogy szövetséget, de még üzletet sem érdemes kötni! Mert előbb felkarol, aztán elhagy, s ha érdeke úgy kívánja beléd is rúg. Amíg a Fideszen, az MDF-en kívüli, e két párttal nem szimpatizáló jobboldaliak ezt nem ismerik föl, addig ebben az országban kevés a remény a változásra. Most már a Fideszen kívül jobboldali - gyöngécske - erőknek fel kell vállalni: azért vannak, mert meg akarják osztani a monopolizált jobboldalt, sőt a Fidesztől akarnak elcsábítani szavazókat. Most már fölösleg magyarázkodni, hogy három jobboldali párt csak több, mint egy. Nem. A Fidesz az elmúlt 17 évben bebizonyította, nem képviseli a magyar nemzeti érdekeket. Tessék előkeresni a kettős népszavazás kampányzáró pártelnöki vitáját, ahol az első kérdéskör a kettős állampolgárság volt, s a Fideszt képviselő Áder János félmondat után a második kérdésről, az egészségügy privatizációjáról kezdett beszélni. Vagy tessék kapargatni az emlékek között, melyik Fidesz plakát szólt a kettős állampolgár mellett? Tévedés, az a Rákóczi Szövetség plakátja volt! A Fidesznek csak az egészségügy privatizációja ellen volt plakátja. Vagy nézzünk szembe a Fidesz jelenlegi politikai gyakorlatával: most, a minél rosszabb, annál többen szavaznak ránk 2010-ben taktikát folytatja. Csakhogy ebbe a taktikázásba ténylegesen belepusztulnak férfiak és nők, idősek és gyerekek. Érdemes ilyen áron győzni? S győzelem az, amikor nem a Fidesz erős, hanem az MSZP gyenge? Őszintén, méltó a Fidesz arra, hogy 2010-ben kormányozzon? Mindent megtett a választóiért? Megvédett valakit is, aki idejét, vagyonát, egzisztenciáját kockáztatta a Fideszért? Senkit.


De nemcsak a Fidesszel kell végérvényesen szakítani, hanem az Orbán mítosszal is. Azzal a jobboldali önámítással, hogy valójában nem is Orbán Viktorral van a baj, hanem a tehetségtelen tanácsadóival. Kérdem én, nem Orbán Viktor válogatja meg saját tanácsadóit? Ez a mítosz vészesen hasonlít a Kádár-korszak végére, ott is jó ember volt a hokedlin paprikás krumplit vacsorázó és olcsó cigit szívó János bácsi, csak a környezete, az apparátus, az nem engedte át az igaz híreket. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a "nem vagyunk úgy öltözve" orbáni politika és a polgári körök fölkarolása, majd szélnek eresztése, mennyire felelős azért, hogy a magyar nemzet zombiként tűri az adóprést, a szemkilövést, s úgy általában rezignált, közönyös, elviseli, hogy nem állampolgár, csak egy szavazógép? Hány ezer ember tiszta reményével játszott Orbán Viktor, mikor 2002. május 7-én a Dísz téren meghirdette a Polgári Körök Mozgalmát? "Alakítsanak polgári köröket!... Együttlétre, összefogásra, készenlétre van szükség! Az erőnk, amely a sokaságban van, akkor valódi erő, ha képesek vagyunk magunkat megszervezni! Tudnunk kell egymásról, hogy ha a sorsunk úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk." Magasztos gondolatok, semmi sem lett belőle. Hány ezeren gürcöltek ezért a nagy semmiért? Nem fontos a lelkük? Csak a tehetségtelen Hende Csaba a felelős, csak ő csapta be őket? Orbán pedig a Pilátus - mosom kezeimet?

De mi mindig hajlandók vagyunk újabb és újabb önámítással előrukkolni: van-e a jobboldalon olyan politikus, aki Orbán Viktor alternatívája lehetne? Persze most névsort kellene adnom. Nincs névsorom. De nem is Orbán Viktor kiváltásáról beszélek, hanem arról, hogy most már elengedhetetlenül szükséges új pártokkal megjelenni a jobboldalon. Már nem gát a Fidesz, már nem gát Orbán Viktor. Már nem szükséges, hogy tekintettel legyünk rájuk, mert már nem érdemlik meg, mert már nem képviselik a magyar, nemzeti érdekeket. Véleményem szerint a Fidesz mellett meg kell jelennie legalább egy, szigorú erkölcsű, szellemiségében a katolicizmushoz közel álló radikális pártnak, s egy szabadabb gondolkozású, nyitott, szellemiségében a magyar kálvinizmushoz közel álló nemzeti liberális pártnak. Ekkor a rendszerváltás kabátját újra lehet gombolni.

Gulyás István
ÚDK
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szolidaritás a BKV dolgozók mu
  2007-09-02 11:27:49, vasárnap
 
  Szolidaritás a BKV dolgozók munkabeszüntetésével

A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala szolidaritásáról biztosítja a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozóinak jogos követelésekért folytatott harcát, ennek részeként pedig a munkabeszüntetést is. Az MSZF Szociális Kerekasztala körül helyet foglaló társadalmi szervezetek és szakszervezetek a demokratikus szabadságjogok szerves részének tartják a sztrájkot, és elítélik azokat, akik sztrájktöréssel és egyéb intézkedésekkel próbálják kétségbe vonni ezt az alkotmányos jogot. Arra kérjük az alkalmi munkára jelentkező dolgozókat, hogy ne vegyenek részt a sztrájktörésben, hiszen a pillanatnyi anyagi előnyt nem kompenzálja a jogok hosszú távú elvesztése. A BKV dolgozóinak akciójában kifejeződik a terebélyesedő társadalmi elégedetlenség a kormány antiszociális politikájával szemben, mely egyre nehezebb helyzetbe hozza a bérből és fizetésből élőket, a családokat. A BKV dolgozók harca része a dolgozók átfogóbb küzdelmének a megélhetés beszűkítése, munkajogaik és szakszervezeti jogaik korlátozása ellen, az emberhez méltó létért. Meghívjuk a BKV dolgozóit, hogy szeptember 8-án csatlakozzanak ahhoz a budapesti tüntetéshez, amelyet a civilszféra szervez az emberi és a szociális jogok érvényre juttatásáért Magyarországon!

2007. szeptember 2.
MSZF Szociális Kerekasztal
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogyan szerezték meg a neolibe
  2007-09-02 11:15:02, vasárnap
 
  Hogyan szerezték meg a neoliberálisok a nemzetek vagyonát?

csütörtök, 2007. augusztus 30.


A feltételek, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az emberi lényeket az állami rabszolgaságtól, véletlenül éppen azok a feltételek, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az elitet még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elsüllyedni vagy úszni. A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott filozófia alig egyéb, mint kifinomított jelmez a vagyon megkaparintásához.

Az UK vásárlói adóssága most először haladja meg a bruttó nemzeti terméket: egy új jelentés szerint 1.35 trillió £-tal tartozunk. Az USA-ban az ellenőrök megállapították, hogy 77000 közúti híd van ugyanolyan állapotban, mint az, amelyik beleomlott a Mississippibe. Két évvel az után, hogy a Katrina hurrikán lecsapott, New Orleans-ból még 120 ezer ember él utánfutó lakókocsikban és ideiglenes szállásokon. Az elszabadult klímaváltozás közeledtével a kormányok nem hajlandók a szükséges intézkedésekre. A fokozódó egyenlőtlenség a legmegosztottabb társadalmakkal fenyeget, amelyeket a világ az első világháború előtti idők óta látott. A szabályozatlan kölcsönzés okozta pénzügyi válság most százezreket dobhat ki az otthonukból, és a gazdasági bajok zuhatagát szabadíthatja el.

Ezek a problémák nem látszanak összefüggőnek, de mindűkben van valami közös. Nagyrészt egy összejövetelből nőttek ki, amelyet 60 évvel ezelőtt tartottak egy svájci gyógyfürdős üdülőhelyen. Ez fektette le egy kormányzási filozófia alapjait, amely sok, talán a legtöbb jelenlegi válságért felelős.

Amikor, 1947-ben, először gyűlt össze a Mont Pelerin Társaság, a politikai projektjének még nem volt neve, de tudta, hová tart. A társaság alapítója, Friedrich von Hayek, megjegyezte, hogy az eszméiért vívott csatában a győzelemhez legalább egy nemzedék szükséges, de tudta, hogy az ő intellektuális hadserege hatalmas támogatókat fog vonzani. A filozófiája, amely később neoliberalizmusként vált ismertté, megfelelt az ultragazdagok érdekeinek, így az ultragazdagok fognak fizetni érte.

A neoliberalizmus azt állítja, hogy nekünk a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot. A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam dehumanizáló kezétől.

Legalább is ez az elmélet. Amint azonban David Harvey mondja a könyvében, (A Brief History of Neoliberalism - A neoliberalizmus rövid története), ahol csak megvalósították a neoliberális programot, az a gazdaságnak a masszív eltolódását okozta, nem csak a felső 1%-hoz, hanem a felső 1% felső egytizedéhez. Az USA-ban, például, a felső 0,1% már visszanyerte a pozícióját, amellyel az 1920-as évek kezdetekor rendelkezett. A feltételek, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az emberi lényeket az állami rabszolgaságtól, - minimális adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - véletlenül éppen azok a feltételek, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az elitet még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elsüllyedni vagy úszni. A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott filozófia alig egyéb, mint kifinomított jelmez a vagyon megkaparintásához.

Így áll a kérdés: Ha a válságok, amelyeket felsoroltam, a közszolgáltatások lebontásának, az üzlet és a pénzpiacok deregulációjának az előre látható hatásai, amelyek majd mindenkinek az érdekeit sértik, akkor hogyan jutott el a neoliberalizmus a közélet uralásáig?

Richard Nixon egyszer rákényszerült elismerni, hogy “mi most mind keynesiánusok vagyunk". Még a republikánusok is támogatták John Maynard Keynes intervencionista doktrináit. Most azonban mindannyian neoliberálisok vagyunk. Margaret Thatcher azt mondogatta nekünk, hogy “nincs alternatíva", és az ő programjait megvalósítva, Clinton, Blair, Brown és annak más vezetői, amit hajdan progresszív pártok jelentettek, bizonyítani látszanak az igazát.

Az első nagy előny, amellyel a neoliberálisok rendelkeztek, a pénz szüntelen szökőkútja volt. Az USA oligarchái és az alapítványaik - Coors, Olin, Scaife, Pew és mások - százmilliókat öntöttek a thinktank-ek (“gondolattartályok") felállításába, üzleti iskolák alapításába, és az egyetemek közgazdasági tanszékeinek az átalakításába a közel totalitariánus neoliberális gondolat bástyáivá. A Heritage Foundation, a Hoover Institute, az American Enterprise Institute és sok más az USA-ban, az Institute of Economic Affairs, a Centre for Policy Studies és az Adam Smith Institute az UK-ban, mind ennek a projektnek az előrevitele céljából létesültek. Az volt a céljuk, hogy kidolgozzák az eszméket és a nyelvet, amellyel maszkírozhatók a program igazi szándékai - az elit hatalmának a restaurálása - és úgy csomagolják, mint javaslatot az emberiség jobbítására.

A projektjüket nagyon eltérő égtájakon keletkezett eszmék segítették. 1968 forradalmi mozgalmai is nagyobb egyéni szabadságokra törekedtek, és sok soixante-huitard (posztmodern, nihilista-anarchista, 1968-as mozgalomhoz tartozó) az államban látta az elnyomóját. Mint Harvey kimutatja, a neoliberálisok kooptálták a nyelvüket és a gondolataikat. Egyes anarchisták, akiket ismerek, még a neoliberálisokéval majdnem azonos nézeteket hangoztatnak: a szándék eltérő, de a következmények nagyon hasonlók.

Hayek tanítványai a gazdasági válságokat is képesek voltak hasznosítani. Egy korai kísérlet New York City-ben zajlott le, ahol költségvetési szerencsétlenség történt 1975-ben. A bankárok azt követelték, hogy a város kövesse az előírásaikat - hatalmas csökkentések a közszolgáltatásokban, a szakszervezetek szétzúzása, köztámogatás az üzletnek. Az UK-ban, a stagfláció, a sztrájkok és a költségvetési romlás lehetővé tették, hogy Thatcher, akinek a gondolatait az ő neoliberális tanácsadója, Keith Joseph formálta, jöjjön menteni. A programja működött, de a válságok új együttesét hozta létre. Ha az ilyen lehetőségek nem voltak elégségesek, akkor a neoliberálisok és támogatóik megvesztegetést vagy erőt alkalmaztak. Az USA-ban a demokratákat a kampányok finanszírozására vonatkozó új törvényekkel herélték ki. Hogy sikeresen versenyezhessenek a pénzelésért a republikánusokkal, meg kellett adniuk a nagy üzletnek, amit az akart. A legelső neoliberális programot Chilében vezették be a Pinochet-puccs után, az USA kormányának és a Milton Friedman, a Mont Pelerin Society egyik alapító tagja által kiképzett közgazdászoknak a támogatásával. A projekthez könnyű volt támogatást szerezni: ha nem értettél egyet, lelőttek.

A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank a fejlődő nemzetek feletti hatalmukat használták azonos politika követeléséhez.

De ennek a programnak a leghatalmasabb előmozdítója a média volt. A legnagyobb részét multimilliomosok birtokolták, akik olyan eszmék terjesztésére használják, amelyek támogatják az érdekeiket. Az érdekeiket veszélyeztető gondolatokat mellőzik, vagy nevetség tárgyává teszik. Az újságok és a TV-csatornák segítségével érik el, hogy józanésznek tűnjenek egy kis szélsőséges csoport társadalmilag romboló nézetei. A korporációk szelidítő gondolkodói “adják el" a projektet, átformálva a politikai nyelvezetünket (George Lakoff könyve, Don't Think of an Elephant! (Ne gondolj az elefántra!) megmutatja, hogyan történik ez). Manapság, még progresszív barátaimat is hallom olyan kifejezéseket használni, mint a vagyonteremtők, adókönnyítés, nagy kormány, fogyasztói demokrácia, vörös szalag, kompenzációs kultúra, álláskeresők és kedvezménycsalók. Ezeket a kifejezéseket neoliberálisok találták ki vagy terjesztették el, és olyan általánossá váltak, hogy most már közel semlegesnek látszanak.

A neoliberalizmus, ha ellenőrizetlen, válságot válság után katalizál, amelyek mindegyikét csak az állam nagyobb beavatkozásával lehet megoldani. Konfrontálódva ezzel, el kell ismernünk, hogy a képviselői jóvoltából, sosem leszünk képesek mozgósítani a szükséges erőforrásokat. Amint azonban az általuk okozott szerencsétlenségek kibontakoznak, a közönséget egyre kevésbé kell majd meggyőzni arról, hogy félrevezették.


(Fordította Szende György)
a gondolkodjunkegyutt.hu-ról átváve


* A cikk angol eredetije a Guardianban

http://www.guardian.co.uk/comment/story/0,,2157161,00.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogyan szerezték meg a neolibe
  2007-09-02 10:54:33, vasárnap
 
  Hogyan szerezték meg a neoliberálisok a nemzetek vagyonát?

csütörtök, 2007. augusztus 30.


A feltételek, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az emberi lényeket az állami rabszolgaságtól, véletlenül éppen azok a feltételek, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az elitet még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elsüllyedni vagy úszni. A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott filozófia alig egyéb, mint kifinomított jelmez a vagyon megkaparintásához.

Az UK vásárlói adóssága most először haladja meg a bruttó nemzeti terméket: egy új jelentés szerint 1.35 trillió £-tal tartozunk. Az USA-ban az ellenőrök megállapították, hogy 77000 közúti híd van ugyanolyan állapotban, mint az, amelyik beleomlott a Mississippibe. Két évvel az után, hogy a Katrina hurrikán lecsapott, New Orleans-ból még 120 ezer ember él utánfutó lakókocsikban és ideiglenes szállásokon. Az elszabadult klímaváltozás közeledtével a kormányok nem hajlandók a szükséges intézkedésekre. A fokozódó egyenlőtlenség a legmegosztottabb társadalmakkal fenyeget, amelyeket a világ az első világháború előtti idők óta látott. A szabályozatlan kölcsönzés okozta pénzügyi válság most százezreket dobhat ki az otthonukból, és a gazdasági bajok zuhatagát szabadíthatja el.

Ezek a problémák nem látszanak összefüggőnek, de mindűkben van valami közös. Nagyrészt egy összejövetelből nőttek ki, amelyet 60 évvel ezelőtt tartottak egy svájci gyógyfürdős üdülőhelyen. Ez fektette le egy kormányzási filozófia alapjait, amely sok, talán a legtöbb jelenlegi válságért felelős.

Amikor, 1947-ben, először gyűlt össze a Mont Pelerin Társaság, a politikai projektjének még nem volt neve, de tudta, hová tart. A társaság alapítója, Friedrich von Hayek, megjegyezte, hogy az eszméiért vívott csatában a győzelemhez legalább egy nemzedék szükséges, de tudta, hogy az ő intellektuális hadserege hatalmas támogatókat fog vonzani. A filozófiája, amely később neoliberalizmusként vált ismertté, megfelelt az ultragazdagok érdekeinek, így az ultragazdagok fognak fizetni érte.

A neoliberalizmus azt állítja, hogy nekünk a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot. A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam dehumanizáló kezétől.

Legalább is ez az elmélet. Amint azonban David Harvey mondja a könyvében, (A Brief History of Neoliberalism - A neoliberalizmus rövid története), ahol csak megvalósították a neoliberális programot, az a gazdaságnak a masszív eltolódását okozta, nem csak a felső 1%-hoz, hanem a felső 1% felső egytizedéhez. Az USA-ban, például, a felső 0,1% már visszanyerte a pozícióját, amellyel az 1920-as évek kezdetekor rendelkezett. A feltételek, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az emberi lényeket az állami rabszolgaságtól, - minimális adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - véletlenül éppen azok a feltételek, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az elitet még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elsüllyedni vagy úszni. A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott filozófia alig egyéb, mint kifinomított jelmez a vagyon megkaparintásához.

Így áll a kérdés: Ha a válságok, amelyeket felsoroltam, a közszolgáltatások lebontásának, az üzlet és a pénzpiacok deregulációjának az előre látható hatásai, amelyek majd mindenkinek az érdekeit sértik, akkor hogyan jutott el a neoliberalizmus a közélet uralásáig?

Richard Nixon egyszer rákényszerült elismerni, hogy “mi most mind keynesiánusok vagyunk". Még a republikánusok is támogatták John Maynard Keynes intervencionista doktrináit. Most azonban mindannyian neoliberálisok vagyunk. Margaret Thatcher azt mondogatta nekünk, hogy “nincs alternatíva", és az ő programjait megvalósítva, Clinton, Blair, Brown és annak más vezetői, amit hajdan progresszív pártok jelentettek, bizonyítani látszanak az igazát.

Az első nagy előny, amellyel a neoliberálisok rendelkeztek, a pénz szüntelen szökőkútja volt. Az USA oligarchái és az alapítványaik - Coors, Olin, Scaife, Pew és mások - százmilliókat öntöttek a thinktank-ek (“gondolattartályok") felállításába, üzleti iskolák alapításába, és az egyetemek közgazdasági tanszékeinek az átalakításába a közel totalitariánus neoliberális gondolat bástyáivá. A Heritage Foundation, a Hoover Institute, az American Enterprise Institute és sok más az USA-ban, az Institute of Economic Affairs, a Centre for Policy Studies és az Adam Smith Institute az UK-ban, mind ennek a projektnek az előrevitele céljából létesültek. Az volt a céljuk, hogy kidolgozzák az eszméket és a nyelvet, amellyel maszkírozhatók a program igazi szándékai - az elit hatalmának a restaurálása - és úgy csomagolják, mint javaslatot az emberiség jobbítására.

A projektjüket nagyon eltérő égtájakon keletkezett eszmék segítették. 1968 forradalmi mozgalmai is nagyobb egyéni szabadságokra törekedtek, és sok soixante-huitard (posztmodern, nihilista-anarchista, 1968-as mozgalomhoz tartozó) az államban látta az elnyomóját. Mint Harvey kimutatja, a neoliberálisok kooptálták a nyelvüket és a gondolataikat. Egyes anarchisták, akiket ismerek, még a neoliberálisokéval majdnem azonos nézeteket hangoztatnak: a szándék eltérő, de a következmények nagyon hasonlók.

Hayek tanítványai a gazdasági válságokat is képesek voltak hasznosítani. Egy korai kísérlet New York City-ben zajlott le, ahol költségvetési szerencsétlenség történt 1975-ben. A bankárok azt követelték, hogy a város kövesse az előírásaikat - hatalmas csökkentések a közszolgáltatásokban, a szakszervezetek szétzúzása, köztámogatás az üzletnek. Az UK-ban, a stagfláció, a sztrájkok és a költségvetési romlás lehetővé tették, hogy Thatcher, akinek a gondolatait az ő neoliberális tanácsadója, Keith Joseph formálta, jöjjön menteni. A programja működött, de a válságok új együttesét hozta létre. Ha az ilyen lehetőségek nem voltak elégségesek, akkor a neoliberálisok és támogatóik megvesztegetést vagy erőt alkalmaztak. Az USA-ban a demokratákat a kampányok finanszírozására vonatkozó új törvényekkel herélték ki. Hogy sikeresen versenyezhessenek a pénzelésért a republikánusokkal, meg kellett adniuk a nagy üzletnek, amit az akart. A legelső neoliberális programot Chilében vezették be a Pinochet-puccs után, az USA kormányának és a Milton Friedman, a Mont Pelerin Society egyik alapító tagja által kiképzett közgazdászoknak a támogatásával. A projekthez könnyű volt támogatást szerezni: ha nem értettél egyet, lelőttek.

A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank a fejlődő nemzetek feletti hatalmukat használták azonos politika követeléséhez.

De ennek a programnak a leghatalmasabb előmozdítója a média volt. A legnagyobb részét multimilliomosok birtokolták, akik olyan eszmék terjesztésére használják, amelyek támogatják az érdekeiket. Az érdekeiket veszélyeztető gondolatokat mellőzik, vagy nevetség tárgyává teszik. Az újságok és a TV-csatornák segítségével érik el, hogy józanésznek tűnjenek egy kis szélsőséges csoport társadalmilag romboló nézetei. A korporációk szelidítő gondolkodói “adják el" a projektet, átformálva a politikai nyelvezetünket (George Lakoff könyve, Don't Think of an Elephant! (Ne gondolj az elefántra!) megmutatja, hogyan történik ez). Manapság, még progresszív barátaimat is hallom olyan kifejezéseket használni, mint a vagyonteremtők, adókönnyítés, nagy kormány, fogyasztói demokrácia, vörös szalag, kompenzációs kultúra, álláskeresők és kedvezménycsalók. Ezeket a kifejezéseket neoliberálisok találták ki vagy terjesztették el, és olyan általánossá váltak, hogy most már közel semlegesnek látszanak.

A neoliberalizmus, ha ellenőrizetlen, válságot válság után katalizál, amelyek mindegyikét csak az állam nagyobb beavatkozásával lehet megoldani. Konfrontálódva ezzel, el kell ismernünk, hogy a képviselői jóvoltából, sosem leszünk képesek mozgósítani a szükséges erőforrásokat. Amint azonban az általuk okozott szerencsétlenségek kibontakoznak, a közönséget egyre kevésbé kell majd meggyőzni arról, hogy félrevezették.


(Fordította Szende György)
a gondolkodjunkegyutt.hu-ról átváve

A cikk angol eredetije a Guardianban
http://www.guardian.co.uk/comment/story/0,,2157161,00.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2007.08 2007. Szeptember 2007.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 923 db bejegyzés
e év: 6477 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 126
  • e Hét: 459
  • e Hónap: 14651
  • e Év: 147568
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.