|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:53:45, hétfő
|
| |
| |
GYURCSÁNY POKOLRA JUT!
A Magyar Nemzetért Mozgalom előadásában a
Kossuth téren
2007.09.29-én és 10.06-án du. 5 órától.
Gyurcsány Ferenc bűnös. Ítéljen a nép! A pokol ördögei is ott lesznek. utána:
KOSSUTH TÉR - PARLEMENT!
Hogyan tovább.
2007.09.29-én
Előadók:
Bóna Mária Ilona - Paktum és annak következményei. - Takács András, hogyan tovább, Vass István NaHÖK, Balogh Béla MNM,
valamint
2007.10.06-án is
Előadók:
Dr. Drábik János, Nemzeti pénzpolitika, - ifj. Hegedűs Lóránt, Református lelkész, - Dr. Bakos Batu Szent Korona, - Bóna Mária Ilona - Paktum és annak következményei. - Takács András, hogyan tovább, Horváth Anita, Szekszárd, Bózsa Attila, Pécs, Kociha Tünde, Békéscsaba.
2007.10.13-án és 19-én ( 5 h )
is fellépünk a Gyurcsány Pokolra jut előadással. A Műsor után további neves előadók jönnek. Infót a jelzett honlapon találsz, de folyamatosan terjesszük szórólapon is.
Hogyan tovább! Ez a kérdés foglalkoztat mindnyájunkat. Erre keressük a választ.
Szólj mindenkinek - Terjeszd az eseményt mindenhol.
Bővebb infó: http://magyarnemzetertmozgalom.hu
..MERT A SZÍV GYŐZNI FOG!..
_______________________________________________________________
SZERVEZŐK: Balogh Béla 06-20/916-0029, labbel1@t-online.hu
Mayer József - Kamarás Gergely - Molnár László - Molnár Pál
|
|
| |
|
4 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:48:19, hétfő
|
| |
| |
Összefogás: Mentsük meg a Nemzetet !
Miért és hogyan kell, illetve lehet értelme, haszna egy országos összefogásnak?
Az a meglátásom, hogy minden szinten ellaposodtak az országos demonstrációk. Bármennyire is szomorú ez az igazság. Ennek sok oka lehet, de maguk az aktív szervezők is elfáradtak és anyagilag lerombolódtak. Felesleges most ebbe belemenni, inkább nézzük a lehetőségeket.
Ma az országban 10 hónap alatt világossá vált, hogy kik az aktív szervezők. Lényegében a nagyhangú emberek eltűntek, aminek szintén több oka lehet. Feladták vagy visszahívta őket a hatalom. Tudjuk, hogy sok volt a provokátor. Bizonyára még most is lehetnek közöttünk is, de az idők során megismertük egymást. Lehet támpont a személyes benyomás és ismeret ezek esetleges későbbi kiszűrésére.
A még talpon lévő aktív szervezőknek kell lépniük és csatasorba rendeződniük.
Ki kell mondanunk, hogy bármennyire is kitart a vidék a mai napig, ennek a háborúnak Budapesten kell eldőlnie. Ezért vidék tehet a legtöbbet, hiszen ott érezhető legjobban a nélkülözés és a kaotikus állapotok. Külön-külön gyengék vagyunk. Hiába szervezünk vidéken vagy Budapesten bármit is, ha nem tudunk erőt felmutatni. Ezért kell őszpontosítani az erőket. ,, Rá kell szállni Budapestre".
Az ötlet abból jött, hogy korábban kíváncsiságból ellátogattam a Fidesz országos rendezvényére és meglepően kevés embert láttam ott, bár maga Orbán is felszólalt és az Európai Néppárt elnöke is. Nem láttam ott többszázezres tömeget, amiről beszélnek. Rájöttem, hogy a Fidesznek sincs akkora tábora, mint azt mondják. Természetesen nincs szándékomban lenézni a Fideszt. Sőt, fel kell használni. Következtetésem az volt, ha elhiteted az emberekkel, hogy erős vagy, akkor melléd állnak. Vagyis nekünk is ezt kell tennünk. Tény, hogy az elégedetlenkedők tábora igen nagy, de ennek ellenére nem tömörülnek egységbe. Hozzá kell segíteni őket.
Nem számít egy-egy vidéki városban mennyien mennek ki az utcára. Az számít, ha a kevés embert összehozzuk.
JAVASLAT
Alakítani kell egy közös szervezőgárdát egy igen találó és lehetőleg rövid néven, aminek a rövidítése is
jól hangzik. Mindenki tudja mire képes. Vidék csalódott Budapestben, Budapest meg azt mondja vidékben. Az én véleményem, hogy vidék centrikusnak kell lennünk a változásokban. Budapest azt gondolom úgy várta vidéket, mint a messiást. Ez pedig azt jelenti, hogy elismerte, hogy vidék az egyetlen esély. Hogy mégis Budapesten kell csatát nyernünk azt gondolom nem vitatéma.
Tehát össze kell állnunk. Ki kell adni egy nyilatkozatot. Olyat, amiben mindenki egyetért, nem azt kell most vizsgálni miben nem értünk egyet. Kell tartanunk Budapesten az összes csatlakozó szervezővel egy sajtótájékoztatót és előre vetíteni szándékainkat, céljainkat. Ki kell hangsúlyoznunk az egyszerű ember nyelvén azt, hogy képtelenek vagyunk megélni, képtelenek vagyunk eltartani családjainkat. Véleményem szerint egy közös sajtótájékoztató és az, hogy összefog Vidék és Budapest, az mozgatórugó lehet mind a sajtó, mind az emberek számára.
Be kell fejeznünk a ,,Gyurcsány takarodj" sakandálást, szlogenezést. Az emberek nyelvén, ezen belül is az egyszerű emberek nyelvén kell megszólalnunk.
A sajtó tájékoztató után neki kell állni a szervezésnek. Kell választani egy országos koorrdinátort. Ennek szerintem egy vidékinek kellene lennie, hogy egységbe szólítsa a vidékieket. Vidéki koordinátorok kellenek, valamint Budapesti. Egyenlő jogokkal. El kell felejteni a pozíció függést. Demonstrációinknak kifejezőnek kell lennie. 1 hónapunk van megszervezni egy országos demonstrációt. Azért ennyi, mert a sajtótájékoztató után a sok várakozási idő elfeledteti az emberekben kezdeményezésünket. Az országos demonstráción képviseltetni kell magát feltétlen minden vidéki szervezőnek azokkal az emberekkel, akiket megtud szólítani, illetve fel tud hozni. Nagyon fontos az, hogy kitűnjenek a vidéki városok. Táblákon kell jól látható módon jelezni, hogy ki, milyen város van jelen. Ha ezt látják Budapesten visszatérhet a hitük, hiszen mint mondtam igen várják a vidéket. El kell hitetnünk, hogy erősek és határozottak vagyunk. Kell egy pergős nyelvű sajtós-kommunikációs képviselő. Az összhang érdekében folyamatosan saját magunkat is fejleszteni kell. Illetve meg kell ismernünk egymást, valamit együtt kell tudnunk gondolkozni. Egy ilyen országos demonstráció életet fog lehelni az emberekben. Budapesten az országos demonstrációt megelőzendő különböző kisebbet kell szervezni. Erről bővebben alább.
Meglehet egy-egy vidéki szervező tartozik valamilyen szervezethez. Ezen most túl kell nézni. Amikor nagyobb bázist érünk el, akkor lehet szervezeti szinten koalicióra lépni. Addigra kifogja forrni magát.
A Demonstrációk jellege
Gyurcsány már lejárt. Sokkal többről van szó, mint egy kötélen mozgatott báburól. Csak körvonalakban írom a demonstrációk jellegét és formáját. Itt Budapesten, de egyúttal vidéken is lehet nagy forgalmú terekre menni. Kisebb sátrakat felállítani és ezekben terjeszteni az egyes megszorításokkal kapcsolatos hátrányokat. A sátrakra felíratok kellenek, például vizitdíj, ingatlanadó, áremelés, gázáremelés, a legfontosabb megszorítások címszavai. Ezekről kellenek anyagokat terjeszteni. A feliratoknak lesz nagy jelentősége, illetve csalogató ereje. Meg kell szüntetni a hangoskodást. Pantomim előadásokat kell szervezni szintén tereken. Eljátszani egy orvosi vizsgálat kiadásait. Azt, hogy egyesek nem is tudják megfizetni. Feleslegesek a szavak, főleg azoké, akik csak beszélnek, beszélnek. Játékosan kell kezelni a dolgokat. Nem görcsből. Ki kell mondanunk játszva, amit elhallgatnak az emberek elől. Felvilágosítást kell adnunk nekik, hogy mi várható. Aláírás gyűjtésbe lehet kezdeni hiszen egy-egy ilyen játékos pantomin színházi szereplés alkalmával játékosan lehet rávenni az embereket a vélemény nyilvánításra. Ez akár adatbázis szerzésre is alkalmas, hogy a tudjuk kire lehet számítani. Egy kisebb és bátrabb csoportnak halk ülő demonstrációt is lehet kezdeményezni. Fontos a demonstrálás célja. Hangsúlyozni kell a megélhetés lehetetlenségét. Akár jelképesen lehet majszolni száraz kenyeret.
Szedjünk össze pénzt egy Budapesti irodára. Ez mindenképpen bázist fog hozni.
Fogjunk össze mi, akik még talpon vagyunk. A többiek még mindig csak beszélnek.
Balogh Béla
labbel1@t-online.hu
http://magyarnemzetertmozgalom.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:44:59, hétfő
|
| |
| |
Stoffán György: Lakiteleki szerecsenmosdatás
Eltelt húsz év Lakitelek óta, s ez a húsz év kellett ahhoz, hogy az akkori
"rendszerváltók" beismerő vallomásokat tegyenek ugyanott. Mert a
konferencia, amelyet a húsz év előtti nagy összejövetel emlékére szerveztek,
nem volt más, mint közgyónás, a hibák és bűnök elismerése, a tévedések
kimondása. a nemzet ellen elkövetett, önjelöltek által bevallott ostobaság
nyilvánosságra hozatala.
Összességében azok gyűltek össze Lakitelken húsz esztendő után, akik nagyban
felelősek, bűnösök a mai állapotok kialakításáért, akik annak idején
kisajátították a "rendszerváltást", akik minden más nemzeti gondolatot
elvetettek, és akik keményen rátámadtak azokra, akik jó szándékkal, és a
nemzet ügyét szolgálva akartak tenni pártokon és szervezeteken kívül a haza
újjáépítéséért. Ezek az emberek, akik most vallomást tettek Lakitelken, nem
ártatlanabbak, mint Zuschlag János, vagy Gyurcsány Ferenc. Hiszen az ő
tevékenységük következménye mindaz, amiben ma élünk.
De mit is akartak ezek a béna harcfiak, ezek a magukat olya nagy demokrata
zseninek tartó hangadók 2007-ben? Miért jöttek össze ismét? Hogyan volt
képük újra önmagukból hőst csinálni, rendszerváltókként megjelenni és
beszélni ismét, húsz év rettenetes kudarca után?
Talán igazolni szerették volna egykori mesterkedéseiket, zavaros
demokrácia-elképzelésüket, s azt, hogy jogos volt akkori rendszerváltást
kisajátító munkálkodásuk? Vagy csupán tetszelegni akartak egymás előtt? Ki
tudja.
Aki ismeri és részese volt 1987-89 között a politikai élet
kulisszatitkainak, az, ma erre az MDF alapító szégyen-társulatra akkor is és
húsz év elteltével is csupán annyit mondhat, hogy szánalmas figurái ezek a
demokratikus nemzetárulásnak, a nemzeti színekbe burkolózó hazaárulásnak, az
antalli és csurkai félkegyelműségnek, a ma is parancsot osztogató politikai
forgatókönyv írók kiszolgálóinak. Hiszen a lakiteleki politikai zsenik
annyit értek el, amit ma látunk, tapasztalunk és szenvedünk.
Pedig lettek volna rendszerváltó értelmiségiek, lett volna ezer más
életrevalóbb elképzelés, voltak, akik kommunista múlt nélkül jól ismerve a
vörös férgek minden mozdulatát, igazi rendszerváltást tudtak volna
teremteni, épp úgy vér nélkül, de a nemzetet nem telehazudva az igaztalan
demokráciára hivatkozva. Mert mi is lett a lakiteleki politikai babazsúr
eredménye? A későbbi Nemzeti Kerekasztal mindkét oldalán kommunisták
üldögéltek, egyezkedtek és verték át a népet, hogy a meg nem büntetett
kommunisták által meghagyott koncból nekik is jusson.
És jött Antall, akik pontot tett a lakiteleki eszmeiségre: kirabolta a
kárpótlási jegyekkel a nemzetet, s elindulhatott az a privatizáció (lat:-
jogtalan haszonszerzés, rablás - a szerk.) amely által a kommunistáktól a
kisgazdákon át a Fideszig minden párt parlamenti képviselője
meggazdagodhatott. S amikor elfogyott ez a felosztható rablott érték, akkor
jött a nagybani eladás, amelyből korrupcióval fűszerezve ismét dagadtak a
zsebek. Közben eladták végleg a Kárpátalját, Erdélyt, a Felvidéket, a
Délkvidéket és tovább hülyítétték a közoktatásban a nemzet jövőjét, azaz a
fiatalságot.
Pedig lett volna értelmiség, lettek volna szervezetek, akik békésen, de
őszintén váltottak volna rendszert, s mindazokat, akik egy gyilkos diktatúra
kiszolgálói voltak, jogi úton vontéák volna felelősségre. Ehelyett a
lakiteleki hősök vitték a nemzet javát bíróság elé, mert más volt a
véleményük, s előre elmondták mi lesz húsz év múlva.
Egy dolgot azonban nem mondtak el, mert nem hitték, hogy ez megtörténhet: -
hogy lesz képük e politikai niemandoknak húsz év múlva még egyszer
összejönni önmagukat ünnepelni. annak a politikai trágyakupacnak a tetején,
amelyet ők hordtak össze húsz év alatt, s amelyhez az első lapát fekáliát
húsz éve ők loccsantották le Lakiteleken. s amelyet ma az általuk hatalomra
segített politikai maffia őriztet idegen fegyverekkel. s amelyre feldobják
majd a nemzet megcsonkított hulláját is.
Mert volt egy önjelölt demokrata rendszerváltó fórum húsz esztendeje -
Lakitelken!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:25:25, hétfő
|
| |
| |
Wittner Mária: KGB 45 pontja
Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos előadást tartott két nappal ezelőtt Budapesten, a Benczúr Hotelban, az Öszmagyar Testület vendégeként.
Marika a KGB 45 pontjáról beszélt, (megjelent a Kapu 1990/febr. és a Demokratában 2001/31) mely alapján szovjet elnyomóink tönkre tették Hazánkat és népünket a 40-es évektől kezdődően, a nyolcvanas évek végéig.
Szíves figyelmükbe/metekbe ajánlom az 5. 8. 9. 10. 12. 18. 22. 29. 34. (egyházak) 38. (hogyan kell a nacionalizmus vádjával tönkretenni embereket, ma az antiszemitizmus vádját is használják) , 40. 44. 45. pontokat!
Így számolták fel a KGB-t?
Ma is itt kísért és egykori munkatársai itt élnek közöttünk? Jól fizetetten, kiemelt anyagi háttérrel? Balekok vagy áldozatok vagyunk, akik részt vettünk a rendszerváltás őszintének hitt pillanataiban.
Orbán Éva |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:21:34, hétfő
|
| |
| |
Michelangelo Naddeo író:
MAGYAROK, SZEDJÉTEK ÖSSZE MAGATOKAT!
GYERÜNK! A LEGJOBBAK VAGYTOK!
www.fw.hu/nemzetihirhalo/htmlkeret/MICHELANGELO_REKLAM.wmv
Bővebben a neten: Michelangelo Naddeo alphabet
--------------------------------------------------------------------------------
2007.08.22. Hirek, Michelangelo Naddeo: The Ugaritic abjad... a róvás alphabet című könyvének bemutatójáról keszül felvétel:
mms://www.arpadhir.hu/archive_studio/live_studio_20070822_12_001.wmv
--------------------------------------------------------------------------------
A Magyarok bejövetele
www.fw.hu/nemzetihirhalo/htmlkeret/A-Magyarok-bejovetele.pps
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:19:49, hétfő
|
| |
| |
Reményik Sándor:
MI A MAGYAR?
Magyarok voltak Magyarország nélkül,
Magyarok vannak Magyarország nélkül,
Magyarok lesznek Magyarország nélkül.
Mert az országnál mélyebb a magyarság,
Mert test az ország és lélek a nép.
1941 május 15. Kolozsvár
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:13:09, hétfő
|
| |
| |
Most bukik be az egészségügyi reform? - A legfontosabb kérdésről megfeledkezett a koalíció
Ki irányít a pénztárakban?
Neizer Anita 2007-09-28 19:20 hírszerző.hu
Bár két hete megszületett a politikai alku a menedzsment jogokról, a részleteket még csak most dolgozzák ki. Pedig a befektetők attól teszik függővé a belépést, hogy erős döntési jogkört kapnak-e az egészségpénztárakban. A koalíció viszont úgy határozott, a tulajdonosi hányadnak megfelelően kapnak csak beleszólást az irányításba.
A hétfő esti egyeztetés után azt remélhette a koalíció, hogy mindenki fellélegzik, mert lezárult az utolsó vitatott kérdés is: megszületett a megállapodás a területi felosztásról. Ám a magánbefektetőket hidegen hagyta a megállapodás, mivel számukra az csak a "15." részletkérdést jelentette. A biztosítótársaságokat továbbra is az érdekli leginkább, hogy a kisebbségi tulajdonrészükhöz milyen irányítási jogokat kaptak.
Bár a koalíció két hete politikai szinten megegyezett a kérdésről, annak részleteit nem árulják el, sőt valójában még a politikusok sem tudják. Pedig a befektetők ezen részlet megismerése után döntenek arról, hogy egyáltalán befektetnek-e a magyar több-biztosítós egészségügyi rendszerbe.
Megegyeztek is, meg nem is
"Mostani tudásunk szerint az állam áll a rendszer tetején, közepén és alján. Akkor nekünk tulajdonképpen hol a helyünk?" - mondta felháborodottan az egyik vezető biztosító szakembere lapunknak. Szerinte, ha ez így marad, akkor jobban megéri a román nyugdíjreformba beszállni, mint a magyar egészségügyi rendszerbe
Ki dönt majd az egészségügyben?
"A menedzsment jogok a tulajdoni hányadnak megfelelően oszlanak meg a befektetők és az állam között. De terveink szerint egy erős kisebbségi tulajdonosi jog illeti majd meg a befektetőket" - mondta Horn Gábor a Hírszerzőnek. De hogy pontosan mit is takarnak az erős jogok, még a politikusok sem tudják.
Információink szerint jelenleg ugyanis szakértők dolgozzák ki a részleteket. Minisztériumi forrásunk szerint még alku tárgya, hogyan tehetnék vonzóvá a belépést a magántőke számára. Mint mondta, elképzelhető, hogy nagyobb szerepet kapnak az irányítói testületben, s akkor az állam erős ellenőrző testületként jelenik meg ellenpólusként. De az is elképzelhető, hogy a befektetők adnák a vezérigazgatót.
Kérdés viszont, hogy ez mennyire vállalható a szocialistáknak. Az egyik neve elhallgatását kérő tanácsadó szerint ugyanis, a nagyobbik koalíciós párt erősen megnyirbálná a magánbefektetők jogait; ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a tulajdonosi hányadnak megfelelő beleszólást kapjanak. Még akkor is, ha így nem jönne a magántőke.
A liberálisok mindenesetre bíznak Gyurcsány Ferenc szavaiban. A kormányfő ugyanis többször leszögezte, olyan rendszert kell kidolgozni, mely vonzó a magántőke számára. Hiszen, mint mondogatja, át kell venni a versenyszférából a hatékonyságot. Ezt pedig csak a befektetők tudják megmutatni az államnak.
Félnek a Fidesztől
A biztosítóknak viszont épp az lenne a vonzó, ha a napi döntésekbe vezető szerepet kapnának. "Ha beszállunk, akkor komoly szerepet szeretnénk kapni az operatív irányításból" - mondta lapunknak Farkas András, az AVIVA Életbiztosító Zrt. vezérigazgató-helyettese. Mint közölte, a jelenlegi koncepció szinte csak az államra épül, ezért még nem látják, hogy egyáltalán mit is várnak tőlük.
A befektetők másik nagy aggodalma maga az ellenzék. Kockázatosnak tartják, hogy miután több tízmilliárdokat betesznek az egészségügybe, a következő kormány kisöpri őket. Márpedig Orbán Viktor a napokban is kijelentette, hogy kormányra kerülésük esetén visszatérnek az egybiztosítós egészségügyre.
"A kérdés: vajon be lehet-e árazni azt a kockázatot, amit a politikai bizonytalanság okoz a tekintetben, hogy egy esetleges kormányváltást követően az egész rendszert felrúgják" - mondta Farkas. A biztosítók olyan jogszabályi keretrendszert szeretnének látni, mely nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi bíróságok előtt is megállja a helyét. Példaként hozta fel az energetikai cégek privatizációját, melyet egy kormány sem akart visszacsinálni.
Információink szerint egyébként politikai garanciát nem kíván adni a kormány a biztosítók számára. A minisztériumnál azzal számolnak, hogy a Fidesz forgatókönyvének érvényesülése esetén, a pénztárak jogi útra terelhetik a kérdést, s kérhetnek kártérítést a magyar államtól.
Szlovákia már példát is mutat
Jelenleg egyébként épp ez játszódik le Szlovákiában. Robert Fico kormánya hónapok óta arra törekszik, hogy felszámolja a szlovákiai biztosítási piacon jelen lévő magánbiztosítókat, mert megengedhetetlennek tartja, hogy az országban profitképző egészségbiztosítók működjenek, s a biztosítottak által befizetett járulékokból önfenntartás címén jelentős forrásokat vonjanak el.
Északi szomszédunknál egy olyan törvénytervezettel nyitották meg a háborút, mely leszögezi, a magánbefektetők nyereségüket ne vehessék ki osztalékként, hanem azt kötelezően forgassák vissza a szlovák egészségügybe. Az egyik legnagyobb holland befektető ezek után nemzetközi bírósághoz és az Európai Unióhoz fordult. A kormánynak pedig azt üzenték, ha ezt megteszik, akkor több milliárdos kártérítést követelnek az államtól.
Kapcsolódó cikkek
* Koalíciós háború - mi lesz az "üresen maradt" megyékkel? cikktárba
* Mielőtt égnek áll a hajunk a koalíciótól - kisokos az új egészségbiztosításhoz cikktárba
* Orbán: az egészségügy "zuschlagosítása" folyik cikktárba
* Gyorshír: Kincses Gyulát jelölte az SZDSZ egészségügyi államtitkárnak cikktárba
* Hol a bevétel? - 20 százalékkal kevesebbet megyünk orvoshoz cikktárba
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:10:58, hétfő
|
| |
| |
2007.09.29 11:35 Magyar Nemzet
Nehezen boldogulnak a törvényes foglalkoztatással a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Motim társaságok, amelyek tulajdonosi jogainak gyakorlását a kormányfő még ifjúsági miniszterré válásakor függesztette fel.
Hosszú időn keresztül a Motim Kádkő és a Motim Műkorund Kft.-nél - a munkaügyi bíróság, a Legfelsőbb Bíróság ítélete, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) háromszori végrehajtási bírsága ellenére - a törvényben rögzített 36 helyett heti 40 órában foglalkoztattak egyes munkakörökben. A cégek korábban azzal indokolták álláspontjukat, hogy a csökkentett munkaidőre vonatkozó rendelet a hatvanas években született, amikor még egészségre ártalmas anyagokat használtak. Ma már azonban az új technológiákkal kiküszöbölték az egészségre káros munkafolyamatokat. Bár a cégeknél ezt a gondot végül megoldották, az új munkarenddel kapcsolatban újabb problémák merültek fel.
Bákonyi Ádám
(Részletek a Magyar Nemzet szeptember 29-i számában)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 15:01:54, hétfő
|
| |
| |
Ruff József visszaemlékezései
A szövetséges hatalmak a berlini konferencián eldöntötték, hogy a Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon élő német lakosokat, - akik a népszámláláskor németnek vallották magukat, volksbund tagok voltak, vagy német honvédelmi egységben szolgáltak - visszatelepítik Németországba, a "Mutterland"-jukba. A rendelkezés nem nevezhető a németség kollektív bűntetésének, ez visszatérés a hosszú távollét után fajtatestvéreikhez az igazi hazájukba. A magyarországi németeket részére az amerikaiak által ellenőrzött zónában található településeket jelölték ki.
Az elszakadást megkönnyítendő már jó előre kisajátították a taksonyi svábok házait, majd a királyréti lágerba és a Károlyi kaszárnyába internálták őket, ahol türelemmel várták a sorsuk további alakulását. A várakozás 1946. május 28.-ig tartott, amikor kiadták az egyszerűen értelmezhető parancsot: "batyuval jöttetek, azzal is menjetek haza". Kevéske élelmiszert és ruhaneműt tuszkoltak a zsákokba, majd a láger előtt várakozó lovaskocsikra szálltak, hogy kihajtsanak a pályaudvarra, ahol a jól bevált marhavagonokból álló szerelvény már útrakészen állt. A kocsikban szalma volt szétterítetve, hogy az utasok kényelmesen átvészelhessék az utazás viszontagságait. Harminc-negyven embert zsúfoltak egy vagonba. Volt, ahol teljes családok a csecsszopó gyermektől, a nagyszülőkig együtt lehettek, de sok családból az apák, fiúk, sógorok még Oroszországban voltak a "malenkij roboton". A falu bírója is, - aki 13 éven keresztül vezette a falut - ott ült feleségével, idősebb lányával és unokáival. A fiát és vőjét már rég elhurcolták a donyecki bányákba.
A plébános most sem hagyta el a nyáját. Wieland Mihály ezen a napon is úgy, mint 1945. január 2.-án, amikor 748 embert hurcoltak el kényszermunkára, elkísérte a faluszéléig a menetet és kérte Isten áldását. Most is ott állt a peronon, hogy áldásra emelje kézét, a távolodó szerelvényre, arra az 546 emberre, akiket már soha nem fog látni.
Rövid idő után a szerelvény megállt egy budapesti állomáson, ott ráakasztottak még hat kocsit, amelyekben szigetcsépi svábok voltak. Szorongva várták a vonat indulását, mindenki attól félt, hogy újra a Szovjetunióba viszik őket. Mikor a vonat keresztül zakatolt a Duna hídon megnyugodtak, a szerelvény nyugat felé vette az irányt.
A vagonok zsúfoltak voltak, a szükségüket vödörbe végezték, miközben a segítőkész utastársak pokróccal takartak el a dolgát végzőt. A vagonok nem voltak lezárva, a vödör tartalmától könnyen meg szabadulhattak.
Az ausztriai Unterwindenben megállt a vonat egy állomáson kívüli mellékvágányon. Hét napig vesztegeltek itt, nem kaptak senkitől mozdonyt, ami tovább húzhatná őket. A merőkanálnyi leves nem volt mindig elég, ezért néhányan a közeli faluba mentek koldulni. Felállítottak három téglát vagy követ és a kapott krumpliból levest főztek, vagy egyszerűen csak megsütötték azokat.
Az egyik napon megállt mellettük egy Magyarországra tartó szerelvény, ami hadifogságba esett katonákat szállított. Közöttük volt egy katona a Korisánszki Feri. Megismerték őt a taksonyiak és mondták neki, hogy hova megy, hiszen itt van az egész családja az egyik vagonban. Erre fogta magát ez Feri, és átszállt a másik szerelvénybe, hogy újra visszamenjen Németországba, oda, ahonnan alig várta, hogy hazajöjjön.
Háromheti vonatozás után megérkeztek Augsburgba. Fertőtlenítették, és csoportokba sorolták az elcsigázott embereket. A transzportokat csomagjaikkal és egy-két "Gröss Gott"-tal a kocsikra rakták, és a közeli városokban - Neuburg, Günzburg, Kaufenberg im Allgäu - felépített lágerekbe szállították. Az elosztótáborokból a környező apróbb falvakban, családoknál vagy üresen álló pajtákban szállásolták el a jövevényeket.
A német nép nem volt könnyű helyzetben. Az ország romokban hevert és 13 millió menekült, elűzött várt az elhelyezésére. Gyakran kellett rendőri erőt alkalmazni a családok összeköltöztetésekor. Otthonról úgy búcsúztak a kitelepítettekről, "végre elmentek a hazaáruló svábok", Németországban úgy fogadták őket, "megjöttek a magyar cigányok". Senkinek nem volt könnyű, két, három, sőt volt, ahol tíz év telt el úgy, hogy egy házban lakott összenyitott ajtókkal a tősgyökeres német és a visszatelepített sváb család. A beszélt nyelv eltérő dialektusa is gondot okozott. Minden kitelepített transzportoknak volt egy elöljáró féléje, aki közvetített a felmerülő nézeteltérések illetve kívánságok során a helyi lakosokkal történő érintkezésben.
Az anyám, nagyanyám, a nagynénim és fia a Ruff Jakab - emlékszik vissza Ruff József - egy megözvegyült, de gazdag parasztasszonyhoz került. Miután leszálltak a lovaskocsiról a batyujaikkal és ládáikkal, az özvegy úgy köszöntötte a családot, hogy a két fiatalasszony és a fiú maradhat, de az öregasszonyra nincs szüksége. Erre ők azt mondták, hogy ha nem kell a nagyanyám, akkor ők sem maradnak. Volt valamilyen rokona, aki a háborúban rangot is szerzett, ezt elküldte a Tanácsházára, hogy "most akkor mi legyen", de az visszajött, hogy semmit nem lehet tenni, be kell fogadni őket. "Milyen élet várt ránk, ha tudtuk, hogy nem szívesen látnak a házban?" - mesélték. A két fiatalasszony és a fiú a földeken dolgozott egész állónap, mint Jancsi és Juliska a mesében. Nem volt sem szabadidejük, sem tűzhelyük, hogy főzzenek maguknak valamit a munka után. A nagymama a ház udvarán tett-vett, idővel megbarátkozott vele a gazdasszony. Az anyám a günzburg-i szövőgyárban próbált munkát szerezni. Szerencséje volt, felvették, már csak albérletet kellett találnia. A város melletti Reisensburgban egy arasztcsaládnál kapott szobát, így elég volt napi két kilométert gyalogolnia a gyárig. A pénzből, amit keresett vett egy "Gusseiseren" tűzhelyet, amivel sikerült külön háztartásfélét kialakítaniuk az özvegynél - "Eigener Herd ist Goldes Wert". A nagynéném és a Jakab is kapott egy szobát Günzburgban. A Jakabot felvették a szövőgyárba takácsnak, ő már Budapesten is takácsként dolgozott a háború előtt. Nagy volt az öröm, azt főzhettek, amit akartak, már amennyire tudtak válogatni, mert még élelmiszerjegyre adtak mindent.
1948 augusztusában - miután Magyarországon engedélyezték az önkéntes kitelepülést - én is megjöttem a batyummal. Reggel hatkor érkeztem Reisensburgba. A házban már világosság volt, kopogtam, mire kijött egy kislány, aki azt gondolta, szeretnék valamit elcserélni. Elmagyaráztam, ki és mi vagyok, majd bevezetett a szobába. A nagyanyám még aludt, anyám már a munkában volt. Mikor felriadt, nagyon megörült, aztán csak sírtunk.
A szoba úgy 12 négyzetméter lehetett, volt benne két ágy, egy asztal, két szék, egy láda az ágy alatt, egy másik rajta a kis "Gusseiserner" tűzhellyel, ami össze volt égetve, de ez akkor nem számított. Elképzelni sem tudtam, hol fogok én aludni, arra gondoltam, talán majd az istállóban. Megkérdeztem Frau Kuhn-t a gazdasszonyt, de ő azt mondta, hogy az ő házában senki nem alszik az istállóban, majd bent a nagyszobában a szófán aludhatok. A mai napig nem felejtettem el, nagyon hálás vagyok azóta is neki. A szófán aludtam egészen 1949 májusáig, amíg haza nem jött a fia a hadifogságból. Jóbarátok lettünk ezzel a Joseffal, ha már addig is az ágyában aludtam. Később Mösle-ben kaptunk két kis szobát albérletbe a Fink polgármestertől. Én munkát is kaptam, mint takács tanonc a szövőgyárban. Anyám is örült, hogy megkerültem, sok mesélni valónk volt az elmúlt évekről, az elhurcoltatásról, apám haláláról, a kitelepítésről.
Egy napon felkerekedtünk, hogy megkeressük a rokonainkat a környező falvakban. Az unokabátyám, a Tomana József a családjával Rain am Lecht-ben lakott, egy rőfös üzletháznak a padlásán, ahol télen, éjszakánként megfagyott a víz a vödörben. Szénszállítóként dolgozott és nagyon örült, hogy van munkája, igaz Taksonyban fodrász és borbély volt. Később egy romos kastélyban kaptak egy szobát.
Hesz Jakab a nagybácsim a feleségével 30 kilométerre Rain-tól lakott egy parasztnál egy külön szobában. Természetesen boldogok voltak, hogy magukban lehetnek, de nagyob egyedül érezték magukat, hogy nem találkozhatnak a rokonokkal. Abban az időben nem lehetett csak úgy költözködni egyik helyről a másikra. Egyik nagynénim Ichenhausenban dolgozott egy tehenészetben, ahol fejőt kerestek. A tulajdonos felvette a nagybátyámat és elintézte, hogy megkapják az átköltözési engedélyt, így újra a közelünkben lehettek, A faluban amúgy is sok taksonyi család élt, ezért könnyebb volt elviselni az életet. Reggel és este megfejte a teheneket, ezért tejet kapott és mellé egy kis pénzt.
Sok család érkezett a neuburgi lágerba. Néhányan a városban maradtak, de a többség a környező falvakba került. Voltak, akik kis tanyákon éltek busz és vonat összeköttetés nélkül. A Beck, a Luttenberg és még három család élt ilyen helyeken. A Beck és a felsége egy parasztnál laktak, akik pékek voltak. Mikor elkezdték sütni a kenyeret, fel kellett kelniük és kimenni a kemenceszobából, hogy dolgozhassanak. A lánya a két gyerekével egy módosabb gazdához került. Mikor megérkeztek a teherautóval a parasztportára, a gazda két kisfia és lánya az istállóban elbújtak és onnan figyelték, hogyan is néznek ki a magyar cigányok. Végül összebarátkoztak, kaptak egy kis szobát, amiben volt egy kályha, de ágy nem nagyon. A magukkal hozott szalmazsákokon és takarókon aludtak. A két lány a gutshofi sörfőzdében kapott munkát, ahol 15 és 20 év közötti lányokat foglalkoztattak. Az igazgató egy félkarú veterán volt. A férfiak vagy meghaltak a háborúban vagy hadifogságban voltak. A lányoknak minden munkát el kellett végezni, amit addig a férfiak végeztek. A földeken krumplit, répát szedtek, arattak, trágyát hordtak, lovakkal és ökrökkel szántottak. A fizetség napi egy liter tej volt valamicske élelmiszer és egy kis pénz. A tejből szappant készítettek, ami abban az időben nagy hiánycikk volt.
A Lizi nagynéném hetente levelet küldött Magyarországról, amibe mindig beletett egy szalonna darabot. Most is csodálkozom, hogyan tudtak megérkezni ezek a zsírtól csöpögő levelek. Kaptunk otthonról cigarettapapírt, borotvapengét, amit elcseréltünk élelmiszerért a parasztokkal. Télen egy nyitott pajtában csépeltünk, a sörfőzdében árpát csíráztattunk, malátát lapátoltunk, szellőztettünk, üveget mostunk, és vinyettákat ragasztunk rájuk, akkoriban még nem voltak automata gépsorok. Egy idő után kaptunk egy utalványt, amiből vehettünk egy igazi kályhát. Nagy volt az öröm, de mindenkinek honvágya volt, sokszor gyalogoltak a nagyszülők kilométereket Rainba, hogy láthassák a taksonyi rokonokat ismerősöket.
Németország tele volt menekültekkel, kitelepítettekkel, mindenféle nációval. Sokszor hallottuk, "hé szökevények miért nem maradtatok otthon?". Ez nagyon fájt, mi nem voltunk szökevények, csak nem volt sem házunk, sem hazánk.
A legtöbben a hazai zöldségeket, fűszereket hiányolták. Itt nem termesztettek paprikát sem édeset, sem erőset, nem volt paradicsom, sütőtök. Néhányan elkezdtek kis veteményes kerteket művelni, amit a parasztgazdától vagy az önkormányzattól béreltek. A vetőmagokat borítékban küldették az otthon maradtakkal. Az idő múlásával lassan kiismertek minket a helyi lakosok, látták, hogy tudunk és szeretünk dolgozni. Eleinte csodálkoztak, miféle dolgokat termesztünk a kertekben, de mára már ők is olyan erősen, fűszeresen eszik az ételeiket, mint mi.
A kitelepítettek között nagy volt az összetartás. Emlékszem néha 10 kilométereket gyalogoltunk a másik faluba, ha meghalt valaki, hogy elkísértük utolsó útján, vagy néha csak azért mentünk át, hogy híreket kapjunk otthonról.
1948 augusztusában nagy változások történtek. Megszűnt a birodalmi márka és helyébe lépett a német márka. Egyik napról a másikra eltűntek az élelmiszerjegyek, az élet valamivel könnyebb lett. A lányok otthagyták a sörfőzdét és más munkát kerestek. A Loni a körzeti orvosnál kapott állást, Annus Neunburgban egy étteremben. Igaz 30 kilométerre került tőlünk, de nemsokára vett egy kerékpárt, így minden szabadnapján hazakerekezhetett a családjához. Az ötvenes években a kitelepitett svábok, egyikük a másik után hozzálátott a letelepedéshez, fészekrakáshoz. Saját házakat építettek, segítettek egymásnak, mint az 1700-as években mikor letelepedtek Taksonyban. Az Annus elcserélte az állást egy röntgenasszisztensire Augsburgban. Taksonyban mi svábul beszéltünk, a németet is megértettük, de a hochdeutschot meg kellett tanulnunk. Sokat jártam Annushoz a hétvégeken Augsburgba, aztán 1954-ben összeházasodtunk. Reisesnburgban kaptunk egy kétszobás lakást, s állást a szövőgyárban. 1956-ban én is elkezdtem egy házat építeni az anyámmal. Közben apósom váratlanul meghalt. Megbeszéltük, hogy az Annus szülei és nagyszülei is költözzenek hozzánk. Igaz eléggé szűkösen éltünk, de legalább saját tető volt a fejünk felett.
1957 februárjában a forradalom leverése után eljött Magyarországról az unkokaöcsém a Veréb Béla. Neki is találtunk egy helyet a házban, szerzett munkát a Mengele Gépgyárban mint esztergályos, még a gyári zenekarba is felvették.
1959-ben láttuk az Annussal, hogy a szövőgyári munkának nincs sok jövője, inkább átképeztük magunkat betegápolókká. Három évig jártunk iskolába, majd elhelyezkedtünk a körzeti kórházban, ami nem messze van Reisensburgtól. Egészen a nyugdíjig ott dolgoztunk.
A forradalom után könnyítéseket vezettek be Magyarországon. Az idősebb generáció számára lehetővé tették, hogy újra találkozhassanak a rokonaikkal. 10-12 évi távollét után a nagyszülők újra láthatták otthon maradt szeretteiket. 1963-ban mi is kérvényeztük a hazalátogatást, de elutasítottak, a magyar államnak egyelőre nem volt módjában engedélyezni a beutazást. Azonban következő év húsvétján megkaptuk az engedélyt. Budapesten, a Keleti pályaudvaron egy tucat rokon várt minket, hogy tizennyolc év után újra megölelhessük egymást. A fiatalabb rokonok egyáltalán nem ismertek minket, hiszen sokan azután születtek, hogy mi elmentünk. Nagyon vártak minket, mindenki meg akart vendégelni, nem is tudtuk kihez, hova menjünk először.
Ma már jöhetünk bármikor, mindenféle engedély nélkül. A kitelepítettek közül már csak az utolsó generáció van életben, akik abban az időben még gyerek voltak. Csak igen halványan emlékszenek Taksonyra, nem értik a magyar nyelvet, az ő hazájuk itt van, ahol nevelkedtek, ahol iskolába jártak, itt teljesítettek katonai szolgálatot, ők már németek. Mint német állampolgároknak, nekünk is ez az új hazánk. Ha Németországból utazunk Magyarországra, azt mondjuk, hazamegyünk, ha visszautazunk Magyarországról, akkor is azt mondjuk, hazamegyünk.
De az igazi hazánk ott van, ahol születtünk Magyarországon, Taksonyban, amit a szívünkből, lelkünkből nem telepíthet ki senki.
http://www.taks.hu/kitelepites_ruffjozsef.htm
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 14:57:40, hétfő
|
| |
| |
PETÍCIÓ: www.fw.hu/nemzetihirhalo/peticio/index.php#2
Maria Szőnyi Bartalos
HUNGARY
While the Benes Decree is legally valid, every nation, small or great powers, would bear the stigma of being war criminals
I contemplate the Benes Decree:
I would like to explain the essence and meaning of the Decrees in effect:
It means that every nation of the world (great or small) and every individual on this earth should understand: while the Benes Decrees are legally recognised valid, every nation of this earth, from the great powers to the smallest nation is in war-criminal status. That is the conclusion to be drawn from the present decision of the Slovakian Parliament.
I shall exclusively ask:
Should the Slovak State be dissolved? Are they full of war criminals?
I shall explain why I think that, asking:
According to the Benes Decrees not only among the country's citizens are there lots of war-criminals, but also in the velvet seats of Parliament as well!? Ever since the Benes Decrees in effect accepted and legally fortified the collective guilt, the war-crime is slowly creeping into the Slovakian families as well.
The situation that developed is not only interesting, but very delicate too! Sincs the tabling and the billing of the Benes Decree in 1945: if a Hungarian girl fell in love with a Slovak boy and they got married, then according to the Benes Decree, because of the girl's Hungarian origin, war crime has crept into that Slovakian family?!
The Slovakian parliamentary system is depending on war criminals as long as the Benes Decree is legally valid!
Warcriminals are leading Slovakia?
My question:
What would the European Union say about all this?
If according to the Benes Decree this is so and according to the present enforcement decision of the Slovakian Parliament they have everlasting validity, then Slovakia as a state would and should be dissolved, because it offends basic international law, uprouting the legal balance with the European Union.
The fourteen year old adolescent, Slovak youth won't even think that he is chasing his fellow citizens into the guilt of warcrime.
What would be the opinion of the European Union about the legality of the Benes Drcrees, that by the effect of it every Hungarian Member of Parliament automatically become war-criminals?
If Slovakian Members of Parliament have Hungarian wives, what are the common children: fully or partially warcriminals?
Does a Slovakian Member of Parliament commit a crime not having denounced and reported his wife being a Hungarian?
According to the aforementioned on the part of Slovakia is it possible, that war-criminals are representing Slovakia?
According to the Decrees I am as well as every Hungarian abroad is a war- criminal and all the nations that gave them asylum could be named as war- criminally guilty!
According to the Benes Decree the whole world consists of war-criminals!
26. Sept. 2007, Komárom - Szőny
Transl.by I. Gyöngyös
--------------------------------------------------------------------------------
Szonyi Bartalos Mária
Magyarország
A BENES DEKRÉTUM HATÁLYBAN MARADÁSÁIG MINDEN NEMZET ÉS NAGYHATALOM HÁBORÚS BUNÖS
Gondolkodom a Benes dekrétumon:
Szeretném megmagyarázni a hatályban lévő dekrétumok értelmét és lényegét. Azt, hogy mindenki, Európa, Amerika, minden ország, kicsi vagy nagyhatalom, de még az egyszerű emberek is megértsék:
A "Benes Dekrétum" hatályban maradásáig minden nemzet és nagyhatalom háborús bűnös a szlovák parlament jelenlegi döntése szerint.
Kizárólag kérdezni fogok:
Szlovákiát fel kellene oszlatni? Háborús bűnösök vannak Szlovákiában? - Megmagyarázom, hogy miért gondolom ezt.
Kérdezek:
A Benes dekrétumok értelmében nem csak az ország polgárai között sétálnak a háborús bűnösök, hanem a Szlovák parlament bársonyszékeibe is beültek?
A hatályban lévő, kollektív bűnösség elvét nyugtázó, megerősítő és örökérvényűnek minősített Benes dekrétum szerint lassan már a szlovák családokba is beférkőzik a háborús bűn?
Érdekes a kialakult helyzet. A dekrétumok hatályba lépése, 1945. óta, ha egy magyar lány szlovák fiúba lett szerelmes, és össze is házasodtak, akkor a Benes dekrétumok szerint a magyar lány származása miatt beköltözött a háborús bűn a szlovák családba is?
Szlovákia Parlamentáris rendszere is háborús bűnösökre épül addig, amíg a Benes dekrétum érvényben van?
Háborús bűnösök vezetik Szlovákiát?
Kérdezem: Mit szól ehhez az Európai Unió?
Ha a Benes dekrétumok miatt ez így van, és a parlament jelenlegi megerősítő határozata alapján örökérvényű, akkor Szlovákiát fel kell oszlatni? Mert megsérti az alapvető nemzetközi jogokat, és az Európai Unióval sincs jogharmonizációban?
A 14 éves, kamaszkorban levő Szlovákia ifjúi hevében nem is gondol arra, hogy saját nemzetét, a szlovákokat kergeti háborús bűntudatba, hogy elsődlegesen a saját nemzetének oszt ki kollektív bűntudatot?
Mit szól ahhoz az Európai Unió, hogy a Benes dekrétumok hatályban maradásának a következményeképpen a magyar képviselők Szlovákiában háborús bűnösök?
Az olyan szlovák képviselőnek, akinek magyar származású a felesége, a közös gyermekük teljesen háborús bűnös, vagy csak félig háborús bűnös?
Az a szlovák képviselő aki vállalja feleségét és gyermekét, bűnt követ el?
A fentiek alapján az Európai Unióban Szlovákia részéről háborús bűnösök is képviselik Szlovákiát?
A Benes dekrétumok elvi alapja szerint én is háborús bűnös vagyok, és mindazok a magyarok, akik a világ bármely pontján élnek?
Azok a nagyhatalmak is háborús bűnössé váltak, akik befogadtak a magyarokat?
A Benes dekrétumok szerint az egész világ háborús bűnös?
Komárom-Sz?ny, 2007. szeptember 26.
Bartalos Mária üzenete az EU-nak: www.hirhalo.net/nh/filmek/IrodalmiRadio.mp3
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2007. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
276 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1278
- e Hét: 2988
- e Hónap: 11592
- e Év: 47533
|
|
|
Offline
