2007-10-10 02:15:05, szerda
|
|
|
Egy értelmes ember elég jó társaság önmagának.
/Emily Bronte/
"Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe holnap vége,
új nap indul, vége lesz...
Ennyi csak. Mert ennyi ez..."
"Megy a harc, önmagad ellen és nem ez az első...
Lehet, h fel kéne végre nőni de az sohase késő..."
Végtelen pillanat
Éled élted, s észre sem veszed,
Pillanat varázsa, elfut melletted.
Átszaladsz időn, de ha megállnál,
Megpihenhetnél, szíved párjánál.
Mert volt, ki asszonyoknak bókolt.
Volt, ki csak testi élvezetnek hódolt.
Volt, kit saját, súlyos gondja bírált,
S volt, kit a sors áldozatként kínált.
Van, aki szebbért, jobbért vágyód.
S van, aki egy másik életet álmod.
Van, aki még szüntelen csak számol,
Amíg te az életeddel játszol.
Lesz, aki sír még, s lesz ki nevet.
Lesz, aki gyűlöl, és lesz, aki szeret.
Lesz, aki akar, és lesz, aki kapar.
Lesz ki épp születik, s lesz, ki meghal.
S, majd ha jő, ki magának akart,
Az utolsó pillanat örökké tart.
S áll az idő, s megy még az élet,
S remélem, ez karodban ér véget.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek/idézetek |
|
|
|