|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 22:50:19, kedd
|
| |
| |
Október 23.:
újból figyelmeztet a titkosszolgálat
2007. október 16., kedd 16:33 InfoRádió / MTI
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-155390
A Nemzetbiztonsági Hivatal megbízott foigazgatója és az országos
rendorfokapitány szerint szélsoséges csoportok az október 23-ai ünnep
megzavarására készülnek.
Laborc Sándor dandártábornok és Bencze József vezérornagy a nemzetbiztonsági
kabinet ülése után azt mondta: a szélsoségesek úgy érzik, hogy tervezett
akcióik ellentétben vannak a lakosságnak a rend megszilárdítására irányuló
óhajával, ezért látványos, a médiafigyelmet megragadó akciókat terveznek.
A két tábornok szerint elsosorban neofasiszta szervezetek, valamint a
sporttelepekrol ismert notórius zavarkeltok készülnek az ünnep
megzavarására.
Korábban Bencze József országos rendorfokapitány az Országgyulés Honvédelmi
és Rendészeti Bizottsága elott azt mondta: bár a rendorségi törvény január
1-jéig lehetoséget adna a gumilövedékek használatára, utasítást adott arra,
hogy tömegoszlatás esetén ne használják ezeket a rendorök.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 12:43:00, kedd
|
| |
| |
Figyelem!!!
Október 16-án, vagyis: MA 16,30-kor a Hír Tv Paletta című műsorának Nyerges Attila és
Leczó Szilveszter lesz a vendége. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 12:34:07, kedd
|
| |
| |
,,Az igazi rabság a hontalanság"
Mielőtt bárki úgy érezné, hogy a cím valamiféle elmarasztaló korholás, az természetesen téved. A zenekarra valóban nem túlságosan jellemző a derűlátó szövegvilág, de valljuk be: nincs is miért optimistának lenni. Ez a melankolikus, szívet tépően borús életérzés aztán valahogy mégis jót tesz a léleknek. Jót tesz, mert ebben az értékrend nélküli világban, ebben az erkölcsileg mélyre züllött országban képes szavakba és hangokba öntve megjeleníteni azt a fajta ideális emberi jellemességet, amely már csak egy egyre inkább szűkülő közösségre, s nem a nemzet egészére jellemző.
Kovacsik Tamás
A lemezborítóról, a stúdiómunkáról, a hangzásról, a dalszövegekről és a zenei hozzáértésről sokat nem szeretnék írni, hiszen azt már mások megtették előttem, és ezt követően is megteszik majd többen. Fölösleges is ezt továbbragozni, tegyen mindenki szuperlatívuszos jelzőket az alanyok elé, és az mégsem fog mértéktelen túlzásnak hatni. És hogy miért nem? Csak egy példa.
A legmagasztosabb fogalmakról is lehetséges - mint például a ,,Haza" - pátoszos sallangoktól mentes dalszöveget írni. Így tett Nyerges Attila is, erős jelzős szerkezetek nélkül, egyszerűen, mégis szépen:
,,Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt
Ahol ébren is álmodtunk"
Nyerges Attila
Az Éberálom című lemez nem akar izzadságszagúan fennkölt lenni, nem akarja felülmúlni a régi dalokat, nem akar gyökeresen megújulni, és tán pont ezért halad meg minden mást.
És legvégül ejtsünk szót a lényegről. Ez a rövid lemezajánló nem azért íródott, hogy bemutassa azt, amit betűkön keresztül úgysem lehet, hanem azért, hogy minden hazafi menjen, és vásárolja meg ezt a szellemi és lelki táplálékot, ezt a szavakkal megfogalmazhatatlan zenei élményt nyújtó albumot, ezzel is támogatva az Ismerős Arcokat, általuk pedig ezt a magába szomorodott nemzetet.
És még egy valami biztos: ha egyszer ez a fontos küldetést teljesítő formáció az öröm hangjain szólal meg, az azt jelenti majd, hogy a dolgok a helyükre kerültek.
Ide kattintva meghallgatható a 2006-os őszi forradalom emlékére írt dal
Németh Gábor - Kuruc.info
A zenekar honlapja: www.ismerosarcok.hu
A lemezbemutató koncert plakátja
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 12:24:33, kedd
|
| |
| |
Előhang:
Atilla király országából nem kell már tovább hajtani a gulyát.
Ott a legelők dúsak, a víz édes, és a fák odvából méz pereg. ...
A dal szövege:
Hogy gondolhattad azt, hogy véletlen,
Hogy éppen most, s hogy épp ide születtem
Hogy azon a nyelven beszélek, amin Petőfi Sándor írt,
S hogy úgy érzem, az én dolgom hozni most a hírt
Túl vagyok már azon, hogy mindent elhiggyek,
Amit a TV-ből vigyorgó alakok beszélnek
Ahol az igazság, és az adott szó már nem érdekel senkit
De engem az apám úgy tanított, hogy becsület nélkül az ember nem ér semmit
Megoldást, sajnos mást, én se látok, ezután
Nem számít, amit elvárnak
Az, amit érzek, az vagyok én
A kisfiamért, a szerelmemért
A nagy szavakra, tudod, nem áll rá a tollam, talán sejted is, hogy miért
Csak oda kell állnom, ahova kell, a barátomért, azért aki ért
Nem tudni dolgokról, az nem érdem
Nem válasz semmire, az, hogy nem értem
Harminc éve bámulom, ahogy mellettem mennek a dolgok
Nem figyel rám senki, és nem sok mindenkit érdekel, amit mondok
Magyarnak lenni, egészen mást jelent
A saját hazánkban látni a végtelent
A dombtetőn állva érezni, és tudni, hogy ki is vagyok
Mikor a sólymokat nézem,
Ahogy az otthonunk fölött köröket írnak az égen |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 11:33:47, kedd
|
| |
| |
Sikeres lehetne a népszavazás, ha... nem lennének még mindig oly sokan azok, akiknek CSALÓDNIUK KELLETT A PAKTUMMAL TERHELT "RENDSZERVÁLTOZÁSBAN".
Kik is a "csalódottak"?
Például az 1980-as, 90-es évek MUNKÁSSÁGA, vagyis a
teljesítménybérben dolgozó szakmunkások. Ők azok, akik nem azonosak azokkal a
proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát,
hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
Sokkal inkább azonosak:
- az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ?nép nevében? kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és
utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek,
bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A
kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette:
"... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar
társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási
lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a
társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte?=(hiánya)
?egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez
hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a
nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai
végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy
Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással
rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia
szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és
felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett
statisztikai felmérés szerint.
(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója?
"Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt
felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..."
... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket
alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg
"lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még
utódaik sorsát tekintve is."
... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf
által kétharmad-egyharmad-, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak
definiált társadalom§ kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát:
"A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak
korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök,
módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése
feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha
az kormányprogram szintjére emelkedik.
E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának
megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a
felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program."
(Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
A 17 év alatt nem történt semmi ebben a témában, - de semmi, egyik
párt részéről sem!!!
Hagyta, minden kormány oktatási politikusa, hogy ezeknek a
szakmunkásoknak elprivatizálják a fejük fölül a gyárakat, üzemeket és
tömegesen az utcára kerüljenek!!!
Mert, bizony, a legtöbb munkaügyi hivatalban ugyanazok iskolázhatták
be, vagy NEM a delikvenseket, akik abban a telelökött cuclizmusban is
a negatív megkülönböztetést alkalmazták azokkal szemben, akikről az
első részben írtam...
Ahogy teltek, múltak azok a bizonyos ?rendszerváltoztató? évek, ennek
a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtak - vagy nem
is akartak -kínálni!
Nem tudták - vagy nem is akarták - tömegesen rehabilitálni őket!!!!
Nem tudtak semmilyen eszközt (induló tőke és tudás formájában)
felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükből kikerüljenek!
Vagyis, nem tudták hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ők is
(rendszert)váltani tudjanak!
Sőt!
Volt, aki úgy érezte igazságosnak, hogy leprolizva őket, rajtuk
reagálja le az 1945 utáni presztízsvesztettségét!
Az 1990-es rendszerváltoztató politikusok is csak az induló tőkével
rendelkező szakmunkások - munkás arisztokraták - társadalmi
elfogadhatóságát tudta produkálni.
Ez a népszavazás sem lesz sikeres!
Azért, mert
A dolgok ilyetén alakulása folytán bekövetkezett a legrosszabb: ezek
az emberek visszaszavazták azokat a hatalomba, akik előtt nem kellett
szégyellniük kicsinységüket, elesettségüket, gyengeségüket!!!
Ennek a tragédiáját írtam meg a nagyszüleim- és szüleim életéről
készített néprajzi írásomban (?Helytörténeti-néprajzi hagyományok
Kunszentmiklóson??).
Tanuljunk belőle, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát!
Mert így nem jutunk előre soha!
Tanuljunk abból, hogy a 2004. december 5-i népszavazáskor sem voltak
képesek belátni, hogy az IGEN-nel egy egész nemzetre- benne a saját
felemelkedésükre is szavazhatnak!!!
A mostani népszavazással sem lesznek másképpen!!!
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 11:20:20, kedd
|
| |
| |
Gérecz Attila: SZERETLEK
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik széjjel szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szélpül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb Úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
(Gyűjtő, Kisfogház, 1954. júl.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 11:16:59, kedd
|
| |
| |
este lett
mintha sosem lett volna más...
ott belül
benned csak izzik a lázadás
még hív a hang
még álmodik az élet
pedig messze jutottál
de néha mégis azt suttogod: félek
nem látszik már az indulás
nem látszik még a cél
nem hiszed hogy lesz olyan
amikor azt mondhatod megérkeztél
úgy érzed soha nem szerettek
úgy érzed mindig magad voltál
önmagad falak közé zártad
gyakran fuldokoltál
(Ismeretlen szerzőtől) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 11:13:27, kedd
|
| |
| |
Áron és a "szerelem",
Avagy a ,,vágott-virág" nemzedék szeretetképtelensége
Áron: közös barátunk, kérésemre elmesélte történetét, ami vele esett meg és ami annyira elkeserítette, hogy fel akarta vágni az ereit.
A munkahelyén, egy helyre- hölgyemény felkeltette figyelmét. Amikor bement abba az irodába, ahol a lány dolgozott, le sem tudta venni róla a tekintetét. Annyira ölelnivaló harmóniában váltakoztak az eleven mozgású női testen a hajlatok és a domborulatok, hogy másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy karjaiba zárja; és amikor találkozott a tekintetük, úgy érezte: be kell hunyni a szemét, mert az a női szempár parázs-forrósággal égette őt.
Egy idő után rájött arra, hogy újra és újra át akarja élni azt az élményt, amit a nő közelében érzett és minden ukra-fukra odavitte a lába.
Annyira el volt foglalva saját gerjedelmével, hogy észre sem vette, hogy a parázsló szempár gyakran könnytől fényes. Pont egy ilyen alkalommal durálta neki magát Áron, és megfeledkezve feleségének tett örök-hűség-esküjéről, légyottra hívta. És ekkor olyasmi történt, amire Áron nem számított, ami annyira kibillentette lelki egyensúlyából, hogy eljutott a végső elkeseredésig. - "Mert mit ér a férfiember élete, ha férfiasságára már nincs szükség ahhoz, hogy boldoggá tudja tenni szíve(?) választottját!?"
Az történt ugyanis, hogy a hölgyike ott, azon nyomban, a nyitott iroda ajtóban a nyakába borult és ölelte, csókolta, miközben zokogva kérlelte, hogy szeresse nagyon, mert neki nincs senkije, aki szeretné...
Áron csak hebegett és úgy megijedt, hogy hónapokig elkerülte azt a bizonyos irodát. Még a folyosón is lopakodó sietséggel haladt el előtte, majd hamarosan kilépett a cégtől. Azóta képtelen a férfi gerjedelemre... Hát ezért akarta felvágni az ereit.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 11:11:00, kedd
|
| |
| |
A ,,vágott-virág" nemzedék anyátlan anyasága
A lakótelepi nagy idegenben,
a harmadik emeleti betondobozban szakadt
rám igazán az ,,anyátlan-apátlan-árva" érzése!
És, mert olyan nagyon vágytam rá:
álmodtam magamnak egy ANYÁT.
Széltében-hosszában nagyobb volt nálam,
haja őszes, fényes-dús, laza kontyba összefogva;
arca szív alakú; bőre ráncossága ellenére is bársonyos;
sötétbarna szeme borostyán sugarakkal- szeretettől sugárzó
(pont olyan, amilyen nagymamámnak volt).
Karja, egész teste nem azért volt kövérkésen
vastag, hogy hamarabb meghaljon, hanem azért,
hogy a szeretet pozitív kisugárzása minél
nagyobb felületen áramolhasson belőle!
Olyan volt, mint egy nagy puha-meleg fészek,
ahova oltalmat találva el lehetett bújni.
Őt kérdezgettem álmomban, amint álltam
egy hatalmas, fekete-fehér kockaköves várószobában,
alig domborodó hassal, esetlenül, kétségektől gyötrődve:
- "Ki szeret- és ki tanít meg engem anyául?"
Akkor megjelent ez a jóságos anya, kitárta két vastag karját
- "Én." mondta, miközben átölelt pihe-puha könnyedséggel..
- "Jaj de jó!" Sírtam el magam megkönnyebbülve.
- "Ne félj kicsim! Ne félj, meg fogsz tanulni
anyául! A képesség megvan benned, csak elő kell hívni!"
- "Hogyan?" Kérdeztem, de a választ már nem hallhattam
tisztán, mert felébredtem. - "A szeretet..." Rémlett,
mintha ezt mondta volna.
De ekkorra mindig ébren voltam
és az volt az érzésem, hogy már csak én
gondoltam tovább az álmom,
mert a s z e r e t e t tőlem még
álmomban is megvonattatott!
BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-16 11:08:33, kedd
|
| |
| |
A vágott-virág nemzedék elfelejtett anyanyelve
"Anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
1998-ban, a Magyar Írószövetség szociográfiai pályázatot hirdetett. Az egyik, díjnyertes pályamunkában a szerző, egy 1946-ban született gyermek: Bízó Katalin felnőtté válását és életének ötven évét kíséri nyomon, miközben megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni Magyarországon milyen elvárásoknak, követelményeknek- (mint például, az 50-es években az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvések...) kellett megfelelni. Katalin szülei is ilyen törekvéseknek lettek áldozatai és gyermekeikből - többnyire a túlélés reményével - gyökértelen, vágott-virág nemzedéket "neveltek". Katalin, nagyszülei által megalapozott neveltetése révén, egész lényével, minden gondolatával tiltakozott e törekvések ellen. Tiltakozásával volt mit féltenie, mert: "...nagyszülei tanyáján olyan idilli volt az élet, hogy az ma már szinte giccsesnek számít. Boldogsággal töltötte el ... az emlékezés, mert olyan természetességgel élte meg az élővilág közelségét, ami azóta is - egy-egy virág, gyümölcs, virágos rét, széna-szalma, gabona, rovarok, pillangók, háziállatok és kicsinyeik... a belső képek- és képzettársítások sorát indítja el benne." ..."Nemcsak az ismerés, megismerés tárháza volt az a tanyasi, gazdálkodó életmód, hanem lehetősége volt már egészen kicsi korában megtanulni az önállóság felelősségét..."... "Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza hat éves korában pesten élő szüleihez, 1952-ben." (Részlet a szociográfiából.)
Melyek voltak azok az anyanyelvet, azt a nyelvet veszélyeztető törekvések, melyen megtanult gondolkodni, élni, szeretni és félni? Példának folytatnám a megkezdett idézetet: ..."Mit kellett megtanulnia Pesten legelőször? Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte. Ilyen fogalmakkal kínozta az apja, hogy: "...nincstelen zsellérek vagyunk, mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Katalin megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint valami halálos betegségtől. Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba, amiről csak évtizedekkel később tudta meg, hogy milyen "betegség" is volt az valójában!" ... "Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy tenni, mintha mindent elhinne. Ez egyfajta önvédelmi reflexként működött benne, ami miatt egész életében bűntudata volt és lesz."
Lehet, hogy e kettősség miatt kialakult szorongásos állapot okozta, hogy: - "az általános iskola első osztálya helyett csak másodikban tanult meg olvasni. Amikor végre rájött arra, hogy a betűk különböző egymásutániságából hogyan lesznek értelmes szavak, azonnal falni kezdte az olvasni valókat. Mindent elolvasott azonmód, ami csak a szemébe ötlött, vagy a keze ügyébe került. Apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyveket kapott - még akkor is, amikor pedig játékbabára vágyott, de nagyon!..."
Így tett szert arra a tudásra, melynek köszönhetően neki "apanyelvévé" válhatott az anyanyelve... Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..." Így lett Katalin "...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas 1960-ban, amikor az volt a legfontosabb, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)! Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgára. ... Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi nyolc órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! ... A három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről." Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "...A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis munkahelyi javaslattal." A "Tudósítás" főszereplője "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), mert munkahelyi vezetője azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy: "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az egyik, 1973-as, szemináriumi- propaganda-tankönyvnek nevezett kiadványban, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője így kesereg: "...F.L.-néval beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal, aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. (Akárcsak az előbb említett Cs. L.-né)"
A falvakban, kistelepüléseken toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük. A fokozás szándéka nélkül beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosi munkásszállókon elhelyezett 1200-1500 építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni. Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után több, mint két évre bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette! Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett! Mi köze ennek az anyanyelvhez? Talán, csak annyi, hogy köztudottan a katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz! Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság is, tarthatatlanná válásával, elérkezetté tette a rendszerváltoztatás szükségességét.
Mit hozott a történelmi váltás a vágott-virág nemzedéknek?
Az 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajjon mire jutottak a felnőttképzési konferencia előadói? Például Lada László megállapítja, hogy: "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához." (Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)
A következő gondolattal fejezi be a szerző tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program."
Azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy "Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél." Befejezésül ehhez még hozzátenném, hogy minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használóknak (művészeknek) úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről: "A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget." (Makkai Sándor: Szolgálatom c. önéletírása. Megjelent: Bp/1990)
Budapest, 2001. szeptember 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2007. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
276 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5127
- e Hét: 6507
- e Hónap: 7454
- e Év: 43395
|
|
|
Offline
