|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 15:58:52, hétfő
|
| |
| |
Havas Szófia (MSZP-s honanya):
"Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva."
Horn Gyula unokahúgának mondatairól Bokor Imre mond véleményt.
"Veretes" mondatok! Híven tükrözik, hogy szülő anyjuk annyit ért a történelemhez, mint Elena Ceausescu a kémiához! Rendkívül hézagos ismeretei bővítéséért (mindennemű ellenszolgáltatás nélkül) az alábbiakat rögzítjük számára, agybéli kapacitását figyelembe véve - l a s s a n írva -, hogy megértse:
1/ 1956 októberében, a börtönökben nem voltak nyilaskeresztesek, mert a bűnösöket a szigorú, de igazságos kommunisták részben felakasztották, részben átvették a pártjukba;
2/ 1944-ben a fiatalok nem járták a házakat és nem vadásztak zsidókra! Talán a Lenin-fiukra gondolt Havas elvtársnő, akik 133 napig járták a házakat és 649 (azaz hatszáznegyvenkilenc) gyilkosság terhelte a "lelküket". A Pesti Srácok viszont el voltak foglalva a betolakodott agresszorokkal és az ÁVH-s brigantikkal.
3/ H. Sz. elvtársnő 1955-ben született, tehát a nyilatkozatának alapanyagát a cuclisüvegből szívhatta magába, mert ilyen jellegű adatokat még a legvörösebb irományokban sem olvashatott.
4/ H. SZ. elvtársnő abban is téved vagy hazudik, hogy édesapját a felkelők gyilkolták le. A valóság viszont az, hogy télies időben, rosszul lépett le a síkos az úttestre, nem észlelte a nagy tempóban közeledő szovjet tehergépkocsit, amely halálra gázolta. Nagy valószínűséggel az volt a probléma, hogy édesapja egyik szemére vak volt, így kiesett a látóköréből a közelgő jármű.
Az MSZP parlamenti frakció '56-os csoportját viszont arra kérjük, hogy ne bocsánatkérésre szólítsa fel H. SZ.-t, hanem mandátumáról való lemondásra és a közéletből való távozásra, mert a 301-es parcellában és más helyeken porladó fiatal hőseink helyett senkinek nincsen joga megbocsátani ennek az emberi mivoltából kivetkőzött közszereplőnek, aki még azt is elfelejti, hogy abban a parlamentben üldögél, ahol nemzeti ünneppé nyilvánították október 23-át, így a forradalmárokra való "köpködését" a parlamentre is kiterjesztette.
Prof. Dr. Bokor Imre
a Justitia Bizottság elnöke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 15:37:43, hétfő
|
| |
| |
Csoóri (Lakitelek 2007. IX. 29.) :
A választási győzelem után bementem a Bem téri székházban Antallhoz, de a titkárnő nem engedett be, mondván nagyon fontos telefonja van Antallnak. 20 perc várakozás után jött ki sápadtan Antall, akiből alig tudtam kihúzni, hogy Amerikából hívta egy fontos ember, aki világossá tette, hogy ha az MDF nem köt koalíciót az SZDSZ-el kivonják az összes pénzt Magyarországról.
Külső nyomás és az előrelátás hiánya:
Jószándékkal kisiklatták a rendszerváltást.
Csoóri: Ezután felhívtam Németh Miklóst, aki a következőt mondta: meg kell köszönni a befektetőknek, hogy eddig nálunk tartották a pénzüket és mástól kell kérni(szerk: e történetet eddig Német Miklós említése nélkül Antall védelmében, többször is hallhattuk Csoóritól).
Ekkor olyan volt a magyar-német viszony, hogy nem lett volna nagy nehézség Kohltól kérni.
Csoóri így folytatta: Minden drámában vannak olyan helyzetek, amikor bizonyos mondatok, ha nem hangzanak el, akkor az a dráma nem jó. A rendszerváltás drámájában Antallnak ki kellett volna állnia az ország színe elé és őszintén elmondani mi történt. Nem a szabad demokratákkal, hanem a néppel kellett volna annak idején paktumot kötni, az MDF-SZDSZ-paktum a demokrácia megszűnését jelentette.
Ekkor Csoóri az MDF szellemi vezetője volt. Ha akarta volna miniszterelnök vagy inkább köztársasági elnök is lehetett volna belőle. Ő, az író miért nem állt ki a nyilvánoság elé? Miért nem ellenezte akkor nyíltan az MDF-SZDSZ paktumot?
Orbán lakitelki beszéde is tanulságos volt. Egyrészt megvédte a 'rendszerváltást', másrészt legalább 25-ször mondta el, hogy nyugatosoknak kell lennünk. Láthatólag el akarta magát határolni a népi írók harmadik utasságától. A jelen lévő 'nemzeti értelmiség' pedig rajongva tapsolt, ahogy annak idején Antallnak is.
Hogy kellett volna a rendszerváltást lefolytatni?
A rendszerváltást kisiklató 1989-es, 1990-es paktumokra nem volt szükség! Az MDF-nek nem kellett volna az 1989-ben az ellenzéki kerekasztallal együtt paktumot kötni az MSZ(M)P-vel. Az 1989. szeptemberében megkötött Nemzeti Kerekasztal Paktum 'bekétharmadozta' a magyar jogrendet, 2/3-os akadályt gördített a rendszerváltás elé.
Az 1989-ben 60% fölötti népszerűségnek örvendő MDF-nek(négy időközi választásból az MDF 3-at megnyert) csupán egy választójogi törvényt kellett volna kicsikarnia az MSZ(M)P-ből, a többi volt szocialista országhoz hasonlóan.
Az is hazugság, hogy az MDF-SZDSZ paktumnak nem volt alternaítívája. (Ugye az MDF-SZDSZ paktumban egyrészt az SZDSZ belement a 2/3 törvények csökkentetésébe, másrészt az MDF odaadta a köztársasági elnöki posztot az SZDSZ-nek és a rádió- és TV- és MTI elnök kinevezéséhez a köztársasági elnöknek is jogosítványt bizosított). Az 1989-es, a rendszerváltást kisiklató Nemzeti Kerekasztal Paktum csapdája után az 1990-es MDF-SZDSZ paktumnak volt alternatívája: az SZDSZ helyett az MSZP-vel kellett volna paktumot kötni! A 2/3: 258 képviselőt jelent, az MDF/FKGP/KDP + MSZP: 263 képviselő. Ekkor az MSZP olyan állapotban volt, hogy egyrészt még a királyságot is megszavazta volna, azaz az összes 2/3-os törvényt felesíteni lehetett volna, másrészt ez a helyzet alkalmat adott volna az MSZP nemzeti alapú emancipációjára. Ehelyett betoltuk az MSZP-t az SZDSZ alá (Demokratikus Charta), ahol megtartva korábbi hungarofób identitását magyarellenesen emancipálódhatott.
A két paktum a rendszerváltást közjogi akadályát valósította meg. A két paktum nélkül tehát feles törvényekkel lehetett volna a rendszerváltást levezényelni! Az az MDF-es garnitúra amely nem ismerte fel a két paktummal eljátszott lehetőséget, végig kormányozta az 1990-94-es ciklust. Az eredményt ismerjük.
Csoóri Sándor felelőssége: Nem akadályozta meg sem a Nemzeti Kerekasztal Paktumot, sem az MDF-SZDSZ paktumot, bár lehetősége volt rá. Antall királycsinálója volt.
Bíró Zoltán felelőssége: Nem akadályozta meg sem a Nemzeti Kerekasztal Paktumot, sem az MDF-SZDSZ paktumot, bár lehetősége volt rá. Félreállt, hogy Antallnak helyet csináljon.
Csurka István felelőssége: Nem akadályozta meg sem a Nemzeti Kerekasztal Paktumot, sem az MDF-SZDSZ paktumot, bár lehetősége volt rá. Bíróval szemben Antall mellé állt.
Fűr Lajos felelőssége: Nem akadályozta meg sem a Nemzeti Kerekasztal Paktumot, sem az MDF-SZDSZ paktumot, bár lehetősége volt rá. Fejfájásra hivatkozva átadta Antallnak a helyét az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon.
Csoóri és Orbán. Ahogy a rendszerváltás antalli koncepciója kudarcba vitte az országot, úgy vitte 2002-ben és 2006-ban is országunkat kudarcba a jobboldali egypártrendszer orbáni koncepciója. Ahhoz, hogy a nemzeti értelmiség támogassa a zsákutcába torkolló koncepciókat, kell a hangadó nemzeti értelmiségek támogatása. Erre szolgál most a Csoóri nevével fémjelzett Márciusi Charta is. Ezt a mozgalmat Orbán nyilvánosan dicséri, a háttérből pedig finanszírozza. A Márciusi Charta alakuló ülésén az ÚDK képviselőjének a hozzászólását megtagadták.
A Márciusi Charta csupán arra jó, hogy Csoóri megkopott - de még mindig létező - nimbuszával lekössenek egy elégedetlekedő réteget, melyet aztán a Fidesz alá 'tolnak be'.
**********
Kossuth Lajos Kasszandra jóslata: Kossuth 1867 májusában Deák Ferenchez írott nyílt levelében a történelmi Magyarország felbomlását jósolta, amennyiben sorsát a halálra ítélt Habsburg Birodalomhoz kötik. Levelét Kasszandrára való hivatkozással fejezte be, innen az elnevezés(Kasszandra a trójai Priamosz király lánya volt, akit Apollón megtanított a jóslás művészetére, de azzal átkozott meg, hogy senki ne higgyen neki.).
Kossuth 1852-ben(?) belépett a szabadkőműves páholyba. Feltevésem szeint beleláthatott a világot irányító háttér erők szándékába, melyet erre az időszakra így fogalmaztak meg: a trónok és az oltárok lerombolása. Tehát Kossuth megismerhette a katolikus Habsbug császárság lerombolásának tervét. 50 év múltán Trianonban megismertük mi is. Költői kérdés: Trianon és az 1990-es rendszerváltás háttér erői között van folyamatosság?
ÚDK javaslat: A történelem és a politológus oktatásban meg kell jeleníteni a háttér erők hatását is. Indítsuk útjára ezt a gondolatot, egyszer be kell érjen!
Bégány Attila az 1987-es 181 alapító egyike,
az akkori legfiatalabb(29) felszólaló
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 15:16:57, hétfő
|
| |
| |
Október a reformáció hónapja
2007. október 6. [szombat]
Jézus Krisztus reménység Európa megújulására és egységére. A rendezvénysorozat fő pilléreit a következő programok adják:
Október 7-én 17 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban kerül megrendezésre az Ünnepi Megnyitó Gála. Az ünnepi beszédet dr. Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke tartja. Az ígéretesen gazdag kulturális műsort pedig Eperjes Károly színművész, a Gryllus testvérek, Pátkay Imre zongoraművész és a Corvina Consort biztosítja.
2007. október 28-án 18 órakor Győrben, az Evangélikus Templomban Gustav Adolf
Werk 175. éves jubileumának megünneplése, valamint Ünnepi Reformációi
Istentisztelet lesz. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a protestáns
egyházak püspökei és vezető lelkipásztorai vesznek részt. Az istentisztelet
mécsesek meggyújtásával és elhelyezésével fejeződik be.
Kiemelt programok:
2007. október 3. 12:30 óra Kaposvár, Református Gyülekezeti Ház
Doktorok Kollégiuma Regionális Szekcióülése - Teológiai konferencia és
Vallástanárok kerekasztala a konfirmációról
2007. október 3. 18 óra Kaposvár, Református templom
Istentisztelet
2007. október 13. 10:30?16:00 óráig Csurgó, Református templom
Jézus Krisztus és az európai integráció ? női területi találkozó
2007. október 18. 11:00-14:30 óra Kecskemét, Református Egyház Díszterme
Theologiai Szemle nap, a Szerkesztőbizottság tagjainak előadásai: Dr. Kádár
Zsolt, Karsay Eszter, Kalota József, Dr. Bodó Sára, Dr. Reuss András, Dr. Bóna
Zoltán
A tanácskozás házigazdái: Hegedüs Béla és Lupták György esperesek
2007. október 29. 9:30 óra Budapest, Ráday Kollégium (IX. Ráday u. 28.)
Doktorok Kollégiuma történeti konferenciája - a Magyarországi Református
Egyház szerepéről a XX. századi totalitárius rendszerek idején.
További programok az elkövetkező hetekben:
BUDAPEST, október 6.
Ökumenikus Bibliaóra
Helyszín: Arany Alkony Idősek Otthona
(Bp. XV. Bánkút u. 67-69.)
15,30 óra
BUDAPEST, október 7.
Ünnepi istentisztelet ? utcatábla felavatása
Helyszín: Budafoki Református templom
(1221 Bp. Demjén István u. 2.)
10 óra
BONYHÁD, október 7.
Ifjúsági istentisztelet
Helyszín: Református templom
(7150 Bonyhád, Dózsa Gy. u. 26.)
10 óra
BONYHÁD, október 7.
Kiállítás-megnyitó
Helyszín: Református templom
(7150 Bonyhád, Dózsa Gy. u. 26.)
11 óra
ÜLLŐ, október 7.
100 éves a református templom tornya
hálaadó istentiszteletek, hangverseny és fotókiállítás
Helyszín: Református templom és gyülekezeti terem
10 ? 15 óra
BUDAPEST, október 7.
Ünnepi Megnyitó Gála: Kulturális Est
Helyszín: URÁNIA Nemzeti Filmszínház
(1088 Bp. Rákóczi út 21. )
17 óra
BUDAPEST, október 9.
"A templom és a gyülekezet szerepe a családok lelki egészségében" Dr. Buda
Béla pszichiáter és Dr. Komlósi Piroska pszichológus előadása
Helyszín: Budafoki Református Gyülekezet (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
18 óra
BUDAPEST, október 12.
Száz éves a Baár Madas Gimnázium
Helyszín: Baár Madas Gimnázium,
(II. Lorántffy Zs. u. 3.)
BUDAPEST, október 12.
"Amikor a kiszolgáltatott orvos találkozik a kiszolgáltatott beteggel" Dr.
Velkey György a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójának előadása
Helyszín: Bp-Óbudai Református Egyházközség gyülekezeti terme
(Bp. III. Kálvin köz 4.)
18 óra
KECSKEMÉT, október 12-13.
A Református Pedagógiai Intézet "Az egyházi ének tantárgy bevezetése"
szakmai konferenciája
Helyszín: Református Pedagógiai Intézet Kecskemét
CSURGÓ, október 13.
Területi Női Találkozó
Meghívott előadó: dr. Lévai Anikó
Helyszín: Református templom
10 ? 16 óra
BUDAPEST, október 13.
Ökumenikus Bibliaóra
Helyszín: Arany Alkony Idősek Otthona
(Bp. XV. Bánkút u. 67-69.)
15,30 óra
BUDAPEST, október 13.
Zenés ifjúsági istentisztelet
Helyszín: Budafoki Református templom
(1221 Bp. Demjén István u. 2.)
18 óra
BUDAPEST, október 14.
50, 60, 70 éves konfirmációk megerősítése ünnepi istentisztelet,
szeretetvendégség
Helyszín: Budafoki Református templom (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
10 óra
BUDAPEST, október 16.
?A templom mint az imádat és a hálaadás helye? Dr. Hafenscher Károly, Dr.
Szűcs Ferenc teológusok előadása
Helyszín: Budafoki Református Gyülekezet (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
18 óra
KECSKEMÉT, október 18.
?Theologiai Szemle? Nap
Helyszín: Református Egyház Díszterme
11 ? 15,30 óra
MONOR, október 18.
Evangelizáció Dr. Csiha Kálmán püspök szolgálatával
Helyszín: Monor-Nagytemplom
(2200 Monor, Kálvin tér 1.)
18 óra
BUDAPEST, október 19.
?Református gyülekezetek Budapesten (önszerveződés, templomépítés,
gyülekezeti élet)? Dr. Kósa László egyetemi tanár, akadémikus,
tanszékvezető előadása
Helyszín: Bp-Óbudai Református Egyházközség gyülekezeti terme
(Bp. III. Kálvin köz 4.)
18 óra
BUDAPEST, október 20.
Ünnepi zsoltáros istentisztelet
Helyszín: Budafoki Református templom (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
18 óra
MONOR, október 20.
Evangelizáció Dr. Csiha Kálmán püspök szolgálatával
Helyszín: Monor-Nagytemplom
(2200 Monor, Kálvin tér 1.)
18 óra
BUDAPEST, október 21.
Istentisztelet ? Zászlóavatás
Helyszín: Budafoki Református templom (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
10 óra
MONOR, október 21.
Ünnepi istentisztelet és úrvacsora közösség igét hirdet: Dr. Csiha Kálmán
püspök
Helyszín: Monor-Nagytemplom
(2200 Monor, Kálvin tér 1.)
10 óra
VÉSZTŐ, október 21.
Úrvacsorás istentisztelet
Helyszín: Református templom
10 óra
BUDAPEST, október 21.
Budafokon szolgált lelkészek, gondnokok és leszármazottaik találkozója
Helyszín: Budafoki Református Gyülekezet (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
15 óra
SZEKSZÁRD, október 21.
?Erősségem és énekem az Úr!? Ézs 12,2
A Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes 2. CD lemez bemutató
hangversenye
Helyszín: Evangélikus templom
(Szekszárd, Bajcsy-Zsilinszky u. 2.)
16 óra
BUDAPEST, október 22.
Gyülekezeti gyermeknap, hittanos találkozó
Helyszín: Budafoki Református Gyülekezet (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
BUDAPEST, október 23.
?Az egyház egysége ? Nagyszeben után?
Tudományos Konferencia
Helyszín: Református templom
(1116 Bp., Németvölgyi út 139.)
14,30 óra
VÉSZTŐ, október 24.
Zsoltáréneklő verseny a Kis Bálint Református Általános Iskola szervezésében
Helyszín: Gyülekezeti terem
VÉSZTŐ, október 24.
Evangelizáció és hitmélyítő alkalom
Helyszín: Gyülekezeti terem
18 óra
BUDAPEST, október 25.
Zsoltáros istentisztelet
Helyszín: Református templom
(Bp. IX. Kálvin tér 7.)
18 óra
BUDAPEST, október 26.
?Szenczi Molnár Albert zsoltárai? Dr. Szabó András irodalomtörténész,
tudományos és nemzetközi rektorhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár
előadása
Helyszín: Bp-Óbudai Református Egyházközség gyülekezeti terme
(Bp. III. Kálvin köz 4.)
18 óra
DUNAVARSÁNY, október 26.
?Csendes csodák? ? Reményik istenes lírája ? Hűvösvölgyi Ildikó és
Csáki András zenés, irodalmi estje
Helyszín: Petőfi Művelődési Ház
19 óra
VÉSZTŐ, október 26.
Evangelizáció és hitmélyítő alkalom
Helyszín: Gyülekezeti terem
18 óra
VÉSZTŐ, október 26-28.
A temesvári Bartók Liceum tanulóinak látogatása - sportversenyek
NAGYVÁRAD, október 26-31.
Reformációi Emléknapok
NAGYVÁRAD, október 26-27.
Szenczi Molnár Albert Psalterium Hungaricum 400. évfordulója Ifjúsági
Zsoltárének-verseny Apáczai Csere János szobrának felavatása
NAGYVÁRAD-Rogérius, október 27.
Reformációi Orgonahangverseny
MISKOLC, október 27.
Kárpát-medencei református rádióportál átadó ünnepsége
BUDAPEST, október 27.
Ökumenikus Bibliaóra
Helyszín: Arany Alkony Idősek Otthona
(Bp. XV. Bánkút u. 67-69.)
15,30 óra
VÉSZTŐ, október 27.
A szentesi Kiss Bálint Református Általános Iskola tanulóinak látogatása
VÉSZTŐ, október 28.
Zenés áhítat és irodalmi összeállítás a reformáció jegyében
Helyszín: Református templom
9,30 óra
BUDAPEST, október 28.
Hálaadó istentisztelet
Helyszín: Budafoki Református templom (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
10 óra
BUDAPEST, október 28.
?Az egyház megújulása és jövője? Dr.Szűcs Ferenc a KGRE rektorának
előadása
Helyszín: Bp-Zuglói Evangélikus Gyülekezet (1147 Bp. Lőcsei út 32.)
17 óra
MISKOLC, október 28.
?A zsoltáréneklés története és Szenczi Molnár Albert? Karasszon Dezső
előadása a miskolci Cantus firmus énekkar közreműködésével
Helyszín: Miskolc-Belvárosi Református templom
17 óra
KRASZNAMIHÁLYFALVA, október 28.
M.deRuyter Református Egyházi Ifjúsági és Turisztikai Központ Alapító
Ünnepélye
NAGYVÁRAD, október 28.
Reformációi Ünnepi Zenei Est
BEREGSZÁSZ, október 28-29.
Reformációs Esték, Reformáció hatása az európai civilizációra; Bábel és
Pünkösd, avagy a nemzet fogalma a Bibliában
GYŐR, október 28.
Országos reformációi istentisztelet és a 175 éves Gustav Adolf Werk hálaadó
istentisztelete
Helyszín: Evangélikus templom
17 óra
BUDAPEST, október 29.
Történelmi konferencia a Magyarországi Református Egyház szerepéről a XX.
századi totalitárius rendszerek idején
Helyszín: Ráday Kollégium
(IX. Ráday u. 28.)
9,30 óra
BUDAPEST, október 29.
Reformációi tudományos ülés
Helyszín: Károli Gáspár Református Egyetem BTK Díszterme
(VIII. Reviczky u. 4/c. ? em.)
18,00 óra
BEREGSZÁSZ, október 30.
A Reformáció emlékünnepe 1552-2007; 455 éves a Beregszászi Zsinat; Jubileumi
Zsinat a Beregszászi templomban
BALATONALMÁDI, október 31.
Televíziós istentisztelet
Helyszín: Református templom
BUDAPEST, október 31.
Reformációi emlékünnepély
Helyszín: Budafoki Evangélikus templom
18 óra
BUDAPEST, október 31.
?Hang teszi a zenét ? avagy egyházi zene s konfrontáció és a megbékélés
szolgálatában? Dr. Willi Klinkhammer előadása, az Albert Schweitzer
Kamarazenekar hangversenye Kenessey László vezényletével
Helyszín: Németajkú Református Egyházközség (Bp. V. Hold u. 18-20.)
19 óra
NAGYVÁRAD, október 31.
Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség Ünnepélye ? Színházi Est,
Czeglédy György Díj átadása
Utóprogramok
BUDAPEST, november 17.
?Vörösmarty: Csongor és Tünde?
Az Evangélium Színház őszi bemutatója
Helyszín: Duna Palota
BUDAPEST, november 20.
"Teremtés és környezetvédelem"
Karátson Gábor író, festő és Dr. Lányi András író, filmrendező,
ökológus előadása
Helyszín: Budafoki Református Gyülekezet (1221 Bp. Demjén István u. 2.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 12:01:40, hétfő
|
| |
| |
T-55-ös tankok, brit vadászgépek Budapesten?
Néhány nappal ezelott voltam szemtanúja, amint Ferihegyrol brit Gripen
vadászgépek szálltak fel, számszerint 12 darab, kötelékben, hatalmas
sebességgel, a polgári légtérben száguldoztak Magyarországon. Az esetrol
másnap a Magyar Nemzet beszámolt.
A minisztériumi magyarázatok szerint "természetesen" csak gyakorlatozni
voltak itt, és amúgy is továbbrepültek Bulgáriába! Hát hogyne!
Én meg most jöttem le a falvédorol.
Hírlett, azokban a napokban állítólag tankok állomásoznak egy budapesti
Tesco pincéjében, amirol be is számoltunk itt a Nemzeti Hírhálón.
3 napja tart az újabb megfélemlítés: Eloször a MNM elnöke jelentette a
Hírhálónak, hogy tankokat látott az M1-es M7-es autópálya találkozásánál,
Budapesten, a XI. kerületben. Ezt késobb két nap múlva több Hírháló olvasó
is megerosítette, majd vasárnap a Hír Tv stábja kiment érdeklodni a tankok
mibenlétérol. És valóban: "Természetesen" csupán egy kiállításról van szó:
Gyerekeknek! Hogyne!
Meg is mutatták az egyik T-55-ös tank motorját, illetve, annak helyét. A
hatalom tényleg ennyire hülyének néz minket? Már csak azt az éjszakát várom,
mikor ezeket a tankokat valódira cserélik ki a sötétség leple alatt, mondjuk
egy esetleges október 23-i bevetés céljából...
Elvárnám (naívan) az ellenzéktol, hogy számonkérje a honvédelmi
minisztériumot, a miniszterelnököt, mivégre provokálják az embereket, pláne
októberben!
Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 11:45:34, hétfő
|
| |
| |
Luther Márton 1483. november 10-én született a Dél-Németországban lévő Eislebenben.
Apja vájárból küzdötte fel magát, végül egész sor bányatársulásban volt résztulajdonos. Vagyont ugyan nem szerzett, de házat vásárolt és arra is tellett, hogy Márton fiát taníttassa.
Gyermekkorában nem szegénység, hanem szigorú takarékosság és könyörtelen fegyelem uralkodott a családban. A legcsekélyebb vétségért ir irgalmatlanul elpáholták. Luther egész más elvek szerint nevelte azután gyermekeit; inkább lazaság, időnként hanyagság uralkodott a családban, amelyet Katalin asszonya kormányozott.
A makacsság, Luther jellemének alapvető vonása, mindjobban kialakult benne s kialakult lelkében egy könyörtelen bíró képe - Istent így képzelte.
Apja jogásznak szánta, 8 évig járt a mansfeldi latin iskolába. Kézírását élete végéig tisztavonalú, finom betűvetés jellemezte. Egy évig Magdeburgban, majd Eisenachban tanult. 1501 áprilisában vették fel az erfurti egyetemre. 22 éves koráig tanult itt művészetet, zenét. Saját bevallása szerint itt vett először kézbe Bibliát. Erre az időre esnek azok a motivációk is, melyek lázadóvá formálták.
Gyakorlati zenével is foglalkozott, lanton játszott, később szöveget írt zenéjéhez. Vizsgáit fényes eredménnyel végezte.
Ezután jött volna jogi tanulmányainak megkezdése. Gothában vette meg jogi könyveit, onnan gyalog tért vissza, s az úton borzalmas égi jelenség támadt - Elek barátját villám sújtotta - amelyet azzal magyarázott, hogy szerzetessé kell lennie.
Hazaért Erfurtba, titokban eladta jogi könyveit, estére lakomát készített, ahová néhány tudóst s feddhetetlen erkölcsű nőt hívott meg.
Amikor vendégei éjjel eltávoztak, Ő elment az Ágoston-rendiek Kolostorába. Apjával szemben először tagadta meg az engedelmességet. Remeteként élt annak ellenére, hogy a Rend szabályzata előírta volna. Életének erről a szakaszáról keveset lehet tudni. - A zárdában talált egy láncra fűzött Bibliát - szó szerint megtanulta; egyetlen célja: a kegyelmes Istent megtalálni.
Társai "Pálnak" titulálták és nem sejtették, hogy számára éppen Pál a vezető tekintély.
A Római levél és a Zsoltárok álltak közel szívéhez.
25 évesen szentelték pappá s küldték Wittenbergbe erkölcsi filozófiát tanítani.
A wittenbergi kolostorban lakott élete végéig. Itt kezdett héberül tanulni.
Rendkívüli ügyek intézése végett, 1510-ben Rómába küldték.
Ez döntő kihatású élmény volt életében. Saját szemével látta az egyház romlottságát, s fogadalmat tett, - küzdeni fog ellene. (Bűnbocsátó cédulák; a Szt. Péter Bazilikában ereklyeként egy kötelet mutogattak, mellyel Júdás felakasztotta magát; egy kövön ujjnyi széles barázda - Péter tagadásának könnyei helye. Bölcs Frigyes rokonának 5005 ereklyéje volt. Hohenzollern, prímás akart lenni, neki 8993 ereklyéje volt, pl: tál, amiben Pilátus mosta kezeit, egy darab föld, miből az Úr Ádám testét gyúrta; manna; az égő csipkebokorból rőzse, stb... Ezek kinyomata ma is megvan.)
Négy hetet töltött Rómában s véleménye: Rómát olyan sáskák hada lepte el, mint talán az ókori Babilont sem.
Visszatérte után, 30 éves korában doktorrá avatták. Bibliai olvasmányok docense lett. Akkor jutott egy külön helyiséghez, ahol zavartalanul dolgozhatott. Élete végéig ez volt dolgozó szobája.
Oktatott, misézett, vasfegyelmet tartott. Nagy rendszerező soha nem lett belőle, mint Kálvin.
Nagy problémája: "Örök kárhozatra vagyok-e ítélve, vagy elnyerhetem üdvösségemet?".
Szembefordult az egyház tanításával.
Távol állt azonban tőle, hogy a lázadás útjára lépjen. Vitára kívánta szólítani a teológusokat, tudósokat.
Olyan korban élt, melyben ezzel a kor legnagyobb "felforgatója" lett, mert eretnekségnek számított, ha valaki az Ószövetséget eredetiben olvasta és ehhez a zsidók segítségét kérte.
Nem érezte magát eretneknek, ő reformálni akart:
1. szakítani a nem biblikus hagyományokkal;
2. látta kora visszásságait, amit megszüntetni szeretett volna.
A Biblia tanulmányozása megnyitotta előtte a Paradicsom kapuját, s a legtisztább fényben mutatta neki Krisztust. "A hit nem az ember cselekedete, hanem Isten kegyelme."
1516-ban adta ki első "Nemes könyvecske"-jét.
Egy év múlva, 1517. október 31-én, déli 12 órakor a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételt függesztett ki (nem lehet tudni, hogy kézzel írott, vagy nyomtatott volt), amelyekben tiltakozott a búcsúárusítások körüli visszaélések ellen és kétségbe vonta, hogy a pápának joga vagy hatalma volna a búcsúk engedélyezésére, a bűnök megbocsátására.
Két hét alatt ismert lett egész Európában. Maga sem sejtette milyen nagy prédikátor, ő volt legjobban meglepve, hogy tételei milyen nagy hatást keltettek. Dicsőségének nem örült. Élete alkonyán elégedett lehetett volna és dicsőséggel tölthette volna el végnapjait.
Kisebb lelkészek megmozdultak, fejedelmek felfigyeltek.
A Domonkos-rendiek 106 tételt állítottak ellene, amit diákjai a piacon elégettek.
Rómában leváltották. Feletteseinek magyarázatot készített. Más rendbeliek kezdtek hozzá csatlakozni.
Ausburgba idézték. Útközben figyelmeztették: forduljon vissza.
Döntés elé állították, hogy a pápa parancsa:
1. vonja vissza téziseit;
2. ígérje meg, többet ilyet nem tanít;
3. többé nem zavarja az egyház békéjét.
Luther válasza: "Én a Bibliában leírtakat tartom többre.". Cajetán válasza: "A pápa felette áll a Szentírásnak, a pápa magyarázza a Bibliát; a Biblia sem mentes a tévedésektől."
Luther mellett álló papok gúnyosan vihogtak, mikor Ő a
Bibliából szó szerint idézett. Több napon át vitáztak.
Luther ragaszkodott téziseihez. Ez volt a szakítás pillanata.
El akarták fogni, hogy Rómába vigyék. Ausburg kapuit szigorúan őrizték, de egy pártfogó kanonok kiengedte.
1519-ben Eck Jánossal 3 heti szóvitát folytatott. Eck vitte a kiközösítő bullát, mit Luther elégetett 1520. december 10-én.
1519-ben egy pápai kamarás járt Németországban s azt írta: "...négy ember közül három Luther pártján áll, s ha a pápa kétszázezer fegyverest adna, hogy Luthert Rómába vigye, nem vállalkoznék rá...".
1521 februárjában a wormsi birodalmi gyűlés elé idézték, ahol addig kiadott iratainak, tanainak visszavonására szólították fel.
V. Károly császár 60 napra szóló biztosító levelet küldött neki. (Husz is kapott.)
Le akarták beszélni, hogy elmenjen. Luther azt mondta:
"Ha a lángok az egeket verdesnék, vagy ha annyi ördög volna Wormsban, mint ahány cserép a házak tetején mégis elmennék, hogy bizonyságot tegyek az én Uram és az Ő evangéliuma felöl.".
Könyvei elkobzására való utasítást útközben több helyen is látta kifüggesztve. Egy szerzetes, egy diák és egy tanártárs ment vele.
Több helyen kivonultak fogadására, számos helyen prédikált.
Azonban többször rosszul volt, attól való félelmében, hogy a császár előtt kell megjelennie, hisz a császár Isten kegyelméből császár.
1521. április 16-án ért Wormsba.
Másnap délután 4 órakor kellett a császár előtt megjelennie. Felszólították, vonja vissza írásait. Luther egy napos gondolkodási idő után ezt mondta:
"Nem vonom és nem is vonhatom vissza, hacsak a Szentírásból vett bizonyítékokkal, vagy más tiszta, világos okokkal meg nem győzetem. Mert az embernek nem is szabad, de nem is tanácsos lelkiismerete ellen tenni valamit. Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre! Ámen."
A következőkre kellett felelnie:
1. Elismeri-e, ő írta a kitett könyveket?
2. Kívánja-e visszavonni, ami azokban le van írva?
Ügyvédje félt, hogy van olyan is, amit nem Luther írt.
Kérte: olvassák fel a címeket. Luther elismerte azokat magáéinak.
Másnapra jegyzetet készített (ma is megvan), nyugodt ember írása:
"Isten igéjéhez vagyok kötve, nem akarok, nem tudok visszavonni semmit."
A császár kiadta a wormsi ediktumot, amelyben Luthert birodalmi átokkal sújtotta, amelynek következtében bárki elfoghatta és megölhette.
Április 26-án hagyta el Wormsot, de útközben a császári parancs ellenére prédikált. Cselesen, álarcosok megtámadták, megkötözték s vitték Wartburgba Bölcs Frigyes pfalzi választófejedelemhez. (Csak egy kísérője tudta a célt.)
Addig nem jelenhetett meg nyilvánosan, míg ... szakálla nem nőtt.
"György lovag" néven kellett szerepelnie; mint a várkapitány vendége.
A Biblia volt fogsága olvasnivalója.
A fejedelem minden óvintézkedést megtett azért, hogy meg ne tudják hol van. Végül, többször elment könyvet venni, levelet írt és kapott. Lovagolni kísérettel engedték, de megtanították előtte arra, hogyan kell viselkednie.
Wartburgban - az utolsó hetekben - 10 hét alatt fordította le az Újszövetséget.
1522. novemberében jelent meg. Egyik utánnyomás követte a másikat.A katolikus egyház megrémült a teljes Biblia kiadásától - római fordítás ma sem létezik.
Az első Biblia 1534-ben jelent meg.
A revízió 1539-ben kezdődött és 1563-ban jelent meg a javított példány. Néhány ronggyá olvasott ma is van belőle. Lelkesedtek érte.
Ő adott a németeknek nyelvet, népies tankönyvet, Bibliát és örök szépségű templomi énekeket.
Többször mondta, hogy "A zene az, mely a lelket nemes üdítő örömmel tölti el.".
Véres felkelések, zendülések közepette a szerzetesek tömegesen hagyták el a kolostorokat és házasodtak.
Luther nem értette - túlbecsülte az embereket. Azt hitte rájuk is úgy hat az Ige, mint rá. Ez volt élete tragikuma.
A harcokról nem volt politikai véleménye ("a keresztyén nem foghat kardot").
1523 Húsvétján 9 nemesi származású apáca szökött meg, köztük volt a 24 éves Bóra Katalin. A kis csapatot rábízták.
El kellett őket helyezni, mivel semmijük nem volt. Bóra Katalint kereszt komájánál helyezte el. Gőgösnek tartotta. Némelyeknek férjet szerzett.
Helytelennek tartotta a papi nőtlenséget, de nem értette az Ádám-Éváról szóló fejtegetéseket.
Az 1524-26-os parasztfelkelésekről hozzá nem sok hír jutott el.
1524-ben vette le a csuhát. 1525. június 13.-án nősült, s vette el Bóra Katalint. Katalin nagytermetű szász nő volt, aki megállta a vitát férjével is.
Uralkodott a házban, a férjén, amit Luther megadással tűrt. Vendégfogadót rendezett be a kolostorban, gazdaságot vezetett állattenyésztéssel; serfőzőt működtetett - önálló vállalkozó volt.
Luthert társaslény-természete vezette a házasságba.
Első időben idegeire ment Katalin bőbeszédűsége, aki 6 gyermeket hozott a világra, közülük két kislányuk meghalt.
Luther nőtestvérei korán elhunytak. Katalin 11 gyermek nevelését átvette. Ezenkívül ott voltak a diákkosztosok, akik a cellákban laktak. Esténként többen jöttek hozzájuk baráti beszélgetésre. Voltak, akik feljegyezték szellemi morzsáit, s ezzel kereskedtek.
Luther munkáiért honoráriumot soha nem vett fel.
Szeretett enni, inni. "Ha az Úristennek szabad jó csukákat, meg jóféle rajnai bort teremteni, úgy nekem szabad enni, inni." - mondogatta gyakran.
Végrendeletében nejére hagyott mindent, de ez jogellenes volt. Végül, Katalinra egy szék és egy rokka maradt.
Végén kapott kegydíjat, ami volt úgy, hogy elmaradt. Katalin a diák-kosztosaival tartotta el magát.
Szerk. R.Z.-né |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 11:28:22, hétfő
|
| |
| |
KÁLVIN JÁNOS
A franciaországi Noyonban született 1509. július 10-én.
Apja - Gellért - káptalani főtanácsos volt, az ottani püspökség ügyvédje. Édesanyja Lefrank Johanna, korai halálával árvaságra hagyta hat gyermekét.
Édesapjának, kitűnő összeköttetései révén, módjában állt fiának jó neveltetést biztosítani és a biztos jövőt előkészíteni. 1521-ben - 12 éves korában - felvette az egyházi rendet s egyházi javadalmas lett. Párizs legjobb kollégiumában tanult. Itt ismerkedett meg Luther írásaival. Mint tanulót, gyors felfogás, csodálni való emlékező erő, vasakarat és erkölcsi komolyság jellemezte. Annak érdekében, hogy minél többet tanulhasson, keveset vacsorázott s késő éjszakáig tanult. Reggel első dolga volt, hogy az este tanultakat átismételje. Ezzel a szigorú életmódjával, már ifjúságában aláásta egészségét. Már fiatalon erős fejfájással küzdött, mely egész életén át kínozta.
1529-től Orleansban - apja kívánságára - jogot tanult és doktorátust is szerzett.
1531-ben apja meghalt. Ezután Párizsban görögül és héberül tanult.
1532-ben ügyész helyettes lett.
1533-ban Cop Mátyás nevében, egy értekezést írt, amiért elfogatási parancsot adtak ki Cop ellen, s neki is menekülni kellett. Ő maga csöndes irodalmi munka után vágyakozott, de Isten beleszólt terveibe és életébe. Belátta, hogy az élet legfelsőbb irányítója Krisztus. Az Evangéliumot eredetiben - görög nyelven - olvasta. Először idegen volt számára, hisz ő és családja, hű és buzgó katolikus volt.
Lelkiismerete azonban nem hagyta nyugodni. Vizsgálat alá vette lelkét és sokat töprengett az üdvösség kérdésein.
Nehéz volt elszakadnia addigi hitétől, de úgy érezte, ha ez a szakadás nem következik be; úgy Istentől fog elszakadni. Úgy érezte, ha továbbra is ragaszkodik régi tévedéseihez, ha nem követi Isten, a Bibliában világosan kijelentett akaratát, ha nem bízza magát Krisztusban megjelent kegyelmére, megsemmisül. Engedelmeskedett. Belevegyült az evangéliumi mozgalmakba.
1533-ban barlangban prédikált - úrvacsorát is osztott. E barlangot ma is Kálvin barlangnak hívják. Ez évben ablakon át kellett menekülnie - vincellér ruhában, hátán tarisznyával és kapával.
1534. május 4-én adta vissza javadalmi megbízását. A káptalan 1534-ben pert indított bátyja - Károly - ellen, aki nem vette fel az utolsó kenetet, ezért akasztófa alá temették. Ebben az évben (1534) Kálvin rövid ideig, kétszer volt börtönben.
Az evangélium hívei plakátokat jelentettek meg - még a király hálószobájának ajtajára is kitűzték. Szöknie kellett Párizsból. Elszánt társaival százakat nyert meg az igaz hitnek. Sokat bujdosott pénztelenül.
Báselbe készült, de Isten Genfben megállította. Genf ebben az időben szakadt el a római egyháztól. Fárel Vilmos, amikor megtudta, hogy Kálvin Genfben van - csak két napot kívánt ott tölteni - felkereste, hogy legyen segítségére; ugyanis nemrég olvasta Kálvinnak a francia királyhoz írt könyvét. - Ebben kéri a királyt, hogy szerezzen teljes ismeretet az ügyről: ő minden kegyes lélek közös ügyét, sőt magának a Krisztusnak ügyét karolja fel, melyet akkor Franciaországban meggyaláztak és lábbal tiportak. S e tudományt újnak állítják, de Isten Igéje nem új. A végén kéri: Isten szilárdítsa meg trónját igazsággal.
Kálvin nem akart Genfben maradni, mondván: ő írószobájában akar harcolni az Evangélium ügyéért. Fárel indulatosan azt kiabálta neki: "Hát akkor Isten átka legyen a te nyugodalmadon és írószobádnak csöndességén, hogyha íly nagy szükségben vonakodol segítségemre lenni!".
Kálvin, Fárel hangjából magának a haragvó Istennek hangját hallotta. - Így maradt Genfben.
Fárel jól tudta, hogy Kálvin keze alatt tisztul meg a genfi reformáció munkája. Kálvin páratlan tudásával tárta fel a Szentírás titkait. Híveit nemcsak az Ige hallgatóivá, de a megtartóivá is akarta nevelni. Meggyőződése, hogy a keresztyén egyház tagjai csak olyanok lehetnek, akiket Isten öröktől fogva kiválasztott az üdvösségre. Olthatatlan hévvel törekedett e cél megvalósítására és nem tűrt megalkuvást. A megtévedt tagok vagy térjenek meg, vagy rekesztessenek ki az egyházból. Természetesen ez sokaknak nem tetszett. Őt Káinnak csúfolták. Kutyáikat Kálvinnak nevezték és ráuszították: "Fogd meg! Fogd meg!", kiabálták, s a kutyák ruháját, lábát marcangolták. Mikor, a genfi köztársaság vezetője Kálvin ellensége lett, száműzték a városból.
1538 húsvétján nem osztott úrvacsorát a bűnös népnek, azért meg akarták ölni. Néhány barátja mentette meg. Közölték: három napon belül hagyja el a várost, de ők Farellel azonnal - 1538. április 23-án - elmentek. Itt még meg kell jegyezni, hogy 1536-ban még fizetést sem kapott. 1537 februárjában kapott csekély pénzösszeget (6 tallér). Még egy megjegyzés: ebben az időben már énekelték a zsoltárokat, kilencet Kálvin fordításában.
Genfből először Báselbe ment és két hetet töltött Grynaeusnál, aki Mátyás királyunk idejében Magyarországon professzor volt és királyi könyvtáros. Kálvinnak jó barátja volt, álladó levelezésben állt vele s a Római levél magyarázatát néki ajánlotta. Reformátori eszméi miatt hagyta el hazánkat.
Kálvin, Baselből Strasburgba ment és Bucer segítségével gyülekezetet alapított a francia menekülteknek. Itt már 1538-ban megkapta a polgárjogot.
A polgárjogot mesterséghez kötötték, ezért ő a szabókhoz csatlakozott.
1539-ben találkozott először Melanchtonnal, aki Luther segítőtársa volt. Egy életre szóló barátságot kötöttek.
A genfiek hamar megbánták, hogy elűzték és kezdték visszacsalogatni. Kálvin megrettent a visszahívástól, gyötrelmeibe belázasodott, hogy ismét a genfi pokolba menjen. Víretnek ezt írta egy levelében: "Nem tudtam nevetés nélkül megállni, amikor leveled ahhoz a részéhez értem, ahol egészségemről gondoskodva Genfet ajánlod. Miért ne menjek inkább keresztre? - mert bizony előnyösebb rövid idő alatt meghalnom, mint megint abban a kínzókamrában gyötrődni!". Mikor Genfből küldöttség ment hozzá, több könny esett, mint szó; kétszer is abbahagyta beszédét.
1541. szeptember 13-án reszkető szívvel, de munkára- harcra készen visszatért. Másfél évtizedig tartó munkájába telt, míg az igaz hitet tudta biztosítani Genf városában és az egyházban.
Lelkésztársai nógatták, hogy nősüljön meg. Nagyon nehezen állt rá. "Nem vagyok én - úgymond - ama szerelmesek fajtájából való, akik készek minden hibát csókkal eltakarni, mihelyt valamelyik asszony szép formája elragadja őket. Az egyedüli szépség, mely engem lebilincsel, a szemérmes kedves asszony szépsége, aki nem pompakedvelő, hanem takarékos, türelmes, akiről remélhetem, hogy egészségem gondját fogja viselni." Egy nemes származású lányt akartak először rábeszélni. Erre ő: "Ezt soha sem fogom megtenni, ha ugyan az Isten az eszemet egészen el nem veszi.".
Strasburgban, 1540. augusztus 10-én vette el a belga származású De Bure Idát, kétgyermekes özvegyasszonyt. Családi boldogsága rövid ideig tartott. 1542-ben született fia, Jakab, - ki valamivel több, mint két hetet élt; 1544-ben kislányuk, 46-ban kisfiuk született halva. Felesége a szülések után állandóan betegeskedett és 1549. március 29-én meghalt. "Ha valaki nem tud sírni gonoszság."
1542-ben megbízták a polgári törvénykönyv módosításával. A római jog alapján el is készítette, mit 1523. január 28-án, a genfi tanács elfogadott. Fizetsége egy hordó (nem tudni hány liter) óbor volt.
Noyonból két testvére menekült hozzá - Antal és Mária.
Egy testvére katolikus pap lett.
Magyarországról Belényesi Gergely járt nála. 1546. III. 26-i keltezéssel Belényesi megköszönte Kálvinnak, az irányában tanúsított jóindulatát.
Francia, angol, skót menekülteket fogad be.
Lengyelország királyának ajánlja fel a Zsidókhoz írt levél magyarázatát.
Az ő szervezésére indult meg újból a posztó- és bársonygyártás, valamint az óraipar. Mindenkinek dolgozni kellett. A munkaképtelenekről, nyomorékokról, özvegyekről, árvákról az egyház gondoskodott. Amikor az egyetem alapításának tervét előtárta, a genfi polgárok néhány hét alatt összeadtak tízezer aranyat, s fél év alatt felépítették az egyetem otthonát, melynek az első évben 900 hallgatója volt. Később emelkedett a létszám, volt hogy Kálvinnak ezer hallgatója volt. 79 magyar hallgatója is volt a genfi egyetemnek. (?)
Óriási kiterjedésű levelezést folytatott. Az egész világ ismerte nevét. (Shakespeare is kálvinista volt.) Volt olyan hely, ahová álnéven írhatott. Báselben Lucianus, Strasburgban Eusebius Pamphilius, majd a Dr. Espeville Károly nevet használta.
4271 levele maradt meg, 307 személyhez. Ellenfelei is elismerték nagyságát. Angliából, Skóciából, Hollandiából sereglettek hozzá az apostoli lelkesedésű fiatalok, hogy tőle tanulják a Szentírást, s annak magyarázását.
Kálvin végigprédikálta a Bibliát. Prédikációi feljegyzője 1549. VI. 14 - 1560-ig Raguenau Dénes, utána ? Huszonöt év alatt mintegy 4000 prédikációja hangzott el. Ebből 1150 maradt meg. 700 megjelent kiadásban, 450 kéziratban.
Prédikációit rögtönözte, egyetlen szót sem jegyzett fel. Lassan beszélt, jól lehetett jegyzetelni. Béza ezt mondta: "Kálvin ahány szót kiejtett, annyi nagyszerű gondolattal töltötte be hallgatói lelkét." Jób könyvéből 159, Ézsaiásból 343 prédikációról tudunk. Folyamatosan prédikálta a Szentírást, a sorozatos igehirdetés híve volt. Reggel az Ószövetséget, délután az Újszövetséget. Az Énekek éneke és a Jelenések könyve kivételével, végig magyarázta a Bibliát. A Józsué könyvének magyarázatát halálos ágyán fejezte be. Az előzőek már életében megjelentek. Józsuét Béza adta ki halála után.
Id. Révész Imre ezt írta róla: "Kálvinnál ékesebben szólót nem mutatott fel a világirodalom.".
Kálvinra jellemző, hogy amikor visszament Genfbe (1541), ott folytatta, ahol abbahagyta 1538-ban az igehirdetést.
Kálvin ellene volt a többszólamú éneklésnek s szerinte: "Nincs helye az idegen nyelven való éneklésnek, mert tartalmát a gyülekezet nem érti.". Nem nézte jó szemmel az orgonát sem: "Maradjon az emberi hang privilégiuma az Úrnak dicsérete. Elég az egyszerű, szívből jövő, anyanyelven zengő ének.". Naponta 4-5 órát aludt, folyton dolgozott. Nem akarta, hogyha Ura eljön érte, tétlenségben találja.
Meg kell említeni a Servet-pört, ami 1553-ban volt. Nem mellekés, hogy akkor még polgárjoga sem volt Genfben. 1559. december 26-án kapta meg a polgárjogot.
Azért is fontos ez, mert az unitárius istentiszteleteken - mint hallom - ma is Kálvin bűnéül róják fel Servet kivégzését. De, amit Sütő András is irt, amit színházban is bemutatak: "Csillag a máglyán", nem felel meg a valóságnak.
Dr. Kovács J. István 1909-ben fordította le francia, latin és német nyelvből a pör anyagát. A spanyol Servet jó orvos volt. A vérkeringésre vonatkozó felfedezésével szerzett magának hírnevet. Többek közt a Szentháromságban hívőket atheistáknak nevezte; Jézus a megtestesüléstől Isten fia: a kisded keresztséget ördögi találmánynak nevezte... stb. 1553-ban, Bécsben börtönbe vetették, halálra ítélték, de a helyettes helytartó, kinek egyetlen leányát meggyógyította, segítette őt a szökésben. Megmagyarázhatatlan módon jelent meg Genfben 1553. augusztus 13-án az istentiszteleten, holott már az 1530-as évek elejétől vitában állt Kálvinnal. 1534-ben, Párizsban akart Kálvin vele titokban találkozni, de Servet nem ment el.
Megjegyzendő még, hogy önkínzásra volt hajlamos s a pör aktái anyagának fordítója véleménye alapján, "...ma (mármint 1909-ben) ideggyógyintézetbe szállítanák...". Mikor Genfben megjelent, felismerték, jelentették, és börtönbe vetették. 38 vádpontot soroltak fel ellene, amit ugyan Kálvin szövegezett meg, hisz ő vitázott vele leveleiben, könyveiben. A vádat azonban a De La Fontanie Miklós lelkész képviselte, kit egy bizonyos időre, szintén börtönbe zártak - ez volt a szokás. Több kihallgatása volt. Hol tagadott, majd ő vádolt, mármint Kálvint. Például: "Bárcsak mágusi találmányod még anyád méhében volna!" "Nem tudom megtörni ezt a kémény nyakú embert. ... Nyakát csak hóhérkéz tudja megtörni." Stb. Valószínű, innen ered a mondás: "Vastagnyakú kálvinista."
A kistanács Genfben halálra ítélte, de elküldték könyveit, a pöranyagát Zürichbe, Bernbe, Schaffhausenbe, Baselbe az ottani lelkészeknek és a tanácsnak véleménykérés végett. A szervezetek mind egyetértettek s helyeselték halálra ítélését, még Melanchton is (akkor már nem élt Luther). Október 26-án történt azután a határozat, hogy Champel mezején könyveivel együtt elégessék. Kálvin még kérelemmel fordult a tanácshoz, mindent megpróbált, hogy a halál neme pallós legyen; de a döntés megszületett és október 27-én Fárel kísérte a vesztőhelyre.
Szerk. R. Z.-né |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 11:14:36, hétfő
|
| |
| |
A vallásos nevelés
A vallásos nevelésről 1936 Virágvasárnapján rendezett nagygyűlésen tartott beszédet. A rendezőség a vallásos nevelés három fő probléma-ágazatát: egyház, iskola, család akarta felsorakoztatni. Ravasz Lászlónak jutott - utolsó felszólalóként - az összefoglalás feladata.
Virágvasárnapját a gyermek és a nevelés nagy gondolatának szenteljük.." Ekkor "érezzük meg azt a nagy hitvallást, hogy a gyermek mekkora kincs és felelősség. Megvalljuk tehát azt, hogy a gyermek Istennek legnagyobb ajándéka." "...felülről jövő és ingyen kapott ajándék, minden titokzatosságával és minden értékével egyetemben."
"A legnagyobb ajándék, mert életem célja telik meg benne.
Nem apám és anyám az életem célja, hanem a gyermekem.
A hitvesem csak társam; a gyermekem: rendeltetésem."
A gyermek titokzatos lény, mindegyik más, mindegyik egy egész világ. "A gyermek a legnagyobb felelősség." "...a gyermek révén ítéltetem meg." Az Élet Fejedelme a közvádló hatalmát a gyermekre bízta, a történelem és az élet ítélőszéke előtt ő vádol minket." "...sokszor saját magának bűnével, romlásával és kárhoztatásával."
"Virágvasárnapján érezzük meg, milyen kincs bízatott ránk a gyermekben."
Mi magunk, sápadt gyermekként segítségért kiáltunk, hogy a drága kincset, a törékeny, titokzatos kristálykelyhet, amelyből a jövendő áldomását issza egy boldogabb nemzedék, ki ne ejtsük a kezünkből, mert egy egész világ omlik össze.
"És e segítő kiáltásra Jézus áll mellénk, a leghatalmasabb és a legerősebb nevelő. Ő segítheti a gyermeket, nála van jó helyen a gyermek."
Arra kérdésre, hogy: "Milyen legyen a gyermek?" csak azt mondhatjuk: "Legyen a gyermek krisztusi, legyen a gyermek Krisztusé."
Ezért van az, hogy a keresztyén anyaszentegyház kezdettől fogva gyermekpárti volt.
Mi egy 12 éves ifjúról tanítunk, akit álmélkodva hallgattak a bölcsek és gyermekként meggyógyította, ifjúvá tette a világot.
"Azért a legnagyobb nevelő, az egyetlen nevelő, Krisztus."
Az előző felszólalások tanúsága szerint a vallásos nevelés, azaz a gyermekeknek Krisztushoz vitele olyan ügy, amelyet csak mindnyájan végezhetünk el: nemzet, család, iskola, egyén és egyház együtt.
Balgatag dolog arról beszélni, hogy a vallás és a keresztyénség magánügy.
Egyéni ügy, mert a lelkiismeret szentségében dől el, de a legfontosabb közügy is az, hogy: ezen a földön minél több hívő ember, minél több krisztusi ember legyen.
Fontosabb az ipari termelésnél, a technika vívmányainál. Nagyobb dolog Széchenyi gondolata: a kiművelt emberfő csak akkor lesz az egész nemzet értékét meghatározó igazi kincs, ha azt a krisztusi lélek és a krisztusi erkölcs jellemzi.
Ezért nem lehet magánügy, nem mondhatja a család, hogy ezt végezze el helyette az iskola., mert ezt csak együtt végezheti el.
"Nemzetnek, községnek, társadalomnak minden áldozatot meg kell hoznia," "...nem nézheti tétlenül a család, hogy miként kínlódik ezzel a feladattal egyház és iskola. Tudja meg a család, tudja meg minden szülő, hogy ha maga otthon nem segíti életével, áhítatával és példájával a gyermek vallásos nevelését, legdrágább javaiban károsítja meg a gyermeket..." "...mert a gyermek lelkében erősebb lesz a rossz példa, mint a jó tanítás." Ezért, "álljon oda segítőnek a gyermek mellé és a hitoktató mellé, hogy együtt építsék fel az új világot. Sorakozzunk azok közé az emberek közé, akik küzdenek az ellen, hogy utcákon, sajtóban, nyilvánosságban, társaságokban, összejövetelekben olyan beszéd, olyan gondolkozásmód, olyan lelki megnyilatkozások folyjanak amelyek megrontják a gyermek lelkét és elnyomorítják a jövendőt."
Sugározzuk széjjel, hogy: "Jaj a megbotránkoztatónak! Jobb annak, ha egy malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák!"
Virágvasárnapján a mi egyházunk üzen a többi egyháznak is: "a vallásos nevelésnek felekezetinek kell lennie, de keresztyénnek és vallásosnak." A felekezet a forma, a keresztyénség a lényeg. A forma nélküli lényeg szétfolyik, a lényeg nélküli forma üres, "amelyből a halál halk harangozása hallatszik."
"Folyik a harc a gyermek hovatartozandóságáért, az egész társadalomban és magában az iskolában is."
"Emlékszünk-e Salamon megrázó ítéletére?" ... "Hol van az a bátor imperium, amelyik..." "...annak tudjon igazat adni, aki inkább áldoz fel jogot gyermekért, mint gyermeket jogért?"
A Virágvasárnapja azt üzeni a vallásos nevelőknek, hogy "hívővé csak hívő ember nevelhet", "mert csak belőle sugárzik ki az az erő, amely a nevelésben egyedül győzedelmeskedik.". "Hazafiságra nem taníthat olyan ember, aki lelke mélyén nemzetietlen és internacionális." "Jézus a személyiségével nevelt, ma is azért nevel, mert most is az, aki egykor volt."
"Végül, üzenünk a most szintén ülésező Soli Deo Glorianak: ...mindennél jobban szeretjük őket, és mindennél többet várunk tőlük. Nekik különbnek és hívőbbnek kell lenniök, mint amilyenek mi voltunk, hogy jobbak és boldogabbak lehessenek."
"...Üzenjük nekik azt, hogy ma, 1936-ban egy szétzülleni látszó, lázbeteg, irtózatos konvulziók között reszkető világban, amelynek egy mozdulása elsöpörheti a földről mindazt, ami nekünk drága és magyar: mi mégis bízunk, mi mégis hiszünk és üzenjük a római levéllel a magyar ifjúságnak az örök ifjúság evangéliomát: "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését."
A szemelvényt szerk. Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 11:10:36, hétfő
|
| |
| |
Pálóczi Horváth Ádám, az Őrség megmentője
A 18. század végén, mintegy lázadásként, egész Európában feltámadt az érdeklődés az egyes népek saját népi (folklorisztikus) kultúrája iránt.
Magyarországon 1784-ben jelent meg a Magyar Hírmondóban Révai Miklósnak a kíváló nyelvésznek és irodalmárnak felhívása a régi költői emlékek és népdalok gyűjtésének megindítására.
Részlet a felhívásból:
,,...micsoda kincsek vagynak elrejtve avagy csak azokban az énekekben is, melyeket víg asztalaiknál mondanak anyanyelvekben gyönyörködő édes miéink?".
A magyar irodalmárok jelentős csoportja próbálkozott a gyűjtőmunkával.
Ilyen szándéka volt Pálóczi Horváth Ádámnak is.
Így jött létre az 1800-as évek elején az
"Ó és új, mintegy Ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmányja, ki másé"
című gyűjteménye.
Az ő buzgósága folytán jön létre az 1806-os korszaknyitó énekeskönyv.
Az ő énekét énekeljük karácsonykor: ,,Örvendjetek keresztények" (324),
Virágvasárnapon: ,,A nagy király jön: Hozsánna! (331) stb.
Kicsoda és milyen ember is volt Pálóczi Horváth Ádám?
Életútja neki is úgy kezdődött, mint bárki másé, hogy megszületett, méghozzá Kömlődön, 1760. május 11-én.
A továbbiakban azonban teljességgel meghatározta életútját, hogy református papi családból származott.
Olyannyira, hogy arra késztette, maga is egyházi pályára lépjen, féktelen természete, merész gondolkodása miatt csakhamar összeütközésbe került a debreceni kollégium hagyományos fegyelmével.
Egy ideig ügyvédi gyakorlatot folytatott Miskolcon, majd hites földmérő mérnök lett.
Ezzel a munkával jelentékeny összeget keresett, s vagyonából néhány év múlva földet bérelt.
Élete második felében Balatonfüreden, majd Nagybajomban a gazdálkodással töltötte idejét. Utolsó éveiben sokat betegeskedett; harmadik felesége, Kazinczy Klára hűségesen ápolta haláláig.
- Első verse 1792-ben jelent meg a Magyar Museumban. Versei német ellenes gúnyolódásuk, a Napóleon elleni harcra buzdító lelkesedésük, könnyed formájuk miatt hamar népszerűek lettek.
Sokoldalú, rokonszenves egyéniség volt.
Gondolkodását és közéleti tevékenységét részben a felvilágosodás jellemzi.
Az egész világon ő ír először a nők politikai, társadalmi egyenjogúságáról az 1790-es országgyűlés elé terjesztett két iratában.
Hatott rá a korai szabad kőművesség is és ennek hatására megírja a jakobinus-mozgalom első elméleti művét, a Felfedezett titkok címen.
Irodalmi nézeteit legfőképpen a hagyománymentés gondolata befolyásolta.
Elsőként ismerte fel Csokonai nagyságát, sőt dunántúli barangolásai idején támogatta is, és figyelmét éppen ő fordította a népdal irányába.
Kapcsolatban - sőt egy darabig jó barátságban - volt Kazinczyval, aki levélben kérte őt a kassai Magyar Museumban valóközreműködésre; pénzzel és szervező munkával támogatta későbbi lapját, az Orpheust is.
Műveltebb, más szemléletű írótársa azonban később elfordult tőle.
Pálóczi H. Á. A magyar nyelv ügyében röpirattal fordult az országgyűléshez (Egy rövid tudósító levél), melyben a felvilágosult eszmék terjesztésének érdekében szükségesnek tartja a magyar nyelv terjesztését.
A nyelvújítás körüli vitában semleges álláspontot foglalt el.
Irodalmi művei: Hunniás (Győr 1787) eposz Hunyadi Jánosról, melyben Votaire hatása érződik.
Rudolphias (Bécs 1817) eposz, Habsburg Rudolf és a magyarok dicsőségéről.
Tétényi leány Mátyás királynál (Pest 1816) dráma- vígjáték.
Föllépett a keszthelyi Halikon ünnepségeken és maga is szervezett - női írókból - többek között: Dukai Takách Judit részvételével megalakította a Göcseji Helikont.
Regényírással is kísérletezett. Foglalkozott népi szólások gyűjtésével, de mindennél lényegesebb alkotása az 1813-ban összeállított énekeskönyv.
Ebben saját termésének javát, valamint régi új népdalokat gyűjtött össze dallamaikkal együtt. (A dalgyűjtemény első és egyben kritikai kiadását a MTA 1953-ban adta ki Bartha Dénes és Kiss József gondozásában, részletes forrás és irodalomjegyzékkel.)
Magyarságával eltökélten, néha makacsul ragaszkodott a hagyományokhoz.
Elítélte a nemes és nem nemes közötti különbségtételt.
Pálóczi Horváth Ádám magyar iparpártoló mozgalmat is kezdeményezett: Senki ne viseljen idegen posztóból készült idegen módit, de még idegen hajviseletet se! (A barokkos hajviselet korában!)
Szavaival, tetteivel egyaránt a vallási megbékélés híve volt, ezért támogatta II. József ezirányú politikáját is.
Mint presbiter, egyházmegyei gondnok, zsinati tag több kiemelkedő egyházi mozgalmat indított.
Fellelkesítette a Somogy megyei nemességet a csurgói református kollégium kibővítésére és modernizálására. (Ezzel egy jót tett a külső és belső somogyi - Dráván inneni és túlnani magyar református ifjúsággal.)
Baranyában létrehozta a megözvegyült papnék és elárvult lelkészgyermekek segítő pénztárát. (Egy olyan korban, amikor semmiféle szociális ellátás nem létezett.)
S neki köszönhetjük, hogy Vas megye déli szegletében ma is létezik a református Őrség.
1963-ban derült fény Pálóczi Horváth Ádám életének egy rendkívül fontos és sajnálatosan feledésbe merült szolgálatára. Mégpedig arra, hogy 1795-98 között, rendkívüli tekintélyét latba vetve fáradozott azon, hogy ne tehessék jobbággyá az Őrségben élő református népet. Mélyen átélte annak a ténynek a nagyszerűségét, hogy véres ellenreformációs leszámolás után egyedül az Őrség tizennyolc faluja tudott reformátusként megmaradni.
Az országgyűlésben Ferenc császár előtt személyesen járt közben annak érdekében, hogy megvédje őrségi hittestvérei politikai szabadságát.
Az erre vonatkozó lappangó levelezést 1963-ban adta ki Papp Vilmos (Vasi Szemle).
Annak érdekében, hogy e rendkívüli szolgálat emlékezete többet ne menjen feledésbe, emléktáblát helyzetek el az őrségi bajánsenyei templom főfalán. (Azért itt, mert e templomot Horváth Ádám levelezőtársa, Őrség őrnagya és mindenese: Nemesnépi Zakál György építette.)
Horváth Ádám ezt tanulta egykoron édesapjától, a kömlődi és szászári prédikátortól - (diákként a debreceni kollégiumban Ádámnak kellett köszöntenie Mária Terézia császárnő fiát: Józsefet. Ekkor hangzott el:
,,a szászári fi köszönti a császárfit...
Ha fülemüle volnék, úgy dicsérném az Istent, mint fülemüle. De mivel okos ember vagyok, okossággal és értelemmel áldom az Istent."
Ezt presbiterként is a legnagyobb hűséggel teljesítette.
Pálóczi Horváth Ádámnak egykor Pozsonytól Brassóig szavát figyelték 1820. jan. 28-án bekövetkezett haláláig.
Ma, Nagybajomban porlad ismeretlen sírjában. Egyetlen arckép maradt fenn róla: Kóré Zsigmond ,,erdélyi fi" festette 1791-ben. Élete fele útját járó ifjúként tekint ránk. Haja varkocsba kötve...
Bp. 2007. okt. 4.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-08 10:56:43, hétfő
|
| |
| |
1739-ben született a marosvölgyi Gernyesen.
Gróf Teleki Mihály református főúr unokája volt.
9 éves korában édesanyját elvesztette, 15 éves korása, pedig teljesen árva lett.
Bot Péter magyarigeni lelkésznek volt gondja a család árváira.
Tizenöt éves, amikor a Sáromberki Uradalom gazdája lett.
Mária Teréziától kellett engedélyt kérnie ahhoz, hogy 18 évesen külföldre mehessen tanulni.
1759-ben végre sikerült is, ismeretei gyarapítására először Báselben, majd Utrectben, Leidenben, Párizsban és Bécsben tanulnia.
Mária Terézia nagy reményeket fűzött hozzá, ha áttér a katolikus hitre, de ő erre nem volt hajlandó, s így visszakerült Sáromberkire.
Az uradalom a házi cselédségen kívül még 37 jobbágycsaládból állt.
A császárnő keze hosszú volt, hiába volt Teleki főúr ,,eretneknek" lett kikiáltva. A császárnő menyasszonyát elraboltatta, udvarhölgyévé tett, s a katolikus vallásra kényszerítette.
Később, Teleki Sámuel tudós feleséget vett el, Bethlen Zsuzsát, aki méltó társa volt a könyvtáralapító és főkurátori munkájában.
Munkásságát főispánként kezdte, utoljára Erdély főkancellárja lett.
Kilenc gyermekük született, akik közül több gyermekét elveszítette.
Saját falujában a református eklézsiát felvirágoztatta, fatemplomot, majd a ,,Türelmi Rendelet" után kőtemplomot építtetett. Több alapítványt tett. Többek között, a lelkészi és tanítói fizetésre, és alapítványokat tett több egyháznak és iskolának, első helyen a Marosvásárhelyi Kollégiumnak.
Jobbágyairól gondoskodott a természeti csapások idején is.
Jelmondata volt ,,az Úr gondot visel, számára naponta megélt bizonyosság".
Rendszeresen támogatott külföldre menő fiatalokat.
(1794-ben kiadott Pethe-féle Biblia költségeit is fedezte.)
Janus Pannonius összes műveit, amelyet 1783-ban Utrechtben adtak ki, ő bocsátotta közre.
A göthingeni és a varsói Tudós Társaságnak tagja volt.
Egyházi beszédet is írt, ami meg is jelent.
Országos ügyekben is híven képviselte egyházát. II. Lipót császár úgy rendelkezett, hogy a vegyes házasságbólé született gyermekek csakis római katolikus vallásúak lehetnek. Teleki szembeszállt a császárral. A császár így nyilatkozik róla:
,,Teleki vallási kérdésben túlságosan heves és hajthatatlan."
Az Európa-szerte elterjedt ,,Kis Biblia"-t az ő megbízásából fordítják le magyar nyelvre.
,,Igaz Sámuel"-nek nevezi a Bécsi Magyar Kurír szerkesztője.
A Bibliából 950 példányt küld a templomépítés javára. Ugyanis, tervezték a marosvásárhelyi második templom építését. Úgy írja, hogy árulják a Bibliát 1 forint 30
krajcárért Erdély-szerte és a befolyó összeget fordítsák templom-építésre.
A nagyenyedi kollégium felvirágoztatásához is nagyban hozzájárult, de nem lehetett jelen a történelmi avatási eseményen, mert - mint Erdély kancellárja - hazája dolgai és a birodalmi ügyek sok éven át Bécshez kötötték.
Az épületre viszont márvány táblát tetetett, azzal a felírattal, hogy a ,,Haza múzsáinak és a hálás utókornak."
Legmaradandóbb emléke az általa gyűjtött és közhasználatra bocsátott hatvanezer kötetes Marosvásárhelyi Teleki Könyvtár. A Könyvtár részére az épületet is ő emeltette és a katalógusát is 4 kötetben ő készítette el.
Erdélyben a XVI-XVII. századi könyvtárak - a kollégiumok és a gimnáziumok mellett létesültek (Kolozsvár, Brassó, Marosvásárhely).
A XVIII. században, amikor a könyvgyűjtés szenvedélye lángra lobbant, létrejött néhány könyvtár, melyek nagyságban felülmúlták az addigiakat.
Válogatott állományuk és berendezésük visszatükrözték alapítójuk érdeklődési körét és ízlését. Akkor létesült a gyulafehérvári Batthyáneum (1792-ben, Batthyány Ignác alapította) a Brukentha Sámuel által alapított szebeni és a Teleki Sámuel által alapított Marosvásárhelyi Beblictheca.
Mindhárman az összegyűjtött könyveik részére ,,könyvesházat" építettek és a marosvásáhelyit a helybeliek ma is Téka néven említik.
Teleki Sámuel a Könyvtár használati rendjét is pontosan megírta. Mindenkinek lehetővé tette a Könyvtár használatát, de még a saját rokonai se vihettek ki könyvet a Könyvtárból.
A könyveket 65 év alatt gyűjtötte. Élete végéig vásárolta a külföldi és hazai könyvpiacon megjelent klasszikusokat, valamint a tudományos világ kiadványait. Igényesen válogatta a könyvkiadás ritkaságait, bibliofil érdekességeit. Európa neves egyetemein tanuló erdélyi diákojk segítsétét is igénybe vette, kérte őket, a könyvújdonságok megjelenésének tudósítására, új művek beszerzésére és azok hazaküldésére.
Élete legnagyobb részét lakhelyétől távol töltötte (Bécs, Budapest, Nagyvárad, Szeben).
1797. április 14-én Bécsből keltezett levelében így írt feleségének:
,,Holnap Isten segedelmével Marosvásárhelyre indítom 12 erdélyi szekéren az egész Bibliothékámat. Meg kell építenem haladéktalanul Vásárhelyen."
Teleki Sámuel a felvilágosultság híve volt, és a klasszicizáló barokk építészeti műemlékek rajongója.
1797-ben egy bécsi építész készítette az első kivitelezési tervet, de Teleki maga is készített vázlatokat könyvtára építéséhez. De a kivitelezést ,,Ignac Scllaff Bürg Maiser Maister" rajzai lapján kezdték el.
Az alapkőletétel 1799. április 24-én történt.
A Könyvesházat a meglévő L-alakú Wesselényi épülethez építették és úgy alakították, hogy minden a méreteiben egységes épületet eredményezzen.
Teleki rendkívül nagy értéket jelentő könyvtárának biztonságáról is gondoskodott, mely szerint megtiltotta
mindennemű fényforrás és tüzelőkályha használatát a könyvtár helyiségeiben.
Így ír többek között:
,,Gyűjteményemre sok ezreket költöttem és ezért, azoknak állandó hajlékot, ha Istennek tetszik kívánok építeni kimúlásom előtt, mert nem tudjuk a jövendő mit hoz magával.".
A könyvgyűjtés iránti szenvedélye fiatal korában kezdődött. A négyéves tanulmányútja idején alkalma volt meglátogatni Hollandia, Svájc, Franciaország, Ausztria legnevesebb köz- és magángyűjteményeit. Így írt róluk:
,,A múzsák kincseit azoknak az országoknak jelesebb akadémiáin és a legtanultabb és legfelvilágosultabb férfiaktól ismerhettem meg."
,,Ezeknek szeretete ösztönzött és felgyújtott lelkemben valami csodálatos lelkesedést a legkiválóbb könyvek iránt, nem csekély költséggel megszerezzem és elhatároztam, hogy azokat távol lévő hazámba haza fogom hozni."
Folytatva, hogyan írt erről saját szavainak idézését: ,,..én a magam csekély birtokából, emez ismeretek minden ágaira nézve, legyen e cselekedetem némelyeknek balgaság, nekem nem látszik legalább oktalan balgaságnak!"
A híres Teleki - Téka az államosításig Marosvásárhelyi Református Kollégium kezelésében volt, azóta léte több alkalommal veszélybe került.
Sok fájdalom és próbatétel után feleségét és több gyermekét is elvesztette.
Félévszázadon keresztül volt főkurátor. 1882-ben, 83 évesen halt meg,
Benke Mihály, a Nagyenyedi Kollégium filozófia professzora búcsúztatta. Hogy hitéhez mennyire hű volt, a professzor megemlítette, hogy úgy szerette gyermekit, például Domokos fiát, hogy a fiú a konfirmációja alkalmával a bécsi lelkész csodálkozására - 200 kérdésre válaszolt.
A Református Kollégiumok főkurátora, Erdély kancellárja soha nem feledte el, hogy:
,,Az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2007. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
276 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 158
- e Hét: 995
- e Hónap: 9599
- e Év: 45540
|
|
|
Offline
