|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2007-11-11 22:10:35, vasárnap
|
| |
| |
2007. november 11-től november 18-ig
Tokés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, független európai
parlamenti képviselojelölt 2007. november 11-én 11 órától a nyárádszeredai
református templomban tartandó istentisztelet után elhelyezi kegyeleti
koszorúját a Bocskai szobornál. 12 órától a Szentmártonnapi Ünnepségeken
teszi tiszteletét Nyárádszentmártonban, 14 órától igét hirdet a Nyárádremete
és Nyárádköszvényes határában levo református templomban. 15 órakor a helyi
kábeltévé egy órás adásában láthatják az érdeklodok, este 18 órától
Szászcsáváson vesz részt istentiszteleten.
2007. november 12-én, hétfon 12 órától Mezobándon kopjafát avat, majd 16
órai kezdettel a vámosgálfalvai (Szokefalva) fórumon tehetnek fel kérdéseket
a választók. Ezután 1730-tól Dicsoszentmártonban lelkészekkel találkozik,
18 órától pedig a dicsoszentmártoni Magyar Házban tartandó fórumnmal zárja a
napot.
November 13-án, kedden 12 órától Backamadaras gyülekezeti termében
találkozik a helyi és a környékbeli meghívottakkal, majd 14 órától
látogatást tesz a környékbeli falvakba.
16 órai kezdettel közéleti fórumokon vesz részt:16 órától a gyulakutai
kultúrházban tartandó fórum meghívottja, 17 órától Makkfalván fejti ki
gondolatait a Református templomban tartandó fórum keretében, végezetül
pedig a szovátai kultúrotthonban helyet kapó fórumon osztja meg gondolatait.
November 14-én, szerdán délelott 11 órától Korondon találkozik a falu
lakóival, majd 15 órakor Parajdra látogat, ahol lakosági fórumon vesz részt,
mely a parajdi muvelodési házban kerül megrendezésre. Ezután 17 órakor
Alsósófalvára látogat, ahol lakossági fórumon mutatja be választási
programját a muvelodési házban, 19 órai kezdettel pedig a felsosófalvai
muvelodési házban tartandó fórumon fejti ki nézeteit.
2007. november 17-én Érmindszenten szombaton délelott 10 órától
istentiszteleten vesz részt, 11 órától beszédet mond az érmindszenti
Ady-szobornál tartandó megemlékezésen.
17 órától Hadadon istentiszteletet tart, majd lakossági fórumon beszélget
választóival a hadadi Dégenfeld kastély dupla termében.
November 18-án, vasárnap délelott 10 órától istentiszteletet tart Szalontán,
11 órától a szalontai Polgármesteri Hivatal Nagytermében lakossági fórumon
tehetnek fel kérdéseket neki a hajdúvárosi polgárok. Ezután 15 órai
kezdettel Szalacson részt vesz az Érmelléki presbiteri konferencián. 17
órától ugyanitt egy lakossági fórum keretein belül találkozik a helyiekkel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-11 22:04:56, vasárnap
|
| |
| |
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
1918 december 20
Reményik Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-11 22:00:36, vasárnap
|
| |
| |
Messze, valahol, távoli földön,
gondolsz-e néha hűs honi rögre?
Eszedbe jutnak-e az itthoniak?
Vágyod-e még a pesti morajt?
Nekivágsz onnan hosszú utaknak,
s, a honvágyba lassan beleőszülsz.
Majd mikor egyszer hazatérsz,
kitárul ím a váró, itthoni föld.
Felébred benned ismét a Haza,
egy perc múlva bizton ideköt,
gyöngéden behajlít nyikorgó térdeket,
és megcsókolod lám a fekete rögöt.
S, ha nem hajlik meg az öreges térd,
legalább most ne szégyelld,
mosolygó arcodon sós cseppek pergését,
mert könnyen illan az álmodó perc.
És ha nem tudsz már sírni sem,
legalább hajtsd le vívódó fejedet,
és ha nem tudsz hazavergődni,
legalább küldj egy röpke fohászt!
Az évek szürke hosszú sorát
betölti egyetlen nyilaló talány,
ott bujkált számtalan kérdés közt:
Vár-e még most is az otthoni táj?
Budapest, 1972. november 3.
Lengyel Károly
(17 évesen)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-11 20:16:35, vasárnap
|
| |
| |
A konvergenciaprogram mutyiban készült
A pénz beszél címmel jelentetett meg könyvet Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke. Szerinte az élet bebizonyította, hogy a konvergenciaprogram nemcsak hogy nem kezeli a gazdasági problémákat, hanem az egész társadalomra lesújt. Járai Zsigmond úgy tartja, a tetemes magyar államadósság lefaragására több évtizedre is szükség van, az euró bevezetéséhez pedig elengedhetetlen a kormányváltás.
Utoljára frissítve: 2007. november 10., 15:10 nyomtat küld
- Hogy viszik a könyvét?
- Valószínűleg jól, mert az első kiadás rögtön elfogyott, már a második kiadást árulják.
- Miért írt könyvet? S miért éppen most tartotta szükségesnek összefoglalni az élményeit?
- Egyrészt volt időm rá, másrészt olyan periódusban vagyok, amikor szabadabban beszélhetek. Úgy éreztem, sok érdekes dolog történt velem, és meg kell osztanom másokkal is. Semmi rendkívüli szándék nem volt.
- Mind a közgazdászszakma, mind pedig az olvasóközönség új embert ismert meg önben, amikor ötvözte a pénzügyes szakmát az elbeszélésekkel.
- Kétségtelen, sajátos stílus született. Igyekeztem ötvözni a közgazdasági ismereteimet és az élményeimet. Így sztorizós könyv született. Szeretném hozzáfűzni: akik elbeszélésre vágynak, azoknak lehet, hogy túl sok szakmaiság van a könyvben. A másik oldalon pedig lehet, hogy a sztoriból lett a kelleténél több. Az volt a fő célom, hogy érthetően próbáljam meg elmondani a pénzügyekkel kapcsolatos nézeteimet azoknak is, akik közpénzügyekkel és azoknak is, akik csak magánpénzügyekkel foglalkoznak. Egyszerű, érthető nyelvezetet igyekeztem használni.
- Úgy tűnik, kedvet kapott az íráshoz.
- Most éppen egy szakkönyvön dolgozom, ám az tényleg szakmabelieknek szól majd.
- Túl azon, hogy érdekes és ez idáig ismeretlen történeteket is elmesél, néhány fejezetben kemény kritikával illeti Bokros Lajost, Surányi Györgyöt vagy éppen Gyurcsány Ferencet.
- Nem akartam senkinek nekimenni, csak leírtam, hogyan látom őket, az ő tevékenységüket. Szeretném leszögezni, a könyvben vallottak az én nézetemet tükrözik, mások egészen másként emlékeznek különböző korszakokra.
- A felsoroltak közül néhányan "kikeltek", zokon vették a megjegyzéseket. Többek között Bokros és Surányi.
- Szerintem természetes dolog, hogy védik a mundér becsületét. Éppen azt hiányoltam a könyvemben, hogy nincs igazán megvitatva többek között a 1995-ös konszolidáció előnyös és hátrányos oldala. Azért egy kicsit korainak tartottam a nevezettek észrevételét, tudniillik a Heti Válaszban megjelent egy részlet, amelyre ők válaszoltak. Megjegyzem, a könyvben árnyaltabban van kifejtve mindaz, amit a kritika tárgyává tettek. Ha csak ennyit elértem, hogy vitatkozunk különböző gazdaságtörténeti részekről, az jó. Nem állítom, hogy nekem mindenben igazam van, s nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve. Éppen az hiányzik ma a közgazdasági és a közéletből is, hogy megvitassunk, megbeszéljünk bizonyos kérdéseket. Érveket, ellenérveket fölsoroljunk, különböző megvilágításba helyezzünk dolgokat. Még azokról is, akikről kritikai megjegyzéseket tettem a könyvben, pozitívumok is elhangzanak, például Gyurcsány Ferencről, de vannak elismerő megjegyzések a Bokros-Surányi-csapatról is.
- Nemcsak a közpénzügyek vezetői kaptak öntől különböző címkéket, hanem a közgazdász-társadalom is.
- Úgy látom, nagyon elmaradott állapotban van a magyarországi közgazdasági élet. Mintha nem követtük volna megfelelően a változásokat a hetvenes, nyolcvanas évek óta.
- Mondjon konkrét példát!
- A hetvenes, nyolcvanas években az volt a nézet, hogy az államnak hiteleket kell fölvennie, el kell adósodnia, mert a pénzeket jól fekteti be. S ilyen megítélés alá esik az infláció kérdésköre is. Mind az államadósság területén, mind pedig a pénzromlás vonatkozásában a világot érő gazdasági sokk döbbentette rá gyakorlati értelemben is a közgazdászokat és a politikusokat, hogy át kell gondolni a pénzügyeket, hiszen hihetetlen károkat okoz a magas infláció, az államadósság visszafizetése pedig sok esetben évtizedekbe telik. A közgazdaságtan már teljes egészében az árstabilitás mellett teszi le a voksát. Magyarországon még a 2000-es évek közepén is úgy éreztem, hogy sokan amellett érveltek, az árstabilitás-infláció nem jelent nagy veszélyt, sőt egyenesen kívánatos. Természetesen politikusok érveltek leginkább az alacsony infláció ellen, ám nyilvánvalóan ehhez kaptak szellemi támogatást is. Őket egyébként nem szívesen nevezném közgazdászoknak. Járok különböző előadásokat tartani, és az a benyomása az embereknek, hogy a magyar közgazdászok milyen világszerte elismert szakemberek, holott ezt a fajta imázst ők kreálták maguknak.
- Mikor?
- Még a szocializmus utolsó éveiben, amikor reformokat hirdettek különböző közgazdasági társulások.
- Vagy inkább átpolitizálttá vált a közgazdászszakma is.
- Nagyon sok közgazdász esetében egyértelmű, hogy politikai, pontosabban anyagi támogatás reményében vall színt. A nézeteiket teljes egészében áthatja az aktuálpolitika, a napi politikai helyzet.
- A kutatóintézetekre gondol?
- Igen. Nyílt titok, hogy a Pénzügykutató, illetve a Gazdaságkutató állami támogatást kap. Úgy érzem, hogy azok, akik rendszeresen összefoglalókat írnak, elemzéseket készítenek és kutatnak, túl közel kerültek a politikához. Le is írtam egy ilyen történetet, amikor Medgyessy Péter volt a miniszterelnök. A kutatók olyan képtelenségeket mondtak a volt kormányfőnek, hogy égnek állt a hajam tőle. Magukat komoly közgazdásznak tartó szakemberek ténykedése kifejezett szégyene az egész közgazdász-társadalomnak. Néha az a benyomásom, hogy az értelmiség egésze sem áll jobban, mint a közgazdász-társadalom. Beszélgetve komoly értelmiségiekkel, például Csoóri Sándorral, az a benyomás alakul ki bennem, hogy nemcsak a honi közgazdász-társadalommal van nagy gond, nemcsak ők züllöttek le ilyen mértékben, hanem az értelmiség egy jelentős része is.
- Tartja-e még azt a korábban többször is hangoztatott nézetét, miszerint a konvergenciaprogramot ki kellene dobni az ablakon?
- Az lenne a legjobb! Pontosan az történt, amit előre látni lehetett. Sajnos az élet bebizonyította, hogy a konvergenciaprogram nemcsak hogy nem kezeli a gazdasági problémákat, hanem az egész társadalomra lesújt. Minden kimutatás szerint a gazdasági növekedés lelassult, a befektetők elfordulnak tőlünk, a gazdasági aktivitás pedig lecsökkent, csakúgy, mint az életszínvonal. A magyar gazdaság a hatályban lévő konvergenciaprogramtól nem került jobb helyzetbe. Most már értem, hogy a kormánynak nincsen más útja.
- Lehetett volna?
- Gyurcsány Ferencnek két esélye is volt. Sem 2004-ben, amikor hatalomra került, sem pedig 2006-ban, amikor megválasztották, nem élt egy jó reform kidolgozásának lehetőségével. Elbliccelte a lehetőségeket. Bizony, mind a kétszer rossz programot dolgozott ki. Először föllazította a költségvetést, holott az ellenkezőjére lett volna szükség, s az országgyűlési választások megnyerése érdekében nagyon sok pénzt "kinyomott". De a legnagyobb kérdés mégiscsak az, hogy a választások megnyerése után miért nem dolgoztak ki egy jó és hatékony reformprogramot.
- Minek tartja a konvergencia-programot?
- A politikai érdekérvényesítés és a szakmai hozzá nem értés keverékének. És ráadásul megvan fűszerezve egy szűk csoport véleményével, anélkül hogy figyelembe vették volna akár a közgazdaságtan fejleményeit, akár más országok konszolidációs tapasztalatait, s természetesen ki kellett volna kérni a hazai orvos- és pedagógustársadalom véleményét is. Néhányan leültek, és mutyiban kidolgoztak egy konvergenciaprogramot, aztán mindenkinek ahhoz kellett viszonyulnia. Politikai szempontok alapján elfogadták ezt az úgynevezett felzárkózási tervet, mert azt mondták, ennél jobb nem is létezik. Ma már a kormány is láthatja, hogy milyen hibát követett el.
- Tény viszont, hogy javultak az egyensúlyi mutatók.
- Ez kétségtelen. Soha nem mondtam, hogy nincsenek pénzügyi eredmények. Az államháztartás egyensúlya valóban lényegesen javul, sőt a nagyobb átfogó reformokban is vannak olyan lépések, amelyek logikusak, vagy amelyeket valóban meg kell csinálni. A költségvetést valóban rendbe kellett hozni, csak nem a bevétel növelésével, hanem a kiadások csökkentésével kellett volna kezdeni. Azt nem lehet elvitatni, hogy a hiány lényegesen csökkent. Az a probléma, hogy rossz megoldással csökken a deficit, és ez nem tartható fönn. A bevételeket nem tudják a végtelenségig növelni, és ha nem csökkennek az állami kiadások, tönkremegy a gazdaság.
- Azt sem vitatja senki, hogy az egészségügyi reformra szükség van.
- Egyetértek. Azt lehet látni, hogy a bruttó hazai terméknek hasonló arányát költjük egészségügyre, mint más országok, ám a hatékonysága sokkal, de sokkal rosszabb. Egészségi állapotunk rosszabb, átlagéletkorunk alacsonyabb, mint más országok polgáraié. Az oktatásnál hasonló a helyzet. Ugyanannyit költünk rá, mint mások, ám a közoktatás színvonala alacsonyabb, hiszen a diákok is fokozatosan lemaradnak különböző összehasonlításokban. Kell csinálni reformokat, mert szükség van rájuk, de nem így.
- Egyre többen, köztük szakmai és nemzetközi szervezetek is, a gazdaság további lassulását jósolják. Ön mit prognosztizál?
- Kezdettől fogva lehetett látni, hogy a megszorítások okozta lassulás tovább tart a gazdaságban, mint a kormány korábban tervezte. Szerintem a 2009-es és a 2010-es év lesz a legrosszabb év. A következő esztendő még csak hagyján. Persze nagyon nehéz megjósolni, hogy mit lép majd a kormány. Az látszik, hogy az a csomag, amelynek intézkedéseit nyögi a társadalom, nem vezet a tartós növekedés pályájára. Tartok tőle, hogy a választások előtt ismét megnövelik a kiadásokat, magyarán ismét felpuhul a központi költségvetés. Az viszont beláthatatlan következményekkel jár.
- A nemzetközi pénzpiacok tolerálják ezt a politikát?
- Ezt nem tudom megmondani. Alapvetően az a benyomásom, hogy a forint erőssége vagy stabilitása már elszakadt a gazdaság fundamentális hátterétől. Ez sokáig nem tartható fenn. A gazdaság egyre lejjebb csúszik.
- Pikáns a helyzet.
- Úgy tűnik, hogy a forint stabilitásához nem jött föl a gazdaság. Csak félő, hogy előbb-utóbb a nemzeti fizetőeszköz alkalmazkodik majd a lecsúszó helyzethez.
A valuta stabilitását a mögötte lévő gazdaság határozza meg. A végtelenségig a kettőt nem lehet elszakítani egymástól.
- Közismert önről, hogy elkötelezett az euró mielőbbi bevezetése mellett. Mikorra becsüli az uniós pénz átvételét?
- Attól tartok, hogy az Európai Unióhoz csatlakozó országok táborában az utolsók között leszünk, akik bevezethetik az eurót. Szlovéniában már használják, Máltán és Cipruson jövőre honosítják meg, Szlovákia a küszöbön van, csakúgy, mint a balti államok. Ha sokan megelőznek bennünket, a politikai nyomás is fokozódik, legalábbis a reményeim szerint. Olyan intézkedéseknek kell születniük, amelyek elvezetnek idáig. Az emberek egyre elégedetlenebbek lesznek, hiszen az euró bevezetése azt is jelenti, hogy jobban megy a gazdaság szekere másutt. Szerintem ez a kormány erre már képtelen.
- Az euró bevezetéshez kormányváltás kell?
- A kormány bebetonozta magát a mostani rossz struktúrába. Mindenképpen kormányváltás kell ahhoz, hogy bevezessük az eurót, hiszen nagyon súlyos pénzügyi feltételeket kell teljesítenünk. Ha a következő kormány eltökélt lesz az euró bevezetésében, akkor a kormányváltástól számítva négy-öt éven belül elképzelhető, hogy Magyarországon is a közös uniós pénzzel fizethetnek az emberek.
- Nagy gondot okoz az államadósság megállíthatatlannak tűnő emelkedése is. Mikorra tudjuk ledolgozni a nyolcvanmilliárd dolláros adósságszintet?
- Miután gyengült a dollár, lehet, hogy a 2006-os adat már kilencvenre emelkedett. De félre a tréfával, én úgy gondolom, hogy az államadósság visszafizetésére, a mai szint jelentős csökkentésére évtizedekre lesz szükségünk.
- Mégis, konkrétan mennyi idő kell hozzá?
- Az attól függ, hogy milyen terveink vannak. Ha nullára akarjuk csökkenteni az államadósságot, ötven évre is szüksége lehet Magyarországnak. De ha mérsékeltebb a célkitűzésünk, vagyis a bruttó hazai termék mondjuk harminc-negyven százalékára akarjuk redukálni az államadósságot, akkor is két-három évtizedre szükségünk lesz. A legnagyobb problémát az okozza, hogy folyamatosan nő az államadósság. Még rá sem léptünk arra az útra, amelynek révén csökkenhetne.
- A kormányzattól azt hallani, hogy az államadósságot gyarapító tételek beruházásokra, illetve fogyasztási javakra költődtek, nem?
- A szóban forgó összeg alig huszonöt százaléka ment ilyen célokra, a fennmaradó összeg, tehát a nagyobb hányad a kamatkiadások törlesztésére kell. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy akkor csökken az államadósság, ha gyorsabban növekszik a gazdaság. Ez volt a kilencvenes évek végén, a 2000-es évek elején. Tehát nagy eltökéltséggel évi egy-két százalékkal lehet mérsékelni az óriási terhet.
- Biztosító alapításán fáradozik. Ez teljesen leköti az idejét?
- Nagyon szívesen csinálom, hiszen újból a régi kollégáimmal dolgozhatok. Végre visszakerültem egy olyan világba, amely egyértelműbb a politikai adok-kapoknál, sokkal világosabb, ha érti, mire gondolok. Nem számítanak a mellébeszélések, a handabandázások. Ezenkívül előadásokat tartok egyetemeken, illetve különböző intézményekben, és egy angol tanácsadó céggel is együttműködöm. A családom szerint többet dolgozom most, mint amikor a jegybank elnöke voltam.
- Van tere egy újabb biztosítónak a túlbiztosított hazai piacon?
- Úgy gondolom, igen. Tény, hogy sok biztosító versenyez, de ha összehasonlítjuk a nyugat-európai helyzettel Magyarországot, van még hová fejlődnie a pénzügyi kultúrának. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy minden területen nagy a verseny, és a jobbak fennmaradnak. A jobbaknak mindig van esélyük. Egyébként pedig a magyar GDP-hez képest is alacsony a pénzügyi szektor fejlettsége, a biztosítási díjbevétel pedig különösen. Más országokban is szeretnénk nyitni, például Romániában és Szerbiában.
- A 2010-es választások után vállalna-e az új kormányban pénzügyminiszterséget vagy más fontos pozíciót?
- Csináltam én már mindent, nem vágyom semmilyen pozícióra. Nagyon jól érzem magam így, ahogy most vagyok. S büszke vagyok arra is, amit a Pénzügyminisztérium élén tettem, illetve arra is, amit a Magyar Nemzeti Bank vezetőjeként. Nem szívesen kockáztatnám az eddig elérteket, másrészt nem vágyom ilyen funkcióra. Úgy érzem, megtalálom számításom a magánszektorban. De természetesen szívesen elmondom a véleményemet.
- Igényt tartanak rá?
- Nincs nyitottság, fogadókészség erre. Érdekes, hogy az Orbán-kormány idején mi meghallgattuk a velünk elfogultan szembenállók, például Surányi György és Vértes András véleményét is. Sőt figyelembe is vettük. Ma a politikai ellenállás miatt bezárkózás figyelhető meg a kormánynál. Milyen nagy a tetten érhető különbség!
(Szajlai Csaba, Magyar Hírlap) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-11 00:52:03, vasárnap
|
| |
| |
VAGY GYURCSÁNYON ELHATALMASODOTT AZ ELMEBAJ?
,,Nagy párbeszéd". - Önmagában értelmes, de a jelen, szóban forgó eseménysorozat, vagyis gyurcsány falujárásának, összefüggéseiben értelmetlen szóhasználat. A gondolkodás folyamatának sérülését jelzi ez a megbomlott asszociáció.
Senki nem hívta, kéretlen látogatóként, keresett fel harmincezres lélekszámú településeket, ahol a jól megválogatott, csak belépővel megjelenhető, pár száz fős, hasonszőrű közönségen kívül senki nem volt rá kíváncsi. Több volt, az ellene tüntető, akik kifütyülték, tojással dobálták meg, s volt ahol úgy kellett kimenekíteni a faluból.
,,Gyurcsány takarodj", kontra ,,fasiszták". Ez volt a nagy párbeszéd zanzája.
Bizarr grimaszokat vágó, furcsa arckifejezéseket felvevő, szokatlan testhelyzetekbe görnyedt, zavarodott, érzelmileg labilis, nyugtalan személyiséget láttunk ide-oda ugrabugrálva, vadul gesztikulálva, tágrameredt szemekkel, fennhangon magyarázni, bizonykodni, győzködni fáradt, sokszor múmiaszerű bolsevik-kísértetekből álló közönségét.
Szánalmas volt. Ez a Gyurcsány mégoly utálatos is sokunk számára, valójában szánalmas volt.
Erre az emberre nem volt kíváncsi a vidék. Már ismerik. Tudják ki ő.
Ő az, aki nem képes elkülöníteni a valóságost, az irreálistól. Ezért gondolja úgy, hogy nincs mindenkinek szüksége vasútra, postára, hogy kórházak sem igazán kellenek mindenhol, és iskolák sem. Akinek mégis kellene ilyesmi, majd utazik egy kicsit, ha a feléjük járó vasúti síneket még nem szedték fel a Veres János pénzügyminiszter fémfeldolgozó cége által alkalmazott kisebbségi fémtolvajok.
Zavar a fejben. A skizofrén figura és tojáselhárító- ernyős csapata berobban egy kis somogyi faluba, s megtelnek az utcák csapatszállító rendőrautókkal, szkafanderes rohamrendőrökkel, rabszállítókkal, s a falu kutyái rémülten vonyítanak. A szirénák vijjogásával együtt elkápráztatják a hibbant miniszterelnököt. Mintha Beethoven Örömódáját hallaná. Miközben lelkét simogatja a kellemes hallucináció, elernyed.
Hatalmas, hozsannázó tömeget vél látni maga körül, és sóváran a nép közé veti magát.
Kezdetét veszi a ,,nagy párbeszéd".
A testőrök aggódva figyelik a főnököt, mert az, közben valóban elindul egy Árpádsávos Zászló felé, amely a friss szélben büszkén lobog a szürke ég előtt. Karjait ölelésre tárja, mosolyog, és meghatódva rebegi: Fasiszták.
Csattanás, bűz, fletó gatyaszárán sárga trutymó lifeg.
Ernyőt nyiss. Hangzik a parancs, majd saját testtel leárnyékolják a védett személyt, s nemsokára már a kék villogók csak messziről látszanak.
A magukramaradt vidékiek fejcsóválva hazamennek. Beriglizik a kertkaput, s a falu lassan elcsendesedik.
Vass István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
250 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 910
- e Hét: 2620
- e Hónap: 11224
- e Év: 47165
|
|
|
Offline
