2007-11-15 14:50:35, csütörtök
|
|
|
Zimányi József
Az emberásta kutak
A világ nincs szűkiben a szomjazó embereknek, de hívogató kutakban sem szegény.
Lépten-nyomon ott kínálja magát: Szomjas ember! Jöjj és meríts! Virágkoszorúkkal borítva a kutak kávája. Csupa illat, csupa hűsítő nedű! Állj meg, meríts! Hiszen alig kerül valamibe - harsognak feléd a reklámozott kutak feliratai.
És megálltál és merítettél. Mindenik víznek volt valami édeskés íze, de amint leszaladt a torkodon, megkeseredtél tőle. Egész bensődet átjárta ez a keserűség, egész a szívedig hatolt. Emlékezz csak az első bűnre. Milyen édeskés íze volt az először ízlelt kútnak! Óh, hogy szeretted volna azonnal kiinni az utolsó cseppig. De még meg sem törülhetted az ajkadat a harmadik pohár után, már keserű volt benned minden. Emlékezz csak a csábító vizekre, a romlott kutakra, amelyeket emberek ástak és amelyekhez emberek vezettek, amelyeknek undorító bűze ma már belőled is árad. Romlott kúttá lettél te magad is. Amiből életeden át ittál, abból itatsz másokat is. Békességet és örömet szomjazó életed békétlenné és keserűvé lett a romlott kutak vizétől.
Kiszámítottad-e már, hogy mibe került eddig neked az olcsón kínált kutak vizének csak egy cseppje is? Nézz magadba: gyötört vonásaid, nyugtalan szívverésed, holnaptól aggódó, bizonytalanná lett, szomját nem oltott életed minden emésztődése, halálos tikkadtsága az arcodon ég és a szemedből lövell. Kárba veszett nappalok, elpocsékolt éjszakák visszahozhatatlan esztendőkké nőttek már életedben és még mindig nem tudod, merre is indulj, ki mondhatná meg, hol találod az igazi forrást. Most már te magad is beismered, hogy ahová eddig jártál meríteni, ott rútul becsaptak, enyhülés helyett újabb vágyakat gyújtottak benned és ha nem jutsz nagyon rövid idő alatt ahhoz a vízhez, amelyet a szíved szomjaz, megöl a szomjúság.
|
|
|
0 komment
, kategória: Zimányi József |
|
|
|