|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 20:07:40, kedd
|
| |
| |
Reményik Sándor
Jó éjszakát
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 19:34:29, kedd
|
| |
| |
Szabó Győző Gyula
LÍZING
Én is vállalkozó vagyok.
Vállalkoztam egy életre.
Bár nem kérdezte senki se'
Hogy kérem-e.
Hardwer testem
Mely túlfogyaszt.
Softwer a szürkeállomány.
Know-How.-t adott az egyetem,
De régen nem használom már.
Ezeket mind amortizálom,
De valamivel el kell számolnom.
Mert lízingbe kaptam egy lelket is,
Gyémántot, hogy csiszoljak rajta.
Szegény, nagyranőtt, sebzett lelkem,
Ha tönkremész, hogy adlak vissza?
__________________ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 17:48:22, kedd
|
| |
| |
B. Radó Lili: Fogócska
Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 17:37:47, kedd
|
| |
| |
Soha nem szoktam átkozódni,mert vallom,hogy minden átok vissza száll.Mégis ide teszem ezt talán,hogy a kivétel erősítse a szabályt.Vagy másért.
Luminita Mihai Cioaba
CIGÁNYÁTOK
Ha emlékem már nem őrzöd,
Bújjon beléd ötven ördög.
Ha szerelmem kútba veted,
Halál hozza haza tested.
S ha már többé nem szeretnél,
Pap gajdoljon gaz fejednél.
Mikor szemed más nőt éltet,
Apád mondjon misét érted.
Forró csókom ha elhagyod,
mosson anyád, hideg halott.
Lombként hulljon huncut hajad,
zsebben hordjad fénylő fogad,
S verjen zápor, hídfőre juss,
szégyentelen kába koldus.
Vár holdfényben ölem, ringó
s nem ereszt egy redves ringyó
Pokol tüzén talpad égjen,
szerettelek nyárban télben.
Ha úgy hozza el az este
S gitár csúszik a kezedbe,
Csalfa szemed hályog húzza,
Sárgulj mint a törökbúza.
Mikor köhögsz, véred okádd,
tépett tüdőd kérje kutyád
Ha más nővel bújnál ágyba,
Vásáron vagy buja bálba',
Szíved szúrja ki a kebled,
S utad haza meg ne leljed.
Hulljon porba kezed, lábad,
Szerelemhez ne lelj ágyat,
Kaszás jöjjön érted tüstént,
Drága pénzen szerezz tömjént.
Emberséged sutba vágod,
Égen-földön ne láss álmot;
Élőt fedjen a sírhantod,
Csak én tudjam gyógyitalod.
De mind várlak drága beste,
Teliholddal jönnél este,
Ölelnélek eszem vesztve,
Halljam hogy nyerít a lovad,
Furulyádból mily dal fakad
S két kezemtől ingem szakad,
Csókolgatod számat, mellem,
Eloltod a tűzvészt bennem;
Akkor én percet se várok
S elszáll tőled nehéz átok.
Elfut messze mint a patak,
Hol pihennek, dicső hadak,
Sivatagba, föld mélyébe,
ösvényt őrlő szélverésbe...
De ha betoppannál mostan...
Ahogy látlak, étlen-szomjan:
Délcegen és új gunyában
A szebeni éjszakában.
Szemedtől lángol a tapló...
Hozna már el ez a kagyló!
__________________ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 16:58:52, kedd
|
| |
| |
"Néha kínai fallal körítem a kertemet.
Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert, mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!
Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.
Egy hang tükörként kérdez a magasból: ki vagy te?
Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.
Aranymosónak álltam életem folyójába. Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.
Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből, egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből, én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből. Ez vagyok én.
A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet: mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.
Aranymosónak álltam életem folyójába: mégis hiú vagyok, mint a többiek, szeretem, ha szemet hunynak hibáimra, örülök a tömjénezésnek. Ez vagyok én.
Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell!
Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen s most látható lett egy titkos írás.
Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre."
(Szepes Mária) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 16:31:47, kedd
|
| |
| |
Vészi Endre - Meglátogattak az arcok
Meglátogattak az arcok
világítottak az esti szobában
itt-ott csupán egy-egy arc részlete
szembogár, orrnyereg, homlokmező,
telt ajak amely a plafonba ég
meglátogattak az arcok
eloldozók
cövekelők
miattam gondba gyűrt szájak
éntőlem tiszta szemsugarak
történetem arcvidékei
arcfennsíkok
arcvizenyők
meglátogattak az arcok
még pergett róluk a szőke homok
szemöldök gyanánt fényes moha
folyópart arcok
füstpászta arcok
arcok koromból
arcok reményből
történetem arcvidékei
meglátogattak az arcok
pincékből kerültek ide
barakok priccseiről
sorbaállók közül
tornatermekből
üstök gőzeiből
kocsmák alagútjaiból
meglátogattak az arcok
pofonvert arcok
összecsókolt arcok
szülés fényében ránduló arcok
csontszigonyok, melyeken fönnakad a fény
megalázott arcok
kiengesztelt arcok
bosszúvágyó arcok
az ütéstől ököllé dermedt arcok
csontszigonyok
gáztartályok a novemberi füstben
margaréták júniusi délutánján
anyád arca
anyám arca
nemvolt gyermekem arca
minden arc, aki volt
minden arc, aki lesz
az én gyermekarcom
halálontúli arcom
küzdő arcom
könyörgő arcom
gyönyörtől elrajzolt arcom
fogfájós arcom
arcok és arcok és arcok
gyertyalángok és kövér dáliák! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 16:21:36, kedd
|
| |
| |
"Igazság és Hamisság együtt mentek fürdeni. A Hamisság előbb jött ki a vízből, ellopta az Igazság ruháját, magára vette, a sajátját meg ott hagyta a parton. Szegény Igazság nagyon elszomorodott, amikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában: ,,Inkább járok mezítelenül egész hátralevő életemben, semhogy magamra vegyem a Hamisság köntösét." Azóta mezítelen az Igazság, a Hamisság meg mind a mai napig az Igazság köntösében jár-kel az emberek között."
(Dér Katalin) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-20 16:08:02, kedd
|
| |
| |
Sík Sándor - A bűneimmel egyedül
A bűneimmel egyedül vagyok.
A szó lebotlik ajakamról,
Mint elesett, fölvérzett kisgyereknek:
Kiáltana, de csak szepegni tud,
És poros arcán két sáros barázdán
Nagy tehetetlen könnyek cseperegnek.
Ó, hogy ismertem jót és rosszat egykor!
Néven neveztem a bűnt és erényt,
Mint Ádám a paradicsomban
A rámosolygó teremtményeket.
De most: egy néma rengeteget látok
Egy ismeretlen, névtelen világot
Az önmagát sem értő szó megett.
Oly kétségbeesetten egyszerű
A szó, a név, a számozott szabály!
A tett is olyan: megtapinthatod.
A mások tette olyan egyszerű!
De az én tettem? Ki értheti azt,
Mikor magam sem értem,
Amikor már az anyaméhben
Hét fátyollal fogantatott.
Ki mondja meg, mi vagyok benne én?
Mi az apám, és mi a nagyapám,
Mi ház, föld, víz, nap, amely érlelé?
Meddig Plutarchos, meddig Mózes,
Meddig Jókai, meddig Szent Ferenc,
Meddig a kenyér és meddig a perc,
És mekkora része az Istené?
Én azt sem tudom, tettem-é? nem-é?
Én cselekedtem, vagy csak úgy esett?
Vagy az egész csak képzelet?
Ó, vak sebészet gyóntatónak lenni,
De gyónni, - patakot tenyérbe merni,
Kottába venni a forgószelet!
Jaj, így vagyok a bűneimmel!
Megvert, fölvérzett, maszatos gyerek,
Még sírni is csak szepegve merek.
De Egyvalaki hozzám térdel,
Ölébe vesz, semmit sem kérdez,
Csak megcsókolja vérző homlokom.
És én meleg mellére bújva,
Szabadító sírásba fúlva
Az egyetlen szót dadogom:
Atyám! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
414 db bejegyzés |
| e év: |
1292 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 195
- e Hét: 367
- e Hónap: 1465
- e Év: 27593
|
|
|
Offline
