|
2007-11-22 23:23:03, csütörtök
|
| |
| |
Voltam egyszer egy olyan házaspárnál, akik se egymással, se egymás nélkül nem tudtak élni. Kölcsönösen pokollá tették egymás életét.
Azt remélték, hogy ha gyerekük születik, az feloldja majd a köztük lévő feszültséget. - És valóban így is történt. Született egy vízfejű szívbajos gyerekük. És egyszerre minden elcsendesedett közöttük. Megtanultak csöndesen, alázatosan élni. Lábujjhegyen járni, halkan beszélni - és egymás kezébe kapaszkodni.
Amikor eljöttem tőlük, a férfi kikísért és ezt mondta az ajtóban:
-Ez a szegény, beteg és értelmetlen gyermek tanított meg bennünket
értelmesen élni.
Nincs hát értelmetlen élet,
csak meg nem értett élet van.
Gyökössy Endre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek*Idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
