|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 38
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 21:06:33, csütörtök
|
| |
| |
Joga van hülyének lenni...
A legitim hülyeség korát éljük ma hazánkban, persze tudhatnánk, kicsi az ország, nagy a bánat, tehát már úgyis mindegy. Menjünk minél mélyebbre, hátha kiderül van-e feneke a gödörnek. Ha meg nincsen, akkor élvezzük a zuhanást, de csak lazán. Ez a mentalitás az, ami nem hagy nyugodni, ami nap mint nap feszíti idegrendszeremet.
Furcsa gondolatok kezdenek el kavarogni az ember fejébe, amikor manapság felteszi a kérdést: Van-e valami minőségi korláta annak, hogy politikus legyen belőle? Ha belegondolunk, akkor a módszerváltástól ha mást nem is, legalább azt vártuk, hogy rátermett, a mi érdekeinket képviselő hozzáértő politikusokat juttatunk pozícióba. Jogos elvárás volt ez a maga nemében, a szervezett lopás és a szocializmus aberrált kicsinyes világának kényszerű építése után. Persze bennünk valahogy az a Pató Palis, ej ráérünk arra még típusú hozzáállás mindig is megvolt. A jó szocialista vezetés nem tett mást, minthogy egy szóval megtoldotta, miután a mondat a következőképp hangzott: Ej ráérünk arra még ELVTÁRSAK. Elsietjük akkor még itt rést találnak azok a büdös imperialista kémek.
Hát nem siettük el, éltük a mi kis lelassult, befordult, meghunyászkodó Kárpát-medencei életünket. Jó az, csak ne buzeráljanak már. Megvan a vursli meg a jól bevált sörfajta, amit nap mint nap elfogyaszthatunk, esetenként mehetünk a balcsira a nádasba nyaralni aztán rendben van.
Szomorú, de 1956 után persze tudatosan, de ezeket a fenti momentumokat beleégették a magyar emberek agyába. És ma is ezt látjuk. Jámbor birkaként tűr a nép minden hülyeséget, vagy akár gonoszságot, amit a nyakába zúdítanak. Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de a magyar társadalom nagyobbik része elvesztette azt a képességét, hogy racionális szempontok alapján értékelve kiválassza maga közül azokat az embereket, akik hitelesen és eredményesen képesek képviselni érdekeit.
No persze ez nem csak a politikában van így, hanem sokszor a vonatkozó aparátusokban, vagy az élet számos más területén. Viszont egyvalami hatalmas különbség van a politika és az élet összes többi szegmense között. A politika az a műfaj, ami manapság már reggeltől estig az emberek arcában van, és akár tetszik, akár nem, a legmesszemenőbb mértékig mintaadó tevékenység. Éppen ezért veszélyesek az ilyen Gyurcsány-féle húzások, mert azt bizony az emberek mintaként fogják kezelni. Ma mindent gond nélkül felelőtlenül el lehet rontani azzal a címszóval hogy sebaj, majd mostantól rendesen csináljuk.
Komoly problémákat látok ezeken a területeken, annál is inkább, mivel itt meggyőződésem szerint nem politikai oldalakról, vagy pártokról, hanem egy kollektív embertípusról, mentalitásról van szó, mely sajnos minden pártban jelen van tekintet nélkül arra, hogy az milyen színezetű. Persze félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy mindenütt azonos mértékben lelhető fel.
Ez a mentalitás gyilkos, mert nem ismer erkölcsöt, tiszteletet, becsületet, magamutogató, hazug, olykor pofátlan, gyakran piperkőc, és egyben dilettáns, véleményét vállalni nem merő és simulékony. Igen, sajnos ezen tulajdonságok jellemeznek ma politikusokat, vezető tisztségviselőket. És nem akarom kiábrándítani a kedves olvasót de a huszonévesek feltörekvő politikai generációját, ahogy az Zuschlag Jani óta tudvalevő, sajnos kiváltképp jellemezik ezek a tulajdonságok. Azért merem ezt íly biztosan kijelenteni, mert magam is a politikából jövök. Ha nem sikerül elültetnünk a magvakat, akkor bizony szomorú jövő vár erre az országra.
Az, hogy ez a mentalitás kollektivizálódik, és egyben széles rétegek számára legitimizálódik, egyértelműen a jelenlegi kormány, és annak prominenseinek a felelőssége. Ugye, ahogy azt hallani szoktuk, még az egyszerű betörők közt is létezik egyfajta tolvajbecsület. Gyurcsányéknak már ezt is sikerült felrúgni.
A probléma abból adódik, hogy ha az ember körülnéz a parlamentben, és ami mégrosszabb a helyi önkormányzatokban, akkor azt láthatja, hogy számos esetben teljesen hozzá nem értő, súlyosabb esetben ostoba emberek hoznak döntéseket. Persze tisztelet a kivételnek ellenzéki, illetve kormányoldalon egyaránt. Mert rátermett, tehetséges emberek mindenhol vannak, csak nem azok vannak előtérben.
Ma lehet valaki úgy politikus, hogy előtte korábban a politikához semmi köze nem volt, persze ezt kár lenne ledegradálni arra a szintre, hogy ilyen érvek alapján döntsünk. Az, hogy valaki frissen csöppen a politikába az nem azt jelenti, hogy alkalmatlan, hiszen egy állam életében számtalan olyan terület van, melyből érkezve hasznos, aktív politikusok jelenhetnek meg a porondon. A baj ott van, amikor valaki a szakmáját tekintve sem odavaló, másrészt pedig a politika alapvető szabályaival, kereteivel sincsen tisztába. Például a választási törvénnyel, vagy adott esetben a jelölési procedúrával. Ezt még azzal is tetézheti, hogy egyéb 23 amúgy fizetett tevékenységére hivatkozva nem is olvassa el az előterjesztéseket. (Utána pedig hangsúlyozza, hogy micsoda áldozatokat hoz a választókért, mert alul van fizetve stb. Jelzem a mártírság nem kötelező.)
Sajnos van ilyen, nem is kevés, úgy hogy vezető pozíciót tölt be politikai oldaltól függetlenül. Számos szomorú beszélgetésen vagyok túl, számomra rendkívüli mód tiszteletreméltó, a közigazgatásban egyszerű, nem látható háttéremberként dolgozó kollégával. Az általános vélemény, hogy elképzelhetetlenül dilettáns emberek hozhatnak döntéseket olyan kérdésekben, amihez lövésük sincsen. Alapvetően ugye még ezzel sem lenne baj, ha lenne szakemberekből toborzott háttér, amely segíti a munkát. (Mondjuk akkor is idegesítene, ha dilettánsok nyomogatnák a gombot a fizetésükért a hozzáértők helyett.) De ilyen szakmai hátterek nem léteznek, mert minden magára adó, tisztességes szakember már rég elszállingózott a politikától, jó messzire.
És ami a legszörnyűbb, hogy sok piperkőc politikus sokszor az épp aktuális pártelnök mögé bújva, annak személyére és instrukcióira hivatkozva próbálja legitimizálni magát. Mondjuk Gyurcsány esetében ez már nem menő, de Orbán Viktor a maga nemében még mindig egy igen versenyképes figura. Az ilyen helyi kiskirályokkal a probléma pedig nem más, minthogy amennyiben a pártelnök elront valamit, akkor is rá fognak hivatkozni, csak akkor mutogatnak, hogy ő a hibás.
Éppen ezért önálló politikus egyéniségekre lenne szükség helyi szinteken, akik ki mernek bújni éppen aktuális pártelnökük árnyékából, és maguk tudnak megoldásokat kínálni a helyi problémákra, ha kell harcos módon. Manapság átestünk a ló másik oldalára és elhisszük azt, hogy a Mars csoki címszó alatt el lehet adni egy sokmindentől bűzlő valamit. Hát nem lehet, mert ha felbontjuk a csomagolást akkor bajba kerülünk.
Nagy András
2007. november 21. 15:42
http://hirklub.hu/?cat=story&id=5371
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 20:10:28, csütörtök
|
| |
| |
A gumigyártó esete Kóka Janival
csütörtök, 2007. november 22. UDK.HU
Az a bohóckodás, amit Kóka János a minap véghez vitt egy akkumulátoros, kis piros autóval, alig üti meg egy nyolcadikos, gumicentírozó szakmára áhítozó fiú értelmi szintjét. Most azon ponton vagyok, amikor az ellenszenvem Kóka iránt átbillent sajnálattá, szánakozássá. Ha távozásáig ilyen és hasonló ügyekhez adja a nevét, arcképét, az SZDSZ zászlaját, a gazdasági minisztérium apparátusának egyetértő mosolyát, személye annyit sem fog érni ebben az országban, mint a szándékosan kicsinált Torgyán Józsefé.
Talán szerencsésebb volna, ha magára csukná a miniszteri szobája ajtaját, lezseren kitépné a nyakkendőt, liberális-kék ingét sportosra gombolná, a lábát föltenné az asztalra, s mondjuk olvasna. Márait, vagy csak azért is Wass Alberet, Papp Károlyt. De ha nem megy az olvasás, mert tombol a mozgáskényszer, akkor tegye ölbe a kezét és malmozzon. Malmozzon addig, amíg jön az utód és átveszi ezt a recsegő kócerájt, amit úgy hívunk, hogy magyar gazdaság. Igen, a malmozás lenne a legjobb amit Kóka tehetne, s ez szolgálna a magyar gazdaság érdekeit is, hiszen legalább nem írna alá semmit, nem kötelezné el az államot, vagyis a mi pénzünket.
Nehéz épelméjű gazdasági szakembernek, nemhogy miniszternek nevezni azt, aki hajlamos összecsődíteni jó pár újságírót egy ilyen halott ötlet bemutatására. Hiába mondja Kóka, hogy az a kis piros villanyautó, amibe beletuszkolta magát, a huszonegyedik század járműve lesz, ha sosem lesz az. S ezt nekem kedvem sincs megmagyarázni, mert ránézésre látszik, még akkor is, ha Kóka elhúzza mézesmadzagot, ha ilyen kocsikat gyártanának Székesfehérváron, akkor az 250 embernek adna munkát. A hülyeség ezen ingoványos talajára nem követném a gazdasági minisztert, bízom benne. Hátha, egyszer majd felébred.
Különös, hogy a gazdasági tárca ura ilyen apróságoknak mennyire tud lelkesedni, ugyanakkor néhány éves ténykedése alatt a fekete és szürkegazdaság felszámolásra egy épkézláb ötlete sem volt. Lehet brümmögni egy kis piros dodzsemmel a Jövő Háza előtt, pózolni egy Winkler nevű gépjármű szakíróval, de ettől a tény tény marad, Kóka úgy lép le posztjáról, hogy a magyar GDP-ben 30 százalék a fekete és szürkegazdaság aránya. Ezt főnöke, Gyurcsány Ferenc saccolta meg. Tehát itt cirka 7 ezer milliárd forintról van szó, ami után, ha befizetnék az összes adót és a járulékokat, akkor éppen megkapnánk a 2006-2007 évre ránk nehezedő 1300 milliárd forintos megszorító csomag értékét. Úgy tűnik, aki csak ahhoz szokott, hogy eladja cégét papíron, aztán vissza vásárolja, s közben itt ott adóparadicsomokban megpihentesse, annak halvány elképzelése sem lehet arról, hogyan működik a gazdaság. Speciel egy kisvárosi esztergályos műhely, a cipészről már ne is szóljak. Aki úgy véli, már pedig Kóka a jelek szerint így véli, hogy pénzügyi manipulációk adják a gazdaság erejét, az gyerekes örömmel tud lelkesedni egy kis villanyautónak, ami ráadásul olyan szép piros, mint a röpködni szertő gazdasági miniszter helikoptere volt. Itt van ez a szerencsétlen gazdaság, egy százalékos szárnyalásával, s a gazdasági miniszter egy akkumulátoros villanyautóval szórakozik. Mi ez, a magyar narancs visszatér? Lassan gyapotföldeket álmodnak nekünk megint. Ha valaki tehetségtelen legalább ne kezdjen el hülyéskedni, ismerje be, hogy nem ért hozzá és lépjen le, építsen pártot, vegyen szavazatot, párttagot, helyezze ujjára a fejét, vágjon antalli pózt és fotóztassa magát! Persze ehhez erő kell, no meg felismerés, ami talpnyaló közegben baromi nehéz.
Azt hiszem Kóka Jánost sokkal jobban érdekelte/érdekli az egészségügy ,,reformja", mint a magyar gazdaság helyzete. Noha önmagát liberálisnak tartja, belement abba csúnya játékba, melynek szabályait Gyurcsány Ferenc és Veres János szövegezte meg. S így hárman úgy vélik, hogy a magyar gazdaság kifehérítésének a záloga a vállalkozókra küldött APEH revizorokban van, s minél több adóellenőr szívózik az egyéni vállalkozókkal, kis- és közepes cégekkel, annál fehérebb a gazdaság. Tévedés, mert attól nem lesz fehérebb a gazdaság, hogy a fekete gazdaság adóhiányát a bejelentett és úgy ahogy adót fizető kis- és középvállalkozókon hajtjuk be. Lehet itt köríteni, maszatolni uniós pénzekkel, kis- és középvállalkozóknak ígért támogatásokról szónokolni, de ettől még nem lesz a magyar adórendszer igazságos és tisztességes. Ma olyan adótörvények vannak érvényben, melyek a legális gazdaságot is a fekete gazdaság felé taszítják, kényszerítik, s nem a fekete gazdaságnak ,,segítenek", hogy megérje ,,fehérnek" lenni. Az SZDSZ 17 éve csak papol az adócsökkentésről.
Az orvosi doktor Kóka Jánosnál a koreai Hankook gumigyártó elérte, hogy állami garanciát kapjon arra, hogy dunaújvárosi gyárától 100 kilométeren belül nem ad ki engedélyt konkurens gumigyártó cégnek. Csupán a szabad piacról, a liberális szabad versenyről alkotott eszmény sérülne itt? Csupán a liberalizmus egyik alappillére tűnt el a hajnali homályban? Ha a magyar államnak 26 milliárdba került a Hankook gumigyár, akkor mire ez az újabb nagy kegy, ez az elvtelen elhasalás a multi kívánsága előtt? De a legizgalmasabb kérdés mégis csak az, hogy érte el a Hankook ezt a kiváltságot Kóka Jánosnál? Vagy mivel érte el? Kóka János halántékéhoz pisztolyt szegeztek? Zsarolták családjával? Esetleg ígéretet tett a Hankook, hogy minden magyar mentő- és tűzoltóautóra ingyen ad nyári és téli gumit? Ó, ha én egy ellenzéki párt lennék a magyar parlamentben, nem hagynám ezt csak így szótlanul. Persze legyinthetünk is, minek ez a felvetés, hiszen nem tolonganak sem a Vereckei szorosnál, sem a Lajtán túl a gumigyártó óriások bebocsátásra várva. De talán nem erről van itt szó!
Elvi síkon érdekes kérdés, hogy van-e különbség a piac szereplői között, annak fényében, hogy szabadság van, testvériség van és egyenlőség van. Ha nem különböztethetünk meg valakit azért mert fekete, meleg, zsidó, magyar vagy cigány, akkor hogyan érhet többet egy multinacionális vállalt, mint mondjuk a pándi meggytermesztő? Vagy vannak liberális alapértékek s tartjuk magunkat ahhoz, vagy nincsenek. A szememben a MOL éppolyan fontos, mint a Terike vegyesbolt. Kóka Jánost nem érdekli a Terike Vegyesbolt, a Hankooknak viszont külön jogokat biztosít. Hol van itt az egyenlő bánásmód nagy liberális eszménye? Csak dumában fontos a magukat magyar liberálisoknak, hogy kiálljanak a melegek mellett, de ugyanez az elv már érvényesíthetetlen a gazdaságban? Hogy van ez?
Nem elég azt mondani, hogy liberális vagyok, mert ebből nem következik az, hogy liberálisan cselekszem. Liberálisnak is kell látszani. Nos éppen a liberalizmus nem látszik se Kóka Jánoson, se az SZDSZ-en. Viszont látszik a döglött pannon puma, a korrupció, a fekete gazdaság, az életképtelen adórendszer, a kormányzati simli és hazudozás, a Hankokista úri-muri.
Mohácsi-Gulyás István
Új Demokratikus Koalíció-Nemzeti Liberális Platform |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 20:08:00, csütörtök
|
| |
| |
Perrel hűtött zöldindulatok
csütörtök, 2007. november 22.
Új stratégiát alkalmaznak a befektetők a környezetszenynyező(nek gondolt) beruházások ellen tiltakozó civilek eltántorítására: sorozatban személyiségi jogi pereket indítanak a zöldek képviselői ellen. A deklarált ok mindig a jó hírnév megsértése, ám az érintettek szerint a megfélemlítési szándék több mint nyilvánvaló.
http://nol.hu/cikk/472368 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 20:01:06, csütörtök
|
| |
| |
A politika és a média további sztrájkokat provokál
A politika kereken megtagadja a tüntetők követeléseinek teljesítését, a média agyonhallgatja a tüntetés egész társadalmat érintő jelentőségét, helyette a tüntetés utáni rendőri oszlatást emeli ki.
Így a tüntetésnek csupán annyi értelme volt, hogy a szervezők és a tiltakozók tapasztalatot szereztek a megmozdulások folytatáshoz, ami immár elkerülhetetlenné vált. Ez az eredmény semmiképpen sem volt meglepő, sőt előre megjósolható volt, hiszen mind a pártpolitika, mind az országos média burzsoá tulajdonban levősége teljesen nyilvánvaló. És a burzsoázia ragaszkodása a néptől elbitorolt hatalmához közismert azok számára, akik csak egy kicsit is ismerik az elmúlt kétszáz év történelmét.
Kóka már a tüntetés előtt megmondta, hogy nem fognak visszalépni, tehát a politika a végsőkig elszánt, hogy eltiporja a népet.
http://index.hu/politika/belfold/kokest1121/
Ezért az emberek vagy lehajtott fejjel elsunnyognak, vagy tovább küzdenek, mivel a kormánytól semmi jót nem várhatunk, és az országos média mindíg a pártpolitikusokat fogja támogatni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 19:55:57, csütörtök
|
| |
| |
Gyógyszerfutárcég Somodytól
Gazdasági hírek röviden
Népszabadság . Munkatársunktól . 2005. március 17.
Gyógyszerfutár Kft. néven új céget alapított a Somody és Társa Kft.-n
keresztül Somody Imre vállalkozó, aki korábban a Plusssz pezsgőtabletták
révén vált ismertté.
A 3 millió forint törzstőkéjű, kereskedelmi profilú társaság ügyvezetője
Langer István, aki a német anyavállalatának generikus gyógyszereit
értékesítő Ratiopharm Kft. ügyvezetői posztját cserélte le a Somody-cég
kedvéért.
Langer István kérdésünkre nem kívánta lapunkat beavatni a céggel
kapcsolatos - szavai szerint egyelőre csak körvonalazódó - elképzeléseikbe.
Elmondta, az ügyvezetői posztot Somody Imrével ápolt régi barátsága okán
vállalta el. (M. I.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 19:53:06, csütörtök
|
| |
| |
Veresegyház, a régió közepe
Beszélgetés Dr. Somody Imrével
- Mikor, és hogyan jutott eszébe, hogy valahol mintaértékű életmodellt
hozzon létre?
- Nyolc évvel ezelőtt úgy éreztem, megvan a lehetőségem arra, hogy legyen
jól működő vállalkozásom, kényelmes autóm, igényes otthonom. De fölmerült
bennem a kérdés: jó, jó, de csak ennyi?
Elég ez ahhoz, hogy teljesnek érezzem az életem?
Hiába építem föl a saját szép házamat, ha a szomszédom udvarán szemétben
turkál az igénytelenség,
s ha kilépek a kapun, bokáig süppedek a sárba.
Ha szűkebb hazámul választok egy települést, lehetőségeimhez mérten mindent
meg kell tennem azért,
hogy az ott élők számára is megnyíljék a jobb életminőség elérésének
lehetősége.
- Ezekkel a gondolatokkal érkezett Veresegyházra?
- A Chinoinban dolgoztam, amikor megszületett a vitaminos pezsgőtabletták
gyártásának az ötlete.
Helyet kellett találnunk a gyártóbázisnak, és egy agilis önkormányzati
partnert, aki velünk együtt vállalja a megvalósítás kockázatát.
Így jutottam el 1988-ban Veresegyházra, ahol meglehetősen szerények voltak a
feltételek, ám Pásztor Béla, a polgármester azonnal ráérzett arra, mit is
jelenthet falujának ez a nagy beruházás, és remek partnernek bizonyult.
- Ezek szerint a polgármesternek komoly szerepe volt abban, hogy ne máshol,
hanem éppen itt, Veresegyházon működjön a ma már világszerte ismert
Pharmavit?
- Igen. Külföldi tőke bevonásával fölépítettük, és megnyitottuk a gyárunkat.
Munkahelyet biztosítottunk a helyi lakosság egy részének, évről évre
megdupláztuk a bevételt, 1994-ben már négy milliárd forint volt a
forgalmunk.
Kilenc évig jártam ki Budapestről Veresre dolgozni, míg a családommal
közösen úgy döntöttünk, hogy itt akarunk lakni, s ahhoz, hogy mint lakosok
jól érezzük magunkat, el kellett gondolnunk a fejlődés irányát, ami az
európai színvonalú oktatás, betegellátás, és a tartalmas, igényes életforma
felé mutat.
Sokáig töprengtem azon, hogyan lehetne az egészségügyet a hazai gyakorlattól
eltérő módon, egészen másként szervezni, s végül is kialakult a missziós
modell-kísérlet, amit innen irányítunk.
Ez olyan rendszer, ami a betegellátás gyakorlata mellett azzal is
foglalkozik, miként lehetne az anyagi veszteségeket kiszűrni, és a
megtakarított pénzeket célszerűbben felhasználni a betegek javára.
Úgy érzem, ezzel a modell-kísérlettel bizonyítani tudjuk, lehet úgy bánni a
Biztosító pénzével,
mintha a sajátunk lenne.
Egészségügyi személyzetünk felismerte, ha képes pénzt megtakarítani, az a
saját szakmai munkájára is kihat.
Mi itt egy szakmai és pénzügyi menedzsmentet modellezünk, aminek az lehetne
a jelmondata, hogy "olcsóbban, jobban, észszerűbben, korszerűbben, közös
akarással, nagyobb hivatástudattal".
- Mióta működik ez a minden igényt kielégítő, világos belső, és parkosított
külső terekkel rendelkező intézmény?
- 1999-ben nyitottuk meg a Missziót, s az elmúlt három év alatt sikerült
stabilizálni a rendszert, ami eredményesen működik. Betegeink Veresegyházról
és a környező falvakból jönnek.
Nekünk ez a régió Magyarország kicsiben. Szeretnénk megteremteni az itt élők
számára a lehetőséget az egészséges, értelmes, tartalmas életre.
Felállítottunk egy három lábon álló modellt: gazdaság, oktatás, egészség.
Ennek a háromságnak a közepe az életmód.
- Ezért nevezhetjük ezt a regionális tervet röviden Életmód programnak?
- Mindenek előtt az elidegenedést, az irigységet, a butaságot, a lelki
restséget kell legyőznünk, mert csak egy jól szervezett lelkes közösség
képes arra, hogy megteremtse a maga ideális világát.
Ma még inkább az forog az emberek agyában, hogyan lehetne megúszni,
kiskapukon át kicselezni az adózást,
mert nem látják, nem érzékelik, tehát nem tudatosul bennük, miként váltódnak
át a közpénzek a közösség javára.
A tehetősebb emberek közül sokan azt gondolják, ha rossz az egészségügy,
majd csinálok magánkórházat és jól meggazdagodom az elit betegek pénzén.
Ha rossz az oktatás, majd csinálok magániskolát, amit csak a kiváltságosok
tudnak megfizetni, s ha rosszak a közállapotok, hát majd átköltözöm Bécsbe.
Nem ez a megoldás.
Ha már eldöntöttük, hogy itt akarunk élni, itt akarjuk a gazdaságot
eredményesen működtetni, akkor ne várjuk el a kormánytól, hogy tudtunk
nélkül, a saját szakállára költse el a közpénzt.
Szóljunk bele, s ne csak kritikai megjegyzésekkel, ne csak szidalmakkal, az
árkon túli hegymester indula
tával, de igazi segítőszándékkal "tegyük oda" az adónk mellé átgondolt, okos
véleményünket és tetteinket.
Semmit sem tehetünk mások helyett, de másokért igen.
- A szervezett egészségügyi ellátás már működik. Az Életmód program másik
része a színvonalas oktatás, és a közösségszervező rendszer elméleti
stratégiáján jelenleg is dolgoznak.
Mit kezd a program az idősekkel?
- Az egészséges öregek segítségünkre lehetnek a valódi közösségi szemlélet
kialakulásában, amely nem csoportorientált, nem egymás ellenében szelektál:
öreg-fiatal, okos-buta, gazdag-szegény alapon, hanem a megélt
tapasztalatokból okulva befogadásra és toleranciára tanít.
Ha azt mondom például, hogy közigazgatás, az öregek tudják, miről van szó, a
fiatalok (tisztelet a kivételnek) legfeljebb megkérdik, mi az?
Márpedig elévült, zilált közigazgatási rendszerrel nem lenne illendő az
Európai Unióhoz csatlakozni.
El kell érni, hogy legyen átlátható a vagyongazdálkodás, s a polgár érezze,
hogy a régió életét irányító
közigazgatás érte szerveződik, és feltétlenül számít a véleményére.
Úgy szeretnénk lassan, de biztosan felemelni egy régiót, hogy az az
országnak is mintául szolgáljon.
Hiábavaló volna az igyekezetünk, ha a helyi önkormányzat nem válaszolna
ugyanilyen energiával az új kihívásokra. Büszkék vagyunk arra, hogy
Veresegyház lakossága néhány év alatt megduplázódott, de ehhez hozzá kell
tenni, hogy a terhek, a feladatok is megkétszereződtek.
Háromszor annyi gyereknek kell óvodai és iskolai férőhelyet biztosítani, a
betegellátást is háromszor
annyian veszik igénybe, és ezzel együtt a közlekedés is felbolydult.
Tartós, hosszú távú stratégiai döntéseket kell hozni és végrehajtatni
lehetőleg úgy, hogy ne az igények után botorkáljunk, hanem előttük járjunk
mintegy megmutatva, merre érdemes menni, és miért éppen arra.
Rátai Magyar Katalin |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 19:45:01, csütörtök
|
| |
| |
"A magyar képviselőknek fogalmuk sincs arról, hogy miről szavaznak"
2007. november 22., csütörtök 18:20 InfoRádió
Az Állami Számvevőszék elnöke szerint Magyarországon a rendszerváltozás óta egyetlen kormány sem készített hatástanulmányokat a döntéseiket megelőzően. A Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa megerősítette Kovács Árpád szavait, és azt mondta, emiatt a magyar parlamenti képviselőknek fogalmuk sincs arról, hogy miről szavaznak.
Kormányzati kudarc. Így nevezik, ha egy országot irányító testület döntésének nem várt, káros következményei vannak. Ez azokban az országokban gyakori, ahol a kormány döntéseit nem előzik meg hatástanulmányok, azaz nem mérik fel, hogy a döntéseknek a társadalom egyes csoportjaira nézve milyen következményei lesznek.
Fiskális alkoholizmus négyévenkénti nagy beruházásokkal
Már pedig Magyarországon - az Állami Számvevőszék elnöke szerint - az elmúlt 17 évben így születtek a döntések. Kovács Árpád egy konferencián azt mondta: a gazdaságpolitikát "fiskális alkoholizmus" jellemzi, a választások előtti "nagy berúgásokat" a kijózanodás, a visszafogás követi. Kovács Árpád hosszú távú tervezési szemléletet, alternatív tervek kidolgozását, a törvények hatástanulmányainak összeállítását sürgette.
Mindezt az InfoRádióban megerősítette a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa is.
Tóth István János szerint a legjobb az lenne, ha a hatásvizsgálatok előzetesen készülnének, de egy döntés következményeinek utólagos felmérése is hasznos információkkal szolgálhat.
A szakember megerősítette, hogy bár a józan paraszti ész azt diktálná, hogy minden döntést megelőzzön egy ilyen, ezt sajnos Magyarországon eddig minden kormány figyelmen kívül hagyta.
Ennek következtében a parlamenti képviselőknek fogalmunk nincs arról, hogy milyen hatásuk van az általuk meghozott döntéseknek - mutatott rá Tóth István János.
Az MTA főmunkatársa hozzátette: Nyugat-Európában ennek már megvan mind az intézményi, mind a törvényi háttere.
Hanganyag: Nagy Tamás
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 19:39:35, csütörtök
|
| |
| |
Fáber Károly: Liga Gyűlés - Meseest...
2007.11.22.
A november 21-i Liga gyűléshez nincs mit hozzáfűzni. Katasztrófa. Megint rácsaptak egy sokadik következményre, és még mindig nem értik -akiknek érteniük kellene-, vagy nem akarják érteni, hogy nem a korkedvezmény megléte, vagy eltörlése, vagy halasztása, vagy a nyugdíjkorhatár tili-tolizása, vagy az egy, vagy több biztosítós rendszer kérdése itt a problémák alfája, hanem az az önmagát is megbuktató rendszer, amely ezen -egyébként valóban nagyon súlyos- következményeket generálja.
Egyszerűen ki kell jelentenünk, alapvetően szükséges a rendszerváltás a munkáltatói, munkavállalói kérdéskörben is. Azért kell tüntetnünk, hogy a legminimálisabb fizetés -a mai árak tükrében- a havi 168 órás munkaidő ledolgozása esetén érje el a 120.000-Ft-ot, azért kell tiltakoznunk, hogy az adóterhek vissza legyenek szorítva, azért kell demonstrálnunk, hogy a munkanélküliség -a rejtett is (!)- lehetőleg 0% legyen, hogy jusson munka, és kereseti lehetőség minden dolgozónak. Nem megvalósítható? Ilyen módon sajnos valóban nem. Itt jön a politika! Az igazi érdekképviselet ne zárkózzon el azoktól, akik merik észrevenni, és látják a valós problémákat, akik ezért lépnek fel, akik tudják, mi a megoldás. A valós érdekképviselet ne hangoztassa, hogy ő aztán nem politizál! Egy érdekképviselet politikai ügyben mozog, egy ál érdekképviselet pedig kivisz tízezer embert az ország háza elé, hogy harmatgyenge "bealtató" fajsúlytalan dolgokat harsogjon sokmilliós kiadásból összeállított színpadon, milliós értékű saját zászlóerdővel.
Hahó! Hölgyeim és Uraim! Katasztrófa van ám az országban! Észre lehet végre venni! Megy a magyar szakember külföldre, jön a rabszolgatartó Magyarországra! Mi hová megyünk, hogy kiálljunk az érdekeinkért? Liga irodába? Mit tesznek a jelenlegi szakszervezetek mondjuk a szolnoki cukorgyár elbocsátott dolgozóiért, vagy ott vannak-e a frontvonalban, hogy ne legyenek a Tungsramos dolgozók hetek múlva az utcán? Mit tettek a szakszervezetek, hogy napi tíz órányi munkáért ne 80-90 000-Ft-os éhbérrel, vagy kevesebbel tömjék be a dolgozók száját?
Elhatárolódás. Ez az egyetlen gyenge maszlag, amivel azt akarják erősíteni, hogy szélsőségesek azok, akik beszélni mernek, és tenni mernek a problémák megoldásáért. Tömegoszlatás. Ez meg a jutalom, hogy vannak akik tudják, a rendszer eltakarításával jobb lehet.
Elég volt az üres szájtépésekből! A kormányzat távozzon, vigye a selejtes rendszerét! Mi tisztességes állampolgárok élni akarunk, dolgozni akarunk, és méltó fizetést várunk munkánkért. Ez az érdekképviselet lényege, de ebben most magunkra, és csakis magunkra számíthatunk!
Fáber Károly
Rendszerváltó Fórum |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 19:36:58, csütörtök
|
| |
| |
Bulvárország felemelkedése és bukása - avagy konzumidióta barom köszöni szépen, de jól érzi magát Virtuális országban
2007.11.22.
Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy a most zajló koalíciós szakítópróbának ígérkező parlamenti csörte fényében az alábbiakban következő pár gondolat első ránézésre talán bagatellnek tűnik, mégis jelzésértékénél fogva, azt hiszem korrektek vagyunk, ha azt mondjuk, tulajdonképpen itt van az eb elhantolva, ezért regnálhat még mindig egy hazug és gonosz ember ennek az országnak az élén, mint gyakorló műminiszterelnök.
1 hír a Független Hírügynökségtől:
,,Burkolati jeleket festettek, majd ráaszfaltoztak
Információzavar miatt malőr történt Vas megyében, a 87-es főút felújítása közben. A munkások előbb felfestették a burkolati jeleket az útra, és csak azután vitték rá az utolsó aszfaltréteget az útra - írja a Vas Népe. A burkolati jelek festését és az aszfaltozást két különböző cég végzi. Az ünnepek miatt azonban megszakadt közöttük az információs kapcsolat, így történhetett, hogy nekiláttak a burkolati jelek festésének ott, ahol két nap múlva megjelentek az aszfaltozók. A kárt - ami néhány tízezer forint - a festő cég állja."
Forrás: Független Hírügynökség (2007. november 7., szerda 09:11)
Egészen biztosak lehetünk benne, hogy a világon másutt is fordultak elő már információs hiányosságok, de a hatodik érzékünk azt súgja, hogy abban is egészen biztosak lehetünk, hogy ekkora balfaszság más országban kizárt, hogy megesett volna.
A hír olvastán arra gondoltam, hogy jó darabig ez fogja vezetni az életszerűtlenségek listáját. Azért csak jó darabig, mert én, sokakkal ellentétben, tisztában vagyok a Bayer-féle relativitás-elmélet alaptételével, miszerint ,,mindig van lejjebb.
És láss csodát, nem is kellett eltelnie sok időnek, itt van az újabb, már-már sutka számba menő hír az Internetről:
Be sem mutatták Oláh Iboly filmjét, de már nagysikerű
,,Nem tétlenkedik a Megasztár egyik versenyzője. Az énekesnőnek a közelmúltban mutatták be nagysikerű filmjét, majd musicalét, és harmadik albuma is megjelent. A munka azonban nem áll meg, új feladat vár rá" - kezdődik a Story online cikke
A cikk további soraiban azonban nemcsak az nem derül ki, mi az új feladata Oláh Ibolyának, de az sem, hogy milyen filmje volt sikeres a közelmúltban. Ugyanis, ahogy a következő sorokban már a szerző maga is elszólja magát, hogy még nem mutatták be Kern András Casting című filmjét, aminek az énekesnő a főszereplője. Így a Tímár Péter rendezésében, 300 millió forintból és a tv2 támogatásával készülő megasztáros film lelkes pr-ját igencsak elkapkodták. Még a kevésbé sikeres filmeket is bemutatás után illik csak lenagysikerűzni.
Egyébként két hete mozikba került ugyan a taxigyilkos tinikről készült Lányok című film, aminek Ibolya énekelte fel a főcímdalát, de ez meg nem az ő filmje volt, ráadásul nagysikerű meg azért nem lehetett, mert nagyot hasalt a mozipénztáraknál, úgyhogy erre sem célozhattak. Más ötlet?
Forrás: Index
A tisztelt Olvasó persze most mondhatná erre, hogy hát tényleg, ki a francot érdekel ezekben a vérzivataros időkben, hogy milyen hülyeségeket hord össze meg vissza egy bulvárlap internetes változata? A szocialista nagyváros öntudatos polgára viszont erre meg aszongya, hogy őt bizony érdekli, méghozzá több okból kifolyólag is!
Először is azért, mert manapság a nyomtatott sajtótermékek közül a napilapok mellett az ún. bulvárújságok fogynak a legnagyobb példányszámban.
Másodszor azért, mert ez a hír jelzésértékkel bír! Amikor először olvastam, szinte önkéntelenül is felkiáltottam: Hol vagytok Orwell, Huxley, meg a többiek?! Hát bizony, kedves Olvasó, a fasorban sincsenek. Emlékezzenek vissza, már a mobilfónia kapcsán is értekeztünk róla néhány sorban, hogyan teremtik meg mesterségesen a fogyasztónak azokat az igényeit, melyekre tulajdonképpen semmi szükségük nincs. Itt azonban még ennél is továbbmennek, itt már egy virtuális valóság falait húzzák fel körénk anélkül, hogy mi ezt észrevennénk. Tisztára, mint a Mátrixban. Ráadásul a bulvárlapok eladott példányszámai azt mutatják, hogy a konzumidióta barom jól érzi magát a virtuális világban, köszöni szépen ő maradna továbbra is a Mátrixban, esze ágában sincs kihúzni a dugót. Asszem a filmben Joe Pantoliano által kitűnően megformált Cypher-hez hasonlítanak leginkább, aki azt kéri Smith ügynöktől, hogy az akció után, neki nem a szabadság kell, inkább helyezzék vissza a rendszerbe, de ha lehet, akkor már valami fejesként.
Persze tudjuk, ezért volt olyan népszerű hazánkban a Dallas, kiürültek az utcák, mert az emberek már azzal is megelégedtek, hogy nézzék a jólétet. Az már eszükbe se jutott, hogy ennyi erővel már akár ők is élhetnének jól. Elkönyvelték magukban, hogy ez csak film, mi ide, de ennek még csak a közelébe se jutunk el soha a büdös életben.
Eftikéim persze tettek is róla, hogy ez így legyen. No meg arról is, hogy így maradjon!
Az Oláh Ibolyáról szóló hír azonban az álomvilág elérhetetlenségén túl már másról is szól. Most már nemcsak azt mondják meg, magyarázzák el nekünk, hogy mit láttunk (régi ,,jó" szocialista szokás), hanem azt is, hogy mit fogunk! Az igazság, mint olyan, megszűnik, végül már csak nézőpont kérdése lesz. Mi azt írtuk, azt mondtuk, amit írtunk, és amit mondtunk, mostantól ez az igazság. Még akkor is, ha nem.
Tessék mondani, akkor most innentől kezdve az igazság is átmegy monopoltulajdonba? Csak a csókosok számára kizárólagosan fenntartott monopóliummá válik?
Ugyan már! Azt írunk, amit akarunk, úgy sem néz utána senki!
Mindig lesz valaki, aki utána néz!
Mindig kell, legyen valaki, aki utána néz!
A hazugság csúnya dolgokra képes, de Önök soha ne feledkezzenek el arról, mert soha nem feledkezhetnek meg arról, hogy ,,az igazság szabaddá tesz"!
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-22 19:01:08, csütörtök
|
| |
| |
Kivel terveztetett Kóka?
A Kóka-villa szennyvízelvezetésének terveit az a mérnök készítette, aki egyben a
terveket engedélyező Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. alkalmazottja - értesült lapunk.
Utoljára frissítve: 2007. november 22., 06:50
A Kóka-villa csatornázási munkái már kiváltották a szomszédok haragját. Levelet
kaptunk, amelyben arra hívják fel a figyelmünket, hogy a Kóka-villa
szennyvízelvezetésének terveit egy olyan mérnök készítette, aki egyben a terveket
engedélyező Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. alkalmazottja. A levél írója szerint a
mérnök munkahelye és a közműcégnél vállalt munkái összeférhetetlenek egymással.
"Mérnökként, szakmámból adódóan, vállalok tervezési feladatokat. Az
engedélyeztetésbe viszont nincs beleszólásom, ezért nem látok összeférhetetlenséget
a két dologban" - közölte megkeresésünkre Markovits Zoltánné. Mint mondta, az
általa készített tervek ugyanolyan rostán mentek át, mint a többi elbírálandó
beadvány és fejlesztés. Ha probléma lett volna a tervekkel, akkor nem engedélyezte
volna a Fővárosi Csatornázási Művek a megvalósításukat.
Egyébként a sokat támadott beruházás nyomvonalát a Fővárosi Közgyűlés már korábban
kijelölte és jóváhagyta. Markovits Zoltánné hozzátette: éppen azért kérik fel
hasonló tervek elkészítésére, mert a mérnöki hivatásából és munkájából adódóan
tisztában van azzal, milyen elképzelések kivitelezhetők.
A szerkesztőségünkbe eljuttatott levél írója arról is tájékoztatott bennünket, hogy
az ügyben már megkereste a közműcéget, de választ ez idáig nem kapott.
(Magyar Hírlap)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 38
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1908
- e Hét: 5010
- e Hónap: 16121
- e Év: 169617
|
|
|
Offline
