|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:57:32, hétfő
|
| |
| |
Holdampf Lajos: Pattogatott kukorica
http://fusz.hu/node/7364
2007.11.26.
Ki látott már pattogatott kukoricagyárat? Senki.. A kukoricát meg kell termelni, majd valaki megpattogtatja, és szépen becsomagolja annyiért..Mennyiért?
Majd a kereskedő megmondja, meg az EU, hogy mennyi az annyi. ,,A tőke szabad áramlása". Mennyit termelhet a paraszt, az a kvóta. Dolgozz és élj. Ha máshogy nem, hát hitelből. Jelzálog a FÖLD. Tehát ennyi az annyi és punk-tum. Ez meg a liberalizmus.
A vásárló megveszi, távozás után reklamációnak helye nincs. Mondják azok, akiknek magához a pattogatott kukoricához semmi közük nincs. Mi bevesszük, megesszük még a romlott pattogatott kukoricát is. A magyar állam meg a bűnszövetkezet, ki mindezt fedezi, asszisztál a törvénytelenségekhez. (Bizonyítékokat, részleteket lásd Hír Tv műsorán.)
'Egyél libám, egyél már,
Nézd a napot lement már'
(népdal)
Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!
Ez maradt, meg a táncház, ahol kiizzadhatjuk a hülyeségeinket.
Ébredj magyar!!
Mi egy tehetséges, sokra hivatott nép vagyunk, csak el is kéne hinnünk.
Holdampf Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:55:46, hétfő
|
| |
| |
Siklósi Gergely: Az ÁVH kizárja a sajtót a magyarverésekről
http://fusz.hu/node/7367
2007.11.26.
Teljes médiablokádot hirdetnek a fennálló rend őrei honlapjukon.
Ennek része az utóbbi időben elhurcolt újságírók megfélemlítése, hogy ezután véletlenül se merjenek kimenni a tüntetésekre, megmozdulásokra filmezni, nehogy lássák az emberek, hogyan bánnak azokkal a polgárokkal, akik nem hajlandók birka módjára szó nélkül nézni, hogy kenyéradóik csöndben eladják az országot.
Csak remélhetjük, hogy miután őket is meghurcolták, nem a békés tüntetőket fogják lecsőcselékezni a cionista médiamunkások. Persze joggal kérdezhetnénk, hogy egy újságíró élete, testi épsége mennyivel fontosabb, mint egy felnyílt szemű átlagemberé, aki a magyar nemzet érdekében (ha hivatalosan nem is) valójában közfeladatot lát el. Mert minden embernek (főként a rend őreinek) alkotmányos feladata lenne (pártállástól függetlenül), hogy felszámolja/elzavarja ezt a népnyúzó politikai maffiát.
Miután a bíróság több esetben kénytelen volt elismerni a jogtalan elhurcolásokat, és pénzbeli kártérítésre ill. bocsánatkérésre (http://www.police.hu/friss/BRF-20071122_p5.html) kötelezte a militarista szellemű verőlegény-hordát, az ÁVH úgy gondolta (sajnos rájött), hogy célszerűbb inkább elküldeni/elhurcolni a sajtósokat a helyszínről, minthogy betartsák az EU más országaiban még elfogadott alapvető jogi normákat, és a békés tüntetéseket ne kezdjék el oszlatni. Erre néhány vadállat már tavaly okt. 23-án is rájött (hallható ez az egyik felvételen is: ,,Vigyázz, kamera!"), miközben pajzzsal a földre nyomtak, és körülállva megrugdostak egy védekezésképtelen magyart, de testületileg, úgy látszik, csak mostanában jutottak el idáig. Bizonyára elegük lett abból, hogy bírósági úton, inkasszóval emelik le a pénzüket (ill. az adófizetőkét) a számlájukról. Mivel az azonosító már kötelező (amit persze még így se visel mindenki), és elvileg már marcona képüket se takarhatják el, ezért az utólagos felelősségre vonást úgy próbálják megúszni, hogy a bizonyító eszközök használatát kizárják. Így aztán zavartalanul folyhat a hatalom csicskáinak ámokfutása.
Az a leginkább vérlázító a dologban, hogy sokszor a tömeg - látva a tüntetés eredménytelenségét - önmagától is távozna, mégis lerohanják őket a páncélos-pajzsos pribékek. Valószínű, hogy az egyébként értelmetlen gyújtogatásokra, cél nélküli vandalizmusra se kerülne sor, ha a héber rend őrei nem provokálnák a tömeget. Egyszer kipróbálhatnák, hogy nem jelennek meg egy tüntetésen. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem lenne semmi cirkusz. Pedig normális országban ilyen intézkedések után (vagy még előtte) már egyik képviselővel verték volna agyon a másikat. Franciaországban ennél, mint ami itt megy (csendes népirtás), sokkal kevesebbért hetek óta országos sztrájk zajlik, és nem egy-két órára állnak le, mint nálunk (kiröhögtetve magukat), hanem folyamatosan. Ezeknek aztán általában eredménye is van.
Hova lett az önérzet, egyáltalán az öntudat, magyarok?
Siklósi Gergely
Az AVH arra kéri a sajtót, hogy ne filmezzék, hogyan verik a magyart
KÉRJÜK A SAJTÓT!
2007.10.26. péntek 10:51
A rendőrség nyomatékosan kéri a média helyszínen lévő tudósítóit, hogy - biztonságuk érdekében - a rendőri felszólításnak mérlegelés nélkül tegyenek eleget. A kiszorítás, kiürítés, tömegoszlatás veszélyeztetheti az adott területen tartózkodók testi épségét.
A távozásra történő felszólítást követően a műveleti területen a kijelölt útiránnyal szemben mozgó, vagy a rendőri sorfal előtt egy helyben álló személyek akadályozzák a rend visszaállítása érdekében történő intézkedést, illetve a felszólításnak eleget tevő jogkövető személyek mozgását is.
Kérjük és köszönjük az újságírók megértését, mindenki érdekében tanúsított együttműködő magatartását.
BRFK Kommunikációs Osztály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:51:02, hétfő
|
| |
| |
Sérti az alkotmányt a miniszter javaslata
2007-11-26 21:48:32
A közoktatási törvény módosítására készül a kabinet. Ennek kapcsán jelentette ki azt Lamperth Mónika az MSZP pedagógustagozata előtt : " Ha igazi baloldali politikát akarnak folytatni, akkor felül kell vizsgálni a szabad iskolaválasztás lehetőségét." A miniszter szerint a közoktatási rendszernek esélyt kell adnia, segítenie kell a gyermekek otthonról hozott hátrányának ledolgozásában, kiegyenlítésében.
Azzal még egyet is értünk, hogy a közoktatási rendszernek esélyt kell biztosítania a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek az otthonról hozott negatívumok ledolgozásában. De a nemes elképzeléshez, megvalósítható koncepció az ötletelésen kívül nem párosult. Nem tagadjuk, hogy az oktatási rendszer egyik alapfeladata lenne a szegénységben élő családok gyermekeinek felkarolása segítése. De azzal, hogy elvesszük a lehetőséget azoktól, akik rendezett családokban rendezett körülmények között élnek és gyermekeik jövője érdekében hajlandóak őket akár más településen is nívosabb iskolában tanítatni, még nem teremtünk lehetőséget azoknak, akiket szeretnénk felkarolni.
Ezenkívül a miniszter kezdeményezése sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányának 67. § (2.) bekezdését, amely egyértelműen kimondja: " A szülőket megilleti az a jog, hogy gyermekének adandó nevelését megválasszák." Tehát a miniszteri kezdeményezés a szülőknek azon jogát hivatott elvenni, amely biztosítja a szerencsésebb sorsú családok gyermekeinek a nívosabb oktatást, akik megszerzett tudásukkal településük felemelkedését szolgálnák.
A szakmailag illetékes oktatási tárca nem utasította el alkotmányt sértő mivolta következtében a miniszter ötletszerű javaslatát, hanem megvizsgálásra alkalmasnak találja, ha belőle kész javaslat lesz. Ezzel a mentalitással az MSZP ismételten bebizonyította azt, hogy ugyanolyan antidemokratikus felfogású szervezet, mint jogelődje az MSZMP, mivel nem vonatkoznak rá a demokratikus normák és nyugodtan szembe menetelhet a Magyar Köztársaság Alkotmányával is. Persze a balatonösződi leleplező beszéd óta ezen nincs mit csodálkozni.
A szabad iskolaválasztás az MSZP antidemokratikus felfogása ellenére is alkotmányos alapjoga minden egyes magyar állámpolgárnak. A kormány pénz és befektetett munka nélkül akar kíván nívós oktatást produkálni, úgy, hogy 2004 óta változatlan a közoktatási normatíva és az idei tanévtől kezdve évente 15 - 30 milliárd forintot vontak ki az oktatásból. A színvonalas oktatáshoz tisztességesen megfizetett pedagógusokra, jól felszerelt iskolákra, korszerű tananyagra, minden településen az alapfokú oktatás és a szabad iskolaválasztás biztosítására van szükség, nem pedig ész nélküli ötletélésekre.
A miniszteri elképzelés megvalósítása esetén csak annyit érünk el, hogy a kormányzat eddigi tevékenysége következtében lezüllesztett oktatási rendszert tovább züllesztjük a középszerűség szintjére. Lamperth Mónika elképzelése nem old meg semmit, hanem egy újabb problémát teremt. Attól is elveszi a lehetőséget, aki eddig nem szenvedett hátrányt.
Harangi Fülöp
Kisgazda Polgári Kör
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:22:19, hétfő
|
| |
| |
Titokzatos kór támadta meg a képviselőket
2007.11.24. 23:01
http://terrormedia.blog.hu/
Különös betegség tizedeli az országgyűlési képviselőket. A betegség tünetei között szerepel a zavarodottság, valóságérzékelés képességének elvesztése és a mentális képességek visszafejlődése. Dr. Falus Ferenc, az országos tisztifőorvos szerint nincsen járványveszély, ugyanis a betegség csak parlamenti képviselőket fertőzhet meg.
"Egy ideje képtelen vagyok az önálló döntésekre, így mindig a frakcióval szavazok." - mondta Steiner Pál, az egyik fertőzött. "Steiner nincs egyedül a tüneteivel." - magyarázta kérdésünkre Falus doktor - "A betegség utolsó stádiumában a betegek már csak magasabb szocioökonómiai helyzetű egyének sugalmazására képesek irányítani az életüket." Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megbetegedett képviselők csak gazdagabb vagy nagyobb hatalommal bíró egyének utasítására képesek cselekvésre bírni magukat. A súlyosabb eseteknek már a mindennapi rutin véghezvitele is gondot jelent. Orbán Viktornak például gyakran mobiltelefonon kell utasítania dr. Répássy Róbertet, hogy jöjjön már be végre dolgozni. A honatya ugyanis gyakran képtelen magától eldönteni, hogy a jobb vagy a bal kezével törölje ki a fenekét, így többnyire a toaletten ragad. "Mindig mondja a Viktor, hogy csak jobb kézzel Robikám, de amikor ott vagyok a papírral szemtől-szembe, mindig elbizonytalanodok, muszáj hogy megerősítse a dolgot." - panaszkodott Répássy.
Az első vizsgálatok szerint a betegség elsősorban a listán bejutott képviselőket fertőzi meg. Náluk az első tünetek már a listára kerüléskor is jelentkeznek, még azelőtt, hogy a listát az emberek megszavazták volna. (A magyar választási rendszerben a képviselőknek több mint a felét listákra leadott szavazatokkal juttatjuk be a parlamentbe. A listákat a pártok állítják össze.) A helyzet roppant tragikus, a legtöbb listás képviselőn már jelentkeztek a tünetek mind kormány, mind ellenzéki oldalon. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor nagylelkűen vállalták, hogy kézi vezérléssel irányítják a parlamentet, azonban ezt a sziszifuszi munkát még e két nagyformátumú politikustól sem váratjuk el hosszú távon. Talán, ha megszüntetnénk a listás szavazást, végre nyugdíjba vonulhatna a két öreg tróger. A tisztifőorvos szerint a betegséget valószínűleg a parlamentben rekedt őspatkány terjeszti a honatyák között.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:14:24, hétfő
|
| |
| |
A féltudású elit alternatívája
Publius Hungaricus* - publius.hungaricus@gmail..com
| 2007. november 26., hétfő 13:04
Ez így nem mehet tovább. Ha ezen a pályán haladunk, akkor kulturális és gazdasági
értelemben is periféria sodródunk. A nyolcvanas évek mutyivilágából kinőtt, és azóta
több generációba is replikálódott féltudású, szűk látókörű elitet le kell váltani.
Az ország, a nemzet és a magyar társadalom ügyeiről felelősen gondolkodók mára
szinte kivétel nélkül eljutottak arra a következtetésre, hogy ,,ez így nem
mehet tovább". Nem mehet tovább, mert jelenlegi viszonyaink állandósulása
tartós leszakadást, a nyugati fejlődési modellhez való újracsatlakozási lehetőségünk
elszalasztását eredményezheti. Amint azt az elmúlt másfél évtized vergődése mutatja,
a külső környezetünk drámai változásai nélkül is könnyen amolyan közép-európai
Argentína válna belőlünk.
Ezen túl azonban két olyan, az egész nyugati civilizációt átfogó folyamat is
alakítja sorsunkat, amelyek súlyát nehéz lenne túlbecsülni, és amelyek drámaian
felerősíthetik víziótlan sodródásunk hosszú távú negatív hatásait. Az egyik a magyar
gazdaság megállíthatatlannak tűnő integrálódása az európaiba, a másik a kulturális
globalizáció.
Az európai gazdasági integráció hatására a következő másfél-két évtizedben el fog
dőlni, hogy az új tagországok csatlakozása nyomán kialakuló nagy európai
munkamegosztásban milyen tevékenységek fognak hazánkban koncentrálódni. Magas szintű
képzettséget igénylő, nagy döntési szabadsággal járó és nagy nyereséget termelő
feladatok vagy elsősorban szakmunka típusú, utasítás-végrehajtás logikájú, kevés
nyereséget termelők.
A cikk a hirdetés után folytatódik h i r d e t é s
Az előbbi, ha úgy tetszik az ír változat, azt jelentené, hogy hazánk prosperáló
pályára áll, képes hosszú távú perspektívát nyújtani tehetséges fiainak, és a
gazdasági élet logikája megerősíti a magabíró, az államtól és a nagy szervezetektől
független állampolgárok státuszát.
Az utóbbi, a portugál modell, az állandósult rövid távú recesszió-konjunktúra
ciklusok világa, ahonnan értelmes munkalehetőségek híján menekülnek a képzett
fiatalok, és ahol az emberek egy meghatározó része nagy nemzetközi vállalat távoli
filiáléjának bennszülött munkatársa.
Ha az elmúlt húsz év által meghatározott pályán haladunk tovább, a gazdasági és
kulturális értelemben vett perifériára szorulás gyakorlatilag biztosra vehető.
Ezzel párhuzamosan - de jelentős részben függetlenül - felgyorsult a
kulturális globalizáció, azaz a nemzetek kulturális önállóságának gyengülése. A
tömegkommunikációs és kulturális piac erőteljes nemzetköziesedése az ízlés és ezzel
együtt a kultúrafogyasztók által támogatott alkotások homogenizálódását is
eredményezi. Ez a folyamat - a gazdasági integrációhoz hasonlóan - ki
fogja termelni néhány nyertesét és nagyszámú vesztesét.
Az előbbiek nagy, országhatárokon átívelő régiók kulturális centrumaivá válnak, és
természetes gyűjtőhelyet és referencia pontot jelentenek az így lefedett területek
tehetségei számára. Miközben az ilyen kulturális központok szükségszerűen
kozmopolita nagyvárosok, paradox módon ezek képesek leginkább eltartani és
megtermékenyíteni a helyi nemzeti kultúrát is (lásd Barcelona és Dublin példáját).
Az alternatíva meglehetősen lehangoló, különösen egy olyan, önmagát elsősorban
magaskultúráján keresztül meghatározó nemzet számára, mint a magyar. A kulturális
globalizáció perifériáján ugyanis döntő többségében fogyasztók laknak. Az alkotók
elköltöznek, elhallgatnak, vagy a rendelkezésre álló szűkös pénzeszközökről
folytatott szánalmas belterjes vitákba süppednek. A periférián fokozatosan leépül az
értő közeg, elfogy a pénz, és a nemzeti kultúrát önmegvalósító paprikajancsik
hibernálják hosszú-hosszú időre.
Hungaricum
Magyarul: sorsfordító időket élünk. A következő egy-két évtized fejleményei nagyon
hosszú időre meg fogják határozni hazánk helyzetét. Ahogyan a kiegyezés vagy a
szovjet megszállás fél évszázadra kijelölte az ország mozgásterét, ugyanúgy az
európai gazdasági térbe való betagozódásunk és a kulturális globalizációra adott
válaszunk is hosszú időre meghatározza jövőnket. Ha az elmúlt húsz év által
meghatározott pályán haladunk tovább, a gazdasági és kulturális értelemben vett
perifériára szorulás gyakorlatilag biztosra vehető.
Az ezígy
Igaza van tehát mindenkinek, aki úgy érzi, hogy ez így nem mehet tovább. Ameddig
azonban nem értjük, hogy mi is az ez és az így, és még inkább, hogy mit is kellene
változtatni ahhoz, hogy ne legyen ezígy, addig legfeljebb keseregni és hőzöngeni
tudunk, saját árnyékunkon átlépni viszont aligha.
miénk a fejlett világ egyik legnagyobbra hizlalt állami szektora
Az ezígy tünetei jól ismertek. Például az, hogy miénk a fejlett világ egyik
legnagyobbra hizlalt állami szektora, de az állami oktatás és egészségügy minőségi
mutatói katasztrofálisak. Közben tudományos és kulturális szempontból még csak
részei sem vagyunk a nyugati fősodornak.
Politikai elitünk pedig nemcsak, hogy elfogadható helyzetelemzést, ne adj\' Isten,
kitörési stratégiát nem tud felmutatni (aki az előbb arra gondolt, hogy ,,na de
a reformok" vagy ,,na de a Nemzeti Konzultáció", az kérem most
hagyja abba az olvasást), de belterjességével, rövidlátásával és korrumpáltságával
kifejezetten nehezíti helyzetünket. És akkor még nem beszéltünk a valóban nagy
léptékű problémákról: a drámai népesedési helyzetről, a magyar cigányság teljes
kiúttalanságáról vagy nyugati szövetségi viszonyaink erodálódásáról.
Az ezígy azonban nem e jelenségek összesége. Sokkal inkább az a belső logika, ami
összekapcsolja őket, ami biztosítja a fennmaradásukat, ami ellehetetleníti a
változást, és asszimilálja vagy elkergeti a változtatni vágyókat. Az ezígy nem egy
párt, nem egy érdekcsoport, mégcsak nem is egy generáció. Az ezígy normák és
magatartásminták összesége. Az az íratlan szabályrendszer, ami mentén a magyar elit
játszik.
Az ezígy pillérei
Az ezígy három, egymást erősítő pilléren nyugszik: a féltudás tudásként való
elismerésén, a teljesítményelv ignorálásán, valamint az egyéni felelősség tagadásán.
A mai elit két évtizedes sikertelenségének egyik legfőbb oka, hogy a nyolcvanas
években szerzett és gondosan konzervált féltudását valódi tudásként értelmezték.
Elhitték maguknak, hogy nemzetközi szinten is értékelhető ismeretekkel,
tapasztalatokkal bírnak, hogy nem kellene másoktól tanulniuk, hogy ők és csakis ők
tudják, hogy mi kell ennek az országnak (erről bővebben lásd
A féltudású magyar elit [1]
című cikkben).
Féltudásukkal nem az az alapvető probléma, hogy sok mindent nem tudnak, hanem az,
hogy mennyi mindenről nem tudják, hogy nem tudják. Képtelenek megkülönbeztetni a jó
ötletet a bizarrtól, a hasznos tanácsadót a lézengő rittertől, általában a releváns
tudást a kóklerségtől.
nekünk csak sztárjaink vannak, elismert szakembereink nem nagyon
Az elit féltudása pedig lehetetlenné tette, hogy a teljesítmény meghatározó mérce
legyen Magyarországon. Releváns tudás hiányában ugyanis a magyar elit nem volt és
máig nincs abban a pozícióban, hogy hazai eredményeket nemzetközi kontextusban
értékeljen. Ezért volt képes sikeresnek deklarálni az elmúlt két évtized különböző
időszakaiban a pártvagyon, a kárpótlás, a privatizáció, a nyugdíjreform, az
autópálya-építés-finanszírozás vagy éppen az egészségügyi reform kezelését.
Külhoni tapasztalatokkal összevetve látható, hogy koncepcionálisan el volt rontva és
még rosszabbul volt végrehajtva mindegyik, de itthon örülni kellett nekik.
Természetesen az egyes emberek szakmai megítélését sem a teljesítményük, hanem az
eliten belüli babonák és hiedelmek vagy éppen személyes népszerűségük határozza meg.
Ezért aztán nekünk csak sztárjaink vannak, elismert szakembereink nem nagyon.
Teljesítményelvárás híján pedig nem lehet szó egyéni felelősségről sem (persze
elméletileg lehetne morális alapú felelősségkoncepciónk, de Magyarországon ez
tényleg csak elméleti alternatíva). Sokan megírták már: egy szint felett hazánkban
egyszerűen nem lehet megbukni. És ez nemcsak az államhoz közel, a politikában, az
akadémiai szektorban vagy a közmédiában igaz. Még a látszólag teljesítményelvű
üzleti életben is mindig találni egy-egy haveri bankhitelt, egy kis állami
támogatást vagy egy önkormányzati megrendelést, amivel elkerülhető a kudarc.
Az ezígy és a közérdek
Amilyen rossz a féltudás, valamint a teljesítményelv és az egyéni felelősség hiánya
az országnak, annyira kellemes az elit tagjainak. Az ezígy-ben ugyanis a pozíciók
megtartásához se tudással bírni, se teljesíteni nem kell, elég ha az ember a körön
belül van. Az ilyen elit nem alkotásra rendezkedik be, hanem szerzésre.
Az üzleti elit, a magyar mágnások döntő többsége vagy a korábbi állami vagyon áron
aluli megszerzésével (privatizáció), vagy az államnak történő túlárazott
beszállítással (állami megrendelések), esetleg a törvények nyílt kijátszásával
(számlagyárak, csempészet) szerezte vagyonát.
A politikai elit önnön mindennapi betevőjét az állami és önkormányzati megrendelések
- eufemisztikusan pártfinanszírozásnak nevezett - intézményesült
megcsapolásval teremti meg.
A honi kulturális és tudományos elit tagjai pedig szinte kizárólag - egy
felkent személy vagy egy párt iránti - lojalitásban versenyezve próbálják
biztosítani a fő megélhetési forrásuknak számító állami támogatásokat.
a mai magyar elit nem tanult meg alkotni
A köz érdeke számára előnyös alkotó tevékenységek egyszerűen nem kifizetődőek. Miért
teremtsen valódi versenyelőnyt a vállalkozó, ha legalább annyit kereshet túlárazott
állami beszerzésekből vagy ,,alternatív csatornákon" kompenzált állami
támogatásokból? Miért gyötörje magát a politikus távlatos problémákkal, ha a média
és a médiából tájékozódó szavazók nem ezt kérik számon? Miért próbáljon valódi
művészi vagy tudományos értéket teremteni valaki, ha az állami pénzt politikailag
motivált látszattevékenységért ugyanúgy megkapja? Miért foglalkozzanak a magyar elit
tagjai az európai gazdasági térbe való integrálódásunk vagy a kulturális
globalizáció lehetőségeivel és veszélyeivel, ha enélkül is pozícióban maradnak?
Az ezígy ellentétbe állítja a köz érdekét az elit tagjainak egyéni érdekeivel. Az
elit tagjai a köz kárára boldogulnak. És mostanra nem csak a motiváció a probléma.
Mivel sohasem volt rákényszerítve, a mai magyar elit nem tanult meg alkotni,
építkezni. Az egész nemzetet érintő összetett kihívások kompetens kezelése minden
ország elitjének nehéz feladat. Az ezígy csak ,,szerezni" tudó elitjének
azonban megoldhatatlan próbatétel.
Az ezígy egyenes adásban: az egészségügyi reform
Az ún. egészségügyi reform története jól illusztrálja e tényt. Egy nagyvállalat
teljes átalakítását legalább egy évig szokták előkészíteni, hasonló méretű állami
intézményeknél ez kicsit hosszabb időt vesz igénybe, míg az igazán összetett nagy
rendszerek (és az egészségügy vita nélkül ezek közé tartozik) esetében ez
rendszerint két-három évig tart. Két-három évig.
Hazánkban az egész egészségügy átalakításának előkészítésére hat hónap jutott.
Kevesebb, mint amennyit például az egyik legnagyobb hazai vállalat szánt
adminisztrációs funkciói kiszervezésének előkészítésére. Ki gondolhatta komolyan,
hogy ilyen felkészüléssel a rövid távú költségcsökkentésen túlmutató, valódi
minőségjavulást eredményező változtatások valósíthatóak meg?
A féltudásúak együgyű magabiztosságával tették fel erre egész kormányzati ciklusuk
sikerét.
Csak az, aki nemcsak soha nem látott ilyesmit, de még csak nem is olvasott róla; aki
még azt sem tudja, mit használjon referenciának; aki azt gondolja, hogy a vezetés a
deklarációkban merül ki; és aki elhiszi, hogy a ,,mieink" (a
progresszívek, a nemzetiek, a liberálisok - kinek mi tetszik) tényleg
mindenhez értenek. Röviden, a jelenlegi magyar elit.
A kormány látványosan bízott abban, hogy ezt az ügyet ilyen megközelítéssel sikerre
lehet vinni. A féltudásúak együgyű magabiztosságával tették fel erre egész
kormányzati ciklusuk sikerét. Az ellenzék szerint nem is volt szükség változtatásra,
esetleg több pénz kellett volna a rendszerbe. Mintha nem az lenne a helyzet, hogy
más posztkommunista országok lényegesen kevesebb pénzből három-négy évvel magasabb
várható élettartamot biztosítanak.
A legrosszabbak azonban a magyar közélet hivatalos szakértői voltak. Egy szót sem
szólnak a megvalósítás esetleges nehézségeiről, hanem csak jönnek a
nyolcvanas-kilencvenes évek mozgalmi küzdelmeiből ittragadt toposzaikkal: magán
egyenlő tökéletes; állami egyenlő nemzeti; állami egyenlő pazarló; magán egyenlő
kizsigerelő. Ja, meg hogy a reformnak mindig örülni kell.
Az ezígy tartalékai
Bár a jelenlegi magyar elitnek köszönheti világra jöttét, az ezígy sajnos szülei
nélkül is életképes. Képes ugyanis arra, hogy lassan, de biztosan szocializálja a
következő generációkat, és ezzel átörökítse, fenntartsa önmagát. Elég csak XY
ifjúpolitikusra, esetleg AB-re, a mutyiból meggazdagodott fiatal BMW-sofőrre,
továbbá CD-re, a politológusnak nevezett médiatitánra vagy EF-re, a magát kifejezni
csak magyarul képes harminc körüli egyetemi adjunktusra gondolni. Ők ugyanúgy az
ezígy oszlopai, mint tizenöt vagy harmincöt évvel idősebb mestereik.
semmi garancia sincs arra, hogy egyhamar kilépünk a mutyi világából
Az erős túlélési képesség nem csak az ezígy sajátja: az egymást kölcsönösen erősítő,
intézményesült szabályokról nagyon sokan leírták már, hogy ún. pályafüggőséget
alakítanak ki, azaz könnyen túlélnek akkor is, amikor az őket létrehozó eredeti
körülmények már rég nem állnak fenn. A pályafüggőség iskolapéldája a szicília
maffia, ami évszázadok óta megannyi közszolgálati tevékenységet lát el: sokkal jobb
módszerek is lennének ezen állami feladatokra, de olyan sokan érdekeltek a rendszer
fenntartásában, hogy eddig minden változtatási kísérlet előbb-utóbb elbukott.
Miniszteri beszéd
A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy semmi garancia sincs arra, hogy egyhamar
kilépünk a mutyi világából. Sőt tudatos és eltökélt változtatási szándék hiányában
egészen biztosan hosszú időn át megragadnánk e viszonyok közt.
Az ezígy és a turáni átok
A ,,szerencsésebb történelmi fejlődésű" országokban az íratlan szabályok
biztosítják, hogy az elit tagjainak érdekük legyen a közösségi célok előmozdítása
is. Nálunk is lehetne amúgy csinálni. A pályafüggőség nem azonos a turáni átokkal. A
,,nálunk ez mindig így volt, ezért mindig is így lesz" típusú érvek
pusztán a tehetetlenek, a lusták és az örök megalkuvók kényelmes kifogásai a
sodródásra.
normálisabb közegben az ő féltudásuk csak félpénzt érne
Megannyi példa van olyan nemzetekre, amelyek képesek voltak kilépni káros
szabályaik, szokásaik, normáik szorításából. Az írek közel két évszázad nyomorúságát
és hanyatlását rázták le magukról az elmúlt huszonöt évben, a finnek egy még
hosszabb ideig tartó gyarmati és félgyarmati lét okozta szellemi rabszolgaságból
emelkedtek fel alig egy emberöltő alatt. Az ezígy-ből való kitörés természetesen
lehetséges.
Mai elitünkkel azonban nem fog menni. Se nem akarnak, se nem tudnak a viszonyokon
változtatni. Nem akarnak, mert egy normálisabb közegben az ő féltudásuk csak
félpénzt érne. De nem is tudnak, mert már túl sok időt töltöttek el az ezígy-ben (és
általában sehol máshol) ahhoz, hogy képesek legyenek máshogy és valóban másban
gondolkodni.
Az ezígy legyűrése
Egy másik, más szabályok szerint működő elit kell tehát. Ehhez a jövő magyar
elitjébe aspiráló mai húszasoknak és harmincasoknak (és persze az idősebb generáció
ezígy-et maga mögött hagyni képes néhány tagjának) egy teljesen új szabályrendszert,
az amúgy-ot kell bevezetnie és követnie. Nincs mire várni, ezt már most el kell
kezdeni. Az alapoknál.
(I) A féltudásból a tudás felé
Újra kell fogalmaznunk, hogy mit tekintünk releváns tudásnak. Meg kell ismerni azt,
amit a valódi tudás mércéjének szokás tekinteni a nyugati civilizációban: a logikát,
a tények keresését és tiszteletét, valamint az egészséges kételyt önmagunkkal
szemben.
Ez azonban ma itthon, a mai elit tagjai által uralt iskolákban és munkahelyeken
lehetetlen vállalkozás. Egyszerűen nincs kitől megtanulni (tisztelet a nagyon ritka
kivételnek). A releváns tudás felismerésének, azonosításának készségét külföldön,
Nyugat-Európában vagy Amerikában lehet elsajátítani.
A sikeres adaptációhoz azonban meg kellene ismerni az országot és a magyar
társadalmat.
Ez azonban nem elegendő. A külhonban szerzett tudást adaptálni kell hazánkra.
Miközben a nemzetközi tapasztalatok rendkívül értékesek, egyik sem alkalmazható egy
az egyben Magyarországon. A sikeres adaptációhoz azonban meg kellene ismerni az
országot és a magyar társadalmat. Nemcsak Budát, az V. kerületet és a főváros körüli
műfalvakat.
Legalábbis sejteni kellene, hogy mik a legfontosabb kérdések egy tanyán, egy
kisvárosban vagy egy cigányputriban, hogy miért költözik el valaki Írországba, és
hogy miért marad Borsodban. Az amúgy-ban csak az a tudás tekinthető relevánsnak, ami
a megismerés nyugati civilizációban elfogadott alapjaira és a hazai viszonyok átfogó
ismeretére épül.
(II) A teljesítmény rangjának helyreállítása
Be kell vezetnünk a teljesítményt mint kiemelt fontosságú értékmérőt. Sajnos, ezt
nehéz lenne itthon megtanulni, hiszen kis szigetektől (bizonyos sportágaktól, az
üzleti élet néhány szegmensétől) eltekintve hazánk nem e logika mentén működik.
Megint csak a nyugati tapasztalatszerzés marad az egyetlen széles körben elérhető
alternatíva.
Ahhoz, hogy az egyének megítélésében a teljesítmény valóban fontosabbá váljon, mint
a szándék, le kell győzni még egy jelentős akadályt. A jövendő elitbe aspirálók
többségének hinnie kell abban, hogy az alapvető kérdésekben ugyanaz a cél vezérel
mindannyiunkat: egyikünk sem akar leszámolni a másikkal, egyikünk sem akarja tönkre
tenni a másik egzisztenciáját, és mindegyikünk az ország és a nemzet előnyét
kívánja.
mélyen rögzült félelmekről és mondjuk ki, utálatról van szó
Most ugyanis ennek az ellenkezője igaz, és ezáltal a vélelmezett szándék (azaz, hogy
ki a ,,mi emberünk", akitől nem kell félni) sokszor szükségszerűen
tromfol minden más szempontot. E kérdésben különösen nehéz lesz megoldást találni,
hiszen mélyen rögzült félelmekről és mondjuk ki, utálatról van szó - még a fiatalabb
generációkban is. Első lépésben meg kell találni azokat a célokat, amelyek
nyilvánvalóan közösek, és ezek érdekében kell megpróbálni együtt dolgozni.
Nem elég azonban, ha a teljesítmény a fokmérő, fontos az is, hogy mércéje a nyugati
civilizáció egésze legyen. Jól felfogott érdekünk, akárcsak természetes büszkeségünk
azt követelik, hogy az amúgy ne fogadja el teljesítménynek azt, ami tőlünk
nyugatabbra nem ütné meg a mércét. Európai uniós tagságunk és a kulturális
globalizáció nemsokára házhoz fogják hozni a nyugati versenytársakat. Már nem sokáig
lehet előlük elbújni, itt az ideje, hogy elkezdjük hozzájuk mérni magunkat.
(III) A felelősség kultúrájának kialakítása
S ha végre lesz egy magyar elit, amelyik meg tudja különböztetni a tudást a
féltudástól, és amelyiknek valódi mérce lesz a teljesítmény, akkor kialakulhat a
felelősség kultúrája. Ehhez elengedhetetlen, hogy gazdája legyen a sikertelenségnek
is, hogy következtetéseket vonjunk le a kudarcokból, és persze, hogy lapátra
kerüljenek a teljesen alkalmatlanok.
Óriási szükség lenne minderre, mert csak így alakítható ki a folyamatos
visszacsatolások azon rendszere, amellyel kiemelkednek az alkotni tudók, és helyükre
kerülnek a kontárok, azaz amely gondoskodik a fiatal amúgy fennmaradásáról.
A változás első jelei
Az ezígy alapjai már nem olyan erősek, mint öt évvel ezelőtt. A magyar elit
legitimációja rendkívül meggyengült az elmúlt években. Az ország jelenlegi állapotán
lemérhető kudarcuk - különösen a szomszéd országok éles kontrasztjának
fényében - megrendítette a fiatalabbak és az önállóan gondolkodó idősebbek
bizalmát.
A külföld pedig - ami a kilencvenes évek közepén az ő dicsőségük hamis
himnuszát zengette - olyannak látja őket, amilyenek: belterjesek,
anakronisztikusak és víziótlanok.
Az ő egzisztenciájuk már nem függ a mai magyar elit kényétől-kedvétől.
A mostaniaknál felelősebb, nyitottabb és sikeresebb új magyar elit kialakítását nem
kell a nulláról kezdeni. Egyrészt az elmúlt évtizedben a magyar egyetemisták
jelentős része már tanult külföldön, nem elhanyagolható hányaduk pedig kifejezetten
nívós intézményekben képezhette magát.
Idegennyelvtudásuknak köszönhetően ők már nem csak helyi zseniktől hallhatnak a
világ dolgairól, képzésüket, világképük alakítását nem monopolizálhatja a magyar
elit. Sőt külföldi tapasztalatuk lehetővé teszi, hogy egyértelműbben lássák a hazai
helyzet fonákságait, illetve a megoldási alternatívákat, mint a szinte csak magyar
tapasztalatokkal rendelkező mai vezető réteg.
Másrészt hazánk az európai gazdaságba történő integrálódásának mellékhatásaként az
elmúlt évtizedben számos fiatal magyar vállalkozó, menedzser, kutató és művész
kezdhetett nemzetközi karriert. Közülük jó néhányan sikeressé is váltak. Az ő
egzisztenciájuk már nem függ a mai magyar elit kényétől-kedvétől. Mivel számukra az
ezígy világa teljesen idegen és taszító, az azzal való szakítás egyik legfontosabb
támaszai lehetnek.
A következő lépések
Bármennyi biztató jelet is vélünk azonban felfedezni, el kell felejtenünk a
,,forradalom lájt" típusú elképzeléseket. Nincs olyan csodaszer, ami
egyszerre megszabadít minket az ezígy-től. Aki azt állítja, hogy az elmúlt huszonöt
év (és a többiről most ne is beszéljünk) sarát gyorsan magunk mögött hagyhatjuk, az
ostoba, vagy a szavazatunkra vadászik.
A sokak által áhított új politikai párt is csak a mai elitre tudna támaszkodni, és
hamarosan ugyanúgy beszippantaná az ezígy, mint a jelenlegieket. Önmagában nem
gyógyír az állam leépítése sem, mert bár közintézményeink valóban az ezígy
legerősebb bástyái, a keletkező űrt hű szövetségeseik, az államból élő vállalkozók
töltenék be - cseberből vederbe.
Valami miatt azonban nagyon kevés hasonló példa van.
El kell fogadni, hogy az amúgy kialakítása egy-két évtizedig is eltart majd. Az
ugyanis nem egy könyv vagy egy törvény, amit egyszer meg kell írni, aztán mindenki
követi, hanem egy normarendszer, ami csak fokozatosan alakítható ki, és amit csak
lépésről lépésre lehet érvényesíteni. Az amúgy felépítéséhez alkotásra és tanulásra
van szükség, ezek a tevékenységek pedig szükségszerűen sok időt igényelnek.
Aki részt akar venni mindebben, az valószínűleg nem teheti meg, hogy ne szerezzen
számottevő tapasztalatot tőlünk nyugatabbra. Nem azért, mert ott mindent tudnak,
hanem mert annyi minden van, amit csak ott lehet elsajátítani. Bármennyi fecske is
jön majd azonban haza Nyugatról, nem lesz elég a tavaszhoz. Egyenként, egyénenként
ugyanis a legelszántabbakat is bedarálná vagy elüldözné az ezígy.
Olyan szervezetekre és közösségekre van szükség, ahol a releváns tudás fontossága és
a teljesítményorientáció gyökeret ereszthet és szárba szökhet. Ezek a mini amúgy-ok
megvédhetik az oda tartozókat az első időszakban. Olyan kutatói csapatok kellenek,
mint a Roska Tamás vagy a Simonyi Károly vezette; olyan cégek, mint a Concorde vagy
a Graphisoft; olyan és olyan kezdeményezések, mint a Bűvös Szakács [2] vagy a
Csillagszemű Táncegyüttes; olyan orgánumok, mint az Info Rádió.
Valami miatt azonban nagyon kevés hasonló példa van. Minden bizonnyal azért, mert az
ezígy-ben túl sok mindennek kell szerencsésen együtt lennie ahhoz, hogy ilyen
kezdeményezések sikeresek legyenek. Egyszerre kell egy jó üzleti vagy
,,társadalmi" vállalkozó, tőke, szellemi társak, és persze kapcsolatok.
jó pár ügyben tíz év múlva egyszerűen késő lesz
Az amúgy ügyéért tenni kívánók döntő többségének ma még hiányzik egy-két tényező a
fentiek közül. E lyukak betöméséhez olyan koordinációs intézmények kellenének, amik
lehetővé tennék, hogy a hiányzó tényezők iránti kereslet megtalálhassa a kínálatot.
Olyan szervezeteket és fórumokat kell létrehozni, amelyek kapcsolatot teremtenek az
amúgy-ban érdekelt vállalkozó szelleműek között - anélkül, hogy amolyan
központként megpróbálnák megmondani, hogy mit is csináljanak a többiek.
Az amúgy-ért tenni szándékozó csoportok közül pedig néhánynak fel kell vállalnia
nemzeti stratégiai kérdések nyilvános elemzését, sőt azokban megoldási lehetőségek
azonosítását és megvalósításuk előmozdítását is. Részben azért, mert az ezekben
elért siker rendkívül nagy láthatóságot és legitimációt biztosítana az amúgy
ügyének.
Maratoni
De még inkább azért, mert jó pár ügyben tíz év múlva egyszerűen késő lesz. Az
európai gazdasági térséghez való integrációnk stratégiája vagy a kulturális
globalizációhoz való viszonyunk például éppen olyan kérdések, amikre nem halogatható
a válasz, mert később már nem leszünk döntési helyzetben.
Ha a következő egy-két évben sikerül néhány nagy és számos kisebb kérdésben
hitelesen újat mondani, nívós vitát provokálni, akkor kijelenthető lesz, hogy
tényleg megtettük az első lépéseket. Hogy van reális alternatíva. Hogy a nyolcvanas
évek sem tartanak majd örökké.
* Publius álnéven - Publius Valerius Publicola római konzul emlékére -
az Egyesült Államok alapító atyái (Hamilton, Madison és Jay) publikálták híres, a
föderális állam kialakulását alapvetően meghatározó, alkotmánymagyarázó
cikksorozatukat 1787-88-ban. A szerző első cikkét A féltudású magyar elit címmel
idén februárban közölte az Indexen.
A cikkben hivatkozott linkek:
· [1]
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/
· [2] http://buvosszakacs.blog.hu/
Adatvédelmi nyilvántartási számunk: 634-0005 Jognyilatkozat és tájékoztatás:
http://www.lx.hu/jog
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:05:25, hétfő
|
| |
| |
Erős várunk nekünk az Isten!
2007.11.26.
Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, a magyar nemzet pártoktól független keresztyén képviselője bejutott a cionista, egykori kommunistáktól hemzsegő, magyarellenes oroszlánbarlangba, azaz, az Európai Parlamentbe. Isten adjon erőt a püspöknek, hogy nemzetünket és annak céljait szolgálja, szolgálhassa. Egyben köszönetet kell mondanunk a Fidesz vezetésének, hogy csaknem húsz éves politikai pályafutásuk első pozitív lépéseként támogatták a püspök győzelmét azzal, hogy részt vettek székelyföldi kampányában, a volt "magyar" és (árnyék)székely kommunista besúgók és nemzetárulók legnagyobb bánatára.
stoffán, v, 2007-11-25 22:17 Jobbik.Net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 21:02:51, hétfő
|
| |
| |
2007.11.25.
A grúziai példa
Hasonlóan kezdődött minden, mint nálunk tavaly, Gyurcsány elhíresült öszödi beszéde után. Grúziában vagyunk. November 2-án, pénteken, az un. ,,rózsás forradalom" kitörésének 4. évfordulóján. Egy 40-50 ezer főből álló tömeg verődött össze ezen a napon a tbiliszi parlament épülete előtt - igaz, nem spontán, hanem az ellenzéki pártok felszólítására. /Ellenzéki források 100 ezer főre becsülték a tömeg létszámát./ A felszólalók hangoztatták: olyan kormányt akarnak az ország élén látni, amely nem rabszolgaként bánik polgáraival, hanem a nemzet érdekében cselekszik. Elhangzott az is, hogy addig fognak tartani a tüntetések, amíg a követelések nem teljesülnek. /Honnan is olyan ismerős ez?/ És mit követeltek? Mindenekelőtt azt, hogy a tüntetők szerint korrupt és diktatórikus módszereket alkalmazó kormány ne akarja a jövő év tavaszán esedékes választásokat mindenféle trükkökkel későbbre halasztani.
Az amerikaiak támogatásával a ,,rózsás forradalom" nyomán hatalomra jutott Mihail Szaakasvili elnök ugyanis valóban jó ideje igyekszik a voksolás idejét minél távolabbi időpontban kitűzni. Talán abban bízik, idővel beérnek neoliberális ,,reformjainak" a gyümölcsei? Mert a makrogazdasági mutatók kétségkívül javultak az elmúlt négy évben, de ahogyan az lenni szokott ebben a globális kapitalista rendszerben, a nép mindebből semmit nem vesz észre. A bankárok meg a külföldi befektetők rohamosan gazdagodnak, a nép azonban inkább csak szegényedik. Így tehát a megélhetési nehézségek is jócskán fokozták a tömegek indulatait. Ami pedig a kormány diktatórikus módszereit illeti, sok tüntető tábláin ,,nem félek" felirat volt olvasható. Hát talán ebben az igazán Amerika-és Nyugat-barát rendszerben félni kellene? A tüntetésen felszólaló ellenzéki vezetők élesen kirohanásokat intéztek Szaakasvili elnök önkényes vezetői módszerei ellen. De szóvá tették azt is, hogy nem is oly rég, légből kapott korrupciós vádak alapján rövid időre őrizetbe vették Irakly Okruashvilit, korábbi honvédelmi minisztert, aki az elnök egyik legkeményebb ellenfelévé vált az utóbbi időben. A hatóságok állítása szerint a politikus orvosi kezelés céljából külföldre távozott. Hollétéről azonban igazán senkinek nincs pontos információja. /Állítólag Németországban tartózkodik./ Ez a kínos közjáték pillanatok alatt megteremtette a korábban széthúzó, megosztott ellenzéki pártok egységét.
A hűvös, esős idő ellenére a tüntetők nap, mint nap megjelentek a parlament előtt. A rendőrség nem épített kordont, sőt a kormány közölte: tiszteletben tartja a szabad véleménynyilvánítás jogát, és a tiltakozók addig maradhatnak, ameddig akarnak. A hatóságok részéről azonban elhangzott a figyelmeztetés: a ,,közlekedés akadályoztatását" nem tűrik el, de azt sem engedik, hogy a tüntetők sátrakat állítsanak fel a belváros szívében. Eltelt néhány nap, a tüntetések békésen zajlottak, rendőröket sem igen lehetett látni. Csakhogy a demonstrálók ,,nem mentek haza", ezért a kormány elhatározta magát a cselekvésre. Szaakasvili elnök televíziós beszédében kijelentette: a tiltakozásokat Moszkvából irányítják. Nem sokkal később a tbiliszi állami televízióban bemutattak egy olyan videofelvételt, amelyen orosz diplomaták és ellenzéki vezetők találkoztak ,,titokban". A tiltakozó mozgalmak vezetői azonnal határozottan cáfolták a vádakat, a videofelvételt hamisítványnak bélyegezték. A tüntetéseken pedig immár nem csupán mielőbbi és tiszta választásokat követeltek, hanem immár az elnök lemondását is.
November 7-én, a tüntetések hatodik napján a rendőrség a ,,közlekedés rendjének biztosítására" hivatkozva megkezdte a tüntetők kiszorítását a parlament felé vezető Rustaveli sugárút környékéről. Már ekkor sor került dulakodásra a rendőrök és a demonstrálók között. A tiltakozók nagyobbik része a rendőri fellépés hatására elhagyta a helyszínt, ám a ,,kemény mag" nem adta meg magát. Néhány ezren nem csupán állták a sarat, de ellentámadásba is lendültek. A tüntetők fellépése olyannyira sikere volt, hogy sikerült megfutamítani a rendőröket és visszafoglalni a Rustaveli sugárutat. Rövid idő múlva azonban megérkezett az erősítés. Megjelentek a vízágyúk, a rendőri egységek pedig immár gumilövedék kilövésére alkalmas puskákkal és könnygázgránáttal is felszerelkeztek. Megkezdődött a magyarországihoz kísértetiesen hasonló tömegoszlatás. A hatóságok itt is kíméletlenül léptek fel: földön fekvő embereket ütlegeltek, újságírókat vertek meg, tévériporterek kezéből rángatták ki és törték össze a kamerát. Grúzia emberjogi ombudsmanja, Sozar Subari is az utcán volt, amikor a tüntetőkre támadtak. A rendőrök őt sem kímélték. ,,Mondtam nekik, hogy én az emberi jogok legfőbb őre vagyok, de a válaszuk az volt, pont azért kapok ilyen kemény ütéseket" - mesélte megdöbbentő élményeit a jogvédő ombudsman. A rendőri túlerő azonban végül is persze felülkerekedett, habár a 2-3 ezer fős tüntető tömeg derekasan helyt állt a harcban. Sőt, miután a parlament és a Rustaveli sugárút környékéről elűzték a demonstrálókat, a város nem túl távoli pontján ismét gyülekezni kezdtek. A rendőrség azonban itt is brutálisan fellépett ellenük. Haláleset szerencsére nem történt, azonban hivatalos közlés szerint 589 embert kellett orvosi ellátásban részesíteni az utcai harcok során elszenvedett sérülések következtében. Húsz fő sebesülése pedig huzamosabb ideig tartó kórházi tartózkodást tett szükségessé.
No és mit tett ezek után a hatalom? Mondhatnánk azt, egyik kezével megragadta a furkósbotot, a másikkal elhúzta az ellenzék előtt a mézesmadzagot. De fogalmazhatnánk úgy is, az államfő szorongatott helyzetében az előre menekülést választotta. Ugyanis Szaakasvili elnök az összecsapásokat követően azonnal 15 napig tartó rendkívüli állapotot hirdetett ki. A televízióban elmondott beszédében továbbá ismételten Oroszországot vádolta meg a tiltakozó mozgalom megszervezésével. Szavai szerint Moszkva szeretné megingatni NATO és Európai Uniós tagságra pályázó országának stabilitását. A megmozdulásokat a hatalma megdöntésére irányuló, a Kremlből irányított puccsnak minősítette. Ki is utasított Tbilisziből három orosz diplomatát, akik szavai szerint súlyosan megsértették Grúzia szuverenitását. Ugyanakkor közölte azt is, hogy az elnökválasztásokat a lehető legkorábbi időpontban, 2008. január 5-ére írja ki. Ezzel túl is teljesítette az ellenzék követeléseit, hiszen a tiltakozók eredetileg a parlamenti választások tavaszi megrendezését sürgették. Ami pedig az ő lemondását illeti, a nép demokratikus döntésére bízta, maradjon-e hivatalában vagy sem. Az ellenzék nyomban fel is szólította híveit: a továbbiakban tartózkodjanak az utcai tüntetésektől.
Nagy kérdés természetesen a januári elnökválasztások végkimenetele. Bár a ,,rózsás forradalom" ígéretei közül kevés vált valóra, és az ország népének többsége nem él jobban, mint azelőtt, mégis Szaakasvili esetleg meg tudja őrizni hatalmát. Az ellenzék pártjai most gőzerővel keresik a közös jelöltet, akit a hátralevő rövid idő alatt valahogy ,,fel kell építeni". Az elnök viszont, ahogy eddig is, számíthat amerikai és nyugati támogatóira. /Többek között George Sorosra, aki a nem csupán a grúziai, de a kirgizisztáni és az ukrajnai oroszellenes ,,forradalmakat" is nagyvonalúan pénzelte./ Mindenki számára világos egyébként, hogy ez a parányi kis kaukázusi köztársaság az Oroszország és Amerika közötti nagyhatalmi versengés egyik legfontosabb terepe. A cél a Kaukázus feletti hegemónia megszerzése. A térség elsősorban energiakincsei miatt olyan értékes, illetve azért, mert a Közel-Keletről és Közép-Ázsiából érkező olaj-és gázszállítmányok egy része itt halad keresztül. Természetesen az sem mellékes szempont, hogy Grúzia közel van a Közel-Kelet válságzónájához.
De a tavaly, illetve idén ősszel hazánkban lezajlott tüntetések, véres tömegoszlatások fényében számunkra is igen érdekes tanulságok vonhatók le. Magyarország is, Grúzia is a globális világbirodalom része, ahol is a demokráciáról papol ugyan mindenki, azonban a helytartóknak a jelek szerint elnézik az önkényuralmi intézkedéseket, az emberi jogok korlátozását és a brutális rendőri fellépést. Véletlen vajon, esetleg csupán a régi kommunista beidegződésekkel magyarázható a grúziai és a magyar rendőrök megdöbbentően hasonló viselkedése? Nem arról van inkább szó, hogy a ,,terrorellenes háború" ürügyén az erőszakszervezetek kezében egyre több és több hatalmat összpontosítanak? És így immár az se baj, ha súlyosan megsértik az emberi jogokat - csak tartsák fenn a bankároligarchia világuralmát úgy otthon, mint a gyarmatokon. Elkeserítő. Ami pedig az ellenállást illeti, a grúziai ellenzék kétségkívül bátrabbnak, szervezettebbnek tűnt, mint a magyar. /És talán nem csak azért, mert az orosz titkosszolgálat szervezte meg őket./ Az ellenzéki politikai pártok sem ijedtek meg a saját árnyékuktól, és nem határolódtak el azoktól a tüntetőktől, akiket a rendőrök összevertek. És azoktól sem, akiknek volt bátorságuk szembeszállni a dühöngő rendőrökkel. Az egyik ellenzéki parlamenti képviselő kijelentette: ,,A hatalom tűrhetetlen brutalitással lépett fel a békés tüntetőkkel szemben, ezért meg fogja kapni azt, amit megérdemel." Badri Patarkatszisvili, az ellenzéket támogató milliomos üzletember /és Szaakasvili lehetséges kihívója az elnökválasztáson/ szerint pedig ,,most világosan megmutatkozott, hogy Szaakasvili rezsimje semmiben sem különbözik a kommunista rendszertől, amelynek katonái ugyanígy verték véresre saját polgáraikat." A határozott ellenzéki fellépésnek pedig meg is lett az eredménye, hiszen a hatalom végül is - bölcsen - meghátrált. /Mert talán éppen ez a meghátrálás biztosítja majd Szaakasvili győzelmét./
A Washingtonban megtervezett és bőkezűen pénzelt ,,forradalmak" Ukrajnában, Grúziában és Kirgizisztánban hatalomra juttatták Amerika bábjait. Hatalmuk azonban mindenütt meglehetősen ingatag alapokon nyugszik. Semmi kétség, a Kaukázus vidékén a hidegháborús időkre emlékeztető vetélkedés folyik az iraki mocsárban megrekedt Amerika és az erejének ismét tudatára ébredt Oroszország között. De hogy melyikük kerül ki győztesen ebből a párviadalból, az a térségben élő népek akaratától is függ.
Zábori László
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2007/november/25/1.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 20:57:51, hétfő
|
| |
| |
2007.11.25.
Gazdasági érdekcsoport része az RMDSZ?
November 18-án elutasította Markó Béla RMDSZ-elnök Traian Basescu államfő vádjait, melyek szerint a szövetséget gazdasági érdekek kötik össze más pártokkal. Markó szerint az RMDSZ nem csupán nem tagja semmiféle gazdasági érdekcsoportnak, hanem ugyanannak az európai politikai családnak, az Európai Néppártnak a tagja, mint az államfő ,,kedvelt alakulata", a Demokrata Párt. Basescu november 18-án Kolozsváron úgy fogalmazott: Romániában egy ,,pártokon átnyúló rendszer" működik, amely az RMDSZ politikusait a szociáldemokratákkal (PSD) és a liberálisokkal (PNL) kapcsolja össze. Ez a rendszer az államfő szerint nem pártideológiák, hanem gazdasági csoportérdekek mentén működik. Basescu úgy vélte, ez az érdekközösség a befolyással való visszaélésekben és a politikai klientúrának készített jogszabályokban nyilvánul meg.
(forrás: erdely.com)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 20:48:26, hétfő
|
| |
| |
Egy mondat a hazugságról
Hankó Zoltán (MGYK) publicisztikája
Nem lepett meg a múlt heti hír, miszerint a Kóka János gazdasági miniszter által képviselt magyar állam néhány évvel ezelőtt szerződésben vállalt kötelezettséget arra, hogy sokmilliárd forintos támogatást nyújt szegény, de jobb sorsra érdemes koreai autógumi-gyártó cégnek azért, hogy Magyarországon új gyárat építhessen. Hiszen mielőtt a szerződés aláírására sor került, újságok már hírül adták, hogy északi szomszédainknál az ázsiai vállalatóriást kikosarazták, mert a párszáz munkahely létesítéséért túl sok állami támogatást kért.
Nem lepett meg az sem, hogy jelentős adókedvezményben részesülhet ugyanez a globális világcég, mert gyenge tőkevonzó képességünk növelése különböző kedvezmények nyújtásával bevett gyakorlat. A lapok gazdasági rovataiban időnként különböző híreket olvashatunk arról, hogy a globális és multinacionális cégek csak úgy jönnek Magyarországra, ha egyedi adókedvezményekben részesülnek. Ugyanezen lapok szerint a Magyarországon befektetett tőke, a befizetett adó és a kivitt profit egyenlege negatív. Jól jellemzi az állapotokat, hogy másfél évvel ezelőtt a mindenkit érintő adóemelés és egyes kedvezmények elvesztésének hírére az egyik multinacionális autógyár magyarországi képviselői bejelentették dunántúli üzemük kitelepítését. Erre azonban nem került sor, mert a magyar állammal sikerült különalkut kötniük.
Túlságosan arra sem kaptam fel a fejem, hogy a magyar adófizetők pénzével teletömött dunaújvárosi üzemben növekvő számban dolgoznak ázsiai és szlovák vendégmunkások (úgy látszik, a szlovákok jól taktikáztak), mert amilyen erős a magyar állam érdekérvényesítő képessége a betegekkel illetve a kis- és középvállalkozásokkal szemben, olyan puha eszközökkel rendelkezik, ha a szerződéses kötelezettségeket a külföldieken kell számon kérnie.
Azonban arra nem számítottam, hogy az időközben az SZDSZ elnökévé is megválasztott gazdasági miniszter olyan szerződést ír alá, amely a gumigyár 100 kilométeres körzetében a lehetséges konkurenciával szemben állami védelmet garantál! Különösen megdöbbentő ez annak fényében, hogy ugyanezen politikai formáció egy évvel ezelőtt olyan szabályozást vert keresztül a Magyar Országgyűlésen, amely a ,,piaci torzulásokra" és ,,szabályozási kudarcokra" hivatkozva szünteti meg a gyógyszertár-létesítés geográfiai korlátozását. Ami tehát a hivatalos álláspont szerint a nemzeti és szakmai kézben levő, korrekt egészségügyi szolgáltatást nyújtó, mikro- és kisvállalkozások esetében a szolgáltatások bővítésének, a minőség fejlesztésének, a költséghatékony működésnek és a betegérdekek érvényesülésének a gátja volt, az a multinacionális nagybefektetők esetében a magyar gazdaság dübörgésének záloga, a magyar állam és társadalom érdeke.
Nyilván meg lehet magyarázni, hogy a patikák esetében keresztül erőszakolt intézkedésekkel homlokegyenest ellentétes lépések hogyan illeszthetők egy egységes értelmezési keretbe és egy egységes, ideológiailag megalapozott gazdaság- és társadalompolitikai nézetrendszerbe. Hiszen ha az állam súlyos milliárdokkal megtámogat egy Duna mellett létrehozott gyárat, nem szabad megengedni, hogy egy Tisza menti másik gumigyár megakadályozhassa a prosperitást! Ha egy koreai céget adóforintokkal támogatunk, ne szabadjon lehetővé tenni, hogy - mondjuk - egy német cég gátolja meg a hirtelen támadt gazdasági fellendülés lehetőségét! És végső soron azt is meg lehet próbálni elmagyarázni, hogy a pártelnök-miniszter nem is tudta, mit ír alá, hiszen a részletek...
Én is tudok egy magyarázatot, de az közel sem ilyen fennkölt.
A magyar liberális párt öndefiníciója szerint a törvényesség, az emberi jogok, a szabad piac és a jogállam védelmezője. Azonban a törvényesség határait éppen Molnár Lajos lépte át egy évvel ezelőtt, amikor az új kamarai törvény megalkotásához mindössze négy törvény tételes előírásait hagyta figyelmen kívül (és erről papírunk is van!). Az emberi jogok legfőbb védelmezőjeként tüntette ki Demszky Gábor Gergényi dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitányt, miközben az Európai Unió legfelsőbb vezetői Budapesten tájékozódtak a tavaly októberi brutális (és szintén jogszabálysértő) rendőri fellépés körülményeiről. És végül - de nem utolsó sorban - az SZDSZ hirdetett álláspontja szerint a szabad piac érvényesülése érdekében le kell építeni az állami támogatásokat (bár az uniós pénzek jöhetnek), meg kell szüntetni az adókedvezményeket, és a piacon mindenkinek, tehát kicsinek és nagynak, hazainak és külföldinek egyenlő feltételeket kell biztosítani. Mert minden állami beavatkozás a protekcionizmus melegágya, tökéletlen piaci működést gerjeszt és piaci kudarcot okoz. (Mint ahogy ez a dunaújvárosi gyáróriás esetében is látszik.)
A Gyógyszerészi Hírlap soron következő számában egy neves közgazdász elemzi a neoliberális gazdaságpolitika alapvetéseit és kristálytiszta logikával levezeti, hogy valamennyi tézis tévedésen alapul. Az írást mindenkinek a figyelmébe ajánlom. A fentiek ismeretében azonban nemcsak a neoliberális (gazdaság)politika tévedéseit, hanem az ezeket az elveket a zászlójára tűző politikai csoportosulás ezekre alapozó hazugságait is számba kellene venni. Nem lehet ugyanis elhinni, hogy a fentebb említett (közel sem teljes körűen citált) példák a helyesnek hitt elvek téves alkalmazásából fakadnak, és még nehezebb elhinni, hogy Kóka János ne tudta volna, mit ír alá Koreában. Azt meg végképp ne higgyük, hogy egy párt következetesen a valódi céljaival ellentétes gyakorlatot folytat. Molnár Lajos törvénysértését, Gergényi kitüntetését, a patikaliberalizációt, a kórházak és az egészségbiztosítás privatizálását, a közszolgáltatások leépítését és a globális cégek bőkezű támogatását nem a magyar társadalom szolgálata és szebb jövőnk reménye fűzi közös csokorba.
A kérdés tehát, amelyre választ kell adni, már nem az, hogy hibás vagy sem a neoliberálisok által hirdetett gazdaság- és társadalompolitika, hanem hogy a tetteik milyen célokat szolgálnak? A tévedés ugyanis tudatlanságból fakad és elkövetőjének jó szándékát nem illik kétségbe vonni. A hazugság azonban mindig a valódi célok elfedését célozza.
Kistarcsa, 2007. november 26.
Hankó Zoltán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-26 20:27:32, hétfő
|
| |
| |
Háborús bűnösök köztiszteletben
hétfő, 2007. november 26.
A szerb hatóságok szerint szülőfalujában, a vajdasági Csúrogon nemkívánatos személy Teleki Júlia, aki tegnap délelőtt tartotta Hol vannak a sírok? című könyvének bemutatóját a budapesti Bazilika étteremben. Teleki Júlia egyéves volt az 1944-45-ös vajdasági mészárlások idején, amikor Tito szerb partizánjai a kollektív büntetés önkényes ítéletét embertelen kínzásokkal tetézve, édesapját is kivégezték.
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=139270
A családot 1945. január 23-án koncentrációs táborba vitték - háborús bűnösként a gyerekeket is -, és szabadulásuk után soha többé nem térhettek vissza az otthonukba, kifosztották őket mindenükből. Teleki Júlia a tegnapi könyvbemutatón elmondta, hogy az ártatlan áldozatokkal szemben haláluk után is a kollektív bűnösség tarthatatlan elvét alkalmazzák. A mai napig nincsenek rehabilitálva. A csúrogi kivégzettek csontjait az ötvenes években elszállították a kúlai bőrgyárba. A hely, ahová addig el voltak ásva, ma is Csúrog szeméttelepe.
A hozzátartozók az egykori tömegsírt 1994 óta minden évben megjelölik: a kereszt mindig eltűnik, a kőtáblát összetörik. A hivatalos gyűlöletpropaganda jelenleg is mindent megtesz azért, hogy a köztudat az áldozatokat háborús bűnösként tartsa számon. Teleki Júlia elmondta, hogy a tömegsírok fölé Vajdaság-szerte mindenütt épületeket emeltek, vagy lebetonozták őket.
Ötszázötven csúrogi kivégzett nevét közlő könyvének anyagát házról házra járva gyűjtötte össze a faluban. Munkájában ösztönözte, hogy minél nagyobb nyilvánosság elé tárja az elhallgatott tényeket, hogy kiharcolja az áldozatok rehabilitációját, és hogy mindenütt méltó emlékjelet lehessen értük állítani.
Forró Lajos, a Vajdaságból Szegedre származó történész, aki Jelöletlen tömegsírok című könyvét mutatta be, elmondta, hogy a szerb hatóságok 3237 magyart tartanak nyilván háborús bűnösként. A felderített konkrét esetek ezt a hatalmas számot nem támasztják alá: volt, akit kocsmai hősködésért nyilvánítottak háborús bűnösnek, és ki is végezték. Forró Lajos a kutatás szakmai követelményeiről beszélve arra hívta fel a figyelmet: településenként kell feltárni a történteket, hogy pontos számokat kapjunk, s hogy a Tito egyetértésével véghezvitt népirtást ne lehessen letagadni. A gyilkosok közül jó néhányan élnek még. Nemzetközi jogi eljárásában kell kivizsgálni tetteiket, megállapítani, hogy kik követtek el háborús bűnt, és őket el kell ítélni. Múltfeledés helyett új feladat az európai igazságszolgáltatásnak
Zelei Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 576
- e Hét: 4340
- e Hónap: 8085
- e Év: 161581
|
|
|
Offline
