|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:23:38, csütörtök
|
| |
| |
Radnóti: Istenhegyi kert
(A feleségem kérte, hogy elemezzem röviden ezt a verset. Öröm volt, ízei szétfolytam az ínyemen. Valami baj lehet velem, élő embernek érzem a vers olvasásakor Radnótit. A verset pedig mainak. Ma is surrannak felén golyók. Csak úgy halunk meg, hogy nem halunk meg.. Ez a legrohadtabb!)
Radnóti az Istenhegyi kert című versében a közeledő halál képeit rögzíti ("Ó, ez a kert is aludni s halni készül"), s a természeti benyomásokat keserűen általánosítja, és a maga halálát érzi előre ("S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?") - talán így lehetne összefoglalni röviden a vers lényegét, ha nem szeretnénk kibontani a melankolikus lágy képeket, s ha hagynánk a vers bágyadt zenéjétől megcsalni bennünket.
De félre kell húzni a függönyt, a dekoráció mögé kell látni, s megérezni a halál közeledtének borzongató édességét. S azt, hogy Radnóti tud ,,gyönyörködni" a pusztulásban is, még ha tudja is, a természet hervadó képei az emberi élet hervadását jelzik. S azt is tudja, hogy a természet törvényszerű, csodálatosnak is nevezhető haldoklása bizonyos fokig szemben áll a ,,bogárnyi zajjal" feléje szálló golyó okozta halállal.
Pontos kép 1936. július 20-án: ,,A nyár zümmögve alszik". Az apró zajokból összerakott csönd harmóniát sugall, s ezt nem töri szét a fölmorduló kutya sem. Elmúlás előtti csönd van, hiszen a következő versszakban öreg virág vetkőzik, de meztelensége félhalott pucérság. Ebben a félhalottságban is a természet rendje lüktet.
Az élet álom, súgja Radnóti is a harmadik versszak első sorában, de tudjuk, hogy az idill látszat, a harmónia felrobbanni készül. A vers a Járkálj csak, halálraítélt! című, ugyancsak 1936-ban napvilágot látott kötetben lelhető, s tudjuk ez az a Radnóti kötet, ahonnét a pálya egyenesen felfelé ívelő, s egyre szebb képekbe vakolódik a halál. Csak látszólagos az ellentmondás. Radnóti felélte, megélte már a halált, abban a biztos tudatban írja verseit, hogy meghal, megöli a kor. Szembenéz hát a nem természetes halállal, s a pontos természeti képek rögzítése feladat, amit az utolsó lélegzetvételig tenni kell. ,,Halálos kört röpül / köröttem egy elkésett, szőke méh" - válik lassan-lassan a természet az emberi létezés kifejezőjévé. Milyen gyakran alkalmazott módszer ez, minden mögött, a kert őszbe csúszó látványa mögött is ott az ember, a költő.
Önmegszólító vers az Istenhegyi kert, ezt az utolsó előtti versszak nyitó mondata is egyértelművé teszi: ,,S fiatal férfi te! Rád milyen halál vár?". A költői kérdésre adott válasz a háborúból sorjázik: golyó, bomba, s megtépett hús.
Az utolsó versszakban ,,elalszik" a kert, a költő hiába kérdez. A gyümölcsökben déli nap kering, s hűvösen ott az esti öntözés is.
A vers végének az ilyenféle ellebegtetése a bizonytalanságot erősíti föl, az idill kérdőjeleződik meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:18:20, csütörtök
|
| |
| |
Amerre néz az ember, hogy a címhez kapcsolódjak. Romlik minden. nincs jogbiztonság, az életlehetőségek beszűkültek, nincs véleményszabadság, a demokrácia szót már nem is mondja ki az ember pirulás nélkül.
Nem vagyok elkeseredve, van néhány barát, akivel összetartunk. Nem próbálunk meg elmenekülni az országból. Pedig mi nem a semmiből indulnánk, a német nyelv és az ország ismerete a birtokunkban van.
De magyarok vagyunk, s ez nekünk még jelent valamit.
Már írtam, leányom Németországban él, a vejem német. Ez más minőség. Teljesen más mentalitás. Gondolkodás. Nem érti az, aki csak felszínesen érintkezik velük. Mi érzelmes, szangvinikus nép vagyunk. A német végtelenül önző (ezt igyekszik a rend és az unalom mögé rejteni), és végtelenül egoista. Több álarc merevedett rá. Igaz, ez is tartományonként változik.
Lányomék most Bajorországban élnek, férje gyökerei szászok és lengyelek. De porosz rokon is van (őt szeretem a legjobban)
Unokám jelenleg kétnyelvű, őrlődik a két kultúra között, német óvoda, magyar anya, német közeg.
Nem látok perspekívát hosszú távon, ez a házasság lasan nem működik, a gyerek belénk kapaszkodik, én lökném és vonzanám.
Ma este felhívtuk cottbusi sógornőnket is békítőbírónak.
Kimondtam: a mi generációnknak szüleinket is kellett támogatni (bárcsak támogathanám másfél éve halott anyámat!), s gyermekeinket is. Védtelenek ők is ebben a rohadtul nagy szabadságban. S mi hol vagyunk a rendszerben?
Nem szabad föladni. Nekem, költőként különösen nem. De van ma egyáltalán jelentősége a szónak? A választ már nem hallom meg. Kedves mkt barátnőm azt írná, nem szabad föladni.
Nem adom föl..
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
28 db bejegyzés |
| e év: |
250 db bejegyzés |
| Összes: |
3561 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 452
- e Hét: 6572
- e Hónap: 8579
- e Év: 53552
|
|
|
Offline
