|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 22:41:19, csütörtök
|
| |
| |
Első fokon jogszerű a múlt heti BKV-sztrájk
2007-11-29 22:00 Barikád.hu
BKV Első fokon jogszerűnek ítélte a bíróság a Budapesti Közlekedési Zrt. két autóbuszos szakszervezetének múlt heti sztrájkját.
Az ítéletet a BKV megfellebbezi - mondta a közlekedési vállalat kommunikációs és értékesítési vezérigazgató-helyettese.
Regőczi Miklós hozzátette: az ítéletre a jogerős döntésig a BKV nem kíván reagálni.
A Fürst Autóbusz Szakszervezet és a Cinkota Autóbusz Üzem Autóbusz november 20-án a tervezett járatritkítások, a munkakörülmények romlása és az esetleges leépítések miatt tartott kétórás figyelmeztető sztrájkot.
A BKV menedzsmentjének álláspontja szerint a munkabeszüntetés jogszerűtlen volt.
Barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 22:33:34, csütörtök
|
| |
| |
"Ez már gyűlölet-index": félelem és reszketés az MSZP-ben
2007-11-29 22:10
Bár a szocialista pártban egyre többen esnek kétségbe a gyászos közvélemény-kutatási eredmények miatt, kormányközeli forrásaink nem aggódnak. A pártelnökségben már van, aki gyűlölet-indexet emleget, a kabinetben azonban úgy látják: ez nem az a helyzet, amelyből ne lehetne akár választást is nyerni 2010-ben. Az MSZP egy enyhe felívelés után megismételte áprilisi mélypontját, míg a Fidesz elérte az akkori csúcsot.
Megismételte idei, áprilisi mélypontját az MSZP a közvélemény-kutatásokban: a Szonda Ipsos felmérése szerint a szocialistáknak 16 százalékos a rokonszenv-táboruk, míg a Fideszé 35, ami 4 százalékkal magasabb, mint legutóbb, s ez szintén a tavaszi csúcsponttal egyezik meg. A Népszabadságban közölt eredmények szerint az MSZP támogatói meglehetősen kevés érdeklődést mutatnak a közélet iránt, és aktivitási szintjük is mérsékelt.
A Fidesz tábora viszont lendületben van, s így a biztos részvételt ígérő, pártot választók körében a két párt közötti különbség felnagyítódik. Ebben a körben az ellenzéki pártnak 62, a kormánypártnak 24 százaléka van. A november második felében végzett, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló közvélemény-kutatásából az is kiderül: közelíti a 3 milliót a Fidesz-tábor, és valamivel 1,5 millió alá szorult az MSZP támogatóinak a száma. Az átlagnál háromszor nagyobb az ellenzéki előny a 30 év alattiaknál, a szakmunkásként dolgozóknál és a falvakban háromszoros többletet találunk.
A Szonda Ipsos szerint az MSZP szimpatizánsainak csak 58 százaléka mutat aktivitást. A Fidesz tábora aktívabb, 68 százalék menne el egy mostani választásra. A választások óta elpártolt szocialisták jobbára a bizonytalanok között lelhetők fel, nagyjából 800 ezren várakoznak ott. A Fideszben időközben körülbelül 150 ezer egykori MSZP-s szavazó találta meg új kedvenc pártját. Az ellenzéki párt nagy hatékonysággal tudta megtartani korábbi támogatóit (90 százalékuk maradt), s rajtuk kívül még 500 ezer új támogatóra is szert tett - főleg fiatalokra, alacsony képzettségűekre, rossz munkaerő-piaci helyzetben lévőkre.
Ez már gyűlölet-index
A Tárki legfrissebb kutatása szerint a Fidesz kétharmados többséget szerezne, ha most vasárnap lennének a parlamenti választások. A biztos szavazók között az ellenzéki párt támogatottsága 67 százalék, a szocialista párté 23.
Mindez aggodalommal tölti el a szocialista párt politikusait is. Lapunknak többen is azt mondták: érthető, hogy Gyurcsány Ferenc arra hivatkozik, hogy a kormánypártok mindig rosszabbul teljesítenek, meg hogy a választások előtt is gyengén szerepelt az MSZP, mégis nyert, de sokan úgy gondolják, ettől függetlenül azért foglalkozni kéne a kérdéssel. "Nem az a baj, hogy rosszul állunk, hanem hogy nagyon régóta nagyon rosszul állunk, a Fidesz meg nagyon régóta nagyon jól. A politikusainknak lassan nem népszerűségi, hanem gyűlölet-indexe van, de Gyurcsány Ferenc máris ott tart" - fogalmazott lapunknak a pártelnökség egyik tagja.
Egy másik vezető politikus szerint nem az a kérdés, hogy mennyire alacsonyan állnak, meg hogy "elérik-e" a Bokros-csomag utáni 12 százalékos abszolút mélypontot, hanem az, hogy az emberekbe bevésődő elutasítottság ellen mit lehet tenni.
Nincs veszve semmi
Kormányközeli forrásaink azonban nem látják ennyire sötéten a helyzetet. Egyik informátorunk azt mondta, több okból sem aggódnak az eredmények miatt. "Először is az átlag megkérdezett számára nem életszerű az a kérdés, hogy ha most vasárnap lennének a választások, kire szavazna, mert most vasárnap nem lesznek választások. Az átlagember válaszával a kormányról nyilvánítja ki a véleményét. A Fidesz szimpatizánsainak azonban ez egy jóval reálisabbnak tűnő felvetés, hiszen ők másfél éve folyamatosan a kormány menesztéséről szőtt terveket hallgatják" - magyarázta forrásunk.
Szerinte a másik ok, hogy a bizonytalanok száma mindig magas, az csak a választások előtti bő fél évben kezd el csökkenni. A harmadik pedig az, hogy "ha a sztrájkot és Horváth Ágnest leszámítjuk, akkor csak a koalíciós vitákról szólnak az elmúlt hetek, s ez szintén nem hozza meg az MSZP-s, SZDSZ-es szimpatizánsok kedvét, s a bizonytalanok táborát növeli" - mondta informátorunk.
Hozzátette: a szocialista szavazók átállása a Fideszhez minimális mértékű; a Fidesz a bizonytalanoktól szerez szavazatokat, azonban a bizonytalanok jó része valóban nem fog elmenni szavazni. "Ha majd jönnek a választások, az MSZP megint átáll kampány-üzemmódra, minden kritikus politikus befogja a száját és dolgozik. Össze tudja szedni magát a párt, ebben biztos vagyok" - jegyezte meg a kormányközeli informátorunk.
A Szonda Ipsos honlapján fellelhető adatokból egyébként kiderül: az elmúlt tíz évben az MSZP mindössze két időszakban vezetett fölényesen, 1999-2000-ben, valamint 2002 nyarától egy évig. Ezen túl vagy a Fidesz vezetett, vagy fej-fej mellett állt a két párt. Az azonban tény, hogy a Fidesz előnye másfél éve tartósan magas, magasabb, mint az elmúlt tíz évben bármikor.
(hirszerzo.hu)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:59:03, csütörtök
|
| |
| |
A végső tabu megtörése: az Izrael lobbi hatása az amerikai külpolitikára
cs, 2007-11-29 22:00
Mearsheimer és Walt könyve korszakot nyitott
2002 őszén az Atlantic Monthly nevű amerikai folyóirat - kezdi nemrégiben megjelent könyvét az Egyesült Államok két vezető külpolitikai szakértője - felkérte őket, hogy írjanak hosszabb cikket az Izrael lobbiról és hatásáról az amerikai külpolitikára.
A Chicago Egyetem és a Harvard Egyetem tanára két éven át dolgozott a tanulmányán, szoros együttműködésben a folyóirat szerkesztőivel.
A szerkesztők 2005 februárjában értesítették őket, hogy a havilap eláll a tanulmány közlésétől.
Sok kaland után a tanulmány rövidített változatát 2006 márciusában a London Review of Books közölte, és az felkerült az internetre a Harvard Egyetem John F. Kennedy School of Government intézetének logójával, amely intézetnek Stephen M. Walt akkor dékánja volt.
A tanulmányból könyvvé bővült kötet fülszövegének tanúsága szerint az Izrael lobbi a ,,frissebb emlékezet" óta az Egyesült Államok legvitatottabb tanulmánnyá vált.
Szintén e fülszövegen olvasható, hogy amióta Samuel Huntington 1993-ban megjelentette A civilizációk összecsapását ,,egyetemi tanár esszéje ekkora erővel még nem robbant".
Ha ez igaz a tanulmányra, a könyvre még inkább.
A kötet globálisan robbant.
Egyszerre - ugyanazon a napon - jelent meg ugyanis az angolszász, valamint fordításban a német és a francia piacon, igen tekintélyes kiadóknál. Nemrégiben pedig az egyik vezető olasz kiadó, a Mondadori hozta forgalomba.
Szögezzük le: míg a nyugati világ csaknem teljes egészében a fősodratú médiát a tabutöréstől való félelem meglehetős kordában tartja, a könyvek terén jóval nagyobb a szabadság. Az Egyesült Államok ez szinte teljeskörű. Ez alól egyedülálló kivétel minden bizonnyal Nagy-Britannia, ahol a fősodratú írott sajtó ,,szabadságkerete" is rendkívül tág.
Sajátos módon nálunk a helyzet fordított: míg a fősodratú könyvkiadásban - ,,hála" nem utolsósorban a terjesztés erős korlátjainak - a tabukat csak olykor-olykor töri át egy-egy munka, a fősodratú sajtóban szinte ,,brit" szabadság uralkodik.
Mivel Mearsheimer és Walt könyve igen nagy bizonnyal még jó ideig nem láthat napvilágot Magyarországon, egy arról megjelent szokványos recenzió nagyjából olyan hatást kelthetne, mint a kádári időkben a ,,burzosá tételeket" támadó marxisták könyvbírálatai, amelyeknek alapvető hibájuk az volt, hogy az eredeti könyvekhez a nagyközönség nem juthatott hozzá.
A leghelyesebb út tehát e könyv lényegi elemeinek helykorlátokat megszabó ismertetése.
De előtte még a két tudóst, valamint 484 oldalas, 127 oldalnyi jegyzettel ellátott, kötetté bővített tanulmányát ért amerikai ,,bírálatokról".
Az ellenük irányuló, igen sokszor csatorna-szintű támadások meghökkentő vonása, hogy azok mozgatórugói és technikái szinte tükörképe annak a módszernek, amelyhez itt naponta és minden téren hozzászoktunk a balliberális médiában. Mindez azért meghökkentő, mert Amerikában nem a középszer támadásairól van szó, hanem a magukról ez alkalommal elfeledkezett egyetemi emberek soha nem látott lealacsonyodásáról.
Először is, a lövések nem annyira a munkát, hanem a szerzőket személyükben érte elképesztő hazugságok formájában, ami bizonyos mértékig ,,érthető", mert a szövegen és érveken igazán nehéz fogást találni.
Mearsheimer és Walt így lett egyszerre - ,,természetesen" - ,,antiszemita", ,,hazug" és könyvük ,,Cion bölcseinek aktualizált változata". Akár Carter volt amerikai elnök (ő korábban Izraelnek hozta el a békét és emiatt kapott Nobel-díjat), akinek Béke - nem apartheid című könyve miatt a ,,neonácik barátjának" és ,,zsidógyűlölőnek" bélyegezték.
A két politológust összehasonlították a fajelméletet valló David Duke-kal és azt hazudták, hogy a két tudós ,,neonáci internetes honlapokról másolták" forrásanyaguk nagy részét. Ezt a bírálók azzal a céllal hangoztatták, hogy a bigottnak és szélsőségesnek beállított szerzők érvrendszerét az olvasók ne vegyék komolyan.
Ha ugyanakkor a tények és a logika a bírálók oldalán álltak volna, nem kellett volna jellemgyilkosságot megkísérelniük a kötet diszkreditálására.
A hazai módszertanból ismert egyéb elemekkel is találkozhatunk a bírálatokban. Olyan érveiket ,,vesézték ki", amelyek megtalálhatatlanok könyvükben és ,,átsiklottak" olyan fontos megállapításokon, amelyeket kiemeltek. A taktika egyszerű: a megcáfolhatatlan érvek helyett a befeketítők olyan gondolatokat tulajdonítanak a szerzőknek, amelyeket keményen megtámadnak, majd ,,könnyedén leverik" őket.
Bevetették azután a Magyarországon a ,,papagájkommandó" terminus alatt régen ismert technikát is: oly sok helyen és annyiszor ismételve támadták a szerzőket és könyvüket, hogy a semleges megfigyelőkben is az az érzés támadhat: Mearsheimer és Walt kutatása valóban ,,zűrös". És egyúttal elvonják a figyelmet a tényleg fontos témáktól azért, hogy a lényegtelen kérdéseken rágódtassák a közvéleményt.
A bírálók azonban kudarcot vallottak.
Az Izrael lobbitól visszhangzik a New York Times, a Foreign Affairs, a Wall Street Journal, a Washington Post, valamint az Atlanti-óceán másik partján is a nagy lapok és folyóiratok.
Ami még ennél is fontosabb: mint annak egyértelmű, aki figyelemmel követi a mérvadó nyugati médiát, ma már beszélhetünk a M&W könyv előtti és utáni korszakról. Ahogyan az Annapolisban az izraeli-palesztin ,,konfliktust" - értsd izraeli megszállást - rendezni kívánó megbeszélések előestéjén a Financial Times-ban a neves amerikai politológus, Anatol Lieven írta, szinte remény sincs a kérdés megoldására addig, ameddig az amerikai kormányt az Izrael lobbi olyan mértékben befolyásolja, mint azt, emeli ki Lieven, Mearsheimer és Walt könyvében bemutatta.
Miről szól tehát könyvük?
Tézisük lényege: az a mérhetetlenül nagy anyagi és diplomáciai támogatás, amelyet az Egyesült Államok nyújt Izraelnek, nem magyarázható meg stratégiai vagy erkölcsi alapon. A különleges kapcsolat nagy mértékben egyének és szervezetek laza koalíciójának politikai hatására alakul. Ez a koalíció aktívan dolgozik azért, hogy az amerikai külpolitikát Izrael-barát irányba terelje.
Mearsheimer és Walt egyértelművé teszi, hogy ez a koalíció, vagyis az ,,Izrael lobbi" egyáltalában nem valamiféle titkos összeeskűvés, hanem nyíltan működő emberek és szervezetek összessége, amely még dicsekszik is roppant befolyásával.
A két társadalomtudós azt állítja, hogy a lobbi igen jelentősen meghatározza azt, hogy Amerika milyen álláspontot foglaljon el Irakkal, Szíriával, Iránnal, Libanonnal és természetesen az izraeli-palesztin konfliktusal kapcsolatban. Azt is állítják, hogy a lobbi által kierőszakolt politika sérti mind az amerikai nemzeti érdeket, mind pedig Izrael hosszú távú biztonságát. Sőt, a lobbi befolyása alakítja még Washington kapcsolatait Amerika fontos szövetségeseivel, és növeli azt a veszélyt, amely valamennyi országra leselkedik a globális dzsihadista terror részéről.
A könyv két, fő részre oszlik.
Az első rész az Egyesült Államok, Izrael és a lobbi címet kapta.
A második A lobbi működésben címet.
Az első rész fejezetcímei: A nagy jótevő; Izrael: stratégiai hozadék vagy ballaszt?; Az eltűnő morális eset; Mi az ,,Izrael lobbi"?; Útmutató a politikai folyamathoz; A közbeszéd fölötti uralom.
A második rész fejezetcímei: A lobbi a palesztinok ellen; Irak és a Közel-Kelet átalakításának álma; Szíria célbavétele; Irán a célzókeresztben; A lobbi és a második libanoni háború; Következtetések: mi a teendő?
A szerzők már könyvük elején leszögezik, hogy az Izrael érdekében folytatott számos politikai folyamat veszélyezteti az amerikai nemzetbiztonságot. Az Izraelnek és Izraelnek a palesztin területek huzamos megszállásában nyújtott támogatás az arab és iszlám világban mindenütt amerikaellenes érzéseket kelt és ezáltal növeli a nemzetközi terrorizmus veszélyét, valamint nehezebbé teszi Washingtonnak, hogy más problémákkal foglalkozzon, mint például Irán nukleáris programjának leállításával.
Mearsheimer és Walt könyvében igen sok közvéleménykutatás meglepő adataira is hivatkozik. Az amerikai nyilvánosság annak ellenére, hogy a fősodratú amerikai média az Izraelt érintő kérdéseket szinte csak az Izrael lobbi szája íze szerint kezeli, egyáltalában nem foglal el a kormánnyal azonos álláspontot. Például 2006 októberében a megkérdezettek 39 százaléka jelentette ki, hogy az iraki háború kirobbantásában és folytatásában az izraeli lobbinak a kongresszusra és Bush elnökre gyakorolt hatása kulcsfontosságú volt.
A két egyetemi tanár leszámol azzal a széleskörűen hangoztatott nézettel is, hogy az úgynevezett olajlobbi vagy a gazdag arab olajtermelők jelentős ellensúlyt képeznek az Izrael lobbival szemben, ugyanis e lobbiknak pontosan az ellenkező az érdeke, mint amilyen politikát ma folytat Washington az Izrael lobbi hatására: mind az olajvállalatoknak, mind pedig az arab olajtermelőknek létfontosságú érdeke az olajkitermelés és olajszállítási utak biztosítása, amit súlyosan veszélyeztet az Egyesült Államok közel-keleti katonai akciói és az Irán elleni katonai fellépés.
Leszámolnak azzal a mítosszal is, hogy Izrael bármilyen stratégiai értéket jelentene a hidegháború után az Egyesült Államok számára. A hidegháborúban ez még így volt, hiszen Izrael ellensúlyt képezett a szovjet terjeszkedési törekvések feltartóztatásában, de a mai helyzet pontosan ennek ellentettje: Washington stratégiai érdeke éppen az lenne, ha az arab államokkal tartana fenn stratégiai szövetséget.
Ami pedig a morális indoklást illeti, Walt és Mearsheimer bemutatja azt, hogy Izrael a világ demokratikus berendezkedésű országai közül a legsúlyosabb emberjogi és emberiség elleni bűnöket követ el.
Kivesézik azt az álságos érvet is, hogy a két országot - az Egyesült Államokat és Izraelt - a kölcsönös terrorista fenyegetés kapcsolja össze. Az ok-okozati kapcsolat pontosan fordított. Az Egyesült Államok nem azért kötött szövetséget Izraellel, mert hirtelen felfedezte, hogy közös veszélynek vannak kitéve a ,,globális terrorizmustól". Éppen ellenkezőleg: az Egyesült Államoknak jó részt azért van ,,terrorizmus problémája", mert régóta támogatja Izraelt.
Ami pedig azt a nagy buzgalommal terjesztett tévhitet illeti, hogy a muszlimok az Egyesült Államokban az ott uralkodó szabadságot gyűlölik, egyebek között idézik a Pentagon tudományos védelmi tanácsának 2004-es jelentését, amelyben az olvasható, hogy ,,a muzulmánok nem 'szabadságunkat' gyűlölik, hanem politikánkat".
A 9/11-es terrortámadásokat vizsgáló bizottság pedig elismerte, hogy ,,az arab és a muzulmán világban az Egyesült Államoknak az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos politikája és iraki politikája az, amelyről a nép széltében-hosszában beszél".
Egyébként az Izrael lobbi hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében is, hogy a közbeszédben a palesztin területek izraeli megszállását és az ebből fakadó konfliktust ne állítsák be az Egyesült Államok és a világ szempontjából központi vagy fontos kérdésnek, hanem azt marginálisnak fessék le.
A szerzők könyvük végén kifejezik reményüket, hogy az hozzá járul az általuk felvetett kérdések nyílt megvitatásához.
Annak ellenére, hogy az Izrael lobbi mindent megtett ennek megakadályozására - beleértve sikeres nyomásgyakorlást nyílt vitákra úgy, hogy a vitát rendező egyetemektől anyagi hozzájárulások megvonásával fenyegetett -, Mearsheimer és Walt vágya talán még eredeti elképzelésüknél is jobban teljesült.
Bátorságukat tehát siker koronázta.
Ugyanakkor feltehető a kérdés, vajon akad-e Magyarország egy-két, hozzájuk hasonlóan bátor társadalomtudós, akik megvizsgálják, vajon nálunk van-e hasonló jelenség? Mint például az, amikor a deklaráltan a piacról élő sajtótermékek mélyen hallgatnak fogyasztóikat vélhetően nagyon is érdeklő olyan kérdésekről, mint Simon Peresz izraeli elnök kijelentése országok, közöttük Magyarország ,,felvásárlásáról"? Mégpedig olyan, magukat szuperbátornak lefestő hírközlők, amelyek a többség legmélyebb érzéseit sértő ,,jelenségekről" máskor látható örömmel adnak részletes beszámolót azzal az indoklással, hogy ,,az embereket érdeklő kérdéseket" nem hallgathatók el.
Valóban.
Lovas István
http://jobbik.net/index.php?q=node/5360 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:55:53, csütörtök
|
| |
| |
Szőnyi Bartalos Mária: KARÁCSONY ELŐTTI KÉRDÉSEIM AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐKHÖZ
2007.11.29.
Eszébe jut-e az országgyűlésben valakinek az, hogyan tehetnék boldoggá a Karácsonyt annak a népnek, akinek a szolgálatában kellene, hogy álljon minden képviselő?
Eszükbe jut-e az országgyűlési képviselő uraknak, hogy a Karácsony: a SZERETET ÜNNEPE?
Eszükbe jut-e az országgyűlési képviselőknek az, hogy nekik szeretniük kellene a magyar állampolgárokat?
Eszükbe jutott-e az országgyűlési képviselők valamelyikének, hogy a 2007-es - és a most tárgyalt 2008-as - évi költségvetésben elkülönítsenek ötven milliárd forintot arra, hogy Karácsonyra minden egyes állampolgárnak tudjanak évente egyszeri juttatásként ötezer forintot adni azért, hogy kellemesebbé, örömtelibbé tegyék számukra a Szeretet Ünnepét?
Eszükbe jutott-e az, hogy nem csak saját maguk zsebeik megtömésére gondoljanak, hanem a népnek is juttassanak Karácsonyra némi pénzt?
Eszükbe jutott-e az országgyűlési képviselóknek az, hogy a költségvetésben ezt megtervezzék?
Ha nem jutott eszükbe, akkor most eszükbe hoztam!
Remélem, meghallja valaki!
Komárom-Szőny, 2007. november 29..
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:51:32, csütörtök
|
| |
| |
Bravó egypártrendszer? - avagy Egyedül nem megy
Publicisztikák
2007.11.29.
A Jobbik az alábbi hírt repítette szerte-szét az Interneten:
,,Örömmel jelenthetjük be, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom indul a Budapest XI. kerületében tartandó időközi országgyűlési választáson, melynek első fordulóját az Országos Választási Bizottság 2008. január 27-re tűzte ki. Jelöltünk dr. Mestyanek Ödön, volt alpolgármester, a Jobbik helyi szervezetének alelnöke."
Hölgyeim és Uraim, biztosíthatom Önöket, nem szenvedek íráskényszerben és a fogalmazás-gátlót sem szedtem be, hogy holmi csip-csup ügyekkel zavarogjak itt öt percenként, ráadásul, mint Mediterrán Moszkva tősgyökeres adófizető polgára, nem sok vizet zavarok Butapest XI. kerületében. Joggal kérdezhetik, hogy most, mikor népek között egy nemzet süllyed el, mi a rossebér kell időt és energiát pazarolni egy ilyen jelentéktelennek tűnő, a XI. kerület lakosain kívül a kóbor kutyát se érdeklő hírre? Ha ezt egyáltalán hírnek lehet nevezni.
Mindjárt meg fogják érteni, ha elolvassák az alábbi néhány sort, amelyet bizonyos Dobai Miklós honfitársunk küldött szana-széjjel a neten, reagálva a fenti hírre:
Brávó Jobbik!
Most már megvan az esélye a szoci győzelemnek!
Osszuk meg minél jobban a nemzeti oldalt, hadd nyerjen a szoci!
Csak így tovább!
Dobai Miklós
Megmondom az őszintét, tanácstalanul állok, és oly formán nézek szememmel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot.
Haladjunk szép sorjában, ahogyan az meg vagyon írva!
Nemrég zajlottak le az európai parlamenti választások Romániában, igen szép magyar sikerrel. A választások elemzéséről szóló írásoknak egyik fontos momentuma volt - több helyütt is pedzegették a témát -, hogy immáron Romániában is, a magyar ügy képviseletében is, véget ért az egypártrendszer, és ezt illendő végre tudomásul venni.
Nézzünk egy másik aspektust.
Csontos János, a Magyar Nemzet publicistája szerint a Fidesz jelen helyzetben elég, ha hátradől a fotöjben, és malmozik az ujjaival, mert ez a Gyurcsány-féle MSZP megveri saját magát. Igaz, mellékesen közben tönkreteszi az országot, de ez úgy tűnik káros mellékhatásként nem megspórolható.
Tanácsért legfeljebb majd orvosunkhoz vagy gyógyszerészünkhöz fordulunk.
Vizsgáljuk meg a dolgot egy harmadik nézőpontból.
A közvélemény-kutatások szerint, melyekről Kovács ,,Smith ügynök" László óta tudjuk, hogy nem azokat kell megnyerni, hanem a választásokat, azt mutatják, hogy a lassan már imamalom forgatáshoz is kiválóan alkalmas ,,ha most vasárnap lennének a választások" című mantra végtelennek tűnő zsolozsmaszerű kántálása során az Excel-diagrammok minden kétséget kizáróan azt mutatják, hogy a narancsos ellenzéki párt utcahosszal vezet a szegfűmintás utódpárt előtt, bizonyos szegmensben már a kétharmados többséget is elérte.
De ha ez még mindig nem lenne elég, idézzünk néhány gondolatot Molnár Tamás ,,Az ötödik elem" című kiváló, összegző írásából:
,,Az állampárti MSZMP egykori 800 ezres tagságához képest, a jelenlegi pártok tagságáról nincs százalékos adatunk, de bejegyzett taglétszámuk biztosan nem éri el a nyolcvanezret! Furcsa viszont, hogy a közép-európai népek közül a magyarok kötődnek leginkább érzelmileg pártjaikhoz, sőt számos vonatkozásban még nyugat-európai társaikat is megelőzik a kitartó és fanatikus ,,pártos szavazók".
Némileg ellentmond mindennek a Medián legfrissebb felmérése, miszerint minden ötödik magyar - ha ismeretei ezt lehetővé tennék -, szíve szerint új pártot választana, ami hatalmas elégedetlenséget jelez a jelenlegi, lejáratódott politikai elittel szemben."
(..)
A megkérdezettek 27 százaléka szerint viszont mindenképpen szükség lenne egy új pártra, sőt 22 százalékuk teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy erre - a most még nem létező? - új formációra szavazna.
Az új pártot akarók megoszlása is igen változatos: 19% új jobbközép (konzervatív), 15% új balközép, 10% új zöld, 8% új radikális és a legkevesebb 6% új liberális pártra voksolna. Az új konzervatív párt lehetséges hívei (a teljes lakosság 5 százaléka) a jelenlegi ellenzék elégedetlen híveiből állhatnának össze."
A megkérdezettek 27%-a szerint (ez majdnem egyharmad!) mindenképpen szükség lenne egy új pártra! Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, 22%-uk (vagyis kb. minden ötödik) le is adná szavazatát erre az új politikai pártra! Mármint ha létezne. Szintén jelzésértékű, hogy ugyancsak majd' minden ötödik megkérdezett szerint ennek az új politikai erőnek konzervatívnak kellene lennie!
És akkor ,,bravó Jobbik!"?
És akkor ,,osszuk meg minél jobban a nemzeti oldalt, hadd nyerjen a szoci!"?
Tetszik érteni? Adott egy legnagyobb és egyetlen ellenzéki párt, amely Egerszegi Krisztinát és Kovács Ágit megszégyenítő előnnyel vezet fél távnál, és akkor gáz, ha a surranó pályán az amúgy tök esélytelen delikvens megpróbál a mezőny után eredni.
(A felejthetetlen Knézy Jenő ,,Érik az angolna" című szenzációszámba menő olimpiai tudósítása jut eszembe erről. Valami afrikai úszó, kínlódta végig magát egyetlenként a medencében a ,,jó estét, jó szurkolást" levédett szlogen jogtulajdonosának, azaz Knézynek a szenzációs és gyakran röhögésbe fúló kommentálása közepette. A kínlódásnak az volt az oka, hogy az afrikai versenyző hazájában nem volt egyetlen olyan medence, amely elérte volna az olimpiai medence hosszát, csak kisebbek, a fekete csillag pedig csak azokban tudott edzeni, így mire végig úszta az olimpiai távot, teljesen kidöglött. Ennyit a nemzeti oldalt a végletekig megosztó Jobbikról.)
Tessék nekem megmondani, hol van az megírva - a politikai osztály kiskátéján kívül -, hogy csak és kizárólag a jelenlegi, a végletekig erodálódott és hitelét vesztett politikai osztálynak kell konzerválódnia végtelennek tűnő évtizedeken át? Ráadásul úgy, hogy még azt is előírják nekünk, a politikai ,,hadszíntér" két oldalán, hogy a régi pártállami diktatúrához hasonlóan, csak és kizárólag egyetlen pártra lehet szavazni!
Magam sem Dobai Miklós urat, sem szocializációját nem ismerem, mindenesetre érthetetlen, miért kell félreverni a vészharangot olyankor, amikor az MSZP-s jelölt ellen egy Fidesz feliratú gumibaba elindítása esetén is nagy valószínűség szerint ez utóbbi győzedelmeskedne a nemtelen választási küzdelemben. Ráadásul szintén nagy a valószínűsége annak, hogy az MSZP-n belül zajló torzsalkodási színjátékok közepette a posztkommunista utódpárt ráérne és egyáltalán nagy jelentőséget tulajdonítana egy időközi választásnak. Kötelező rosszként letudják, 'oszt kész.
Persze lehet, hogy Dobai úr esetében is mindössze arról van szó, amiről Molnár Tamás is értekezik írásában, nevezetesen, hogy ,,a közép-európai népek közül a magyarok kötődnek leginkább érzelmileg pártjaikhoz, sőt számos vonatkozásban még nyugat-európai társaikat is megelőzik a kitartó és fanatikus ,,pártos szavazók".
Száz szónak is egy a vége, a szocialista nagyváros öntudatos polgára örömmel látná, hogy bő másfél évtizeddel a gengszterváltás után most már végre végleg sírba száll az egy-párti diktatúra.
És mondjuk ki végre, most már itthon is.
És mondjuk ki végre, most már a polgári, nemzeti oldalon is!
Akinek az elmúlt két országgyűlési választás még nem nyitotta fel a szemét, aki egész véletlenül ott felejtette magát a keserű ébredés után a reggeli kijózanodást követő egy-zászló felvonása után - a táborvezető, kezén az Egy Gyűrűvel, közben angolosan távozott -, szóval mindazoknak, akik velünk együtt a slamasztikában csücsülnek, méghozzá nyakig, azoknak ajánlom figyelmébe emlékeztetőül a Ripacsok című film Gatyadalának refrénjét:
,,Egyedül nem megy,
egyedül nem meg!
Egyedül nem megy!
Ha-ha-ha-ha.
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:43:45, csütörtök
|
| |
| |
Koalíció: patt vagy matt?
Suchman Tamás lemondásra szólította fel Gyurcsányt
Ablonczy Bálint, reflektor@hetivalasz.hu
7. évfolyam 47. szám, 2007.11.22
Bár zárt ajtók mögött Suchman Tamás nemrég lemondásra szólította fel, Gyurcsány Ferencet egyelőre nem fenyegeti nyílt lázadás. A kormányfőnek most a szabad demokraták miatt fájhat a feje. Az SZDSZ a koalíció elhagyásán gondolkozik; politikai túlélése érdekében a lépést Kóka János is támogatná.
Nem volt lázadás, de leverték - Lányi Andrásnak a tavaly októberi eseményekre vonatkozó bonmot-ja ("Nem volt forradalom, de leverték") kis változtatással a kormánykoalíció helyzetére is alkalmazható. Bár Gyurcsány Ferencnek gyengültek a pozíciói, ma nem adottak a feltételek a népszerűségi listák végén tanyázó kormányfő lecserélésére. Az elégedetlenkedőket a miniszterelnöknek sikerült megosztania, dühüket a szocialisták mostanában inkább az SZDSZ-en töltik ki. A kisebbik kormánypárt rossz időszakát éli: választania kellene identitása és a koalíció között. Az egészségügy átalakításáról szóló törvényjavaslatot ugyanis a szocialisták folyamatosan faragják, az SZDSZ pedig úgy véli, már így is túl sok kompromisszumot kötött. Ráadásul eddigi gyenge pártelnöki teljesítménye miatt Kóka János jövője veszélyben forog.
FÁJDALOM A PADTÁRSAKNAK
A parlament előtt fekvő egészségügyi törvényjavaslat kapcsán a kormánypártok csak abban értenek egyet, hogy már túl sokat engedtek a másiknak. A július elsejei kompromisszum nem oldott meg semmit, az ellentétek azóta újra felszínre kerültek. Jó példa erre, hogy a parlament emberi jogi bizottságának ülésén nem javasolták általános vitára a tervezetet (az egészségügyi bizottságban átment a szöveg.) A szocialista képviselők megígérték, hogy módosító indítványaikkal szétbombázzák a javaslatot. Ígéretüket beváltották, hétfőn százas nagyságrendben érkeztek a változtatási ötletek. A szocialisták egyik legnagyobb sérelme, hogy a felállítani szándékozott egészségbiztosító pénztárakban a magánbiztosítóknak lenne döntő szavuk. Az 51 százalékos állami többség ellenére ugyanis a hatfős igazgatótestületekben a 49 százalékos piaci befektetőké lenne az utolsó szó, hiszen ők adnák az elnököt, akinek voksa - szavazategyenlőség esetén - perdöntő lehet.
A mostani turbulencia azért is okoz fejfájást Gyurcsány Ferencnek, mert az ősz folyamán sikerült elejét vennie a lázadásnak. A tisztasági csomag ötletével, különösen a képviselői-polgármesteri összeférhetetlenség meghirdetésével, a népszavazási kezdeményezéssel megosztotta a párton belüli elégedetlenkedőket. Ráadásul bűnbaknak kiáltott ki egy erős hátországgal rendelkező csoportot, a szocialista polgármestereket. A miniszterelnöki akció után azonban sokakban rossz érzés maradt, nem véletlenül nyilatkozta október 27-én a Népszavának Kiss Péter: "Nem hiszem, hogy attól jó a reform, ha fájdalmas, s akkor hiteles a politikai elit, attól lesz morálisan nagyobb tartása, ha saját magának vagy "padtársainak" fájdalmat okoz." A kancelláriaminiszter azonban óvakodott attól, hogy távolabb merészkedjen a kormányfő bírálatában; meg is jegyezte, hogy "most nem támogatnék személyi alternatívakeresést". SZILI A CÉLKERESZTBEN
A kormány és a párt többi erős embere is tartózkodott Gyurcsány Ferenc nyílt bírálatától. Stratégiájuk helyesnek bizonyult, a népszavazási populizmusról, zsákutcás kormányzati politizálásról nyilatkozó Szili Katalint ugyanis keményen megleckéztették. A kormányfő életrajzírója, Debreczeni József a pártközeli gondolatok legfontosabb fórumában, a Népszavában rontott rá az Országgyűlés elnökére. A politikusi képességek kétségbevonása mellett a közíró azt is leszögezte: Szili kizárólag nő voltának köszönheti, hogy egyáltalán szóba jöhetett államfőjelöltként.
A támadás tehát világossá tette, mi vár arra, aki zászlót bontana a bevallása szerint a küzdelmet soha fel nem adó Gyurcsány Ferenc ellenében. A miniszterelnöki székre esélyes szocialista politikusok (Szilin kívül Szekeres Imre, Kiss Péter, Lendvai Ildikó) ráadásul azzal is szembesülnek, hogy egyszerre kellene kormányfőt és pártelnököt találni. Ha ez sikerülne, még akkor is hosszú az idő 2010-ig, s a következő választásig egy új miniszterelnök is elkophat.
A feltételek tehát nem adottak a cseréhez, Gyurcsány Ferenc azonban nem érezheti magát teljes biztonságban. Úgy tudjuk, Suchman Tamás, a Horn-kormány volt privatizációs minisztere egy közelmúltbeli zárt frakcióülésen lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, mert szerinte elfogyott a bizalmi tőkéje. A politikus úgy fogalmazott: míg korábban néma csönd volt, amikor Gyurcsány Ferenc beszélt, frakciótársai mostanában oda sem figyelnek a mondandójára.
ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE
"Kell a stabilitás, ilyen nehéz időszakban nem cserélhetünk úgy miniszterelnököt és koalíciós társat, ahogy zoknit szokás" - mondja lapunknak Szanyi Tibor, az MSZP országgyűlési képviselője. Amikor a politikust emlékeztetjük, nemrég ő is arról elmélkedett a Népszabadságban, hogy "Gyurcsány Ferenc nélkül is menni fog, ha nagyon muszáj", azt válaszolja: 18 évvel a rendszerváltás után vált evidenciává, hogy egy demokratikus pártban lehet ilyesmiket mondani. "Gyurcsány Ferenc a párt ötödik elnöke az elmúlt 17 év alatt, utána is lesz élet" - magyarázza Szanyi. Kérdésünkre leszögezi: nem tart attól, hogy a koalíció rámegy az egészségügy átalakításáról folyó vitára. "Tanácskozzanak nyugodtan liberális barátaink, sokszor úgyis az az érzésem, az SZDSZ túl merev, nem árt egy kis belső vita" - vélekedik a politikus.
"Igaza van a szocialistáknak abban, hogy túl sokszor fenyegetőztünk a koalíció elhagyásával, de most tényleg élet-halál kérdésről van szó" - fogadkozik egy vezető szabad demokrata politikus. A kisebbik koalíciós pártban úgy látják, támogatottságuk szétporladásának többek között az az oka, hogy korábban elővezetett ügyeiket nem tudják kellő eréllyel képviselni. Túl sok saját témájuk nem is maradt. A költségvetési hiány elszaladásában az SZDSZ-nek is szerepe van, az adócsökkentési törvényt a kormányalakítás után visszavonta a parlament, Kóka Jánosnak pedig nem áll jól a korrupció elleni harc. Marad az egészségügy átalakítása. "Az a tragédia, hogy a két kormányzó párt elveszítette népszerűségét az elmúlt évben, miközben meg sem lépte a szükséges reformokat" - indokolja forrásunk, miért nem engednek a negyvennyolcból. ELHAGYNI A HAJÓT?
"Ha a szocialisták valóban szétszedik az egészségügyi reform tervezetét, ki kell lépnünk a koalícióból" - mondja ki a legtöbb liberális fejében mocorgó gondolatot egy másik szabad demokrata forrásunk. Előrehozott választással azonban még az MSZP-ből leginkább kiszeretett liberális sem számol. A párt miniszterei elhagynák a kormányt, az SZDSZ kívülről támogatná a kabinetet. A párt erős emberei megoszlanak a menni vagy maradni kérdésében. Kóka Jánosnak például érdeke, hogy miniszteri megbízatásának lejárta után idejét ne az egyszázalékos közvélemény-kutatási eredmények és saját ügyeinek magyarázásával kelljen töltenie. A kilépéssel visszaszerezhetné a kezdeményezést, a rá neheztelő liberális bázisban pedig elvhűségével tündökölhetne. Márpedig az idő sürget, a miniszter hamarosan leadja szerelését: lapzártánk után döntött az SZDSZ ügyvivői testülete arról, hogy támogatja-e Kákosy Csaba gazdasági miniszteri kinevezését.
Kóka János álláspontját azok is osztják, akik a pártelnökkel ellentétben mindig is a szocialistáktól való nagyobb távolság tartását szorgalmazták, és tavasszal még ellene szavaztak az elnökválasztáson. A kilépésnek a tagság körében is nagy a támogatottsága, a szakítás mellett érvelők ezért is merik felvetni a küldöttgyűlés összehívását. A süllyedő hajó elhagyásának legharcosabb ellenfele Magyar Bálint, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. A politikus nem szeretné otthagyni az oktatás fejlesztését, most, amikor éppen szárba szökken a digitálistábla-program. A Fidesszel kötendő koalícióról nyilvánosan elmélkedő Horn Gábor valójában óvatos duhaj, ő is inkább a koalíció fennmaradására voksolna.
ZSAROLÓ KIS CSOPORT
Ellentmondásos a helyzete Fodor Gábornak. Taktikai érdekei alapján ő inkább a koalíció fennmaradásában érdekelt. El kell még telnie egy kis időnek, amíg a környezetvédelmi tárca élén végzett munkájával be tudja bizonyítani, hogy a lustaságáról, vezetési képességeinek hiányáról elterjedt vélekedések alaptalanok. Ráadásul a liberális miniszterek közül neki a legjobbak a népszerűségi mutatói. Stratégiailag azonban Fodor Gábornak is érdeke lehet a szakítás: az SZDSZ elnökválasztási kampányában ő szorgalmazta legerősebben a liberális párt önálló arcélének erősítését.
Ha az MSZP ismét erősebbnek bizonyul, s az SZDSZ végül maradni kénytelen (pillanatnyilag erre van a legnagyobb esély), Kóka Jánosnak akkor is szembe kell néznie a bírálókkal. Szabad demokrata forrásaink szerint az SZDSZ elnökében még azok is csalódtak, akik tavasszal rá szavaztak. A szervezési munkák elhanyagolása mellett felróják neki a párt tekintélyét is romboló zavaros ügyeket. Az elégedetlenek szerint vállalhatatlan, hogy a gazdaság kifehérítéséről szónokló politikus villájának építkezésén feketemunkásokat találtak. A pártban, a holdudvarban uralkodó hangulatot kifejezi egy, a párt születésének 19. évfordulójára fogalmazott nyílt levél, amelyet Kozák Gyula, az SZDSZ alapító tagja fogalmazott meg. A szöveg szerint "a mai SZDSZ egy zsaroló kis csoport lett. Molnár Lajosok, Horváth Ágnesek, John Emesék, Kókák és társaik játéktere."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:39:24, csütörtök
|
| |
| |
Zsákbamacska
A MÁV Cargo privatizációjának háttere
HV-összeállítás, gazdasag@hetivalasz.hu
7. évfolyam 48. szám, 2007.11.29
Az állami vasút fuvarozási társaságának, a MÁV Cargo új tulajdonosának keményen meg kell majd küzdenie a továbbra is irányítani igyekvő anyavállalattal, a MÁV-val, valamint annak menedzsmentjével.
Már a vasúti szakmán kívül is egyre nagyobb izgalom övezte a MÁV Zrt. fuvarozási társaságára, a MÁV Cargo Zrt. eladására kiírt pályázat utolsó fordulójá. Míg az első körben a 12 jelentkező konkrét adatok híján még egyfajta ötletbörzét tartott, addig a második fordulóba bejutott hét cég már betekinthetett a vállalat üzleti titoknak minősített adataiba is. Azokat látva viszont nemhogy tisztult volna a kép, hanem éppen ellenkezőleg. "Túl sok volt az adat. Ráadásul volt, hogy egymásnak ellentmondó tartalommal bírtak" - mondja a Heti Válasznak egy, a Cargo privatizációjába belelátó gazdasági szakember. Mindezek után kötelező ajánlatot már csak négy cég nyújtott be.
SMINK NÉLKÜL, DE KOZMETIKÁZVA
A MÁV Cargo mindössze másfél évvel ezelőtt önállósult, ám ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, valóban olyan értékes gyöngyszeme-e a vasúti árufuvarozási piacnak, mint amilyennek beállítják, elengedhetetlenek a MÁV-os éveket bemutató adatok. Ezek körül azonban nagy a bizonytalanság, hiszen az államvasúton belül egészen az üzletági szétbontásokig kötetlen formában, egy kupica rövid mellett szinte mindent el lehetett intézni - idézi fel a "boldog békeidőket" forrásunk. Az ilyen tárgyalásoknak pedig az esetek csekély részében maradt írásos nyoma, mégis nagyban befolyásolták a vállalat működését.
Mint ahogyan az évi 47 millió tonna áru mozgatásának biztosítására a MÁV vontatási üzletágával, valamint a szakszervezetekkel már dokumentált formában megkötött szerződések és megállapodások is. Ez utóbbiakkal csak az a baj, hogy évekre megkötik a prosperáló jövőt ígérő új tulajdonos(ok) kezét. Például kénytelen( ek) lesz(nek) szinten tartani a jelenlegi dolgozói létszámot, és a magyar államvasút elöregedett gépparkját igénybe venni. Hátrányosan érintheti a céget a MÁV januárban önállósodó vontatási társasága, a MÁV-Trakció Zrt. tulajdonosi összetétele is: a részvények 90 százalékát ugyanis a MÁV Zrt., míg a maradékot a személyszállító vállalat, a MÁV-Start Zrt. birtokolja majd a tervek szerint, ami persze előrevetíti, hogy elsősorban kinek az igényeit szolgálja ki az új gépekkel fiatalított mozdonypark.
ALTERNATÍV UTAKON
Persze nem kell félteni a talpon maradt kérőket sem. Azok a jelentkezők, akik már korábban üzleti kapcsolatban álltak a MÁV-val, kapcsolataik révén, ha nem is az összes, de azért a fontosabb adatokhoz hozzájuthattak. Nemegyszer volt MÁV-osok erősítették a pályázókat: ők nemcsak azért megbecsülendő tanácsadók, mert tudják, honnan lehet beszerezni a kép tisztításához elengedhetetlen információkat, hanem azért is, mert valószínűleg lobbitevékenységet is végeztek megbízóiknak. Ebből a szempontból a legelőnyösebb helyzetben az osztrák vasút teherfuvarozója, a Rail Cargo Austria és a magyar-osztrák állami tulajdonban lévő Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. alkotta konzorcium volt. Mindkét vállalat, már csak a fizikai közelség okán, szoros kapcsolatot ápol a MÁV Cargón kívül annak menedzsmentjével is. A magyar árufuvarozó menedzsmentjében például volt GYSEV-eseket is találhat a részletekre fogékony szemlélő. Kötelező érvényű ajánlatot adott be az amerikai szakmai és angol pénzügyi befektető alkotta Cargo Central Europe konzorcium, valamint a holland pénzügyi és cseh szakmai befektetőből álló New World Resources Transportation B. V. is. A negyedik szereplő, a szlovák Sped-Trans és Slavia Capital Group konzorcium érdekes hajrába kezdett a borítékbontás előtti hetekben. A páros az első fordulóból annak köszönhetően került tovább, hogy kész volt készségesen megadni a magyar kormány által elvárt 80 milliárd forintos vételárat. Ennek ellenére a végső döntés előtt nem őket tartották a legesélyesebbnek. Vasutas körökből származó információk szerint ekkor döntött úgy a szlovák kettős, hogy nem azon az ajtón kopogtat, ahol a többiek. A pályázatok elbírálása során ugyanis maximum 90 pont jár a megajánlott vételárért, míg a munkavállalókkal kapcsolatos vállalásokért csak tíz pont kapható. A nyertes által fizetett pénz ugyanis nem a liberális vezetésű gazdasági tárcát, hanem a költségvetést fogja gazdagítani.
Piaci pletykák szerint ezért fordultak a József Nádor téri pénzügyi tárcához támogatásért a Slavia-Sped-Trans emberei, és nekik "köszönhető", hogy az eredetileg tervezett november 15-e helyett két héttel későbbre halasztotta a MÁV a végső összegeket tartalmazó kis borítékok kibontását. A rendelkezés(ük)re álló pluszidőt a szlovákok ki is használták, és az egyesült államokbeli több mint 13 milliárd dollárral - 2500 milliárd forinttal - büszkélkedő James Dinan nagyvállalkozóval bővítették csapatukat. Bár már nem volt lehetőség a végső árajánlatok módosítására, északi szomszédaink abban reménykedtek, hogy a tőkeerős partner bevonásával megúszhatják a pályázatuk gyenge pontjának ítélt hitelfelvételt, és bátran kommunikálhatják, hogy biztonságban befolyik majd a költségvetésbe az elvárt összeg.
AZ ÁR NEM MINDEN
Az eredményhirdetést megelőző napokban szakmai körökben arról suttogtak, hogy a szlovák vasúti teherfuvarozó cégről, a ZSSK Cargóról a Fico-kormány privatizációs stopja miatt lemaradó osztrák vasút akár 100 milliárd forintot is megadna a MÁV Cargóért, persze nem feltétlenül készpénzben. Információk szerint az összeg felével számolhatnának a Pénzügyminisztériumban, a maradék 50 milliárd forintot pedig ötven darab, egyenként egymilliárd forint értékű, korszerű, 1600 tonnás szerelvények mozgatására képes Siemens mozdonyokkal egyenlítenék ki. Ennek a megoldásnak az lenne az előnye, hogy egy ilyen konstrukcióval egy csapásra függetlenedni tudna a MÁV Cargo az őt szoros ölelésben tartani igyekvő anyacégtől. Nem véletlen, hogy a MÁV Cargo leggyengébb pontjának a MÁV-tól való túlzott mértékű függését nevezték meg a kötelező érvényű ajánlatok leadása előtt a pályázók: ők középtávon egyenlő partnerek üzleti alapú kapcsolatává szeretnék átlényegíteni a viszonyt, vagyis lazítani kívánnának a vontatás, a pályahasználat és a kocsik karbantartása jelentette szálakon.
A végső döntés előtt szakértők úgy látták, hogy az osztrák és a szlovák versenyző között dől el a csata. A pályázóknak nemcsak a leköszönő gazdasági minisztert és körét kellett meggyőzniük arról, hogy nyertessé történő kihirdetésük az ország érdekeit szolgálja, hanem az ereje teljében lévő Veres János pénzügyminiszter bólintását is meg kellett kapniuk. De ezután jön a neheze: a nyertesnek meg kell birkóznia a befolyásos anyavállalattal, valamint annak politikai szempontok alapján is kinevezett menedzsmentjével.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:35:42, csütörtök
|
| |
| |
Megfizethetetlen közműdíjak Budapesten
A szociálliberálisok ismét lehúzzák a pestieket
2007. november 29. 18:30
HunHír.Hu
A Fővárosi Közgyűlés döntése értelmében a folyékony hulladék díja 2008-ban 8,6 százalékkal, a szemétdíj 13,68 százalékkal, a csatornahasználati díj pedig 9,9 százalékkal emelkedik.
Közüzemi díjak, így a folyékony hulladék, a szilárd hulladék és a csatornahasználat díjának emeléséről döntött csütörtöki ülésén a Fővárosi Közgyűlés.
A közüzemi díjak emelését a testület kormánypárti képviselők szavazataival fogadta el.
A közgyűlés döntése értelmében a folyékony hulladék díja 2008-ban 8,6 százalékkal, a szemétdíj 13,68 százalékkal, a csatornahasználati díj pedig 9,9 százalékkal emelkedik.
Az ellenzék módosító indítványait a képviselő-testület kormánypárti tagjai nem támogatták.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 21:33:16, csütörtök
|
| |
| |
Célzottan a kisvállalatokat támadja a BSA
A Business Software Alliance gyakran kerül a kritikák kereszttüzébe. A szervezetet rendszeresen illetik hazánkban is a szoftverrendőrség és más jelzőkkel, módszereiket is egyre több kritika éri.
A BSA eddig azt állította, hogy elsősorban a nagy szoftvermásolókat és az illegális kópiákat használó vállalatokat tekinti fő ellenfelének. Most azonban kiderült, az Egyesült Államokban mintha megfordulna ez a folyamat és ennek kapcsán egy érdekes ügy borzolja a kedélyeket. Michael Gaertner féltette a cégét. A BSA képviselői ugyanis levelet küldtek neki, amelyben közölték vele, hogy tudomásuk szerint a tíz embert foglalkoztató galvestoni (Texas) építészirodájában másolt számítógépes programokat használ. A szervezet felajánlotta, hogy peren kívüli egyezség keretében önként fizessen 67 000 dollár kártérítést, különben beperlik, és egy vesztes eljárás jóval többe kerülhet.
Az eset nem egyedi, ugyanis a BSA az Egyesült Államokban a hasonló esetekben főleg kisebb cégeket és nem nagyobb vállalatokat citál a vádlottak padjára. A szervezet tavaly Észak-Amerikában 13 millió dolláros bevételhez jutott a kártérítési perekből, az érintett cégek 90 százaléka kisvállalkozás volt. A BSA azzal érvel, hogy sok ilyen kisebb cég használ másolt szoftvereket, a bírálók szerint viszont az egyes szoftverek licenckövetelményei annyira bonyolultak, hogy csak a nagyobb vállalatok engedhetik meg maguknak a pontos betartásukat.
Másolás vagy letöltés nélkül is könnyen bajba lehet kerülni, például a gépek egyszerű tovább használatával. Az új, modern gépeket az intenzív műszaki tevékenységet igénylő munkatársakhoz szokták kerülni, míg az ő gépeiket a titkárnők, vagy az egyszerű adminisztrátorok kapják meg. Sok vállalat ilyenkor elfeledkezik, vagy nem is tudja, hogy mivel csak egy licencet vásároltak, a régi gépről le kellene törölni a szoftvert, hanem ott marad a titkárnő gépén. A helyzetet fokozza, a rengetegféle licenc: van olyan, ami megosztható a szervezetben lévő gépek között, és van amit egy munkatárs az otthoni és a céges gépén is használhat egyszerre. Ezt megszorozva néhány tucat programmal már egyből képtelenség mindent szemmel tartani, és a BSA máris hatalmas kalózkodást regisztrál a cégnél.
Gaertner esetében is erről volt szó. Egyes alkalmazottai ugyanis nem tudtak megnyitni egyes fájlokat, ezért elkezdtek keresni egy megfelelő szoftvert. Azzal azonban nem foglalkoztak, hogy vállalati célra fizetős programot telepítenek a számítógépükre. A helyzetet csak súlyosbította, hogy az irodában elvesztek néhány legális alkalmazás papírjai is. "Nem volt megfelelő a tudásunk ezekhez a dolgokhoz, és tény, hibás volt a könyvelésünk is" - ismerte el Gaertner, aki 40 000 dollárt fizetett peren kívül a BSA-nak.
A szervezet kritikusai kiemelik, hogy a másológyárak helyett a keményen dolgozó apróbb cégek vannak a fő célkeresztben, ezeknek viszont nincsenek meg a szükséges technológiai, szervezeti és jogi erőforrásaik a BSA kivédésére. A helyzetet még inkább megnehezíti a komplex licencfeltételek figyelemmel kisérése, így sok cég nincs is tudatában annak, hogy szerzői jogokat sért. A szervezet szempontjából logikusnak ható lépés, miszerint a kisebb ellenállás irányába mennek és a lehető legnagyobb haszon elérésére törekednek, hosszútávon semmilyen előnnyel nem jár, hiszen csupán elrettentő példákat statuálnak.
A szervezetet 1988-ban alapították az illegális szoftvermásolatok visszaszorítására. A tagok között megtalálható a Microsoft, az Adobe, az Autodesk, az Apple, a McAfee, a Hewlett-Packard, az IBM és a Symantec. A Business Software Alliance évente 3 millió dollárt költ reklámokra, amelyek közül többet számos kritika ért az elmúlt esztendőkben. Jelenleg világszerte minden száz szoftverből 35 illegális másolat, az okozott kár a szervezet adatai szerint tavaly elérte a 40 milliárd dollárt. A legalacsonyabb 21 százalékos értéket évek óta az Egyesült Államokban regisztrálják és ez minden drasztikus büntetéssel fenyegető hirdetés ellenére sem akar jelentős mértékben csökkenni.
Persze van más megoldás is, hiszen ki kötelezhet bárkit is a Microsoft és más cégek termékeinek használatára. Erre már Michael Gaertner is rájött időközben, a cégtulajdonos ugyanis az eset után úgy döntött, hogy soha többet nem akar semmilyen kapcsolatba kerülni a BSA által képviselt cégekkel és ezért minden az irodája számítógépein használt programját lecserélte nyílt forráskódú vagy szabadon használható alkalmazásokra. A megoldás nem rossz, hiszen ma már minden szoftvernek van ingyenes alternatívája, még ha az átállás sok esetben nem igazán zökkenőmentes. Azonban ez még mindig jobb ez a módszer, mint esetleg dollár tízezreket fizetni kártérítésként.
sg.hu
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=12028 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-29 20:12:17, csütörtök
|
| |
| |
http://hirklub.hu/?cat=story&id=5417
Kiárusítják az egészségügyünket!
Hirklub
Nem hivatalos források szerint a PTE Klinikai Központ legkorábban 2008. májustól, legkésőbb 2009.jan.1- től mint gazdasági társaság fog tovább működni. A társasági forma még nem tisztázott, de valószínűsíthetően a Részvénytársasági forma kerül előtérbe. Azt még nem tudni, hogy az intézmény jogutód nélkül szűnik meg, vagy jogutódlással. Többek között erre a lényeges kérdésre vártak válasz a munkavállalók a november 27-ei tájékoztatáson, melyet Illés József, a PTE Integrált Egészségügyi Szakszervezetének titkára tartott.
Az egyetem rektora pár hónapja saját hatáskörében felmondta a kollektív szerződést. Szakszervezeti közreműködés révén a munkavállalóknak ez év végéig megfizetik az előző szerződésben biztosított járandóságokat. A következő év már sajnos ennél sokkal bizonytalanabb, mert amíg folynak a tárgyalások az új kollektív szerződésről, addig szépen lassan privatizálják az állami vagyon ezen jelentős és fontos intézményét. Nyilvánvaló az érdek, ami a háttérben rejlik: időhúzás, asszisztencia a folyamat levezényléséhez. A dolgozók féltik az állásukat, a jogaikat, és az egészségügyet. A szakszervezetek keze meg van kötve, a törvény nem sok lehetőséget ad az érdekérvényesítésre. Arra a kérdésre, hogy mikor készül el a kollektív szerződés tervezete, és hogy az egyáltalán elfogadja- e az egyetem vezetősége, nem kaptak a munkavállalók egyértelmű választ, mint ahogy arra sem, hogy a jogutód nélküli megszűnés esetén az ilyenkor szokásos eljárás szerint bekövetkeznek-e az elbocsátások. Sok a kérdés, kevés a válasz, hiányos a tájékoztatás. Felülről döntöttek az egészségügyünkről, profitot akarnak realizálni a betegségünkből, a betegekből. A magántőke célja a profitmaximálás és a költségcsökkentés. Amennyiben alapul vesszük ezt a közgazdaságtanból már ismert elvet, megállapíthatjuk, hogy a befektetőknek kevés érdekük fűződik a fejlesztéshez, hiszen az növelné a költségeket és nem eredményezne jelentős profitnövekedést. Ezzel ellentétben áll az SZDSZ véleménye, miszerint a magántőke dinamizálja a kórházakat, az egészségügyet, ezzel pedig azt a benyomást kelti az emberekben, hogy a magántőke- inveszt az ellátás minőségbeli javulását eredményezné. A kormány 4,5% -os béremelést tervez, hangzott el a tájékoztatón, ami még viccnek is rossz, hiszen az infláció 7,5% körül mozog, tehát, ha ebbe belemennek a szakszervezetek, és a munkavállalok, jövőre 3%- val kevesebb pénz jut a dolgozók zsebébe. Folyamatosak az elbocsájtások, kevesebb pénz jut a betegápoláshoz szükséges feladatok ellátására, az egészségügyi dolgozók megismerhették az a fogalmat, hogy kincstári biztos, áliász csődbiztos, mindeközben dübörög a gazdaság és hasonló hangzatos szlogenekkel áltatják az embereket. A paraván mögött tudatos, tervezett és a jó érzést sértő módon bomlasztják az egészségügyet. Leosztották a lapokat a lepel alatt, így az közvagyon szépen lassan átvándorol magánkézbe. Érdemes megjegyezni, hogy semmilyen törvény nem szabályozza, hogy a privatizáció csak magyar tulajdonú cég esetében mehet végre. Az egészségügyet nem szabad kiárusítani senkinek, főleg nem szabad külföldi tőkének, külföldi profitorientált befektetőkre bízni az egészségünket, az egészségügyünket.
Az egészségügy a mi ügyünk, mindannyiunk ügye, nem szabad megelégednünk álságos és félmegoldásokkal!
Munkatársunktól
2007. november 28. 11:16 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 801
- e Hét: 6553
- e Hónap: 10298
- e Év: 163794
|
|
|
Offline
