|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2007-12-22 14:22:04, szombat
|
|
|
Családtalan
Fenyőillatba bódult az egész város,
az utca köve ugyan hólétől sáros,
de bent gyertyafény játszik az ablakokon,
senki se jár odakünn az utcasoron.
Azaz mégis felbukkan egy férfi éppen,
munkától fáradtan lépked a sötétben.
Hazafelé ballag, tudja, otthon várja
két kicsi gyermeke, és élete párja.
Távolról megérzi az ünnep melegét,
mely átjárja lassan a testét és lelkét.
Felfrissül a lépte, siet haza végre,
és boldogan néz fel a csillagos égre.
A Karácsony-est szelleme öleli át.
Aztán a szívébe markol egy másik kép;
a minden ünnepen kívül rekedt világ:
egy ember fekszik a fagyos földön odébb.
Rongyaiba burkolva reszkető öreg
kartonpapírból tákolt vackán szendereg.
Túlélés a tétje minden egyes napnak,
a Karácsonyról csupán álmai vannak.
Megdermedve, kábán nézi a férfi őt,
s lelkébe fogadja a némán szenvedőt.
Aztán hozzáhajol, már egészen közel,
minden apró sejtjével csak reá figyel.
Megmoccan a fekvő, mert érzi, hogy nézik,
feltűnik az arca, mely szégyentől izzik.
"Karácsony este van." - szól a férfi halkan.
"Tudom." - morogja válaszát amaz - "Az van."
majd unott közönnyel rándítja meg vállát,
és a nyirkos fal felé fordítja arcát.
"Mondja, nincs családja?" - kérdez emez sután,
de csak gyötrő csend szakad a kérdés után.
Aztán végre az öreg mégis felel: "Volt."
és hallható e szóban, hogy némán sikolt.
Gyomorba öklözően vad e kurta szó,
szívet szorongató, lelket megbénító.
A férfi halvány arcán könnypatak pereg,
egy percre talajt vesztve, mélyen megremeg.
Aztán újra szól; csendes hangon, kedvesen:
"Nem hagyhatom így itt. Kérem, jöjjön velem!"
és a másik felé két kezét kinyújtja:
"Legyen e naptól az én családom tagja!
Legyen régen meghalt apám helyett apám,
s legyen, ki mondja két fiamnak: unokám!"
A földön fekvő nem felel, csak csendesen zokog.
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2007-12-16 00:07:29, vasárnap
|
|
|
Szirmai Virág: A szerelem
Azóta szeretem az őszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a
kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletűzdelt, átlényegülés kezdetét.
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat. Az erdő zúgását szemerkélő esőben,
alkonyatkor hallgatni a vízesés robaját. Barlangban énekelni könnyel
teli szemmel, mert annyira szép rubintos kedden késő éjjel. Meztelen
lélekkel együtt állni az éjszakában. Megélni fájdalmat, gyönyörűséget,
keserűséget és a méz édességét. Együtt könnyezni, és együtt kacagni
bele a világba szemben a széllel.
Azóta szeretek álmodni. Biztonságban átkarolva. Érezve minden
pillanatban, hogy nem vagyok egyedül. Hogy kincset tartok a karomban
s valaki kincsként őriz engem. Õrzi a kezem, a testem, a lelkem. Ha nem
őrizne, akkor sem mennék el. Soha nem megyek már el.
Azóta szeretem a hajnalt. Amikor dereng a fény és láthatom a kezét,
ahogy simogatva kapaszkodik belém. Jó felébredni, mert folytatni lehet
az álmot ébren is. Azóta a hajnal íze a számban gyönyörű. És szeretem
a könnyeket, mert értem kiáltanak, mert én sírok általuk.
Azóta szeretem a világot. Az embert, a tengert, a vizeket és a
sivatagokat, a hegyeket és a síkságokat. A kék eget és a felhőket, a
nap sugarát és a vihart, esőt és szelet, virágot és a nedves anyaföldet.
Mindent.
S mióta elhagyott, siratom azóta az őszt.
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2007-12-10 17:47:12, hétfő
|
|
|
Elárvult gondolat koppan,
a gesztenyeszín földön,
rám szitálja az ősz
opálos gyöngyszürke könnyeit.
S ahogy a szívem felsír,
Egy egy régi álmot bennem,
egy kifakult emléket édessé fényesít.
Nyakamba csókol
egy elfeledett illat,
mellém űl a vágy,
és csöndesen átölel.
Rám tekint a múltból
egy csillogó szempár,
s egy kibuggyanó könnycsepp,
igennel felel.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom - csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2007-12-10 17:29:17, hétfő
|
|
|
" " Ha romba dölnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
mert sokszor a romok fölött,
a legszebb virágok nyílnak!.... |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2007. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
4 db bejegyzés |
e év: |
8 db bejegyzés |
Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 67
- e Hét: 2410
- e Hónap: 2877
- e Év: 9533
|
|
|