Belépés
kszilona.blog.xfree.hu
"Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy belül, önmagára rátaláljon." ( Galileo Galilei ) Káesz Ilona
1947.01.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Csládtalan.....
  2007-12-22 14:22:04, szombat
 
 
Családtalan
Fenyőillatba bódult az egész város,
az utca köve ugyan hólétől sáros,
de bent gyertyafény játszik az ablakokon,
senki se jár odakünn az utcasoron.
Azaz mégis felbukkan egy férfi éppen,
munkától fáradtan lépked a sötétben.
Hazafelé ballag, tudja, otthon várja
két kicsi gyermeke, és élete párja.
Távolról megérzi az ünnep melegét,
mely átjárja lassan a testét és lelkét.
Felfrissül a lépte, siet haza végre,
és boldogan néz fel a csillagos égre.
A Karácsony-est szelleme öleli át.
Aztán a szívébe markol egy másik kép;
a minden ünnepen kívül rekedt világ:
egy ember fekszik a fagyos földön odébb.
Rongyaiba burkolva reszkető öreg
kartonpapírból tákolt vackán szendereg.
Túlélés a tétje minden egyes napnak,
a Karácsonyról csupán álmai vannak.
Megdermedve, kábán nézi a férfi őt,
s lelkébe fogadja a némán szenvedőt.
Aztán hozzáhajol, már egészen közel,
minden apró sejtjével csak reá figyel.
Megmoccan a fekvő, mert érzi, hogy nézik,
feltűnik az arca, mely szégyentől izzik.
"Karácsony este van." - szól a férfi halkan.
"Tudom." - morogja válaszát amaz - "Az van."
majd unott közönnyel rándítja meg vállát,
és a nyirkos fal felé fordítja arcát.
"Mondja, nincs családja?" - kérdez emez sután,
de csak gyötrő csend szakad a kérdés után.
Aztán végre az öreg mégis felel: "Volt."
és hallható e szóban, hogy némán sikolt.
Gyomorba öklözően vad e kurta szó,
szívet szorongató, lelket megbénító.
A férfi halvány arcán könnypatak pereg,
egy percre talajt vesztve, mélyen megremeg.
Aztán újra szól; csendes hangon, kedvesen:
"Nem hagyhatom így itt. Kérem, jöjjön velem!"
és a másik felé két kezét kinyújtja:
"Legyen e naptól az én családom tagja!
Legyen régen meghalt apám helyett apám,
s legyen, ki mondja két fiamnak: unokám!"
A földön fekvő nem felel, csak csendesen zokog.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Szirmai Virág : A szerelem
  2007-12-16 00:07:29, vasárnap
 
  Szirmai Virág: A szerelem

Azóta szeretem az őszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a
kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletűzdelt, átlényegülés kezdetét.
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat. Az erdő zúgását szemerkélő esőben,
alkonyatkor hallgatni a vízesés robaját. Barlangban énekelni könnyel
teli szemmel, mert annyira szép rubintos kedden késő éjjel. Meztelen
lélekkel együtt állni az éjszakában. Megélni fájdalmat, gyönyörűséget,
keserűséget és a méz édességét. Együtt könnyezni, és együtt kacagni
bele a világba szemben a széllel.
Azóta szeretek álmodni. Biztonságban átkarolva. Érezve minden
pillanatban, hogy nem vagyok egyedül. Hogy kincset tartok a karomban
s valaki kincsként őriz engem. Õrzi a kezem, a testem, a lelkem. Ha nem
őrizne, akkor sem mennék el. Soha nem megyek már el.
Azóta szeretem a hajnalt. Amikor dereng a fény és láthatom a kezét,
ahogy simogatva kapaszkodik belém. Jó felébredni, mert folytatni lehet
az álmot ébren is. Azóta a hajnal íze a számban gyönyörű. És szeretem
a könnyeket, mert értem kiáltanak, mert én sírok általuk.
Azóta szeretem a világot. Az embert, a tengert, a vizeket és a
sivatagokat, a hegyeket és a síkságokat. A kék eget és a felhőket, a
nap sugarát és a vihart, esőt és szelet, virágot és a nedves anyaföldet.
Mindent.
S mióta elhagyott, siratom azóta az őszt.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Két könnycsepp...
  2007-12-10 17:47:12, hétfő
 
  Elárvult gondolat koppan,
a gesztenyeszín földön,
rám szitálja az ősz
opálos gyöngyszürke könnyeit.
S ahogy a szívem felsír,
Egy egy régi álmot bennem,
egy kifakult emléket édessé fényesít.

Nyakamba csókol
egy elfeledett illat,
mellém űl a vágy,
és csöndesen átölel.
Rám tekint a múltból
egy csillogó szempár,
s egy kibuggyanó könnycsepp,
igennel felel.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom - csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Idézet / Goethe /
  2007-12-10 17:29:17, hétfő
 
  " " Ha romba dölnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
mert sokszor a romok fölött,
a legszebb virágok nyílnak!....
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2007.11 2007. December 2008.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 8 db bejegyzés
Összes: 835 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 67
  • e Hét: 2410
  • e Hónap: 2877
  • e Év: 9533
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.