Regisztráció  Belépés
piro39.blog.xfree.hu
,,Aki odafigyel a mindennapi élet apró csodáira, azért veszi észre a szépet maga körül, mert ő is magába hordozza a szépséget. Hiszen a világ tükör, és mind... Kovács Vilmosné
1939.04.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 94 
Kérés Jézushoz
  2007-05-31 07:09:05, csütörtök
 
  Kérés Jézushoz
Kmety Ernő

Taníts engem, hogy életem
Eddiginél szebb jobb legyen
Éljek úgy mint Te kívánod
Legyek áldás és ne átok

Taníts engem, hogy beszédem
Napról napra tisztább legyen
Hazugságot sose szóljak
Legyek híve minden szónak

Taníts engem úgy szolgálni
Mint Te tetted s nem akárki
Jót ha tettem örült szívem
Jóságodért törleszthettem

Taníts engem hűnek lenni
Ne csábítson bűnre semmi
Mit tanultam hasznát vegyem
S élvezhesse környezetem

Taníts engem, segíts nekem
Hogy a rosszat sose tegyem
Adj értelmet szívem értse
Mindenben Te légy a mérce




 
 
0 komment , kategória:  vers  
Mélységben
  2007-05-31 06:55:36, csütörtök
 
  Mélységben

Túrmezei Erzsébet

Mélységben hol vigasz nem derít
Vigasztaljon örök hűséged
Éjszakámban, ha elhagy a hit
Ne hagyjon el kegyelmességed

Úton melyen senki nincs velem
S imádságban nehéz szót lelnem
Csak sötétség kísér félelem
Inségemben Te találj meg engem

Ha megfogni nem bírom kezed
Te ragadd meg, Uram az enyémet!
Fogadd irgalmadba lelkemet
Boldog célba utam Te vezéreld.





 
 
0 komment , kategória:  vers  
A bölcs hernyó
  2007-05-30 07:54:33, szerda
 
  A Bölcs Hernyó

Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem.

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Még meghalni sem tudok. A tegnap levetettem magam egy szélső levélről... és? Még csak meg sem ütöttem magam. De nem adtam fel! Még tegnap visszaindultam erre a fára! Csak azért, hogy a rigók, a fekete kaszások jobban lássanak a lemenő nap fényében. De a halálmadaraknak sem kellettem. Pedig azt hittem, hogy a sárga-fekete csíkos ruhám miatt tuti észrevesz majd valamelyik! Észre is vettek, de az utolsó pillanatban mégis mindegyik meggondolta magát. Nem értem miért... Pedig igazán ízletes lehetek ilyen szép nagy kövéren. Valami hibádzik...

Sebaj, akkor gondolkodjunk. Abban úgyis jó vagyok! Értek én mindent!!!
Az azért elszomorít, hogy nem kellek senkinek sem, és még meghalni sem tudok...

És akkor jött az ötlet, egyet tudok csupán a zabáláson kívül: szőni! Ígyhát gubót szövök. Legyen ez a koporsóm! Itt békésen megfulladhatok és nem zavar, nem tántorít el senki sem. Nem is fognak rámtalálni, épp ezért a hullámat sem fogják meggyalázni. Igen, ez így jó lesz. Ennek örülök. Mégsem egy buta és szőrös, nagy kövér hernyó volnék! Úgy látszik, az én életem értelme az volt, hogy tudatosan haljak meg. Legyen hát!

Azzal begubódzott. Jó erősen rögzítette koporsóját egy szélvédett faágon. Csak lógott és várt. Várt és várt. Mégsem fulladt meg. Ezt is elrontotta valahol, és nem értette. Cserbenhagyta még az oly bölcs gondolatai is, amire eddig mindig számíthatott. Pedig azt hitte, mindent tud az életről.
Nagyon elkeseredett.
Feladta.
És akkor elkezdődött valami.
Mégsem úgy történt, ahogy eltervezte.

Két héten keresztül, egy teljesen megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, amibe semmi beleszólása sem volt. Nem számítottak gondolatai sem. Csak befelé figyelt. Mást úgysem tehetett. Szinte külső szemlélőként nézte végig saját testének teljes átalakulását. Nélküle történtek a dolgok. Aztán ez is megállt. És csak akkor eszmélt, hogy mintha kinőtte volna valamiféleképp a koporsóját!

De tanult a leckéből. Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé. Csak követte vágyait, érzéseit. És most ki akart törni. Kíváncsi volt arra, hogy mivé változott. És nem érdekelte többé az, hogy miért!
Belül is más lett.
Feltörte a koporsó fedelét és kimászott.
Fájdalmas volt az első nyújtózás.

Hatalmas szárnyai lettek, ami örömétől egyre csak tovább nőttek és feszültek. A reggeli szikrázó napsütés megszárította csillogó sárga-fekete mintás szárnyait. Aztán meglátogatta a régi jó barátja is, az éhség. De most nem az a görcsös zabálási vágy lett úrrá rajta, hanem valami édes nedűre vágyott. Érezte a szellőben az illatát. Valami színes tarkaságok felől jöttek a fű közül.

Nem gondolkodott, csak élvezte a létezést, és azt a szellő játékát, amivel először vitorlázott a nektárjukat kínálgató virágok felé...

(ismeretlen szerző)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A paraszt és a csacsi
  2007-05-30 07:49:48, szerda
 
  A PARASZT ÉS A CSACSI

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon
át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik!
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

(ismeretlen szerző)




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Thrillion elsüllyedése
  2007-05-29 07:00:33, kedd
 
 
Elwynn
Thrillion elsüllyedése

Világoknak koronája!
Már nem szennyez földi sár.
Zászlaidnak lobogását
Halandó nem látja már.

Napkorongunk fenn az égen
Tiednek csak halvány mása.
Miért kellett hogy elnyeljen
Mélység sötét ragyogása.

Távoli múltban bíbor alkonyat
Festi vörösre ezen ég alatt
Karcsú tornyaid
Fehér falait.

Élsz, érzel, látod a világot,
Melyben teremtés virága megáldott.
Ezernyi fényed
Egyszerre éled.

De egy reggel napod ébred...
Egy kicsit másnak érzed.
Nem úgy fénylik, nem úgy éget...
Nem érzed közelgő véged.

Föld nyílt, démon hada áradt,
Gonoszság ellened támadt.
Sokáig úgy tűnt hogy gátat
Nem vet semmi a gyilkolásnak.

Nem pirkadó napfény árnak
Színe mit szemeid látnak;
Bíbor vér vet veres árnyat
Falára Fény Városának.

Hírtelen szivárvány színek
Derengnek fel, s erősödnek.
Fény öleli, s árasztja el
Romos várát isteneknek.

Ott hol Élet vára állott, rideg szikla, kőhalom.
Rossz úton jársz, ki Fény Városát keresed, barátom.
Titkait megtalálod szenvedéssel teli úton,
De fájdalommal jutalmazza meglelőit Thrillion.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Az élet
  2007-05-29 06:55:24, kedd
 
  Ady Endre:
Az élet

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...




 
 
0 komment , kategória:  vers  
Ki a barát.
  2007-05-28 13:05:48, hétfő
 
 


 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Messze szálló dal
  2007-05-28 07:10:36, hétfő
 
  B. Radó Lili:
Messze szálló dal

Magányos vándort messze utadon,
mindenütt utolér a gondolatom.

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc

S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.





 
 
0 komment , kategória:  vers  
Madárnyelven
  2007-05-28 07:05:25, hétfő
 
  Kamarás Klára:
Madárnyelven

Ha van barátod, ki melletted áll,
hogy megteremthesd ékes, szép világod,
becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát!
Ne szedj úton-útfélen új virágot!

Ki mindig dícsér, bókol többet árt ám,
mint az ki rádszól, s őszintén beszél.
Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad,
hogy jó hírt suttog minden csalfa szél.

Nehéz a szívem s vége már a dalnak.
Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak.
A madár énekét megértheted.

Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta,
az egyik jobbra megy, a másik balra.
Magának árt, kit óvni nem lehet.




 
 
0 komment , kategória:  vers  
Óhajtás...
  2007-05-27 07:50:09, vasárnap
 
  Nádudvari Nagy János:
Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton




 
 
0 komment , kategória:  vers  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 94 
2007.04 2007. Május 2007.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 94 db bejegyzés
e év: 1105 db bejegyzés
Összes: 2538 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 111
  • e Hét: 111
  • e Hónap: 5151
  • e Év: 60327
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.