Regisztráció  Belépés
migova.blog.xfree.hu
" Aki sosem követ el hibát, általában semmit sem csinál " Spevi Éva/migova
1953.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 421 
Mára búcsúzom........
  2007-08-31 16:37:05, péntek
 
  ..... ..további kellemes napot és hétvégét!



 
 
2 komment , kategória:  Üdvözlés  
Stephen King Állj ki mellettem
  2007-08-31 16:31:49, péntek
 
 



" A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad,
hiszen szavakba öntve összezsugorodnak
- amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek,
de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez,
ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve,
irányjelzőként vezetnek a kincshez,
amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,
a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg,
nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok,
hanem mert nincs, aki megértsen."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az elveszett idő
  2007-08-31 16:25:40, péntek
 
 



Az elveszett idő

Pár év csupán
s a kandalló előtt
lángok közt nézzük majd
az elveszett időt,
s árnyékot rajzol
az elmult élet már
hátunk mögött.

Úgy kell, hogy élj,
hogy nem lesz több esély!
Most kell, hogy járjon át
az őrült szenvedély!
Késő lesz már,
hogy karjaid közé zárj,
ha elszáll az éj!

Mindig úgy szeress, hogy meg ne bánd
az elveszett időt, hogy nem volt rám időd!
Most kell hogy szeress és megtaláld
a karjaim között a könnyen eltűnőt!

ne hallgass sohse másokra, hisz jól csak
a szíveddel látsz!

Hiába szép
a szerelmes varázs
lángjából nem marad
csak szélbe szórt parázs
felégett tájak,
és néhány boldog perc
és semmi más.

Mégis, ha majd
az út végéhez érsz
s elfáradt szíved újra
a tegnapokba néz,
ez lesz csupán,
ami épp oly édes még,
akár a méz.

(Romantic)
 
 
0 komment , kategória:  Zenék, Dalszövegek  
Barátocskám
  2007-08-31 16:19:55, péntek
 
 



Barátocskám

" Ha valahányszor,
amikor mosolyt csaltál az arcomra,
a kezembe kaphattam volna egy csillagot,
már az egész esti égbolt
a tenyeremben lenne."

(Vicky Ceelen)
 
 
0 komment , kategória:  Jópofa, érdekes  
Louis Armstrong
  2007-08-31 16:13:21, péntek
 
  A mai napon halt meg a Jazz Legenda

1971-ben a mai napon távozott az élők sorából a Jazz Legenda Louis Armstrong, aki szívinfarktus következtében halt meg.

Armstrong egyszer azt mondta:
Egy zenész soha nem megy nyugdíjba, csak akkor hagyják abba, ha már nincs bennük több zene.






Louis Daniel Armstrong (becenevén Satchmo) (New Orleans, 1901. augusztus 4. - New York, 1971. július 6.) jazztrombitás, énekes, zenekarvezető, a jazztörténet talán legnagyobb, mindenesetre legismertebb alakja.

1918-ban játszott Kid Ory, 1922 és 1924 között King Oliver, majd 1924-25-ben Fletcher Henderson zenekarában. A Mississippi folyón egy gőzhajón együtt zenélt Fate Marable-lel. 1923-ban került sor első hangfelvételére, King Oliver zenekarának tagjaként.






A huszadik század zenei életének egyik legjelentősebb újítója, a jazz igazi királya, ki megjelenésével, hangjával és zenei tudásával máig nem talált méltó követőre.
A színészként, pop-és jazz előadóként egyaránt kiváló Daniel Louis "Satchmo" Armstrong 1901. augusztus 4-én született New Orleans egyik szegénynegyedében (Louisiana). A híres-hírhedt Storyville-ben nőtt fel piszokban és zajban, szegénységben és betegségben, a zsebtolvajok, szajhák vásári prédikátorok, de nem utolsó sorban a jazz-zenészek városában is.





A kis Louis utcagyerekként tanulta meg az élet törvényeit, s valószínűleg sosem fedezhette volna fel tehetségét a világ, ha tizenkét évesen nem kezd el az utcán lövöldözni az újév tiszteletére. Ennek ugyan vajmi kevés köze volt a tehetséghez, de legalább oda vezette. Ugyanis javító-nevelő intézetbe zárták, ahol szerencséjére nem a helyi kocsmák bevédésére tanították, hanem kürtön játszani. Az intézet katona-fúvoszenét játszó együttesében először dobos, majd kürtös, végül kornettos lett. 1914-ben került ki az intézet falai közül, s akkor minden munkát kénytelen volt elvállalni, hogy eltarthassa édesanyját és húgát. Többek között volt szénkihordó és újságárus is, de a zene akkor már egyre fontosabbá vált számára. Már volt annyira birtokában hangszere ismerésének, hogy felkeresse az akkor még nyüzsgő város bandáit, és szép lassan felküzdje magát New Orleans zenei elitjébe. Számos helyi zenekarban játszott már, mikor felhívta magára a "Jazz Keresztapa", King Oliver figyelmét. A "King" névvel illetett Joe Oliver 1917-ben bevette a szakadt fiatal srácot együttesébe, ahol az csodákat művelt a kornetton. A bátorító szavakon és a szakmai tippeken túl a fiatal fiú egy ígéretet is kapott, amikor a kürt-király lelépett a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Chicagoba. Jónéhány év eltelt, mire Joseph Oliver valóban talált egy helyet Armstrongnak Al Capone városában. 1919-ben Oliver a Missisipi mentén északnak vonuló jazz-zenészek sorsában osztozva Chicagóba költözött, ahová néhány év múlva Louis is követte, s ahol e legendás páros egy csapásra meghódította a közönség szívét. Addig pedig Edward 'Kid' Ory Brownskin Babies nevű együttesében játszott, amikor pedig nem ment a bolt, banánt rakodott ki a kikötőbe érkező teherhajókról, vagy szenesemberként működött. 1920-tól egy Mississippin közlekedő gőzhajón zenélt Fate Marable zenekarában, két évvel később pedig végre csatlakozhatott a chicagoi Lincoln Gardensben zenélő Oliverhez. Ebben az időszakban (1923-ban) készítette első hangfelvételét is. Ebben az időszakban ragadt rá a Satchmo becenév, amely a Satchel Mouth (szabad fordításban Táskaszájú) szavak rövidítéséből ered, és amelyet hatalmas, trombitázás közben felfújt pofazacskóinak köszönhetett.






1924-ben feleségül vette az együttes zongoristáját, Lillian Hardint, majd kivált Oliver zenekarából és beáll Fletcher Henderson bandájába.
Az évtized vége felé már a világ legnagyobb jazz kürtöseként kezdték emlegetni, akkor váltott át trombitára, még ugyanabban az1927-es esztendőben a Heebies Jeebies című számmal híressé tette a halandzsaéneklést, angol nevén a "scat-et". Az évek múlásával Armstrong népszerűsége egyre nő. Lendületes stílusa és semmihez sem hasonlítható rekedtes hangja betölti az éter hullámait, és a leghíresebb jazz énekest faragja belőle. 1932-ben és '33-ban már európai koncertkörútra, majd világ körüli turnéra indult, s népszerűségét jól jelezte, hogy már 1934-es európai turnéján ezrek várták megérkezésekor a koppenhágai pályaudvaron. Armstrong hamarosan tudatosan is felvállalta a jazz utazó nagykövetének szerepét, és játszott mindenhol, Japántól Ausztrálián át egészen Afrikáig, sőt, még a budapesti Népstadionban is fellépett.
Tény, hogy Armstrong trombitajátéka és énekstílusa hihetetlenül nagy hatással volt mind a jazz zenészekre, mind a pop énekesekre. Ráadásul nagyhatású szólói a jazz-ből mint együttes zenei formából egy olyan stílus hoztak létre, amely leginkább a szólókra és a zenészek összjátékára alapult.
1938-ban elvált Lilliantől, és elvette Alpha Smitht, 1942-ben pedig ismét megnősült, ezúttal Lucille Wilsont vette nőül.
Egyes vélemények szerint Armstrong pályája a negyvenes évek közepétől hanyatlásnak indult. Stílusa régimódivá vált, kiment a divatból, a bebop és a cool teljesen más irányba (a Dizzy Gillespie- és Miles Davis-féle stílus felé) vitte el a trombitajátékot. A szűkösebb esztendőkből, számos változó sikerű kísérlet után, a Louis Armstrong And His All Stars nevű formáció jelentette a kivezető utat. A Dixiland\swing banda humoros jelenetekkel tarkította színpadi fellépéseit, és folyamatosan turnézott.
Idősebb korára már szinte kizárólag páratlan énektehetségét kamatoztatta. Hangja charme-os, link, mosolygós, reszelős és kimunkálatlansága ellenére kifejezetten dzsesszes volt.





Armstrong belekóstolt Hollywoodba is, és ez a szerelem egész életén keresztül végigkísérte. Menthetetlenül belesodródott a show-bizniszbe, állandóan a legnagyobb sztárokkal és a legnagyobb sztároknak zenélt. 1967-es What a Wonderful World című kislemezével azonban kitörölhetetlenül is beírta magát a popzene történelmébe. A brit slágerlistán első helyig kúszott dal, és közel fél évig le sem lehetett szorítani a listáról. Nagy Britanniában ezalatt az idő alatt félmillió darabot adtak el a kislemezből, világszerte pedig még egy milliót, ami még ma sem lebecsülendő példányszám.
Azóta Satchmo reszelős, de érzelmes hangját még a zenetörténetileg képzetlenek is könnyedén felismerik, még a kevésbé ismert felvételeken is. Armstrong úr 70 szép évet élt, s New York-ban halt meg 1971. július 6-án. Armstrong népszerűsége azóta is töretlen, képét még bélyegen is megörökítették. Zenéjét szerte a világon hallani; szinte minden egyes hang, amelyet valaha is lemezre vett újra és újra megjelenik a boltok polcain különböző kiadványokon.




 
 
0 komment , kategória:  Önéletrajz, élettörténetek  
Caligula római császár
  2007-08-31 15:41:45, péntek
 
  12 Augusztus 31. (1995 éve történt)
Megszületett Caius Iulius Caesar Germanicus Caligula római császár.

Caius Caesar, közismert nevén Caligula (Antium, 12. augusztus 31.- Róma, 41. január 24.) római császár, Germanicus és Agrippina fia.






Ifjúkora
Ifjúkorát atyja táborában, a Rajna vidékén töltötte. Mivel a katonaicsizmát (caliga) előszeretettel viselte, kapta a katonáktól a C. melléknevet. Később elkisérte atyját Szíriába is, annak halála után pedig Rómába, Tiberius udvarába került. A gyanakvó császár kegyetlenségének áldozatul estek anyja és testvérei, csak Caligula maradt életben, amit tettetésének és hizelgésének köszönhetett. Szolgai magaviseletével annyira megnyerte Tiberius kegyét, hogy magával vitte Capri szigetére s végrendeletében úgy neki, mint másik unokájának, a kiskorú Tiberius Gemellusnak kilátásba helyezte a trónt.

A császári trónon
Miután Tiberiust 37-ben meggyilkolták, a nép örömmel fogadta a trónon, amelyet a befolyásos Macro segítségével minden nehézség nélkül hatalmába kerített. Az öröm, legalább ami uralkodásának első idejét illeti, éppenséggel nem volt jogosulatlan. Rokonai gyilkosainak megbocsátott, a száműzötteket visszahívta, a nép jogait annyiban helyreállította, hogy a köztársasági hivatalokat ismét a nép gyűlései által töltötték be, a hatalmat maga és a szenátus között szigorúan megosztotta. A népnek azzal kedvezett, hogy a Tiberius által kitiltott külföldi kultuszokat, nevezetesen Isisét elismerte állami kultusznak. Rokonai közül épp úgy a halottaknak, mint az élőknek megadta a szokásos tiszteletet. A változást, mely uralkodásában mintegy 8 hó múlva beállott, veszélyes betegségnek szokták tulajdonítani, amely megzavarta volna elméjét. Meglehet, hogy azok a hódolatok, melyeknek tanuja volt felépülésekor, vezették arra a meggyőződésre, hogy mindent tehet, ami tetszik. Ezentúl lényének alapvonása a határtalanig menő hatalmi hóbort: Istennek tartva magát Jupiterhez hasonlóan vélt cselekedni, midőn testvérével Drusillával, kit istennővé (Dea) emelt, vérfertőző viszonyban élt. Isteni megtisztelést követelt a maga számára, sőt, versenyre szólította fel Jupitert, hogy döntsön, kit illet meg a világuralom. Rokonaival és barátaival szemben a legvéresebb kegyetlenséggel dühöngött. Tiberius Gemellusnak meg kellett 37-ben halnia, mert betegsége idején állítólag azt remélte, hogy utódja lesz. Meghaltak Macro és felesége gyermekeikkel együtt, nemkülönben igen sok férj, kik a halált azért érdemelték meg, mert előzőleg nejük volt az, kivel egy császár viszonyt kezdett. Szellemi dolgok nem érdekelték, a legszívesebben a cirkuszi kocsisok és gladiátorok társaságában időzött. Hogy a vérontásban talált gyönyörét kielégítse, a legelőkelőbb polgárokat mint gladiátorokat léptette fel vagy pedig a vadállatok elé dobatta. Az emberek iránti megvetése odáig fajult, hogy lovát konzultársává akarta megtenni. Azokat az óriási pénzösszegeket, melyeket Tiberius összegyűjtött és ráhagyott, esztelen pazarlással játékokra, a nép megjutalmazására és építkezésekre (pl. a baiei öböl fölött épített híd), tékozolta el. Háromnegyed év múlva üresen állt minden pénztár. Caligula egyszerűen úgy segített e zavarán, hogy mások vagyonát elszedte; az illetők még örülhettek, ha életben maradhattak. Rablásai kiterjedtek egész Itáliára és Galliára. Sokan megérezték pazarlásait. A népet többféle adó fizetésére kötelezte, a katonák pedig gyakran nem kaptak zsoldot. 39 őszén hadjáratot indított az Alpokon túli tartományokba, azonban beérte azzal, hogy katonáival Gallia északi tengerpartján kagylókat szedetett, majd mint győztes tért vissza Rómába.

Caligula sestertiusa. Az előlapon a császár, a hátoldalon nővérei láthatóak




Halála
Visszatérése után nemsokára, 41. január 24-én orvul megölték. Az összeesküvés élén, amely különben nem az első volt, több pretoriánus tiszt, köztük Cassius Chaerea állt, akit Caligula ismételten személyesen megsértett.
Caligula képe Rómában, a capitoliumi múzeumban látható.
 
 
0 komment , kategória:  Önéletrajz, élettörténetek  
Vicces pszichológiai jellemzés
  2007-08-31 14:58:45, péntek
 
  Micimackó és barátai - Vicces pszichológiai jellemzés




Micimackó:
Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperativ jellegű tevékenységre.

Malacka:
Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás). Növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris:
Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Ubermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles:
Súlyosan depresszív alkat. Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája, pedig valahol a béka seneke alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásra valót, ezért - míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik.

Ez a gyökértelen élet, valamint a senekén fityegő műfarok - Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma -, amivel a többiek állandóan cseszegetik, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól ("mi van, ha nem sikerül?").

Kanga:
Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét - kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél már csak kóros férfihiánya rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba:
Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is tesz. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsősorban édesanyja - nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi:
Az agressziv-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait - heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly:
A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is.

Róbert Gida:
Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont...

 
 
0 komment , kategória:  Viccek, vicces történetek  
Vidám délutánt, itt a hétvége!
  2007-08-31 14:49:29, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Üdvözlés  
Egy macska naplójából....
  2007-08-31 14:39:59, péntek
 
 



........a fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...... .......
 
 
0 komment , kategória:  Elbeszélés, novella, mese  
Mese egy emberről
  2007-08-31 14:19:37, péntek
 
 



Mese egy emberről

Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható. Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból. Hiszen már úgysem számított semmi. Gondolatai sem voltak... már nem. Befordult az ismerős sarkon, gépiesen, megszokott módon. Semmi nem változott reggel óta, amikor elindult. Szürkeség, beton, pocsolyák....ahogy mindig is. Nem mindíg volt ilyen. Ó dehogy. Valamikor régen szebb volt számára minden. Voltak érzelmei, boldog napjai, nevetés...béke, nyugalom. Ez már egy ideje a múlté...megfakult, ő meg belefásult. Nem is izgatta magát a kialakult helyzet miatt, hiszen vesztenivalója nem volt már egy ideje. Tudomásul vette az állapotát, küzdeni nem akart, nem volt ereje hozzá. Persze nem dobja el az életét, azért bolond nem volt sosem, de megbékélt valahogy. Ment, lassan, fejét lehajtva, szemben a széllel. Szürke-szürke-szürke. Lépésre-lépés. Hirtelen megállt...valami megbontotta a sötét egyhangúságot. Mivel eddig is a földet bámulta a lába előtt, észre kellett hogy vegye. A virágot..... Azt a virágot. Ami még reggel nem volt sehol. Hogy is lett volna, hiszen csupa beton minden. Kicsi volt, és napsárga. Hihetetlen módon vakított a szürkeség közepén. Meglepődött...nagyon régen nem látott ilyen szépet. Pedíg semmi különös, csak egy napsárga kis foltocska... egy betonrepedésben. Hogyan? Mióta? Miért? Kérdések sorjáztak a fejében, miközben szinte megbabonázva nézte az árva kis életet. Közben pillanatonként meghökkent saját magán is. Régóta nem érdekelte szinte semmi, és most egyszerre itt áll, és nézi ezt a pici csodát...És kérdések fogalmazódnak meg benne. Furcsa érzés volt...megint érezni. Érdeklődni valami iránt, szépnek látni valamit. Már el is felejtette szinte hogy milyen az. Nem tudott szabadulni. A virág tisztasága, léte, kisugárzása fogva tartotta. Lehajtotta a gallérját, leguggolt a növényke elé...észre sem vette hogy az eső már elállt. Úgy általában semmit nem érzékelt most maga körül. De talán mégis: melegedett. Amit még nem tudott az az, hogy nem az idő, hanem ott bent valami. Kinyújtotta az ujjait, óvatosan megérintette a virág szirmait, nem tudta miért teszi, csak érezte hogy meg kell tennie. Puha volt és meleg. Meglepően szokatlan ez egy virágtól. És ez a melegség lassan felkúszott a férfi kezén. Nem értette mi történik. Egy virág csak, nem is valami ritkaság vagy bódító illatú csoda...és mégis más. Megállította, mozdulatra, gondolatokra kényszerítette...és nem eresztette tovább. Úgy érezte tennie kell valamit, mert a növényke itt menthetetlenül elpusztul, lehet hogy még ma. Nem tudta volna megmagyarázni hogy miért teszi, hogy mit akar, csak vitte valami sosemvolt érzés...a virág élniakarása teljesen letaglózta, magával ragadta. Pár lépésre volt csak otthonról, mégis rohant. Szerszámok, kapkodás...aggódás, türelmetlenség...már arra sem volt ideje hogy meglepődjön önmagán. Kimelegedett, megcsillant a szeme, arcába új szín költözött. Félt hogy elkésik, pedíg a virágnak szüksége van rá! Honnan ez a bolondság? Mit csinálok? Ötlött fel benne egy pillantra. De már futtában csak. Vitték a lábai, a szíve...azok az érzések amiket már rég eltemetett magában. Lélekszakadva ért vissza az utcára...a virág várta. Kinyílva, ragyogóbban mint valaha. Mintha mosolyogna...gondolta a férfi. És visszamosolygott. Fogta a szerszámait, és óvatosan nagy figyelemmel kiszabadította a növényt a beton fogságából. Az arca elé emelte, és a virág hálásan hozzá hajolt. Felvitte a lakásba, és helyet, meg fészket csinált neki egy régi cserépben, amiben eddíg a tollait, ceruzáit tartotta. Holnap veszek egy szebbet, gondolta, de valahogy érezte hogy a virágnak ez egy csöppet sem fontos. Elrendezte a földet, óvatosan beletette a növénykét és helyet csinált az ablakban egy védett helyen. Érje a nap, de a szél ne bántsa...gondosan, óvatosan. Ha már itt volt, rendet csinált. Pedíg ki tudja már mikor utóljára. De most kellett, mégsem láthatod ezt nap mint nap....motyogta magában. Széthúzta a függönyt teljesen...beáramlott a fény. A virág felragyogott...ahogy még soha egyetlen virág sem amit eddig a férfi életében látott. Odaszögezte a férfi tekintetét...és ő végtelen nyugalommal és szeretettel nézte a kis növényt. Órákon át. Beszélgettek, szavak, hangok nélkül, csak az érzékek nyelvén. Estére a virág nevet is kapott....Évának nevezte a férfi, mint az első nőt a földön, hiszen legalább akkora jelentőséggel bírt már az életében...mint Éva az emberiség történetében. És valahogy illett is Hozzá. És úgy is érezte hogy Ő az első... Az ember hosszú-hosszú évek óta nyugodtan és pihentetően aludt. Elkerülték a rémei, a fájdalmai. Reggel kipattant a szeme és a virágot kereste a tekintetével...ami nem volt nehéz, hiszen még elalvás előtt abba az irányba fordította az ágyát. Igen!! Ott volt...várta hogya férfi felkeljen, és addig a reggeli napfényben illegette a szirmait...szerette a napot. A férfi megnyugodott...elmosolyodott és a székhez lépett ahová este a ruháit hajtogatta. Végigkutatta a zsebeit és megtalálta a gyűrött papírt amit még tegnap adtak neki az orvosnál...Kisimítgatta, elolvasta újra.. egy név és egy telefonszám...egy új lehetőség, egy komolyabb esély....Felemelte a telefont...tárcsázott.....

Mostmár élni akart....volt Kiért...

Hallod kicsi virág?
 
 
2 komment , kategória:  Elbeszélés, novella, mese  
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 421 
2007.07 2007. Augusztus 2007.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 421 db bejegyzés
e év: 5139 db bejegyzés
Összes: 5249 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1008
  • e Hét: 5952
  • e Hónap: 16438
  • e Év: 278615
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.