|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 17:24:20, kedd
|
| |
| |
Tóth Árpád:
ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 17:06:28, kedd
|
| |
| |
Nadányi Zoltán:
A két szemed szerett legtovább
A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg
nem is adtál kezet
de a szemed még megsímogatott
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak
a hegyes lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 16:59:16, kedd
|
| |
| |
ADY ENDRE: HARCOS EMBER SZÍVE
Küldjétek a szívemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.
Egy bús harcos védjen meg engem,
Kinek kegyetlen sorsa a harc
S ki sírva jár a fergetegben.
Én jajgatva, én sírva szánom,
De halottan sem enyhíthetem
Az én szomorú rosszaságom.
Nézzétek majd szívem, a hűltet:
Milyen szép volt s milyen nyomorék,
Engem ős átkok harcba küldtek.
Ha veszettül vívtam, csatáztam,
Sírva dalolt szívemben az üdv,
Mint egy elhagyott szentegyházban.
Akit vágott; búsan, veszetten,
Átkozott, harcos, bolond karom,
Talán-talán épp azt szerettem.
Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 16:39:06, kedd
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan
A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kinlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfuj, mint pókhálót a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 13:20:54, kedd
|
| |
| |
"A miértekre vonatkozó kérdés hibás. Sokkal inkább azt kellene kérdeznünk: miért ne?"
George Bernard Shaw
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 13:16:46, kedd
|
| |
| |
"A világ és minden, ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit TE észreveszel belőle."
Ismeretlen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 12:59:06, kedd
|
| |
| |
Tóth Árpád: VERGŐDNI MINDHALÁLIG...
Vergődni mindhalálig,
Vágyódni mindhalálig,
Violás pirkadattól
Rozsdás alkonyodásig,
Zsenge leánykaroktól
Vén kéj fojtó karjáig,
Be sokat fáj az ember,
Amíg lassan elvásik.
És mégse elég, mégse,
Mindig egyre több kéne,
Szomjas a keserű száj
Valami csuda mézre,
Karunk ölelő görcse
Csak nem tud elzsibbadni,
Új istennek, ördögnek
Vágyunk parolát adni,
S nagy boldogtalanságunk
Csak nem tud lelohadni...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-15 11:45:41, kedd
|
| |
| |
Petrarca
Nincs békém
Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
(fordította: Sárközi György) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2008. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
327 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 676
- e Hét: 1716
- e Hónap: 4937
- e Év: 31065
|
|
|
Offline
