|
2008-01-27 12:08:55, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dsida Jenő 1930 körül
Élete
Születési név: Binder Jenő Emil
Született: 1907. május 17.
Szatmárnémeti
Elhunyt: 1938. június 7. (31 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiség: magyar
Szülei: Dsida Aladár
Csengeri Tóth Margit
Házastársa: Imbery Melinda (1937-1938)
Pályafutása
Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. - Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.
Tartalomjegyzék
1Élete
2Közéleti szerepe
3Munkássága
4Költészete
5Művei
6Jegyzetek
7Források
8További információk
9Kapcsolódó szócikkek
Élete[szerkesztés]
Dsida Jenő 1907-ben született, Binder Jenő Emilként[1] Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja csengeri Tóth Margit, aki Beregszászban élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van.[2]
Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitől keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezőn. Családja tönkrement, apjának polgári foglalkozást kellett keresnie, így lett az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője. Dsida Jenő Budapesten, Beregszászban és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait.
Dsida Jenő fiatalkori fényképe 
Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig - tizenhattól húszéves koráig - a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. ,,Elek nagyapó" unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában. 1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak.[3] Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt. A Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte.
Közéleti szerepe[szerkesztés]
1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett, 1928 októberétől következő év nyaráig a báró Huszár családnál vállalt házitanítóskodást Abafáján. Majd az Erdélyi Helikon belső munkatársa, az Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója lett. 1930-ban részt vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában. Verseivel szerepelt az Új arcvonal és Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben. 1934-től a Keleti Újságot szerkesztette, ahol Anyanyelvünk címmel állandó rovata volt.
A fiatal költő szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban: tagja volt a helikoni íróközösségnek, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak 1929-től, titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, a PEN Club romániai magyar tagozatának tagja, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora.
A híres marosvécsi összejövetelek Kemény János báró kastélyában 1926-tól szerveződtek, melyhez Dsida Jenő is csatlakozott. A társaság tagjai voltak többek között: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Bartalis János, Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Karácsony Benő, Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Wass Albert. Dsida Jenő 1929-től kezdve vett részt rendszeresen a Helikon munkájában. Ő, Szemlér Ferenc, Kiss Jenő, Asztalos István, Balázs Ferenc tartoztak a fiatalabb nemzedékbe.
Munkássága[szerkesztés]
1928-ban adták ki a Leselkedő magány című verseskötetét, 1933-ban a Nagycsütörtök, 1938-ban, halála után az Angyalok citeráján című kötetét. Versein kívül egyetlen kisebb könyve jelent meg életében: Magyar karaván Itálián keresztül. Útirajz, amely az Erdélyi Lapok által szervezett római szentévi zarándoklatról számolt be, olvasmányos stílusban. 1933 tavaszán utazott Olaszországba, május 5-én Rómában pápai kihallgatáson vett részt, majd Firenzébe, Velencébe ment. Élményeit naplóba foglalta és kiadta.
Költészete[szerkesztés]
,, Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal. "
- Pomogáts Béla[4]
Verseinek többsége vidám, bravúros rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. Ő maga így vall erről: "Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban".[5]
A háború, a trianoni diktátum következménye és fiatalkori szívbetegsége rányomta bélyegét a költő életművére. A részvét, a szenvedőkkel való együttérzés költője volt, aki szeretettel fordult mindenki felé.
Dsida Jenő sírfelirata a kolozsvári, Házsongárdi temetőben lévő kriptáján
Visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem és a halálfélelem.[6]
Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), melynek létezését megpróbálták örökre elfelejtetni.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Psalmus Hungaricus témában.
,,Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
"
- Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (részlet)
Szamizdatban, gépírással terjesztették, nagyon sokáig csak a legendákban létezett.[7] Ma szabadon olvasható.
Dsida Jenő fölolvasta a marosvécsi írótalálkozó résztvevőinek 1936 nyarán. ,,Mikor befejezte - idézte föl a történteket Wass Albert -, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly, barázdás arcán hullottak a könnyek, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!«"
Művei[szerkesztés]
Leselkedő magány, 1928
Nagycsütörtök, 1933
Angyalok citeráján, 1938
Jövendő havak himnusza, 1923-27
Rettenetes virágének, 1928-1938
Séta egy csodálatos szigeten, (cikkek, riportok, novellák, levelek), Bukarest, 1992
Magyar karaván Itálián keresztül, Bp., 2006
Légy már legenda (összes verse és műfordítása), Bp., 2005
Jegyzetek[szerkesztés]
Muzsnay Árpád: Szatmárnémeti és Dsida Jenő. Mozaik a költő utóéletéhez. Művelődés, 2008. november
Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő. Szerk. Pomogáts Béla. Bp., 2001, Nap Kiadó, 8-9. o.
Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten. Bukarest, 1992.
Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő. Szerk. Pomogáts Béla. Bp., 2001, Nap Kiadó.
Megjelent a Keleti Újság 1935. évi 158. számában.
Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete. Bukarest, 2000
i. m.
Források[szerkesztés]
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A-F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő. Szerk. Pomogáts Béla. Bp., 2001.
Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete. Bukarest, 2000.
További információk[szerkesztés]
Dsida Jenő Baráti Kör honlapja, fotók, tanulmányok.
Dsida Jenő összes költeménye
A Misztrál Együttes vers-megzenésítései
Psalmus Hungaricus online hangosversek
Literatura.hu
Kínai versfordításai
Összes költeménye a MEK-ben
A Berenisz Együttes vers-megzenésítései
Nagycsütörtök angol fordításban Bábel Web Antológia
Művelődés
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Ars poetica Erdélyben
Kolozsvár magyar irodalmi élete
Nyelvművelés Erdélyben
Műfordítás Erdélyben
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Dsida Jenő témában.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Dsida Jenő témában.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: {Dsida Jenő életrajza |
|
|
|
|
|
Offline
