|
 1/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 65
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 23:58:01, péntek
|
| |
| |
Az erdélyi gazdákat is szipolyozzák a multik
Igen furcsa rendszert alkalmaznak a multik Erdélyben is, ami egyben magyarázatot is jelent arra, miként tudják alacsonyan tartani az áraikat : azoktól, akik eladják nekik termékeiket, különféle illetékek gyanánt komoly pénzösszegeket kérnek.
Az erdélyi termelői egyesületek diszkriminációval vádolják a hipermarketeket: állításuk szerint nem adnak teret a szabad versenyhelyzetnek, előnyben részesítik a külföldi beszállítókat a hazai gazdákkal szemben.
Bár az üzletláncok piacára való bekerüléssel próbálkoznak is a honi gazdák (kénytelenek,hiszen hol ilyen- hol olyan karanténnal,tilalmakkal gátolják a piaci árusítást- a szerk.), mint az kiderült, a dolog nem annyira egyszerű: a szóban forgó üzletek ugyanis 3000-10 000 euró közötti összeget kérnek el a náluk árusítani akarótól, például ,,standhasználati díj", ,,katalogizálási díj", ,,árusítási díj".
Annak ellenére tehát, hogy laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki az erdélyi zöldségek és gyümölcsök egészségesebb voltát — a kevesebb vegyszer miatt —, nem tudnak bekerülni a rendszerbe a hazai gazdák.
A multik ráadásul csakis egyesületbe tömörült gazdákkal állnak szóba, egyforma minőséget kérnek, és ők döntik el, éppen milyen mennyiséget kell leszállítani.
(szatmar.ro nyomán)
http://szentkoronaradio.hu/node/26931 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 23:53:18, péntek
|
| |
| |
MTI nyomán 2008. február 15. 19:17
Egri sajtótájékoztatóján csalónak nevezték Kókát
Kolompolással, füttyszóval, bekiabálásokkal fogadták pénteken Egerben a Dobó téren Kóka Jánost, az SZDSZ elnökét, aki a liberálisok népszavazási kampánysátrának megnyitására érkezett a hevesi megyeszékhelyre. A tömeg vele tartott a sajtótájékoztatóra is.
A város főterén felállított sátorba délután egy órára ugyan eredetileg sajtótájékoztatót hirdettek, ám a korábban az utcán demonstráló harminc-negyven ember is részt vett, így a szabad demokrata pártelnök folyamatos hangzavarban - a többek között a "csaló" és "hazaáruló" jelzőket ordítozó tömeg előtt - volt kénytelen előadni mondandóját.
Kóka János szerint a március 9-i népszavazás a szocializmusról szól. A tüntetőkre utalva megjegyezte: a Fidesz, a Jobbik, a Magyar Gárda "kivezényelt erői" által keltett hangulat is a szocialista időkre emlékeztet, amikor a másként gondolkodókat nem engedték szóhoz jutni. Úgy vélte, agymosás, amit a referendum kapcsán a Fidesz csinál, és ennek az eredménye az a "kultúra" is, ahogy Egerben fogadták.
A liberális pártelnök arra kért mindenkit, menjen el voksolni március 9-én és szavazzon három nemmel.
Öngondoskodásra, felelősségvállalásra van szükség, nem az államtól kell várni a problémák megoldását. Az ingyenesnek hazudott egészségügy és oktatás a kádári szocializmus két utolsó bástyája - fogalmazott Kóka János, aki szerint a vizitdíj a legjobb orvosság a hálapénz ellen, mert ebből származik a háziorvosok bevételeinek egynegyede, ebből telik fejlesztésekre.
Az eseményen egyéb inzultus nem történt, a sajtótájékoztató végére már több egyenruhás rendőr is a helyszínre érkezett, Kókáért pedig gépkocsi jött, amivel azonnal el is hajtott.
http://www.gondola.hu/cikkek/57992 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 23:51:21, péntek
|
| |
| |
2008. február 16. 00:00
Verbális terrorizmus
Szocialistáék háza táján előző héten molotovkoktél-eső zuhogott. Kármentés és megelőzés ürügyén ügyes kacsók tekerni kezdték a kormány kerekecskéjét.
Szilvásy ismét terror-ügyekbe bonyolódott: terrorista akciók felszámolására megalakult az operatív felderítőcsoport, Gyurcsány azonnal szolidarított a megtámadottakkal, Lendvai és Szili nagyasszonyok pedig aggódó arccal és hanggal próbálhatták újra tragika szerepkörüket. A rendőrség védelmet ajánlott a honatyáknak ám erre a lehetőségre nem tudni mi oknál fogva, de egyetlen képviselő sem volt hajlandó lecsapni.
Nyakó a koktél-eső miatt csak verbális terrorizmussal és a szélsőjobb feltüzelésével vádolta a Fideszt, de nem szólította fel az ellenzéki pártot az elhatárolódásra! Erről még az MDF is megfeledkezett!
Ami azért különös, mert a Magyar Gárda még senkinek nem gyújtotta fel a bejárati ajtaját, csak masírozott országszerte, a koalíció és az MDF mégis a Fidesz elhatárolódását kívánja ettől a menetelő szervezettől.
Végre a Fidesz is beszállhatna a játékba és felszólíthatná a koalíció tagjait, hogy ettől-attól, amattól határolódjanak el: Gyurcsány talán Horváthtól, Kókától, esetleg Zuhsclagtól.
Elhatárolódni ugyan most éppen nem kellett, de a koalíció szerint bizony csakis a Fidesz tehet minderről. Mert populista, demagóg politikát folytat, emiatt dobálnak ultrajobbosok benzinbombákat mások udvarába és ráznak kordont veszettül a Parlament előtt.
A nép vevő a demagógiára: győzött is Gyurcsány 2006-ban. A populista politikát meg igazán szereti. Hogyisne, hiszen direkte neki találták ki. Szerette 2004-ben is, de akkoriban mégsem volt meg a populizmusnak az a hatása, amely arra indította volna a népet, hogy kormánypárti képviselők kertjét égesse porig.
Lehet történt azóta valami más is, ezt Szili Katalin fogalmazta meg avatottan: a mára már kíméletlenné vált politikai küzdelemmel és nyomásgyakorlással a politika lezüllesztésének rendszerváltozás óta nem látott mélypontjához ért az ország.
Így igaz, a kormány addig kapirgálta a gesztenyét magának, amíg elért erre a mélypontra, mert a közéletet és a politikát nem a tisztességes harc vagy a másik oldal ellenállása zülleszti, hanem a tényleges hatalom birtokosainak hitványsága.
http://www.gondola.hu/cikkek/57993 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 23:49:31, péntek
|
| |
| |
Nógrádi cigány filozófia: a tanár csak verve jó!
2008-02-15 21:28 Barikád.hu
Ezek még mindig nem akarják megérteni, hogy hatalmas balhé lesz az országban, etnikai háború, ha az antiszociális, agresszív, a darwini egyedfejlődés útján ellentétes irányban haladó cigány rétegek terrorját
nem fojtják meg bármivel és rögvest?
Ennyire nemtörődöm, empátia-deficites, szűklátókörű érdekpolitikus az egész bagázs?
A miniszterelnökre, a köztársasági elnökre és az összes olyan országgyűlési képviselőre, döntéshozóra gondolok, akiknek módjában állna orvosolni azoknak a százezreknek a panaszait, akiknek a mindennapjait teszik elviselhetetlenné a cigányok, de ezt ők mégsem teszik.
Miért?
Laikusok mondták nekem dühöngve, hogy a köztársasági elnöknek fogalma sincs arról, hogy milyen viszonyok uralkodnak hazánk cigányok által sűrűbben lakott régióiban.
Dehogy nincs!
Aki ilyet feltételez, az az egykori alkotmánybírát hülyének nézi.
Attól tartok, a dolog éppen attól félelmetes, hogy Sólyom László nagyon is képben van, csak a mögötte álló politikai lobby elvárásai számára sokkal többet jelentenek holmi kirabolt néniknél és bácsiknál, agyonvert magyar srácoknál, meglincselt sofőröknél, vagy a szolgálatát példásan teljesítő kecskeméti rendőrnél, aki mindannyiunk érdekében üldözött egy történetesen, de nem szükségszerűen véletlenül cigány bűnelkövetőt.
Hogy miért éppen Sólyomról beszélek?
Mert a Gyurcsány-csapattól nem is vártam többet.
Sólyom lenne az alkotmányosság legfőbb őre és záloga ezen a 93 ezer négyzetkilométernyire lecsonkolt földdarabon, ahol evidenciaként kellene szolgálnia azt a nemzetet, amelynek az élére, na nem az Isten, hanem egy politikai kompromisszum állította.
És ő kiket szolgál?
A cigányterror által rettegésben tartott kistelepülések magyar lakosságát semmiképpen nem.
Hozzá nem jutnak el a megvert, napról napra megalázott nógrádiak panaszai, de érdekes módon hozzám, az informális hálózatom tekintetében a köztársasági elnökkel nem versenyképes Jobbik-alelnökhöz igen.
Mit tapasztalhatna Sólyom, ha nem testőrökkel látogatná meg a cserháti falvacskákat és nem a "sztratoszférából" kémlelné az ottani cigánytelepeket?
Más aspektusból közelítené-e meg a cigánykérdést, ha félretolná maga elől a fogadására kiküldött hajbókoló kirakat-cigányokat, s ezt követően a biztonsági emberek hátrahagyásával tenne egy sétát arrafelé, ahol a vasvillát nem a termény betakarításához használják és a késsel sem mindig szalonnát szelnek?
Minden bizonnyal.
De megtenné-e ezt a köztársasági elnökünk?
Kétlem, hiszen nemzetközi szinten is csak az öngyilkos merénylőknek beállított iraki és palesztin hazafiak követnek el hasonló bátorságot igénylő küldetéseket, nem is beszélve az Egyesült Államok adrenalinhiányos milliomosairól, akik kevesebb veszélynek vannak kitéve Sziklás-hegység grizzlyjei közötti túlélőtáboraikban hálózsákban, egy szál fogkefével felfegyverkezve, mint bármely magyar állampolgár, akit balsorsa egy cigánynegyed közelébe ügyeket intézni, lakni, levegőt venni vezérelt.
Miért is írtam le ezeket a gondolatokat?
Mert egy szlovák határ menti település (Varsány) több, számomra ismeretlen magyar lakosa hívott fel telefonon az utóbbi napokban, hetekben, hogy nem védi meg őket senki a cigányok randalírozásától, a rendőrség tehetetlen, és kihez forduljanak?
Bevallom, nem én vagyok a megfelelő megoldás, hiszen nem folyik ellenem rendőrségi eljárás 11 milliós sikkasztás gyanújával, de még csak egy rám első fokon kirótt 3 és fél éves börtönbüntetéssel sem dicsekedhetem, tehát esélyem sincs arra, hogy a köztársasági elnök a hivatalában fogadva a cigánybűnözés témájában meghallgasson.
Így egyelőre csak annyit tehetek, hogy leírom: a Nógrád megyei Varsányban a cigányok ismét megvertek egy tanárnőt. Az illető kezdő pedagógus, seprűnyéllel vágták homlokon a helyi általános iskolában, s mivel terhes kolléganőjét pár hete már lefejelte az egyik tanítványának rokona, így megnyugtathatom az oktatási tárcát, ezen a kistelepülésen nem lesz szükség kényszerű pedagógus elbocsátásokra.
Elmenekülnek ők maguktól is.
Bíber József Tibor
a Jobbik alelnöke
Barikád.hu
http://barikad.hu/node/11749 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 23:08:27, péntek
|
| |
| |
Hogyan lakj a Várban havi 20 ezer forintért ?
2008.02.15. 11:05
Természtesen elengethetlen feltétele, hogy kormánypárti poltikus legyél, ha lehet akkor minimum államtitkári szinten.
Nézzük, a kisebb-olcsóbb állam hogyan valósul meg:
Kolber István államtitkárnak a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) havi húszezer forintért bérel egy kétszobás lakást a Várban. A rezsin kívül négyzetméterenként 168 forintot plusz húszszázalékos értéknövekménydíjat kell fizetni a Fortuna utcában található ingatlanért. A KSZF bérlőkijelölési jogot vásárolt a Budavári Önkormányzattól, s ennek jótéteményében részesülhet az államtitkár. Az államtitkár csupán a lakás rezsijét állja a KSZF-nek.
Tehát nem elég bicskanyitogató, hogy KSZF 20 ezer forintért bérli a lakást, de Kolber csak a rezsit fizeti! Akinek amúgy van a nevén budapesti lakás, a vagyonbevallása szerint a IX. kerületi Angyal utcában
felerészben birtokol egy kisméretű lakást.
Valószínűleg rászoruló lehet szegény István, hiszen manapság a megszorítások között nem lehet egykönnyen kijönni a havi bruttó 1 388 000 forintból ...
(Államtitkári fizetése havi 997 ezer forint, országgyűlési képviselői fizetése 220 ezer forint és a Somogy megyei önkormányzati tisztségért jár még neki 171 ezer forint.)
Update:(nesze, ez is megvan magyarázva):
Budai Bernadett szerint Kolber István fejlesztéspolitikai államtitkárnak törvényesen bérel lakást a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF), de a kancelláriaminiszter arra hívta fel az intézményt, hogy "odafigyeléssel és érzékenységgel" kezelje a jogszabályok által biztosított lehetőségeket.
http://vastagbor.blog.hu/2008/02/15/hogyan_lakj_a_varban_20_ezer_forintert |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 22:56:46, péntek
|
| |
| |
19 éve vonult ki a szovjet hadsereg Afganisztánból
2008-02-15 11:08:37 - posztinfo.hu - M.K.
1979-ben megölték Afganisztán vezetőjét, amit a Kremlben ellenforradalomként értékeltek, és úgy döntöttek, hogy utódával Hafizulláh Aminnal nem lehet együttműködni.
Az a döntés született, hogy egy lojálisabb vezetőt juttatnak hatalomhoz. Ennek érdekében - az Államközi egyezményre hivatkozva - egy négytagú bizottság / Andropov, Gromiko, Usztyinov és Ponomarjov/ javaslatára, határozat született a katonai "segítségnyújtásról".
1979. december 25-én a 40. számú hadsereg Jurij Tuharinov vezetésével behatolt Afganisztánba. / 1987-től Borisz Gromov volt a parancsnok /
Ezzel egyidejűleg egy szovjet elitosztag meggyilkolta Afganisztán elnökét és helyét Babrak Karmal foglalta el.
Az afgán ellenállást minden eszközzel támogatta az USA és egy sor másik ország. Az 1980-as években harcok voltak gyakorlatilag az ország egész területén.
1986-ban puccsal Muhammed Nadzsibullah lett Afganisztán vezetője, majd később elnöke.
Ám a több mint 100 ezer fős szovjet katonai alakulat sem tudta ezt a bábkormányt elfogadtatni a helyi lakossággal.
A kilátástalan harcok tárgyalóasztalhoz kényszerítették a feleket, a tárgyalások eredményeként döntés született, hogy a Szovjetunió kivonja csapatait Afganisztánból.
A harcok ideje alatt a szovjet katonai kontingens mintegy 100.000 főből állt.
1979 - 1989 között összesen 620.000 katona fordult meg Afganisztánban, ebből 14.453 meghalt, a sebesültek száma 53 ezer.
Hadi veszteség: 118 repülőgép, 333 helikopter, 147 tank, 1.314 páncélozott jármű
Az ENSZ közgyűlése 1980-1987 között minden ülésszakán elítélte a szovjet beavatkozást és követelte az idegen csapatok kivonását.
Borisz Gromov főparancsnok volt az afganisztáni szovjet hadserege utolsó katonája, aki áthaladt az Amu-darja határfolyó hídján. Ezzel befejeződött a Szovjetunió kilenc éve tartó katonai intervenciója.
Csapatainak afganisztáni kivonásával a szovjet kormány eleget tett az 1988 áprilisában szerződésben vállalt kötelezettségeinek.
Mialatt Gromov a szovjet inváziót "internacionalista kötelességnek" nevezte, és ezzel az 1979. decemberi bevonulás igazolását ismételte meg, addig a Szovjetunióban már többen nyíltan is bírálták az afganisztáni bevonulást, így Mihail Gorbacsov pártvezető is a Szovjetunió "régi bűnei" közé sorolta.
Moszkvának sem az afganisztáni belső helyzetet nem sikerült stabilizálnia, sem pedig egy olyan politikai rezsimet létrehoznia és hátrahagynia, amely tartósan garantálta volna Kabul Szovjetunió iránti lojalitását. Ennek ellenére Moszkva még hosszú évekig fenntarthatta volna afganisztáni katonai jelenlétét anélkül, hogy az ott elszenvedett veszteségei kikényszeríthették volna visszavonulását.
A politikai vereségen és katonai veszteségen túl szembe kellett nézniük az úgynevezett "afgán-szindrómával" . Az ott járt katonákat pszichésen az átéltek egyszerűen sokkolták.
A háborúnak volt gazdasági aspektusa is, az afgán bábkormány és a 40. számú hadsereg fenntartása évi többmilliárd dollárba került a szovjet államnak.
forrás: http://www.hro.org/editions/karta/nr24-25/victim.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 22:22:35, péntek
|
| |
| |
2008.02.12.
Egy országát felvirágoztató zsarnok: Suharto
Január 27-én elhunyt Suharto, a független Indonézia második elnöke. Valójában diktátorként állt országa élén 31 éven át, 1967 és 1998 között. Megítélése finoman szólva is ellentmondásos. 1921-ben született Jáva szigetén szegényparaszti családban. A katonai pályát választotta. Kezdetben a Holland Királyi Kelet-Indiai Hadsereg kötelékében szolgált. Amikor kitört a függetlenségi háború, a hazafiak oldalára állt, és részt vett a holland gyarmatosítók elleni háborúban. Indonézia 1949-ben nyerte el függetlenségét. Suharto viharos gyorsasággal emelkedett föl a hadsereg hierarchiájában. 1965-ben, a rohamosan romló gazdasági viszonyok nyomán kitört általános elégedetlenséget kihasználva, puccsot kíséreltek meg a hivatalban lévő elnök, Sukarno ellen (a két név kísértetiesen hasonlít, de nem azonos), aki a függetlenség elnyerése óta despotaként irányította az országot. Az akkori események háttere máig nem tisztázott; tény viszont, hogy Suharto, aki akkorra már a hadsereg főparancsnoki tisztét töltötte be, magához ragadta a kezdeményezést. A Szovjetunió és a szocializmus irányába tájékozódó Sukarno, aki addigra már elvesztette népének támogatását, azt állította, a CIA kísérelte meg őt eltávolítani a hatalomból. Suharto viszont a kommunistákat vádolta meg a puccskísérlettel. Sőt, különös módon magát a diktátort is gyanúba keverte. Az ország irányítása valójában már ekkor a kezébe került. Mint a hadsereg főparancsnoka, hozzákezdett a rend helyreállításához. Kommunista szimpatizánsok százezreit gyilkolták meg, és sok tízezezer ember került börtönbe. De leszámoltak a volt elnök híveivel is. Legalább félmillió ember esett áldozatul a tisztogatásoknak. (Egyes becslések szerint egymillió.) A korábbi diktátor, Sukarno teljesen elszigetelődött, és rövidesen lemondott a hatalomról. Az alaposan megtizedelt és megfélemlített parlament pedig 1967-ben Suhartót államfővé választotta.
Akár csak elődje, ő is egyeduralmat épített ki. Működött ugyan parlament, néhány párt is hallathatta hangját, és elnökválasztásokat is rendeztek, amelyeket rendre Suharto nyert meg. A nyugati hatalmak előtt is világos volt azonban, hogy Indonéziában egyeduralom van, amit alig-alig takar csak el a demokrácia néhány fügefalevele. De a hidegháború korszakában nem kérték rajta számon az emberi jogokat. Hiszen Suharto egyértelműen Amerika- és Nyugat-barát politikát folytatott, szembefordult Kínával és a Szovjetunióval, és kemény kézzel leszámolt odahaza a kommunistákkal. Az ország egyik fő erőssége lett az USA délkelet-ázsiai csatlósaiból összeállt katonai szövetségnek, az ASEAN-nak. Szélesre tárta a kapukat a külföldi tőke előtt, együttműködött a Valutaalappal és a Világbankkal. Nagyszabású modernizációs programba kezdett a nyugati pénzoligarchia bevonásával. A 70-es évek elejétől a gazdaság látványos fejlődésnek indult, az évi növekedési ütem meghaladta a 6%-ot. Igaz, ezzel együtt erőteljesen nőttek a jövedelmi különbségek, és egyre nagyobb méreteket öltött a korrupció is.
Mindamellett Suhartót mégsem lehetett soha az amerikaiak bábjának tekinteni. Országát pedig nem züllesztette a nyugati világ gyarmatává. Mert szívesen fogadta ugyan a külföldi befektetőket, azonban a beérkezett tőke Indonézia fejlesztésére szolgált. Másrészt határozottan védte a nemzeti érdekeket - esetenként még a nyugati hatalmak rosszallásával sem törődve! 1969-ben elfoglalta Nyugat-Új Guineát, 1975-ben pedig a portugál uralom alól felszabadult Kelet-Timort. Ez utóbbi akció kiváltképpen véres és kegyetlen volt: több, mint 100 ezer kelet-timori vesztette életét a harcok során (a lakosság egytizede, bár egyes becslések szerint a halálos áldozatok száma a 200 ezret is elérte). Az ellenállás parazsát azonban sohasem sikerült teljesen eltaposni. A nemzetközi közösség, az ENSZ és a nagyhatalmak erőteljes sürgetésére 1999-ben, tehát már Suharto lemondása után, az indonéz fegyveres erők kivonultak Kelet-Timorból, ahol kikiáltották a függetlenséget. De vasököllel sújtott le a diktátor az Aceh tartományban még a 70-es évek közepén kirobbant függetlenségi mozgalomra is. Miként nem kímélte saját honfitársait sem, ha azok utcai tüntetéseken fejezték ki iránta ellenszenvüket. De erőteljesen korlátozta a szólás-és sajtószabadságot, az ellenzéki pártok működését is éber szemekkel figyelte. És ha szükségesnek ítélte, sohasem habozott mozgalmakat, szervezeteket betiltani, az aktivistákat pedig letartóztatni.
No persze itt is hallani a régi nótát: egy hatalmas országot, amelyet ennyiféle különböző, eltérő vallású nép lakik, csakis vaskézzel lehet egyben tartani. Hány, de hány tirannus hivatkozott erre a történelem folyamán! Aztán meg a gazdasági, modernizációs érveket is ismerjük, amelyekkel a mi tájainkon a kommunista diktatúrákat mentegetik: ilyen látványos gazdasági fejlődés csakis akkor érhető el, ha erőszakkal terelik a népet a jó irányba. Hát igen, a felvilágosult abszolutizmus is ugyanerre hivatkozott. Hiába. Nincs új a nap alatt. Ugyanakkor persze Suhartót mégsem Sztalinhoz, Fidel Castróhoz vagy épp Kádár Jánoshoz érdemes hasonlítgatni, hanem inkább a chilei diktátorhoz, Pinochethez, esetleg a spanyol Francóhoz. Hiszen ő a kapitalizmus, Amerika és a Nyugat lelkes híve volt, miközben persze soha nem tévesztette szem elől hazája érdekeit. És itt nincs ellentmondás: Indonézia hatalmas, életerős, fiatal állam, amely adott esetben együtt tud működni a világbirodalommal saját érdekeinek a megóvása mellett. A kis államok, így Magyarország esetében (ha csak nem mutatnak ellenállást), más a helyzet: velük a globális világhatalom nem együttműködni akar, hanem le akarja igázni őket. Így az ,,indonéz út" hazánk számára járhatatlan - a ,,rendszerváltás" óta eltelt időszaknak talán ez az egyik tanulsága.
Az 1997-es pénzügyi válság alaposan megrengette az erősnek hitt indonéz gazdaság alapjait. Az infláció elszabadult, az életszínvonal csökkent, tízezrek maradtak egyik pillanatról a másikra munka nélkül. Tüntetések robbantak ki országszerte, és a tiltakozók a diktátor lemondását követelték. Sőt, megszállták a parlament épületét is. A nyugati hatalmaknak a hidegháború elmúltával már nem volt szükségük az élesen antikommunista despotára. Sőt, az egykori megbízható barát immár kínossá vált. Hogyan gondolja Amerika a demokrácia terjesztését, amikor ilyesfajta véres kezű zsarnokokra támaszkodik? - tették föl egyre többen a kérdést a világban. (És ez a kérdés most is roppant időszerű.) A hadsereg sem támogatta immár főparancsnokát. Így Suharto, talán először életében, végül meghátrált, és 1998. május 21-én bejelentette lemondását. De békés nyugdíjas évekre nem számíthatott, mert nem sokkal később hivatalosan is vádat emeltek ellene. No nem a sok százezer, uralma alatt meg-gyilkolt, kivégzett ember rokonai, és nem a több százezer letartóztatott valamelyike perelt. Korrupcióval gyanúsították meg: állítólag 600 millió dollárt tett zsebre a közpénzekből, hatalmas összegeket juttatott családtagjainak és kiterjedt rokonságának is. A volt diktátor Tommy néven elhíresült legfiatalabb gyermekét 15 év börtönre ítélték, mivel parancsot adott egy bíró meggyilkolására, aki hatalmas pénzek eltüntetésével vádolta meg. Tommy négy év után, 2006-ban szabadult, ami rossz nyelvek szerint lehetetlen lett volna a Suharto família kiterjedt kapcsolatainak és még mindig hatalmas vagyonának a felhasználása nélkül. A család tagjai, no és persze maga Suharto is mindvégig tagadta a vádakat. 2007-ben az ügyészek már 1,4 milliárd dollár összegű közpénz eltüntetését kérték rajta számon. (Miközben a Time magazin egy 1999-es cikke szerint 15 milliárd dollárt tett zsebre. Suharto rágalmazásért beperelte a lapot, és meg is nyerte a pert.) A hivatalos eljárást azonban rohamosan romló egészségi állapotára tekintettel felfüggesztették.
Indonéziában halála alkalmából egyhetes nemzeti gyászt rendeltek el. Az indonéziaiak nagy része, ha nem épp a többsége, méltatja érdemeit, és neki tulajdonítja az ország valóban lenyűgöző gazdasági fejlődését. Az életszínvonal rohamosan nőtt Suharto uralma alatt. (Az egy főre eső nemzeti jövedelem 50 dollárról 650 dollárra emelkedett 1967 és 1996 között, a várható élettartam pedig 20 évvel nőtt!) Mások azonban nem tudják megbocsátani neki az egymillió kioltott emberéletet, a bebörtönzéseket, az emberi jogok lábbal tiprását, a három évtizedes diktatúrát, a félelmetes méreteket öltő korrupciót és az elsikkasztott milliárdokat. Hogy azután a végső elszámolásnál mit írnak a rovására és mit a javára, természetesen nem tudhatjuk. Legfeljebb sejthetjük.
Zábori László
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2008/februar/12/1.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 22:07:40, péntek
|
| |
| |
Szülinapos a vizitdíj
péntek, 2008. február 15. FigyelőNet
Egy éve vezette be az egészségügyi kormányzat a vizit- és a kórházi napidíjat. A szaktárca hivatalos összegzésében eredményesnek, sőt pozitív szaldósnak ítélte az intézkedést. A mindennapi gyakorlatban a szakmai vélemények azonban enyhén szólva is megosztottak.
FigyelőNet, 2008. február 15.
2007. február 15-étől kell vizitdíjat, valamint kórházi napidíjat fizetnünk. A szakrendelőkben és a háziorvosnál lerótt 300 illetve ezerforintos kiadást az első naptól kezdve heves ellenállás fogadta a betegek és az egészségügyi dolgozók részéről egyaránt. Az Egészségügyi Minisztérium szerint azonban bevált a rendszer. Az eredeti cél a felesleges orvos-beteg találkozók, valamint a hálapénz visszaszorítása volt, illetve az, hogy szemléletváltozást hozzon az ellátórendszer igénybevétele során.
Horváth Ágnes elégedett
A minisztériumi összegzés szerint az eredmények már láthatók. Ezek között említik a megnövekedett háziorvosi bevételeket, hiszen itt a vizitdíj a szolgáltatóknál marad. Ennek következtében ma már a háziorvosok átlagosan havi 180 ezer forint többletbevételhez jutnak.
A hivatalos felmérések szerint csökkent a hálapénz az ellátás egyes területein. ,,Emellett jóval kevesebb lett az orvos-beteg találkozó, csökkent az indokolatlan orvoshoz járás " - fogalmaz a szaktárca elemzése.
Úgyszintén egy friss felmérésre hivatkozva állítja azt a tárca, hogy a vizitdíj már érezhető szemléletváltást is hozott. A betegek ugyanis egyre inkább érzik: az egészségügyi ellátás egy szolgáltatás, amelynek során joguk van elvárni a megfelelő minőséget. ,,Végül, a vizitdíj és a napidíj nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a társadalombiztosítás idén már nem veszteséges, hiszen az ellátórendszer ésszerűbb igénybevétele több tízmilliárd forintos felesleges kiadást takarított meg" - szól a hivatalos konklúzió. A megspórolt összeget pedig például a kórházi étkeztetés javítására fordították.
A pénzben mérhető haszon
A vizitdíj valójában egyszerre jelent bevételnövekedést és kiadáscsökkentést - állítja a szaktárca. Ezt azzal magyarázza, hogy a vizitdíj és a napidíj egyrészt közvetlen, helyi bevételt jelent az egészségügyi szolgáltatónak. Másrészt a kevesebb vizit kevesebb gyógyszerfelírást, kevesebb beutalót, kevesebb kórházban töltött napot eredményezett. A vizitdíjból származó bevétel egy év alatt 21,7 milliárd forint volt a hivatalos adatok szerint.
Az érem másik oldala
Az egészségügyi dolgozók azonban korántsem ilyen elégedettek. Egy neve elhallgatását kérő rendelőintézeti gazdasági igazgató szerint nem igaz, hogy növekedett volna a rendelőintézetek bevétele. ,,A mi intézményünkben például a vizitdíj bevezetése óta tapasztalt radikális betegforgalom-csökkenés miatt jelentős bevételkiesést regisztráltunk, ami közel 20 millió forintra rúg. De rengeteg pénz elmegy például az automaták működtetésére" - panaszkodott az évtizedes gyakorlattal rendelkező szakember.
Hozzátette: az intézményekre pluszterhet ró az új rendszer, hiszen ahhoz hogy a vizitdíjat zavartalanul beszedjék, munkaerőt kellett felvenni. ,,Arról nem beszélve, hogy milyen tortúrával jár a napi bevétel őrzése, bankba való átcipelése." A gazdasági szakember egyértelműen kijelentette: a vizitdíjnak nincs haszonélvezője. Ráadásul annak ellenére, hogy mintegy 15 százalékkal csökkent a járóbeteg-rendelőintézetek betegforgalma az egész országban, ettől még ugyanúgy tömeg van a szakrendeléseken, mert a szakorvosok kevesebb időt tudnak a betegekkel foglalkozni, hiszen az adminisztrációs terheik jelentősen megsokasodtak. A munkájuk finanszírozása pedig hosszú évek óta változatlan, egy receptfelírásért például 500 forintot kap ma egy orvos.
Az is tévhit a szakértő szerint, hogy azért járnak kevesebben orvoshoz, mert kevesebb a beteg. Szerinte sokakat éppen a vizitdíj zár ki az ellátási rendszerből. Ha valaki ugyanis elmegy a problémájával a háziorvoshoz, akkor ez csupán az első lépés, mert az állandóan kommunikált ,,csak" 300 forint a kivizsgálások során egy pillanat alatt a tízszeresére szökik fel, hiszen minden szakorvosi vizitnél a betegnek újra és újra fizetnie kell.
Csak a háziorvosok jártak jobban
Az igaz, hogy a háziorvosok jövedelme a vizitdíjból mintegy 120-150 ezer forint, viszont az intézkedést egy 50 százalékos forráselvonás előzte meg, emellett öt éve változatlan a finanszírozás. ,,Ez a magyarázata annak, hogy a kollegáim többsége most már ragaszkodik a vizitdíjból származó jövedelemhez" - mondta lapunknak Bíró Ferenc háziorvos, a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesület elnöke.
(A 300 forintot egyébként sem a szakrendelőkben, sem a kórházakban nem kapják kézhez az orvosok, az ő jövedelmük nem nőtt meg ezzel - a szerk.)
A legszegényebbek szorultak ki
A vizitdíj másik ,,szépséghibája" pedig már közvetlenül a betegeket érinti. ,,Az elmúlt egy év tapasztalata szerint - ami a saját praxisomra vonatkozik - a szociálisan hátrányban lévő gondozottaink kiszorultak a rendszerből. A vidéki betegellátás helyzete azért súlyosabb, mint a fővárosban, mert a gazdasági ellehetetlenülés éppen a falvakban, kisebb településeken csúcsosodik ki igazán. Ezért volt óriási hiba a vizitdíjrendszer bevezetésekor, hogy annak kitalálói csak betegségcsoportokra és nem szociális rászorultság alapján differenciáltak" - véli Bíró Ferenc.
A pécsváradi háziorvos egyenesen katasztrofális döntésnek nevezi a vizitdíj bevezetését. Véleménye szerint ugyanis mindezeken túl rombolja a korábbi orvos-beteg viszonyt is.
A beteg meg csak a fejét kapkodja
Aki kíváncsi arra, miként vélekedik a beteg a vizitdíjról, nem kell mást tennie, mint ellátogatni egy közeli rendelőintézetbe. Lapunk a pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények Lánc utcai intézményébe látogatott, ahol nem találtunk olyan ajtót, ahol ne várakoztak volna tucatnyian.
Az egyik beteg szerint az emberek eddig sem gondolták, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes, a gyógyszerekért eddig is fizetni kellett. ,,A feleségemmel együtt szívbetegek vagyunk, de különféle gyógyszereket írnak fel nekünk. A havi gyógyszerköltségünk harmincezer forint, az én nyugdíjam meg 65 ezer. Ezért azt csináljuk, hogy egyik alkalommal az asszonyét, a másik alkalommal meg a nekem felírt recepteket váltjuk ki. Aztán felváltva szedjük be a tablettákat. Eddig még nem lett ebből semmi baj" - mondta az idősebb úr.
Egy középkorú asszony szerint a sokszor 300 forint megterhelő, főleg az idős embereknek. "Szerintem a vizitdíjat akkor szabadott volna csak bevezetni, ha már nincs ekkora nyomor ebben az országban" - tette hozzá. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 22:03:46, péntek
|
| |
| |
A magyar beteg
péntek, 2008. február 15.
Népjóléti Minisztérium vörös műbőr termében a színpadon éppen Doktor Horváth Ágnes asszony mossa véres lepleit egy elöltöltős Whirlpool mosógépben. Ilyet fog minden beteg kapni, hogy saját magára moshasson, mert ez így higiénikus - magyarázza Ágnes asszony a súlyponti és súlypont nélküli kórházak röptében összehívott igazgatóinak -, ráadásul a gép tetejére odafér a miniszéf, annak tetejére pedig ülhet majd egy híres ember a hetihetesből például, szarabb kórházakban a rádiókabaréból, aki tréfás anekdotákba oltva elmagyarázza az egészségügyi reform lényegét, s időnként műzliszelettel, valamint Bajor Imre és Gálvölgyi János képes életrajzi köteteivel kínálja meg gyógyulni vágyó honfitársainkat. Már ez is mennyivel korszerűbb, mintha jobboldali kormány volna, mert akkor tokaszalonnát, mangalicapörcöt meg Anonymus Gesta Hungarorumát lőcsölnék rá a betegekre, amitől még az is felfordul, aki történelem szakot végzett az ELTE-n, nem még a sima egyszerű baloldali beteg. A gépekhez különben rendkívül előnyös áron jutott hozzá a minisztérium. A Kóka János káefté a beszállító, ez a cég persze semmiféle kapcsolatban nincs a valahai gazdasági miniszterrel, csak névazonosság, sőt még az sem, hisz mindenki tudja, a volt gazdasági miniszter nevet változtatott, jelenleg, David Kókafield, the Magic néven él és turnézik országszerte. Új műsorában káprázatos gyorsasággal tünteti el az SZDSZ maradékát, majd utána afféle bónusztrekként a lenyűgözött közönség előtt látványosan megszabadul a személyiségét gúzsba kötő liberális alapelvektől.
A gép egyébként - magyarázza Ágnes asszony - multifunkcionális, egy kattintással átállíthatjuk ruhamosásról hullamosásra. A korábbi mosási technikát mesze felülmúlja az új készülék, a tetemen nem marad se gyümölcs, se vörösbor, se hullafolt, olyan patyolatfehér lesz, mint új korában. Ennél a mondatnál váratlanul visító sakálhangot adva felpattant a Nyíregyházi kórház igazgatója és öles léptekkel az ajtó felé rontott. Oly gyorsan érte el a bejáratot, hogy az ajtó túloldalán leskelődő takarítónőnek öltözött Mikola Istvánnak már nem volt ideje arrébb ugrani. Így történhetett meg, hogy a hatalmas rézkilincs leterítette a magyar egészségügy oberstrumfűrerét.
- Úr isten, Pityu - kiáltott fel a nyíregyházi kórház igazgatója, hisz az ősz daliával valaha együtt jártak egyetemre, meg különben is egy pártban voltak, meg most is abban, bár ez nem az a párt. Az újabb kiáltásra a meglepett igazgatók odasereglettek az ajtóhoz, még Ágnes asszony is elhagyta a pulpitust, s a mosógép eukompatibilis használati utasításával szárnyaló mozdulatokat téve odaszökkent az ájultan heverő riválishoz. A sok orvos, egymást lökdösve próbálta életre kelteni a Mikolát, akiről mindenki tudja, normál állapotban az etyeki korda-stúdióban instrukció nélkül tudná eljátszani a német vezérkar bármely tagját. De minden hatástalan volt: az a nagy ember csak nem ébredt.
A hír rögvest eljutott Deutsch Für Tamáshoz, aki ez idő tájt a Damjanich utcai Kaisers előtt osztogatott szórólapot a királyság visszaállításáról. Épp Vörösmarty Búvár K und K című versét értelmezte a Nemzeti Őrsereg egri különítményének, akik véletlenül épp ott álltak meg busszal kolbászt venni meg bort az esti tüntetéshez, vöröset és fehéret, hogy éjszaka bebaszva tudjanak majd árpádsávot hányni. Bocs testvéreim - szakította félbe magát Deutsch-Für -, most hí nemzetem, azonnal lóra kapott, s már vágtatott is a Népjóléti Minisztérium felé. Oly sebesen haladt, hogy alig volt ideje felhívni a hírtévét, meg Csintalan Sándort, aki a fidesz közeli média verés-szakértője. Mire odaért Mikola már éledezett. Helyesebben éledezett volna ájulásából, de Deutsch egy kiáltással: mi lett veled Pistám, és egy ölelésnek álcázott fejeléssel újra leterítette a hőst. Várjál bazmeg, még nincsenek itt a hírtévések súgta a fülébe és lopva egy doboz barbon borotvahabot nyomott a szájába. Habozzá, Pistám, kell a látvány a médiának, majd Csintalan Sanyi lemossa, ha kész a felvétel.
A csődület egyre növekedett a hírtévé érkezett először, de hamarosan a konkurens kereskedelmi, közszolgálati és egyéb csatornák is befutottak, a végén még az Erotozóna nevű szextévé is beállított, mert az egyik szerkesztő, aki történetesen Vámosmikolán született, állandóan összekeverte Mikola Istvánt Vámos Miklóssal. A stáb most is abban a hitben érkezett, hogy Vámos Miklós, az ismert író hever erotikus pózban a Népjóléti Minisztérium folyosóján.
Ott tolongott a magyar sajtó krémje a folyosón, ha lehet ezt a szektort a krém metaforával illetni, csak a terem volt üres, helyesebben majdnem üres, hisz az a beteg ott hevert, akit Ágnes asszony előadásához applikációként hoztak az Országos Traumáról. Eredendően életveszélyes állapotban volt, s most így az infúzió és a lélegeztető nélkül, amit a szállítók az egyszerűség kedvéért nem hoztak magukkal, tényleg a halál peremére csúszott. Sebestyén Márta jelent meg előtte, a Szerelem, szerelem c. dalt énekelte, utána Juliette Binoche hajolt fölé, és Je t'aim, Je t'aim mon amour szöveggel dúdolta el a francia változatot, de minden hatástalan maradt. Végül a két híres asszony belekezdett a lakodalmas rock legújabb slágerébe, a Tébékassza, tébékassza / az életem tönkrebassza kezdetűbe, de a beteg meg se röccent, szemei kimerevedtek, arcán valami olyasféle megnyugvás látszott, hogy immáron nem vagyok magyar beteg, végre ufó lettem vagy angyal és soha többet nem kell se elénekelnem, se meghallgatnom az Ez az én hazám című dalt.
Alább az eredeti Örkény-egyperces!
Örkény István: A tudomány csarnokában
A Magyar Tudományos Akadémia úgynevezett Vörös Plüss Terme előtt rosszul lett egy fiatal nő, miközben a réz ablakkilincset pucolta. Görcsökben vonaglott, szájából hab szivárgott, s épp fejét verte a padlóhoz, amikor a Vörös Plüss Teremből kiözönlött az a százhetven orvostudós, akik Gunnar Ingridsson Nobel-díjas biológus előadását jöttek meghallgatni.
A magyar tudósok tanácskoztak, futkosni kezdtek, különféle orvosságokkal kísérleteztek, kihívták a mentőket, sőt a tűzoltókat is, mert - kiváltképp egy külföldi híresség előtt - mindent el akartak követni a betegért, még azt is, hogy az ablakon kilógassák. (Hátha a tüdejébe ment egy kavics.) Ámde a lány csak hánykolódott, köpte a habot, és fogvicsorított, míg csak Gunnar Ingridsson meg nem szólalt:
- Ne adjunk neki egy pohár vizet?
Erre nem gondolt senki. És, tessék, a víztől a lány eszméletre tért, megnyugodott, és elégedetten folytatta az ablakpucolást.
Ekkor azonban ott termettek a Televízió riporterei, akik a Nobel-díjast, kezében a fél pohár vízzel, a kamera elé állították. A leányt megkérték, hogy még egyszer dobálja magát és igyekezzék habot verni a szájából, ami sikerült is.
Sajnos másodjára a görcsöket nem tudták csillapítani, a leányból csak úgy
dőlt a hab, pedig a nagy tudós nemcsak a maradék vizet itatta meg vele, hanem még egy pohár szódát is hozatott, de az is hatástalan volt. Ki érti ezt?
Forrás:
http://www.litera.hu/object.871ff9d1-f04e-4cef-8ede-0e0337114c5f.ivy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-15 22:01:03, péntek
|
| |
| |
A demokráciában hülyék választanak meg hülyéket
péntek, 2008. február 15. .
forrás: 168 óra
Spiró György a rendszerváltás veszteseiről
Magyar ,,democsokrácia": hülyék választanak meg hülyéket
2008.02.15. 12:12
szerző: 168 Óra Online forrás: 168 Óra
címke: Spiró György
,,Magyarország egyre jobban hasonlít egy dél-amerikai rezsimre, amelyik nem sokban különbözik a diktatúráktól. A diktátorok nálunk azok, akik a pénzt osztják. Az, hogy a politikai színpadon éppen kik a szereplők, és hogyan hívják őket, majdnem mellékes" - mondta a 168 Óra eheti számában Spiró György.
Fotó: Riskó Gáspár
A Kossuth-díjas író hat darabját játsszák a fővárosban. Prah című színműve kapcsán arról beszélt: műveiben arra keresi a választ, miért szoktunk mindig vereséget szenvedni.
Van egy probléma, állítja, amelyről hazai szerzőnek kínos beszélni, különösen Trianon óta. Magyarország szűkös hely lett. A 19. században még nagy léptékű volt. Területileg is nagyobb, szellemiségében is gazdagabb. De jött a 20. század, és minden megváltozott. ,,Én is vágyom arra, hogy a teljességet mutassam meg. Ehelyett piszlicsáré, nyomorult kis dolgainkkal kell foglalkozni, ha azt akarom, hogy rólunk szóljon egy előadás.
Spiró állítja: a társadalomból eltűntek a régi polgári értékek, és a helyükre semmi nem került.
A magyar fiatalok legfontosabb életcélja, hogy gazdagok legyenek. Mindenki erre ,,trenírozza" őket, a média is ezt sulykolja. Közben az emberi kapcsolatok kiüresedtek, a korábbi morális értékek érvénytelenné váltak. Az író szerint a fordulat a nyolcvanas évek közepén következett be: akkor ért véget a polgári Magyarország kiegyezés után kifejlődött erkölcsisége. Ez a polgári tudat abban gyökerezett: tisztességes munkával lehet érvényesülni, a szaktudást elismerik, és a műveltség fontos. Akkor még szolidaritás is létezett, ami mára már szinte teljesen kiveszett.
Spiró hihetetlenül igazságtalan társadalomról beszél, amelyben a leszakadóknak semmi esélyük a felzárkózásra. Rettenetes a rasszizmus, főleg a cigányellenesség - mondja. Az író Aranyt idézi, aki egy Arisztophanész komédia fordításában ,,democsokráciának" nevezi a demokráciát. ,,Az athéni rendszer sötét volt és borzalmas. Demagógok tömege szállta meg Athént, hülyítették a népet, a cserépszavazásokon annyit csaltak, amennyi belefért. Tönkre is ment a város. Mintha mi ma ugyanezeket a köröket rónánk: a demokráciában hülyék választanak meg hülyéket, és ők döntenek a sorsunkról" - mondja.
A rendszerváltás áldozatait magára hagyta az értelmiség - állítja. Éppen azok a műfajok tűntek el az irodalomból és az újságírásból, amelyekből meg lehetne ismerni, milyen ez a társadalom. S miközben a politika a maga lózungjait hajtogatja, egyre kevesebbet tuduni arról, hol is élünk valójában. ,,Szerintem ez árulás. A vezető értelmiség behódolt a politikának: pártokat szolgál ki ideológiailag, s másként már nem is tudna gondolkodni. De ugyanez jellemezi a diákokat is a bölcsészkaron. Kortárs magyar irodalmi műveket kizárólag ideológiailag képesek megközelíteni. Az számít, hogy a szerző jobbos-e vagy balos." Szerinte ezek a fiatalok már semmilyen kulturális örökséget nem vesznek át, így folytatniuk sincs mit. A kulturális hagyományok, tradíciók most szűnnek meg. Már az egyetemisták is funkcionális analfabéták: nem olvasnak, vagy ha mégis, akkor sem értik a szöveget, mert nincs meg hozzá a kulturális hátterük. Olyan világban szocializálódtak, ahol ezek a dolgok nem fontosak.
,,A magyar nem igazán lázadó nép, de ha itt most forradalom törne ki, az jobboldali lenne" - mondja. Szerinte a fiatalság többsége jobboldali. ,,A konzervatív-népi ideológiát remekül ismerik. Ugyanakkor fogalmuk sincs arról, mi a liberalizmus, mi a szocialista világkép. Csak jobboldali van. Sajnálom őket, mert rosszabb világban fognak élni, mint ami nekünk jutott."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 65
|
|
|
|
2008. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1291 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3125
- e Hét: 8857
- e Hónap: 19968
- e Év: 173464
|
|
|
Online
