|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 32
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 23:43:23, szombat
|
| |
| |
Merre tovább?
Népszabadság • Babarczy Eszter • 2008. február 16.
Magyarország szélsőségesen anómiás állapotban van. Nem egyszerűen rosszkedvről, kiábrándultságról beszélek, hanem teljes érték- és irányvesztésről, reménytelenségről, tehetetlenségérzésről. A közügyek iránt valaha élénken érdeklődő barátaim arca ideges rángásba kezd, ha véletlenül egy napilap kerül eléjük; egyre többen büszkék rá, hogy nem is követik figyelemmel "ezt a szánalmas színvonalú bohóckodást", "ezeknek a korrupt, pofátlan alakoknak a disznóságait".
Ha az egyetemi órámon olyan témát érintünk, bármilyen távolról is, amelynek köze lehet a jelenlegi politikai elithez (mondjuk a közszolgálatiság fogalmát), megfagy a levegő, és látom, hogy a hallgatóság, legalábbis mentálisan, katapultálni készül. Ha igyekszem felszabadítani a fiatalokat a magukra erőltetett néma fegyelem alól, a tagolatlan kétségbeesés áradata önti el a termet: "a mocsok, a gyűlölet, a hazugságok, a korrupció, reménytelen, reménytelen az egész".
A kapitalizmusból már tíz évvel ezelőtt kiábrándultunk - nemrégiben nézegettem át a World Values Survey magyar eredményeit: a rendszerváltáshoz legközelebb eső évben, 1991-ben, az emberek többsége még többre értékelte a szabadságot, mint az egyenlőséget, de 1998-ra ez megfordult. Ma már nemcsak a kapitalizmus, hanem a demokrácia is gyanús: egyre több emberrel találkozom, akik szerint 1. vissza kell állítani az iskolázottsági cenzust, mert minek szavazzon a Győzikén csámcsogó sok hülye; 2. vissza kell állítani a vagyoni cenzust, mert aki nem fizet adót, az ne szavazzon; 3. az egész demokráciát ki kéne dobni, hívjuk vissza a Habsburgokat - kár, hogy Kádár meghalt -, vagy csináljunk egy jó kis arisztokráciát.
Míg a társadalmi elit tagjai ezen filozofálnak (vagy azon, mikor, hogyan és hová emigráljanak), a késelő fiú esete rávilágít, hogy Magyarországon is úgy nő fel mintegy 20 százaléknyi gyerek, hogy a bűnözés, a segélyek és a koldulás közül választhat magának életpályát. Amíg meg nem jelentek egy forgalmasabb közlekedési csomópontban, a mi területünkön, addig nem volt okunk tudomást venni róla, hogy él köztünk több százezer ember, akik soha nem dolgoztak, és soha nem is fognak dolgozni, ha a dolgok a megszokott mederben futnak tovább. Hogy milliónyian vannak azok, akik dolgoznak ugyan, de feketén; akik soha nem fizettek adót, nem is akarnak adót fizetni, és nem gondolnak arra, mi lesz velük huszonöt év múlva, azt még mindig nem fogjuk fel: majd amikor a nyugdíjrendszer beomlik a súlyuk alatt...
Ha az ember ennyire elbizonytalanodik, menekülni kezd, a magánéletébe, a kis közösségeibe kapaszkodik. Elhúzódna a közéleti vitáktól: legalább arra jó a kapitalizmus, hogy az állam nem mászik bele mindenbe; akinek van vevőköre, minek foglalkozzon a pártok veszekedésével. Csakhogy a globális recesszióval járó félelem és az egészségügyi reform belép a mindennapjainkba, a privátszférába sem menekülhetünk. Az orvos megjegyzést tesz az új szabályokra, vagy csak némán, mogorva arccal aláíratja a megfelelő papírt, amely szerint ellátásunk ennyibe és ennyibe került, és igen, a drágább gyógyszert választjuk, pedig volna olcsóbb is. A gyerek tanárai szintén rosszkedvűek; nő az óraszámuk, de a fizetésük nem nő vele, és ki tudja, milyen reform jön még. A boltos bosszankodik, hogy csökken a forgalom, a metrón üveges tekintetű emberek bámulják a Blikk főcímét tíz percen keresztül; már nem is telefonálnak. Ha egy kis békességet szeretnénk otthon, egy kis Mozartot, egy kis derűt, belecsönget a békés szombat délutánunkba egy automata call center a népszavazási kérdésekkel. Lemondjuk a vezetékes telefont, de a tévét sem lehet bekapcsolni anélkül, hogy valahol valaki meg ne jelennék meg árpádsávval, bakancsban, és hetente legalább egy Molotov-koktél biztosan előkerül. A politikai elit tagjai a gyűlölettől merev arccal nyilatkoznak egymásról; ez az egyetlen következetes üzenetük, mert egyébként össze-vissza beszélnek. Világos üzenetek hiányában úgy érezzük, minden állandóan inog, nincs egy biztos pont - az a legjobb, ha az ember nem is próbálja elképzelni, hogy két év múlva mivel fog foglalkozni, hol, és milyen jogviszonyban. Tervezni lehetetlen; ekkora káosz még sosem volt.
Röviden: apokalipszis. Ha a kedves olvasó nem ismer magára vagy a világára a fenti leírásban, megkövetem és biztosítom róla, hogy sokan magukra ismernek - többen, mint gondolná. Ezek után cinizmusnak, vagy a sötét erők idétlen mentegetésének tűnhet, ha azt mondom, ez a káosz el kellett hogy jöjjön, nem dughatjuk a homokba a fejünket, és hosszú távon mindannyiunknak jobb, ha megéljük és megoldjuk. Eltelt tizenkilenc év a rendszerváltás óta, egyszer szembe kell néznünk önmagunkkal és azzal, mit tudtunk kihozni az országból ennyi idő alatt. A mérleg nem lesz annyira negatív, mint ezt a pillanatnyi közhangulat sugallja; Magyarország nem sokkal rosszabb demokrácia, mint más demokráciák, csak éppen ez a miénk; nekünk ez fáj.
Ha követi valaki az amerikai elnökválasztás vitáit, arra a meglepő következtetésre juthat, hogy a amerikaiak hangulata nem is különbözik annyira a magyarok hangulatától. Mit tud Barack Obama? - kérdezi magától a liberális értelmiség, és mindjárt választ is ad rá: inspirálni. És mit tud Hillary? - kormányozni. Az egyik a másik nélkül nem ér semmit; az amerikaiak egy része tehát nagyon meg lenne elégedve, ha az egyik demokrata a másik demokrata alelnökeként futna. Milyen kár, hogy halálos sértéseket vágtak egymás fejéhez. Mi több, Obama, Clinton és McCain, mindenki tehát, aki lábon maradt az elmúlt borzalmas hónapok után, centrista: pártok feletti együttműködést, nemzeti konszenzust ígér a legfontosabb kérdésekben. Elegetek van belőlünk? Jó, akkor máshogy fogunk viselkedni. Tudomásul vesszük, és megígérjük, csak higygyétek el, hogy be is tudjuk tartani.
Magyarországon a politikai elit mindeddig képtelen volt erre a fordulatra: nem tudnak kormányozni és nem tudnak inspirálni, és nem tudják, vagy nem tudják eléggé, hogy éppen ez a két dolog hiányzik ahhoz, hogy békét kössünk velük. A Fidesz sokáig jelentős előnyben volt az inspirálási versenyben, jelenleg azonban a felszínen hadakoznak, nagyon rövid távú politikai célokért, miközben a szakpolitika és az inspiráció közti szakadék egyre mélyül; egyre nehezebb összeegyeztetni a hívő kemény mag ideológiai igényeit egy olyan centrista pártprogrammal, mint az Erős Magyarország címet viselő brosúra. A baloldalnak eddig sem volt erőssége az inspirálás, az SZDSZ elveszítette eredeti szabadságpárti jellegét, a Gyurcsány-kormány pedig éppen most bizonytalanodik el szilárd, bár a választók többségének szemében nem túl inspiráló technokrata szemléletében is. Ami a kormányzóképességet illeti, a kormány nem áll jól: az ellenzék kiválóan aknázza ki az ősbűnt, a választási kampányban elhangzott hazugságot, és lehetetlenné teszi, hogy a közpolitikai kérdésekről józan vita kezdődjék, ennek hiányában viszont mindenki - az államigazgatás és a reformok által érintett területek közalkalmazottai egyaránt - a passzív rezisztenciát választja, és kormányozhatatlanná teszi az országot.
Ezt a szellemi vákuumot jelenleg zsigeri szinten rögzült gyűlölettel és reflexszerű igazodással töltjük ki. Például olyan értelmiségiek is aláírják az egészségügyi reformot támogató nyilatkozatot, akik nem is értettek egyet a törvénytervezettel - aláírják, különben a populista ellenfél kap egy pontot; míg a jobboldalon köröztetett, tiltakozásra hívó elektronikus levél nem elégszik meg azzal, hogy kifejezze elégedetlenségét a törvénytervezet tartalmával kapcsolatban: odaírják, különben nem volna igazán ütős a kritika, hogy ezt a törvénytervezetet az idegenszívűek alkották, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiirtsák nemzetünket. Ebben a végtelenül leegyszerűsített, a gonosz és a jó küzdelmévé transzformált világnézetben, amelyet az Orbán-fóbia és a Gyurcsány-fóbia egyaránt meglovagol, a reménynek, a konszenzuskeresésnek és az együttműködési készségnek nincs helye. Nincs helye annak sem, hogy arról gondolkozzunk, milyen országban szeretnénk élni. Nem tudunk célokat kitűzni és nem tudunk következetes terveket alkotni a célokhoz vezető útról - pedig egy posztszocialista ország átalakítása kellemes, szociális piacgazdasággá még nagyon kedvező gazdasági környezetben sem vezényelhető le egy vagy akár két kormányzati ciklus alatt. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy bármilyen kétségbeesetten próbálják is megkülönböztetni magukat egymástól a pártok, mindkét nagy politikai erő megtartaná a jóléti államot, legalábbis annyit, amennyi megtartható belőle a jelen gazdasági és demográfiai helyzetben. A Gyurcsány-kormány retorikája a jóléti állam korlátaira és az egyén felelősségére helyezi a hangsúlyt (sokszor a politikai öngyilkossággal határos módon), míg a Fidesz (lényegesen inspirálóbb módon) a pozitívumokat, az ígéretet hangsúlyozza, de ha megnézzük az állításokat, a két nagy politikai erő célkitűzése - áramvonalasított, olcsóbb, hatékonyabb szolgáltatások, az adóbázis növelése, az állam méretének jelentős csökkentése nélkül -, nem tér el egymástól. Az is nyilvánvaló, hogy ez a célkitűzés találkozik a magyarok többségének vágyaival. És az is nyilvánvaló, hogy azt az egy kérdést, hogy hogyan hozzunk létre egy működő jóléti államot, egyelőre senki nem válaszolta meg. Az ugyanis vicc, ha a jelenlegi, se nem jóléti, se nem működő államot tekintjük ideálisnak - ezt senki nem gondolja komolyan, népszavazás ide vagy oda.
Most már csak azt kéne kitalálni, hogyan jutunk el a célig. Miből áldoznánk fel egy darabkát, hogy a jóléti állam biztonságát fenntarthassuk? Hajlandóak vagyunk-e adót fizetni, áfás számlát kérni, bejelenteni minden munkavállalónkat? Milyen mértékű adó- és tb-terhelést tudunk elviselni, és mit várhatunk ezért joggal cserébe? Mi elengedhetetlen tartozéka annak a jóléti államnak, amelyet elképzelünk magunknak, és mi az, amiről lemondunk, ha le kell róla mondanunk? Hogyan, hány lépésben juthatunk el az országos szintű és a legtöbb esetben kényszerű adócsalástól, csúszópénz-csúsztatástól a normakövetésig és a tisztességes versenyig?
Ha a magyar társadalom anómiás, kiábrándult a demokráciából, és nem tud helyette sem jobbat - kivéve az utcán masírozók egy részét, akiknek persze lennének ötletei -, az elsősorban a politikai elitünk éretlenségének következménye, és a közbeszédet irányító média kudarca. Ezekre a fenti, alapvető kérdésekre kellene választ adniuk, és éppen ezekre nem adnak választ. A politikai elit és a média felelőssége azonban nem ment fel senkit, mert minden egyes embernek át kell gondolnia, mit kér az államtól és polgártársaitól, és mit ad cserébe - miben áll a mi közösségünk, mivel tartozunk egymásnak, és hogyan rójuk le tartozásainkat. Egy politikai eszme erre a kérdésre ad választ; az eszme hiánya vezet ahhoz, hogy a társadalom anómiás tüneteket mutat.
Emile Durkheim, aki az anómia fogalmát bevezette a társadalomtudományba, a tizenkilencedik század késő liberalizmusának kudarcát diagnosztizálta így: azt az állapotot, amikor az ember nem tudja, mit akarhat, mit kérhet, mit remélhet, mit követelhet jogosan - amikor nincsenek elfogadott szabályok. Működő demokráciában és a kapitalizmusban a szabályok egy része állandóan pusztul, változik, és ezzel a természetes anómiával együtt kell élnünk. De nem kell együtt élnünk azzal az eszmétlenséggel, az eszme helyébe tülekedő gyűlölettel és a kiábrándultsággal, amely egyetlen főszabályt ír elő: a bizalmatlanságot mindenki iránt.
A századfordulóra kibomlott kapitalizmusban munkaadó és munkavállaló, vagy két hasonló területen mozgó üzleti versenytárs között nem léteztek világos szabályok. Durkheim, akinek világnézete leginkább konzervatív liberalizmusként írható le, a korporatizmusban látta a megoldást, amely egyébként nem tért el jelentősen a szociáldemokrácia szorgalmazta megoldásoktól. Érdekképviseletek, tárgyalások, közösen elfogadott szabályok, és a szabályok megbecsülése: ez volt az egyik megoldás. A másik megoldást a világháború és a diktatúra kínálta - az akkori politikai elit pedig rohant a háborúba, inkább, mintsem hogy belássák a liberalizmus kiüresedését. A történet folytatását ismerjük valamennyien.
http://www.nol.hu/cikk/481833/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 23:18:00, szombat
|
| |
| |
NEM FELEDJÜK HŐSEINKET
Kémeri Nagy Imre
/A Rongyos - parancsnok/
Hős születik:
Szilágysomlyó mellett a völgyek hajlatában meghúzódó Bürgezd községben 1903. március 27 - én született.
Trianon folytán idegen hatalmak jóvoltából a csodálatos Erdélyt megkaparintók rettegtek. Tudatában voltak annak, hogy sem szellemi teljesítményük, sem kardjaik ereje nem mérhető azokéhoz, akik felett a történelem torz játékából most uralkodnak! Terrorhullám öntötte el Erdélyországot!
1920 május 10 - én ,,zecse máj"-kor Erdélyt összekapcsolták Oláhországgal. Az oláh hatóságok örömünnepet rendeltek el félórás harangozással. Kémeri éjjel kiszerelte a harangütőt, ,,NEM TEMETJÜK ERDÉLYT" volt a 17 éves lánglelkű szabadsághős jelszava! A néma harang az ellenállás jelképévé lett!
A helyi ellenállást szervezte! Vadásztak rá a románok! Üldözött vad volt saját hazájában. Édesanyja szavai csengtek fülében:
SZENTELD ÉLETED HAZÁDNAK, HARCOLJ ERDÉLYÉRT!!
1922 októberében, egy esős éjszakán üldözői elől Körösszegapáti és Kőrösszakáll között menekülve átlépi a határt. Magyar földre üldözte a csendőri hajtóvadászat!
Diákévek a szabad de csonka Hazában:
Szeged, Pápa, Sárospatak, Budapest a diákévek állomásai. Itt Erőss Kálmán diáktársával tervezik a közös jövőt és harcaikat! Későbbiekben is közös sorsuk! Osztályrészük, áldozatuk a hősi halál!
Érettségi után 1925 - ben önként bevonul katonának, mert a Trianoni diktátum tiltotta a sorozást. Kiváló minősítésű katona volt!
A leszerelés után a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott, sajnálattal látta, hogy az egyetemen a bal - liberális nézetek elárulják a magyar revízió ügyét:
A liberális kozmopolita réteg elfoglalja teljesen az értelmiségi pályát, kiszorítva a magyar sorsközösséget valló, mély nemzeti érzésű szegény fiatalokat!
Megszervezi az Aranykopjás Egyetemi Zászlóaljat! A kozmopolita rablótőke kizsákmányolása ellen fellép. Gömbös Gyulával szoros kapcsolatot tart fenn, közösen döntenek arról, hogy a páneurópások, a kor liberális, kozmopolita gyülevészhadának tobzódását a Kereskedelmi és Iparkamarában szét kell verni!
Kémeri, székelyfokosával a kezében, maga vezeti a rohamcsapatát!
Gömbös Gyula hatalomra jutásakor felajánlanak neki különböző pozíciókat. Visszautasítja, mert ő minden magyar fiatal sorsát rendezni akarja, nem csak a sajátját! Ezért a harcot az első vonalban a saját kezével, rohamcsapata élén az utcákon akarja megvívni!
Üldöztetés, a támadások kora:
A kozmopolita sajtó az élősködő pénzarisztokrácia retteg tőle, fizetett csahosait ráuszítja!
Az állandó provokációkra lovagias elégtételt véve, párbajképesség esetén karddal, pisztollyal válaszol. A párbajképtelen zsidó provokátor Fiegelsberg Ignotus Pál újságíró esetében rövidre zárja az ügyet. Felment a szerkesztőségbe és prózai módon fokosa nyelével rendesen elverte.
A toll fegyverével is küzdött Kémeri! A szittyakürt, Roham, Riadó, Bajtárs, Virradat c. folyóiratokban jelentek meg igen színvonalas, társadalompolitikai, történelmi tárgyú írásai.
Politikai téren a Hungarista eszmerendszer áll közel hozzá!
MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!!
Támadja a skót misszió, az ún. Oxford mozgalmat és a Notre Dame Sion egyházi szerveződéseket. Kritikaként említi, hogy a mozgalmak a nemzeti érdekek elé helyezik az egyházi érdeknek álcázott kozmopolita pénzkapcsolatokat!
Rávilágít arra, hogy nincs sorsközösség a tőke és a munkás között!
A MEGOLDÁST A MAGYAR SZOCIALIZMUSBAN, A HUNGARIZMUS MEGVALÓSÍTÁSÁBAN LÁTJA!!
Kémeri Nagy Imre a harcos:
Csak a harc által elérhető nemes célok vezethetik a hősöket!
1926 - ban az önkéntes katonai szolgálatot letéve, kard helyett kézbevette székelyfokosát, lelkében mindig harcos maradt.
1934 - ben be akart törni Erdélybe. Előtte földalatti hálózatot hozott létre, hogy a betörés egyben erdélyi felkeléssé bontakozhasson ki! A vállalkozás a hivatalos politika gyávasága és a tőke nemzetietlen gondolkodása miatt nem valósult meg!
1936 - ban a nemzethez hű, leginkább alkalmas fiatalokból katonai alapon Kopjásokat szervezett. Ezekből lettek később a híres felvidéki ,,Rongyos harcosok".
1938 októberében létrejött a Nemzeti Egység! Cél a felvidék visszafoglalása! Megmozdult ismét a Nemezet Ökle, a Rongyos Gárda, Kémeri kopjásaival, vitéz Héjjas Iván táborába állt!
A Bécsi - döntés előestéjén a cseh hadsereg parancsot kap a felvidék teljes kirablására. A magyar kormány tehetetlen!
A kormánykörök hazafias gondolkodású része a ,,Rongyos Gárdához" fordult. Ők már kész tervekkel, ugrásra készen várakoztak.
Cél: - segíteni a felvidéki függetlenségi mozgalmat,
- a vasúti forgalom hetekre történő megbénítása elengedhetetlen volt a felvidék kirablásának és a cseh csapatok mozgásának megakadályozása érdekében.
Wert Henrik vezetésével már döntőképes a magyar honvéd vezérkar.
1938. okt. 1 - én döntés született, hogy a ,,Rongyos Gárda" támadjon! Október első hetében már repültek a hidak és dőltek a távírópóznák. Kémeri első felvidéki bevetéséről így írt:
,,1938. okt. 8 - án mentem át a tizenkét emberemmel és két robbantóval. A határtól 10 km - re lévő Borzsova - hidat kellett felrobbantani. Ez volt az első katonai feladat. A járőrök, akik előttem elindultak, röpcédulát dobáltak. Feladatomat azzal a paranccsal kaptam, hogy a csehek legfontosabb összekötő vasúti hídja Ungvár - Mohács és Nagyszőlős - Técső között. Ezt három napra járhatatlanná kell tenni. A hidat erős őrség védi. Ha ez az őrség visszaver a parancs értelmében, vissza kell térnem Magyarországra, vagy tovább kell mennünk Lengyelország felé. Október 9 - én 0 óra 30 perckor kellett elvégezni a robbantást. Éjfélkor az őrséget szétvertük, a hidat felrobbantottuk. Az ellenségnek hat halottja volt, nekünk semmi veszteségünk. Innen mentünk tovább Lengyelország felé, útközben állandóan csendőrökre vadásztunk és lázítottuk a csehek ellen a ruszin falvakat."
Október 21 - én lépték át a csoportok a lengyel határt Oporeclavoneu térségében. Itt gyűltek össze és értékelték a helyzetet a csoportparancsnokok:
- Kémeri Nagy Imre
- Kassakürty Pál
- Dr. Vikor Rezső
- Polyák Antal
- Tarpai Esze Elek / Esze Tamás leszármazottja
- Siti Ferenc
- Fekete Sándor
- Dénesfay Dinich Győző
A támadás helyenként nagy áldozatokkal járt, de a feladatot tökéletesen végrehajtották. A felvidék kirablása meghiúsult.
Kémeri Lengyelországból visszatérve folytatta hadi vállalkozásait.
November 25 - én felderítette a Munkács - Gorodi határszakaszt. Nov. 28 - án 18 emberével megtámadta a mezőgorodi helyőrséget. Éjszakai rajtaütése során szétzavart 380 cseh katonát.
Bátorsága a gerilla és közelharcban való ösztönös rátermettsége kivívta bajtársai tiszteletét és a vasaltnadrágos kozmopolita plutokraták rettegését!
Számtalan előkészítő harci bevetése volt Verbőc, Ilosva, Bilke és Dolhán térségében. A ,,Rongyos Gárda" megelőző csapásainak köszönhetően a felvidék visszacsatolása lényegében vér nélkül zajlott. Értékei helyben maradtak!
1940. március 3 - án Viipuri a szovjet terrorbombázásoktól már lángokban állt. Az egész világ jobb érzésű fele a megtámadott finn néppel együtt érzett. Német, angol, svéd önkéntesek mentek segíteni a finnek önvédelmi harcát.
1940. febr. 7 -én 342 társával együtt útra kelt, hogy fegyverrel segítse a hős finn népet az elembertelenedett vörös bolsevik óriással szemben.
A zászlóaljnak a parancsnoka Kémeri Nagy Imre helyettese Szatmáry Király Ádám, a felvidéki harcok robbantó specialistája volt. Tagja nagyrészt veterán ,,rongyosokból" és a Turul Mozgalomban Kémeri által szervezett régi Kopjásokból állt. Sajnálatos móton Molotov - Rippentropp paktum miatt Németország nem engedte át a zászlaját, amelyik a szovjet hordák ellen indult harcolni.
Fiume - Franciaország - Anglia kerülő útvonalon jutottak Finnországba.
A zászlóalj téli felszerelése, összekovácsolási gyakorlatai, Kémeri irányításával gyorsan haladt, és kijutottak a frontvonalra. Harci érintkezésbe a szovjetekkel nem kerültek, mert létrejött a fegyverszünet.
Négy hónap után hazatért 1940 júniusában, saját szervezésű és kiképzésű rohamosztagával bevonult Nagyváradra!
ERDÉLY VÁRTA AZ ELVESZETTNEK HITT, DE HŰTLENNÉ SOHA NEM VÁRT FIÁT!
Elismerést soha nem várt, népet szolgálva, menetelt tovább senkire sem hallgatva!
Hősi halál:
Kémeri nem tudta itthon a kényelmes hivatali munkát végezni, sütkérezve közismert hőstettei fényében. Frontra kérte magát! Századával a legnehezebb feladatokat vállalta. Ezzel kivívta a német fegyverbarátok tiszteletét, bajtársai elismerését.
Gerilla harcokban szerzett tapasztalatait a legveszélyesebb partizán fészkek felszámolásában kamatoztatta.
Eljött azonban az az óra, mely minden hős életében az utolsó.
Tasnádi Ferenc szakaszvezető az alábbiakat mondta az ütközet lefolyásáról:
,,1942 március elején kis egységünket harmincszoros túlerővel orvlövész csapat fogta körül. Kémeri Nagy Imre századparancsnok azonban nem menekült. Utolsónak akarta elhagyni az ütközet helyét. Bajtársainak visszavonulását védelmezve érte őt a golyó, mely később a halálát okozta."
Kémeri fejlövése súlyos volt, de nem látszott életveszélyesnek!
A német bajtársak, akik segítettek légi támogatással feltörni Kémeri csapata körül az ostromgyűrűt, repülővel a varsói katonai kórházba szállították, ahol mindent megtettek megmentéséért!
Komplikációk léptek fel, amin nem tudtak úrrá lenni az orvosok.
A hősi szív 1942 április 12 - ről, 13 - ra virradó éjjel megszűnt dobogni.
Német katonai dísztemetéssel helyezték örök nyugalomra testét a varsói német katonai temetőben!
A NEMZET GYÁSZOLTA OLYKOR ENGEDETLEN, DE MINDIG HŰSÉGES FIÁT! ÉLETÉT ÁLDOZTA AZÉRT, HOGY EURÓPÁT VÉDJE A BOLSEVIZMUSTÓL, HAZÁJA VISSZASZEREZZE ÁRPÁDKORI JUSSÁT!!
Erőss Zoltán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 22:57:49, szombat
|
| |
| |
A Becsület Napja
1945. február 11-én, 20 órakor 43 900 katona indult el a történelem egyik leghősiesebb vállalkozására.
A hónapok óta körülvett és ostromzár alatt tartott magyar főváros pesti részét ekkorra már elfoglalták a szovjet csapatok. A Budai Várba visszaszorult - magyar részről Hindy Iván, német részről Karl Pfeffer-Wildenbruch által vezetett - védősereg felélte élelmiszer-, és lőszertartalékait, utánpótlásvonalaikat már régen elvágták, a Budapest felmentésére tett német kísérletek kudarcba fulladtak. A védők választhattak: megadják magukat, vagy katonai esküjükhöz méltóan harcolva megpróbálnak eljutni a német vonalakig. Pfeffer-Wildenbruch ekkor szánja el magát a kitörésre. Szinte csak az utolsó pillanatban, február 11-én, 17 óra 50 perckor jelenti rádióján, az ostromzáron kívül állomásozó alakulatoknak a következőt: ,,Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltényünk csőre töltve. Budapest védői választhatunk a kapituláció, vagy a harc nélküli lemészárlás közt. Az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci, és ellátási bázist keresek. Február 11-én a sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvételt Szomor-Máriahalom térségében."
Háromnegyed nyolckor Wildenbruch visszavonhatatlanul kiadta a parancsot a kitörésre. Az akció előkészítéseként egy német kommandó magyar segítséggel lefegyverezte a Széll Kálmán tér (mai Moszkva tér) orosz őrségét. 23 900 német katona (ebből 9 600 sebesült) és 20 000 magyar (2000 sebesült), szinte nehézfegyverek, és páncélosok nélkül indult meg a jelre. Egyes kutatók és túlélők szerint több jel arra utal, hogy a kitörés főbb irányait, és az első hullám időpontját elárulták, mert az első méterek után minden addigit felülmúló szovjet tüzérségi pergőtűz fogadta a Bécsi kapu téren a kitörőket. Itt és a Széll Kálmán téren óriási emberveszteségeket elszenvedve verekedték keresztül magukat, és a Budai hegyek irányába folytatták útjukat.
Budapest védelmében, és a kitörésben a magyar és a német hadseregen kívül résztvettek különböző önkéntes alakulatok is. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Vannay-riadózászlóalj. Vezetője Vannay László 1938-ban részt vett Felvidéken a Rongyos gárda létrehozásában, majd Kárpátalján vívott gerillaharcot a magyar területekért. Önkéntes zászlóaljába mintegy 680-an léptek be, rengeteg volt köztük a 15-18 éves fiatal. Vannay az ostrom alatt, decemberben képezte ki, majd december 24-én be is vetették őket. Januárban és februárban óriási veszteségeket szenvedtek a heves budai harcokban, a kitörésre már csak 120-an indultak el, és csak egy páran érték el a német vonalakat. Parancsnokuk Vannay László a Kútvölgyben halt hősi halált. Szintén a kitörés alatt esett el az egykori Rongyos gárda másik legendás vezetője, az ostrom idején már 70 éves Prónay Pál, Lajtabánság egyik kikiáltója, kinek Sopront köszönhetjük.
A kitörő védőseregből mindösszesen 280-an érték el a 20-25 km-re levő német vonalakat. A többiek hősi halált haltak, fogságba estek, vagy - mint a magyarok közül néhányan - civil ruhába öltözve menekültek meg. A szovjet kézre került Budapesten tobzódtak a győztesek. Tömegesen erőszakolták meg és fosztották ki az ostrom alatt elgyötört, védtelen lakosságot. A hadikórházakban hátrahagyott, járóképtelen sebesülteket brutális kegyetlenséggel gyilkolták le. Az alagútban berendezett hadikórház betegeit lángszóróval égették el, a Budavári Palotában lévő kórházat pedig felgyújtották. Itt 800 magyar és német sebesült katona pusztult el. Több feljegyzés maradt arról is, hogy egyes sebesülteket kivonszoltak az udvarra, és lánctalpasokkal taposták őket halálra. Mindezek tudatában, egyesek még ma is nyilvánosan felszabadulásként nevezhetik, és ünnepelhetik Budapest elestét.
A kitörés mára a sötétséggel szembeni harc, a meg nem alkuvás, és az önfeláldozás szimbóluma lett azoknak az embereknek a szemében, akik ma, ebben a kifordított világban még őriznek valamit a régebbi korok harcosainak szemléletéből. 52 évnek kellett eltelnie, hogy először nyilvánosan is megemlékezést szervezzenek a kitörés hőseinek. 1997 februárjában a Magyar Nemzeti Arcvonal rendezte meg a Becsület Napja nevű emlékmenetet. A Clark Ádám térről a Budai Várig vezető útvonalon, mintegy 150-en vonultak fel, ekkor még csak az MNA tagjai és szimpatizánsai. A szónokok egyenként felsorolták a Budapest védelmében, és a kitörésben rész vett alakulatokat és fegyveres csapatokat (Magyar Királyi Honvédség, Wermacht, Waffen SS, Magyar Királyi Csendőrség, különböző önkéntes riadózászlóaljak, hungarista harccsoportok, és fegyveres civilek). Györkös István, az MNA vezetője kiemelte, hogy a kitörők serege legyőzte a feltétlen élni akarás ösztönét és ez által legyőzte a halált, amikor a szinte biztos pusztulást választották, de nem adták meg a sátáni vörös hordáknak magukat. A rendezvény teljes rendben, fegyelemben zajlott, óriási rendőri készültség mellett. Természetesen a balliberális média mocskolódásai nem maradhattak el. A szokásos jelzőket (fasiszta, náci, stb.) aggatták a megemlékezőkre. A hírek tele voltak ferdítésekkel, csúsztatásokkal, hazugságokkal. A Becsület napját szinte mindenhol kizárólag az SS-ről való megemlékezésként tüntették fel. A következő évek megemlékezésein résztvevők létszáma rohamosan nőtt. Egyre többen ismerték fel, hogy amit ötven éven keresztül tanítottak az iskolákban Budapest védőiről és Magyarország II. Világháborús szerepéről, nagyrészt hazugság. Budapest védői legyenek németek vagy magyarok, példa értékű hősök voltak. 1999. február 11-én már mintegy 2000-en hajtottak fejet. Németországból is érkeztek fiatalok, hogy tisztelegjenek a hősök emléke előtt. Többük nagyapja a mi fővárosunkat védve halt hősi halált.
A megemlékezés után zártkörű koncertet szerveztek az angyalföldi Viking Klubban, ahol egészséges értékrendszerű hazai és külföldi zenekarok léptek fel. A felvonulás közben a rohamrendőrök megemlékezők felé címzett bekiabálásaiból (,,Este megkapjátok, szét lesztek verve," stb.) sejteni lehetett, hogy valami készül. Este tízkor az ajtóban álló rendezőket félreállítva húsz rohamrendőr tört be az épületbe, majd gumibotjaikat használva törtek utat maguknak, és minden különösebb ok nélkül ütötték, akit értek. A bent lévő, mintegy ötszáz fiatal az első döbbenet után védekezni kezdett és megfutamodásra kényszerítette támadóit. Pár perc múlva óriási létszámú rendőri egységek lepték el a termet, könnygázt és más kényszerítőeszközöket használva az udvarra szorították a bent lévőket, majd válogatás nélkül elvittek harmincnyolc résztvevőt. Közülük hetet a február végi tárgyalásig előzetes letartóztatásban tartottak.
A magyarországi balliberális réteg az első megemlékezéstől kezdve gyűlölettel nézte azokat, akik a liberális dogmákat semmibe véve bátran adóztak saját hőseik emléke előtt. Folyamatosan keresték az okokat, amik alapján be lehetne tiltani a rendezvényt, de mivel ilyet még az általuk használt ,,alkotmány"-ban sem találtak, ezért kreálniuk kellett. A jelek arra utalnak, hogy a Viking Klubban előre kitervelt provokáció történt. A rohamrendőrök ok nélküli erőszakhasználatán kívül, a nagy létszámú rendőri erő (a tárgyaláson elhangzott, hogy több mint kétszázan vettek részt az akcióban, ennyi rendőrt lehetetlen pár percen belül a helyszínre rendelni), is ezt bizonyítja. Meg nem erősített információink alapján a rohamrendőrök rendezvény előtti eligazításán nemzetbiztonsági tisztek is részt vettek. Sajnálatos módon mindez Kövér László titkosszolgálati minisztersége idején történt. A balliberális média természetesen békésen igazoltatni szándékozó rendőröket megtámadó neonácikról, a Budai Várban trappoló SS csizmákról írt. A baloldali, kozmopolita szervezetek egymás után követelték a Becsület Napja betiltását, csak néhány jobboldali folyóirat írt tárgyilagosan az eseményről. A következő években, a Viking Klubban történtekre hivatkozva nem engedélyezték a Becsület Napja megtartását. Három év szünet után, 2003-tól a Vér és Becsület Kulturális Egyesület újra minden évben megrendezi a megemlékezést. A Budai Várban nem engedélyezték annak megtartását, így minden évben más helyszínt keresnek, aminek kilétét óvatosságból, csak pár nappal a rendezvény megtartása előtt hozzák nyilvánosságra. Ennek ellenére 2003-ban balliberális tüntetők csapata zavarta meg a méltóságteljes, fegyelmezett rendezvényt. Emlékezhetünk, hogy az önkényuralmi jelképeket is felmutató (vöröscsillag), csőcselék módjára viselkedő csoport (,,Nácik haza!" és ,,Hungaristák kifelé!") állított ki szegénységi bizonyítványt magáról.
Budapest védői a tradicionális világ utolsó bástyáinak egyikét védték a mindenbe beleivódó sötétségtől, és megalkuvás nélkül álltak szemben a bolsevizmus képében értük jövő halállal.
Európa hőseire emlékezni nemcsak hogy állampolgári joga, hanem kötelessége is azoknak, akik magukat nemzetinek, jobboldalinak, konzervatívnak nevezik. Mi, akik így gondolunk magunkra, a hősök példájából merítünk erőt a szellemileg mélyponton lévő világ bolsevizmusa és liberalizmusa által kitenyésztett embertípusával vívott mindennapi harcban.
Zagyva Gy. Gyula
http://www.sbd.hu/becsuletnapja.html
***********************
NEM FELEDJÜK HİSEINKET
Vannay László
/"rongyos parancsnok" a Nemzet Hadnagya!/
Tudom, hogy törpe minden szó a ,,rongyos gárda" hıstetteinek leírására,
mégis meg kell kísérelni, bármilyen nehéz is. Mondatokba kell foglalni,
közkinccsé kell tenni hıseink tetteit!
Nincs szükségünk idegen példaképekre, hisz a Mindenható akaratából
nemzetünk ebben a leggazdagabb! Hiszem, hogy lesz erınk és hitünk, hogy
hıseink mesterségesen elhalványított fényénél fogunk mi utódok gyújtani új
fényeket.
VANNAY LÁSZLÓ EGY OLYAN HAZÁJÁT FELTÉTEL NÉLKÜL SZOLGÁLÓ
HARCOS VOLT, AKI MINDIG OTT JELENT MEG FEGYVERREL A KEZÉBEN,
AHOL HAZÁJÁNAK LEGNAGYOBB SZÜKSÉGE VOLT RÁ!
Csupán néhány részletet említsünk hıstettei, bátor vállalkozásai sorából.
1938 - ban a felvidéki rongyos akciók során parancsot kapott Héjjas
Ivántól, hogy mielıtt Paloczi Horváth Lajos csapata a cseh betonerıdök lırésein át
azokat felrobbantja, szivárogjon át különítményeivel, a betonerıdök mögött 5 - 6
km - re lévı cseh gyalogsági tartalékok megzavarására. A pajtákban elszállásolt
cseh katonaságot éjszaka támadják meg!
Az ırök ártalmatlanításának kötélidegzető páratlan mestere Vannay volt.
Bajtársai mesélték, hogy megsajnált egy láthatóan a ,,cseh demokráciáért" hısi
halált halni cseppet sem kész, végsıkig szerencsétlen, olyan svejk formájú fiatal
ırszemet. A ragyogó hold fényében mellé sétált: ,,add csak ide fiam a fegyvered"
felszólításra az ır úgy megrettent, hogy átadta fegyverét!
Egyidıben a pajtákba dobált kézigránátok megtették a kívánt hatást! Az óriási
kavarodásban a Vannay - különítmény nem tudott mit kezdeni a fegyverüket
elszóró, magukat megadó sok cseh katonával.
A zsákmányolt fegyvereket Gyulai Molnár Ferenc csapata szedte össze és osztotta
szét a csehek ellen fellázadt ruszin felkelık között.
Gyulai Molnár Ferenc jól beszélt ruszinul, és a cseh távírópóznák rombolásán
kívül a ruszin népfelkelést is szervezte a cseh uralom ellen.
Kémeri Nagy Imre, Vannay László, Gyulai Molnár Ferenc, Páloczi
Horváth Lajos, Papp Sándor, Dénesfay Dinich Gyızı, Kassakürthy Pál és
Károly ,,rongyos" csapatai külön - külön, de Héjjas Iván zseniális terve szerint
akadályozták a felvidéki cseh csapatmozgást, hírközlést és felvidék kincseinek
Csehországba szállítását!
Vannay és a fenti ,,rongyos" parancsnokok gerilla - csapatai végig harcolva, az
üldözı csapatok győrőjébıl kitörve, pánikot és felfordulást hátrahagyva a cseh
csapatok soraiban 1938. okt. 18 - 21 között Oporeclavocnen térségében értek
lengyel területre.
- 2 -
Ahol Vannay szikár alakja megjelent, az bátorságot öntött a csüggedıkbe.
1939. jan. 6 - án az ismét magyar Munkács elleni támadáskor 30 km - re volt a
védelem elsı vonalát képezı Latorca - hídtól.
Mégis két órán belül a helyszínen volt ,,rongyos" csapatával. Irányította a cseh
támadókat felmorzsoló ellentámadást! A hivatalos Magyarország, a hadvezetés
béna maradt. A harcokban csupán egy határır szakasz vett részt a reguláris
oldalról, a gyızelmet Munkács és környékének föld alatti bajtársi közössége, a
civil rongyosok vívták ki, Vannay László vezetésével!
A KÁVÉHÁZI PLUTOKRATÁK, A NEMZET TESTÉN ÉLİSKÖDİ LIBERÁLIS -
KOZMOPOLITÁK, IDEGEN SZÍVŐEK, ÉS A MÁR AKKOR ÉLEDEZİ
PÁNEURÓPÁS ZAVARTAGYÚAK, MÁR AKKOR NEM BÍRTÁK ELVISELNI AZ
ANYAGI ÉRDEKTİL MENTES, A NEMZETÉRT ÉLİ, ÉS NEM A NEMZETBİL
ÉLİSKÖDİ TISZTA JELLEMEKET!!
Kémeri Nagy Imre elleni vádaskodáshoz hasonlóan Vannay ellen is elindult
a lejárató kampány. Már a felvidéki harcok elıtt 1932. júl. 22 - én a hadbíróság
lefokozta! İ nem csüggedt el soha!! Fájó szívvel, de töretlen vasakarattal dolgozik
a Nemzetért a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségében!
Amikor a Budapest körüli védmőveket a szovjet - bolsevik vörös hordák
győrője fenyegeti, ismét az elsı sorokban harcolnak a ,,rongyosok"! Az európai
civilizáció védıbástyájának tragikus hısi sorsa vár Budapestre!
Vannay 1944 októberében a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség tagjaiból és
más civil fiatalokból önkéntes rohamzászlóaljat szervez. Ez a zászlóalj védte
Budapest erıd legexponáltabb helyeit.
Lefokozása óta rangjelzést nem volt hajlandó egyenruhájára felvarrni. Joggal
állította, hogy ı a Nemzet hadnagya!
FELTÉTEL NÉLKÜL SZOLGÁLJA NEMZETÉT, IRÁNYTŐJE MAGYAR
LELKÉNEK BELSİ PARANCSA!!
Vannay zseniális katonai szervezı, elsı a támadásban, utolsó a
visszavonulásban! Ellenségei vádolják, támadják! Felrójják, hogy a szentkirályi
utcai zsidó élelmiszer raktárat kiürítette, és a libamájat, kóser pálinkát
szétosztotta az elsı vonalakban harcoló bajtársai között.
Itt a harcok során ismét segítıje a régi ,,rongyos" bajtárs, Gyulai Molnár Ferenc, a
Vannay különítmény elhárító részlegét vezette!
Ruszin bajtársak segítségével Szekeres százados támadó csapatok között
ellenpropagandát szervezett. 1945. febr. 11 - én este 8.00 órakor indult meg a
kitörés! A Vannay megfogyatkozott különítmény most is az élen haladt! A Posta -
palota elleni sikeres rohamuk tette lehetıvé a kijutást az ostromgyőrő elsı övébıl
a János Kórház, Hővösvölgy irányába.
ROHAMCSAPATA ÉLÉN, VALAHOL KÚTVÖLGY TÉRSÉGÉBEN FEGYVERREL
A KEZÉBEN ESETT EL VANNAY LÁSZLÓ, A NEMZET HADNAGYA!
FELEDÉSBE NEM MERÜLHET NEVE, HİSKÉNT ÉLT ÉS HİSKÉNT HALT!!! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 22:40:54, szombat
|
| |
| |
2008. február 16. 19:31
A politikai helyzet elemzése - hogy mindenki tisztán lásson
A március 18-i Gyurcsány értékelés ellenpontjaként
A 2007 év az 1989-es politikai változások óta a leghosszabb év volt. A 2007-es év 2006. szeptember 17-én kezdődött és valószínűsíthetően valamikor 2008 március 9-én fejeződik be a népszavazással. Ez a hosszú esztendő változatos, fordulatos év volt. A politikai paletta átrendeződése helyett politikai pótcselekvések sokaságát hozta. Egy nagyon fontos momentum köré koncentrálódott minden: a Gyurcsányi hatalmi gyakorlási rendszer egy majdnem diktatúra teljes kiépítése köré.
A Gyurcsány rezsim rendszerének kiépítése
Gyurcsány Ferenc a 2007-es évben kiépítette és megszilárdította a hatalmát az MSZP-n belül. A politikai csatározások során folyamatos hatalom- és erőkoncentrációt hajtott végre, a saját családi kapcsolati tőkéjét és üzleti partnereit bejuttatta az állami irányításba. Az MSZP-t ez alatt az időszak alatt sikerült betagozni a hálózati rendszerbe. Az MSZP vezetői által korábban eltartott vállalkozások a gyucsányi network hálózati rendszerétől kapják már a megrendeléseket. Ehhez a körhöz csatlakoztak a helyi szocialista hálózat közepes forgalmú vállalkozásai. Ezzel egy olyan átfogó gazdasági-politikai hálózat jött létre, amely alkalmas a pártfinanszírozás egy kézben való koncentrálására. Ennek egyik látványos eleme - lelepleződése - volt a Zuschlag-ügy és a helyzet komolyságát Karsai dühös nyilatkozata mutatja.
A politikai struktúra meghatározása
A Gyurcsány-rezsim a médiamegjelenések által érzékelhető és gazdasági eszközökkel kontrolált politikai irányítási módszer. Lényegét tekintve az állam túlzott újraelosztó szerepének fölismerését kihasználó forrás, kontrollon, egyszemélyi döntésen alapuló politikai rendszer.
Történelmi példákat tekintve talán a Juan Domingo Peron által kiépített félfasiszta neoliberális kvázi diktatúrához hasonlítható. A példa annál is inkább megáll, mivel Peron szociáldemokratának tartotta magát. ,,Bár Perón szimpatizált az olasz fasizmussal, ő maga nem hozott létre klasszikus értelemben vett totális diktatúrát. A fasiszta modell egyes elemeit akarta alkalmazni Argentínában, mert azokban a megkésett tőkés fejlődés felgyorsításának biztosítékait látta. Ennek része volt a jobboldali szociális-gondoskodó állam megteremtése is." Későbbiekben ezt a szociális gondoskodáson keresztüli szavazat vásárlás, majd a második ciklusában a "gondoskodó államot" számolta fel.
A Gyurcsány-rezsim politikai viselkedése sokban hasonlít a félfasiszta államszervezéshez. A termelő komplexumok magántulajdonúak, de termelésük nyereségességét az állami támogatás biztosítja. A társadalmi pénzek magáncégek beruházásaiban kerülnek befektetésre, lehetőség szerint külföldön, ahol a társadalmi ellenőrzés ezt nem éri utol. A nagy cégek felügyelő bizottsági posztokat biztosítanak a Gyurcsány-network tagjainak, akik a pozíció halmozásával biztosítják a szolgáltatások és a hűség ellenőrzését.
A Gyurcsány rezsim gazdaságpolitikája
A Gyurcsány-gazdaságpolitika nagyban hasonlít a Peron-féle politikára, azzal a különbséggel, hogy amíg a peronizmusban az államosított vállalatokat adták ki ,,hűbérbe", addig a Gyurcsány-hálózat valódi magántulajdonba veszi az állami eszközöket. A különbségek azonban itt ki is merülnek.
Argentína vidéki lakosságának elszegényedését a peroni gazdaságpolitika okozta. Az IMF által preferált pénzek egy lépésben kerültek a Peront támogatók kezébe. A Gyurcsány-hálózat tagjai az EU forrásokkal és az állami kölcsönök elégetésével építették le a prosperáló gazdaságot. A Magyarországon folyó gazdaságpolitika három alapelvből áll: (1) szélesíteni a kiszolgáltatott elszegényedett népréteget, akik az állami újraelosztástól függenek; (2) a rétegek egymással versenyeztetése a folyamatosan, szándékosan csökkenő, csökkentett forrásokért; (3) egy önfinanszírozó szűk elit létrehozása, amely korlátlanul rendelkezik az állami fő bevételi források szétosztása felett.
A kiszolgáltatott rétegek folyamatos szélesítése tisztán gazdasági eszközökkel történik. A folyamatosan növekvő költségteher és a csökkenő vásárló értékű bérek létrehozták a kiszolgáltatott alsó-középosztályt. Az alsó-középosztálybeliek és a szegény rétegek egymással versengenek az ágazati béralkukban a központi támogatásokért, ezek a jelenségek a jelenlegi struktúrában akár munkahely szerint is meghatározhatóak.
A pénzek - források - elosztása magáncégeken keresztül történik. Ezek a cégek elképesztő vagyonok felett diszponálnak: az állami bevételek újraelosztása pályázati rendszeren illetve közbeszerzésen keresztül történik, ahol a bonyolítók 12%-os fix profittal dolgoznak és a cégek, amelyek a fejlesztési munkákat elvégzik, a számlázáskor 100%os profitot érvényesítenek. Igen jellemző adat, hogy a teljes lakosság 20%-a visz haza bruttó 150 000 Ft (600 €) több bért. A teljes lakosság átlagfizetése (egy főre eső fizetés) 35 250 Ft (110 €)
A mozgásterek szűkítése
Ellentétben a demokrácia politikai felfogásával, a Gyurcsány-rezsim a minden értelemben vett választások korlátozására épül. Gyurcsány Ferenc hatalommegtartási módszerének egyik legfontosabb eszköze a mozgásterek szűkítése. A rezsim mindenki, minden értelembe vett mozgásterét szűkíti. Ez négy elem köré csoportosítható: (1) támogatói; (2) ellenzék; (3) önkormányzatok; (4) civil társadalom.
Gyurcsány Ferenc az MSZP mozgásterét a minimálisra csökkentette. Az MSZP-n belüli mozgolódásokat a források ellenőrzése alá vonásával - koalíciós egyeztető tanács, kormánytanács (a tulajdonképpeni kormányzó tanács)- sikerült megfojtani 2007 augusztusában. A december körül kialakuló elégedetlenséget a források elzárásával való fenyegetéssel való folyamatos zsarolás és a túl jó időben és jókor történt MSZP politikusok ellen elkövetett merényletkísérletek együttesen kezelték. Ennek látható jele volt a Hiller István elleni merényletkísérlet, ő Szilivel tárgyalt egy lehetséges új MSZP vezetésről. Nem állítható bizonyosan az összefüggés - szélsőségesek mindig vannak, de taktikailag a merényletek túl jól jöttek Gyurcsánynak hatalma megerősítése érdekében, attól függetlenül, hogy a rezsim kiszolgálói vagy ellenzői állnak mögötte.
Gyurcsány Ferenc az ellenzék mozgásterét is beszűkítette. Zseniálisnak mondható taktikával a szélsőséges - valójában radikális - elégedetlenségek megnyilvánulását sikerült összemosni a Szövetségesek (Fidesz és szövetségesei) tevékenységével. Ez kivette a szövetségesek kezéből a kezdeményezést 2006 októberében és meggátolta az előrehozott választások utcai kikényszerítését, sztrájkokkal, utcai tüntetésekkel. Ez időt adott Gyurcsánynak az erők további koncentrációjára, megerősödésére, a gazdasági újraelosztási rendszer teljes maga alá gyűrésével a 2007-es esztendőben.
A Szövetségesek mozgástere a civil hatalomváltásra korlátozódhat. A beszűkült mozgástérben azonban a Szövetségesek képesek voltak egy anti-gyurcsányista platform létrehozására, amely lassan eléri a 2006 őszi tüntetések kényszerítő politikai erejét. Ez 2007 decemberére jól körülhatárolható szervezetekből áll, melyek civil tagja a LIGA, politikai tagja a Szövetség, gazdasági oldalon a MKIK és az MGYOSZ áll. Az anti-Gyurcsány platformot jól láthatóan a gazdasági lehetőségek, gazdasági mozgásterek és a gazdasági források szűkítése, szűkülése kovácsolta egybe. A platform ideológiai alapú az autoriter - kvázi diktatúra - elleni összefogásról van szó.
Gyurcsány Ferenc az önkormányzati rendszer átalakításával, az Önkormányzatok forrásainak központosítását teremtette meg. A 2006. október 1-én elszenvedett vereség után a forrásszűkítés taktikája mellett döntött. Lampert Mónika és azt követően Bajnai Gordon ennek a feladatnak a végrehajtói. A rendszer antidemokratikus voltának ez a legjobb bizonyítéka, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) 2007. novemberi határozatában szólított fel a megyei önkormányzatok mozgásterének visszaállítására, ezt azonban a Gyurcsány-rezsim egyszerűen figyelmen kívül hagyta: a 2008-as évre nem irányzott elő költségvetési forrást a hivatali működtetésre - azaz közvetlen, egyértelmű bizonyítékát adta, hogy a Gyurcsány-rezsim nem akarja betartani az alkotmányos kereteket.
Gyurcsány hatalomgyakorlási módszerének az egyik legfontosabb területe, ha nem a legfontosabb módszere - a civil társadalom megfélemlítése. Ennek eszköze az egzisztenciális problémákkal való folyamatos fenyegetés. Ennek első lépése a 2002-ben a 25 millió románnal való riogatás, amely Lengyel László egyik írása szerint az életmód-dicsekvésre, az életmód féltésre alapozódott. 2005-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás a következő állomás volt ebben a játszmában. A végső döfést azonban a 2006. őszi kormányellenes tüntetések vérbefojtása és a 2006 és 2007-ben a lakossági adósságspirál kialakítása és 2008 januárjában a forint zuhanórepülése együttesen adta meg.
A civil társadalmat teljesen sikerült megfélemlíteni: a sztrájkok támogatása egzisztenciális okokból csekély, az utcai megmozdulások, a titkosszolgálati provokációk és a rendőrség többször bebizonyosult törvénytelen magatartása miatt együttesen elképzelhetetlenek már spontán módon.
A Gyurcsány rezsim támogatói háttere
A Gyurcsány rezsim alapját négy fő érdekcsoport képzi: (1) kelet-európai üzleti-titkosszolgálati háttér; (2) magyarországi nagyvállalkozók; (3) magyar szervezett bűnözés; (4) nemzetközi befektetői kör.
Magyarország gazdasági fejlődésének akadályozása a szlovák és román titkosszolgálatok egyik kiemelt feladata 1995 óta. Az 1998 és 2004 között elindult fejlődés leginkább a szlovák politikai vezetést és a kapcsolódó volt szovjet titkosszolgálati üzleti network-t veszélyeztette. Az Orbán-kormány által felvállalt ,,európa gazdasági közepe" program veszélyeztette a KGB hálózatán keresztül működő orosz kelet-európai terjeszkedést, mivel egyértelmű és visszafordíthatatlan nyugati orientációt alakított volna ki. A magára találó magyar gazdaság a szlovák államot közvetlenül veszélyeztette, a román államot közvetve. Mindkét államnak szüksége volt időre ledolgozni a gazdasági hátrányt. Ezért minden segítséget - pénzügyi, politikai és gazdasági - megadtak a Gyurcsányt támogató Apró-klánnak. Emlékezzünk arra, ahogy a szlovák titkosszolgálat nyilatkozataival támogatta Gyurcsányék 2006-os kampányát, illetve emlékezzünk a K&H ügy román szálaira.
A gyurcsányi hatalomátvétel annak volt eredménye, hogy a támogatók Medgyessyvel nem látták biztosítva, hogy 2006-ban meg tudja tartani a parlamentben 30% fölötti pozícióját az MSZP. A Szövetségesek 2/3 fölötti győzelme a politikai rendszer stabillá válását jelentette volna Magyarországon, az ország politikai újra egyesítését és gazdasági struktúraváltást.
A külföldi titkosszolgálati hátéren túl magyarországi nagyvállalkozók támogatták a Gyurcsány-rendszer megerősödését. Számukra a Szövetségesek hatalomra kerülése az állami források megszűnését és a valódi versenyhelyzetben vagyonvesztést jelentettek volna. Ennek jó példája a Wallis és a többi a szocialistákhoz köthető vállalkozás 2000 és 2006 közötti mérlegeredményei. Jól látható ezekben a kimutatásokban, hogy a 2003-tól jelentősen megnövekednek ezeknek a cégeknek a bevételei. A nagyvállalkozói csoport ezalatt az öt év alatt teljes egészében leszívta az állam tartalékait. A nagyvállalkozói kör kezébe került minden, ami pénzt hozhat az államon belül: ez alól e percig a közlekedés, az adó, az egészségügy és a rendőrség a kivétel. A tulajdonosi kör az orosz titkosszolgálat fedő szervein keresztül szlovák, román és magyar volt titkosszolgálati rendőrségi tisztek, illetve a magyar kormánypártok tagjai. Ki kell emelni, hogy a befektetési alapokon keresztüli tulajdonolás (ingatlanok, gáz és olajipar, logisztika és végül most az egészségügy) egyfajta biztosítékként működik Gyurcsány Ferenc kezében.
A politikai hatalom és a magyar titkosszolgálati és rendőri felsővezetői kapcsolatokon keresztül kiépült magyar maffia közös vállalkozásában az a gazdasági rendszer, mely az állami forrásokon keresztül próbálja tisztára mosni az olaj- és kábítószerjövedelmeket. A Gyurcsány rezsim fenntartásában a politikai vezetésen kívül a jelenlegi rendőri felsővezetés a leginkább érdekelt. A mai magyar rendőri vezetés - néhány kivételtől eltekintve - a magyar titkosszolgálati network embereiből áll. Ezek legtöbbje nagy értékű bűncselekményekkel komoly vagyonokra tett szert - vám- és kábítószerügyek -, és ezeket off shore cégeken, befektetési alapokon keresztül részvényekben, itthon fektette be cégekbe. A rendőrség kézben tartását ezért ezek a maffiához közel álló szolgálati és rendőrségi főtisztek végzik el. Ezt a legtöbb, valamit magára adó nyugati szolgálati, korrupcióellenes és politikai elemzés leírja. (Emlékezzünk azokra a kijelentésekre: a maffia beépült a politikába, a maffia beépült a rendőrségbe...)
Az elemzések szerint Magyarországon a jelenlévő kelet-európai maffiatőke kifehérítésére tett kísérletnek lehetünk tanúi a Gyurcsány-rezsim alatt: az EU-pénzeken keresztül kívánják kelet-európai bűnözők tisztára mosni olaj-, drog-, fegyver- és embercsempészetből, emberkereskedelemből származó pénzeiket. Ehhez a Bajnai Gordon vezette minisztérium hozzáállása kiváló lehetőséget biztosít. Ennek egyik látványos megjelenési formája a Zuschlag-ügy és ezért folyik be lassan a gazdaságba az EU-pénz.
A gyurcsányi rezsim tulajdonképpen bizonyos szempontból a kelet-európai volt titkosszolgálati network fedőszervének tekinthető. Ezért volt kulcsfontosságú Laborc Sándor kinevezése, hiszen ő az egyetlen, aki a teljes hálózatot személyesen ismeri (szlovák, román, bolgár és orosz, kínai csoportokat).
A nemzetközi befektetői kör adja az egyik leglényegesebb támogatást a Gyurcsány-rezsim részére. A befektetők személyéhez való kötése Gyurcsány egyik hosszú távú célja volt 2007-ben. Az osztogatás során felvett állami kölcsönöket a kölcsönt adók cégein keresztül égette el. Ugyanakkor a kölcsönök visszafizetésére garanciát vállalt, hozzákötötte magát a visszafizetéshez és ezzel zsarolja az adósságfinanszírozókat. (Politikai változás esetén az új kormánynak - a törvénytelenségek miatt - lehetősége lehet, lesz bizonyos adósságok szanálására, vagy átütemezésére.)
Az egészségügy privatizációja a végső lépés a Gyurcsány-rezsim kezében: a londoni klub befektetői körének, illetve egészen pontosan a személyéhez kapcsolódó network-hoz kötése - az államadósságot finanszírozó magán befektetők számára teszik lehetővé az egészségügy privatizációját - EBRD, saját személyes lekötelezettjei, jelenlegi rendőrségi, szolgálati vezetők és főhivatalnokok off shore cégeken keresztül, MSZOSZ, ÉT, stb. A tulajdonképpeni cél bebetonozni a hálózatot, visszafordíthatatlanná tenni a folyamatokat és a társadalmi mobilitást befagyasztani.
A gyurcsányizmus hatalmi eszköztára
A Gyurcsány-rezsim három fő eszközre számíthat: (1) a média; (2) rendőrség; (3) a magyarországi lakossági bankok, pénzügyi alapok. A rendszer fenntartásához és radikalizálásához ezt a három hatalmi tényezőt a gyurcsányi network teljesen maga alá gyűrte.
A médiában 70%-os túlsúllyal rendelkezik a Gyurcsányt támogató network. A gyurcsányi rendszert kiszolgáló média folyamatos állami támogatást kap és ezt megszolgálandó teljesíti az igényeket. A média legyűrésének legjobb példája, az RTL Klub és a TV2 esete - mindkét csatorna engedélyét enyhén szólva is vitatható módon hosszabbították meg és törvényileg akadályozzák a digitális műsorszórás bevezetését, fenntartva a két csatorna 70% feletti - azaz gyakorlatilag teljes - monopóliumát. Cserébe ezek a cégek a reklámlehetőségeket és a híreket a gyurcsányi network igényének megfelelően szállítják.
A hatalmi ágak közül a rendőrség megszerzése ment talán a legsimábban. A rendőrség gyakorlatilag mára a magyar maffia fedőszerve. A felső vezetők - kevés kivétellel - a Gyurcsányi network-hoz tartoznak. A rendőrség állományának 15-30%-a folyamatosan bűncselekményekből tartja el magát és családját az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt -, ezeket a vezetés megbocsátható stikliknek tartja, ezzel zsarolva őket. A rendőrségi vezetés képtelen felszámolni az illegális piacokat a Fővárosban (ilyen a budapesti belvárosban három is működik) - vajon miért?
A rendőrség, ezért nem a demokratikus rendszer - az EU és a Magyar Alkotmány - védelmezője, hanem a rezsim egyik leghívebb kiszolgálója. Ennek oka a törvényi szabályozás és a magyar igazságszolgáltatás elképesztő állapota: egy munkaügyi ítéletre akár 2-4 évet is várni kell, illetve a bírósági ügyekben sok esetben kifogásolható az eljárás korrektsége, például a Posta Bank ügyben.
A jelenlegi rendszer legfontosabb támogatói a lakossági bankok. A személyi illetve fedezeti hiteleket politikai megrendelésre adják ki a lehető legenyhébb feltételekkel. A hitelekből keletkező veszteségeket a bankok az állampapírokon keresztül illetve a vállalkozók finanszírozásán és néhány vitatható elszámoláson keresztül hozzák be. A bankrendszer ezáltal tulajdonképpen finanszírozza a gyurcsányi rezsim működését, hiszen a létrehozott lakossági adósságspirált fenntartja, annak ellenére, hogy veszteséges a lakossági üzletág. A működés során azonban extraprofitok is keletkeznek, ilyen például az állampapír üzlet (az államadósság finanszírozása). Ez akkora haszonnal jár, hogy finanszírozhatják a kormány működését a lakosságon keresztül.
Válságtünetek
A gyurcsányi rendszer 2007 végére stabillá vált, ugyanakkor elidegenedett a társadalomtól. Elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés az eredeti rendszerhez, a rendszerváltás rendszeréhez. Meglátásom szerint két út van: (1) a rendszer összeomlik; (2) a rendszer megszilárdul.
Az első esetben két forgatókönyv létezik: a Szövetségesek kiharcolják az előrehozott választásokat 2008-ban, hogy 2009 májusában az EU választásokkal együtt meg lehessen tartani. Ez a jobb forgatókönyv. A rosszabbik, hogy a network végrehajt egy látszatváltást. Szóba kevés ember jöhet, talán Bokros Lajos, illetve a gazdaságól előbányászott, varázslónak beállított középszintű network tagok. Közepesen rossz forgatókönyv ebben az esetben Szili, Hiller és az 57-ek. Ebben az esetben az MSZP egyik platformja "megcsinálja" a népszavazás után (2008. március) a valódi váltást, és 2010-ben 25 és 35% között sikerül átmenteni a pártot, míg a network az SZDSZ-szel együtt háttérbe húzódik.
A második esetben - a rendszer megszilárdítása esetén - nagyon komoly kivándorlási hullám fog megindulni 2010 és 2011 környékén - akár csak 1956-ban. Amennyiben a Szövetségesek nem tudják kierőszakolni a választásokat vagy egy teljes 2/3 feletti győzelmet vizionálni, előre jelezni és 2010-re ezt végrehajtani, akkor a magyar 25 és 45 év közötti többnyelvű műszaki és gazdasági értelmiség kivándorol. Számítani lehet kettő- és háromszázezer közötti magasan képzett magyar munkavállaló kivándorlására. Ez esetben a magyar gazdaság teljesen tönkremegy és ez az EU versenyképességét megroppantja.
Az utóbbi forgatókönyv Gyurcsány hatalomban maradását vagy a hatalom környékén maradását eredményezi. Ez utóbbi forgatókönyv elsősorban a szlovák, szerb, román és orosz titkosszolgálatok által támogatott forgatókönyv. Ez az egyik fő menekülési lehetősége Gyurcsánynak. Ez esetben alkupozícióját kihasználva az oroszoknak játssza át a Kárpát medencét, Ukrajnát és a Kelet-Balkánt.
Az egészségügyi privatizáció valódi célja
A magyar egészségügyi privatizációs törvény lehetőséget biztosít a pénzek OECD országokba való befektetésére. Ezek között az országok között olyan régi jól működő "demokráciák" vannak, mint Oroszország. A jelenleg kiépítés alatt álló déli gázvezeték-rendszerbe való befektetés látszik a legbiztonságosabbnak a regnáló elit számára. A Kékáramlat vs. Nabucco vitában egyértelműen lehet látni: a magyar neoliberális elit az orosz vonalat támogatja. Meg nem erősített hírek szerint, ahogy Schröder az északi, úgy Gyurcsány a déli orosz rendszer vezetője lesz.
A magyar egészségbiztosítási pénzek befektetése a Kékáramlat-ba azt eredményezi, hogy Magyarország egészségügyi bevételei orosz felügyelet alá kerülnek és a Gyurcsányi network ellenőrzése megmarad. Ezzel olyan zsarolási pozíciókhoz jut a network, amely alkalmas a hatalmuk részbeni átmentésére a gazdaságba, illetve a felelősségre vonás elkerülésére, a Szövetségesek teljes győzelme esetén is.
A magyar helyzet veszélyei
Jelen pillanatban úgy látszik, hogy az EU sorsa (és ezzel az USA sorsa is) Magyarországon is áll vagy bukik. A vezető amerikai és európai politikai körök nem ismerték fel a válság mintázatot, mivel az Irak - Irán és az elnökválasztás, illetve a kialakult pénzügyi válságprobléma körében körbejárnak. A Demokrata Párt a Ház megnyerésével van elfoglalva, míg a Fehér Ház az Izrael által kiprovokált iraki háború problémáit igyekszik orvosolni. Az EU a szociális és gazdasági válsággal van elfoglalva.
A létrejött probléma sokban hasonlít a dél-amerikai és afrikai államokban feltalálható válság mintázatokra. A befektetési társaságok - IMF és EBRD - által generált problémák kormányválságokhoz vezetnek, amelyekben a rendpárti hatalmon lévő neoliberális - valójában libertin - elit a társadalom ellenére kormányozza az országot. A választások - a választási csalások és az Alkotmány figyelmen kívül hagyása miatt - lényegében nem változtatják meg a politikai erőtereket. A gyurcsányi network által használt módszertan sokban hasonlít a dél-amerikai politikai rendszerek viselkedési módszerére.
A helyzet több mint veszélyes. A gyurcsányi csoport - network - győzelme esetén a keleti hatalmak kezébe kerül az EU legfontosabb kereskedelmi folyosóinak ellenőrzése. A kisantant országai és a Gyurcsány-rezsim együttesen képesek lesznek az EU kereskedelmét átjátszani az orosz partnernek, és megszületik az orosz eurázsiai kereskedelmi birodalom, amelynek egyik központi elosztója lesz a Kárpát-medence.
Végkövetkeztetések
A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia. A rendszer azért nem totalitárius diktatúra, mert az igazságszolgáltatás minden ágát még nem volt képes bekebelezni. Jelenleg a bíróság polgári ügyekkel foglalkozó része viszonylagos függetlenséget mondhat magáénak. Ez azonban csak a következő választásokig maradhat fenn, mert nagyjából ebben az időben - 2011 - éri el a szociális válság a felső-középosztályt. Ekkor a jogállamiság teljesen megszűnik és egy a Milosevics Szerbiájához hasonló, nyitott határral rendelkező diktatúra alakulhat ki. A politikai rendszer hasonlóan zavarossá válhat, mint az olasz politikai rendszer a '60-as, '70-es években.
A rezsimnek már nincs veszteni valója, az elkövetett cselekményeik miatt egy új rendszerváltás esetén mindenképpen felelniük kell. Jelenleg ezért a félelem irányít: a network fél a felelősségre vonástól. Ezért az időhúzásában érdekelt. Reménykedik, hogy valamely időpontban lesz alkalma saját magát átmenteni vagy a győztes oldalon pozícióban maradni. A rezsim kiszolgálói közül az un. balliberális értelmiség és a rendőri felső vezetés az, amely a végsőkig ki fog tartani a rezsim mellett. Ezért nem várható a törvényes hatalomátadás még 2010-ben sem. Valami hasonlóval fognak próbálkozni, mint 1989-ben: előre beépülnek a Szövetségesek közé és a nemzeti összefogás égisze alatt az átmeneti időszakban biztosítani kívánják befektetéseik védelmét. A rendőrség akár törvénytelen eszközökkel is fenn fogja tartani - fenntartja - Gyurcsány hatalmát és biztosítani fogja a pénzek kimenekítését.
A magyar Alkotmányban meg vannak a lehetőségek a helyzet kezelésére - Köztársasági Elnök felszólíthatja az országot az Alkotmány 2§/3 értelmében az ellenállásra. A maffiamódszereket használó rezsim által megfélemlített közjogi méltóságok egyike sem meri felvállalni ezt a lépést, mert ez beismerése volna a saját tevékenységük kudarcának. A hivatalnoki réteg illetve a rendőrség nem fog közbelépni.
Lehetséges forgatókönyvek
Mindezek ellenére a helyzet nem reménytelen. A lakosság türelme kezd elfogyni, mert a közüzemi számlák a fogyasztói kosárban lassan túllépik az 50%-os lélektani határt. Ma Budapesten egy átlagos dolgozó fizetése 12%-át fizeti ki azért, hogy elmenjen dolgozni és 55%-át azért, hogy legyen víz, villany és fűtés. Ez a helyzet társadalmi robbanással fenyeget. Ennek kezelésére Gyurcsány-rezsimnek láthatóan nincs és nem lehet forgatókönyve. A Szövetségeseket láthatóan azzal zsarolják, hogy ez könnyen elsöpörheti a teljes politikai elitet. Ebben bevetik a teljes közvélemény-kutatást és minden rendelkezésre álló eszközt.
A közvélemény-kutatások jelenleg óriási bizalomhiányt mutatnak a politikai elittel szemben. A helyzet az, hogy nem azonos okokból, - bár ezt megpróbálják elhitetni a rezsim kiszolgálói -, nagy az elégedetlenség. Ez nagyon fontos! A Szövetségesek támogatása a kormánnyal szembeni tevékenységükben jelenleg 78% fölötti, tehát 2007-i mérések alapján a társadalom a rezsim ellen és a Szövetségesek mellett van. Akkor miért az elégedetlenség? Mert a választók nem értik, hogy miért nem ,,tesz valamit a FIDESZ". Lakossági szempontból minden nap a jelenlegi rezsim alatt további szenvedés és további kín, reménytelenség. Ezzel szemben politikailag bele kell fojtani a gyurcsányi rezsim diktatúráját a saját szennyébe. Az elkövetkezők ezekből az alapelvekből kiindulva levezethetők.
Három valódi alternatívával rendelkeznek a Szövetségesek:
- A Köztársasági Elnök a jogállamiság megszűnésének veszélye miatt felmenti Gyurcsány Ferencet esküjének megszegése okán, mivel az egészségbiztosítási törvényt nem hajlandók népszavazási kontroll alá vetni. Erre lehetősége van. Ezt nemzetközi visszhangja miatt szintén lehetetlen lenne kimagyarázni. Ez egy ,,nemzeti egységkormány" megalakulását feltételezi. Ez az egyik legvalószínűtlenebb forgatókönyv.
- A győztes, nagyarányú népszavazási részvétel után visszaadják a Szövetség tagjai a képviselői mandátumokat. Ebben az esetben előrehozott választások lesznek, még ősszel. A kormány ezt nem tudja kimagyarázni sem nemzetközileg, sem itthon. Ez a közvélemény-kutatási adatokat ismerve 90% fölötti támogatást eredményezne. Talán ez járna a legkisebb társadalmi megrázkódtatással. Ennek közepes valószínűsége van.
- A Szövetségesek megpróbálják négyszer megverni 24 hónap alatt a Gyurcsány rezsimet a választásokon, népszavazáson. Ez a Szövetségesek számára a legkockázatosabb út. Ennek a forgatókönyvnek az oka: a társadalmi krízis elkerülésének vágya. Megpróbálják a Szövetségesek megfojtani a MSZP-SZDSZ-MDF által kialakított rendszert. Siker esetén a rendszerváltás libertariánus (szabados - ököljogon alapuló) rendszere megszűnik és egy teljesen új nemzeti politikai rendszer alakul ki. Ez utóbbi a teljes megsemmisítésbe taszítaná a jelenlegi politikai rendszert, a támogatóit és a pénzügyi háttérfinanszírozókat.
A két utóbbi változat az, amely elfogadható és nem biztosítana menekülő utat az gyurcsányi network-nek. Ezt látta át Orbán Viktor és a tanácsadói háttere, amikor a népszavazási kezdeményezést megindították. A Gyurcsány mögött álló politikai elemzők és a rezsim kiszolgálói ezért próbálták akadályozni a népszavazást. Az MSZP párttagoknak egyetlen lehetősége van a menekülésre, időben kiszállni valahol a 10-15%-os támogatottság környékén.
Befejezésül
A posztmodern korban a háború eszköze a gazdaság, Joseph Stiglitz szerint. A gazdaság az, amely meghatározza a társadalmat. A valódi fegyveres konfliktusok nem mások, mint a gazdasági rendszereken kívül esőket bekényszeríteni a gazdasági háborúba. Magyarországon egy gazdasági eszközökkel vívott polgárháború folyik. Az MSZP-SZDSZ által folytatott gazdasági polgárháború - háború az ország ellen - a végéhez közeledik. Hasonlót átélt már a társadalom az 1950-es években, az akkor hasonló módszereket használó kommunista rezsim hat év után fulladt bele a működésképtelenségbe. A vázolt forgatókönyvek közül az utolsó esetben az MSZP-SZDSZ konglomerátumot a teljes megsemmisülés fenyegeti. Ez a végét jelenti az 1949-ben létre jött és 1956-ban, 1989-ben megreformált államkapitalista <state capitalism> autokratikus államrendnek. A kérdés az, hogy mikor veszi észre az MSZP-SZDSZ, hogy ki kell szállni a hintából és lesz-e elég bátorsága hozzá a képviselőknek? És a legnagyobb kérdés: van-e elég kitartás a társadalomban megvívni a modern kori szabadságharcát, polgárháborúját a 60 éves diktatúra ellen, melyben csak négy éven keresztül volt remény?
A szerző filozófia diplomát szerzett. Beruházási szaktanácsadó.
Olgyay Szabó Attila
http://www.gondola.hu/cikkek/58008 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 19:15:31, szombat
|
| |
| |
Nemmel szavazott, így nem kap egy fillért sem
2008-02-16 11:05 Barikád.hu
A döbbenet jogos
Karsai Józsefet korábban azzal fenyegették, hogy ha szembeszáll frakciója érdekeivel, térsége nem kap egy fillért sem az uniós támogatásokból. Battonya polgármesterét azonban ez sem tántorította el hétfői, nemmel való szavazatától.
Karsait nem igen sikerült megijeszteni a megvonásos fenyegetésekkel, mivel nem volt miből veszítenie. Mint mondta, eddig sem kapott egy forint támogatást sem az uniós pénzekből, pedig 19 milliárd forint értékben pályázott iskolára, közútra, bicikliútra.
A szocialista polgármester ezt az állítását a hír TV Célpont című műsorában dokumentumokkal is tudta bizonyítani. Tavaly szeptemberben ugyan megítéltek neki 320 millió forintos támogatást, de megvonták tőle, amikor egyre többet zúgolódott az egészségbiztosítási törvény ellen. Bajnai Gordon szerint Karsai József nem nyert uniós pénzt - állítása nem okozott nagy meglepetést.
Barikád.hu
http://barikad.hu/node/11757 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 19:11:31, szombat
|
| |
| |
Mateisz Lénárd szekszárdi gyermekorvos nyílt levele
Nyílt levél dr. Horváth Ágneshez!
Mélyen tisztelt Miniszter Asszony!
Bokros kormányzati teendői közepette kérem, ne vegye tolakodásnak,
hogy szerény vidéki gyermekorvosként az alábbi személyes hangú történettel
zaklatom.
Meg szeretném osztani Önnel egyik ügyeleti élményemet.
Történt, hogy egy átlagos ügyeleti nap késő délutánján, midőn a napi osztályos és ambulanter
munkától már némiképp elfáradtam, egy rövid szünet adódott.
Megjegyzem, e munka semmiben sem különbözik a napközbenitől,
bár az előbbit 70%-ban mérik
(ez mai árfolyamon bruttó 560 Ft/óra).
Szóval kihasználva e röpke szabadidőt nagy izgalommal felbontom havi fizetési borítékomat.
Ahogy korábban is szoktam, gyorsan végigfuttatom tekintetem a részletekkel
nem törődve egészen a nettó banki átutalásig:
57 900 Ft, 57 900 Ft, 57 900 Ft villog,
mint a Jack Pot a kaszinóban.
Snitt.
Érzem, kezdek rosszul lenni.
Hányingerem van, szédülök.
A végtagjaim elnehezülnek.
A levegőt nehezen, kapkodva veszem, azt hiszem, azonnal elájulok.
Igen, tudom, tanultam a pánikbetegség testi tünetei ezek.
Tehát pánikban vagyok.
Önfegyelem, majd kicsit összeszedem magam.
Első gondolatom a család:
Bercike négy hónapos és végzős egyetemista anyukája.
Igen ők ketten még csak tőlem függnek.
Snitt.
Közüzemi számlák villannak fel
(tanulságként NOTA BENE: távhő évvégi egyenlege: 100.000 Ft ).
Persze sokadszor is, sokszorosan túlszámlázták, hiába jeleztük.
A valós összeg ennek a töredéke.
Fizetés versus számla: örök harc és győzzön a jobb!
Szorongok.
Egy 70 ágyas megyei kórház háromemeletes gyermekosztályán egyedül vagyok,
szintenként két nővér segít.
Koraszülöttől serdülőig, 0-18 éves korig, ha tetszik 1200 grammtól-120 kg-ig széles a betegpopuláció.
Minden gyermek vizsgálata egy próbatétel.
Vallomás a tudásról, számadás a lelkiismeretről.
A legkisebb döntésnek is súlya van.
Csak egy diagnózis fogadható el.
A JÓ.
Nővércsengő, beteg gyermeket hoznak.
Ellátom.
Két év klinikum után talán van némi rutinom.
Újra egymagam vagyok.
Flash back: 57 900 Ft, 57 900 Ft, 57 900 Ft.
Szenvedek.
Abbahagyom most, és hazamegyek.
NEM!
Nem lehet, én felelek minden gyermek egészségéért.
Jó, akkor holnaptól nem dolgozom.
Sztrájkolok.
NEM!
Az orvosi eskü kötelez a humán szolgálatra, na meg a lelkiismeret.
Tovább ötletelek.
Akkor külföld!
Jó, de anyaföldbe gyökerezett lábbal hogyan?
Egyébként is az állam miért bünteti polgárait, hogy az adójukból kitanít,
majd ilyen fizetéssel elüldöz, a nép meg felcser nélkül marad.
Gyógyszercég!
NEM!
A piacon sem tudok alkudni, vigéckedni különben sincs gyomrom.
Paraszolvencia!
NEM!
Ehhez meg arcom nincsen.
Magas erkölcsi mércém és fanatikus hivatástudatom foglya vagyok.
Gyötrődöm, majd elönt a méreg.
Gyűlölök mindenkit, aki többet keres.
Őrjöngök, nem vagyok már önmagam.
Nővérhívás.
Megyek.
A gyermek üvöltve sír, az anyuka pityeregve panaszkodik.
Érzem, felrobbanok az indulattól, kiáltani tudnék:
ELÉG, ELÉG, ELÉG!
És mint annyi sorsfordulónál az életemben, e mostani apokalipszisben is
meghallom közelről az Úr szavát, ki szelíden szól:
Fiam, a szeretet a te fegyvered!
Elszégyellem magam, majd lassan felötlik bennem a rövid időre elfelejtett IGE:
Nekem dolgom van ebben a világban... és dolgozom tovább.
Ennyi a történet.
Happy End nincs, a bérszámfejtő hölggyel beszéltem, aki elmagyarázta, miért annyi.
Tanulságként a jövő generációnak, aki e pályát választja, összefoglalom:
két év gyermekorvosi gyakorlat után hivatalosan, káprázat nélkül
57 900 Ft volt egyszer és remélem utoljára egy havi nettó fizetésem.
Később megértettem, hogy a fenti jövedelem nem engem vagy a munkámat jellemez
kedves Ágnes, hanem Önt és mindazt, amit képvisel.
Én továbbra is büszke vagyok, hogy a legszebb hivatást gyakorolhatom,
remélem nem csak a saját, hanem a helyi gyermektársadalom örömére is.
Szégyenkezzen Ön a fizetésem miatt.
Ez nem az én, hanem az Ön bizonyítványa.
Nálam elégtelen.
Polgári Hírszemle
***********************
Olvasom Mateisz Lénárd szekszárdi gyermekorvos levelét, melyből kiderül, hogy havi fizetésként 57900 Ft-ot kapott.
Igaza van, hogy ez a magyar kormányt minősíti.
De neki kell(ene) ebből megélnie, és a családját eltartania.
Miért üldözik el az ország jelenlegi vezetői a jól képzett, lelkiismeretes dolgozókat?
Hányszor emeltek a politikusoknak, akiknek az égvilágon semmiféle felelősségük nincs, hányszor emeltek a minisztereknek, államtitkároknak, és mennyit, erre a pocsék munkára? Évek óta nem látunk egy szakembert, egy normális gondolkozású, a tetteiért felelősséget vállaló állami tisztségviselőt, kormányközeli embert!
És kiutáljuk a középosztályt, a nemzet megtartóját? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 18:49:54, szombat
|
| |
| |
A MÁV nem alkuszik A jelenlegi tárcavezető sem emlékszik Kóka korábbi ígéretére
2008-02-16. 13:03:08
"Nincs alku" - nyilatkoztatta ki a MÁV Zrt., s ehhez tartotta magát a tegnapi tárgyaláson, így sem a privatizációs bevételből való részesedés, sem a tízszázalékos bérkövetelés, sem a még elégséges szolgáltatás ügyében nem történt előrelépés. A vasutassztrájk és az egyeztetés folytatódik.
A Keleti pályaudvar sztrájk idején még lehangolóbb képet mutat, mint máskor. Az utasok felkészültek a munkabeszüntetésre, és busszal, autóval indultak el. A csend és nyugalom hátterében azonban drámai küzdelem zajlott a sztrájkolók és a vállalatvezetés között, mint a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének honlapján óráról órára nyomon követhető. Ebből idézünk néhány részletet.
"Tiszatenyőn egy a korábbi munkabeszüntetésekben részt nem vevő munkavállalót hívtak be, ő azonban azt mondta, hogy a sztrájktörésben nem hajlandó közreműködni. Békéscsabán szabadnapos dolgozókkal oldották volna meg a problémát, de ők is azt azt mondták, hogy nem veszik fel a munkát. A Budapest felé induló hajnali vonatokat Szeged helyett Kiskundorozsmáról indították, odáig buszokkal szállították az utasokat, illetve csak szállították volna, mert alig voltak. Kelebiáról egy vonat jegyvizsgáló által végzett fékpróbával indult el Kiskunhalasra. Celldömölkön a szolgálati vezető egy hatkocsis személyvonat fékpróbáját vállalta. Miután az utolsó kocsiból fújt a levegő, leakasztotta az utolsó három kocsit, majd továbbindította a vonatot, ami szabálytalan volt."
A MÁV közlése szerint hajnali három és délelőtt tizenegy óra között a vonatok 22 százaléka közlekedett, de csupán a munkavállalók tíz százaléka sztrájkolt. A szakszervezet azt állítja, hogy a dolgozók 75 százaléka csatlakozott a munkabeszüntetéshez. Délelőtt újabb eredménytelen egyeztetés zajlott a MÁV Zrt. és a VDSZSZ között. A tárgyalás igen rövid volt, a vállalatvezetés ugyanis tartotta magát kiadott nyilatkozatához, amely szerint "nincs alku", mert "a VDSZSZ követeléseinek sem jogi, sem szakmai, sem gazdasági alapja nincsen... A Cargo értékesítéséből befolyó pénzt a MÁV hitelek törlesztésére és műszaki, technológiai fejlesztésre fordítja... A privatizációs bevétel szétosztogatására soha nem tett, nem is tehetett ígéretet Kóka János."
Gaskó István VDSZSZ-elnök szerint Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszter emlékezhetne elődje ígéretére, mert jelen volt a megbeszélésen. Kákosy egyébként politikai zavarkeltésként aposztrofálta a vasutassztrájkot, és kijelentette, hogy a személyszállítás hosszú távú leállítása esetén a feladatot a Volán társaságoknak adják, s ehhez a MÁV-tól csoportosítanak át anyagi forrásokat. (Bővebben a 11. oldalon.) Kontur Pál, a Fidesz munkástagozatának elnöke az ellenzéki párt szolidaritásáról biztosította a vasutasokat, Kákosy kijelentését pedig zsarolásnak minősítette.
Még elégtelen kompromisszumkészség
A még elégséges szolgáltatásokat illetően a MÁV Zrt. ragaszkodott ahhoz, hogy reggel öt és nyolc óra között minden vonat járjon. A VDSZSZ a nyolc és tíz, illetve a 17 és 19 óra között induló járatokat közlekedtette volna. A sztrájktörvény csupán a tárgyalást teszi kötelezővé, tehát a megállapodás hiánya nem jogszerűtlen. A még elégséges szintről nincs házi jogszabály a vasútnál.
Korompay Csilla
[Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=142526&fr=nemzetihirhalo] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 18:45:34, szombat
|
| |
| |
Békefenntartókat Délvidékre!
2008-02-16. 12:58:06
Európa lőporos hordója újra robbanás előtt. Több megerősített sajtóinformáció szerint Koszovó még februárban kikiáltja függetlenségét. Azonban Szerbia az elmúlt hónapok során számtalanszor hivatalos szinten is kifejezte, hogy nem fogja tétlenül nézni Koszovó elszakadását. Mindeközben Délvidéken pánikszerűen zajlik az üres házak összeírása, hogy egy esetleges konfliktus bekövetkeztével minél több szerb menekültet lehessen betelepíteni a magyarok által lakott területeken.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom azon már nem lepődik meg, hogy az amúgy tétlenkedő, önfeladó gyurcsányi külpolitika nem tesz semmit a délvidéki magyarság megóvása érdekében. Azonban elvárjuk, hogy a magyar adófizetok pénzéből is részben finanszírozott NATO tevőlegesen is fellépjen az egyik legnagyobb NATO-kisebbség, a délvidéki magyarok védelmében. Az elmúlt években lezajlódó több száz magyar verést senki sem szeretné viszontlátni, azonban ez egy estleges szerb-albán konfliktus esetén elkerülhetetlenné válik.
A Jobbik, mint a legerősebb parlamenten kívüli párt arra kéri, határon túli testvéreink nevében követeli, hogy a parlamenti pártok a Magyar Gárdától való elhatárolódások helyett közös nyilatkozatban kérjék fel a NATO- t, hogy küldjön békefenntartókat Délvidék magyar lakta településeire.
Szegedi Csanád,
a Jobbik alelnöke
Láncreakció Koszovó függetlensége után?
forrás: MTI/AP
2008., HUNSOR medencefigyelő
ÖNRENDELKEZÉSI TÖREKVÉSEK A BALKÁNON
Nemzetközi megfigyelők attól tartanak, hogy Koszovó függetlenségének (várható) egyoldalú kikiáltása láncreakciót indíthat el a Balkánon. A dél-szerbiai tartományban élő albánok ugyanis távolról sem az egyetlen
olyan népcsoport a félszigeten, amelyik függetlenséget vagy legalábbis szélesebb körű autonómiát akar.
MACEDÓNIA: Koszovóhoz hasonlóan Macedóniában is jelentős lélekszámú albán lakosság él, arányát az össznépességen belül 25-28 százalékra teszik. Településeik elsősorban az ország északnyugati részében, az albán és a szerb határ közelében találhatók. A 2001-ben aláírt ohridi megállapodás előtt illegális albán szabadcsapatok hónapokon át fegyveres harcot vívtak az ország biztonsági erői ellen. A polgárháborúra emlékeztető zavargások után nagyobb hangsúlyt kaptak a macedóniai törvényekben a kisebbség jogai. Ennek dacára azóta is történnek összetűzések a zömmel albánok lakta vidékeken. A függetlenné vált Koszovó a macedóniai albánok körében is
fölébresztheti a vágyat a szélesebb körű önrendelkezés után - figyelmeztetett már tavaly Wolfgang Ischinger, a Koszovó státusáról folytatott tárgyalásokon az EU-t képviselő német diplomata.
BOSZNIA-HERCEGOVINA: Az 1995 novemberében aláírt daytoni békeegyezmény értelmében a korábbi jugoszláv tagköztársaság területén szövetségi állam jött létre, amely két entitásból áll: a Bosnyák-Horvát Föderációból és a boszniai Szerb Köztársaságból. A lakosság azonban, amelynek 48 százaléka bosnyák, 37 százaléka szerb, 14 százaléka horvát nemzetiségű, ettől sem vált egységes néppé. Koszovó függetlenségének kikiáltása esetére a boszniai szerbek máris kilátásba helyezték, hogy népszavazást rendeznek a Szerbiához való csatlakozásról. Ebben az esetben a hercegovinai horvátok is felléphetnek olyan követeléssel, hogy ők pedig Horvátországhoz akarnak csatlakozni. (Zágráb már évekkel ezelőtt horvát útlevelet adott minden igénylőnek.)
MONTENEGRÓ: Ebben a köztársaságban szerbek alkotják a lakosság egyharmadát, őket a szerb-montenegrói államszövetség két évvel ezelőtti felbomlása óta is erős szálak fűzik Szerbiához, az "anyaországhoz". A fentiek nyomán ők is célul tűzhetik ki a csatlakozást Szerbiához. Montenegró északi részében, a túlnyomórészt muzulmán vallásúak lakta Szandzsákban szintén hallatszanak autonómiát sürgető hangok. Ráadásul a kicsiny ország déli és keleti részein élo albánok megkérdőjelezhetik az általuk lakott vidék Montenegróhoz tartozását.
HORVÁTORSZÁG: A 90-es évek elején lezajlott függetlenségi háború nyomán tömegesen menekültek el lakóhelyükről az itteni szerbek; arányuk az összlakosságon belül alig 4,5 százalékra csökkent. Szerbiai nacionalista pártok ennek dacára ma is ragaszkodnak Nagy-Szerbia eszméjéhez; szerintük ehhez az "országhoz" hozzátartozna Kelet-Szlavónia, a baranyai háromszög és Nyugat-Szerémség - vagyis Horvátország keleti részei.
[Forrás: Szegedi Csanád]
http://nemenyi.net/reszletes.asp?MainID=1&HirID=30558 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 18:42:12, szombat
|
| |
| |
Sz@rban vagy, Kóka, hiába mismásolsz!
2008. Február 16. 13:45
Abcúg.hu
Kóka János az SZDSZ elnöke délben kezdődött sajtótájékoztatóján elismerte, a Hír Televízióban és a Magyar Nemzetben bemutatott dokumentumok alapján erős a gyanú arra, hogy voltak szabálytalanságok a tavalyi elnökválasztáson.
Kóka János pártelnök azonban nem a csalás kifejezést használta a történtekre. Nem zárta ki egy rendkívüli tisztújító küldöttgyűlés összehívását sem, amivel egyébként a párt megelőzhetné, hogy a bíróság semmisítse meg a tavalyi elnökválasztás eredményét. Az esetleges rendkívüli küldöttgyűléssel azonban - a jelek szerint -, megvárja az SZDSZ vezetése a márciusi népszavazás végeredményét.
Kóka János ugyanis bejelentette, a hamis szavazatok kivizsgálására utasította a botrányban érintett Borsod megyei alapszervezetet, amelynek 30 napja van az eljárásra. Rendőrségi feljelentést azonban továbbra se tesznek, noha a fiktív szavazás az okirathamisítás gyanúját veti fel.
Forrás: MNO
http://www.abcug.hu/index.php?com=news&cat=8&id=1272 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-16 18:39:27, szombat
|
| |
| |
Dobó utódai "kidobolták" Kókát, a kommunistázó zsúrfiút
2008. február 16. 15:59HunHír.Hu
Kolompolással, füttyszóval, bekiabálásokkal fogadták pénteken Egerben a Dobó téren Kóka Jánost, az SZDSZ elnökét, aki a liberálisok népszavazási kampánysátrának megnyitására érkezett a hevesi megyeszékhelyre.
A város főterén felállított sátorba délután egy órára ugyan eredetileg sajtótájékoztatót hirdettek, ám azon a korábban az utcán demonstráló harminc-negyven ember is részt vett, így a szabad demokrata pártelnök folyamatos hangzavarban - a többek között a "csaló" és "hazaáruló" jelzőket skandáló tömeg előtt - volt kénytelen előadni mondandóját.
Kóka János szerint a március 9-i népszavazás a szocializmusról szól. A tüntetőkre utalva megjegyezte: a Fidesz, a Jobbik, a Magyar Gárda "kivezényelt erői" által keltett hangulat is a szocialista időkre emlékeztet, amikor a másként gondolkodókat nem engedték szóhoz jutni.
HunHír.HU kommentár: Gyökér! A kommunisták utódaival, örököseivel kormányoztok, ez nem zavar?
Különben is, minden maradt a régiben. Akkor nem lehetett szidni a kommunistákat, most meg a cionistákat. Ennyi.
http://hunhir.hu/index.php?pid=hirek&id=10011
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 32
|
|
|
|
2008. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1291 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1064
- e Hét: 4166
- e Hónap: 15277
- e Év: 168773
|
|
|
Offline
