|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 23:24:08, hétfő
|
| |
| |
Kaszával, kapával - Tömegverekedés a kultúrházban
2008.02.18. 14:38
Öten sérültek meg, miután tömegverekedés tört ki a helyi művelődési házban a Pest megyei Tápiószecsőn; a rendőrök egyelőre két embert vettek őrizetbe. A több tucatnyi verekedőt a nagykátai kapitányság egynruhásai csak a Készenléti Rendőrségtől kihívott erősítés segítségével tudta szétválasztani.
Az ügyben eddig hét ember ellen indult eljárás, de a gyanúsítottak száma várhatóan még tovább nő majd. Az ügyben csoportos garázdaság, illetve súlyos testi sértés gyanújával folyik nyomozás, emiatt a vétkesek akár három év börtönbüntetést is kaphatnak.
A vasárnap esti incidens kirobbantója az eddigi információk szerint az volt, hogy a művelődési háznál üzemelő büfében egy hétfős társaságba belekötött egy később érkező tizenöt fős csoport. Szóváltásba keveredtek, majd egymásnak estek; sőt a többséghez rövidesen újabb erősítés érkezett, akik már kapákkal, kaszákkal felszerelkezve vetették be magukat a küzdelembe. Az ütközet következtében hárman súlyos, ketten könnyebb sérüléseket szenvedtek, egy embert az éjszaka meg is kellett műteni. A büfében, illetve a művelődési házban összesen mintegy egymillió forint kár keletkezett.
A verekedők szétválasztásához időközben a helyszínre érkezett a nagykátai rendőrkapitányság járőre, de a körülmények láttán további erősítést kértek a Készenléti Rendőrség részéről; végül együttes erővel sikerült lecsitítani a kedélyeket - közölte a sajtóreferens. Az ügyben eddig hét embert állítottak elő, akik közül kettőt vettek őrizetbe; a további bűnösök előállítása érdekében tanúk kihallgatásával folytatódik a nyomozás. Egyes információk szerint a verekedés azért robbanhatott ki, mert a hétfős társaság egyik tagja - mint biztonsági őr - néhány nappal korábban rendreutasította a másik társaság egyik tagját.
hírTV
http://www.gportal.hu/portal/elemer66/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 23:04:08, hétfő
|
| |
| |
Exkluzív interjú egy gárdistával, aki bejutott Amerikába
2008. február 18.
Hírportálunk megkereste azt a gárdistát, aki nemrég jött vissza az Egyesült Államokból. Kassab Adonis annak ellenére utazott Amerikába, hogy Tom Lantos kijelentette: a Magyar Gárda egyetlen tagja sem teheti be a lábát választott hazájába, amíg ő él. A gárdista kiment, Tom Lantos közben meghalt. Mellesleg gárdistánk 14 évet élt Szíriában, ott is végezte tanulmányait, ami "igazi" kockázati tényező.
-Tom Lantos "fenyegetése" ellenére, miért mentél Amerikába?
Gárdista New YorkbanGárdista New Yorkban-Rengeteg rokonom, köztünk két nagybátyám él kint az Egyesült Államokban. Már évek óta hívtak, hogy látogassam meg őket, de elvből mindig elutasítottam. 2006 szeptemberében odáig jutottam, hogy kérvényeztem a követségen az amerikai vízumot, amit nagy meglepetésemre 10 évre meg is adtak. El kell mondanom, hogy amikor ezt intéztem, akkor az őszi események itthon még javában tartottak.
Büszkén mondom, hogy 2007. augusztus 25-én az elsők között voltam, aki gárdistaként felesküdött a Szent Koronára. Tom Lantos többszöri kirohanása és fenyegetése, hogy kitiltatja a Magyar Gárda tagjait Amerikából arra ösztönzött, hogy csak azért is kiutazzam, és próbára tegyem a szavahihetőségét. Engem beengedtek.
-A repülőtéren ért valami atrocitás?
Édesapámmal együtt utaztam, aki szír állampolgár. A reptéren még a poggyászfeladás előtt az amerikai légitársaság (Delta Airlines) külön ellenőrizte minden utasát úgy, hogy elkérték az útlevelet és számítógépbe vitték az adatokat. Érdekes módon, -biztonsági okokra hivatkozva- az összes utasból csak édesapámat és engem vittek el külön ellenőrzésre egy külön helységbe.
A cikk folytatása itt olvasható
http://www.barikad.hu/node/11833
Sághy Réka
Barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 22:56:15, hétfő
|
| |
| |
"Ahol a roma lakosság túlsúlyba kerül, annak a településnek vége"-riport a vidék cigányairól
2008-02-18 09:31 Barikád.hu
A cigányság problémájának gyökere a szegénység, valamint a többségi társadalom előítéletes viselkedése - halljuk sokszor. Aki azonban az észak-magyarországi régióban él, előbb-utóbb megkérdőjelezi e sokat hallott kisebbségvédelmi dogmát. Konok, szomorú tény: ahol a roma lakosság túlsúlyba kerül, a pusztulás és a mindennapi agresszió válik jellemzővé. Az őslakosok pedig egyre védtelenebbek.
,,... Ági jószág, pereputty, kicsi rajkó, jól aludj,
Mezők jönnek, erdőségek, jó vidékek, rossz vidékek,
Teneked mind jó vidék, mindenütt csak kék az ég."
Babits Mihály: Cigánydal
Csenyéte zsákfalu; a hozzá vezető út alaposan megdobálja a kocsit. A völgybe bújt községben ragad a sár, különösen a házak előtt, ahol megfordulnak az autók. Majdnem ötszázan lakják a falut, mondja Kéri Zoltánné polgármester. S a létszám egyre nő: csak tavaly tizenhat csenyétei gyerek jött világra a miskolci kórházban.
Az egész észak-magyarországi régióban szembetűnőek az egykor virágzó agrárkultúra nyomai: beomlott magtárak; elvadult gyümölcsösök; elmézgásodott, loncsos fasorok; összedőlt parasztházak. És hatalmas, üresen hagyott templomok. Régebben Csenyéte is színmagyar település volt, kisbirtokosok, parasztgazdák lakták. A cigány honfoglalás - Ladányi János szociológus tanulmánya szerint - három nagycsaláddal kezdődött. Ahogy nőtt a táboruk, a szokásos forgatókönyv szerint történt minden: ha tudtak, elköltöztek a magyarok, s házaikat romák vették meg olcsón. Csenyéte lakossága alig két évtized alatt cserélődött ki teljesen, s eközben tönkrement a település.
- Néhány idős magyar azért még lakik itt - mondja Kéri Zoltánné MSZP-s polgármester. - Két közalkalmazott maradt: a falugondnok meg a hivatalban egy segítő. Az intézményeink? Van szép alsó tagozatos általános iskolánk, ahová hetvennyolc gyerek jár; a felsősöket Baktakékre viszi az iskolabusz. S van óvodánk is, ötven fővel.
A polgármester szerint a foglalkoztatás területén csak úgy történhet előrelépés, ha valami nagyvállalkozó érkezik, aki munkalehetőséget hoz az embereknek. De nem érkezik, s Kéri Zoltánné úgy véli: azért, mert rossz az út.
Vezetékes víz azonban van, villany is, bár a közvilágítás hiányos, mert a helyi fiatalok egy csoportja az utóbbi időben azzal múlatja idejét, hogy tönkreteszi, amit még lehet: a lámpákat kővel kidobálják.
A község honlapja fájdalmas őszinteséggel fogalmaz: ,,A helyzet nehézségét fokozza az is, hogy örökölték a falut, de nem örökölték a parasztgazdasággal együtt járó életformát. Az addig virágzó kertek elgazosodtak. Az istállókat, az állattartáshoz szükséges épületeket lebontották. A földek műveletlenek maradtak. Rengeteg gyümölcs- és más haszonfa pusztult el. A házak nagy részét is lebontották. Tavaly földig rombolták a falu legszebb középületét, a református parókiát, a még viszonylag épségben álló templom bútorzatát felvágták és eltüzelték.
A mai felnőtt cigány generáció valószínűleg még csak nem is sejti, hogy a vályogházak szétverésével ősei munkáját tette tönkre."
- Nem lehet a normálisabb szemléletű romákat megnyerni partnerül a renitensekkel szemben?
- Senki nem fog ujjat húzni egy másik családdal, mert abból háború kerekedik. Úgy jár hozzánk Krasznokvajdáról az orvos, hogy kikötötte: ott kell ülnöm a rendelésen, különben képtelenség fenntartani a rendet.
A polgármester asszonynak tehát van némi tekintélye. Nemrég éjszaka riasztották felsőgagyi otthonában, hogy jöjjön hamar; akkor a rendőrök már háromszor fordultak. Két nagycsalád ugrott össze, felbolydult a falu. Kéri Zoltánné segített helyreállítani a rendet.
A cigány polgárőrséget a tavalyi első iskolai betörés után állították fel. Nagy értékű számítógépeket vittek el az elkövetők meg az adományként kapott drága elektronikai eszközöket. Mivel azonban a falu széltében átlátható, elég könnyen ki lehet figyelni, mikor nincs senki szolgálatban; így később, polgárőrség ide vagy oda, még két iskolai betörés történt.
- Mit gondol a falu jövőjéről?
- Míg ilyen a támogatási rendszer, nem lehet változtatni.
- Több pénz kellene az embereknek?
Kériné szerint nem, sőt épp az a probléma, hogy hozzászoktak, a pénzért semmit nem kell tenniük. Az idősebbek még emlékeznek, hogy hajdanán le kellett dolgozni huszonegy napot a családi pótlékért, de lassan a harmadik generáció nő fel úgy, hogy nem ismer munkát. Ráadásul negyven-ötven éves korukra olyan rossz fizikai állapotba kerülnek, hogy ha volna is kedvük, nem bírnának dolgozni, véli Kériné. Főként a nők használódnak el a sok szülésben.
Az önkormányzat segélyek formájában négy, négy és fél millió forintot fizet ki a lakosságnak havonta. A másik négy-öt millió bejön családi pótlékokból, gyesből. Számolni kezdünk.
- Vegyünk egy öttagú családot: a családi pótlék tizenhétezer gyermekenként, az ötvenegyezer forint. A gyes körülbelül huszonötezer; az apa harmincnyolcezer forint körüli munkanélküli-segélyt kap. Ez száztizennégyezer forint, amiért csak el kell sétálni a hivatalba. Egy hét- vagy nyolcgyerekes családnál - s ez elég gyakori - csak a családi pótlék összege majdnem százhúszezret tesz ki. Ehhez jön az ingyenes oktatás, amit úgy kell érteni, hogy a szülőknek egy radírt sem kell venniük, minden tanszert és tankönyvet adományként kapnak. A gyerek díjmentesen étkezik az iskolában és az óvodában, akár naponta háromszor. A felsősöknek a buszbérlet ingyenes. A Vöröskereszttől és egyéb alapítványoktól ajándékba kapják a ruhaneműt. Fűtésre télen nemigen költenek; lassan elfogy a környékbeli erdő.
A polgármester ismer olyan roma famíliát, ahol minderre még rájön a száznégyezer forintos árvaellátás, hiszen meghalt az asszonyka férje; igaz, összeállt egy másik emberrel, aki hazahoz még vagy ötvenezer forintot, így csaknem háromszázezer üti a markukat, persze a természetbeni juttatások nélkül. S nem hagyhatjuk ki a számításból a falu honlapján szereplő, nyilván empirikus alapokkal bíró megállapítást, miszerint ,,a még létező parasztgazdaságok megdézsmálása, fosztogatása elválaszthatatlan jellemzője lett a falubeli életnek". Magyarán, e jövedelmet a legtöbb család bűncselekményekkel egészíti ki.
Összehasonlításként: a környéken dolgozó garadnai falugondnok hetvenkétezer forintot keres havonta. Hazánkban a kezdő tanítói fizetés hetven és nyolcvanezer forint körül mozog, s egy húszéves gyakorlattal rendelkező pedagógus száztízezer forint körüli összeget vihet haza. Az átlagos, öttagú magyar család jövedelme - ahol az apa dolgozik, a feleség pedig otthon van a gyerekekkel - családi pótlékkal és gyessel együtt is csak ritkán éri el a kétszázezer forintot, amiből természetesen a lakbért, gázszámlát, bérletet, ruhát, tanszert és minden egyebet ki kell fizetnie.
A polgármester súlyos problémának tartja az uzsorázást, illetve az illegális kereskedést. Ez a következőképp működik: mivel a segélyt pillanatok alatt elverik, segélyosztás után egy héttel nagy autók jelennek meg tehetősebb városi cigányokkal, akik italt, cigarettát, csokoládét és különböző élelmiszereket hoznak ingyen, sőt pénzt kínálnak a megszorultaknak - azzal a kikötéssel, hogy később mindent kamatostul kérnek vissza. A következő segélyosztás napján ismét megjelennek, öt-tízszeres árat követelve. Öt kiló liszt így ezerötszáz forintba kerül, kétezer forintos kölcsön hat-hétezerbe. Tudni kell, hogy a csenyétei cigányok kényesek az ételre, naponta kétszer-háromszor főznek, a felmelegített ételt nem eszik meg. Az alapanyagot elő kell teremteniük; mikor azonban a családi pótlék megérkezik, abból csak a cetli marad az embereknél. Aki nem tud fizetni, elveszik a vagyontárgyait, televízióját, magnóját, akár az autóját, ha van neki. Az emberek rettegnek az uzsorásoktól, azt mondják, ha nem adják meg tartozásukat, azok megverik, sőt megölik őket.
Tornácos ház; itteni viszonyok közt elég takaros, hiszen a teteje még nem szakadt be, a fala pedig kellemes sötét rózsaszín. Kiabálásunkra csupán egy apró, sovány kutya válaszol. Bemegyünk.
- Jaj, mán - mondja a konyhában egy asszony, bokáig áll a vízben -, nézzék mán, kilyukadt a mosógép! Honnan? Újságtól? Jöjjön, mama, bent leszünk az újságban!
Mama előbújik a szobából, előjön három gyermek is, szépen egymás mellé sorakoznak, hogy lehessen őket fényképezni.
- Arra kíváncsik, hogy élünk, mint élünk - magyarázza az apró öregasszonynak a mosógéppel bíbelődő nő; vastag, fekete hab árasztja el a konyhát. A tűzhelyen piros lábasban fő az étel.
- Kis leveske far-háttal, zöldséggel - válaszol pillantásunkra az asszony. - Szegények vagyunk, ugye, Ferikém, gyere, megigazítom a hajad. A többi az iskolában van; nagyon kevés a pénzünk, de nem ad a tanács, azt tessék megírni. Na, az iskolát, azt megnézhetik, micsoda ronda ott a vécé. De nem újítsák föl.
,,Ad tüzet is száraz ág: / mindenütt csak hajt az ág, / hogyha tűz van: a tűz ég is, / kerül hozzá kis fazék is, / kis fazék, / nagy fazék, / mindenütt csak jó az ég" - dúdolom magamban Babits versét, a Cigánydalt. Kihátrálunk a ruha- és csirkegőzből, átmegyünk az iskolába. Fél öt, még épp ott találjuk az igazgatónőt, más már nincs az épületben.
Egy roma felzárkóztató alapítvány Csenyétéről szóló weboldala szerint ,,az intézményben a nevelés és oktatás nem hagyományos keretek között folyik. A többszörös szociális és kulturális hátrányban élő gyerekeknek helyi programot kellett kidolgozni. Ez mindenekelőtt lehetőséget biztosít alapvető szokások (tisztálkodás, öltözködés, étkezés) kialakítására és viselkedési formák megtanulására."
Az új, kitűnő állapotú iskolaépületet sok fővárosi kerület is megirigyelhetné. Leszámítva azt, hogy sáros rúgásnyomok látszanak a falon, s hogy mind a nyílászárók körül, mind az épületek sarkain szembetűnőek a rongálás nyomai. Az ablakokon vasrács. A csenyétei iskola pedagógusai tizenhárom-tizenöt fős osztályokat visznek, s a polgármester szerint rendkívül nehéz a dolguk. Egy ilyen létszámú roma csoport huszonöt-harminc fős magyar osztállyal ér fel, annyira nehéz kordában tartani őket.
Míg az igazgatónő, Gombosné Kiss Éva körbevezet a tágas, világos folyosókon és tantermeken, a ,,nem hagyományos keretekről" kérdezem. Tartózkodóan fogalmaz. Házi feladat nem létezik; értelmetlen, úgysem készítenék el. Nem vihetnek haza semmit, se könyvet, se tanszert, mert csak elkallódna.
- Akad köztük egy-két tehetségesebb gyerek?
- Hogyne. A cigányok általában nem buták. A gyerekek okosak, szépek, szeretnivalóak. S vannak mindig olyanok köztük, akiket különösen is emelni kéne, mert nyilvánvalóan tehetségesek, de a családi környezet rendszerint visszahúzza őket. A cigányok általában nem bírják elviselni, ha valaki kiemelkedik közülük. Dolgozik itt egy fiatal baktakéki roma tanítónő, őt sem igazán fogadják el: azt mondják, már nem közéjük való.
Nem könnyű együttműködésre késztetni a gyerekeket, de a szülőket sem. A gyerekek a szelídebb fegyelmezésre nem reagálnak, a szigorúságot pedig a pedagógusok nem engedhetik meg maguknak. Ha valami probléma van, a legtöbb szülő a gyerek pártjára áll.
- Előfordul, hogy durván beszélnek önökkel, esetleg fenyegetőznek?
- Nagyon gyakran. Szinte naponta. Aki itt dolgozik, meg kell tanulnia elviselni a megaláztatást.
Az iskola utáni második házban él a csenyétei polgárőrség parancsnoka, Lakatos János. Öblös, ritmikus zene szűrődik ki, s ahogy benyitjuk az ajtót, látjuk: zenekari próba folyik. Egy kamasz fiú szintetizátoron játszik, szájához állított mikrofonba énekel, mellette a szólógitáros; körülöttük hét-nyolc fős közönség, sámlikon, hokedliken. Kezük-lábuk mozog a muzsikára. Nehéz meleg van, izzik a falnál a zománcos sparhelt.
- Lakatos Jánost keressük - ordítjuk bele a hangzavarba.
A polgárőrség vezetője apró, de elszánt tekintetű ember. Bevezet a szobába, behajtja az ajtót.
- Felszerelést, ruhát nem kapunk, igazolvány nincs, pénzt se adnak - sorolja a hiányosságokat. - De mellényünk van.
Lakatos János felesége leakasztja a fogasról az igen hivatalos benyomást keltő, fényvisszaverő, hátul Polgárőrség feliratú mellényt, s rá is adja az emberre, hatalmas büszkeséggel. Lakatos épp esti őrjáratra indul, szívesen fogadja, hogy elkísérjük. Áthaladunk a konyhán, a hangfalakból üvölt a zene. ,,Elindulok kis hazámból, / megszakad a szívem, / ne sírj értem, édes babám, / ne sirassál engem." A falakon körben vallásos témájú cifra falvédők, Mária a kisdeddel, imádkozó szentek. Nagy a hangulat, pillepalackból töltögetik a bort.
- Mind az én gyerekem! - ordítja a fülembe a polgárőrség parancsnoka.
Kint már fekete az éjszaka. Viszszacsukjuk a házba a zenét. Lakatos hatalmas, táskányi lámpát visz, legalább tíz góliátelem van benne. Nehéz, mondja, mint a dög. Bekapcsolja: jó harminc méterre vág előre a fénye.
- Reflektor. Ezzel világítok be mindenhova. Úgy tessék rám nézni, megértem a hatvannyolc évet, és börtönben még soha az életben nem voltam. Tetszik tudni, cigány embernél ez nagy dolog. Amikor megbontották a tetőt, leverték a falakat az óvodában, a magam kezével építettem vissza. Hordtam oda pléhtetőt, cserepet, téglát. És raktam. Két hónapig. A polgármester asszony megfizetett, az biztos. De megcsináltam. Itt a telefonom, ha rendetlenkedik valaki, szólok a rendőröknek. Nem haragszanak érte a falubeliek, mert meg is szoktam őket menteni. Megmondom, hogy részegen csinálták, máskor majd jobban vigyáznak, engedjék ki őket. És akkor, aki nagyobb kárt nem csinált, kiengedik, ha kezeskedek érte. Ad a szavamra a paraszt is, a rendőr is. Amikor volt az a nagy verekedés, pár hete, a gyerekeket küldtem a tetőre, ni [a dombra mutat], hogy híjjanak rendőrt. De hiába, meg voltak vadulva a népek, mentek neki a rendőrnek is. A Ficsúr bélelte őket, az a zsivány. Itt nőtt fel, ismerem jól. A rendőrt gyorsan a hátunkhoz vettük, hogy takarjuk, de a cigány csak neki akart menni. És akkor szépen azt mondtam: Ficsúr, vigyázz, mert hatósági ember, ha megütöd, tíz évet kapol. Erre csak elállt.
Elég élénk az éjszakai élet; hol autó vág végig az utcán, hol egy csapat purdé szegődik hozzánk, de János bácsi hazaparancsolja őket. Megyünk, ugatnak a kutyák, ám János bácsi rájuk világít a reflektorral, megszólja őket keményen, hát visszatakarodnak az óljaikba. Azt mondja, így szokta az emberekkel is.
Jár a szél, kavargatja a feketeséget a völgyben. Félkész épületek állnak középen, rájuk suhan a fény:
- Na, ezek a szocportos házak.
- Szocpolos?
- Az hát.
- Mi lett velük?
- Hát a gazemberség, az lett velük.
Rendőrségi adatok szerint a szocpolcsalásoknak a cigányság körében számos változata ismert. Általában bontott, innen-onnan összehordott anyagokból, kalákában felhúznak néhány falat, azt megmutatják az állami tisztviselőnek, s ha megkapják rá az igazolást, fölveszik a szociálpolitikai támogatást - ez nagycsaládosok esetében milliókra rúg. Az álépítkezések persze sosem fejeződnek be, többnyire vissza is bontják a falakat, és az építőanyagból valahol újabb álépítkezésbe fognak. Egy ház anyagából olykor tizenöt-húsz is felépül ilyen módon különféle helyeken.
,,Hogyha ég a nap sugára, / a gazdának nagy a kára, / neked semmi, kis bolond: / mindenütt csak hűs a lomb. / Cse'bogár, / Cse'bogár, / a gazdának csupa kár." Babits 1910-ben írta ezt a versét. A gyakori lopás, betörés nemcsak Csenyétén jellemző; a környék vegyes lakosságú településein, Novajidrányban, Hernádvécsén, Boldogkőváralján, mindenütt hallani ezt a panaszt. Csáji József, aki Garadnán és Novajidrányban falugondnok, így fogalmaz:
- A babot, krumplit, kukoricát fölszedegetik. Költenünk kell rá, s dolgozunk, kapálunk sokat; ha nem permetezünk, a bogár eszi meg az egészet, ha permetezünk és megmarad, a cigány viszi el. Tavaly gyönyörű krumplik voltak, hát nem felhúzgálták!
- Hat sor krumplim volt, mindegyikből legalább tíz métert fölszedtek, s az több mázsa - teszi hozzá egy novajidrányi gazda.
- Honnan tudja, hogy cigányok voltak?
- Láttam.
- Miért nem szólt rájuk?
- Négyen voltak. Mit csináljak? Mire kiér a rendőr, már elmennek.
- A kertünk sincs biztonságban - mondja egy idős hölgy az utcán -, bemennek hátul, oldalt, mindenhol. Reggelre fölszedik a diót, és mindent széttaposnak.
Csáji József szerint mindig történtek kisebb lopások, titokban. De az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy fényes nappal, nyíltan viszik el, amit akarnak. Korábban annyit vittek, amennyi az ételükbe kellett; ezt a parasztok zöme elviselte. De most...
- Ősszel láttam: szekérrel mentek ki a földre, tök, cukkini, minden föl volt pakolva. Eladásra vitték. Guszti volt a vezetőjük Vilmányból, ismerem.
- Nem szólt rájuk?
- Egyedül voltam. Ők öten. Megesett, hogy egy asszony szeme láttára szedték le a cseresznyéjét, s mikor rájuk szólt, azt mondták: menjen onnan.
A falugondnok szerint a rendőrség fellépése általában lassú és erélytelen.
- Garadnára átjöttek a romák egy házhoz bulizni, aztán verekedés, ordítozás lett belőle. Kilenc órakor hívtunk rendőrt, éjfélre jött meg. Ezt nem fogja elmondani egyik rendőr sem magának: félnek. Aki szólni mer, megfenyegetik. A rendőrök általában ugyanilyen falusi emberek; mindenki tudja, ki hol lakik.
- El van fordulva a világ, uram - mondja egy férfi a novaji kocsmában. - Régen, ha volt egy szabadtéri bál, a cigányság hátul volt, a paraszt táncolt a színpadnál elöl. Most fordítva van. Az én gyerekem cigányokkal jár gimnáziumba, ötös tanuló. Neki nem jár ösztöndíj, a cigány iskolatársainak igen. S közben némelyik nyugati autóval megy a segélyért.
A környékbeliek úgy látják, az agresszív cigányokat sem rendesebb társaik, sem a hatóság nem fékezi meg kellőképp. Novajidrányból, ahol az iskolában is megfordult az etnikai arány, sok szülő inkább messzebbi településre viszi a gyerekét. Nemrég egy roma szülő az óra közepén ment be a tanterembe megverni egy gyereket, akivel a fiának nézeteltérése volt; aztán a tanárnak is neki akart menni a folyosón. Az iskolában leverték a lámpákat, és a kinti világítást is kidobálták kővel. Mintha a fénnyel volna bajuk. Biztonsági őrt kellett felvenni az iskolába, nagydarab, tekintélyes helybeli embert. Novajon próbáltak roma polgárőrséget felállítani, mondván: ha már több a cigány, mint a paraszt, tartsák ők is a rendet. Aztán a polgárőrirodáról eltűnt a hősugárzó, egyéb eredménye nem lett a dolognak.
Annak a településnek, ahol a roma lakosság túlsúlyba kerül, vége. Nemrég a szomszédos Hernádvécse is megindult a lejtőn, már nyolcvanöt-kilencven százalékban roma a lakosság. S az ilyen helyeken elértéktelenednek a házak.
- Úgy védtük meg magunkat - mondja egy férfi a takaros Garadna községben -, hogy eltökéltük: cigánynak nem adunk el házat. Legfeljebb boltba vagy kocsmába jönnek át olykor. Mikor tönkretették a virágágyásokat, felállítottuk a polgárőrséget. Azóta, ha megjelenik egy csapat cigány, rögtön odamegy két-három polgárőr, és megkérdezi: honnan jöttök, mi dolgotok van itt? Érzik, hogy szemmel tartjuk őket. Házainkban, kertjeinkben van az életünk munkája. Ha valaki ingatlan iránt érdeklődik, az első kérdése, hogy vannak-e cigányok. Mi azt mondhatjuk erre, hogy nincsenek, és jó árat kérhetünk, mert a környék szép, gyönyörű a táj, a többség dolgozik, és rendben vannak a porták.
Itt a falu vége, áll meg a csenyétei polgárőrparancsnok; az előrebillenő fénycsóva üres dűlőre, pár csupasz fára világít. Megfordulunk, indulunk visszafelé.
Lakatos János közli, rövidesen véget vet az uzsorások uralmának.
- Akkor csapok rájuk, mikor elhozik az árut, csak legyen meg a bizonyítványom a hivataltól. Ezerötszáz forintot elkérnek egy doboz cigarettáért! Ezer a far-hátnak kilója! De ha legközelebb megállnak, már írom is a rendszámukat fölfele. Jár ide egy cigány Miskolcról, házzal is üzérkedik; ezt itt a jányomtól vette el százötvenezer forintba, annyival tartozott neki.
Szépen kimeszelt, rendes épület előtt állunk.
- Elment a jányom Vadásziba lakni, rokonokhoz, de aztán össze lett neki gyűjtve egy kis pénz, hát hazajött. Mindjárt megmutatom, milyen házat kapott az üzértől háromszázötvenezerért.
Kicsit arrébb rogyott falú, beszakadt tetejű viskóra mutat Lakatos; az ablaknyílásokra ragasztott nejlont pufogtatja a huzat.
- Az a cigány is innét vakarózott ki, ott lakott lent. Most meg ezt csinálja a többivel. Június utolján harminc-negyven kocsi állt a falu közepén, azok mind uzsorások voltak, hozták az árut, a nép meg vitte. Na, ezt kellene megoldani Gyurcsány elvtársnak. Lehet, hogy nem is tudja, mert biztos tenne valamit.
- Írja meg neki - évődöm, és meglep a válasz:
- Megírom. Egy levelet már írtam, saját kezéhez. Megírtam, hogy a nyugdíjam kevés, a szemem állapota rossz, beteg a gyomrom; kéne egy kis emelés, a tanácsnál meg nem adnak.
- És mit válaszolt?
- Még semmit.
,,Erdőn hogyha zsidót látsz, / meg se nézed, nekilátsz. / Mezőn hogyha lányra lelsz, / meg se kérded, úgy ölelsz" - írja Babits. De Lakatos János azt állítja: a legtöbb cigány dolgozna, ha muszáj volna, meg ha lenne mit. Ügyes a cigány ember, esze is van, a keze is jó. Régebben volt kosárfonás, ,,meg minden"; maga a polgárőr is tud kosarat készíteni, még koszorút is.
A dombtetőn fehérlő toronyra mutatok, s kérdem, működik-e még a templom. Tiszta üres, feleli Lakatos János. Volt itt egy papocska, de elment, azóta ki van fosztva az egész; ki-be járnak a cigányok, mint a szél. Még lakik bent egy harang, nem tudni, mi lesz a sorsa; egyelőre meghúzza a harangozó minden délben.
- Magyar ember, hatvanéves, csak hát iszik szegény. Attól félek, egyszer legömbörödik a toronyból, s nem kel föl sose. De azért harangoz rendesen.
Megyünk, locsogó léptekkel. Az egyik udvaron motoros fűrész visít.
- A fatolvajokkal mit csinál, János bácsi?
Nem felel.
- A fatolvajokkal...?
- Jaj, hát van az erdőn sok fa, de még mennyi. Én csak az ágakat szedem, még örül is az erdész. Azért haragszik csak, ha kivagdossák a fát.
- És kivagdossák?
- Hát ki. Mert muszáj - vágja el a szót a polgárőr, Lakatos János, s köp egy nagyot a sárba.
( Balavány György, MNO) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 22:50:48, hétfő
|
| |
| |
Terrorista-e vagy?
Borókai Gábor, itthon@hetivalasz.hu
8. évfolyam 7. szám, 2008.02.14
Egon, Benny és Kjeld hármasa évekig szórakoztatta Európa mozijainak közönségét. Ők alkották a hírhedt Olsen bandát. A betörésre szakosodott, terveivel mindahányszor felsülő, kétbalkezes dán csapatot.
Az elmúlt napok arról üzennek, hogy nekünk is van európai hírnévre pályázó Olsen bandánk. Csak éppen a valóságban. A magyar Olsenék csütörtökről péntekre virradóra öt településen MSZP-képviselők házainál léptek akcióba. Alighanem összehangoltan, szervezetten. Miután elvetették a Teve utcai székház újbóli, értelmetlen megsorozását, kanócos üvegbombákat gyártottak, hogy a "fékevesztett szocialistákat" eltántorítsák az egészségügyi törvény megszavazásától. Bármi áron.
Az ugyan rejtély, hogy az agytröszt miért épp Czinege Imrét, Dér Zsuzsannát, Herbály Imrét, Kálmán Andrást és Sándor Istvánt nevezte ki célpontnak. A szocialista frakció méltán ismeretlen ceglédi, dunaújvárosi, kunhegyesi, rácalmási és gödi képviselőit. Miért nem az egészségügyi törvény emblematikus arcainak jutott a fenyegetésből? De ne akadjunk fenn minden apróságon. Lényeg, hogy amikor eljött az idő, Olsenék súlyos terhükkel elindultak a szélrózsa minden irányába. Eldobált "Molotov- koktéljaik" jó része még a levegőben hatástalanította önmagát, s ronggyal slendriánul bedugaszolt sörösüvegként ért célt. A kivételek ajtót perzseltek, házfalrészt füstöztek, s még füvet és bokrot is gyújtottak. Az ország öt különböző pontján. Ugyanazzal az amatörizmussal. Az eredménnyel szembesülő városi ember mégis nyomban a World Trade Center összeomlására gondolhatott, a falusi meg tarlóégetésre. De mindketten egyformán láthatták, hogy valami nincs rendben.
A történtek sokkolták a szocialistákat; ez abból is kikövetkeztethető, hogy Lendvai Ildikó sajtótájékoztatóján - sírós hangon - új időszámítást és terrorizmust emlegetett, Gurmai Zita megalakította a Nők Egyesülése a Terrorizmus Ellen (sic!) nevű szervezetet. S ez csak a kezdet volt, mert Gyurcsány Ferenc cselekvésre szólította fel az igazságügyi és rendészeti minisztert, ő viszont az Országos Rendőrfőkapitányhoz fordult, hogy ötmillió forintos díjat ajánljon fel a nyomravezetőnek. A tragikomédiát a Magyarok Nyilai fantomszervezet vállalta magára.
S itt álljunk meg egy pillanatra, mert ahogy a költő mondja, elcsitult a jókedv, förgeteg.
Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy mióta Gyurcsány Ferencnek hívják a miniszterelnököt, a kormányzóerők szorult helyzetében mindannyiszor terroristák fenyegetnek bennünket. Most is nyakig vagyunk rángatva a bolondériába, s a képviselőkön keresztül az állami intézmények vezetőivel bezárólag mindenki játssza előre megírt, borzalmas szerepét. Pontosan úgy, ahogy Kövér László sarkából kiforgatott "köteles" beszéde után. Amiről Gyurcsány Ferenc mesélt Debreczeni Józsefnek: "Szili Katalin fél oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó." Mármint a semmi, amiről azt mondták, hogy csak az a valami. Ebből lett minden. Sajtótájékoztató és tüntetés a Fidesz- székház előtt. Kötéllel a nyakban.
Most Lendvai Ildikó, Dér Zsuzsanna és Herbály Imre szörnyülködik, hogy itt a vég, mondjunk nemet a terrorizmusra, az államapparátus meg bokázik. Bencze József ötmilliót ajánl fel a nyomravezetőnek. (Teheti, hiszen a Teve utcáért felajánlott ötmillió éppúgy megmaradt, ahogy a Csintalan megverése utáni ötös is.)
Csak tudnám, hogy mit csinál a mindenáron Laborc Sándor vezette titkosszolgálat? S brutálkodó társaikon kívül képeseke bárkit is megvédeni a rendőrök, ha már a szocialista képviselőket sem?
A történet szörnyű, ha komolyan vesszük. De a közelmúlt ismeretében vehetjük-e komolyan? Nincs olyan közvélemény- kutató, amely ne a népszavazási igenek elsöprő fölényét ígérné, s vele együtt Gyurcsány Ferenc végleges megrendülését. Akkor meg mi más segíthetne a szocialistáknak, mint a terroristákkal szembeni küzdelem. Egyik oldalon a reformerek, a másikon a mindenre elszánt brigantik. A népszavazás pedig nem arról szól, hogy szabad-e a választók szemébe hazudni a vizitdíj - vagy akármi - be nem vezetését, majd hatalmon maradva az ellenkezőjéről dönteni. Hanem arról, hogy ki akar a molotovosokkal tartani.
Terrorista-e vagy? Ez már a kérdés. Bárki is az értelmi szerző, a Magyarok Nyilai, avagy Olsen röhejes bandája Gyurcsányt szolgálja.
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0802/terrorista_e_vagy |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 22:47:29, hétfő
|
| |
| |
Szilánkok: Geönczeöl Gyula levele a 2006-os választások előtt
2008.02.17.
Ma egy Fideszes vezetővel beszéltem, aki megbízható és rendes ember.
Beszélgetés közben az államadósságról elmondta, hogy belső Fideszes körökből annyit hallott meg, hogy Pesten járt Tom Lantos (2006. jan. 12-24) és azt javasolta, hogy MAGYAR FÖLDET zálogosítsák el, illetve adják cserébe az államadósságért. Nyilván ebben a kérdésben folyt a titkos egyetetés a Fidesz és az SZDSZ között az elmúlt napokban. Egyiküknek sincs adósságrendezési stratégiája. Az SZDSZ nem akarja a Fideszt pedig vezetik. Ez megmagyarázza, hogy:
1. Antall miért ellenezte a földek visszaadását a magyar parasztoknak és hogy miért akart csak kárpótlást. Antall tehát SZDSZ-es volt.
2. Megmagyarázza, hogy Fekete János és a Nemzeti Bank miért igyekezett azon, hogy az államadósság növekedjen. Most majd megjelenik, hogy programjukat befejezzék. Át akarja venni a Magyar Nemzeti Bankot egy megfelelő kormány segítségével.
3. Antall 1991-ben ebből a célból akadályozta meg az államadósság rendezését, mert annak növekednie kell holott azt az IMF programja már 1991 elején meghirdette, mint a rendezés első számú támogatója az adósság rendezését. Antall és társai tehát a nemzetközi akarat ellen tettek. Csurka tudott erről, de mint elmondták, őket nagyon megfélemlítették. Csengey Dénest pedig meggyilkolták. A belügyminiszter Boross Péter volt, aki ellen a napokban Sándor István a papa is nyilatkozott a TV2 reggeli adásában. Sándort Polt Péter kommunista családból származó főügyész blokkolta évekig hamis vádakkal. Lezsákot a III/III sakkban tartotta, és bár kezdetben az adósságrendezést támogatta, utólag elbújt a kérdést illetően, pedig az MDF alelnöke volt. Személyesen támogatta Szabó Tamás kinevezését pénzügyminisztériumi politikai államtitkárnak, ám őt Antall átrakta privatizációs miniszternek és már 1992-ben szerepel Szemjon Mogilevics szovjet KGB-s tiszt cégében, bár akkor még privatizációs miniszter volt. Az egészet Tom Lantos 1991-es nyári látogatásain tervezték meg Antallnál és az SZDSZ-nél.
4. Antall és utódai megakadályozták a Nemzeti Bank átvilágítását, mert kiderült volna az is, hogy 1989 előtt onnan 12 milliárd dollár eltűnt, amit az USA kormánya is keresett, de Antall nem engedte meg az átvilágítást.
5.Jelenleg nagy erőkkel és magas uzsorakamatokkal folyik az adósságállomány növelése a terv szerint. Minél nagyobb a teher, annál több termőföldet követelhetnek az ügylet megtervezői.
6. A KISGAZDA, PARASZTI ÉLETFORMA TELJES ELLEHETETLENÍTÉSE tervszerűen folyik. A mintegy 1 milliónyi rétegből termeléssel már csak alig 200 ezren foglalkoznak a teljes elszegényedés folyamata felgyorsult.
7. A kiút a Független Kisgazdapárt megerősödése lenne, amely nélkül a Fidesz nem nyerheti meg a választásokat. Ezt a Fidesz egyes vezetői is jól látják, de a vezetésük, amely nyilván elkötelezett, nem engedi már hónapok óta a kibontakozást a nemzeti irányban. Stratégiájuk, hogy a jobboldalon csak ők maradjanak oda vezet, hogy egy nagy réteg nem megy el szavazni. Ezek a kisgazda réteghez tartoznak. Így a Fidesz elveszti a választásokat. A HECCKAMPÁNY a Független Kisgazdapárt körül tehát a vidéki magyar paraszti réteg és életforma elpusztítása érdekében folyik, mert akkor a Bank of New York, és a hasonló bankok elszedhetik a földet a magyarság lába alól.
A magyarságra és annak gazdag vidéki állományára nincs szükség, a pusztítása nagy erőkkel folyik. Ezt az állapotot a romló pénz és az adósságállomány mint mellékterméket a nagy földszerzéshez kitermeli.
Amikor Gyurcsány a Magyar Állampolgárság kiterjesztése kérdésében KIJELENTETTE, hogy a magyarságot VÉRSÉGI alapon nem lehet egyesíteni, akkor ezt a RASSZISTA programot fogalmazta meg, tehát ennek kibővítését látjuk kiteljesedni ezekben a napokban, de az ANYAORSZÁGBAN, ahol az idegen média tájékoztatása teljes zűrzavart okozott a fejekben. ENNEK ÉRDEKÉBEN siettetik az adósságállomány nagymértékű növekedését immár 1991 óta gondosan kialakított ügynökkormányaik és a szervilis parlamenti képviselők és pártok segítségével.
A megoldás a fenti hét pontban van elrejtve. Felhívom minden honfitársunk figyelmét, hogy mindent tegyen félre és MOST józanodjon ki, és MOST próbáljon magyar módon tenni azért, hogy a veszély elkerülhető legyen.
S. O. S Magyarország.
Geönczeöl Gyula az MVSZ SZOT elnöke. 2006. február 25.
http://fusz.hu/node/7993 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 22:45:41, hétfő
|
| |
| |
Szőcs Géza: A száz éves Wass Albert
2008.02.18.
Személyesen csak a nyolcvan éves Wass Albertet ismertem.
1987 áprilisában Amerikában jártam. Elhatároztam, hogy felkeresem Márai Sándort és Wass Albertet.
New Yorkból hívtam fel floridai otthonában, azt mondta, bármikor szívesen lát. Miamiban béreltem autót. Astor fele, a mocsarak között, jónéhány alligátort (vagy kajmánt? szóval krokodilust) kellett kikerülnöm, amelyek kifeküdtek az útra. A városka jellegtelen volt, egy fülkéből felhívtam az öreget, mégse teljesen váratlanul toppanjak be.
- Itt vagy a városban, igaz? - kérdezte, ami meglepett, hiszen akár New Yorkból is hívhattam volna. Kérdésemre, hogy honnan tudja, így felelt: A benzinkutas már telefonált, hogy idegen kocsi van a városban.
Amilyen rettenetes híre volt, épp olyan derűs, kedves, joviális embernek ismerhettem meg.
Elmesélt, már egy pohár bor mellett, egy történetet egy Duda János nevű emigránsról, akit, mivel egyszerű ember volt, a magyarok valamiféle rátartiságból nem fogadtak be maguk közé (gondolom, az egyleteikbe, a társaságaikba, a szövetségeikbe és a klubjaikba). Később nagy vagyont szerzett, és a szlovák emigráció meggyőzte, hogy ő valójában szlovák és igaziból Jan Dudának hívják. Ján Duda attól kezdve oszlopa lett a szlovák emigrációnak és dollármillióit is szlovák célokra hagyományozta.
Eljutottunk a magyar kohéziós erők megroppanásának témájáig. Amely miatt kivetjük magunk közül a Duda Jánosokat (továbbá, de ezt csak most utólag fűzöm hozzá: ott feledjük a mocsarak közepén Wass Albertet a krokodilusok között).
Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy a közeledő rendszerváltás után több mint másfél évtizeddel a magyar közvélemény egy része még mindig azt a román vádat fogja szajkózni ellene, (egy idestova hetven évvel ezelőtt történt, máig felderítetlen esetre hivatkozva), hogy háborús bűnös, tehát fasiszta, s ha fasiszta, akkor nyilván antiszemita is -, ha tehát ezt mondják vala nekem, hát így válaszolok: no, akkor az a rendszerváltás sem sikerült a legjobban.
Mondott-e, írt-e, és legfőképp: tett-e Wass Albert bármikor bármit, ami erkölcsileg elítélendőnek, vagy vállalhatatlannak vagy szégyenletesnek minősül? Szűkítsük le e kérdéseket a háborús bűnök (vagy legalábbis felelősség) tartományára, ide értve bármely más nemzet ellen elkövetett vétket, akár fegyveres, akár nem fegyveres értelemben, akár tevőlegesen, akár a puszta cinkosságot kimerítően. magyarul: uszított-e más népek ellen? Részt vett-e akár saját kezűleg, akár katonai (vagy ,,földesúri") parancsok, utasítások vagy felbujtás révén civilek megsemmisítésében? Románokéban, zsidókéban, oroszokéban?
Ismereteink alapján csak nemleges válasz adható e kérdésekre.
Wass Albert írásaiban, közéleti szerepléseinek dokumentumaiban nem találjuk nyomát idegengyűlöletnek, nemzetiszocialista ideológiának, más népek vagy nemzetek megsemmisítését célzó szándékoknak. (Az Ellenzék szerkesztőjeként angolszász beállítottságáról volt ismert, és íróként sem volt a kurzus embere: Tavaszi szél c. drámájának bemutatását 1944 karácsonyán a budapesti Nemzeti Színházban a nyilas hatalom betiltotta. Miközben már javában folyt a főváros ostroma, a Szálasi-kormány még rendet akart teremteni a magyar kultúrában.) Ami a román néppel és román értékekkel való érzelmi kapcsolatát illeti, ennek lényegét jól kirajzolja az az ív, amely fiatal kora egyetlen megjelent műfordításától tart legjelentősebb regényéig. A műfordítás: Eminescu Diana c. versének az átültetése. A regény: A funtineli boszorkány, az erdélyi román nép életének olyan szeretettel történő ábrázolása, hogy az csak a legnagyobb román prózaírók műveihez hasonlítható. (Érthetetlen módon a feminista szemléletű irodalomkritika máig nem figyelt fel a regény központi nőalakjára.)
Román értékek felismerése és megbecsülése természetesen nem zárja ki, és főleg, nem bizonyítja azt, hogy az író - egészen más minőségében - ne követhetett volna el akármekkora gaztettet. Mégis fontos ismeret ez, mert megkérdőjelezi annak a portrénak a hitelességét, amit a román propaganda szeretne elfogadtatni a gyilkos magyar grófról.
(Egyébként ugyan ki szólhatná meg az írót, ha regényében mondjuk a Hóra-lázadás vagy 1849 mócvidéki eseményeivel kívánt volna foglalkozni, esetleg Nagyenyed pusztulásával? És a könyv mégsem erről szól.)
A román propaganda 1945-től mindmáig annak a leegyszerűsítő szemléletnek az alapján határozta meg bármely magyar szereplőnek a helyértékét, hogy a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély kérdésében hova helyezhette el Románia, a román ember, a román nemzet és a román kultúra ellenségeinek tablóján. Csak ez érdekelte őket - semmi más.
E propagandisztikus előítéletek és sztereotípiák nem kedveztek a grófoknak. A szovjet megszállás alá került orszákokban márcsak azért sem, mert osztályellenségnek minősültek. De volt néhány olyan állam, elsősorban Románia, ahol nemcsak az úri elnyomót látták a grófban, hanem a nemzeti ellenséget is. Érthető is - román grófok nem léteztek. Ahogyan Esterházy János Szlovákiában, ahogyan Bethlen Béla kormánybiztos Erdélyben történelmileg vitathatatlanul nemes és bátor fellépésének emlékét elhomályosította a ,,magyar gróf" mint szimbolikus figura ellen primitív panelekkel operáló gyűlöletkeltés, úgy Wass Albertnek is bűnhődnie kellett a származása miatt. Idézzük fel azt a meghurcoltatást is, amelyben a náciellenességéről ismert Bánffy Miklósnak és Kemény Jánosnak volt része, annak a Kemény Jánosnak, aki pl. a kolozsvári színháztól eltávolított zsidó színészek számára finanszírozta egy önálló zsidó színtársulat felállítását. Sem kulturális, sem közéleti érdemek nem számítottak, ha az ember magyar gróf volt - s még súlyosbította a helyzetet, ha nevét íróként is ismerték. Egy egységes nemzetállamnak felfogott Nagyrománián belül természetes ellenségnek számított, ha valaki egy önálló, a romántól különböző kultúra hordozója, munkása, alkotója volt. (Ezért kellett Sütő Andrást is megnyomorítani, sőt, jellemző reflexekkel még felelőssé is tenni az őt ért agresszióért. Mintha fejszéjével ő támadt volna békésen imádkozó román parasztokra valamelyik román falu templomában.)
Wass Albert azonban nemcsak magyar gróf volt, nemcsak magyar író, nemcsak veszedelmes nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező személyiség, hanem - ami a legrettenetesebb - a Románia területi épségét megcsorbító (igaz, hogy a Románia által is elfogadott bécsi döntés alapján Észak-Erdélybe bevonuló) magyar hadsereg tisztje. Arisztokrata is, magyar is, író is, a ,,horthysta hadsereg" tisztje is - keresve sem lehetne találni nála jobb alanyt a történelmi bűnbak szerepére.
Az előítéletekből pedig elkerülhetetlenül ítéletek születnek. Először csak a propaganda ítélete, aztán a népbíróságé. ,,A román haza ellensége, tehát bűnös." Miféle bűnös? természetesen háborús bűnös. Mi jellemzi még a háborús bűnöst, amellett, hogy a román nép ellensége? Fasiszta. Mi jellemzi a fasisztát? Gyilkolja a románt és gyilkolja a zsidót. Akkor tehát mit követett el Wass Albert? Román és zsidó embereket semmisített meg. Honnan tudjuk? Onnan, hogy fasiszta volt. Honnan tudjuk, hogy fasiszta volt? Onnan, hogy a grófok mind fasiszták. Néhány román falusi embert a román közigazgatás visszavonulásának zűrzavarát követően magyar katonák kivégeznek, (ami persze gyalázat a magyar honvédségre, Sz. G.). Két zsidó is áldozatul esik.
Ki adott parancsot erre? A két Wass gróf, apa és fia. Honnan tudjuk? Onnan, hogy fasiszták. Csak ők tehették. Maradt-e fenn írott parancs? Tanúskodott-e valaha erre nézve érintett személy, vagyis olyan, aki ilyen parancsot a.) kapott, b.) továbbított vagy c.) akár csak látott is? Ilyen személy nem tett tanúvallomást. Ki tett tanúvallomást? Minek alapján hozta meg a román népbíróság a két Wass grófot elmarasztaló ítéletet, a vádlottak távollétében?
A történelmi egyensúlyozás alapján. A Maniu-gárdák székelyföldi vérengzéseit követően (amelyek még a szovjeteket is felháborították, annyira, hogy ki is parancsolták Erdélyből a román közigazgatást) szükségesnek látszott az ellenoldali vérengzésekkel korrigálni a megbillent egyensúlyon. Nemcsak a szárazajtai székellyel szemben követtek el gonosztetteket román fegyveresek, de valakik ugyanazt tették szentgotthárdi román parasztokkal és az ottani zsidókkal szemben is. Kik lehettek ezek? A két Wass gróf, hiszen a Wass család birtokának környékén történt az eset. Hogy az író a közelben sem volt? Ezt, kérem, mi jobban tudjuk.
Fontos komponenst jelentenek a zsidó áldozatok. A nagyvilág ugyanis fájdalmasan és érthetetlenül közömbös a román sérelmekkel szemben. Még olyan barátságtalan hangok is hallhatóak, hogy Románia maga az egyik ,,legfasisztább" államként viselkedett a háborúban, mint a náci Németország legvadabb csatlósa, és egymaga közel félmillió zsidót irtott ki, mindenféle külső segédlet, német megszállás, gázkamrák és haláltáborok nélkül. Nosza nem árt, ha nemcsak a iasi-i zsidóirtásról beszélünk, hanem a szerencsétlen szentgotthárdi áldozatokról is. Főleg, hogy azt nem románok követték el, hanem magyar katonák, ráadásul fasiszta grófok utasítására. Jó lenne, ha minél több zsidó szervezet tudomást szerezne erről.
És megtettek mindent, hogy így is történjen.
Ígyhát a két zsidó polgári személy ellen elkövetett bűnöket a két gróf család nyakába varrták, mintha csak a kötelet helyeznék oda.
Nem tudjuk, miért kellett meghalnia a két zsidó szolgálólánynak (talán nem kívánatos tanúkként, talán a román áldozatok segítségére siettek?) de bizonyosra vehető, hogy nem amiatt, mert zsidók voltak. 194o szeptemberében Erdélyben ilyesmi nem történt, de 1944 deportálásai és nyilasterrorja után egy kis propagandisztikus rásegítéssel bárki ebbe az összefüggésbe helyezhette a történteket. Fontos tudnunk, hogy a gaztettet korábban egyetlen zsidó vallásos vagy érdekvédő szervezet sem hozta összefüggésbe a Wass családdal, maga a zsidó közvélemény is csak a román népbírósági ítéletből szerzett tudomást erről. Nem a bűntettről, hanem a vádról. Mert bizonyításról ott és akkoriban kérdéseket feltenni éppolyan abszurd lett volna, mintha Kafka elítélt hőse akart volna fellebbezést benyújtani.
E népbírósági ítéletek jelentős részét azóta már megsemmisítették és az akkor elítélteket rehabilitálták. Ma, hatvan év elteltével komolyan venni egy ilyen ítéletet: gyászos bizonyítvány kiállításával lenne egyenlő értelmi képességeinkről és történelmi ismeretekből.
Az Egyesült Államokban letelepedő Wass Albertnek - éppen a róla terjesztett háborús bűnösség vádja miatt - a múltját az akkor rendelkezésre álló eszközökkel, tanúkat és a kor szereplőit meghallgatva a bevándorlási hatóságok és a titkosszolgálatok alaposan és mindenre kiterjedően ellenőrizték. Ezt az átvilágítást néhány év múlva, amikor Wass Albert fiát, Wass Huba tábornokot a U. S. Army vezérkari tisztjévé nevezték ki, megismételték. Senki nem hiheti komolyan, hogy az Egyesült Államok katonai felső elitjének tagjává lehet egy háborús bűnökkel vádolható (zsarolható stb.) személynek a fia. (Egyébként Wass Huba keresztapja Tamási Áron, keresztanyja a zsidó származású Tamási Áronné volt.) Ezt az egész Wass-kérdést nyugodtan tekinthetjük egyfajta intelligencia-tesztnek: kik azok, akik bizonyítékok nélkül, bukaresti bemondásra, a vádak kontextusának elemzését mellőzve felülnek egy meglehetősen otrombán felépített propaganda-rágalomnak.
A FENTIEKRŐL KONKRÉTAN. VÁDAK. TÉNYEK. BIZONYÍTÉKOK.
a.) A háborús bűnösség vádja. 1946 tavaszán, a vádlottak távollétében, kirendelt védelem hiányában, nem egésze három héttel a vádirat benyújtása után a kolozsvári bíróság halálra ítéli Wass Endrét és fiát, Wass Albertet, amiért öt és fél évvel korábban, 194o szeptemberében felbujtották ,,a magyar katonákat" arra, hogy Szentgotthárd községben megöljék Muresan Iosif, Cati Ioan, Mihály Eszter és Mihály Rozália polgári személyeket. (Ők ketten zsidó szolgálólányok voltak.) Ezt a gyilkosságot egy Pakucs vagy Pakuts nevű hadnagy rendelte el. Ugyanazokban a napokban a szomszédos Omboztelkén is vérengzés történt: Bujor Andreit, a helybeli pópát és családját mészárolták le Csordás Gábor hadnagy parancsára (és még 7 személyt, akik név szerint nem mind azonosíthatóak). Bár nem is volt vád alá helyezve, jogi képtelenségként Wass Albert ellen hoztak ítéletet, mely szerint megintcsak ő lett volna a felbujtó. A szentgotthárdi esetre a vád bizonyítéka igen meggyőző: egy tanú látta, amint Wass Endre e gyilkosság előtti este feleségével együtt átkocsizott Cegéről Szentgotthárdra (nyilván, hogy felbujtsa a honvéd hadnagyot a vérengzésre). No comment. Az omboztelki esettel kapcsolatban még ilyenszerű bizonyítékok sincsenek. De minek is bizonyíték ott, ahol mienk a hatalom?
b.) Erről a parodisztikus eljárásról a román propaganda is tudja, hogy teljesen jogi tartalom nélküli. Éppen ezért foggal-körömmel igyekeznek megakadályozni a perújrafelvételt, amelyet a román államnak már hivatalból is el kellene rendelnie.
Lassan már egy éve, hogy egy napilap olvasói levelében valaki a mi antiszemita grófunknak nevezte Wass Albertet. Tollat ragadtam és többek között a következőket írtam:
Wass Albert, a fantomkép
(2oo7) március 16-i lapszámukban megjelent egy írás Wass Albert, a ,,példakép" címmel. Szerzője Orosházáról küldte be, s bár nem publicista írta, a benne foglaltakat mégsem tekinthetjük magánvéleménynek: sokaktól hallottam ugyanezeket az állításokat és érveket. (...)
Az írás szerint Wass a háborúban ,,a náciktól megkapta a másod- és első osztályú birodalmi Vaskeresztet. Romániában 1946-ban háborús bűnökért halálra ítélték. A vádirat szerint 194o-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar hadsereg parancsnokánál közbenjárt több személy kivégeztetéséért. Ismerősei szerint a mi kedves grófunk antiszemita is volt, amíg élt. Tény: az EU egyetlen országában sem fordult elő, hogy egy halálra ítélt háborús bűnösnek szobrot állítsanak!"
A fenti állítások, pusztán egymás mellé helyezésük révén, alkalmasak rá, hogy a figyelmetlen olvasó agyában sommás ítéletté sűrűsödjenek. A nácik kitüntették, a románok halálra ítélték, ismerősei szerint antiszemita volt (amíg élt, teszi hozzá a szerző. Halála után vajon miért nem? erre még visszatérünk.). A kör bezárult.
A szerző mindezt a közelmúltban felállított Wass-szobor összefüggésében tartotta fontosnak tudomásunkra hozni. Nyilván úgy gondolta, hogy a szobrot egy háborús bűnösként elítélt ember nem érdemli meg.
A kérdés az, hogy a talapzatra a Wass-hívek azt a (képzeletbeli) feliratot szánták-e, hogy ,,Wass.Albertnek, a birodalmi Vaskereszt tulajdonosának, az ismert antiszemitának", avagy ezt: ,,az írónak".
Itt rögtön leszögezhetjük: amilyen ál-naiv az a hivatkozás, hogy ,,szét kell választani az író személyét és művét", éppoly sunyi az ,,akármekkora író volt, mi tudjuk, hogy nem a művészt tisztelik benne, hanem a nácit" típusú vádaskodás.
Ám vegyük sorra az állításokat.
Wass Albert életpályáján számomra több érthetetlen vagy homályos pont is létezik. Azt azonban biztosan tudom, hogy a Vaskeresztet (emlékszünk még a filmre, amely ezt a címet viselte?) harctéri bátorságért adták, nem egyébért. [...]
A bécsi döntésért még ma is bosszút követelő román nemzeti szenvedélyek s az osztályharcos népbíróság elfogultságának ismeretében a cikk EU-s felkiáltását így egészíteném ki: igen, mert az EU egyetlen országában sem hoztak ítéleteket a román vérbíróságok. Megjegyzem: még Romániában is feltűnést keltene bárki, ha ezekre a több mint 6o évvel ezelőtti boszorkányperekre - bármelyikre a Wass grófok elleni pert leszámítva - másként hivatkozna, mint az igazságszolgáltatás paródiáira. A Wass Albertre és édesapjára kimondott ítélet felülvizsgáltatásának elmulasztása a kormányon levő RMDSz egyik megmagyarázhatatlan vétke. De azért érdemes elgondolkodni e szavakon: ,,közbenjárt több személy kivégeztetéséért". Vagyis: még a vádirat sem mondja, hogy deportált, mészárolt, saját kezűleg kampókra akasztott, parancsot adott ki vagy hajtott végre. Közbenjárt - állította valaki ezelőtt 6o évvel, s ez elegendő lehet ahhoz, hogy egy jeles írót kiradírozzunk a magyar kulturális tudatból. De vajon jeles író-e Wass Albert? Erre is próbálok választ keresni, előbb azonban lássuk, mi is a helyzet az antiszemitizmussal.
,,Ismerősei szerint." Hm. Mindegyik szerint? Vagy csak néhányuknak tűnt így? Név szerint vajon kiknek?
Hadd bocsássuk előre: egy író érzelmei a zsidósággal kapcsolatban nincsenek direkt összefüggésben esztétikai teljesítményével. Egy antiszemita író elvben éppúgy lehetne jó író (bár nagy művész aligha), mint ahogy a karakán, elvhű, a zsidótörvény ellen szavazó vitéz Somogyváry Gyula - sajnos - alig volt több dilettánsnál. Vagyis: amennyiben W. A. antiszemita volt, és amennyiben a szobrot az írónak állítjuk, nem pedig az antiszemitának, a kérdés az: megjelenik-e a hús-vér szerző antiszemitizmusa - ha volt ilyenje - műveiben? Na jó, ne válasszuk szét teljesen az embert az írótól, így kérdezzük ezt: műveiben, újságcikkeiben, közéleti szereplései alkalmával, vagy akár csak leveleiben, saját magának írt bizalmas naplójában - bármikor 9o év alatt, bármilyen formában? Igen vagy nem?
Én úgy tudom, hogy nem. Figyelmesen elolvasnék azonban minden ezt cáfoló idézetet. Hiszen, ha antiszemita volt, e meggyőződésének nyilván hangot kellett adnia. Azokban a negyvenes években igazán senkinek sem kellett a szőnyeg alá rejtenie zsidóellenes érzelmeit. Miért tette volna ezt Wass Albert, pusztán ,,ismerőseivel" osztva meg antiszemitizmusát?
Wass Albertnek egyébként én is ,,ismerőse" voltam. (...) Mint Karácsony Benő nagy tisztelője, szóba hoztam neki - egyéb kortársai mellett - az ő személyét is. A legnagyobb szeretettel, együttérzéssel és elismeréssel beszélt róla. Ha a kolozsvári rabbi csak fele ennyire becsülte volna Karácsonyt, biztosan felvéteti a kimenekített zsidók Kasztner-féle csoportjába. De ezt már csak én fűzöm hozzá utólag.
Wass Albert legnagyobb fiának keresztszülei - egy igen sötét korban vagyunk - Tamási Áron és felesége, aki zsidó származású. Vajon hogyhogy nem talált keresztényebb keresztanyát? Mintha ez az ismeret sem igen felelne meg az ,,antiszemita gróf" sztereotípiáinak. Wass egyik kötetéről Pilinszky János írt. (Sajnos, még nem jutottam hozzá, hogy megszerezzem.) Pedig Pilinszky sem volt az az antiszemita állat, nemdebár? Ha az ő szemében Wass nem számított szalonképtelen keretlegénynek, mi miért okoskodjuk túl a helyzetet?
Találgatások helyett miért nem abból indulunk ki, hogy Wass Albert amerikai állampolgárságának megadásánál semmiféle olyan háborús bűnről vagy egyéb tényről nem szereztek tudomást a vizsgálódó hatóságok, amelyet komolyan mérlegelni lehetett volna mint negatívumot. Ráadásul ezt a vizsgálatot újabbak követték, amikor az író fia, Wass Huba tábornok az amerikai legfelső katonai elit kasztjának tagjává lett. (Ha jól tudom, később Norman Schwarzkopf generális egyik jobbkeze volt az Öböl-háború idején.)
De miért is hagyatkoznánk ,,ismerősök" (azért néhány nevet legalább!) szóbeli, tehát megbízhatóság szempontjából szükségképp sérülékenyebb forrásaira, amikor rendelkezésünkre állnak írásbeli források is. Miért töprengjünk azon, hogy vajon mennyire volt ,,náci" és antiszemita a ,,kedves gróf", ha módunkban áll fellapozni írásait. [...]
1942 augusztusában az erdélyi írók marosvécsi találkozóján néhány író nyilatkozatot fogalmazott, amelyet a helikoni közösség el is fogadott. Szövege az Erdélyi Helikonban meg is jelent 1942 őszén, az erdélyi magyar írók nyilatkozataként. (Éppen két évvel vagyunk a bécsi döntést követően és Wass állítólagos háborús bűntette után.) A szöveg az erdélyi népek közti békesség, a kultúra és a humanizmus értékeinek védelmében írott valóságos himnusz. Mélyen elítéli a Budapestről Erdélybe ejtőernyőzött hivatalnokokat, intézményeket és kormányzati szerveket, amelyek vak és süket szolgákká akarják átnevelni az állam polgárait. Az alapvető emberi eszmények fontosságára hivatkozva a nyilatkozat nyilvánvalóan szembefordul a náci ideológiával és hatalmi gyakorlatával. Aláírói közt az élettől búcsúzó Hunyady Sándort ugyanúgy ott találjuk, mint Járosi Andort, a későbbi zsidómentő lelkipásztort, Lőwy Dániel szavai szerint ,,a Szamos-parti város Wallenbergjét", vagy Tamásit, Bánffyt, Kóst, Moltert, Kemény Jánost. A többit elfelejtettem. De Wass Albertet nem: ő is közöttük volt. (Ez kb. az aláírók fele. De a másik felét sem Dövényi Nagyok tették ki, mégcsak Sinka István sem volt köztük.)
Ami pedig az alapkérdést illeti: irodalmunk jelese volt-e Wass Albert, a válasz vitathatatlanul igenlő. Ez még akkor is igaz, ha felfogásában és eszközeiben egy anakronisztikusabb, 19. századi eszményt látszik folytatni. Sem epikai, sem stiláris mintáit tekintve nem nevezhető rafinált újítónak, a narráció mágusának. Ám pl. A funtineli boszorkány nemcsak megkapó, magával ragadó, klasszikus értékű regényünk, hanem egyben a román nép iránti empátiának és szimpátiának, a vele való mélységes együttérzésnek olyan dokumentuma, amely máig egyedül áll (s amit ma a jobb érzésű románok is elismernek). És bár az ,,antiszemita volt, amíg élt" kitételt nyilván humorosnak szánta a szerző, nagyon jól tudjuk, hogy az író mint író nem hal meg a sírba tétellel, művei tovább beszélnek, későbbi korokra is hatnak. Mi derül vajon ki W. A. most kiadott műveiből? Mit üzen a sírból?
Nem osztom mindenben Wass Albert általam teljesen nem is ismert nézeteit, íróként sem tartom a 2o. század legnagyobb művészének. De sérelmesnek érzem az egész magyar kultúra nevében, hogy valaki azért számítson mind a mai napig stigmatizáltnak, mert 6o évvel ezelőtt Bukarestben valaki kiagyalt egy azóta sem bizonyított vádat.
Hallottam persze olyan nézetet is, hogy nem Wass Alberttel van baj, hanem azokkal, akik nevét a zászlójukra tűzték. No de kérem! Akkor azokkal tessék vitatkozni, és tessék békén hagyni az írót. Ki vitatkozna a felkelő nappal széles ez Amerikában, pusztán amiatt, mert a Pearl Harbourt megtámadó japán gépek felségjelzésén felismerhető a felkelő nap szimbóluma?
A magyar kultúrájukat (még 1944 után is) vállaló erdélyi zsidók velünk való szolidaritása olyan erős élmény számomra, hogy ha Magyarországon zsidózni kezdenek (mert bizony ezt orcátlanul meg lehet tenni), azt úgy élem meg, mintha valaki arcul ütne - még inkább: mintha arcul ütnénk saját magunkat. Ugyanígy, ha valakit igazságtalanul leantiszemitáznak, ezt is tűrhetetlennek tartom: úgy érzem, hogy minden egyes ilyen váddal maga a közösség gyengül. Ezek a közösség ábrázatára mért csapások.
Az a hatvan-hetven évvel ezelőtti kor - sajnos - tele volt igazi (nem pedig vélt) antiszemitákkal, nyilasokkal, politikai és szellemi keretlegényekkel. Számuk olyan nagy volt, hogy teljesen fölösleges soraik közé odacsempészni, ,,odaretusálni" mégoly konzervatív - vagy számunkra valamiért ellenszenves - urak portréját.
Az Orosházáról érkezett levél még azt is állítja, hogy a Wass Albert kultusz az Orbán kormányhoz köthető. Ez kétszeresen nem igaz. Először is: Wass népszerűsége a harmincas években kezdődött, tízezres példányszámokkal és igen kedvező kritikai fogadtatással, a Baumgarten díjig bezárólag, amelyet azért már mégsem Kolosváry-Borcsáék ítéltek oda. Másodszor: az Orbán kormány (amelynek egyik leggyengébb teljesítménye éppen a kulturális politikája volt) sajnos semmit nem tett Wass valós irodalmi, történelmi és közéleti szerepének tisztázásáért, műveinek kiadásáért, pláne kultuszáért.
Mindezt nemcsak Wass Albert védelmében, hanem az elferdítetlen igazság érdekében és egy előítéletektől mentes (meg előítéletek gerjesztette indulatoktól mentes) közbeszéd érdekében tartottam fontosnak papírra vetni.
A szóban forgó napilap ezt az írást nem közölte, főszerkesztője nem hívott vissza telefonon.
De folytassuk a gondolatmenetet. Láttuk, hogy a fasiszta háborús bűnösként megbélyegzett gróf bűnlajstromára még egy lapáttal rá akart tenni az egyébként vad antiszemitizmusáról hírhedett román nacionalista retorika. Biztos, ami biztos. Valahogy úgy csapták hozzá a vádhoz, ahogyan a népbíróságok fejelték meg saját tíz-tizenöt évekre kiszabott büntetéseiket még öt-hat évvel, csak úgy ráadásként.
A Wass Albertet és édesapját (négy civil kivégzéséhez vezető felbujtásért) halálra ítélő népbíróság javára egyetlen körülmény írható: élő vagy a román hatóságok számára elérhető személy ellen nem hoztak ítéletet. Magyarul: azok vitték el a balhét, akiknek már amúgyis mindegy volt.
Foglaljuk össze.
1.) Azokban az években, ha valakiben antiszemita érzület volt, ezt nem kellett a kódolt beszéd palástjába bújtatnia. Teli szájjal uszíthatott, regényben, vezércikkben, országgyűlésben, pártot alapíthatott vagy elmehetett keretlegénynek. Nincs tudomásunk azonban arról, hogy ,,a mi antiszemita grófunkat" elragadták volna valamilyen hasonló szenvedély lovai.
2.) Román nacionalista logika szerint: aki az Észak-Erdélyt Magyarországnak visszajuttató bécsi döntést helyeselte, netán részt vett a belőle következő új viszonyok kialakításában, esetleg ahhoz a kaszthoz tartozott, amelynek számlájára a román ,,országcsonkítást" írták, az vitán felül fasiszta és háborús bűnös. (Lásd Bethlen Béla esetét, akivel azért a román hatalom még mindig emberségesebben bánt, mint a szlovákok Esterházy Jánossal: Bethlen Bélának megadatott, hogy szabadlábon halhasson meg.)
3.) A magyar közbeszédben, ha valakiről elhangzik, hogy háborús bűnös, fasiszta, hungarista, nyilaskeresztes, antiszemita, (s ha az illető halmazatilag elmarasztalható mindezekben a vádakban, de legalább egy részükben), akkor többnyire a politikai és morális degenerálódásnak arra a típusára szokás gondolni, amelybe Szálasi Ferenc vagy mondjuk Dövényi Nagy Lajos, Kolosváry-Borcsa Mihály és hasonlók tartoztak. (A legnagyobb háborús bűnös egyébként Bárdossy László volt szerintem, meg Werth Henrik, akik több bajt okoztak a nemzetnek, mintsem az számba vehető volna. És az sem szerencsés persze, ha a ,,legfőbb hadurat" miniszterelnöke orránál fogva tudja vezetni. De ez már más téma.)
4.) A végzetes csúsztatás tehát abban áll, hogy hagyjuk összemosódni a román és a magyar terminológiákat, amelyek azonos szavakhoz eltérő tartalmakat rendelnek. Ennek a szóhasználati zűrzavarnak köszönhetően aztán sokak képzeletében úgy él Wass Albert, mint valami rossz román filmben, ahol a magyar gróf kastélya ablakából lövöldöz a felgyújtott házaikból menekülő román napszámosokra, másik kezével pedig éppen haláltáborba irányít néhányezer zsidót.
VASKERESZT
Bármit írt vagy mondott vagy nem írt és nem mondott, bujtogatott-e vagy sem Wass Albert, az nem kérdéses, hogy harcolt a keleti fronton. Szovjet szemmel (meg Rákosi szemével) nézve ő is ugyanolyan fasiszta hódító volt, száz- meg százezredmagával, mint a doni hadsereg minden egyes magyar katonája.
Wass Albert honvédtisztként - meggyőződése szerint - hazájáért harcolt. Nem vitás, hogy egy gonosz birodalom oldalán, egy másik gonosz birodalom ellen, amely hazáját fenyegette megsemmisítéssel. Abban a talán ma már elavultnak számító meggyőződésben tette, hogy a jó katona kötelessége bátornak és fegyelmezettnek lenni, nem pedig politizálni. Az oroszok (és románok) oldalára való átállást, ,,kiugrást" neveltetése és tapasztalatai lehetetlenné tették számára. Utólag csak annyit mondhatunk: akkor és ott hibázott, amikor elindult a keleti frontra. Ha nem teszi, katonaszökevénnyé válik: saját szemében is gyáva szökevénnyé. Nehezen átlátható helyzet volt és ma úgy véljük, hogy szerencsésebb döntést is hozhatott volna. Ám az, hogy tisztességgel és bátran harcolt utolsó pillanatig egy olyan ügyért, amit ő a nemzet ügyének tartott, legfönnebb anakronisztikusnak mondható. Mint katona harcolt, nem mint író. Szellemi életművének elhelyezése csak szellemi értékrendje és művei (írói és újságírói teljesítménye) alapján lehetséges, semmiképpen sem katonai kitüntetései alapján.
HOGYAN TOVÁBB?
Irodalomtörténetünk értékként tart számon olyan életműveket is, amelyeknek szerzői elfogadhatatlan eszméket vallottak. Ilyen értelemben - egy műközpontú megközelítés távlatából - szinte mindegynek tűnik, hogyan politizált a mű alkotója: becsületesen-e avagy sem.
Én ugyan nem osztom ezt a véleményt, mert úgy vélem: az irodalomtörténet nemcsak művek számbavétele (hanem eszmei értékek, irodalmi történések, korszellem és történelem bonyolult kölcsönhatás-rendszere, amely izgalmas módon elemezhető egy művész életében, alkotó, kor és alkotás viszonyában). De módfelett helyeselném, ha végre eljutnánk oda, hogy szétválasszuk a vádakat a valóságtól, a fasisztát a konzervatív főúrtól, a publicistát az írótól, a negatív román szimbólumot a pozitív magyar szimbólumtól. Számos próbálkozás történt Wass Albert írói helyének meghatározására, életművének elhelyezésére a magyar irodalom történetében. Ezeket azonban mindig lesöpörte ,,a mi antiszemita grófunk" fantomjának sztereotípiája, illetve az ezzel kapcsolatos indulatok.
Pedig milyen jó volna, ha végre egyszer már az említett Pilinszky-szöveget is citálná valaki, amelyet Wass Albertről írt a költő. Melyikünk olvasta?
http://fusz.hu/node/8003
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 22:39:53, hétfő
|
| |
| |
Itt élned, halnod kell(ene)
hubatka, h, 2008/02/18 - 20:46
Egyre többen hagyják el Hazánkat, eleget téve a gyurcsányi kirohanásnak: "ha nem tetszik, el lehet menni". Sajnos, nem csak az agymosott szennyek, hanem harcostársaink kivándorlását is egyre gyakrabban éljük meg.
A liberális szennyekhez nem is akarok szólni, menjenek, legalább nem kell nézni az undorító, raszta, füves fejüket, és nem kell hallgatni a vérlázító libsi csevegésüket, és nem bámulnak értetlenkedve, mikor valami valódi értékrenddel találkoznak szembe.
Viszont a nemzeti oldalt olyan veszteségek érik a kivándorlásnak köszönhetően, amik már egyre jobban éreztetik hatásukat a szervezkedésben.
A kivándorlási szándékot manapság általában önös, önző érdek szüli. Egyszerű megfutamodás egy könnyebbnek tűnő élet felé. Az ellehetetlenítésre hivatkozva harcostársaink leteszik a fegyvert és mennek Nyugatra a jobb élet reményében, nem foglalkozva többet az anyaország sorsával. Persze, mindenki csak úgy indul el, hogy pár hónap múlva haza jön, csak kicsit megszedi magát, de én még olyannal nem találkoztam, aki tényleg visszajött volna. A legtöbbjükről nem hallunk többé.
A haza küldött pénzek, felszerelések is csak ígéretek szintjén maradnak meg. Nem tudok olyan szervezetről, amelyet az emigráció folyamatosan lát el pénzzel. A technikai felszerelések is csak mese szintjén léteznek. Igaz, hogy ezen sorokat olyan laptopról írom, melyet egy Angliában dolgozó harcostársunk küldött haza több dologgal együtt. Sajnos az ilyen példaértékű cselekedet nagyon ritka a kivándoroltaktól. Az én jó barátomtól eltekintve még nem hallottam, hogy valaki küldött volna haza ,,valami nagyobb értéket" a harchoz.
Nem így az íreknél, ahol a szabadságharcos mozgalmat az emigráció nagy mértékben támogatja, megint egy követendő példa.
A meggazdagodás álma is hamar elillan általában, odakint mindenki bekerül a ,,globális mókuskerékbe", a befogadó nép számára meg nem lesz más, mint egy kelet-európai csöves, aki élősködik a Nyugaton. De odakint senkik maradnak, nem csak pénzügyi helyzetüket tekintve az ottani viszonyokhoz, hanem morálisan is. Gyökértelenül tengődve, örökös kivülállóként, magyarul érezve, idegen földön nem éri meg élni.
Inkább itthon maradni és harcolni büszkén, kitartani, még ha az utolsó csepp remény is veszni látszik - ez lenne őseink szelleméhez méltó.
Fenti gondolataimnál sokkal jobban kifejezik mondanivalómat Reményik Sándor sorai, akinek tollából 1918-ban született Eredj, ha tudsz! c. verse, mikor egy fél világgal kellett szembenéznie őseinknek élet és halál, feltámadás és pusztulás között. Akkor is voltak hitehagyott emberek, mint most, akkor is a nemzethalál kerülgette népünk, mint most. De, akik hittek egy új magyar feltámadásban azok véghezvitték, azt amit megkövetelt az ősök szelleme. 1919-ben jött egy ember fehér lovon és beteljesült a jóslat... mert azt emberek hittek benne! Idén 2008-ban, MONDD TESTVÉR HISZEL?
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
1918 december 20.
(Szent Korona Rádió)
http://szentkoronaradio.hu/node/27034 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 21:18:32, hétfő
|
| |
| |
FÚSZ-NIM: Az ingyen vacsorázó magánállam kilakoltatás előtt
2008.02.17.
Az ,,állam definíció szerint rossz gazda" hallottuk számtalanszor az ún. magyar állam vezetőinek szájából. Így hát lelkes csapatunk a szótári definíciók nyomába eredt, hogy létezik e valódi forrásalapja a fenti derék definíciónak, ám semmi ilyesmire nem akadtunk. Hiába, ma már az utcára sem tehetjük ki a lábunk egy vaskos enciklopédia nélkül. Kiváltképpen gyanakodóba kell essünk amikor egy politikus elkezdi a száját mozgatni, hisz már azt is tudjuk, hogy mindaz ami elhagyja egy politikus száját, az definíció szerint hazugság.
Nem túl nagy meglepetésünkre, ami kiderült: az állam elvileg, objektív szótári definíciók szerint jó gazda, nagyon is jó. Megbízója maga a társadalom. A megbízást adó szerződés pedig az alkotmány. Az állam -mint jó gazda- feladatai a szótári definíciók szerint két fő részre oszthatók:
1. Amire az állam mint gazda elkötelezi magát a társadalmi szerződéssel (az alkotmány által)
2. Amit az állam-gazda kér az állami feladatok bevételi forrásainak biztosítására
De nézzük részletesen:
1. Amire az állam mint gazda elkötelezi magát a társadalmi szerződéssel (az alkotmány által): stabilizálás: a gazdaság működőképességének fenntartása; közintézmények fenntartása: a gazdaság vagy piac számára fontos közüzemi hálózat (áram, vízellátás stb.); tömegközlekedés, pénzügyi szabályozás (pl. infláció ellenőrzése) társadalmi rend fenntartása, törvényekkel és rendfenntartó szervekkel (bíróság, rendőrség), állampolgári jogok biztosítása, pl.: élethez való jog és a tulajdon védelmének biztosítása, munkához való jog; elosztás: társadalmi működés és fejlődés biztosítása, méltányossági juttatások a rászorulóknak, állami feladatok bevételi forrásainak biztosítása (adók, illetékek és járulékok), közoktatásügyi rendszer biztosítása, közegészségügyi rendszer biztosítása, szociális segélyezés, munkanélküli segély, nyugdíj. Külső védelem biztosítása: hadsereg.
2. Amit az állam-gazda kér fenti állami feladatok bevételi forrásainak biztosítására:
Közpénzek beszedése adók, illetékek és egyéb járulékok formájában. (forrás: Wikipedia)
Ha az eredeti szótári állam-definíciót összevetjük a magyar állami pozíciókat betöltők ténykedésével, azt találjuk, hogy a magyar állam meghirdetett rossz-gazda mivoltához híven pontosan az állami jógazda-funkciók ellentettjét vitte végbe:
1. Ahelyett, amire a társadalom megbízását elfogadta, a magyar állam az alábbiakat ,,teljesítette":
Destabilizálás: a gazdaság működőképességének leépítése; közintézmények szétverése (egészségügy, iskolák, infrastruktúrák és a társadalombiztosítás szétverése): a gazdaság vagy piac számára fontos közüzemi hálózat (áram, vízellátás stb.) stagflációt előidéző árspekulációval történő üzemeltetése; tömegközlekedés szétzüllesztése (vasutak bezárása újak építése nélkül), pénzügyi szabályozás helyett pénzügyi félreirányítással történő tudatos gazdaságrombolás (pl. infláció megfékezése és az adók és energiaárak csökkentése helyett az ezekkel ellenkező költségvetési és monetáris lépésekkel a stagfláció beállítása és fenntartása), társadalmi rend fenntartása helyett közbiztonság megszűntetése és bűnözői anarchia beállítása bűnpártoló törvényekkel és bűnfenntartó szervekkel (bíróság, rendőrség), állampolgári jogok eltörlése, pl.: élethez való jog eltörlése (szociális egészségügyi rendszer és társadalombiztosítás megszűntetése), munkához való jog eltörlése; a beszedett közpénzek elosztásának megtagadása: társadalmi működés és fejlődés lehetőségének megszűntetése, a rászorulóknak járó méltányossági juttatások megtagadása a szociális rendszer szétverésével, közoktatásügyi rendszer biztosítása helyett annak szétverése az iskolák bezárásával és tandíj bevezetésével, közegészségügyi rendszer teljes leépítése, a továbbiakban a szociális segélyezés, munkanélküli segély, nyugdíj fizetések megtagadása, a köz által a szociális és egészségügyi célokra befizetett biztosítási pénzek kirablása és egyéb közcélokra befizetett közpénzek visszafizetésének megtagadása. Külső védelem biztosítása helyett: hadsereg megszűntetése.
De megvizsgálhatjuk a liberalizmus klasszikus elvei által az alábbi három területre korlátozott állami funkciókat is:
1. az ország védelme, 2. a társadalom egyik tagjának a másikkal szembeni védelme és 3. a nem profitorientált társadalmi intézmények (iskola, kórházak) fenntartása.
Kiderül, hogy a magyar állam még a liberalizmus elvei alapján minimálisra leépülő töredéknyi államfunkciókat sem teljesítette, sőt azok ellenkezőjét vitte végbe: leépítette az ország védelmi kapacitását, a nemzeti hadsereget, bezáratta iskoláinkat, kórházainkat, és a társadalom ártatlan tagjainak rendőri védelme helyett az azok elleni bűnözői és rendőri agresszióról gondoskodik. Sőt, az ártatlanok védelmének és önvédelmének minden formáját is üldözi.
Fenti tevékenységek mellett a magyar állam minden létező liberalizmusnál liberálisabb szintet elérve beteljesítette legfőbb célját is: felszabadította önmagát önmaga lététől is, hisz a Lisszaboni Szerződésben átadta egy idegen állam, az Európai Unió számára a magyar állam funkcióit és az ország függetlenségének feladásával végleg megsemmisítette magyar államkénti létjogosultságát is.
Ugyanakkor az eredeti állam-definíció második fő részénél ,,2. Amit az állam-gazda kér az állami feladatok bevételi forrásainak biztosítására" alatt azt találjuk, hogy fenti destruktív anti-állami ,,feladatok" teljesítéséhez és saját maga felszámolásához szükséges adókat a volt-nincs magyar kísértet-állam azért beszedi. Sőt, ez a kísértet minden elképzelhető mértéken felüli adókat, illetékeket és egyéb járulékokat követel, s ráadásul mindezt ugyanezen állam által előidézett infláció és gazdasági recesszió (stagfláció) környezetében.
Ez egy olyan ellentmondásos helyzetet teremt, amit definíció szerint orvosolni kell.
Tehát Magyarországon a jelenben a következő alaphelyzet állt be:
- A megsemmisült állam helyén megmaradt magánemberek gyülekezete (magánállam) definíció szerinti rossz gazdának bizonyult, tehát nem jogosultak további finanszírozásra.
- Nincsenek többé állami feladatok sem, amiért indokolt lenne adók és egyéb közpénzek beszedése.
- Nincs többé állam, így nincsenek többé állami vezetők és hivatalnokok.
- Nincs többé állam, ami adókat és járulékokat követelhetne a magánemberektől és magáncégektől.
- Nincs többé állam, így nincs többé állami kassza sem, ahová adókat és járulékokat fizethetnénk. Csak magánzsebekbe lehet fizetni.
- A volt állam vezető magánpártja, az MSZP volt szocialista magánpárt átminősítette magát ultraliberális és kizárólag a magántulajdon szentségét tisztelő párttá, így nincs többé szocializmus, amely a beszedett adók szociális újraelosztásást és az ehhez szükséges adók beszedését igényelné.
Az alaphelyzetből levonható következtetések:
1) Sem állam sem állami funkciók nincsenek többé. Az állam által korábban biztosított szociális és egészségügyi szolgáltatások sincsenek. Kiváltképpen az egészségügyi és társadalombiztosítási törvények óta nincs semmiféle állami szolgáltatás. Teljesen állam-mentes hiper-liberális anarchia van Magyarországon. Az állam leépült, megszűnt, kaput, nihil, vége, nincs. Beállt a teljes államtalanság állapota. Ha nincs állam, akkor állami kassza sincs, csak magánzsebek vannak. A volt állami szerepeket betöltő egyének csupán magánemberként vagy magánvállalkozásként működnek, ám ezeket a magánembereket senki nem bízta meg semmire. Állam híján minden adó magánzsebekbe és magánvállalkozások kasszájába kerül. A magánzsebekbe kényszerítő eszközökkel történő adóbeszedés azonban legutóbb a feudalizmusban volt gyakorlat és nem lehet gyakorlat a 21. században, tehát tarthatatlan a jelen Magyarországon is.
2) Egy szabad versenyben mindenki úgy keresi és arra költi pénzét szabadon, amire akarja: laissez-faire = ,,hadd csinálja, hadd menjen a maga útján". A megvalósult tökéletesen szabad verseny állapotában ezután teljesen szabadon alapíthatunk és működtethetünk vállalkozásokat, minden ,,állami" szabályozástól és terhektől szabadon. A magántulajdon szentség és minden fillér amit megkeresünk, a mi magántulajdonunk. Ezután adóbefizetés és mindenféle járulékok befizetése csupán opcionális: mindenki csak akkor fizet az MSZP, SZDSZ, MDF, FIDESZ nevű hiperliberális magánpártok magántagjainak, ha valamilyen egyéni okból támogatni szeretné ezeket az egyéneket. Mások szabadon félretehetnek magánorvosra, magánbiztosítókra és minden egyéb szabad versenyesen beszerezhető javakra. Ha a magánállam tagjainak nem tetszik, hogy mi egy teljesen szabad versenyben szabadon rendelkezünk a magánpénzünkkel, és e szabadságban nem tűrünk semmilyen kényszerítő ,,állami" eszközöket saját pénzünk erőszakos eltulajdonítására, akkor javasoljuk, hogy szabadítsák meg magukat az üldözött szocialista elvektől és szabaduljanak meg olyan szocialista dogmáktól és csökevényektől mint ,,adóztatás". Erre csupán a szocializmus elvei szerinti ún. ,,igazságos" újraelosztás miatt volt szükség, de ennek ideje a liberalizmusban lejárt. Főképpen szüntessék meg azt az állapotot, amelyben ők maguk ingyen vacsoráznak mások pénzén, mert ilyesmi csupán a szocializmus idején volt szokás.
3) Az országban mindenki magánfeladatokat végző magánembernek vagy magánvállalkozásnak minősül. Megvalósult a definíció szerinti Adam Smith-féle abszolút azabadversenyes gazdaság. A laissez-faire gazdaság a francia laissez faire, laisser passer mondásból alakult ki, melynek jelentése kb. ,,hadd csinálja, hadd menjen a maga útján". Ebben a helyzetben az önszabályozó piac gazdaságát csak a piac szabályai igazgatják mindenfajta külső, állami beavatkozás nélkül és mindenki önmaga gondoskodik magáról. Az abszolút szabad versenyben csak a tulajdonjog szabadsága és szentsége sérthetetlen. A tulajdonos bármikor kiteheti tulajdonából az azt jogtalanul elfoglaló ingyen haszonélvezőt. Az ún. ,,állami" haszonélvezőt is. Az ún. ,,adók" erőszakos beszedése sérti a megvalósult szabad verseny elvét és megszűnteti annak gyakorlatát, és kiváltképpen sérti a magántulajdon szabadságát. A továbbiakban egy teljesen szabadversenyes állam nélküli társadalomban minden önmagát ,,állami hivatalnoknak" valló rendőr, politikus, adószedő és egyéb parazita ezentúl erőszakos útonállónak, törvényen kívüli robin hoodnak és tulajdonsértő bűnözőnek minősül.
4) A mindenki gondoskodjon magáról és a ,,hadd csinálja, hadd menjen a maga útján" elv mindenki számára érvényes. A volt állam magántagjai hadd csinálják és csak hadd menjenek a maguk útján. Ezentúl minden eddig az ,,államnak" fizetett pénzből élő politikus és egyéb volt államhivatalnok is gondoskodjon magáról a maga pénzéből. Nincs többé ,,állami" pénzből fizetett ingyen ebéd, nincs többé ingyen melegedés az Országházában és egyéb ingyen használt épületben, nincs többé ingyen autóhasználat és ingyen utazgatás. Nincs többé lébecolás és mások pénzén való élősködés és mások pénzén fenntartott magánhadsereg. A volt állam magántagjai fizetni kötelesek a 10 millió magyar tulajdonosnak, akik tulajdonaik használatáért napi 10 milliárd forint bérleti díjat állapítanak meg. Ez annyit jelent, hogy a magánállam magántagjai elkezdhetnek kiállítani naponta 1 millió forintról szóló csekkeket egyenként a 10 millió magyar tulajdonos számára. Ez itt a tulajdonosok általi utolsó figyelmeztetés. A csekkek elmaradása esetén és a további ingyen Országház-használat és egyéb ingyen történő jogtalan haszonélvezet esetén jön a 10 millió végrehajtó a kilakoltatási végzéssel.
Összefoglalásképpen: Magyarországon három definíció szerinti okból is ellentmondásos helyzet alakult ki.
1. Csupán a definíció szerint jó gazda kérhet el megbízójától ellenszolgáltatást és finanszírozást, azaz csak olyan gazda, aki a rá bízott vagyonnal jó gazdaként bánik, aki hajlandó és képes elszámolni azzal és aki elvégzi a rá bízott feladatokat. 2. Csupán a definíció szerint állami funkciókat betöltő állam jogosult adók és egyéb közpénzek beszedésére, és az is csak akkor, ha jó gazdaként elszámoltatható és jó gazdaként kiváló állami szolgáltatásokat nyújt cserébe a beszedett közpénzekért. 3. Csuán egy definíció szerint létező állam jogosult beszedni adókat és egyéb járulékokat.
A magyar állami hivatalok betöltői beteljesítették a definíció szerinti anti-állami funkciókat és az általánosan is szuperlatíve rossz gazda jellemzőket. Szemben az állam definíciójával, a magyar állami hivatalok betöltői saját vallomásaik és tetteik szerint is rossz gazdák. Mintaszerűen rosszak. A magyar államvezetők, mint mintaszerűen rossz gazdák, és mintaszerűen rossz állam, saját megbízójuk, a magyar társadalom által befizetett pénzeket és a magyar társadalom által tulajdonolt vagyont szélsőséges hűtlenséggel kezelték: ellopták, elherdálták, szétverték és a maradékon fegyvert vásároltak annak érdekében, hogy belelövessenek és vízágyúkkal söpörjék el a megbízó tulajdonost, a magyar társadalmat, ha az elszámoltatni akarja őket.
A fenti harmadik ellentmondás értelmében egy olyan rossz-gazda állam, ami már nem is állam, mert önmagát megszűntette, semmilyen indokkal nem szedhet be a magyar társadalomtól adókat, különösen nem a jelenlegi minden elképzelhető mértéken felüli adókat, illetékeket és egyéb járulékokat, és méginkább nem kényszerítő eszközökkel egy megvalósult abszolút liberalizmusban. Éppen ellenkezőleg, a megszűnt állam helyét önkényesen elfoglaló magánállam magántagjai kötelesek piaci árat fizetni mindenért, amit a 10 millió magyar tulajdonos vagyonából mindeddig ingyen élveztek.
Ja igen - végezetül a magyar állami hazugságok kiegyenesítése. ,,Az állam definíció szerint rossz gazda" hamis állítás helyesen így lenne: ,,az általános definíció szerinti jó gazda feladatát betöltő állammal szemben, ami definíció szerint rossz gazda, az a magyar állam. Nem kicsit, hanem nagyon. Olyan rossz gazda, hogy az enciklopédiákban a ,,rossz gazda" címszó alatt egy új alcímszót és aldefiníciót kell szerkeszteni ,,a magyar állam mint rossz gazda" címszó alatt, mert azt a temérdek becstelenséget, aljasságot és rossz-gazda funkciót, amit ez az állam -míg létezett- bevégzett, szétfeszíti az emberiség által eddig felhalmozott ismeretek fogalmi rendszerének kereteit.
FÚSZ-NIM
http://fusz.hu/node/7990 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 21:10:59, hétfő
|
| |
| |
A különbség a Magyar Királyság szociális programja és a mai anyaországi köztársaság nevű rendszer szociális programja között
2008.02.18.
A Magyar Királyságnak 1938-ra nem maradt államadóssága.
1 akkori USA Dollárért 4 Pengőt fizettek.
A többit javasolom kielemezni az alábbi törvényből.
Mikorra fog a köztársaság országgyűlése ilyen törvényeket hozni?
A Magyar Királyság Országgyűlése tevékenysége, példamutató volt. Megvédte az állami vagyont, a föld kincseit. Szilárd fizetőeszközt hoztak létre és a világháború idején már minden európai állam tartozott Magyarországnak. A Pengő fedezete 36 tonna színarany volt és a Pengő akkor omlott össze, amikor az amerikai hadsereg Ausztriában lefoglalta az aranyfedezetet, illetve a kincstári ezüstöt.
Az új forintot 1946 augusztus 1-én adták ki és az amerikaiaktól visszakapott 36 tonna színarannyal és a kincstári ezüst fedezettel védték meg. Mindkettő az agyon gyalázott Magyar Királyság után maradt meg és került vissza az amerikaiaktól. A Magyar Királyság szilárd jogrendjét és intézményeit és a Koronatant Rákosiék Tildy szovjet ügynök segítségével eltörölték. Napjainkban a Kun Béla és Rákosi utódok ennek a vagyonnak a maradványait lopják szét, adják el külfüldieknek, teszik tönkre. Marad utána egy rongyokba öltözött magyar társadalom, ami a mai napig a rákosista propaganda igézetében harcol a saját eredeti alkotmányos jogrendje és hagyományai ellen. És ezért joggal éheztetik ki azok, akik gátlástalanul kirabolják.
IDÉZET A CORPUS JURIS HUNGARICI -ből.
1928. évi VIII. törvénycikk
a Magyar Nemzeti Bank 1927. évi mérlegszerű feleslegének hovafordításáról
1. § A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése az 1924:V. törvénycikkel és módosított szövegében az 1925:XXXII. törvénycikkel becikkelyezett alapszabályok 99. Cikkétől eltérően az 1927. évi mérlegszerű felesleg hovafordítása tárgyában oly határozatot is hozhat, amelynek értelmében a nyugdíjalap alapszabályszerű kiegészítése után a tartalékalap a 99. Cikk alapján megállapítható összegnél nagyobb összeggel, de legfeljebb az alaptőke húsz százalékára egészíttetik ki, az ezután fennmaradó összegből pedig az állam adósságának csökkentésére egymillióötszázezer pengő fordíttatik.
A tiszta nyereségnek ezután fennmaradó összegét az alapszabályok 99. Cikke értelmében úgy kell felosztani, mint a tiszta nyereségnek a nyugdíjalap és a tartalékalap alapszabályszerű növelése után fennmaradó részét.
2. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter hajtja végre.
Összeállította, Geönczeöl Gyula
http://fusz.hu/node/8004 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-18 21:05:31, hétfő
|
| |
| |
Szerbia, az "örök" lőporos hordó -most Koszovó lehe a szikra
2008. Február 18. 14:55
Az oroszok megint szítják a feszültséget, ismerős?
Abcúg.hu
Orosz lapok szerint sem Oroszországnak, sem Szerbiának nem jelent teljes vereséget Koszovó függetlensége, melynek nemzetközi megítélése korántsem egyértelmű. A tartomány függetlenné válását az ENSZ BT 15 tagjából 10-en nem nézik jó szemmel, de egyelőre az uniónak sem sikerült egységes álláspontra jutnia a független állam elismerését illetően.
Az eddigi megnyilatkozások alapján a 27-ek közül öt-hat tagország elzárkózik a független Koszovó elismerésétől, és uniós források szerint az eddigi egyeztetéseken Ciprus mereven, Spanyolország valamivel hajlékonyabb módon ellenezte olyan szöveg elfogadását, amely szerint a miniszterek tudomásul vennék a függetlenség kikiáltását, és ,,európai távlatot" ígérnének a független Koszovónak. Közben hétfőn Belgrádban legkevesebb 30 rendőr és 30 civil állampolgár megsebesült, amikor szerb tüntetők rendőrökkel csaptak össze. A rendőrök könnygázzal és gumilövedékkel oszlatták szét az ellenük támadó tüntetőket.. A szerb napilapok hétfőn indulatos írásokban kommentálták a ,,szerb bölcső", Koszovó elvesztését.
Az eddigi megnyilatkozások alapján a 27-ek közül öt-hat tagország elzárkózik a független Koszovó elismerésétől, és uniós források szerint az eddigi egyeztetéseken Ciprus mereven, Spanyolország valamivel hajlékonyabb módon ellenezte olyan szöveg elfogadását, amely szerint a miniszterek tudomásul vennék a függetlenség kikiáltását, és ,,európai távlatot" ígérnének a független Koszovónak. Közben hétfőn Belgrádban legkevesebb 30 rendőr és 30 civil állampolgár megsebesült, amikor szerb tüntetők rendőrökkel csaptak össze. A rendőrök könnygázzal és gumilövedékkel oszlatták szét az ellenük támadó tüntetőket.. A szerb napilapok hétfőn indulatos írásokban kommentálták a ,,szerb bölcső", Koszovó elvesztését.
Az EU-misszióban egységesek
Az unió abban egységet tudott felmutatni, hogy miután péntek éjfélig egyetlen tagállamtól sem érkezett kifogás a koszovói EU-misszió műveleti terve ellen, a küldetés hivatalosan is ,,szabad" jelzést kapott, így bármikor megkezdődhet végrehajtása. A legfeljebb 2210 fős, EULEX Koszovó elnevezésű küldetésnek, valamint az ahhoz kapcsolódó uniós különleges képviselőnek (EUSR) az a feladata, hogy fokozatos ,,felfejlődés" után négy hónap múlva átvegye az ENSZ-től a Koszovó feletti nemzetközi felügyeletet.
Diplomáciai értesülések szerint várható, hogy az unió legnagyobb tagországai - Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország - közvetlenül a hétfői brüsszeli külügyminiszteri értekezlet után bejelentik Koszovó elismerésének szándékát. Hamarosan ugyanezt tenné a tagállamok jelentős többsége.
Ciprus - a szakadároknak tekintett észak-ciprusi törökökkel évtizedek óta viszályban vergődő, megosztott szigetállam - azonban elvi kifogásokat hangoztat a koszovói függetlenségi nyilatkozat tudomásul vételével szemben. Szintén súlyos fenntartásai vannak a baszk szeparatizmus miatt aggódó Spanyolországnak. Néhány további ország nem akarja ugyan megakadályozni, hogy az unió közös platformra jusson a függetlenségi nyilatkozat tudomásul vételét illetően, de a maga részéről - egyelőre legalábbis - vonakodik elismerni Koszovót. Ilyen Románia, Szlovákia, Görögország, valamint - egyes források szerint - Bulgária.
Moszkva nyerhet is a függetlenségen
Sem Oroszországnak, sem Szerbiának nem jelent ez teljes vereséget - vélekedett a Kommerszant című orosz lap hétfői számában egy szerb újságírónő.
Zorana Boic, a Beta szerb hírügynökség moszkvai irodavezetője szerint Moszkvának egyrészt egy évvel sikerült elodáznia Koszovó függetlenségét, s közben a világban jelentősen megváltozott a kérdés megítélése: az ENSZ BT-ben 15 tag közül 10 finoman szólva is nem támogatta Koszovó függetlenségét.
Emellett a koszovói precedenssel Oroszország erős aduhoz jut a posztszovjet térségben folyó játszmához, változtathat például Abházia és Dél-Oszétia kérdésének megítélésén. A közös küzdelemben minőségileg új szintre fejlődtek az orosz-szerb kapcsolatok: Belgrád a lehető legjobb feltételeket kínálja az orosz vállalatoknak, és a kapcsolatok ilyetén alakulása nélkül nem jöhetett volna létre a mindkét ország történetében eddigi legnagyobb kőolaj- és gázipari megállapodás.
Moszkva Koszovó miatt nem veszett össze a Nyugattal sem. A kemény retorika mellett Szergej Lavrov külügyminiszter megüzente: Oroszország nem alkalmaz semmiféle repressziót a Koszovó függetlenségét elismerő államokkal szemben.
Szerbia számára nem változik semmi
Ami Szerbiát illeti, Belgrád számára nemigen változik semmi Koszovó függetlenségének kikiáltásával, hiszen hatalmát ott már rég elvesztette. Emellett a független Koszovó aligha nyeri el belátható időn belül az ENSZ BT jóváhagyását és az ENSZ-tagságot. Mivel a koszovói kérdés a világban eldőlt, a szerb politikusok nyilván kevesebb figyelmet szentelnek ennek a belpolitikában. Ez Szerbiának csak javára válhat, mert olyan problémák felé tud fordulni, amelyek polgárainak lehetővé teszik, hogy úgy éljenek, ahogyan a civilizált világban élnek az emberek - írta a szerb elemző.
A Nyezaviszimaja Gazeta szerint az Oroszország és a Nyugat, valamint a nyugati államok egymás közötti nézeteltérése a kérdés megítélésében növeli az új balkáni állam kiépítésével járó kockázatokat. Emellett Moszkva további lépései még nem világosak, de ezektől függ majd más folyamatok dinamikája is. Moszkva jelezte, hogy felülvizsgálja Abháziát és Dél-Oszétiát illető álláspontját: ez nem jelenti feltétlenül függetlenségük elismerését, de jelzi, hogy a Kreml kész továbbra is feszültségben tartani nyugati partnereit.
A lap szerint Moszkva idővel enyhít majd álláspontján, s ennek üteme attól is függ, mennyire kész Washington engedni a Moszkvát izgató kérdésekben, mint például a rakétapajzs telepítése, Irán, illetve a NATO terjeszkedése a posztszovjet térségben. Vagyis Koszovó függetlensége nem csupán veszélyeket hordoz, hanem megnyitja a párbeszéd újabb lehetőségeit is - írta a lap.
Forrás: FN
http://www.abcug.hu/index.php?com=news&cat=10&id=1303 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
2008. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1291 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 446
- e Hét: 4210
- e Hónap: 7955
- e Év: 161451
|
|
|
Offline
