|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2008-02-23 21:22:13, szombat
|
| |
| |
Fekete István: Nádas
Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad -e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?
Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizeken rengő csillagot?
Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt.
Láttál- e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár mit üzen?
És a nádi széna volt- e párnád,
millió béka muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?
Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz ?
Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.
__________________ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-23 21:18:04, szombat
|
| |
| |
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk.
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Robert Louis Stevenson
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-23 21:02:51, szombat
|
| |
| |
Az utolsó könnycsepp
Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön. Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis furcsa semmitmondó tekintetük szinte égetett.
Fájt neki ez a tekintet nagyon.
Ugyan mit tudják ők, miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig Ő több. Ő egy ember. Egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt előtte ragyogó kipirult arccal:
-Te vagy a télapó? - kérdezte, s szemében huncut fény csillogott.
Az ősz öregemberke megsimogatta szakállát, majd így felelt:-
- igen én vagyok. S látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom, és minden rossz emlék csak a jó maradt. Szívét melegség járta át, boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon.
Fáradtan lecsukta szemét, amiből még egy könnycsepp utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt. S reggel mikor rátaláltak már megfagyott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-23 20:51:07, szombat
|
| |
| |
"Egy nő szépsége nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét szemeiben ismered fel, mert az a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-23 20:30:20, szombat
|
| |
| |
"A szerelem olyan, mint egy fecske..."
Megesett egyszer, hogy a bölcs Besamel háza előtt ifjú férfiak gyülekeztek. Víg beszélgetéssel kellemesen telt az idő. Ahogy ez szokott lenni, egy idő után nőkre és a szerelemre tért át a beszéd tárgya.
"Én Amarantámat annyira szeretem - mondta egyikük - hogy elveszettnek tűnik pillanat, amelyet nélküle töltök."
"Én azonban - válaszolt a másik - néha szándékosan eltávolodom a drága Isabelle-től, hogy még oly rövid távolléttel fokozzam az egymásra váró vágyakozásunkat, s utána annál szenvedélyesebben eshessem édes karjaiba."
A harmadik ifjú pedig így szólalt meg: "Amikor édes Sará-val találkozom, mindig újat, addig ismeretlent fedezünk föl egymásban. Ez a legnagyobb szerelem."
És erősen vitatkozni kezdtek, kinek szerelme a legerősebb. A kellemes hangulat nyomtalanul eltűnt. A háza kapujában ülő bölcs Besamel csendesen hallgatta a fiatalok vitáját. Azok végül elhallgattak és szemüket rá emelték, hogy legyen bírája a vitájuknak. Bölcs Besamel egy ideig némán a repülő fecskét figyelte. Végre így szólt:
"Amikor először meglátsz egy csodaszép leányzót, amilyent még sose láttál, álmodni kezdesz róla. De akkor még nem szeretsz. Végre az ő tekintete nem menekül tovább a tied elől, de akkor még mindig nem szeretsz. Amikor már ölelésekkel bőségesen ajándékozzátok egymást és minden mozdulata a lelked békéjét és a napjai rendjét, zavarja - akkor még mindig nem szeretsz. De egy idő után a szerencse hátat fordít nektek, a fazék üres, az otthon hideg, a gyerekek sírnak és rendetlenkednek, és mindketten bánatot éreztek és az egész világra nehezteltek. És ha a bánatodat nem fojtod magadba, és őszintén beszélsz róla, semmit sem rejtve, együtt keresve ezt a sugarat, amelyen át újra együtt a világosság felé indultok - akkor tudsz szeretni igazán. A szerelem olyan, mint egy fecske, amely a hosszú út fáradságait legyőzi." - ezt mondván a bölcs Besamel szelíd mosollyal lehunyta a szemét."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-02-23 18:34:22, szombat
|
| |
| |
BARÁTIM VAGYTOK...
Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet,
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.
/Petőfi Sándor/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2008. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
53 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 260
- e Hónap: 1527
- e Év: 15118
|
|
|
Offline
