|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2008-02-26 07:52:39, kedd
|
|
|
"Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!"
(ismeretlen)
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
2008-02-26 07:37:51, kedd
|
|
|
Ők ma gyerekek...
Gondolatok a rohanó élet közepette.
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek és nem pótolhatod be az önfeledt építőjátékozást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
2008-02-26 07:14:25, kedd
|
|
|
,,Kislánykora óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott, akármilyen erős volt is benne a szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a kapcsolatot.
Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon. Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai valójában senki sem tartózkodott.
Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt. Férjhez ment, de a férjének sosem mesélte el ezt a titkot, annyira gyerekesnek tartotta. Amikor első gyermekével terhes lett, a kéz eltűnt.
Az asszonynak nagyon hiányzott a régi, ismerős társ, hiányzott a kéz érintése.
Gyönyörű kislánya született. Kevéssel a születése után egy ízben, amikor maga mellé vette az ágyba, a csecsemő megfogta a kezét. Testét, tudatát váratlan, megdöbbentő erővel árasztotta el a régi érzés.
Védelmezője visszatért. Az asszony sírt a boldogságtól, a szeretet hatalmas áradását
érezte: tudta, hogy a köztük lévő kapcsolat messze túlnyúlik a fizikai valóság dimenzióján."
(Részlet: Brian Weiss: Lélektársak
|
|
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
2008-02-26 06:41:31, kedd
|
|
|
Aesopus:
Az oroszlán és az egér
A vadászatban elfáradt oroszlán letelepedett egy fa alá. Hűsölésében pimasz egerek zavarták meg, akik incselkedve szaladgáltak körülötte, sőt még a hátára is felkapaszkodtak. Az oroszlán nagyon mérges lett, és elkapott egyet a pimaszkodók közül.
- Ne ölj meg, kérlek - rimánkodott neki a kisegér. Ha most elengedsz, örökre hálás leszek neked.
Az oroszlán jót nevetett ezen az ígéreten, s mivel úgy gondolta, méltatlan az állatok királyához egy ilyen szegényes zsákmány, végül elengedte az egeret. Később úgy alakult, hogy az oroszlán tőrbe esett, és fájdalmasan ordítani kezdett. Meghallotta ezt az egér, aki rögtön a csapdához sietett, elrágta a köteleket, és kiszabadította a bajba került állatot.
Mert néha az erősebbek szorulnak a gyengék segítségére.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
2008-02-26 06:34:01, kedd
|
|
|
Márai Sándor:
A szomorúságról
Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszínderengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-02-26 06:30:19, kedd
|
|
|
Erhart Kaestner:
Mire való a csönd?
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek.
Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek.
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2008. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
53 db bejegyzés |
e év: |
1159 db bejegyzés |
Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 11
- e Hét: 124
- e Hónap: 990
- e Év: 13329
|
|
|