|
2008-02-05 17:29:05, kedd
|
| |
| |
Örök téma: a Szeretet...
Ami egyenlő, az élettel! A bennünk élő gyermek örökké szomjas. Mire?
Arra, hogy szeressék.Ez a legfontosabb neki.Ez a lételeme minden kicsinek.
A szellemvilágban- ahonnan érkezett - a szeretet természetes állapot
Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk, hiányzik ez a
" levegő." Szeretet nélkül légszomjunk van. Az egész lényünk, magányosan didereg.
Csakhogy ez a földi élet itt nem a szeretet világa. Sohasem volt, manapság pedig
egyáltalán nem az. Mintha egy sötét verembe zuhannánk egyedül. Az egyetlen lény,
akibe belecsimpaszkodhatunk, az anyánk!? Később az apánk!? s talán a család....
Bár ez már nagyon zűrzavaros együttes. Önzésektől, lázadásoktól szétzilált közösség.
Mégis nekik kell pótolni, amit elvesztettünk: a szeretet lételemét. Itt nemcsak
érzésekről van szó, hanem, sokkal hétköznapibb egységélményekről is: a gyereket
etetni, itatni, füröszteni, gyógyítani,óvni, becézni, dajkálni, altatni kell....
Mások nélkül elpusztulnánk. Ahhoz, hogy életben maradjunk, anyánkból kell
kiszívni a tejet. És ha apánkban nem érezzzük a biztonságot, félni kezdünk.
Mások jóságától függünk. És ez a legnehezebb manapság... Hogy hiányzik - nem is
a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz.
Átsuhan rajtunk, valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődünk,
hogy van még ilyesmi egyáltalán? Egy jó szó, egy jó tett, Érezted már?....
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
