|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2008-03-11 23:42:19, kedd
|
| |
| |
Reményik Sándor: Jó éjszakát
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-11 15:54:19, kedd
|
| |
| |
Reményik Sándor: Idővel
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod: az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik, a másik heged,
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
A perced ír, az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess, mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezőbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:
Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velök.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-11 15:45:55, kedd
|
| |
| |
Amikor
a szeretet int felétek,
kövessétek őt.
Jóllehet
minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek,
engedjétek
át néki magatokat,
Jóllehet
a belsejében rejlő kardok sebet
ejthetnek rajtatok.
És amikor
szól hozzátok, higgyetek
szavának,
Jóllehet
hangja összetörheti álmaitokat,
miként
az északi szél pusztává
sepri a kertet.
Kahlil Gibran |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-11 15:23:53, kedd
|
| |
| |
"Az igazi
(részlet)
Én, fiam, a csodában reménykedtem. Mi a csoda?... Hát egyszerűen
az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével
megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között,
lebont mindenféle mesterséges válaszfalat, melyet társadalom,
nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki
életveszélyben körülnéz, és egy kezet keres, mely titkos szorítással
üzeni, hogy van még részvét, van még együttérzés, élnek még emberek
valahol.
Otthon minden sokkal egyszerűbb, de titokzatosabb, sejtelmesebb is,
mert a legmutatványosabb külföld sem nyújtja azt az élményt, amit az
elhagyott otthon szobái rejtegetnek. Ez az élmény a gyermekkor. A
várakozás emléke. Ez van minden élet alján. Erre emlékezünk, akkor
is, amikor később egyszer pl. látjuk a Michigan-tavat. Az a
világítás, azok a hangok, azok az örömök és meglepetések, az a
reménykedés és félelem, melyet a gyermekkor zárt magába. Ezt
szeretjük, ezt keressük örökké. S a felnőtt ember számára talán már
csak a szerelem hoz valamit vissza ebből a remegő és reménykedő
várakozásból... a szerelem, tehát nemcsak az ágy, s ami és aki az
ággyal összetartozik, hanem a keresés, a várakozás, a reménykedés
pillanatai, melyek egymás felé taszítanak két embert."
( Márai Sándor ) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
285 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 223
- e Hét: 1903
- e Hónap: 3001
- e Év: 29129
|
|
|
Offline
