|
2008-03-12 19:00:41, szerda
|
| |
| |
Nagyon kedvelem az operát, főleg Puccini és Verdi művei állnak közel hozzám, de Bizet vagy Donizetti, Leoncavallo és Giordano műveit is szívesen hallgatom. Bár élőben még operaelőadást nem láttam, de egyszer csak eljön majd ez a pillanat is.
Viszont a legendás 3 tenort, bécsi koncertjükön láttam. Kedvencemet Domingot Pesten 2x is csodálhattam. Szenzációs ember, nem is ember, hanem művész.
Tegnap este a youtube segítségével Puccini és talán az egész operairodalom legszebb művét a Bohéméletet vettem immár sokadszor gorcső alá. Pontosan az első felvonás végén elhangzó Rodolf románcát hallgattam meg vagy 10x, különböző tenorokkal. Ebben a csodálatos áriában két magas "C" is van. Érdekes, hogy egy Corelli, Di Stefano, Bergonzi, Del Monaco vagy Gedda akik az 1950-es és 60-as években voltak sztárok mennyire más tempóban és megközelítésben adják elő az áriát, mint a század elején élt Gigli, Caruso vagy Lauri-Volpi. Aztán megint más az előadás módja Domigonak, Pavarottinak és Carrerasnak. Érdekes a fiatalok Alagna, Vargas, Cura, Bocelli, megközelítése is.
Ami nagyon megdöbbentett, hogy a fiatal Domingo és Pavarotti mennyire máshangon énekelt a 70-es években mint a 90-es években. Hangjuk kiszélesedett és már nem csengett úgy a magas frázisokban, mint régen.
Persze a technika miatt nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki a legjobb, de így is egy érdekes este volt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
