|
2008-03-13 18:08:29, csütörtök
|
| |
| |
Petőfi Sándor: A MAGYAR NÉP
Szabad a magyar nép, szabad valahára,
Kinek láncot vertek kezére, lábára,
S görbedt derekával a rabigát vonta,
Mintha, csak állat és nem ember lett volna.
Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,
Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,
S mely előbb mint bilincs őtet szorította,
A vasat mint kardot ő szorítja mostan.
Szabad a magyar nép... lejárt napod, német!
Nem táncoltatod te többé ezt a népet,
S pióca módjára nem szívod a vérét,
Megfizette isten gonoszságod bérét.
E földön legyen úr a tót vagy a német?
E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett!
Magyar vér szerezte ezt a dicső hazát,
És magyar vér ezer évig ótalmazá!
Nincs itt urasága csak az egy magyarnak,
S kik a mi fejünkre állani akarnak,
Azoknak mi állunk feje tetejére,
S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!
Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy,
Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?
Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon,
Még a félhalott se maradjon az ágyon!
Haza és szabadság, ez a két szó, melyet
Először tanuljon dajkától a gyermek,
És ha a csatában a halál eléri,
Utószor e két szót mondja ki a férfi!
Háromszínű magyar zászló, de kedves vagy nékem!
Bánatomban vigasztaló édes reménységem!
Piros vitézségét, fehér a hűségét,
Zöld jelenti a magyarnak minden reménységét.
Háromszínű magyar zászló, de kedves vagy nékem!
Bánatomban vigasztaló édes reménységem!
Büszkén zeng a jelszó, bércen-völgyön hangzó:
Isten óvjon, Isten áldjon, drága magyar zászló!
1848-as Magyar zászló
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Március15 |
|
|
|
|
|
Offline
