|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2008-03-16 21:01:40, vasárnap
|
| |
| |
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-16 20:49:52, vasárnap
|
| |
| |
"Amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted:
elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek.
Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel.
Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél.
Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
(Márai Sándor) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-16 20:41:49, vasárnap
|
| |
| |
Erdélyi Gábor: Ajándék
Illetlen betűk közé
őszinte mosoly mögé rejtem
mit szám többé el nem mond
hogyan szeret
egy kedves bolond
Egy csöppnyi lélek
mi szememben csillan
nem könny
csendben kezedbe ejtem
és mikor elillan....
nem tudod
mit adtam neked... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-16 20:14:56, vasárnap
|
| |
| |
"Japánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy őserdő sáros ösvényén sétált, vissza a kolostorukhoz. Egy gyönyörű nővel találták szemben magukat, aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors folyású folyam partján. Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét látva, erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő rámosolygott és átölelte a férfi nyakát, míg az le nem tette a túlsó parton. Köszönetet mondva meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját. Amikor a kolostor kapujának közelébe értek, a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát.- Hogy voltál képes átvinni egy gyönyörű nőt a karjaidban? Úgy tűnik , az ilyen viselkedés nem illik egy paphoz. Az öreg szerzetes ránézett a társára és azt válaszolta: - Én ott hagytam. Te még mindig a karjaidban tartod?" (Dan Millman: A békés harcos útja) |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
285 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 422
- e Hét: 907
- e Hónap: 4128
- e Év: 30256
|
|
|
Offline
