|
2008-03-19 05:38:45, szerda
|
| |
| |
Szavak.
Szavak - szavak ... Tudom, szavakkal tudjuk magunkat kifejezni,
de van, amikor a szavak benned rekednek ... A szavak nem múlnak el...
Mindig is benned vannak és várod, hogy hozzád érjenek, várod, hogy
ki tudd mondani - igen, a szavakat ...Várod azt is, hogy azok a szavak
ne sokat késsenek, mert akkor úgy érzed, már nincs senkinek
szüksége a szavaidra, és akkor már mélyen benned maradnak, és
csak feszítenek, fájnak .. A szavakat - várjuk - akár írás formájában
is - mert ha távol, messze van tőled, akihez szólni akarsz, - csak így
teheted meg .. Várod - a szavakat, amik az életedet jelentik, annak
az értelmét jelentik, hogy van e még tovább ... És akkor mélyen benned
ragadnak - a szavak, mert úgy érzed, már nincs szükség rájuk, és akkor
elnémul minden .. És nem az érzés változott benned, nem .. Csak azért,
és kimondottan csak azért, mert úgy érzed, - vége .. Nem a te részedről.
leírnád ugyanúgy, mint azelőtt a gondolataidat, - a tavaszi szellő
szárnyán - a rigók énekével elküldenéd a szavaidat, hogy a szerelem él
benned, - befészkelte magát a szívedbe, a lelked legtitkosabb zugába
- szeretnéd sugározni a Kedvesed felé, de már úgy érzed - ő nem akarja ..
Beszélnél a fájdalomról, - a fetrengő éjszakákról, a megváltó reggelekről,
- a hiányról, - az ő hiányáról, de tudod, csak fájdalmat okozol neki..
Amikor a kétségek maradnak benned, - a szavak elakadnak - és bezár
a félelem, - a szavakat is bezárja .. És hiába van a mély szeretet, ami
enyhíti kicsit a fájdalmadat, akkor már - utána - nehezen nyitod meg
magad..
Nem, a szavak nem üresek, hanem csak nem merjük már kimondani...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
