|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2008-03-26 13:10:26, szerda
|
| |
| |
szép verssel találkoztam:
A kereszt imája
(Népi imádság, Szurdokpüspöki)
Keresztet a földön minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, krisztusi erővel.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
Még a másik zokog, és a földre lerogy.
Van, ki büszkén viszi, hisz más úgy sem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva, zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, ha lehet, leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van, aki keresztjét más vállára rakja.
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
És segít társain, segít, mert akarja.
Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni hej, sehogy sem akartam,
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
Oh csodák csodájára újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállamra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztet, meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem, így ment éveken át,
Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Akartam feledni napsütötte tájon,
De keresztem fája ottan is velem volt.
És akik ismernek, szinte egytől-egyig
Mind-mind kigúnyoltak, lettek csúfolóim.
Töviskoszorúmat jól fejembe nyomják,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.
Így hát keresztemet nehéznek tartottam,
Azért hozzá több más kis keresztet kaptam,
Immár ott állanak szeretteim sírján,
Megszaporodott már hatalmas keresztfám.
Meg is öregedtem, a hajam fehér lett,
De az én keresztem súlya könnyebb nem lett.
Naponta növekszik szívemben a súlya,
Vagy én lettem gyengébb, a vállam már nem bírja?
Oh de sokszor, sokszor szeretném letenni
Azt hiszem, hogy tovább nem bírom már vinni.
Vérzik a szívem is, a lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon ki vinni segítetted
A Jóisten áldjon jóságodért téged.
Tudom, ha meghalok eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.
Akkor majd azt mondom, Uram, Jézusom,
Nehéz a keresztem, most már visszaadom.
Istenem üdvözíts, esdve kérem tőled,
Boldogítsd örökre az én fájó szívem.
Összeállította: Borbély László |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Mert szép ! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-26 12:21:01, szerda
|
| |
| |
...Egy üres, szürke terem. Csak én állok ott, s valaki, akit nem láthatok, mégis érzem, hogy ott van. A szobának nincs ajtaja, se ablaka, mégis világos van, pedig lámpa sincs. A fény a falakból árad, s így mintha árnyékok sem lennének...
Az idő megszünt létezni, s ezen a valóságtól elzárt helyen a tökéletes csönd az úr. Ritkán él át ilyet az ember, ... talán soha nem élhetjük át ezta a fajta némaságot, mert talán nem is létezik. Talán ez a hely sem, talán én sem vagyok már való. ...de nem... Tévedtem. Még sincs teljes csönd, bár lehet, egy kívülállónak úgy tűnne, számomra mégis ezer és ezer hang él. A gondolataim..., ők élnek, s ezáltal tudom, mégis létezek, vagyok.
...Aztán jönnek az emlékek. Tudom, amit eddig nem. Sorra tűnnek fel a képek egy másik világból, ahol élek, ahol most is vagyok, s ahol most ágyamban is furcsa álmot látok.
Hol vagy? - kérdezte egy hang, melyet ismertem, de nem tudom honnan. Bennem szólt, vagy Ő is hallotta? Én voltam vagy Ő volt?
Ki vagy? - sikoltottam bele a dermesztő csöndbe, s lélegzetvisszafojtva figyeltem.
Síri csönd. Senki nem felel. ...mégsem félek. Nyugodt vagyok. Csak Ő és én vagyunk jelen, de ki az az Ő? Ő, aki nem létezik, mégis erősebben van jelen bennem, mint saját magam.
Csönd. Némaság. Ezúttal gondolatok nélkül. Ő nem szól, én sem szólok. Vagyunk. ...Jó a közelsége... az érintése... elringatnak a körülölelő karjai...
... s a távolból egy éles visító, követelőző hang hasít a némaság puha bársonyába. ...s egyre követelőzőbben szól...
...az óra, eszmélek föl.
Döbbenten nézek magam elé. Megtört a csend, amely fogva tartott. Átléptem a gátat, s most itt vagyok. De...hol vagyok? Ágy, paplan, párna, szoba... s jönnek a szavak, az emlékek, a képek. A szobámban vagyok. De hol voltam? Ki Ő? Emlékszem... Tényleg csak álom volt? Több annál, érzem, hogy több mint egy álom! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szösszenetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
30 db bejegyzés |
| e év: |
186 db bejegyzés |
| Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 365
- e Hét: 925
- e Hónap: 2027
- e Év: 11740
|
|
|
Offline
